A magyar őstörténelem

Mert nem is...ha ezer évig élnék akkor se derülne ki, hogy ugyan honnan a fészkes csudából veszitek hogy szegény Béla király táltos volt meg hatujjú.

És az nem bizonyíték, hogy ezt honlapon újra és újra leírják.

Ha egy középkori krónika megörökítette, akkor elfogadom. Az bizonyíték. Van ilyen?

Eddig valahogy nem láttam.


De persze hogy én vagyok a troll meg a hülye...áh...

Nem mondtam hogy ellehet intézni.

Lehet fordítani így is úgy is. De ha azt jelentené hogy ,,szkíta nemzeti és népi szertartásrend"

Az min változtat? Ugyanarra utal, hogy a régi szokás ellen van.

Pár napja mutattam István király törvényét. Az se véletlen.

Értem. Ezek szerint léteznie kellet. De amíg abban sem állapodtak meg hogy mikor készülhetett...szerintem az csak találgatás hogy mi állt benne.

Bár bizonyára nagyjából hasonló lehetett mint Anonymus vagy Kézai.

Valamikor talán a 11. században...hát ha létezett és 11. századi, még így se honfoglalás kori azért.

http://latin.oszk.hu/cgi-bin3/index.cgi?function=index

Harmadik latin szótár. Meg lehet nézni. Finály Henrik Latin szótára. Szerintem elfogadható.

A fórum 90%-ka tele van bizonyításokkal. Régen én is oldalakat írtam, linkeltem és copyztam.... amire tdantes mindenre rávágta nem bizonyítás, áltudományos...
Ugyanezt csinálja most is csak annyi különbséggel hogy körit a félremagyarázott mta-s dumákkal.
Persze mindenkinek megvan a lehetõség a változásra de ha igazából érdekelné a téma akkor arra ott a keresõ.
A fórom egy egész lexikont kitenne amit én és sokan mások ide tettek a fórumra.



Soltot részben megértem, hogy idegesíti a helyzet de szerintem nem érdemes felhúznod magad.

Mindig is nagyon frusztrálta egyeseket, hogy a fórum nem süllyedt az index szintjére és nem tudták a megtévesztés rabságában tartani a fórumot.

Gondolj erre, hogy az igazsághoz vezetõ út gyõzött és most is tartja magát.

Ezt néha próbálják "bagetilizálni de a folyamat már elkezdõdött.
Trollok ide vagy oda nem lehet megállítani, megzavarni az ébredést.

Itt egy kis értekezés a pogány szóról:

Rasdi mesél

... Egyszer már alaposan meg kellene vizsgálnunk - írja László Gyula egy 1976-ban, az Új Írásban megjelent tanulmányában (Különvélemény õsvallásunkról) -, hogy mit is értünk »pogány« voltunkon? Mit jelent ez a szó? Úgy látom, csak negatívumot, azaz: »nem keresztényt«!... Ebbõl következõleg »pogány« voltunk egyelõre tartalom nélküli álomkép, amelyet mindenki úgy képzel el, ahogy s amilyen párhuzamok alapján jólesik neki. (László 1990. 160-161. o.) Járjunk hát utána alaposabban a kérdésnek: mi mindent is jelenthet az a szó, hogy pogány`?

A kifejezés latin eredetijének, a paganus-nak az alapszava, a pagus, Páriz Pápai Ferenc 1782-ben Nagyszebenben kinyomtatott szótára szerint egyetlen jelentésû, ez pedig: Falu. Az ókori latin nyelv szókincsét egybegyûjtõ újabb kori szakkönyv (Györkösy Alajos, 1984.) kínálata bõségesebb: 1. járás, kerület, vidék; 2. község, falu. Ebbõl fakadóan a paganus jelentései ez utóbbi szakmunkában: mint melléknév 1. falusi; 2. pogány; mint fõnév falusi ember. Páriz Pápainál: melléknévként Falusi, Falun-való, fõnévként Kûl- földi, Paraszt. Item. Pogány, Nem Keresztyén. Ugyanitt további származékszók is találhatók: paganicus = Falúbéli, Kûl- földi, illetve paganalia = Falusi Egyház napok, Ünnepek, Butsú járások.

Elsõ nekifutásra bizony eléggé meglepõ felismerésig juthatunk el. Eszerint a pogány megjelölés a falusi, a paraszti) szinonimája a klasszikus szóhasználatban. Ugy is mondhatnánk, némi aktualizálással: egyfajta antik népies-urbánus kettõsségben a pogányság a népiességnek feleltethetõ meg. Mindazonáltal egy ilyen feltételezés nem sokat érne, ha nem tudnánk megtámogatni más forrásokból származó érvekkel.

