Oldies Music 1.0

De nincs semmi konkurencia, én is szeretek sokféle mûfajt. Ami meg a M.T- ot illeti, azt szinte pont így érzem én is. Az elején tetszett, aztán hirtelen sok lett. Gondolom ez a vélemény nem sért meg senkit.

A tópik nincs zárva, Tyia pedig nincs számûzve - tõle függ, hogy hogyan tovább... vagy, hogy lesz-e egyáltalán tovább.
Attól nem lesz a new wave nagyszerûbb, sem népszerûbb, hogy "lábbal" tiporja a "konkurenciát" - amint megérti ezt, visszajön.
Ha megérti...

..és mint látható, a totyiknak is :'(
remélem tyia azért még visszatér egy new wave reload totyikkal, és a joggal, hogy törölhet bármilyen hsz-t 😄
talán akkor végre 1-szer születhetne 1 jó kis kellemes totyik is..
vagy tyiatyik, ha úgy tetszik 😊

u.i.: részemrõl most vita nem is volt...wazze

Pont kezdett beindulni a topik, erre. ..
Tiszta ovi!

Szvsz nem kell mindent személyes sértésnek venni. Én se sértõdtem meg, pedig szeretem az italo-t.

Megáll az ész.

Ha nem tudnám hogy nem azt hinném gyerekek vagytok!

"különbözõ ízlésvilágunk van. ki ezt xereti, ki azt. ettõl színes az élet."

Ez így igaz, de ettõl még nincs joga senkinek gúnyolni, becsmérelni mások ízlésvilágát.
A vitának VÉGE!

Ne Te menj....megyek én.

Ez az én ötletem volt....és nagy valószínûséggel nem fogom tudni megállni, hogy ne úgy írjak ahogy eddig (akár hány %-ról van szó).
Cenzurázást nem tûrõm, fõleg "hazai pályán".


Mindenkinek minden jót. Sikeres topik vezetést.....a "powered by Tyia" innentõl nem áll.


Szép Estét.

A döntésem végleges és nem kell kommentálni, mert nem lesz reakció...

még 1 apróság, a sértõdésekkel kapcsolatban:
különbözõ ízlésvilágunk van. ki ezt xereti, ki azt. ettõl színes az élet. teljesen felesleges ilyesmin vitázni, pláne +sértõdni hogy ezt és azt ezért-azért nem xeretem..
ilyen és hasonló esetekre van 1 trükköm:
okos enged, szamár szenved 😛
ha valaki nem értené, szívesen kifejthetem részletesebben is 😄

"Azt viszont nem tartom szerencsésnek, hogy az általam leírt hsz-ek 1-5%-ba kapaszkodva kapok negatív kritikát."

Mert az általad leírt hsz.-ek kb. 1-5%-ában használsz olyan, mások ízlésvilágát lenézõ, esetlegesen sértõ kifejezéseket mint "Modern Mócsing" vagy "euro-italo-popnyavajás".
Mostantól kezdve jóval ritkábban fogok megnyilvánulni "Nálad" mint eddig tettem, de ez nem jelenti azt, hogy nem leszek "itt", és amíg én vagyok a tényleges házigazda (legyen az egy nap, vagy 10 év), az ilyen jellegû, tartalmú, lekezelõ hsz.-ek -a Tieidet is beleértve-, moderálva-, ill. törölve lesznek!
Nagyon remélem, hogy ezúttal sikerült mindenkinek felfogni mondanivalóm lényegét - amint észrevettem, tegnap volt akinek ez nem ment...

ahhát 😄
csak akkoriban még így hívták..

Az "új romantika" vajon a new wave akarna lenni?<#rolleyes>

A Zenemûkiadó 1987-ben megjelent Képes Rock Enciklopédia c. kiadványában ezt írja a Spandau Ballet-ról:
"1979-ben alakult zenekar, amely az új romantika jegyében bukkant fel London klubjaiban. 1981-84 között tucatnyi dallal (The Freeze, Lifeline, Communication, True, Gold, Only When You Leave, I'll Fly For You, Round And Round) szerepeltek a brit Top 20-n. Legnagyobb sikerüket az 1983-as True címû LP-vel érték el, amellyel a No. 1-re is felkerültek. Ebben az évben a Duran Duran mellett Anglia legnépszerûbb zenekarának számítottak. 1985-ben összevesztek hanglemeztársaságukkal és hosszabb idõre leálltak. 1986-os lemezük Fight For Ourselves. Nagylemezeik: Journeys To Glory (1981), Diamond (1982), True (1983), Parade (1984), The Singles Collection (1985)"

Eddig az idézet, lehet kiegészíteni.

