Szorongás

Tb-n keresztül kaptál beutalót? Nem tartottál attól, hogy azok az orvosok esetleg nem fognak törõdni a problémáddal vagy inkább ártanak mint használnak?

Te egy nagyon jó példa vagy hogy van megoldás! Nem kell kétségbeesetten otthon ülni és várni hogy majd megoldódik te tettél is érte!

Úgy értem, idõvel.
Meg hozzáállás kérdése.
Meg persze embertípus.

Meg nyilván könnyen beszélek, hiszen nem én vagyok a Te helyzetedben. 😞

Csak a gyógyszeremet kellett fizetnem. 1 doboz vhogy 600 Ft körül volt, és 3 hétig kibírta (napi 3 szem kellett), az orvosnak nem kellett semmit fizetni, mivel nem magánrendelõbe mentem.

Ez most furcsán hangozhat de ennek mekkora anyagi vonzata volt?

Nem bízol magadban, pedig teljes jogú tagja vagy a társadalomnak.
Ott a helyed az emberek között, attól függetlenül, amit a #11-ben írtál. Másnak is vannak hasonló problémái, de felül kell emelkedned az eseményeken, különben magával rántanak a mélybe.
Az, amit láttál, nem Rajtad múlt. Nem Te vagy érte a felelõs. Rendben van, elég szar érzés lehet, de nem Temiattad történt, ráadásul már megtörtént, tehát azzal sem változtathatsz rajta, ha töröd magadat miatta.
Nézz az emberek szemébe, és sugalld nekik, hogy Te is ember vagy, ugyanolyan, mint õk.

Azért nem mondanám, hogy simán túl lehet magunkat tenni bármin.
Ez a kifárasztás lehet, hogy használna, este megpróbálom magamból kifutni a a dühöm, így hátha tisztább fejjel tudok majd látni, és beszélni is tudok az apámmal és a barátnõmmel.

Rubenvagyok: privátban már többen írták, hogy forduljak pszichológushoz. Valószínûleg ez lesz, mert nem valószínû, hogy egyedül fel fogom tudni dolgozni ezt a problémát.

Sziasztok!
Olvasgatom a fórumot, és látom, nagyon sok ember küzd szorongással.
Elmesélem énis a sztorimat, aki akarja, privátban kifejtem neki bõvebben is, néhány ok miatt nem írnám le ide teljes részletességgel.
10 évig küzdöttem szorongással, majd elmentem pszichiáterhez, õ kb 4-5 havi gyógyszeres kezeléssel kigyógyított teljesen. Az élet egy másik arcát ismertem meg, és teljesen megváltozott sokminden. Örülök, hogy elmentem, és hogy végre boldog lehetek!

Szerintem ha tudsz bárhová költözni,akár oda is ahol most vagy akkor költözz el mindenféleképpen.Menj el a cuccaidért,amikor apád nincs otthol,de ne egyedül menj.Ha továbbra is ott laknál,sose tudnál túljutni rajta...

Ja az más. Így már érthetõ hogy kissé kivan 😊

De én nem mondtam olyat. 😊

"futás, biciklizés.. Persze azt is haverral"

nem.
Bár lehet, hogy mostanában elvadult a csajszi, mert börtönpszichológus.

Plö õ hallgatta meg a méltán népszerû bodzaszedõt... 😄

Szóval így megy ez egy pszichológusnál. Vannak a nyomorék szorongók meg a normálisak? Ezt a betegeinek is így mondja? <#rolleyes>

Az nem jó (szerintem!) hogyha nem jár olyan helyre ahol nincs senki.
Ugyanis az nem megoldás. Persze nem karácsonykor szombaton kell a plázában sétálgatni amikor mindenki mindene mindennel összeér.

arra gondoltál hogy ezt a problémát szakemberrel beszéld meg?

Még ha csak annyi lenne, hogy a lányt mással találni érdekes helyzetben. Akkor lehetne elé állni 2 nap múlva, az arcába nevetni, majd leküldeni a fenébe (nem csúnya szóval, csak menjen már el, pápá).

De a rokoni kapcsolatok így is úgy is megmaradnak.. Hiába küldöm el a lányt, hogy a soha többé viszont látásra. Ha utána a másik féllel kéne együtt élni.

ne legyél egyedül,mindig legyél valakivel ha megoldható és akiben megbízol,neki mondd el,a dühöd,az érzéseidet beszéld ki.Ez az elsõ lépés.

Beszélgettem, de õ sem tudott sok mindent mondani. Próbált vigasztalni, meg feledtetni a gondokat, de miután abbahagytuk a beszélgetést, nem tudtam másra gondolni.

Persze, simán túl lehet tenni magunkat bármin. De azért nem mindegy, hogy tegnap történt vagy már vagy 3 hete.

Én semmi esetre sem járnék plázába! 😄

Akkor inkább egy jó futás, biciklizés.. Persze azt is haverral. Tehát valami, ami fizikailag fáraszt, hogy este amikor ágyba dõlök, akkor ne az legyen, hogy elkezd járni az agy.. esélye sem legyen.. fizikai fáradtság utána, azonnali bealvás. 😊

Ha meg abszolút nem tudsz magaddal mit kezdeni akkor,keress föl egy pszichológust!

hát ez írtó jól hangzott,valószínû,hogy nem hisztirõl van szó,és normális életet akar élni...de nem hiszem hogy ezzel sokat segítettél neki...