Lássuk, a szó mai, szigorúan vallástörténeti értelmében vett pogányság vajon mit jelenthetett eredetileg, azoknak a száján, akik a rá vonatkozó keresztény szóhasználatot kialakították. Forrásunk ezúttal az Újszövetség lesz, annak is az utolsó könyve, az Apokalipszis. Kiemelt példamondatunk a 2. rész 26. versében olvasható, Károli Gáspár modernizált fordításában eképpen: És a ki gyõz, és a ki mindvégig megõrzi az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a pogányokon... ! Az eredeti görög szövegben a mi pogány szavunknak megfelelõ helyen az ethnosz szó áll, ennek a jelentését pedig a Dr. Kiss Jenõ szerkesztette Újszövetségi görög-magyar szótár így adja meg: nem, nép; tá ethné= a pogányok (pogány keresztények) szemben a zsidókkal... Az 1875-ben Sárospatakon kiadott Soltész Szinyei-féle ógörög-magyar szótárban a megfelelõ tételnél még ezt találjuk: sokaság, sereg, csoport, nyáj, falka; nép, néptörzs, nem, nemzet, nemzetség; tá ethné: népek, pogányok; ugyanitt az ethnikosz származékszónál: népi, népies; külföldi; pogány. (Az Újszövetségbe ez utóbbi választékból már csakis a pogány, mint nem-zsidó jelentésárnyalat örökítõdött tovább! - vö.: Dr. Kiss Jenõ, i.h.)

Nyilvánvalóan az ethnosz megfelelõjeként ruházódott fel a latin gens=nemzetség szó már a maga többes számú alakjában is a gentes=a pogányok (Páriz Pápai) jelentéssel, hogy azután származékaiban ilyen jelentésváltozatokat produkáljon: gentilis=egy nemzetnek túlajdona, pogány (uo.) ; gentilis= egy nembõl-valók, egy nemzetûek, pogányok (uo.); gentilitas=nemzetség, pogányság (uo.) .

Újból megtaláltuk tehát az imént rekonstruált népies urbánus kettõsség népi-népies, sõt nép-nemzeti elemét is a pogányság ókor óta folyamatosan vezetett káderlapján.

Ha ezek után az újabb kori indoeurópai nyelvekben is utánanézünk címszavunknak, akkor rendre visszacsatolódunk a fenti szinonima-láncolatok egyikéhez vagy másikához. A francia nyelvben például gentil, mint melléknév, egyszerre jelent pogányt és csinosat, takarost; fõnévként viszont nemes embert ( Újváry Béla, 1903.). Angolul a neki megfelelõ gentile szó jelentése viszont a modern zsebszótárban már csupán ennyi: nem zsidó ( Országh László , 1977.). Mindkét kifejezés, illetve jelentésük láthatólag az újszövetségi nemzetek=nem zsidók, nem-zsidókból lett keresztények stb. formulázásra megy vissza. (Vö.: Pál apostolnak a Rómaiakhoz írott levele, 2:24; 3:29-30.) Õsforrása pedig még ennél is korábbi idõszakban, az Ószövetség szóhasználatában lelhetõ fel. Az Ótestamentumban a gôjîm gyûjtõfogalma azoknak a népeknek, akik Isten népétõl (héberül ãm) különböznek (RGG., Heidentum címszó). A pogányság ebben a megközelítésben tehát - az RGG. jó nevû szerzõje, G. G. Diehl szerint - eredetileg a gój-ság szinonimája.

A német fejlemény ezzel szemben mintha a latin pagus-hoz igazodnék: ugyanaz a Heide szó jelenti, hímnemû névelõvel a pogányt (fõnévi értelemben), mint nõnemûvel a pusztaságot ( Halász Elõd , 1960.).

Az igazi meglepetést mégis az orosz szótár tartogatja számunkra ( Gáldi László , 1974.). A magyar-orosz részben keresgélve a pogány szó megfelelõje után, ilyen alakzatra bukkanunk: jazicseszkij. Ennek az alapszava pedig nem valamiféle falu, puszta vagy nép, nemzetség, paraszt stb. jelentéssel kínál meg bennünket, hanem azzal, hogy - nyelv (jazik)! Származékai közül érdemes szemügyre venni néhány árulkodó tételt: jazicsesztvo= pogányság ; jazicsnyik= pogány (férfi) - viszont jazicsnij= nyelv (például jazicsnije misci= nyelvizmok); jazicsók= nyelvecske... nyelvcsap stb.

A rejtélyesnek látszó jelenség megfejtéséhez a kulcsot ezúttal is alighanem az ókori görög-latin szóhasználatban kereshetjük. Az idegen, vidéki, durva, paraszti jelentés láncolaton át ugyanis nemcsak az ethnikosz, illetve gentilis szavakhoz lehet eljutni, hanem a hasonló értelmû barbár - görögül barbarosz, latinul barbarus - szóalakhoz is, és akkor a származékszavak között már a nyelvi sajátosságokra utaló jelentésárnyalatok is felbukkannak. Például: görögül barbaridzó= barbárként viseli magát... idegen nyelven beszél (az idegen nyelv itt nem-görög nyelvet jelent! - P.G.); barbariszmosz= idegen nyelven beszélés, hibás beszéd ( Soltész-Szinyei ); latinul barbaricus= idegen nyelvû, paraszt, kietlen ; barbarizo= parasztúl szólok ; barbarus= szólásban parasztos, nem nyelvünkön szóló ( Páriz Pápai ).

