Nálam cukorbetegként az OEP és a munkahelyem tingli-tanglizik, hogy kinek a hibája, hogy minden alkalommal pirosat dob a rendszer a TAJ-ellenőrzéskor. A cégnél a papírok rendben vannak, a járulék le van adózva, a rendszer mégse látja, az OEP meg minden alkalommal amikor jelezném ezt, közli hogy biztos a munkáltatóm a ludas, velük beszélgessek el - hiába viszem a papírokat minden alkalommal, hogy ott van befizetve.

Alapból kellemetlen, úgy meg pláne, hogy az inzulint havi szinten kellene feliratnom és kiváltani. Az egy dolog, hogy az orvosom nagyon normális, és eddig mindig megoldottuk valahogy, de csak egyszer jön valami, és nem csak én szívok, hanem ő is... Egyszerűen röhejes az egész, és ez tart lassan több mint fél éve...

A régi, és remélhetőleg újra megválasztásra kerülő polgármester veje egy csoki barna indiai sebész, a lánya meg szintúgy praktizáló gyerekorvos.
Évek óta a világot járják. 2 gyerekük van. Legutóbb, pár nappal ezelőtt, beszélgethettem kicsit a 4. osztályos korú sráccal, és jelenleg csak 5 nyelven beszél. Ebből 4-et tökéletesen [indiai (ne kérdezzétek melyik nyelvjárást), angol, francia, magyar].
A választásokat még megvárják, hogy gratulálhassanak a régi-új pozícióhoz, és aztán megint mennek ki 1 évre Angliába. Előtte Kanadában, Luxemburgban, Görögországban és Angliában éltek.
A kislány még töri a magyart.
Amikor megkérdeztem a srácot, azt válaszolta, hogy az apja úgy gondolja, soha az életben nem akar itthon praktizálni, míg külföldön meg tudják fizetni a tehetségét.