Oldies Music 1.0

A Church nevû zenekart te sem ismered?

(Igazán jók pedig...)

Erre most mit mondjak?

Ha csak attól nem - lenne - "száraz", hogy tele van klippel...akkor nem lehetsz túl nagy véleménnyel a topikról....

...

Az egyik kedvencem a Depeche Mode-tól:


wav

Nem fárasztó csak körülményes, szeretem tudni mirõl van szó, amit jobb egy oldalon, mint kettõn ingázni és a topik sem olyan "száraz".
Az mp3 linkeket is YT-n néztem meg (ha jól emlékszem) megelõzendõen az esetleges utólagos F8-at.
A Duran Duran pl. nekem nem volt népszerû, késõi elsõ benyomás után nem érdekelt a banda.

Szevasztok Tagok!

Némi hír itthonról:
A fõvárosi Gödör Klubban 20.-án több, mint 25 év után egy Balaton-koncert keretében újra ott lesz a szinpadon a Magyar underground kultikus zenekara, a Trabant!!
Énekesnõjük, az Amerikában élõ Méhes Marietta egyelõre nem tudja, hogy lehet e folytatása a jövõ heti közös fellépésnek. "Fogalmam sincs, történhet-e még bármi a zenéléssel az én életemben, de mindenesetre én nyitott vagyok. Azért vállaltam el a fellépést a Balaton-koncerten, mert úgy tûnik, az egykori Trabant-számok még mindig élnek, az emberek még mindig hallgatják a régi, amatõr felvételeket."- mondta az 1984 óta az USA-ban élõ Méhes Marietta.
A Trabant 1980-tól 4 évig létezett. A zenekar magját Lukin Gábor (zongora), Vetõ János(gitár) és Méhes Marietta(ének) alkotta. Állandó közremûködõnek számított a gitáros Víg Mihály, az Európa Kiadóból ismert Menyhárt Jenõ és Másik János. A Trabant dalai elvarázsolt hangulatúak, álomszerûek voltak, a zenekart sokan a hatvanas évek végi Velvet Undergroundhoz hasonlították. A Trabantnak néhány dala jelent meg lemezen.

Duran Duran 7. rész

(Arcadia)

1985-ben valamilyen oknál fogva az addig nagy sikereket elért zenekar ketté vált.
Akkoriban - jól emlékszem - sokan úgy ítélték meg, hogy itt a vég.

Én igazából nem tudom mi volt az osztódás oka. Lehet ez pénz, vagy szakmai egyet nem értés...

(Valaki tudja a pontos okot?)

Ha jóhiszemû akarok lenni akkor az utóbbival kalkulálok....
Végül is lehet benne valami, ha a két "utódzenekar" dalait meghallagtjuk...Hiszen két eltérõ stílusú albummal találkozhatunk.

Az Arcadia (Simon Le Bon, Nick Rhodes és Roger Taylor) 1985-ben a "So Red The Rose" Lp-vel jelentkezett.

Ez a lemez is nagy siker Európában és az Ócánon túl.
Az alkotások a korábbi (tehát az 1983-as album elötti) Duran Duran hagyományokat folytatta - kicsit modernebb hangszerelésben.

A "So Red The Rose" album sikeréhez hozzájárult még: Sting, Grace Jones, David Gilmour és Herbie Hancock is...

1986-ban megjelent egy remix album "Heaven's Eyes" címmel.
Eme albumon található a "Say The World", ami Playing for Keeps címû film betétdala.

2010-ben pedig egy dupla album készült el ami 29 nótát számlál.

Reméljük örömet okoztam................

Duran Duran 6. rész (Power Station)

A Power Stationról már tavalyi év elején többszõr megemlékeztem....

A két egy sornál hosszabb hsz-ek ezek:

2010. 02.06. #323
2010. 02.23. #693

Csak annyit tudnék hozzá tenni, hogy annak ellenére, hogy csak egy jó lemezük van, és a Robert Palmerrel való felállás csupán "hetekre" szólt, Õk a másodikok a sorban...nálam.
Az elsõrõl mindenki tudja ki lehet....

Nem nagyon akarom az egekbe magasztalni a bandát, de nagyon ott vannak.

Jön:

Arcadia

Miért az annyira fárasztó?

Én nem tudhatom melyik dal érdekel...bárkit is.

Egyébként a Duran Durant én direkt nem illusztráltam, mert annyira népszerû zenekarról van szó, hogy nem sok ismeretlen dala van...föleg a'90 elõtti ídõkbõl.