Ha most már össze akarjuk foglalni a szótárazás során nyert tapasztalatainkat, akkor azt kapjuk, hogy aki pogány, az deficiószerúen a következõ sajátosságokkal rendelkezik: idegen (külföldi), vidéki, falusi, pusztai, népi, paraszt(i), nemes, nemzetes (nemzetséghez, illetve nemzethez tartozó}, csinos (megnyerõ😉, nem zsidó (gój), illetve nem zsidóból (gójból) lett keresztény, és végül: valamilyen - közelebbrõl meg nem határozott, de nyilvánvalóan fontos - kapcsolatban áll a nyelvvel, mint olyannal, a szónak tovább nem szûkített, de utalásokból kikövetkeztethetõ értelmében (tudniillik hogy olyan nyelven beszél, amelyik nem az õt pogánnyá minõsítõ személy vagy embercsoport saját nyelve). Nyelvében és a pogány - mondhatnánk az utolsó tétel parafrázisaként, alig esvén túlzásba, hiszen, mint láttuk, a pogány szó egyebek közt nemzetit, nemzethez tartozót is jelent, s így a mondat torzulásmentesen fordítható át abba az ismerõsebben csengõbe, hogy nyelvében él a nemzet. ...

Lehet hogy mégsem lehet egy tollvonással elintézni...

Félre ne értsd, nem az a bajom hogy valaki elméleteket állít fel, hanem az, ha azt kizárólagosként hirdeti. És ha ez a hivatalos vonalról jön, akkor az különösen "kellemetlen"...

Õsgeszta

A magyar krónikakutatásban ezzel a névvel jelölik azt a krónikaszöveget, mely korunkra ugyan önálló formában nem maradt, de egykor kétségkívül megvolt, és belõle nõtt ki a középkori latin nyelvû, magyarországi historiográfia (= történetírás). Egyes kutatók megírását I. András korára (1046-1060) teszik és Miklós veszprémi püspöknek, a Tihanyi alapítólevél megszerkesztõjének tulajdonítják. Más szerzõk Salamon király korára gondolnak, ismét mások László király idejére teszik az elsõ magyar történeti mû megszületését, ez utóbbiak szerzõjelöltje a Rád nembeli Koppány püspök, aki László király okleveleiben udvari káplánként szerepel és Kálmán király kijevi hadjáratában halt meg. Legkésõbb azonban Kálmán korában, a cseh és lengyel krónikaírás megindulásával egyidõben biztosan megszületett ez a mû, melyet azután a 12. század folyamán több ízben is bõvítettek. Az eseményeket az 1152. esztendõvel bezárólag rendkívüli részletességgel beszéli el, ezért korai történetünk legfontosabb forrása. Az író fõ szempontja az uralkodóház uralmon lévõ ága érdekeinek érvényesítése, valamint a keresztény vallás eredményeinek hangsúlyozása volt. A magyarság történetét több szempontból is igyekezett elhelyezni az üdvtörténetben (pl. Jáfet leszármazóiként helyet keresett a magyaroknak az Ószövetség nemzetségfáján, szerepüket pedig Isten büntetõeszközeként jelölte ki). Nem valószínû az a feltevés, hogy a magyarság õstörténetét rendkívül negatív színekkel ecsetelte volna. Összefüggõ eseménytörténete az 1030-as évekkel kezdõdhetett, forrásként saját szóbeli értesüléseit és a nyugati évkönyvirodalom egyik termékét (Annales Altahenses maiores) használta fel. Az õsgeszta kisebb átfogalmazásoknak esett áldozatul a 11-12. század folyamán. Legkésõbb a 13. század utolsó harmadában elnyerte azt a formát, melyben a 14. századi krónikaszerkesztmény is tartalmazza, így kisebb stilisztikai változtatásoktól eltekintve lényegében ma is eredeti szövegezésben olvasható.

De nem kell nekem hinni se persze. De nézzük latin fordítást.

Latin szótár egy:

gentili: Jelentése: nemzettségi, nemzettségbeli, egyazon néphez tartozó, stb, és...pogányság.

Latin szótár kettõ: nemzet pogányság.

Fordítható így is, és úgy is.

Persze van aki sokkal jobban tudja melyik a jobb fordítás...

De tényleg. Árulja már el valaki. Miért én vagyok a hülye, ha azt merem kérni, igazolja amit állít?

És fordítva, én mikor tettem olyat, hogy nem igazoltam az állításomat?

Miért olyannak hisztek, aki semmit sem bizonyít, csak kijelenti ez így van, és aztán meg sérteget. Áh...

