178
segítség
-
#138
Íme az No1 kifogás, hogy miért nem kell azt tenni amit tenni kellene. -
#137
A gond az hogy nem mindenki érheti el a helyes felismeréssel és szorgalommal azt a társadalmi pozíciót vagy célt amit kitűz magának.Bár a menedzserek arról beszélnek hogy csak egy cél kell és tudni hogy jussunk oda aztán ennyi.Nem csak fejben dőlnek el a dolgok,nem csak az akaratunktól függ a sorsunk.A döntőek tényleg ezek a dolgok általában,de nem mindíg.Eleve nem azonos lehetőségekkel indulnak az életnek az emberek,van hogy a lehetőségek nagyon beszűkülnek a szociális környezet és hasonlók miatt.Egy rossz gyerekkorból nem mindenki kerülhet úgy ki pl. hogy hosszú távra tudjon tervezni vagy konkrét céljai legyenek. -
#136
Az egész ország tragédiája az, hogy elképzelni nem tudja, hogy mit szeretne kezdeni magával. S ha tudja is, nem ül le végiggondolni, hogy akkor most mit kell tenni, s min kell kezdeni. S ha még le is ül és végig is gondol: lusta a megvalósításba kezdeni.
És sír, és rí, és sopánkodik, és... mint a minimálbéresek... -
#135
'B' és további tervek az 'A' terv kudarca után improvizatívan következnek, de nem az 'A' terv kudarcának kiértékelése nélkül.
Az életem annyira megtervezett, hogy tudom, hogy honnan jövök, hová tartok, mit szeretnék. Ezáltal fel tudom ismerni, hogy mi az ami előre visz, és mi az ami visszahúz, és ezáltal tudok csak arra fókuszálni ami előre visz.
-
#134
Szerintem eleve szar ha összeáll két ennyire különböző ember, mármint aki anyáskodó, a férfi meg "papuccsá" válik, tehát úgy is felfoghatjuk hogy van egy uralkodó, irányító, anyáskodó, illetve egy alatta levő, a férfi.
Hosszú távon nem túl szerencsés, csak ha mindkét félnek egyenlő teret engedünk, ehhez pedig engedni kell valakinek, és ugye ha az egyik enged... -
#133
Te minden másodpercedre tervet készítesz? És A, B, C, D, E, stb. tervet, ha közbejönne valami?
Persze, logikus így élni, és tényleg nem érhet semmi baj, viszont az ennyire megtervezett életet én nem nevezem életnek, csak gépnek, építménynek, egyéb dolognak, amikhez szükség van pontos tervekre. -
#132
akkor jön a B terv, aztán ha szükséges C, D, E...
nem csinálok problémát semmiből, mert az csak hátráltat -
#131
És soha nem jöhet közbe semmi? S mi van, ha mégis? -
#130
Sok férfi igényli az anyáskodást, ha nem is minden területen.
Ti rontjátok el a nőket. :D -
kishoze01 #129 Hát a helyzet egy cseppet sem lett jobb tán még rosszabb. Egy hét sem telet el és tegnap már hivott hogy hiányzok neki meg találkozni akar velem miközben azzal az emberrel jár aki megveri és anyagilag totál kihasználja. Ez már tényleg nevetséges!!! Még mindig totál bele vagyok zugva de majdcsak sikeül elfelejteni és kilábalnom ebből az egészből. Mindenkinek magyon köszönöm a segitő és megértő hozzászólásokat!!! -
#128
Ja és sosem hallgattam azokra az emberekre akik önmagukat kizsigerelve minimálbéren tengődnek.
Ők csak intő példaként szolgálnak. Megmutatják azt, hogy mi az ami garantáltan nem hoz eredményt, és fölösleges vele próbálkozni. -
#127
Elvagy tévedve! Nem kicsit, nagyon.
Arról van szó, hogy:
1) Arisztipposznak maximálisan igaz van: inkább vesszen el értem a pénz, mint én a pénzért.
2) Sok sok tanulással, kísérletezéssel (6év) megtanultam boldogulni, érvényesülni az életben.
3) Tudom, hogy honnan jövök, hová tartok, mit szeretnék elérni, és tudom, hogy napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra, évről évre konkrétan mit kell tennem. -
#126
Jó neked, egészséges, pénzes vagy, s a családod is. Gratulálok. -
#125
Ha nem is megy mindig biztosan 100%-osan 100%-osan biztosan rajta vagyok a témán. És jó, és működik, és szuper ;)
És nem hiányzik sem a félelem, sem rettegés, sem az aggodalmaskodás.
