Szorongás

Told le kopaszra a buksidat, és kezdj el sportolni. 2 év után máris szabad az út a sikeres "vállalkozó"vá váláshoz 😄D

Na igen. Én ahhoz fordultam szorongásomban régebben, aztán rászoktam, aztán most már nehéz megvállni tõle.

Vállalj kevesebbet.
Tervezz meg valami apróságot, vidd véghez. Szükséged van sikerélményekre!

De ne a spanyol viasszal kezdd!

Ez a jó gondolkodás mód. Megnézted már azon az oldalon hogy van -e a közeledben esetleg pszichológus?

Nincs tapasztalatom. 😊 Én nem járok egyhez sem. 😊

A szorongás elég szar.Nálam a kudarcélmények váltanak ki ilyesmi állapotot.Kezdõdött egy hozzátartozó halálával,aztán jött az álláskeresés miatti tanácstalanság-utána egy végzettséget alulmúló szégyenletes munkakör.Ezután jött a sikertelen nyelvvizsgák sorozata,majd ezt követte a szintén sikertelen vezetésvizsga-sorozat.Mindezt elhízás és erõteljes kopaszodás is erõsíti-nap-mint nap egy egyre ótvarabb embert látok a tükörben,korábban viszonyleg sûrû hajam volt most meg pocsék pihék vannak csak.Ilyen "élmények" hatására már önmagamban kellett csalódnom,arra kellett rájönnöm hogy nem vagyok intelligens és szarul is nézek ki-ezt a munkahelyi tapsztalatok úgy érzem csak megerõsítették.Idõnként ezek a dolgok hoznak rám szorongást,de gyógyszereket sosem szednék,annyira nem is súlyos mert mindemellett gyakran van jókedvem is.

Nem gondolkoztam azon egy percig sem, hogy alkoholba fojtsam bánatom. Abból soha nem származik semmi jó. Mindenképpen magamtól, vagy ha úgy nem megy, akkor szakemberrel akarom megoldani a problémát

szerintem alkoholhoz senki se forduljon,se droghoz,se semmi ilyesmihez!!ez még nagyobb kárt tud okozni és függõséget és akkor más miatt is járhatsz orvoshoz!Arról nem is beszélve,hogy a szerveket is károsítja!

Az orvos válogatás nem egy olyan tevékenység amit nap mint nap csinálnék! Más-más a szisztémájuk máshogy akarnak gyógyítani inkább egy legyen de az biztos és jó

Mert hallottatok már olyat, hogy valaki elment pszichológushoz, az meg még jobban 'eltseszte' az életét? // Nem gondoltam, hogy létezik ilyen!

Szociális fóbia, na az van nekem is 😄 =antiszociális
És ezen még az alkohol se segít. Bármennyit is iszok, nem oldja fel. Kétszer próbáltam azóta se.

Ebbõl egyértelmûen következik, hogy nem megoldás.

Ja. Én úgy értettem, hogy elsõ alkalommal kiderül, hogy mennyire szimpatikus. Hogy áll hozzá. Mennyire tér ki a részletekre. Mennyire segítõkész.
Egy szóval mennyire felelõsségteljesen végzi a munkáját. 😊

Nyilván nem úgy értem, hogy kóstolja végig az összes piciáter gyógyszerkészletét. .)

Alkohol ellazítja az embert és ha iszik, akkor nem szorong.
Csak ne vigye túlzásba, mert ha rászokik, akkor már azért fog szorongani, mert nem kapta meg a napi adag italát.

Ez kicsit azért furcsa nekem mert amikor elmész egy ilyen orvoshoz akkor az olyan mintha a mûtõbe feküdnél csak éppen itt a lelkivilágod van kiterítve. Azt értem ezalatt, hogy nagyon könnyen még jobban el lehet barmolni valamit.

Szerintem itt erre az idézetre célzott a #43 hozzászólásból.

"ez az a pont, amikor még eldöntheti, hogy élete végéig pánikbeteg és agorafóbiás akar lenni, vagy normális ember, ha ilyen tudatosan áll hozzá, inkább szerintem utóbbit válassza"

Sztem arra gondol, hogy az ember rászokik a gyógyszerre. Én olyan vagyok, aki könnyen rászokik dolgokra, de közel 5 hónap gyógyszerszedés után sem szoktam rá, pedig a legelsõ az elég erõs volt.

Azért ez egy szint után már nem mindig elég.......

De ebben mi a rizikó? Nem értelek.

Ez nem igaz. Tapasztalat.