És megint...most meg latinból fordítasz. Értem. Megint nem mutatsz bizonyítékot igaz? Honnan tudod mit jelent a fordítás? Beszélsz talán latinul? Áh...

Látod Lopez? Most erre mit lehet reagálni azon kívül, hogy az ember levegõnek nézi? Van az a szellemi szint, ahová már egyszerûen nem érdemes lemenni...

Én is keresem már egy jó ideje, de sajnos ritka mint a fehér holló. Eleinte azt hittem, hogy nekik van üldözési mániájuk, de amikor az ember rendre ilyenekbe botlik, akkor egy idõ után átértékeli az álláspontját.

"Kedvenc" példám,

Corpus Juris

I. Endre rendelkezéseinél rögtön az elsõ mondat tartalmaz egy utalást a szkíta õsökre. A hivatalos verzióból nemes egyszerûséggel I. Endre kompletten kimarad! Meg kell nézni a fõoldalon, hogy kik "ajánlják"!! Ennyi...

Azért természetesen az elsõ link is sántít... az eredeti szövegben a következõ szerepel,

"scythico, gentili et ethnico ritu" Ez a következõt jelenti: "szkíta nemzeti és népi szertartásrend" Ehhez képest a szövegben ez szerepel: "scythiai õsi pogány szokást"

Millió ilyen dolog van még... én már ott tartok, hogy mindennek az ellenkezõjét vizsgálom meg, mint amit hivatalosan állítanak... a finn-ugor agymenés már nem menõ hivatalosan sem, most majd jön a töröközés...

Solt tehát azért nem linkeli be a forrását mert ilyen szemét vagyok...értem. Szerintem pedig csak egyszerûen nem létezik semmi ilyesmi. <#taps>

Undorító és aljas viselkedés.

Nem is kell. Mert olyat nem állít senki, hogy csak a magyarok vettek át szavakat vagy szokásokat vagy tudást.

Például ott a népviselet. Tökéletesen levezethetõ az oda-vissza hatás a népek között. Magyarok is vettek át, valamilyen szláv, vagy épp német ,vagy épp török eredetû ruhát, ugyanígy fordítva is.

Ez ugyanígy áll mindenre.

Ezt nem hiszem. A hagyomány alapján írták meg. Persze lehettek olyan kódexek, amit Kézai vagy P. mester még olvashatott, de mi már nem. Sõt ebben biztos vagyok.

De õsgesta? Anonymus azzal kezdi írását, hogy N. megkérte írja meg a magyarok gestáját. Nem azt hogy írjon egy jobbat, újabbat, másikat.

Azelõtt bizonyára nem volt ilyen mû, ezért vállalja P. mester.

Mindenesetre amíg elõ nem kerül az õsgesta vagy az írója, ezt nem tartom elképzelhetõnek.

Hogy miért mondják azt hogy István vakíttatta meg Vazult ?

Csak a Képes Krónika ír az esetrõl, és ez is jóval István után készült, tehát szintén nem kortárs forrás.

De amúgy ez egy következtetés. Értem a logikáját, bár szerintem téves. Erõltetett magyarázatnak tartom hogy azért írták át a történetet, mert a Szent életû királyt kell mentegetni vele.

Kristó Gyula azt mondja, hogy ráadásul a krónika elvitatja Vazul fiait, és átírja, hogy Szár László fiai, mind ezt azért, például I. László és más uralkodók is (Vazul vagy Szár László) leszármazottai és rossz fényt vetett volna a királyra õse bûntette.

Valamint, hogy az István legendában miért hallgatták el az ellene lázadó nemesek nevét.

Hogy Kristó hogy jutott erre azt nem tudom megmondani.

Nem a nézõpontjával van bajom, az az õ dolga. Azzal van problémám, hogy minimális alapismerete sincs nagyon sok dologban, de ennek ellenére olyan kijelentéseket tesz, mint aki birtokolja a bölcsek kövét. Plusz amikor elhangzik az "áltudományos" kifejezés, akkor nálam elhangzik a gong...

Ez pedig a korábbi mûködései miatt van. Anno értelmesen kezdtem el vele beszélni, a reakció pedig a kiröhögés, meg az áltudományozás volt. Oldalakat írtam neki, kiragadott belõle egy szót, a többit figyelmen kívül hagyta... ez irtózatosan irritáló... pont ugyanazt mûvelte, mint most a IV. Bélára vonatkozó forrással... nem véletlenül nem linkeltem be neki.

Most megbeszéltük, hogy levegõnek nézzük egymást, bízom benne, hogy annyi korrektség van benne, hogy ezt betartja... így lesz jó mindenkinek.

Egyébként, ha nem lenne elõzménye, jogos lenne a felvetésed!

Azért venném meg Pap Gáborék Képes krónika fordítását, mert - szerintük - sok esetben egy latin kifejezés több lehetséges jelentésébõl mindig a lehetõ legnegatívabbat használták fel a fordítók. Szívesen összehasonlítottam volna a kettõt.
A másik, hogy sokak szerint, mi tudást, szavakat, stb csak átvehettünk, hogy valakik tõlünk vették át, vagy mi találtuk ki, az elképzelhetetlen. Na ezt nem hiszem el!