Anno készítettem egy kimutatást magamnak arról, hogy mennyiben segítenek és mennyiben hátráltatnak ezek az említett dolgok, és az jött ki, hogy sokkal sokkal sokkal inkább hátráltatnak mint segítenek.
Ezek után pedig tiszta hülye aki tovább fél, retteg, aggodalmaskodik stb... -
Fbn Lx #124 Te sem tudod.
Illetve elképzelni el tudod, de a megvalósítás már más téma. Ne játszd itt a megvilágosodottat :] -
#123
apám 17 éves korától (amikor is én képbe kerültem) 32 éves koráig konyhán dolgozott, mint főszakács, séf stb jártam én is konyhán, nem egyen tudom milyen munka és hidd el láttam már én is éles késeket :) de nem féltettem apámat mert tudtam hogy azért csinálja mert tudja hogy mit kell csinálni és hogyan... véletlen balesetek meg mindig vannak, sajnos -
#122
Az én világomban nincs olyan ok. -
#121
És ha valamilyen okból épp nem tudsz változtatni? -
#120
Ez megint csak annak a kérdése, hogy az ember tudja-e, hogy hányadán áll saját magával, akar-e a headchef-fel együtt dolgozni, tudja-e kezelni a szar headchef szarságait, felül tud-e emelkedni azokon, tud-e nemet mondani és ennyi.
Aki pedig rabszolgának, kapcarongynyak adja el magát a piacon az ne csodálkozzék ha rabszolgának, kapcarongynak fogják használni.
És nagyon durván szívni fog, hogy ha még megfelelési kényszere is van [a szar felé]...
Én addig dolgozok egy helyen/munkán amíg nekem megéri és amíg érdekel és amíg fun, vagy legalább jó sztori.
Utána nem éri meg, utána mazochizmus. -
#119
...szar headchef... nade ebbe továbbra se menjünk bele, mert off -
#118
Szerintem nem az éttermes szakma nyír ki hanem:
- a rosszul megválasztott pálya
- a rosszul kezelt stressz
- túlfeszítés, görcsölés
Legyen szó bármiről, villanyszerelésről, asztalosmunkáról, autóvezetésről, programozásról stb... -
#117
#114, #115: Nos, erre csak azt tudom mondani, hogy amíg nem dolgoztatok konyhán, addig nem tudhatjátok. Salsoulnak külön: igen, az utcán is 20 felé kell. Ám nem annyira megfeszítve, nem állandó stressznek kitéve, nem olyan gyorsan. (persze, vannak kirívó esetek, de azok kirívóak; konyhán folyamatos, megfeszített figyelem kell, utcán nem, hacsak nem paranoid hajlamú az ember)
#116: Vannak női szemmel érthetetlennek tűnő férfihisztik is, lássuk be. :) Rengeteg hímnemű ismerősöm van, és gyakran eszembe jut a vicc, miszerint: ha a férfiak menstruálnának, havi 1 hét fizetett szabadságuk lenne. :)
Amit te írsz, az csupán a mosogató "szakma". Az sem könnyű, én csináltam, 3 hét alatt testileg-lelkileg-szellemileg megtörtem. Nem nőnek való dolog... De még csak nem is embernek. A chefnek/szakácsnak ennél sokkal stresszesebb az "élete", hisz figyelnie kell időre, minőségre, mennyiségre, díszítésre, tartalékokra, tisztaságra, hidegre-melegre-forróra, mindezt néha mindössze 3 perc alatt, 30 főre. (nade, ez már nagyon off, ha valakit érdekelnek az éttermi kulisszák, kérdezzen pmben, vagy nyisson neki topikot :D) -
#116
Ja az igaz hogy a munkahelyeken nagy a stressz.Én férfiként is szoktam görcsölni,de próbálom elfojtani ezt.De szerintem Salsoul nem erre a fajta hétköznapi félelmekre gondol hanem azokra a jellegzetes-férfiszemmel érthetetlen hisztikre amiket kizárólag egyes nők képesek produkálni olykor.Nehéz pontosan megfogalmazni miben is áll a lényege de biztos mindenki látott már ilyet.