Ráadásul ezt mások megtették.

Egyébként kevésbé ismert bandák bemutatásakor kisfilmet ugyan nem, de dalokat tettem fel...mp3-ban!

Szerintem a többiek igazolhatják ezt, ha nincs kedved utána nézni.

Azért 1-1 videót tehetnél az írások mellé, ne kelljen mindig keresgélni. <#lookaround>

Szép Estét!

Folytatom ám a megkezdett ügyet (Durad Duran), csak van egy kis dolog.

Jah....ismeri valamelyik kedves olvasó a Church nevû zenekart?
Csak úgy érdekel...ne.
Remek zene ám...

Duran Duran 5. rész

1983-84 ben világkörüli turnéra.
Talán ennek esszenciája az Arena album.
Az elsõ három album legjobb-legfontosabb dalai hallhatóak.
Ez a (koncert)album is bombasiker. Szana-szét a világban platinalemez hegyek.

Kis meglepetés van az LP-n. Található rajta egy új studió felvétel is...
Igen, igen a "The Wild Boys" !!!!!!!

Szerintem ez az a mû amit nincs ember, ki ne ismerne...
Rettenetes mennyiségû remix készült belõle.

A zenekar részt vett a Band Aid felvételén, illetve a "A View To A Kill" James Bond Film azonos címû dalát tolták még.


Az 1985-ös Live Aid koncerten számomra nem világos, hogy Duran Duran néven, vagy már két részben vettek-e részt.
Látni "Duran Duran in Live Aid" klipet is, meg "Power Station in Live Aid" klipet is. Ezt most nem tudom és nem is emlékszem.

Mintha olyat olvastam volna, hogy Robert Palmer énekes a Power Station LP studio felvételei után szinte azonnal lelépett és a turnékon már Michael Des Barres énekelt.

Hogy ez vonatkozik-e a Live Aid-re......

Aki tudja.......

Következik az Arcadia kontra Power Station

...kapott...

Lehet....vagy csak egyszerûen mindenki!!! pénzt kapot érte...

Biztos paródiának szánták és annak jó is. <#lookaround>

Szép Estét!

A napokban az Information Society 1988-as azonos címû albumát bogarásztam. Nem hagyott túl mély nyomot bennem.
A lemez egyik dala azonban meghökkentett.

Volt idõ amikor szóvá tettem, hogy egyes New Wave zenekarok ismert dalai milyen gyenge feldolgozásokat érnek meg. A helyzet most fordított.

Az ABBA dalait én ugyan nem gyûjtöm, de szívesen hallgatom ha éppen szól valahol. Mindenképpen megemelem a kalapom a teljesítményük elött.

A svédek egyik kellemes dalát (Lay all your love on me) találtam a fentemlített LP-n. Nem az a probléma, hogy egy New wave zenekar ABBA-zik, hanem ahogy.
Hozzá kell tennem, hogy a KLF elõdje a Justified Ancient of Mumu's is csinált ilyen. Asszem õk a Dancing Queen-t építették be egy darajukba nagyjából 1988 körül.....bár nekik meggyûlt a bajuk a skandinávokkal, mert engedély nélkül tették ezt.

Nem tudom, hogy milyen meggondolásból engedték az Information Societynek az átíratot.
Nagyon nem sikerült. Szerintem túl nagy falat volt a mû.
Aki nem hiszi járjon utána..........

Örülök, hogy végigbogarásztad, és ha még tetszett is akkor külön örülök.

Fogalmazzunk úgy, hogy ez az a zenekar amelyik érdekel engem abból az idõbõl.

Bár a Radics féle életpálya sem elhanyagolandó, de az már tényleg nem ide való.

Huhh! Egy szuszra végigolvastam, jó kis írás. Szerintem kedveled ezt a zenekart, jól sejtem?

Üdv Mindenkinek!

Egy kis olvasnivalót kínálok így vasárnap estére.

Sebõk János Kexrõl szóló írását közlöm.

Bár a Kex nem tartozik Az Új Hullámos zenekarok közé (mûködési idejénél fogva...), de valahogy mégis köthetõ ahhoz.