Az igaz, hogy nem a honfoglalás korában éltek, de úgy tudom, létezett egy õsgeszta, és az alapján írták meg a bejövetelünk történetét, és a hun-magyar folytonosságot is. A hun-magyar folytonossággal, és a szkíta származással kapcsolatban pedig lehet hallani több más forrásból is, a finnugor elmélet pedig csak egy nyelvészeti fikció.
Az egyébként milyen szakmai feltételnek felel meg, hogy a fellelhetõ források egybehangzó véleménye szerint Gizella vakíttatta megy Vászolyt, de bizonyos történészek erre azt mondják, hogy csak Istvánt akarták mosdatni a krónikások, és tulajdonképpen István tette? Ez nem a források szelektív kezelésére utal? És a hun-magyar folytonosságot is teljes hazugságnak nyilvánítják, még csak azt sem írják le a történelemkönyvbe, hogy létezik ilyen, és olyan elmélet is! Ezek a szakma szigorú szabályai??

Isten ments, hogy beleszóljak a vitátokba, de nekem most nem trollkodásnak tûnik, amit mûvel. Nyilván van egy nézõpontja, nade az mindegyikünknek van. Persze attól még utálhatod 😊 Csak gondoltam több értelme van a párbeszédnek, mint az utálkozásnak. Anno lopbisz-el mi is írtunk egymásnak dolgokat, aztán mégis sikerült felülemelkedni azon.

Ez egy tünet! Csak az a hiteles forrás, ami degradálja a múltunkat. Minden ami ennek az ellenkezõjét igazolná, az nem létezik, hülye volt a krónikás, magyarkodott, stb...

Nem attól hiteles hogy külföldi.

A következõket kell megvizsgálni, hogy mikor íródott a forrás, és ki írta.

Se Kézai, se Anonymus, se Kálti Márk nem nem a honfoglalás idején élt, hanem jóval késõbb.

Ellenben Konstantin császár, vagy az arab történetírók kortársak, emiatt lehet hitelesebbnek tekintetni, nem azért mert külföldi.

Elég csak azt megnézni, hogy Kézai egy Antonius Durus nevû bizánci császárt emleget, és hogy 872-ben volt a honfoglalás. Ez egész biztosan tévedés.

Anonymus Hung várából vezeti le a magyarok nevét. Ez is téves, bizonyára P. mester a településnevek alapján akarta igazolni.

Vagy tudjuk hogy Kondrád mikor uralkodott..nem találkozhatott Lehet kürtjével. Apró hiba.

De nem is ez a lényeg. Ha ebben pontatlanok a krónikák, másban is azok lehetnek.

Például: Csaba királyfiról csak itt olvashatunk.

Más, kortárs, vagy korban közelebb álló krónikások meg sem említik.

Ez is ilyen tévedés lehet.

Vagy hogy hun-magyar rokonság. Mert a középkori krónika azt írja, nem lesz egybõl igaz...

Az meg úgy nem megy, kiválogatunk részeket, hogy ez tetszik belõle, mert alátámasztja az elméletemet...ez nem támasztja alá akkor ezt nem veszem figyelembe. Épp ebben hibáznak sokan (itt is)

Egy másik példa: Ki volt Álmos apja és mi lett a sorsa?

Volt itt egy blog belinkelve, annak szerzõje kapásból kijelenti, hogy Álmos önmagát áldozta fel...ez hülyeség.

A források alapján nem lehet eldönteni ki volt az apja, és azt sem hogy halt meg. Max. következtetni lehetne. De hát vannak akik azt hiszik a bölcsek kövével rendelkeznek és mindent tudnak...

Tökéletes, ezentúl nem létezünk egymásnak, így nyugi lesz!

Ennyi volt.

De, egy kibaszott nagy TROLL vagy, és kurvára unlak már!! Nézzük egymást levegõnek. Irkáld a hülyeségeidet, én ezentúl átnézek rajtad, tedd te is ezt. Ezzel a többieket sem fárasztjuk, így jó lesz mindenkinek...

Egyetértek azzal, hogy forráskritikát kell alkalmazni, de azzal, nem , hogy ami a magyar krónikában szerepel, nem egyezik a külföldi forrásokkal, akkor automatikusan a külföldi lesz a hiteles, azoknak hiszünk.

Nem trolkodom. Utoljára szóltam hogy viselkedj. Az mióta baj ,hogy egy tudományos topic-ban egy állítás alátámasztására bizonyítékot merek kérni?

Ez nem mese-topic. Bizonyíték-forrás személyeskedés helyett? Nem mi? Sértegetni tudsz csak? Jó. Ha te így akarod legyen így. Legközelebb nem neked fogok szólni hogy elég legyen.

