Eredeti játékaink klub

A játékot egyetlen úriember készítette RPG Makerrel. Ennek megfelelően grafikailag szigorúan tilos sokat várni. Sőt, továbbmegyek, a To the Moont nem is igazán nevezném játéknak. Csak mászkálsz, gyűjtögetsz és néha megoldasz 1-1 nagyon egyszerű logikai feladványt. És olvasol.
És ezzel el is értünk ahhoz a részhez, ami miatt a To the Moon szerintem az elmúlt évek egyik legjelentősebb alkotása. És ezt nem csak én gondolom így, a játékok IMDB-jén, a metacriticen ugyanis 2011 összes játéka közül a legjobb user score-al rendelkezik, a játékok Oscarjának számító Gamespot Game of the Year awards-on pedig 6 jelölést kapott, amiből a legjobb sztori díját meg is nyerte, a steamen sose mozdult el "overwhelmingly positive-ről".
És ez itt a lényeg, a sztori, amivel ez a játék bármennyire is elüt a klasszikus értelemben vett videójátékoktól, mégis beírta magát azok történelemkönyvébe. Ez a játék ugyanis olyan történettel rendelkezik, amit a legtöbb regény és film megirigyelhetne. 2011-ben egyre többfelé kezdték a nagy művészurak és hölgyek pedzegetni, hogy hmmm... esetleg... a videójáték is egyfajta művészet? A To the Moon-nál jobb megerősítést erre a felvetésre keresve se találhatnánk. Nem vitatom, hogy a történet alapvetően aranyos/cuki, szívszorító, néhol kissé romantikus, szóval aki csak az akciófilmeket és a thrillereket szereti annak egyáltalán nem fog bejönni, de az szerintem megkérdőjelezhetetlen, hogy ez a játék hatalmas művészeti értékkel bír. És persze az is, hogy aki egyetlen pillanatig se küzd a könnyeivel a játék során és ez nem azért van, mert zsigerből viszolyog a műfajtól, annak érdemes elnéznie egy dokihoz. 😊
A sztoriról egyébként annyit, hogy egy kicsit sci-fi, de a jelenkorban játszódik, a sci-fi vonal egyáltalán nem hangsúlyos, egyfajta eszköz csupán (úgy tudom az igazán keményvonalas sci-fi rajongók amúgy pont az ilyet szeretik, amikor nem a kütyükön van a hangsúly, az csak egy eszköz arra, hogy egy olyan történetet válthasson valóra az író, amilyen amúgy nem lenne lehetséges). Létezik egy technológia, amivel mesterséges emlékeket ültethetünk egy ember tudatába. Eddig egy Eredet koppintásra is gondolhatnánk, de nem. Egy cég azzal keresi a kenyerét, hogy életük alkonyán lévő emberek kérésére olyan emlékeket ültetnek azok tudatába, amilyeneket csak szeretnének. Ez egészen pontosan úgy történik, hogy a cég alkalmazottai bemennek az illető tudatába és valahogy elérik, hogy az élete egy korábbi ponton olyan irányt vegyen, hogy a kérés valóra válhasson és az illető tudata a gép segítségével egy egészen új életet kreálhasson attól a ponttól. Vagyis valójában semmi nem változik, de az illető a halálos ágyán abban a tudatban lehelheti ki a lelkét, hogy valójában minden úgy történt, ahogy szerette volna. Például ha valaki gazdag szeretett volna lenni, akkor bemennek a tudatába, visszamennek az emlékeiben egy múltbéli pontra, ott adnak neki rengeteg pénzt és innentől a tudat a gép segítségével az egész életét ezen változás alapján újraírja, hogy utolsó álma gazdag emberként vezethesse őt át a másvilágra. Remélem nagyjából érthető a dolog.
Dr. Eva Rosalene és Dr. Neil Watts is a cég két alkalmazottja, akik az épp haldokló Johnny Wyles utolsó kérését szeretnék valóra váltani. Ez a kérés pedig az, hogy Johnny el szeretne repülni a Holdra (hittétek volna a játék címe alapján? 😄 ). Az egésszel annyi a bökkenő, hogy egyáltalán nem tudja, hogy mi célból. A játék egésze arról szól, hogyan próbálja a két doktor teljesíteni Johnny utolsó kívánságát és megfejteni annak okát és célját (hisz ezek nélkül nem tudják, hogyan motiválhatnák az utazásra).
Többet nem szeretnék róla mondani, ahogy írtam, grafikailag gagyi (zeneileg viszont szuper), kihívás nincs benne egyáltalán, sokat kell angolul olvasni (megjegyzés: azóta készült magyarítás), a sztori nagyon érzelmes, viszont akit ez a 4 dolog egyike se rettent el teljesen, annak ez a játék tényleg KÖTELEZŐ csupa nagybetűvel, nem győzöm eléggé ajánlani.
Ja és Laura "PvZ" Shigihara énekel benne!