267
A szorongás az betegség vagy állapot?
-
raulreal #107 Szociális fóbia, na az van nekem is :D =antiszociális
És ezen még az alkohol se segít. Bármennyit is iszok, nem oldja fel. Kétszer próbáltam azóta se. -
#106
Ebből egyértelműen következik, hogy nem megoldás. -
#105
Ja. Én úgy értettem, hogy első alkalommal kiderül, hogy mennyire szimpatikus. Hogy áll hozzá. Mennyire tér ki a részletekre. Mennyire segítőkész.
Egy szóval mennyire felelősségteljesen végzi a munkáját. :)
Nyilván nem úgy értem, hogy kóstolja végig az összes piciáter gyógyszerkészletét. .) -
Hajnalcat #104 Alkohol ellazítja az embert és ha iszik, akkor nem szorong.
Csak ne vigye túlzásba, mert ha rászokik, akkor már azért fog szorongani, mert nem kapta meg a napi adag italát. -
jaszmin76 #103 Ez kicsit azért furcsa nekem mert amikor elmész egy ilyen orvoshoz akkor az olyan mintha a műtőbe feküdnél csak éppen itt a lelkivilágod van kiterítve. Azt értem ezalatt, hogy nagyon könnyen még jobban el lehet barmolni valamit. -
Spíler11 #102 Szerintem itt erre az idézetre célzott a #43 hozzászólásból.
"ez az a pont, amikor még eldöntheti, hogy élete végéig pánikbeteg és agorafóbiás akar lenni, vagy normális ember, ha ilyen tudatosan áll hozzá, inkább szerintem utóbbit válassza" -
#101
Sztem arra gondol, hogy az ember rászokik a gyógyszerre. Én olyan vagyok, aki könnyen rászokik dolgokra, de közel 5 hónap gyógyszerszedés után sem szoktam rá, pedig a legelső az elég erős volt. -
jaszmin76 #100 Azért ez egy szint után már nem mindig elég....... -
#99
De ebben mi a rizikó? Nem értelek. -
#98
Ez nem igaz. Tapasztalat.
Amikor nem voltam jól - szakítás miatt - akkor kezdtem dolgozni egy új munkahelyen. Vigyorogtam állandóan. Mert ilyen vagyok. Nem mutattam ki soha, hogy fáj. De semmivel nem volt jobb. El is neveztek szmájli-nak, mert tényleg mindig vigyorogtam. Aztán, hogy ez mögött mikor mennyire volt jó kedvem, azt nem feltétlen tudták. -
Spíler11 #97 Rubenvagyok nagyon jól mondja:
"ha végig olvasod lehet jobban megismered magad, lehet nem is kell orvos!"
Nem feltétlenül kell orvos,csak akkor ha már nem tudod magadban tisztázni a dolgokat. Ez az oldal meg ránézésre nagyon informatív és ahogy láttam lehet az orvosnak is írni.
Szóval hajrá,kitartást kívánok! -
#96
Ez oké de egy életed van! Ilyenben én csak nem rizikóznék. -
#95
Köszi, viszont nekedis :) -
#94
"Nem vagyok benne biztos, hogy így minden orvos felelősség teljesen látná el a munkáját."
Kipróbálod, megfontolod és ha nem tetszik, nem segít, nem szimpatikus, keresel másikat. :) -
#93
Ezt az oldalt már én is láttam! Le vannak írva a betegségeknek a tünetei így ha végig olvasod lehet jobban megismered magad, lehet nem is kell orvos! -
#92
Kívánom Neked a legjobbakat! :) -
Vlala #91 Egyszerű is. Ha csehül érzed magadat, mosolyogj. Ha mosolyogsz, vissza fognak rád mosolyogni, és máris elment a rosszkedv. Ennyi, ki kell próbálni, ha Neked van igazad, úgysem veszíthetsz semmit. Ha meg nekem, akkor nyertél egy adag jókedvet.