Nézzük meg a régi krónikákat mit írnak. Mennyire megbízhatóak.

Kézai Simon szerint:,,Midõn Német- és Olaszországon a sváb Ottó, Francziaországon Lajos király, Lothár fia, uralkodott, Görögországot pedig Antonius Durus, Theodorus fia, kormányozta, Jézus Krisztus születésének nyolczszázhetvenkettedik esztendejében jõvén be ismét a húnok vagy magyarok Pannoniába,"

Egyszerû ez. 872. Német és itáliai király Ottó, Francia király Lothar fia Lajos, Biczánci császár Antonius Durus, Theodorus fia.

Csakhogy. 872-ben II. Német Lajos uralkodik a németek felett.

Ottó van három is.

I. Ottó:936-973
II. Ottó:961-983
II. Ottó:983-996

Franciáknál: II. Kopasz károly uralkodik, Jámbor Lajos fia. 840-877ig

Van egy Lothar(954-986) fia Lajos király, V. Lajos, de õ 986-987-ig uralkodott.

Kézai rossz királyokat és rossz idõpontot ad meg, bár létezõ személyekrõl van szó, hogy melyik Ottóra gondolhat, bizonyára III. Ottóra.

Nézzük Bizáncot.

Van két Theodosuis-unk.

egyikõjük 401-450-ig uralkodott.

III. Theodósius 715-717

Antonius Durus viszont nem szerepel egyáltalán.

872-ben I. Basileosz uralkodik, au õ fiát Alexander-nek hívják( III. Alexander 912-913)

Nézzük III. Ottó idejében

II. Baszileosz 976-1025 Neki gyermeke nincs, õ pedig II. Romanosz fia.

Ez nagyon nem stimmel.

De nézzünk mást. Mit ír másról.
István királynál nem említ korona küldést.

I. Szent Lászlóról mindössze ennyit ír:
"Gyeics után pedig uralkodék László harmincz esztendeig és három hónapig: Váradon nyugszik. Ennek idejében tehát a magyarok nagy ellenségeit, a besenyõket, kik Magyarország rablása után megfutottak, Erdély-ben, Kerlés nevezetû hegynél elérik, s László király és a magyarok úgy meggyõzik, hogy, a mint mondják, egy sem maradt életben közzûlök."

IV. Béla:
"Ez után uralkodott fia Béla, ki a minorita barátoknál Esztergomban van eltemetve. Ennek idejében a mongolok vagy tatárok három oldalról beütnek Magyarországba ötszázezer fegyveressel, ezen kivûl lévén még negyvenezerig való századosuk és tizedesök; kikkel a nevezett király a Sajónál szembe szállván, a mongolok legyõzik, Urunk születésének ezerkétszáznegyvenegyedik esztendejében; hol az ország csak nem egész katonasága tönkre jutott, maga Béla elõlök a tengermellékre szaladván. S miután a tengermellékrõl visszatért, Fridrik austriai herczeg haddal támada rá, kit Bécs-Ujhely elõtt a magyarok láncsával mellbe szúrva elvesztének."

Semmi táltosok meg semmi hat ujj.

Nézzük Anonymust

Azt írja, Álmos magyarország elsõ vezére. Magyarok eredeti lakhelye Dentü-mogyer. Álmos Ügyek fia.
Kézia szerint Álmos Elõd fia!
Anonymus szerint:"Elõd, Szabolcs apja, kitõl a Csák-nemzetség származik"

Anonymus szerint 881-ben elindulnak Szcítia földjérõl nyugatra. Kézai szerint ekkor már rég itt voltak a a magyarok...õ 872-õt ír a honfogalásra!


881 után Oleg nevû ember a kijevi nagyfejedelem, õt nem említi Anonymust, de a kijevi harcokat igen, valamint a kun vezéreket.
Oleg, egy régi szláv krónika szerint legyõzte a kazárokat. Mivel a magyarok legalább szövetségben voltak a kazárokkal...ebben van valami.

Anonymus szerint Hung váráról kapja a magyar nép a nevét.


Álmos haláláról sorsáról egyikõjük sem ír semmit!


Kézai a kalandozásoknál említ egy Károly császárt.
Nos, ez II. Kopasz Károly(875-877), vagy III. Kövér Károly?(881-887)

Anonymus is említ egy Ottó királyt.
Ez I. Ottó kell legyen, aki harcol a magyarokkal.
Anonymus szintén megemlíti Lothar királyt, kinek országát feldúlják a magyarok.

A Képes Krónika is Kézia megegyeznek a vezéreket illetõen. (például a korona küldésrõl sem tud egyikõjük sem!)

Álmosrõl annyit ír, megölték és nem léphetett be Pannóniába.

Viszont a Krónika emleget egy Kondrádot...akit lehet ügye megöl...nos õ viszont 811-918 ig uralkodik. Viszont ausburgi csata 955-ben történik!

