Tegnap este vittem végig... bizony 1x sem unatkoztam (khmmm...), elképesztően élveztem és mivel 3-4 nap alatt vittem végig [sajnos csak 2-3-max 4 óra jutott/nap] ezért magam is meglepődtem, amikor minden reggel a pokolbéli történeteken agyaltam... élet értelme, túlvilág, vallás, mítosz.

Ergo a játék hangulata megérintett, gondolkodásra késztetett. Ez számomra azt jelenti -és most széllel szemben pisálok-, hogy ez a játék különleges, számomra mindenképpen...

Végig remekül szórakoztam és igaz amit írtak, hogy a játék leül egy kicsit, veszít a varázsából, de nem az első negyedétől, hanem az utolsó negyedétől és ott sem vészesen, mindig van ami fenntartja az érdeklődét.

GoW klón mondják. Magának a stílusnak vannak szinte kötelezően alkalmazandó jegyei és ez alól a Dante sem kivétel. Itt is megvannak azok a "klisék", amik a GoW-ban, de jól illeszkednek az egészbe emiatt szinte fel sem tűnnek, ráadásul kellőképpen pokolbélire vannak formálva, így megmondom a frankót, de nekem a kb. 10 órás gametime alatt csak 2x ugrott be, hogy na most ez GoW-os.
Darksidersben nagyon gyakran éreztem ezt és míg a Dante-ban ez jó érzéssel töltött el -hiszen nagyoktól jól lopni bocsánatos bűn- addig a Darksidersben felháborított a túlságosan nyilvánvaló nyúlások ténye.

A Darksidersben SOKKAL több minden van, mindenféle szempontból, de számomra pont ez a veszte. Nem szeretem, ha egy akciójátékban, a mozdulatok, fegyverek 60%-ára rá sem kell nézned, nem érdemes használnod azokat. Darksiders ilyen. Túl sok, too much.
Dante letisztult, NAGYON könnyen kezelhető és igazán használhatók a kombók még egy magamfajta, hogykellafeketekutyátaDMCbenkinyírni láma számára is.

Nagyon jól kiegyensúlyozott a nehézség, a hangulat szinte végig pokolbéli és BRUTÁLIS, van motiváció és eldöntheted, hogy a Szent vagy Szentségtelen irányba fejlődsz. Ez nekem oltári sokat jelentett. Fable-t is képtelen vagyok "rossz" módban játszani, RPG-kben is imádom a Crusader szerepét játszani és itt is dönthettem, hogy feloldozom vagy elkárhoztatom a velem szembe kerülőket, köztük számos történelmi személyt! Ennek megfelelően alakultak a támadásaim is... a játék 40%-án túl már szinte kizárólag csak a feszülettel ismertettem meg a démonok és elkárhozott lelkek arcát.

A Dante nem csak, hogy megismerteti az embert Dante poklával, de még a régmúlt legendákról is sok dolgot elárul, hiszen a pokolban szenvedve nyögdécselve, jajveszékelve kiáltják az égbe bűneik!

Anime után féltem tőle, hogy nem fog bejönni a játék, de nekem ez elképesztően kellemes csalódás.