Az ilyen szituációban az a rossz, hogy az élmény miatt az agy olyan hatást kap, amit nehezen lehet helyreállítani.
Szerintem meg kéne próbálnod olvasni pszihológiai témájú könyveket. Ha érted, hogy mi játszódik le a fejedben most, akkor sokkal könnyebb küzdeni a szorongásos tünetek ellen.
Magától nem fog elmúlni.

Igyekezz ne egyedül lenni!

Hiszti vagy tisztázás?

Ettõl még a barátnõje lehet 33 éves. .)

No, párom válaszolt!
Ezt tanácsolná:

"hát akkor igyekezzen túltenni magát a féltékenységi önsajnálaton, és csak módjával menjen plázába, mindig olyan helyre menjen, ahol tudja, hol van a kijárat és biztonságban érzi magát, mindig valakivel együtt menjen, és akkor magától elmúlik hamarosan, ha nem csinál belõle hisztit, és nem fokozza még tovább"

"ez az a pont, amikor még eldöntheti, hogy élete végéig pánikbeteg és agorafóbiás akar lenni, vagy normális ember, ha ilyen tudatosan áll hozzá, inkább szerintem utóbbit válassza"

Annyira nem,csak érdekelt.

Így apád olyan 45 év környékén lehet...dúúrva.

Ne gondold azt, hogy ezt nem lehet megoldani, bármennyire is kilátástalannak tûnik most a helyzet.

Barátoddal beszélgettél?

23 éves vagyok. Van ennek valamilyen jelentõsége?

werkfilm te nem gondoltál arra hogy orvoshoz forduljál?

Igen, sarkon fordultam és eljöttem. Nem mentem be utolsó órámra így két órával hamarabb értem haza. Nem tudom mióta folyhatott köztük ez a viszony. Igen tegnap volt.


0Fritz0: Elõtte volt már egy egyéves kapcsolatom.

Ezek után ember legyen a talpán aki oda tud menni úgy az apjához vagy a lányhoz hogy ne ütés váltás legyen a vége vagy legalábbis egy irgalmatlan nagy ordibálás. Szerintem nagyon sok embernek ehez már orvos kéne hogy feldolgozza,fõleg fiatalabb korban.

Te hány éves vagy?

képet
vagy dugd meg anyád és küldd el a képet apádnak h visszavágj 😄

#7 nem viccelek, tényleg azon jár az agyam hogy melyik nyakába merrõl szúrnáma kést amikor mellettem állnak egy villamoson v buszon, síró gyerekeknek azonnal letépném a fejét. de tudom kontrollálni egyelõre

Sziasztok! Szerintem ilyenkor az lenne a legfontosabb, hogy kezdésnek menj el valahová (látom ez már megvolt). Mindenképpen maradj addig távol az egésztõl amíg meg nem nyugszol addig, hogy végig tudd gondolni tiszta fejjel, hogyan tovább.

Elsõ szerelem?

És akkor azonnal leléptél?
Korábban mentél haza?
Ez tegnap volt?

Nem hiszem, hogy félreértés lenne, mert elég egyértelmû volt a szituáció. Nem szeretném leérni, mert még mindig nagyon feldúl. Nem tudom mikor fogok tudni megnyugodni.

Akkor ezóta van a probléma, hogy nem mersz kimozdulni?

Nem lehet, hogy félreértés?

Nem tudom most elképzelni milyen rossz lehet neked...kevés ember van aki ettõl nem fordulna magába és szorongna.

Nem tudom, még nem beszéltem egyikkel sem, egyelõre még meg kell nyugodnom, hogy beszélni tudjak velük. A telefont sem vettem még fel nekik, pedig szinte folyamatosan keresnek.

Mingyárt megkérdezem a párom, õ pszichológus.

Elhiszem kell egy kis idõ hogy feldolgozd! De ne hagyd függõben apáddal a kapcsolatodat mind a kettõtöknek rossz lesz!

És melyikük a fõ bûnös?

Egyszerûen nem tudok a ránézni sem, nem hogy beszéljek vele. Tegnap az egyik barátomnál aludtam, nem tudom ma haza tudok-e menni, vagy kell-e még egy kis idõ.

Ha megnyugtat nem vagy egyedül,igaz engem két év után csaltak meg és nem az apámmal...de az osztálytársammal,szóval õt is láttam nap mint nap. Kicsit rosszul voltam és sokszor megfordult a fejemben hogy elkapom a srácot de azért ezt tudtam kontrollálni,ezért is voltam otthon rosszabbul.

Fontosak hogy ott legyenek a barátok a közeledben! DE a másik ami a legfontosabb hogy beszélj édesapáddal, tudom nehéz de meg kell próbálnod!

Mi számít soknak? Vannak barátaim, de szerintem nem számít soknak. Körülbelül két ember van akit igaz barátomnak mondhatok. Eddig azt hittem, hogy a barátnõmre is támaszkodhatok, de ezek szerint a 3 és fél év alatt nem sikerült rendesen megismernem. :'(

szerintem már az is sokat segít ha már elmondod a problémáidat!

Nah azért ez kemény. Ilyet nem sûrûn hall az ember....

Orvoshoz csak nagyon kevesen fordulnak.