-
mirakon #90 Mellesleg nem tudom, hogy mennyire bízhatok meg az állami orvosokban. Nem csak a pszichológusokra gondolok, hanem bármilyen orvosra. Ők azután kapnak valamilyen pontokat vagy mit, hogy mennyi beteget látnak el nem? Nem vagyok benne biztos, hogy így minden orvos felelősség teljesen látná el a munkáját.
Privátban többen is írtak, hogy forduljak szakemberhez. Kaptam mindenféle hasznos infót, de egyet közülük kiemelnék, mert itt nagyon sok hasznos információ van erről a betegségről.
A levél név nélkül:
Látom hogy keresel pszichológust! Én találtam egy helyet ahol össze vannak gyűjtve az ilyen orvosok. www.szorongok.hu remélem segít -
Spíler11 #89 Értem,igen ebben valami. Az idős nagymamák is valahogy így járnak az orvoshoz...!
Szvsz az alkohol sem annyira jó ötlet mert abból is lehet függőség. -
#88
Ez így nagyon egyszerűen hangzik! De hidd el hogy nem így működik ez! Ezek sokkal komolyabb dolgok! -
#87
Persze, sőt, az utolsó havi gyógyszert már be sem szedtem. Persze eltettem, hogyha esetleg mégis kell majd újra valamikor, ne kelljen megint orvoshoz menni, de azóta sem nyúltam hozzá.
Körülbelül december vége óta nem szedem. Téliszünetben nem volt rendszer az életemben, úgyhogy a gyógyszerről is megfeledkeztem, hol bevettem hol nem, aztán úgy voltam vele hogy ha így sincs már bajom, hogy rendszertelenül szedem, akkor biztos akkor se lesz ha egyáltalán nem szedem, és teljesen jól vagyok azóta is :) -
Vlala #86 Lelki bajokra gyógyszer? Ezen mindig mosolygok.
Kockára lefordítva ez annyi, mint csavarhúzóval orvosolni a szoftverhibát. -
Vlala #85 Úgy, hogy egy idő után minden apró bajával pszichiáterhez rohan. Lehet, hogy egy barát, vagy egy sör ( 
) is segítene rajta, de nem, neki súlyos lelki problémái vannak, amihez szakember kell...
-
#84
És azóta minden oké? És azóta rendbe jöttél? És bogyót sem szedsz? -
#83
Szerintem inkább önbizalmaddal van gond, bizol egyáltalan magadban ?
(Amugy nekemis volt hasonlo gondom én magamba folytottamm mindent (érzelmi téren) utolag rádöbbentem nem volt jo otlet..)
Kb 1-1,5 rajtam is észrevehetö volt "pl plázákban vagy tömegközlekedésben, akkor elönt a forróság, elsápadok, és elkezdek reszketni is" (reszketést kivéve) , ha ennek kiváto oka valam irossz dolog tedd magad tul rajta :) -
#82
Az alkohol a pláza mellett, ahova/amihez nem fordulnék. :D -
#81
Engem a pszichiáterfüggőség nem fenyegetett. Szerintem max azokat fenyegeti, akik magánorvoshoz járnak, és az orvos természetesen visszahívja a pácienst jó sokszor, hadd tejeljen.
Nekem összesen 2x kellett elmennem a pszichiáteremhez. Elsőnek mikor elmondtam hogy mi a bajom, ő elmondta hogy ez micsoda (egyébként szociális fóbiám volt), majd felírt rá gyógyszert, és adott pár tanácsot, aztán kb 1 - másfél hónap múlva vissza kellett mennem, kérdezte hogy bevált-e a bogyó, mondtam hogy be, felírt még 3 havi adagot, és ennyi. -
Spíler11 #80 Ezt hogy érted hogy pszichiáterfüggő lesz valaki? -
rumkola #79 alkohol nagyon durván, egy hétig minden nap - persze barátnál, nem egyedül -
#78
Értem. -
mirakon #77 Sajnos nekem Komárom megye nem jó, pedig örültem volna, ha egy olyan szakemberhez fordulhatok, akiről tudom, hogy jól végzi a dolgát. -
Vlala #76 Én egyáltalán nem tartom szerencsésnek, könnyen pszichiáterfüggővé válhat az ember - pedig tulajdonképpen nem is beteg, csupán rosszkedvű, mert valami hiányzik az életéből. Egy ember, aki megérti, egy kedves mosoly, vagy egy cél, amelyért érdemes küzdeni - ezek lehet, hogy nem is hiányoznak, csak leárnyékolja valami, jelen esetben az a megrázó élmény, amit a topicnyitó említett.