A konyhás meló miatt részvétem amúgy,láttam a munkahelyemen hogyan kell dolgozniuk,nem egy álom.Mikor volt újonc azt sem tudta hol a feje,a tálak torlódás miatt potyogtak le a futószalagról ami a maradékot vitte vissza és hangosan csörömpölve törtek szét sorban.Bentről üvöltözés:"állítsd már le azt a k.szalagot!"Közben állt az éhes sor mert kifogyott a kaja is és még nem hozták ki az új adagot stb. -
#115
És szerinted az utcán hányfelé kell figyelni koncentrálni? Kb? És miért? -
#114
mindenhol 20 felé kell koncentrálni :) -
#113
Nahh, ez teljesen jogos: "és kövezzeteke meg de nem fogok annyira aggódni senkiért, mert ha azt tenném akkor ki se engedném egy szerettemet se a világba, mert jöhet egy cserép a háztetőről és agyon vághatja, és ha negyon aggódnék érte belepusztulnék, és magam is egy idegroncs lennék....
" -
#112
Ha az lennék, már attól is rettegnék, hogy az utcára kiteszi a lábát, hisz az első kereszteződésben elüthetné egy autó. Viszont abban biztos vagyok, hogy szét tud nézni. Ha az lennék, kiverném a hisztit minden egyes alkalommal, amikor fiús estét tartanak, hisz mi van, ha megcsal?! Nem teszem, mert bízom abban, hogy szeret.
Viszont, egy pörgő konyhán (ahol én is dolgoztam, nem is bírtam idegekkel), ahol egyszerre 20 felé kell figyelni koncentrálni... Nos, mondhatsz, amit akarsz, igenis, féltem. -
#111
bocsi de nagyon fáradt vagyok ilyenkor le egyszerűsödik a gondolat menetem, az idézetet egyszerűbben ki tudnád fejezni? :) kösz -
#110
"Pascal mondja: élvezet a vihartól hányt sajkán ülni, ha tudjuk, hogy az elveszni nem fog; s nem ilyen-e annak élete, ki vészei között teljes bizodalommal emeli tekintetét ég felé? Ki a gondviselésben nem kételkedik, az előtt minden egyéb kétely elveszti kínzó fontosságát."
Szerintem sokan elképzelni nem tudnák az életet félelem, rettegés, aggodalmaskodás nélkül. Teljesen másik világ ez már. -
#109
Barátom hol beszéltem én elvárásokról?
Na hol? Sehol.
Arról beszéltem, hogy bizalmat szavazok neki.
A fekete fekete.
A fehér fehér.
A szürke meg szürke.
És egyik sem a másik!
És ismét: arról volt szó, hogy a nők állandóan drámáznak, rettegnek, féltenek stb. még akkor is ha erre semmi okuk. Nem tudnak derűsek lenni.
Nem pedig segítségről, támogatásról, kisegítésről... volt szó.
Az élőlényeknek pedig nem társaik vannak, hanem fajfenntartó ösztönük. -
#108
szöveg tolvaj :P bár tartom én is ehhez magam, hisz pont minigirl írta, hogy "Aztán amint kiteszi a lábát itthonról elkezdek azon agyalni, ugyanvajon hány sebbel érkezik haza. " mi ez ha nem mazochizmus.
bár egyetértek hogy igen néha kell aggódni a másikért sőt ha nem tennénk, nem lenne kapcsolat. de ez nem szabad túlzásokba vinni, és bár lehet h még csak 20 vagyok, de már volt pár barátnőm, volt aki a nyakamba akarta varrni minden búját baját, de megmondtam hogy kösz ebből nem kérek, hisz oly pitiáner apróságokról volt szó amiket le is rázhatott volna magáról, de nem ő csak gyűjtötte magába ezeket a szarok, mit ért el? jelenleg is a neurológián van, és engem okol hogy cserben hagytam, holott már rég nem voltunk együtt, mondhatjátok hogy szívtelen vagyok, de ami vele megtörtént az velem korábban történ meg, és feltudtam dolgozni, hogy miért nem aggódtam, azért mert tudom hogy miről van szó, és elmondtam nem egyszer nem kétszer hogy mit tegyen de nem tette.... az elején igen aggódtam, de amikor nem hallgatott rám én inkább feladtam, nem lehetett bírni és én nem akartam egy idegroncsot magam mellé, mert az fertőz, és én nem megint az lenni... aki nem hallgat másra és mindenért másokat okol annak nem való kapcsolat sem :S
és kövezzeteke meg de nem fogok annyira aggódni senkiért, mert ha azt tenném akkor ki se engedném egy szerettemet se a világba, mert jöhet egy cserép a háztetőről és agyon vághatja, és ha negyon aggódnék érte belepusztulnék, és magam is egy idegroncs lennék....