Részemrõl a True a kedvenc lemez.

Akkor beszélgessünk A zenérõl...

Az a jó ebben a topikban, hogy tiltások nélkül beszélhetünk a ZENÉvel kapcsolatos dolgokról. Pro/kontra. Mi ezzel a baj?

Nem a zene ide-odatöltögetése tartja életben a topikot, hanem inkább a párbeszéd.
Ha becsuszik egy-két eltévedt mondat, hát Istenem emberek vagyunk, tele hibákkal. Elnézést kérek érte.

Van olyan, hogy az ember mellé lõ. MINDENKIvel megesik.
Nekem nem célom a hangulat keltés, én csak tájékoztatok, jól/rosszul.

Általában én vetem fel a témákat, és "színezem ki a fekete-fehér rajzokat". Ismét jól/rosszul.
Persze én nyitottam ezt a szart, viseljem a következményeit. Hát viselem. Ismét jól/rosszul.

Ha valakit megbántok/megbántottam azt nem elõre megfontolt szándékkal teszem/tettem. Van nekem is egy (sokaknak lehet, hogy) kellemetlen stílusom.
Azt viszont nem tartom szerencsésnek, hogy az általam leírt hsz-ek 1-5%-ba kapaszkodva kapok negatív kritikát.
És mi van a többi 95%-kal.
Esetleg rossz aránypárt állítottam fel?
Mert ha igen (tehát rossz aránypárt) akkor nem sok keresni valóm van itt és megigérem többé nem jövök, de ha nem....


Én azt szeretem amit Õ nem annyira, míg más valaki egészen mást gondol...mindenrõl. Na és.



Tehát Spandau Ballet?

Billentyûsben, ha jól értelmezem, azonos az ízlésünk.
A jó volkál viszont nálam +1 pont, szeretem.

Tévedés, nem örülök - nevetek.
...bár nem tudom, hogy ezen valójában nevetni, vagy inkább sírni kellene.

Van kedve valakinek a Spandau Ballet-t bemutatni?

Nyílván õket is sokan ismerik - és néhány sláger is beugrik.

Egy bõvebb értekezés?

Nos?

Nem csak így gondolom - így van.
Engem alapvetõen soha nem érdekelt, hogy ki - kivel, mikor, hol, hogyan adott ki egy single-t, albumot, koncertfelvételt, vagy, hogy mikor, hol koncertezett - engem egy dolog érdekelt; a zene amibe az illetõ ill. banda munkát fektetett, gondolatait, érzelmeit zenésítette meg, legyenek azok vidámak, szomorúak-, kesernyések vagy éppen agresszívak ...mert bár sokszor az elõadó nem azonos a zeneszerzõvel, szövegíróval, de a végsõ "szót" mindig is az elõadó "mondja ki". Talán ezért van az, hogy én soha nem kötõdtem egy adott stílushoz, irányzathoz és képes voltam észrevenni minden mûfajban (és egy mûfajon belül rengeteg elõadóban) az értéket - ez, gondolom nem utolsó sorban írható a hullámzó természetem számlájára amelynek szerintem minden aspektusából kaptak már ízelítõt azok akiknek volt szerencséjük (vagy szerencsétlenségük) megismerni az elõzõ években.
Abszolút kedvencem Jean-Michel Jarre, Falco, Billy Idol - valódi egyéniség mindenik, de rajtuk kívül rengeteg elõadó a szívem csücske. Pl. Sandra akinek mindig lenyûgözött a zenéje (azok dallamvilága, dinamikája), hangja, egyszerûsége és ott van C.C.Catch ("akirõl" az imént oly becsmérlõen nyilatkoztál), akinek a zenéit szintén igen kedvelem - ellazít, felszabadít, világosabb lesz általa az elmém és ezáltal a környezetem is.
Az egy dolog, hogy valami indulásból nem nyeri el tetszésed - nem "Te vagy", érthetõ (nem kizárt, hogy késõbb esetleg megkedveled) de, hogy valaki kedveljen egy mûfajt (elõadót), késõbb pedig utálja azt az már nem fér a fejembe és erre próbáltam magyarázatot keresni aminek következtében kiborultál a múltkor - amúgy tudom, hogy van rá magyarázat ...mindig van.
Tudod, Tyia, én nem osztályozom, véleményezem az általad kedvelt mûfajt (én is híve vagyok, mértékkel), elõadókat, pl. a Kajagoogoo-t azért mert tudom, hogy kedvenced és nem áll szándékomban megsérteni Téged az esetleges számodra kedvezõtlen kritikámmal, esetleg becsmérlésemmel, (lásd; a Dolphyn Brothers esete, pedig csak annyit "mondtam", hogy nem jön be), vagy bárki mást, viszont Te is tisztában vagy avval, hogy megtisztelik a tópikot a jelenlétükkel olyanok is akik a disco hívei is, mégis mélységes lenézéssel "beszélsz" elõttük a szóban forgó mûfajról - szerintem ez már-már személyes sértés!
Egy alkalommal ezt írta valaki nekem priviben: "Lehet egy kicsit segítek ennek a Tyia csajszinak, úgy el van keseredve a topikja miatt." - hogy ki Õ, nem árulom el. Elég annyi, hogy italo rajongó is.
...és régóta nem járt erre.