A Kex egyszeri, megismételhetetlen zenekar volt a magyar rockéletben, amely 10 évvel megelõzte korát és a zenei közizlést, hogy aztán másfél éves csillagszóró tüdndöklés után nyomtalanul tûnjön el a hetvenes évek slágerhullámaiban. Hatásukat, rokonságukat csak a nyolcvanas évek elején egyes Új Hullámos együttesek - pl. Bizottság, Neoprimitív - zenéjében és színpadi elõadásában fedezhetjük fel újra.
A Kex 1969-ben mutatkozott be (Doleviczényi Miklós zongora, orgona, Imre Attila basszusgitár, Bianki Iván szólógitár, Kisfaludy András dob és Baksa Soós János ének felállásban) a szabadsághegyi mûvelõdési házban. Fellépésüket a legszélsõségesebb közönségreakciók - elutasítás és hozsannázás - kisérték, jelezve azt a amegrökönyödést, tanácstalanságot és érdeklõdést, amely megjelenésüket fogadta.
A Magyar Ifjúság cikkírója mereven elutasította a produkciót.
"Az énekes két marokkal kekszet szór a törzsközönségre, majd hideg vizzel hûti le õket vagy a zenésztársait. És ez tetszik. Mármint a törzsközönségnek tetszik. Nekünk és másoknak már jóval kevésbé." Az Ifjúsági Magazin 1969 júniusában viszont poster kiséretében így jrt róluk: "Semmi sem szabályos körülöttük, hacsak az nem, hogy bárhol lépnek fel, sikerük van. Már a nevük is játékos. Muzsikájuk szokatlan, sõt helyenként meglepõ. Mindent játszanak, a legérzelmesebb slágerektõl a furcsa szövegû saját számokig. Csak éppen mindenhez hozzátesznek valamit, amitõl az egész elõadást fanyar humor lengi át. Élnek a színpadon."
Hasonlóanelismerõ hangon írt róluk az 1969-ben megjelent BEat címû könyv is, a salgótarjáni amatõr fesztiválon pedig egyöntetûen aranydiplomát szavazott meg nekik a mûsoron jól szórakozó zsüri. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy a kex valami zenés kabarét, blõdlit játszott volna. Hogy mi volt a sikerük titka, azt - különösen szavakban - ma már (1983-ban) lehetetlenség visszaadni. Mindössze egy kislemezük (A család, Elszállt egy hajó a szélben), és néhány rég elfelejtett, soha nem játszott rádiófelvételük készült. A kex igazi világa a azonban a színpad volt. A zene a szöveg és a látvány, a produkció együttese érvényesült igatán, és Baksa Soós személyes varázsa nélkül ez a produkció semmit sem ért. Mert hiába volt az együttesben öt tag, hiába hívtak gyakran vendégzenészeket, a Kex az elsõ pillanattól Baksa Soósra épült. Õ volt a "második hullám" talán legkarizmatikusabb rockszemélyisége.
Ahogy a Beatles után a hatvanas évek végén megjelent az angolszász országokban David Bowie ,Frank Zappa, Lou Reed, Janis Joplin és a többi nagy rockszemélyiség, úgy tûntek fel a hazai rockéletben is azok a nagy egyéniségek (Orszácky ,Radics, Cseh Tamás, Presser, Török, Hobo stb), akik együttesekben játszottak ugyan, de személyiségükben képviselték mindazt, amit a beat (rock) jelentett. A hatvanas években a kollektivítást kifejezõ egütteseké volt a fõszerep, a hetvenesévekben viszont egy-egy legendás zenekar (Syrius, LGT, Mini, Tûzkerék, HBB, Kex) nevét kiáltozva, mindig egy-egy zenészt vagy rockszemélyiséget bálványozott a közönség.