ez az én meglátásom -
#107
Lehet,de én most a női változatát írtam le-mert az került szóba-az "anyáskodó" ravasz,szelíd zsarnokságot,mely nagy örömét leli abban ha sikerül egy férfi életét irányítania,vagy döntéseit befolyásolnia. -
Fbn Lx #106 Ez megint nem nemekre osztható sajátosság... de így jobban belegondolva több olyat hallottam már / ismerek hogy a férfi akar uralkodni, mint fordítva... -
Fbn Lx #105 Nem csak fekete és fehér létezik, szóval az, hogy nem terheled le az elvárásaiddal még nem jelenti azt, hogy vele együtt aggodalmaskodnod meg rettegned kéne. A biztatás persze alap egy bizonyos szintig, de át kell beszélni, reálisan látni a problémát és nem lekicsinyíteni, vagy felnagyítani.
A véleményed meg tarthatod tovább, de szerintem elég szomorú, ha számodra a segítség, a megértés, a támasznyújtás, az együttérzés, a kölcsönös kisegítés olyan fogalmak, amiknek csak egy pszichiátrián és egy szociális otthonban van helye. Ne zárd rögtön gumiszobába a segítségért kiáltó embereket. Társa meg nem hiába van minden élőlénynek...
Egyébként nem élek együtt lelki ronccsal. Már abból a szempontból is röhejes az egész, hogy te nulla tapasztalattal osztod az igét, mögöttem meg már ott egy út, amin láttam lányt szakadékban felküzdeni magát és megtanulni kezelni bizonyos helyzeteket. És az apró segítségek hidd el, hogy sokat jelentenek. Természetesen nem a seggkinyalás jellegű segítségekről beszélek, mert az viszont hosszú távon nagyon rossz :| -
#104
Valószínűleg így akarnak valamiféle elégtételt venni a férfiak felett,hogy ezzel bizonyítsák be hogy ők a jobbak. -
#103
"egyszerű a válasz a nők lelki mazochisták" -
Retsu #102 Ne igyál annyit, nem éri meg egészségügyi szempontból sem, meg ne add meg az örömöt annak a hulladék csajnak aki átvert! Fogd fel úgy, hogy hiába volt azon, nem tudott kikészíteni még rövidtávon sem. Amúgy is az ilyen és ehhez hasonló ügyekben tényleg igaz, hogy nem érdemel meg téged, és ő vesztett hosszú távon az egészen! -
#101
Ki mondta, hogy közlöm is vele? Csak magamban aggódom, egyébként pedig, ha hisztizik, hogy sokan lesznek az étteremben, azt mondom neki: ne legyél már hülye, meg tudod te ezt csinálni.
Aztán amint kiteszi a lábát itthonról elkezdek azon agyalni, ugyanvajon hány sebbel érkezik haza. (Szerencsére már egyre ritkábban fordul elő, hogy elvágott végtagokkal jelenik meg, de ez nem változtat a tényen: veszélyes eszközökkel dolgozik.) -
#100
#98, #99:
Egy olyan ember aki maga is egy lelki ronccsal él együtt másképp nem szólhat, mint ahogy te is szóltál, mert akkor maga ellen szólna.
Továbbra is tartom, hogy egy párkapcsolat párkapcsolat, és nem pszichiátria, orvosi rendelő, névtelen alkoholisták klubja, szociális otthon, gyóntatószék stb. Hanem Párkapcsolat.
Egyébként meséld el, hogy aggodalmaskodással, félelemmel, rettegéssel drámázással miként segíted a másikat nehéz feladata megoldásában? Miként csökkentik benne az előbb felsoroltak a kétségbeesést? -
Fbn Lx #99 Egymás sebeinek nyalogatása szerves része a problémák megoldásában való segédkezésnek. Tudod, társas lények vagyunk, a kapcsolataink által kiegészítve, felesleges belefanatizálni ebbe a magányos problémamegoldásba. Érdem az, ha segítesz valakinek megtalálni a saját útját, az, hogy ehhez pofon kell vágnod vagy a sebeit kell nyalogatnod, részletkérdés.