mondandód mi, miért mennyire tetszik része xerintem pozitív dolog 😄
..vagy tévednék? (höhö..)

Hogy mit keresek egy dalban?

Euro-italo-val kezdem mert az könnyebbnek tünik.

Én keményebb, mélyebb billentyûfutamokkal ellátott dalokat szeretem.
Fontos még a nem vastag zene...
Alighanem Divine, Kinky Go, Bruce & Bongo, az OFF, a Silicon Dream...dalai megállják a helyüket.
Érdekes még a Curacao, a Max-Him, a Baltimora, a Fun Fun, az Italian Boys, Mike Mareen és Fancy több dala is irányt mutató lehet...

Den Harrow (Project) valamiért fõ helyet foglal el nálam az italos cuccok között. Nagyon jól összehozott dolog, bárki is csinálta... leginkább az 1. album visz mindent a témában - nálam.

Kis ellentmondás, hogy Divine a SAW istálló tagja lett '85-86-körül, de ez a fecske sem csinált nyarat.

Lényeges a vokál mellõzése - ez minden mûfaj esetében alapkövetelményem.

------------
New Wave - jön

Most nem értelek, de örülök hogy örülsz. <#nevetes1>

Ha így gondolod, javíts a helyzeten.
Lássuk neked mi, miért tetszik...
Tényleg érdekel!

Csak figyelj!!!

"A szelektálás, zenehallgatás (mire figyelsz, mi zavar stb.) ami konkrétan érdekel"

ezzel még foglalkozom...

A Rio esetében a "ti" jelõkést visszautasítom....
Én voltam az aki kapásból lehúzta a nótát...

A Rio-t átléptük...

.............................

2.

Szerncse, vagy nem, de az a zenei "bázis" ami engem érdekelt, gyakorlatilag kialakult a 80-as évek végére.

Sosem kellett irtózatos mennyiségû zenébõl választanom.

Amikor a rádióból felvettem a dalokat, talán 1 hét alatt telt meg egy kazi, de inkább két hét. Volt idõ beleszeretni/beleunni.

A 90-es években elmondható, hogy nem foglalkoztam a zene gyûjtésével. Amik voltak/maradtak kazin "bakeliten" azokat hallgattam.
Illetve annyiban érdekelt a dolog, hogy a témához kapcsolodó könyveket vettem.

Aztán hirtelen feléledt bennem a zenevadász. 2000 körül. Akkor még nem volt CD lejátszóm és sz.gépem sem. Ciki nem ciki így volt.

Kazettás-lemezjátszós kütyûm volt. Szentendrén a Melody Centerben (ma már nem létezik) "kazettáztam be". Az összes (nekem)fontos elõadó leginkább Best of... lemeze játszott....Lehet, hogy itt sokalltam be az efféle kiadásoktól...