Én úgy vagyok vele, hogy ami tegnap történt, az már a múlt. Az életet tollal írjuk, amit már leírtunk, azt nem tudjuk kiradírozni, átírni, viszont újra elolvashatjuk, és tanulhatunk belőle a hátralévő fejezetekhez. -
#75
Nem ültem otthon 10 évig és rágódtam, hanem az volt a baj, hogy nem ismertem fel a problémát. Azt hogy mi a baj, az utolsó fél évben ismertem fel.
Azt hozzá kell tegyem, a 10 év nem úgy volt nálam, hogy minden áldott nap, hanem ciklusonként. Volt, hogy fél évig folyamatosan, aztán akár 1 évig semmi bajom nem volt, aztán utána ismét 1 évre visszatért. -
#74
"És azért kellett a gyógyszer, mert előtt 10 évig nem kértél segítséget?
Úgy értem, ha azonnal mentél volna, még az első évben, akkor gyógyszer nélkül is ment volna, nem?"
"Akkor fontosnak tartod hogy valaki ilyen betegséggel szakemberhez forduljon?"
Szerintem mindenképp fontos szakemberhez fordulni. Persze van alternatív gyógyászat is, ezoterikus dolgok, stb, de én akkoriban még nem ismertem az ilyesmit.
"Tb-n keresztül kaptál beutalót? Nem tartottál attól, hogy azok az orvosok esetleg nem fognak törődni a problémáddal vagy inkább ártanak mint használnak?"
A beutaló úgy volt, hogy először felkerestem a háziorvosomat, hogy mi a problémám. Ő mondta, hogy kell egy teljes kivizsgálás, volt ebben mindenféle, aztán nem találtak semmi szervi bajt, és mondta, hogy akkor hívjam fel a rendelőt, hogy kérek a pszichiátriára időpontot. Vhogy augusztus végén hívtam fel, és szeptember végére kaptam időpontot, úgyhogy jó soká kaptam, de sebaj.
Nem féltem attól, hogy nem segítenek, hisz ez a szakmájuk. A pszichiáterem egy nagyon kedves idős hölgy volt, ha kell, privátban megadom a nevét, hátha valaki a közelben lakik (Komárom megye) és szüksége van orvosra. -
#73
Nem lettél függő? vagy nem féltél ilyentől? -
#72
Hogy ártanának? -
#71
10 évig otthon ült és rágódott.. -
#70
Hát, én akkor tettem érte, amikor már olyan méreteket öltött a szorongásom, hogy sokszor élni sem volt kedvem. Persze mostmár tudom, sokkal előbb el kellett volna menni, csak az volt a baj, hogy nem ismertem fel a problémát. Amúgy a szorongásoldók szinte csodákra képesek, nekem amikor kellett szednem, abszolút nem volt bajom, a szervezetem is hamar megszokta, különösebb mellékhatás nem volt, és ráadásul elég hamar elkezdenek hatni is. -
#69
Akkor fontosnak tartod hogy valaki ilyen betegséggel szakemberhez forduljon? -
#68
És azért kellett a gyógyszer, mert előtt 10 évig nem kértél segítséget?
Úgy értem, ha azonnal mentél volna, még az első évben, akkor gyógyszer nélkül is ment volna, nem?
// én nem "hiszek" a gyógyszerekben, kerülöm is őket..