Nos, IV. Bélánál a Képes Krónika sem említ semmilyen hat ujjat vagy táltos dolgot.

Na de. Mi ennek az értelme?
Az hogy a krónikások sokszor tévednek. Neveket, évszámokat, helyeket uralkodókat cserélnek fel.
Nem lehet kritika nélkül szó szerint elfogadni ezeket a krónikákat.
Ráadásul van hogy egymásnak is ellent mondanak. Ilyenkor mégis mi van?

Az nem úgy megy ám, hogy kirahadjuk a nekünk tetszõ részt belõle, ami meg nem illik az elméletünköz azzal nem foglalkozunk.

Ha pusztán ezt a három krónikát néznénk ezek alapján a következõket nem lehet eldönteni:
-mikor volt honfoglalás
-mi történt Álmossal
-Honnan jött a korona
-ki volt a hét vezér
-mely európai uralkodókkal kerültek szembe a magyarok

Pedig ezek lényeges kérdések.Nem úgy kell ám ehhez hozzáállni ,hogy egy blog-on, egy youtube-os videóban, valami amatõr alak kijelent valamit...
A régi krónikák hozzáférhetõk.Össze lehet ezeket hasonlítani, meg lehet nézni mit mondanak a külföldi történet írók. Például, a magyar krónikások egész más számokat írnak a magyar sereg létszámáról. Miközben tudjuk, az 2 tümen volt. Azaz 20 ezer ember, korabeli arab források támasztják alá.
Ezeket mind meg kell nézni, és aztán összehasonlítani hogy lehetséges-e az a szép elmélet, vagy sem.

Az nem elfogadható módszer, hogy amit az MTA mond kapásból lendületbõl utálkozva köpdösve elvetünk.

A lényeg az, hogy nem lehet mindent csak úgy elfogadni, forrás kritikával kell élni, ellenõrizni minden adatot.

Ráadásul ezek bárki számára hozzáférhetõek.

Érdekes, más képes felfogni amit írok, csak te nem. Az orrodig nem látsz el, de a szád az jár... addig örülj, amíg nem állok neki személyeskedni. Ez egyelõre csupán annyi, hogy egy picit kellemetlenül érezd magad... hátha ez segít abban, hogy LÁSS, vagy, hogy a trollkodást befejezd.

Lemond...de ezzel a kérdés nem zárul le még jó sokáig, és a végén konszenzussal egyeznek meg. A egyházi vezetõknek fel kell esküdniük a császárra, és a császár lemond az invesztitúra jogról.

Fejezd be a személyeskedést. Sokadjára kértem. Válaszolni ,bizonyítani semmit nem bizonyítasz csak sértegetsz. Utoljára kértem hogy fejezd be.

Erre írtam, hogy azért a német-római császár -legyen bármekkora uralkodó is- függött a pápától.

A #4286-ban linkeltem egy videót... ha van idõd és kedved, akkor nézd meg. Abban szó esik egy bizonyos Káini modellrõl... az okozz(t)a a mi "vesztünket"...

Na igen, Mátyás kicsit más hangot ütött meg, mint IV. Henrik.

VII. Gergely a canossai eseményekrõl

„Ezenközben biztos értesülést szereztünk arról, hogy megérkezett a király, aki, mielõtt Itáliába jött volna, könyörögve küldött hozzánk követeket és megígérte, hogy minden tekintetben elégtétellel szolgál Istennek, Szent Péternek és nekünk. Kötelezte magát arra is, hogy életének megjavítására mindenben engedelmeskedni fog nekünk, csak elnyerhesse tõlünk a feloldozásnak és az apostoli áldásnak kegyelmét; mikor pedig vétségei miatt küldötteink útján több alkalommal keményen megfeddtük, végül is, hogy megmutassa békés és szilárd elhatározását, kevesed magával eljött Canossa városába, melyben akkor tartózkodtunk, és ott a kapu elõtt három napon keresztül minden királyi dísz nélkül, szánalomkeltõ módon, mezítláb, darócba öltözve ácsorgott, és sok siránkozással esedezett az apostoli könyörület támaszáért és vigasztalásáért… Végül töredelmétõl és a jelenlevõk esedezésétõl legyõzetve a kiközösítés bilincsének feloldásával a közösség kegyelmébe és az anyaszentegyház kebelébe visszafogadtuk…”

Talán ez volt az egyik oka annak, hogy vesznie kellett a nagyhatalom Magyarországnak.

Mint apostoli királyság, és mint a mindenkori Magyar király, aki apostoli rangban uralkodott, egyedülálló jogaink voltak, amellyel egyetlen másik királyság sem rendelkezett! Ez egyszerûen magasabb szint... aki tisztában az apostoli rang fogalmával, annak ezen nincs mit tovább ragozni! 😊

Egyedülálló az is, hogy a Koronánk "megkapta" a Szent jelzõt!

Igen, de a császár végül beadja a derekát, és lemond az invesztitúra-jogról, míg nálunk ez - legalábbis Mátyásig - fel sem merül.