Amikor nem voltam jól - szakítás miatt - akkor kezdtem dolgozni egy új munkahelyen. Vigyorogtam állandóan. Mert ilyen vagyok. Nem mutattam ki soha, hogy fáj. De semmivel nem volt jobb. El is neveztek szmájli-nak, mert tényleg mindig vigyorogtam. Aztán, hogy ez mögött mikor mennyire volt jó kedvem, azt nem feltétlen tudták.

Rubenvagyok nagyon jól mondja:

"ha végig olvasod lehet jobban megismered magad, lehet nem is kell orvos!"

Nem feltétlenül kell orvos,csak akkor ha már nem tudod magadban tisztázni a dolgokat. Ez az oldal meg ránézésre nagyon informatív és ahogy láttam lehet az orvosnak is írni.

Szóval hajrá,kitartást kívánok!

Ez oké de egy életed van! Ilyenben én csak nem rizikóznék.

Köszi, viszont nekedis 😊

"Nem vagyok benne biztos, hogy így minden orvos felelõsség teljesen látná el a munkáját."

Kipróbálod, megfontolod és ha nem tetszik, nem segít, nem szimpatikus, keresel másikat. 😊

Ezt az oldalt már én is láttam! Le vannak írva a betegségeknek a tünetei így ha végig olvasod lehet jobban megismered magad, lehet nem is kell orvos!

Kívánom Neked a legjobbakat! 😊

Egyszerû is. Ha csehül érzed magadat, mosolyogj. Ha mosolyogsz, vissza fognak rád mosolyogni, és máris elment a rosszkedv. Ennyi, ki kell próbálni, ha Neked van igazad, úgysem veszíthetsz semmit. Ha meg nekem, akkor nyertél egy adag jókedvet.

Mellesleg nem tudom, hogy mennyire bízhatok meg az állami orvosokban. Nem csak a pszichológusokra gondolok, hanem bármilyen orvosra. Õk azután kapnak valamilyen pontokat vagy mit, hogy mennyi beteget látnak el nem? Nem vagyok benne biztos, hogy így minden orvos felelõsség teljesen látná el a munkáját.

Privátban többen is írtak, hogy forduljak szakemberhez. Kaptam mindenféle hasznos infót, de egyet közülük kiemelnék, mert itt nagyon sok hasznos információ van errõl a betegségrõl.

A levél név nélkül:
Látom hogy keresel pszichológust! Én találtam egy helyet ahol össze vannak gyûjtve az ilyen orvosok. www.szorongok.hu remélem segít

Értem,igen ebben valami. Az idõs nagymamák is valahogy így járnak az orvoshoz...!

Szvsz az alkohol sem annyira jó ötlet mert abból is lehet függõség.

Ez így nagyon egyszerûen hangzik! De hidd el hogy nem így mûködik ez! Ezek sokkal komolyabb dolgok!

Persze, sõt, az utolsó havi gyógyszert már be sem szedtem. Persze eltettem, hogyha esetleg mégis kell majd újra valamikor, ne kelljen megint orvoshoz menni, de azóta sem nyúltam hozzá.
Körülbelül december vége óta nem szedem. Téliszünetben nem volt rendszer az életemben, úgyhogy a gyógyszerrõl is megfeledkeztem, hol bevettem hol nem, aztán úgy voltam vele hogy ha így sincs már bajom, hogy rendszertelenül szedem, akkor biztos akkor se lesz ha egyáltalán nem szedem, és teljesen jól vagyok azóta is 😊

Lelki bajokra gyógyszer? Ezen mindig mosolygok.
Kockára lefordítva ez annyi, mint csavarhúzóval orvosolni a szoftverhibát.

Úgy, hogy egy idõ után minden apró bajával pszichiáterhez rohan. Lehet, hogy egy barát, vagy egy sör (<#hehe><#hehe><#hehe>) is segítene rajta, de nem, neki súlyos lelki problémái vannak, amihez szakember kell...

És azóta minden oké? És azóta rendbe jöttél? És bogyót sem szedsz?

Szerintem inkább önbizalmaddal van gond, bizol egyáltalan magadban ?
(Amugy nekemis volt hasonlo gondom én magamba folytottamm mindent (érzelmi téren) utolag rádöbbentem nem volt jo otlet..)
Kb 1-1,5 rajtam is észrevehetö volt "pl plázákban vagy tömegközlekedésben, akkor elönt a forróság, elsápadok, és elkezdek reszketni is" (reszketést kivéve) , ha ennek kiváto oka valam irossz dolog tedd magad tul rajta 😊

Az alkohol a pláza mellett, ahova/amihez nem fordulnék. 😄

Engem a pszichiáterfüggõség nem fenyegetett. Szerintem max azokat fenyegeti, akik magánorvoshoz járnak, és az orvos természetesen visszahívja a pácienst jó sokszor, hadd tejeljen.