E nagy - Késöbb mitikussá váló - szemályiségek közül az elsõ Baksa Soós volt, az értelmiségiek, a diákok bálványa, akiknek elõadói stílusa senkihez nem hasonlítható szuggesztív fellépése vonzotta a Kex köré a közönséget. Jelenség volt. A számokat nem énekelte, inkább elõadta, visszafogott pantomimszerû játékkal kisérte, kitûnõen mozgott a színpadon, végig uralta mûsort, a közönséget. Inkább színész volt, mint énekes, aki készséggel bújt a legkülönbözõbb szerepekbe és jelmezekbe. Piros nadrágban, fehér trikóban, tornacipõben ugráló bohóc, szalmahajú harlekinó, nyegle bajszú paprikajancsi, belvárosi Don Quijote, aki fityiszt mutatott a hatalmasoknak, drotón rángatta rajongóit, poénpetárdákkal riogatta a nyárspolgárokat, fapofával rúgta fenékbe zenésztársait, aki egyaránt virtuózan játszott az érzelmekkel és az értelmekkel. Elõadásában az ifjúság szabadszájúsága, vtriolos kritikája, iróniája, nagyképûsége, lekezelõ nyeglesége, vaskalaposságot gúnyoló hancurózása, pofátlansága, életöröme és fájdalmai, grimaszai és fintorai, a hatvanas évek közepe-vége, az országba beáramló friss levegõ fûszeres íze és a honi posványból felcsapó rothadás bûze - egyaránt benne volt. Voltakknála sokkal jobb hangszeresek, énekesek, voltak nála népszerûbb "ideológusok", de hasonló vibráló színes egyéniség - senki. Bowie? Zappa? Mindegyikbõl volt benne valami, de Baksa Soós mégis saját világot teremtett a színpadon.
A Kex értelmiségi zenekar volt, stílusukra talán a groteszk vagy abszurd illene leginkább. S ha mindenáron hasonlítani kellene, akkor leginkább az art-rockhoz lennének besorolhatók, az art-punkok!!!! elõdeiként. De hát a skatulyázásnak a Kex esetében semmi értelme nincs, mert ez a zenekar semmiféle határt nem ismert és gyökeresen magyar jelenség volt.
Amit csináltak, a pillanttal született és a pillanattal halt meg. A lemezeken és a rádiófelvételeken kívûl produkciójukról még egy dokumentum maradt ránk. Mészáros Márta az 1969-ben meghiusult Illés-film helyett forgatott Száp lányok, ne sírjatok címû filmjében jelentõs szerepet bízott rájuk. A Kex egy Ifjúsági Parkban rendezett koncertrészletben több dalt (A család, Tiszta szívvel, Nálunk, Elszállt egy hajó a szélben, Csillagok ne ragyogjatok) is elõad, a ezekbõl a jelenetekbõl némileg rekonstruálható színpadi világuk.
Dali és a népballadák szürrealizmusa, József Attila és a Biblia, free-jazz és K.u.K. hagyományok - mozaikkockák a Kex képéhez. Újítók voltak. Saját dalaik hangvételben, hangszerelésben nemcsak a beattõl, de az új stílusirányzatoktól is lényegesen eltértek. Baksa Soós szövegei, prózaversei, kántálásai, zenével alátámasztott monológjai igen messze estek a slágerek érzelmekre ható világától. Más dalaik, feldolgozásaik (Marina, Marina, Reszket a Hold, Volt egyszer egy kiskacsa) látszólag nem szakítottak a slágervilág hagyományaival, de kifordította értelmüket, "cikisé tették a cikit. Ez a csoport úgy adja át a fals értékeket, a múltnak, hogy nincs izzadtságszag, nincsaenek kilowattok, semmi hõbörgés, semmi hard-rock, semmi heavy metal". A Kex volt az a zenekar is, amely az elsõk között vállalkozott József Attila-versek megzenésítésére. Baksa Soós szívesen szakította meg a koncertet felolvasásokkal, Villontól szavalt, aztán kikérdezte a közönséget, vagy saját írásait, novelláit olvasta fel zenei aláfestéssel és olykor maga illusztrálta mondanivalóját, a zene, az irodalom és a képzõmûvészet együttes hatását használva fel gondolatai közvetítésére.
