Oldies Music 1.0

<#nevetes1>
Igazság szerint az én kommentemnek is volt egy ilyen "kiugrasztós" része, az is kicsit gonoszkodósra sikerült, ezért elálltam tõle. Még ... <#lookaround>

#3005-re:
egyet kell értsek:
nekem is az egyik kedvencem lett.. 😊
szia eksy.

Na most te vagy a "piszkátor"?<#smile>

"...Smilie nélkül (mert az hülyeség...)"

Engem ez a kijelentés emlékeztet valakire, másvalakire; Twisted Sister <#nyes>... jól van, nem poénkodom; MrSister név alatt futott (mostanság nem látni sehol) az illetõ.
Amúgy én is olvasom az írásaidat, jobban írsz mint Tyia...<#lookaround>
(Ezt csak azért írom, hogy az érdemes tagot "kiugrasszam a bokorból" - "...Akkor tedd ki, hogy -Powered by Etelkozi Vata- és legyetek boldogok!" hsz.-re hajazok.) <#nevetes1>
Vissza Den Harrow-hoz: kedvenc számom tõle a "Bad Boy" ...imádom a klippet is - azok a csajszik! <#finom><#finom><#finom>

Engem is emlékeztet. Nyugodjék békében.<#hehe><#vigyor3>

HI!

Ez az adag tetszett eddig legjobban <#taps>
A többi is bejön, és emlékeztet valakire a stílus.

(Igazolásaként #3000-es hsz-ra.😊

Akkor a mai Den Harrow adag...

Elõszõr is, korrekció:
Odáig jó voltam, hogy 85 és Overpower album, valamint Bad boy.
Azonban 86-ban jelent meg a következõ kislemez, ami viszont a nagylemez címadó dala volt. Ezt követte a Charleston és az elsõ album lecsengése.

És akkor innen a folytatás:

Még mindig 86.
Amikor meghallottam a nótát a rádióban, nem hittem a fülemnek.
Új, kevésbé gépies hangzás, elsõsorban a dobok tekintetében, még fülbemászóbb dallam, kiváló hangszerelés. Az egész olyan komplettnek és tökéletesnek tûnt (24 kiló elfogultsággal, persze...).

Ja, amirõl beszélek az az egyértelmûen kedvenc Den Harrow nótám (egész karrierjét egybevéve):



Szóval a Keccs dö foksz! Ez a dal volt az új, második lemez elõfutára, amelyet már tûkön ülve vártam.

És ezzel elérkeztünk 1987-hez, Den Harrow karrierjének legnagyobb évéhez.

Rengeteg elismerésben volt része, Európa nagy részében bizony a legnagyobbakkal együtt tartották számon népszerûségben, és sikerült egy örökérvényû klasszikussal is elõrukkolnia, a 2. lemez debütálásakor.



Ehhez a nótához fûzödik az a sztori, hogy állítólag itt kezdõdött a csapaton belüli széthúzás, miszerint Tom Hooker, aki ezt a nótát mint szerzõ is jegyezte, szerette volna a saját nevén elõadni és megjelentetni.
A csapat azonban úgy gondolta, hogy jobban illik ez a nóta Den Harrow fizimiskájához, mint hangjához, így végül a projekt legnagyobb dobását Den Harrow jegyezhette.

Nem véletlen, hogy Tom barátunk többé nem énekelt Den Harrow számot (és egy évre rá saját lemezzel jelentkezett.).

Nekem is van egy személyes sztorim a Don't break my heart-tal kapcsolatban.
Imádtam ezt a számot, fanatikusan rajongtam, mint tini Den Harrow-ért.
Akkoriban csak német nyelvû Bravo magazin volt kishazánkban, zsebpénzhez mérten elég Borsos Áron.
Azonban mégis megvettem minden héten, hogy kedvenc slágerem nyomulását a toplistán figyelemmel kísérhessem.
Elégedettem figyeltem, ahogy 4 hét alatt a 2. helyig felkapaszkodott, majd minden héten dobogó szívvel (még jó, különben meghaltam volna...)vártam, hogy elsõ legyen.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
De nem lett.