Aztán lett egy számítógépen és CD lejátszom, meg ilyenek.

Volt egy srác a látókörömben aki ajánlott egy fószert, aki CD-firkálással ütötte el a szabadidejét.
Szegényre ráborítottam az 1983-tõl felgyûlt igényeimet...
Jó sok CD készült.
2006-ban szétmentem a feleségemmel, sok lemez maradt ott...
2008-ban lett internetem azóta magam intézem a dolgaimat...

Egy biztos az italo disco háttérbe szorult, a New Wave soha nem látott módon hasít és néhány új stílus is közelebb került hozzám.
Ilyen pl.: a Downtempo, a World Music, a Trance és kismértékben a jazz...

ennyi

Érdekes, hogy itt (és nem csak itt) sokan szívesebben fektetnek hangsúlyt arra, hogy mi-, miért és mennyire nem tetszik, mint arra, hogy mi-, miért és mennyire tetszik - ezt az alapvetõen negatív hozzáállást! <#nevetes1>
Áh, kár minden szóért...

1. Dehogy (bár a kezdésen elmosolyodtam).
Alapos vagy, mint mindig.
2. A szelektálás, zenehallgatás (mire figyelsz, mi zavar stb.) ami konkrétan érdekel. Engem pl a Rio-ban zavart a saxszóló, amit ti pozitívumként értékeltetek. Túl harsánynak éreztem, kilógott a mûbõl (meg eleve nem tetszenek a hosszú nyújtott magas hangok, énekhangban pláne, ami az "érett" Duran Duran énekest jellemzi (?) szerintem). <#fejvakaras>
A modertóking és hasonlók sosem tetszettek.

5 másodperc, ehez fûznék magyarázatot. Ez abból az idõbõl maradt meg, mikor 40-50 gb zenét kellett gyorsan meghallgatni hetente-kéthetente, sokszor 1-2 szám-album maradt belõle, így érthetõ a ráfordított idõ, remélem.

órákig tudnám olvasgatni ezeket a sorokat 😊
viva la életérzés

Ajaj.......

1. (aztán nem ám kiröhögni!!)

Vannak az évek során tapasztálosból megszerzett kedvencek.

Úgyebár az én "zenei ébredésem" 1983-ra tehetõ, amikor is sikerült betöltenem a 12. életévemet. Mindenek elött a család Tesla osrsós magnójával próbálkoztam a zenerögzítéssel. Arra tisztán emlékszem, hogy a Spliff-tõl vettem föl egy dalt és a Kajagoogoo Oh Too Be Ah számát is beszereztem...
Késöbb önállósítottam magam.

Kaptam egy Philips kismagnót és az apám Videoton Apollo tipusú rádiójának segítségével (ami még most is megvan), az igen kiskorú Tyia nekiállt újra zenéket felvenni.
Ezek leginkább kostolgatások voltak...
Azt biztosan tudom, hogy az R-GO dalai tetszettek és a Dolly Roll-tól is volt egy két rettenetem.
Akkoriban, mint azt mindannyian jól tudjuk a Petõfi Rádió és az akkor még 3. Mûsor adott okot arra, hogy vadászhassak a müroraikban elõforduló zenékre.

Majd lett egy Panasonic masinám, és egy lemezjátszóm....

Magnóról magnóra, Magnósok figyelem...az jó volt, hogy a TVRadió újság részletesen leírta, hogy az adott mûsorban milyen számok hangzanak el.
Nos, az ilyen zenevadászati helyek ismertették meg, majd szerettették meg velem pl: a Kajagoogoo-t, Falco-t...
A Fiataloknak! és a Poptarisznya dalaiból, ill. a Lemezbörze helyett..pedig még több dalt, ezzel kedvencet juttatott a magnómra.
Aztán voltak olyan mûsorok ahol komplett lemezre lehetett szert tenni.
Asszem igy ismertem meg a Bronski Beat komplett anyagát.
A Zenebutik és a kölönbözõ koncertek leadása sorrán lett kedvenc a Talk Talk és a Level 42.
Valahohgy így indult a tapasztalás útján beszerzett kedvencek sorsa....
A Fiataloknak-ból úgye leginkább az euro-italo elõadóit sikerült megszeretni, vagy jól megutálni....................