Eredj vedd fel a fizetésed...

Fogd vissza magad...

Kíváncsi vagyok meddig lesz hozzá türelmed...

De nézd meg. A lóláb színét és a ló színét. A legátusnak szerencsétlennek barna szõrös lába volt, pont olyan mint a mögötte lévõ lónak?

Sõt, ott két ló láb látszik, és az egyik épp lép, fel van emelve a földrõl.

Az csak a másik ló része semmi egyéb.

De oké tegyük fel, hogy szerencsétlen legátust patával ábrázolták. Miért?
Ennek mi lett volna az értelme?

Te tényleg nem látod a különbséget? Akkor mondhatnánk hogy ugyanúgy van ábrázolva, ha a köpeny elrejtené a lábfejüket! Mellesleg hasonlítsd össze, hogy térben hogy helyezkedik el a lóláb, a két képen:

Nyakatekert és erõltetett okoskodás.

http://kepkezelo.com/viewer.php?file=yimcud3wa1x8m8d8aac7.jpg

Ezen a képen a lovagló Vazulfiakat is ugyanígy ábrázolja.

Ez mind csak feltételezés és nem tudom a választ, és más se tudja.

Én arra gondolnék, István már idõs volt, és erõs volt felette a német befolyás.

Nem igaz, hogy nem érted a legátus lólábas témát. Elsõ pillantásra lejön, hogy ez a látszólagos véletlen mit akar jelképezni. Teljesen nyilvánvaló. És mégis, ha valaki felelõsségre vonja a rajzolót, mondhatja, hogy dehát az csak a ló lába.

"Én is azt mondom Gizella benne volt a dologban, csak az nem fér a fejembe, István miért nem reagál semmit?"

Ez egy érdekes kérdés szerintem is. Vajon mi a válasz?
1. Istvánnak is így volt érdeke. Ekkor azért legalább látszólag megfeddhette volna az asszonyt, hogy hogy képzeli, hogy õ lép...
2. Nem mert szólni. Vajon mekkora lobbi volt Gizella családjának részérõl?
3. Volt válasz, csak nem ismerjük?

És itt ugye kérdés még a király halála...

Ez igaz, biztos hogy semmi felesleges nincs rajtuk.

De a legátusnak attól még nincs lólába. Ez nagyon erõltetett dolog.

Csak pusztán a mögötte álló ló lábairól van szó, semmi extra.

A nem korabeli ruha ábrázolására egyszerû a magyarázat. A készítõ egyszerûen nem ismerte például a hunok öltözetét.

Ez a kép? Egész biztos. A szöveg is arról szól, egyház alapításról, Géza király és László herceg alapításról.

Érdekes hogy szarvast ír a Képes Krónika. Csodaszarvas-monda folytonosságára gondolok ebbõl.

Oké, köszi.

#4294 ben hülyeséget beszéltem, nem a kereszténység felvételét jeleníti meg, de beszédes, hogy egy csodaszarvassal kapcsolatos látomás a téma, amikor elvileg már magunk mögött hagytuk az ilyen "pogány" dolgokat.

Jók, érdemes megvenni. Bár messze nem tökéletes , és elég sok minden zavar benne( nem a történelmi tények pontossága, avagy pontatlansága , ez egy regény szórakoztatásra van)de olvasmányos.

Ha összehasonlítod a képeket, akkor láthatod, jelentõsnek mondható különbség van köztük. Gondolom tudod, mekkorák ezek az iniciálék, ezekben semmi felesleges nincs, mindennek jelentõsége van. Ezért talán nem szerencsés ebbõl a szemszögbõl összehasonlítani nagyméretû képekkel.
De hogy mutassak mást, amiben ugyancsak üzenet van:



Ugye nem belemagyarázás, ha azt mondom, hogy ez a kép a kereszténység felvételét jeleníti meg? De lehetne találni még sok mögöttes tartalmat. Az is érdekes lehet, amit bécsben kisatíroztak...

Az nem hiszem hogy utalás lenne, hogy nem korabeli öltözékben jeleniti meg õket a mûvész, de akár lehet az is. Pap Gábor szerint, asztrológiai jelentésük is van a képek összességének, ezt nem tudom megítélni hogy igaz-e, van ami tényleg olyan, van ami belemagyarázásnak tûnik, de nem vagyok mûvészettörténész.

#4290 Nézegettem már könyvesboltban a sorozatot, de nem vettem még meg. Jók?
Én inkább antikváriumokban, használt könyveket vásárolok, hihetetlen jó dolgokat lehet kapni párszáz forintokért.

A régiek spirituális szinten magasan a mi korunk embere felett álltak 😊

Eszembe jutott derék I. Béla királyunk. Miért számol le ily kegyetlenül Vata fia Janus-al meg annak papnõjével Rasdi-val?

I. Béla nem volt táltos király? Miért nem szimpatizált inkább velük?