Kerek 4 héten keresztül volt folyamatosan második egy szõkített hajú, repedt sarkú luvnya valami La Isla Bonita címû száma mögött.
Aztán az 5. héten már csak 3. volt, majd zuhanórepülés.
Kisvata pedig szomorú.

A nagylemez egyébként nagy siker, csakúgy mint a már linkelt két kislemez.

Summázat:

A nyitó dalról majd késõbb.
A 2. trackrõl már volt szó.
A 3.-ról is.
A 4. egy kis szösszenet, de kedves, igaz vacak.
Az 5. szintén egy nagyon jó nóta, a Dangerous, megérdemelte volna a kislemezt, mert szerintem nagyon hangulatos.
A 6. számról még lesz szó.
A 7.-rõl is.
A 8. is igen jó, Hold on tight címmel.
A 9. a High du ho pedig egy jó kis pörgõs, lendületes lezárása egy klasszikus italo albumnak, amely talán a korszak egyik, ha ne a legjobbja volt. Ritkaság, amikor egy lemezen mindegyik nóta önálló életet tud élni, nincs átfedés a dalok között, nem kaptafa.

Még 87-ben a következõ eresztés, a Tell me why már nem igazán szól nagyot, az elõzõ kislemezhez képest nem tudott akkorát szólni.
/Nem rossz nóta egyébként.../



Még mindig 87. Den Harrow körül kicsit csendesednek a hullámok.

Kijön még egy single, ami szerintem nem csak a maga mûfajában, hanem úgy általában is egy fantasztikus darab, de valamiért a totális érdektelenségbe fullad. Azaz a közönséget ez a fajta Den Harrow zene nem érdekli (talán nem értik).

Én imádom, egy remekmû, egyszerûen zseniális (és így megszólalni tényleg csak egy Den Harrow nóta tudott.)



Ennyit mára.

Meg késõbbre is kell téma.

nem baj, így sokkal viccesebb<#nevetes1>

Pedig az az érdekes, hogy több hibát is vétettem legutóbbi leírásomban, így majd legközelebb azok korrekciójával kezdem (mert jó szokásom szerint azt hiszem, hogy tudok valamit, de utánaolvasva rájövök, hogy rosszul...)

helyzet az, hogy olvassák ezt többen is, csak..
a) nincs hozzáfûzni valójuk, mert egyet értenek..
b) volna hozzáfûznivalójuk, csak bátortalanok kifejteni..
c) életükbe nem hallottak még den harrow-ról, és meglepte õket a sok infó..
d) megvárják csendben, türelmesen míg billy idol-ra kerül a sor, aztán..
se tesznek megjegyzést. mert:
a) nincs hozzáfûznivalójuk..<#hehe>

Van, akinek el kell mondani, hogy a poén az poén.
A Billyre való felélénkülés lehet, hogy azt jelenti, hogy az érdekli a népet.

Semmi, csak poén... Smilie nélkül (mert az hülyeség..., ha valaki elsüt egy viccet, akkor a smilie olyan, mintha elmagyarázná a poén...).
Bár néha én is rakok, ha épp mosolygok, miközben írok valamit...

Csak olyan hirtelen felélénkült a topik a Billy-re, hogy gondoltam, szólok...

Honnan veszed az érdektelenséget?
Idol meg csak eszembe jutott a fodrászos sztoriról.

Mielõtt a teljes érdektelenség okán a Den Harrow sztori átmegy Billy Idol fan klubba (azért a régi érzelmek még valahol meg vannak bennem... 😊 ), folytatom.

Den Harrow benépszerûsödik

1985-ben, a Mad Desire viszonylagos nagyobb sikere okán felbátorodva Den Harrow és csapata merész húzással kiválasztja a fiókban fekvõ slágerkészletbõl (ala Dieter Bohlen) a Future Brain címû alkotást, amit videoklippel megtámogatva jelentet meg.