A Kex soha nem adott két egyforma koncertet. A mûsor mindig a pillanat hatására, a közönség reakciójától függõen, a színpadon született. Baksa Soós szívesen rögtönzött, engedve a közönség kívánságainak, a körülmények kihívásának, így váltak a Kex koncertek az istentisztelet, a pogány-szertartás, a kabaré, az orfeumi ripacskodaás, a magánszámok és a happening furcsa keverékévé. Poénok és pofonok csattantak, jelképesen és valóságosan, az olyan szürrealista látomásokat, mint a Zöld-sárga vagy az Elszállt egy hajó a szélben, olcsó slágerek követték, majd minden átmenet nélkül Józsf Attila Hetedikje vagy a legendás Tiszta szjvvel. Aztán relkámversikék és blõdlik, gegek és parabolák, fricskák és halandzsa, értekezések a mûvészetek történetébõl. Áhítat, olcsó szentimentalizmus, dacos keménység, leheletfinom banalítások követték egymást.
A Kex, mint vulkán ontotta magából az ötleteket.
Talán a puszta leírás alapján is érthetõ, hogy a zenekar miért játszott csak "törzsközönség" elõtt. Más beatzenekarokhoz képest - még akkor is, amikor Somló Tamás, Babos Gyula és Závodi János csatlakozozz hozzájuk - a Kex túlságosan is bonyolult, áttételes, nehezen megfejthetõ, zeneietlen zenét játszott. Produkciójukat, sajátos értelmiségi zenéjüket csak bizonyos hullámhosszon lehetett érteni, befogadni, s valószínûleg ezért nem kaptak teret a tömegkommunikációban sem. A Kex megmaradt klubzenekarnak. Törzshelyükön, a bem rakparton, a Bercsényi killégiumban, a Citadellában, csütörtökönként az Ifjúsági Parkban, a koktélhajókon néhény száz fõs - fõlegértelmiségi-egyetemi - köznség elõtt játszottak-álmodtak maguknak egy különös világot, és az a Kex-univerzum akkor szerves része volt a beatnemzedék utópiáinak. Egyensúlyozás, kapaszkodás egy leheletfinom álomszálon, amelyet aztán a hetvenes évek elején fujdogáló hûvösebb szelek egy pillanat altt szétszakítottak.
A Kex 1969-70-ben vált igazán népszerûvé, és 1970-ben, a "legjobb vidéki zenekarnak" számító Illéssel országos turnéra is indulhattak.
A nagyközönség azonban nem értette zenéjüket. Kiderült, hogy a nagyobb egyetemi városoktól eltekintve a közönség nem vevõ produkciójukra, sõt a társadalmi-politikai változásokkal egyidõben a Kex többértelmûsége kezdett "gyanússá" válni. A zenekar körül fokozatosan megfagyott a légkör, és amikor 1971-ben nyarán Baksa Soós megvált társaitól, tulajdonképpen a Kex másfél éves pályafutása is véget ért.
A zenekar alapítója Doleviczényi Miklós ugyan megpróbálta a zenekar újjászervezését - Baracs János basszusgitár, Horváth Péter saxofon, Kisfaludy András dob, Tóth János Rudolf szólógitár -, az új felállást bemutató cikkek még nagy jövõt jósoltak nekik, de 1972-ben néhány hónapos vegetálás után a Kex végleg feloszlott. A tagok egy része disszidált, mások a vendéglátóiparba szerzõdtek, volt, aki visszatért polgári foglalkozásához. A zenekarról aztán évekignem hallottunk, de a hetvenes évek nosztalgikus, kiürülõ, értékek után kutató rockvilágban a Kex legenda lett, amelyet az egykori vendégzenész, HOBO is tovább népszerûsített. 1977-ben ismét kiadták a Kex egyetlen kislemezét, visszaemlékezések, novellák jelentek meg róluk, a hazatérõ Baksa Soós koncerteken lépett fel.
A Család címû daluk felkerült a Rocklegendák címû válogatásra. Mindez azonban nem palástolhatta el azt a tényt, hohy amikor David Bowie, a rockkultúra korszakos alakká fejlõdõ személyisége 1972-ben elkészítette elsõ fontos, Ziggy Stardust....címû nagylemezét, Baksa Soós János eltûnt a hazai rockéletbõl!