Mondom errõl egy vödörnyi írást bííírnék tolni...
Míg kialult a viszonylag végleges izlésem számtalan zsákutcába vezetett az utam.
Nem fogjátok elhinni, de a Modern Mócsing elsõ két albuma még egész tetszett, de aztán kezdtem felnõni és már kimondottam utáltam.
Kb. így járt a Bad Boys Blue, Patty Ryan, Samantha Fox, C.C. Catch és sok más "euro-italo-popnyavajás".
A New Wave elkötelezettségem véglegesítésére konkrétan emlékszem!!!
A TV-ben egy ABC dal ment, hogy melyik azt nem tudom. A szám annyira megfogott, hogy utánna már az ahhoz hasonló hangzású dalok kezdtek érdekelni.

Ezután jöttek az olvasmányok, az ismeretlen, de stílushoz köthetõ elõadók probálgatása. Ez így ment kb. a bevonulásomig...1990.

hirtelen ennyi...elsõre.

...az nem!

Így van.
Tyia: pedig nagyon érdekelne <#wink>

Nekem mindegy, hogy hívják...ami jó, az jó...ami meg nem...

thx the info.
az a38 meg nem annyira koncert.
inkább afféle életrajzi zenés dokufilmnek mondanám.
de amúgy teccik wazze 😛

Sokat nem tudok róluk, csak annyit, hogy az egyik tag Kaltenecker Zsolt az egykori Vénusz zenekar billentyûse volt. Õ az alapító is.
Jazz/Jazz-rock-ot nyomnak.

Egyik legismertebb daluk a DM "Personal Jesus" feldolgozása.
Kb. 10 perces.
Igazán remek darab.
Ide már egyszer belinkeltem a klipjét, de a YT-on nyílván ráakadsz és még más darabjaikra is.

No, kezdõdik a koncert...

arról is lemaradtam.
de írhatsz róluk, ha akarsz majd..

Akkor jó szorakozást hozzá!

Hónapokkal ezelött volt a magyar KLB Trió, azt nem láttad?

valamennyire az indie romantikus hangzásvilága is kiütközik benne, de igazából az énekesnõ csodálatos hangja fogja meg az embert.
botrányzenekarnak is titulálhatjuk õket. én mindenképp megnézem, és rögzítem dvd-re, ha találok itthon üres lemezt..😄

Akkor ez valami gyors gitárzene lesz...majd ránézek...

mellesleg a tv állvány elõtt a szõnyegen ülve, okostelefonnal a kezében.. 😉
a többi, helyre közzel igaz..

a 80-as évek punk zenei stílusa és a nirvana ritmusvilága tûnik fel zenéjükben..

Ezek szerint Õ van a kádban...

Betty Poison...nem ismerem...még.

vele töltöm. nemrég jöttem haza.
ma esti program:
szerelmem vígan szundikál, én meg várom a hajnali 1 órát..
..ha már zenei totyik, akkor tv 1..

Lehet, hogy a(z üres) fürdõkádban csücsül, ölében egy laptoppal és pötyörészik ide-oda...

Bizonyára ki lett tiltva a hálószobából. <#crazya>

szokásaimból...

Hát én csak próbáltam magam kimenteni...
Ha én ezt most elkezdeném részletezni...tuti elmebetegnek néznétek..., de szerintem szoktam csepegtetni a szokásaiból...

Hogy, hogy nem a szerelmeddel töltöd az estét?

miért kellene másik totyik?
tudtommal ez is egy zenei totyik
szokásokkal, szelektálásokkal.. 😊

Én máshogy mûködöm.
Kissé bonyolult lenne elmondanom a zenehallgatási, - befogadási, - zenegyûjtési szokásaimat...nem beszélve a zeneszelektálásról. Na, arra egy külön topikot lehetne nyitni...

Hááát, nem erõltetek magamra semmit.
Az ajánlott zenékben azért keresek valamit, de azokat sem hallgatom végig, ha nem tetszik. (többszöri lejátszás kizárt😊

5 másodperc????

Nem sok esélyt adtál a kidobottaknak...

"többszöri meghallgatás"
A Church esetében ezt igazolhatom (elsõre nem fogott meg), ez alapján bele sem merek gondolni mi minden ment kukába, 5 másodperces belehallgatást követõen...