A nóta igazi siker lesz, már (éppen csak) Top 10-es helyezéseket is fel tud mutatni szerte Európában.
A nóta hangzásvilága már igazi Den Harrow-s, hangszerelése (vagyis inkább hangminta összeválogatása) remek, tetszetõs hangnemváltásokkal fûszerezve, az egésznek az összhatása fülbemászó és magával ragadó, a szám közepétõl pedig már lendületes is. Tom Hooker hangja pedig remekül cseng.
Nekem egyértelmûen az egyik személyes kedvencem.



Még ebben az évben kijön az elsõ lemez is, Overpower címmel.
Ezzel nagyjából egyidõben pedig a lemez nyitódala, a Bad Boy kislemezen.
A Bad Boy már Németországban és Franciaországban is sláger.
Den Harrow immáron Európa szerte ismert énekes. Rajongótábora napról napra nõ, kiknek többsége nõ. Szerény személyem is innentõl fanatikus rajongó, egy mára már az enyészetnek átadott magnókazetta büszke birtokosaként (becsípte a hifi a szalagot...).

A Bad boy egy erõteljes, jól hangszerelt, ötletes ritmussal kísért, jó dallamú slágernóta. Az énekhang nem erõs (Hooker hangfekvésének egy picit alacsony), de a vokálozó hölgy hangja aranyos és jól passzol.

A Bad boy mellett a lemezrõl késõbb kislemezként megjelenik még Charleston címû nóta is, már kisebb sikerrel, a lemez amolyan lecsengése gyanánt.

A lemez legjobb dala azonban nem kapott lehetõséget a toplistákon megmérettetnie magát. Ez a dal egyértelmûen a Broken Radio, mely annak idején az egyébként Den Harrow-tól fanyalgó barátaimnak is tetszett.

A még meg nem említett nótákról:

A Feedback és a Make ends meet a lemez sereghajtói, nem túl érdekes alkotások, amolyan töltelékek.
A Jade és az Overpower címû nóták egészen jók, az összhatásba remekül beleillenek.

A többirõl már volt szó.

Azoknak, akik nem ismernék, íme a két erõs, és a kislemezes nóta, ami még nem volt linkelve.







A lemez komoly siker Európában és kis hazánkban is.

A jó, öreg Billy - 85, 86 környékén hallottam róla elõször, azóta is "Idol" nekem... no meg az unokahúgomnak is. A "White Wedding" lett a spontán bulik "hivatalos" himnusza. <#pias>

nofene..
ezt a nótát én is szeretem tõle..

Az öreg Billy-t azóta is kedvelem és töretlen lelkesedéssel hallgatom:

Én annak idején egy Bravóból kivett nagy Billy Idol posztert vittem a fodrászhoz. A csaj meg azt mondta hirtelen: "Hú, de csúnya!" <#nyes>

Ha már sugalltad...

A fanyar stílus és fogalmazás módom egy letisztultabb véleményalkotás-fejlõdési ciklus eredménye, hiszen így 40 felé, végigtekintve Den Harrow karrierjén, a fanatikus rajongásom inkább nosztalgiává vált. Ma már ki tudom mondani azokat a gondolataimat vele kapcsolatban, amiért 20 éve sértõdtem és veszekedtem, ha más mondta nekem.

Imádtam (külsõségekben is majmoltam - a fodrász csajoknál az üzlet ki volt tapétázva általam odahordott Den Harrow poszterekkel, és mindig másik szerint vágattam a hajam -), és a zenét ma is szívesen hallgatom.

Igen, ezt is kedveltem.

imádom ahogy fogalmazol 😊
ha nem tudnám hogy nem, még azt hinném...
de mindegy. fogalmazzunk úgy:
lelkedben egy tyia veszett el...
nem tudom mi van vele, de remélem azért jól van ott, ahol éppen van...
viva la tyia 😉

Most van egy ici-pici idõm (végre, mert hetek óta semmi), úgyhogy kihasználván az alkalmat, folytatom a Den Harrow történetet...