Szép jó estét! <#integet2>

Köszönöm szépen a segítséget, sikerült! <#worship><#eljen>

Ja 2x...

Én meg valójában 20 éves vagyok... <#beka3>

Ténylegesen ez a 2222. hsz a törlések miatt...

Hi Johnny!

Én csak torrent oldalokról tudok beszámolni, hátha ez is jó.

Gondolom neked HQ az igényed.

A bitsnoop.com-on van Bow Wow Wow album, abból ki tudonád választani a keresett dalt, de most nincs megosztó...várni kell(ene).

----------------------

A rutracker.org oldalon van aktívitás torrentileg.
Két dolog van: Ide be kell jelentkezni, ha még nem vagy, illetve egyben van az album, de van "CUE", így nincs gond....

Az album alig 300 Mb Flacben 14 Bow Wow Wow dal...

Itt a cucc

Remélem tudtam segíteni...

Sziasztok! <#integet2>

Ide is leírom: keresem a "BOW WOW WOW - I Want Candy" c. zenét.

Köszönöm elõre is.

Ha már belekeztem...

Duran Duran 4. rész

1983.

Seven And The Ragged Tiger

Ez a lemez is megért egy dupla CD-s Limited Edition kiadást 2010-ben.
Erre a kiadványra felkerült néhány érdekesség:
"Is There Something I Should Know?", "Faith in This Color", "Faith in This Color" , "Secret Oktober", "Make Me Smile (Come Up and See Me)".

Az eredeti album ismét mindenhol nagy siker. Platina lemez hegyek képzõdnek. Az USA-ban dupla.

A különbözõ zenei folyóiratok nagyon nem díjazták az albumot, de a közönség ( így én is) jól fogadta.

Az album kellemes ritmusos, akár táncolható dalokat tartalmaz. Tényleg nagyon bejön.

Talán két dal lóg egy picit ki a sorból:
- "(I'm Looking For) Cracks in the Pavement"
- Tiger Tiger

Egy dal pedig különösen nagy kedvencemmé vált ez pedig a "The Seventh Stranger"

Minden szavaddal egyetértek!

Szerintem lépjünk túl a dolgon.

Wescone jó arc, gondolom picit fúj egyet, és folytathatjuk az értelmes eszmecserét. Legalábbis én ezt szeretném. Nagyon.

Tudom, hogy pozitívan áll hozzám, én meg majd türelmesebb leszek a totyikforgalommal kapcsolatban (bár ezzel mostanában nics problémám). Igérem.

Szoktam mondani, Wesconebá, problémás egy gyerek. <#fejvakaras>
Most is a semmin problémázik. <#ejnye1><#nezze>

Remélem ezt nem hallotta meg. <#wink>

Ez meg csak a ráadás volt.

Egy kis NÓTACSOKOR, csak úgy...

És mindez a "Rio" kontra Dolphin Brothers miatt...

Csörömpöl / Nem csörömpöl....

Nem mindegy, hogy a "csörömpölés" milyen hangszeren, milyen hangszertudással ill. milyen énekhang kiséretében történik...

A Duran Duran elsõ két lemeze (tehát 1981- 1982-rõl beszélünk)összességében egy olyan korszakából származik ami a zenekar kezdeti kiforratlan stádiuma.

1983-ban A Seven And The Ragged Tiger lemez viszont nagyon jól sikerült.

Ezen az albumon bõven van "csörömpölés". Ez a csörömpölés azonban messze távol van az elsõ két lemez csörömpölésétõl.
A dalok egytõl-egyik remekmûvek. Bizonyos vagyok abban, hogy az az album az un. mérföldkõ...Érdekes, hogy csak 1 év van a 2. és a 3. lemez között.

Számomra ettõl az albumtól Duran a Duran...

Jól játszanak a hangszereken, Le Bon meg jól énekel.
Megérintett, megfogott. Élmény hallgatni.

Velem kapcsolatban a 80 / 20-as szabályt látom érvényesülni...

Szevasztok Tagok !
Ezután a jó kis vita után én is hozzászólnék a lemezhez, miután mind a lemez, mind a zenekar a kedvenceim közé tartozik.
John Taylor a zenekar indulásáról ezt mondta:"A Sex Pistols és a Chic kombinációja akartunk lenni!"
Az 1982-es Rio albummal Duran-mánia söpört végig a Földtekén: a zenei videó forradalmának hirnöke volt a lemez."Azt hiszem, a DuranDuran a Music TV-nek köszönheti a létét"- nyilatkozta Norman Samnick, az MTV-t akkoriban birtokló WarnerCom. vezetõje 1983-ban, a Time magazinban.
Érdekesség, hogy a Rió és a Save a prayer dalok videóját Russel Mulcahy
rendezte, aki pár év múlva A Hegylakóval dobott hatalmasat.
Az album borítóján Patrick Nigel festménye látható: japán fametszetre emlékeztetvén példázza, mennyire bûvkörébe vonta az egzotikum a pop világát a 80-as években.
A dalok, fõleg a New religion és a The Chauffeur ( ami sztem is a lemez messze legjobb dala !!)azt mutatják, miként határozta meg a zenekar hangzását John, Roger és Nick: legyen fényes, szexi és tiptop valamint magávalragadó!

Nem tudom, hogy vonatkozik-e, de ez jutott eszembe errõl.
Ami azt illeti Tyia "kesergéseit" én is feleslegesnek érzem idõnként, dehát ha Õ nem is ilyen (mert nem tudhatjuk), legalábbis ezt az oldalát mutatja felénk. Fogadjuk el így és kész.
Én meg amint már sokszor mondtam sokféle zenét szívesen hallgatok, ezek csak egy rész belõlük (bár fontos rész). Én a "csörömpölõsebb" zenéket is szeretem. Azt is megértem, aki mást szeret.