Nekem összesen 2x kellett elmennem a pszichiáteremhez. Elsõnek mikor elmondtam hogy mi a bajom, õ elmondta hogy ez micsoda (egyébként szociális fóbiám volt), majd felírt rá gyógyszert, és adott pár tanácsot, aztán kb 1 - másfél hónap múlva vissza kellett mennem, kérdezte hogy bevált-e a bogyó, mondtam hogy be, felírt még 3 havi adagot, és ennyi.

Ezt hogy érted hogy pszichiáterfüggõ lesz valaki?

alkohol nagyon durván, egy hétig minden nap - persze barátnál, nem egyedül

Értem.

Sajnos nekem Komárom megye nem jó, pedig örültem volna, ha egy olyan szakemberhez fordulhatok, akirõl tudom, hogy jól végzi a dolgát.

Én egyáltalán nem tartom szerencsésnek, könnyen pszichiáterfüggõvé válhat az ember - pedig tulajdonképpen nem is beteg, csupán rosszkedvû, mert valami hiányzik az életébõl. Egy ember, aki megérti, egy kedves mosoly, vagy egy cél, amelyért érdemes küzdeni - ezek lehet, hogy nem is hiányoznak, csak leárnyékolja valami, jelen esetben az a megrázó élmény, amit a topicnyitó említett.

Én úgy vagyok vele, hogy ami tegnap történt, az már a múlt. Az életet tollal írjuk, amit már leírtunk, azt nem tudjuk kiradírozni, átírni, viszont újra elolvashatjuk, és tanulhatunk belõle a hátralévõ fejezetekhez.

Nem ültem otthon 10 évig és rágódtam, hanem az volt a baj, hogy nem ismertem fel a problémát. Azt hogy mi a baj, az utolsó fél évben ismertem fel.

Azt hozzá kell tegyem, a 10 év nem úgy volt nálam, hogy minden áldott nap, hanem ciklusonként. Volt, hogy fél évig folyamatosan, aztán akár 1 évig semmi bajom nem volt, aztán utána ismét 1 évre visszatért.

"És azért kellett a gyógyszer, mert elõtt 10 évig nem kértél segítséget?
Úgy értem, ha azonnal mentél volna, még az elsõ évben, akkor gyógyszer nélkül is ment volna, nem?"

"Akkor fontosnak tartod hogy valaki ilyen betegséggel szakemberhez forduljon?"

Szerintem mindenképp fontos szakemberhez fordulni. Persze van alternatív gyógyászat is, ezoterikus dolgok, stb, de én akkoriban még nem ismertem az ilyesmit.

"Tb-n keresztül kaptál beutalót? Nem tartottál attól, hogy azok az orvosok esetleg nem fognak törõdni a problémáddal vagy inkább ártanak mint használnak?"

A beutaló úgy volt, hogy elõször felkerestem a háziorvosomat, hogy mi a problémám. Õ mondta, hogy kell egy teljes kivizsgálás, volt ebben mindenféle, aztán nem találtak semmi szervi bajt, és mondta, hogy akkor hívjam fel a rendelõt, hogy kérek a pszichiátriára idõpontot. Vhogy augusztus végén hívtam fel, és szeptember végére kaptam idõpontot, úgyhogy jó soká kaptam, de sebaj.

Nem féltem attól, hogy nem segítenek, hisz ez a szakmájuk. A pszichiáterem egy nagyon kedves idõs hölgy volt, ha kell, privátban megadom a nevét, hátha valaki a közelben lakik (Komárom megye) és szüksége van orvosra.

Nem lettél függõ? vagy nem féltél ilyentõl?

Hogy ártanának?

10 évig otthon ült és rágódott..

Hát, én akkor tettem érte, amikor már olyan méreteket öltött a szorongásom, hogy sokszor élni sem volt kedvem. Persze mostmár tudom, sokkal elõbb el kellett volna menni, csak az volt a baj, hogy nem ismertem fel a problémát. Amúgy a szorongásoldók szinte csodákra képesek, nekem amikor kellett szednem, abszolút nem volt bajom, a szervezetem is hamar megszokta, különösebb mellékhatás nem volt, és ráadásul elég hamar elkezdenek hatni is.

Akkor fontosnak tartod hogy valaki ilyen betegséggel szakemberhez forduljon?

És azért kellett a gyógyszer, mert elõtt 10 évig nem kértél segítséget?
Úgy értem, ha azonnal mentél volna, még az elsõ évben, akkor gyógyszer nélkül is ment volna, nem?

// én nem "hiszek" a gyógyszerekben, kerülöm is õket..