Mindjárt egy kis korrekcióval kezdem, mert állítólag valami Orlando nevû fickó énekelt kezdetben Den Harrow helyett, illetve egyes vélemények szerint kettejük hangját mixelték össze.

Na de ugorjunk 1984-re. Az Orlando hangon éneklõ Den Harrow második nótája ismét csak nem sikerül átütõre, de neve egyre ismertebbé válik, elsõsorban Dél-Európában, de leginkább csak Olaszországban.

A "To meet me" után az "A taste of love" címû nótával jelentkezik, melynek általam youtube-on fellelt klipje önmaga paródiája. Na de akkor még fiatalok voltunk és bohók, így tetszett nekünk, nem csak a zene, de az outfit is...

Íme a zeneileg még mindig elég átlagos italo-euro disco feeling, nem túl ötletes dallamokkal és ritmussal, mondhatni kaptafa zene, mai szemmel béna elõadással és tátikával (vajon ki volt a koreográfus):



Persze biztos megint lesz, akinek ez volt a kedvence anno, nekem személy szerint ez még nem egy letisztult Den Harrow hangzás, inkább tucatzene. Valszeg ekkor még a külsõvel jobban hódított a projekt, mint a DJ-k által komponált zenével. /amúgy elég az elsõ kommentet a belinkelt video alatt elolvasni, hogy rájöjjek, ezzel a véleményemmel nem vagyok egyedül a világon/.

Na mindegy.

Még mindig 1984. A tátika istennek megszületik elsõ valamire való nótája, sõt, az elsõ klasszikusnak nevezhetõ nótája. Még mindig nem átütõ, de már elindult a projekt a felé a hangzásvilág felé, amely kiemelte késõbb az átlag italo tucatból, sõt, a kiemelkedõk közül is...

Mad Desire:



A Mad Desire híre már a Német Szövetségi Köztársaságba is eljutott, sõt, a Benelux államokba is. Den Harrow karrierjének pályája egy kicsit meredekebben elindult felfelé.

Ízlések és pofonok témaköre, ugye...

Ennek ellenére nekem pl. ez volt a kedvenc számom tõle...

Na, mióta belevágtál, összeomlott a topik. Persze biztos mindenki nyaral...
Jó nyaralást mindenkinek, addig én titokban belekezdek a beigért hevenyészett Den Harrow story-ba.

Szóval:

Den Harrow született 1962 június 4.-én Nova Milenese-ben, Stefano Zandri néven.

A kitalált sztori szerint Bostonban, ahol Manuel Stefano Carrey néven született, és 5 éves korában települt vissza Olaszországba, és innen ered kiváló angolsága... 😊 De nem! 😊

A srác már tiniként igen karrierista volt, mindene volt a szépség (értem rajta, mint férfi igen sokat foglalkozott a külsejével, gyúrt, hajat festett, satöbbi), a divat, a siker és a pénz.

Azt sajnos nem tudom, hogyan hozta össze a sors Micki Chieregatóval, a Den Harrow projekt kitalálójával, de valahogy összehozta.

Den Harrow egy mûszó, amit az angolok Den Herró-nak ejtenek, az olaszok viszont den aró-nak , ami olaszul pénzt jelent.
Azaz a projekt nevében is benne volt, hogy nem titkolt céljuk a pénzcsinálás.
Ehhez kellett egy arc, aki ugrábugrál és playbackel a szinpadon, akit lehet fotózni meg interview-zni, miközben bomlanak érte a csajok és veszik azokat a lemezeket, amiken viszont valaki más énekel (aki tud is).

Nos ez volt az alapkoncepció.

Turrati és Cheregato írta a zenéket, Tom Hooker (alias Thomas Barby) írta a szövegeket és énekelt, Zandri meg mutogatta magát.

De az egyszerûség kedvéért most maradjunk Den Harrow-nál, és értsük alatta a szõke szépfiut.