"A vélemény helyett a véleményírót elemezgetni......az nem mindig a kritizáltat minõsíti, ráadásul az "analitikus" sem az Atyaúristen."

Nem is tudom miért baj ha az ember kitér másra is (nem összetéveszteni az állandó mellébeszéléssel) - ha közzéteszi spontán észrevételeit? Tulajdonképpen fogalmam nincs arról, hogy jön ide a minõsítés fogalma?
Írtam újból a modiknak, hogy adják át a házigazdaságot Neked - nagyon remélem, hogy ezúttal szavaim meghallgatásra találnak. Tudod, hogy mindig pozitívan közelítettem feléd valahányszor letörtél amiatt, hogy nem pörög a tópik, de unom már egy ideje az "I'm blue all the time" természeted.
Na csá!

Ez mind igaz amit leírtál, csakhogy erre az esetre abszolút nem vonatkozik, ugyanis nekem édes mindegy, hogy Tyia mit szeret és mit nem (nem áll szándékomban a zenei ízlését befolyásolni), csak furcsállom, hogy alapvetõen minden olyan zenétõl viszolyog amely egy kicsit is "csörömpöl" (hogy az Õ szavaival éljek), ergó, vidámságot hordoz magában.

Egyetértek.

Felválaltam, hogy különbözõ zenekarokat bemutatok.
Voltak pozitív visszajelzések...

Folytattam.

A Kajagoogoo, a Talk Talk és mások zökkenõmentesen lettek lezavarva...
A Duran Durannal kapcsolatban gondoltam, hogy lesz egy kis probléma, de neki mentem.
Minden esetben a tényszerû bio- és diszkográfia mellett a saját benyomásomat közlöm, ami továbbra sem szentírás...
Magam részérõl szivesem veszek ellenvéleményt, mert érdekes lehet egy másik megközelítés.
A vélemény helyett a véleményírót elemezgetni......az nem mindig a kritizáltat minõsíti, ráadásul az "analitikus" sem az Atyaúristen.

Szivesen folytatom a Duran Duran esszét........a java még csak most jön / jönne

<#eljen> Nincs mit hozzáfûznöm.

"Na tik aztán durrbele!"

Szerintem a különbözõ ízlés és hallás valamint érzelmek (amik a zenéhez kötõdnek idõvel) nem jelenti azt, hogy személyes sértésnek kell venni, ha valakinek nem tetszik az, ami a másiknak.
Ez a baj velünk emberekkel, hogy ilyen dolgok miatt (leegyszerûsítve: szõke-barna, Fidesz-MSZP... stb...) képesek vagyunk megölni egymást.
Persze a vita és az érvelés jó dolog, ha békés és nem akarjuk mindenáron meggyõzni a másikat a saját álláspontunkról.

<#pardon1>

Kedves Kollégám!

Ez a New Wave topik, ami magában foglalja a Dark Wave volalat is, ami nem egy vidám mûfaj, de szerethetõ.

Kér lenne ezredinfókból hamis képet festeni rólam,mert esetleg az idelátogatók még elmebetegnek hisznek és hanyatt-homlok elmenekülnek.

Hidd el nem szeretnék öngyilkos lenni. Nem lövöm magam és nem vagyok alkoholista sem. Nyugtatókat sem szedek, sõt kizárólag homeopátiás szereket használok...ha kell.

Ha esetleg türelmetlen hsz-ek áramlanak tõlem, az csak azért van mert szeretem ha pörög a totyik.
Ennyi.

De én igen!

Underground? Ne viccelj...

Frusztráció? Nem hiszem...

Valóban különbség.

Vegyük azt is figyelembe, hogy egy komplett albumot elemeztem, és bár a Rio nem szerepelt jól (nálam), azért találtam értékes darabokat is.

Amit idefirkálok az nyílván nem szentírás, csak magánvélemény - mint mindig.

-----------------------------------------------------------------

Különbség az is, hogy míg Te a Dolphin Brothersrõl szinte csak pár hete, esetleg pár hónapja szereztél tudomást, addig nekem a "Rio"-ról bõ negyedszázada van tudomásom.... Hallhattam kiskamasz koromban, nagykamasz koromban, a 20-as éveimben, a 30-as éveimben...