1983-ban járunk.
Kezdésnek Den Harrow a saját hangján "énekelt", mai szemmel és füllel igen gány produkcióval kezdte karrierjét. A nóta maga sem egy túl nagy szám, de azért Dél-Európában mérsékelt sikert aratott.
Arra jó volt, hogy megismerjék a nevét.

Íme a nóta:



/folytatás legközelebb, remélem holnap.../

na jól van, mivel 10 nap is eltelt már, belevágok magam 😉
oszt majd folytatjátok...
1962 június 4.-én, az olaszországi nova milanese-ben megszületett stefano zandri..

#2981, #2980: Már megint? <#confused>

ma este mindenki sziporkázik 😊
repdes a lelkem 😊
vagy reppes a kedvem:
tyiát senki nem látta,
benézhetne õ máma.
hozhatna egy nyú vévet,
és folytassuk az újévet
a második szakasszal,
nyomjuk a sódert,
mert ez így kóser: egy kazallal 😊

Szpórol, szótlansági fogadalmat tett, de néha benéz.

Önkéntes számûzetésbe vonult.

#2978-ra:
hé, veszkó neee 😊
csak nem némi humort vélek felcsendülni a szavaid mélyén? 😊
azt hittem, csak én vagyok vicces..:p

Hé! Úgy tudtam, hogy ez az utolsó tétel a Falco-é, nem a Tyiad! <#nevetes1>
(...merre kolbászol már megint ez az ember?? <#fejvakaras>)

#2976-ra:
de jó lett volna ott lenni,
hideg sörrel koccintani,
és õket hallgatni!
legközelebb hamarabb jelezd, ha ilyen buli közeleg!

EURÓPA KIADÓ

2011. junius 17. - Körmend

Természetesen, én voltam!
Íme Magyarország legjobb zenekara
2011. junius 17.-én Körmenden:

EURÓPA KIADÓ

Én még nem.

Hamarosan nekiugrom, most kicsit el vagyok havazva, de majd kis részletekben lenyomom...
remélem érdekes lesz...

eltelt egy hét. mindenki kinyaralta magát<#nevetes1>
mivel ellenvetés nem érkezett, jöhet a sztori..
off:
baxxa meg. most látom, a vikidál meg a nyaralómba maradt,
amit bigivannak ígértem<#falbav>
mindegy. asszem vasárnap megint elugrok. hátha most nem felejtem el<#rinya>
on..

sajna meló holnap, pedig nagy kedvenc volt. megy valaki?
pár fotót szívesen látnék róla..

Menyhárt
Kirschner
Másik
Varga Orsi
Kiss
Gyenge

<#taps><#smile><#taps><#smile>

Nem tudom volt-e szó már az OMD-rõl, de én is szeretem.

Régi nagy kedvencem!!Szerintem még nem is nagyon esett itt szó rola!!!

OMD - Live In Glasgow 28-04-1983
Jó konci!!!!!

Érdekes, de jó.

Megjelent(nik) a kultikus zenét játszó banda az Új látásmod fúzió ujj lemeze!!

Meghallgatható:ITT

Lehet, hogy írok róla, ha nincs ellene kifogás, mint esetleges mûfajidegen.
A sztorija viszont felettébb érdekes...
Mûfajában pedig szerintem a kezdetekben egész kimagasló volt, már mint a producer csapat, akik a zenét komponálták hozzá..

Ó semmi gond lelkesedés megvan,idö mindig ami kevés!!

Igen kiadtak egy jópár feldolgozás albumot,bár némelyik jobban sikerült mint az eredeti(szerintem!!)Rengeteg lemezük jelent meg saját számokkal,mivel itt még nincs vége a stoty-nak,mihelyt lessz megin idöm folytatom, ha érdekel még vkit!!S utánna majd jöhetnek a köv. bandák is!!

#2958-ra:
ha leírod, én biztosan elolvasom majd..

Igen, viszont "synth-pop"nak elmegy. "italodisco" mint mûfaj igazából nem is hivatalos.