Világgazdasági krízis

Csak a józan észt nem helyettesíti.

Ha vakon elkezd az ember bízni a quantokban ahogy az tették a bankszektorban + végzetesen félreértelmezik azokat a dolgokat amikhez nem is értenek akkor hatalmas problémák jönnek elõ...

épp ez volt a mondandóm lényege hogy tökéletesen megbízható modellek nem léteznek, viszont kicsit jobb modellek mint pl a pénzfeldobás, vagy mint az elõzõ modellek, stb., és bizonyos helyeken igen komoly szerepe van a becsléseknek, és nem kell mindig a pontos szám, igazából a valószínûségszámítás és a statisztika kb erre épül, és itt is ugyanúgy mint a szerencsejátékban +1% esélynek is igen nagy szerepe tud lenni hosszú távon

"még ezzel együtt sem tudnak tökéletesen megbízható elõrejelzést készíteni. "

Ezt nem is állította senki. Sõt, szerintem elméletileg sem lehetséges. Nincs 100% nyerõ stratégia. (tõzsde Szent Grálja)

"Azt nem vitatom el, hogy bizonyos szintig lehet velük elõre tervezni, de ez kb. olyan, mint leírni egy matematikai képlettel azt, hogy hány bolygón lehet élet a galaxisban. A képlet helyes, de pontos számot akkor sem tudunk mondani. :)"

Nem, ez egyáltalán nem olyan. Ez olyan, hogy van egy képleted, aminek a bemenõ adata az árfolyam, a kimenõ jel meg az adott pillanatban jelentkezõ "buy!" meg "sell!" jel. Ha a szignálok alapján indított trade-ek közt több a nyerõ, mint a bukó (összegre, nem darabra), akkor pénzt kerestél.

Nem világmegoldó atomképletrõl van szó(az Frayer elképzelése, nem a valóság :P ), hanem ~féltucat egyszerre teljesülõ "if"-rõl... Ami vagy bejön, vagy nem.

OK. Újrafogalmazom (utoljára): szokás a New Deal-rõl pozitívan nyilatkozni (ezt éreztem ki a te írásodból), és szokás közben elfelejteni azt hogy az inkább a kisebbségnek hozott nagy hasznot (lásd az emlegetett kartellek).

Nem a New Deal húzta ki Amerikát a gazdasági válságból, hanem a II.Vh háborús termelése. A New Deal bizonyos felületi kezeléseket próbált csak eszközölni, több-kevesebb sikerrel.

Én ettõl függetlenül állítom, hogy a modellek még ezzel együtt sem tudnak tökéletesen megbízható elõrejelzést készíteni.

Azt nem vitatom el, hogy bizonyos szintig lehet velük elõre tervezni, de ez kb. olyan, mint leírni egy matematikai képlettel azt, hogy hány bolygón lehet élet a galaxisban. A képlet helyes, de pontos számot akkor sem tudunk mondani. :)

Ezzel a megfogalmazással már jobban egyet tudok érteni.
Azért írtam amit írtam, mert a New Deal-t szokás valami csodálatos dologként beállítani, ami kisegítette az USA-t a bajból. A te megfogalmazásodból is inkább ez a pozitív kép érzõdött ki. Közben meg kártékony hatása is volt a csomagnak szépen, amirõl érdemes beszélni, hogy ne legyünk alapból elfogultak mikor a múlt és a jövõ hasonló csomagjairól beszélgetünk.

Az ilyen kartellprogramok a kisebbségnek hoznak óriási hasznot, és a többségnek csak kárt okoz. Mondjuk ha a többség már annak is örül hogy nem ennél is erõszakosabb módon veszik el tõle ami õt illetné meg, akkor végülis fogalmazhatunk úgy hogy a kartellprogramok és más állami csomagok jót tesznek a többségnek is. De a téma innen úgy érzem a másik gazdasági válság topikba jobban illik.

Még mindig nem érted, hogy a válságot nem az IQ nuku hitelfelvevõk okozták. Hanem az hogy az IQ nuku hitelfelvevõk portfóója megfelelõ arányban lett keverve okos hitelfelvevõkével meg hozzáadtak állampapírt és lefedték az egyészet credit default swappal majd a minõsítést megkapták AAA-ra.

Majd ezek a 0-s bedõlési valószínûséggel rendelkezõ csomagok szétdurrantak egymás után mint a lufik.. oszt mindenki szaladt a pénze után.

Ezért hívják TOXIC assetnek. mert bárhol lehet belõle bármely befektetési portfolióban... És nem nagyon tudsz róla amíg fel nem robban a közelben egy ilyen kis csomag...

"Rosszul tudod. a FEd-et 1913-ban hozták létre a federal reserve actal."
Nem állítottam az ellenkezõjét. Lásd: az egyetlen kartell melyet hasonló módon hoztak létre

"A Public kartelleket pedig egy adott cél elérésére hozzák létre mesterségesen majd a cél elérésekor feloszlatják a célból származó összes elõnybõl részesülnek a volt kartell tagok."
Az nem cáfolat ha leírod ugyanazt mint én. Azt írtam hogy kartelleket hoztak létre állami támogatással (~public kartell), melyeket késõbb megtámadtak és feloszlattak. Ez miben különbözik attól amit te írsz? Semmiben. Akkor mit tudok rosszul? Semmit.

Az egyetlen dolog miben nem voltam biztos az az, hogy a New Deal idején hozták-e létre ezeket a kartelleket melyekrõl beszélek. A többi tény.

A felvetésem így ugyanaz mint eddig: a FED az egyetlen "public" (állam beleegyezésével létrehozott) kartell melyet még nem oszlattak fel.

ahogy ez megtörtént már épületeknél is :)

Ez szerintem olyan volt, hogy sokan egy darabig, míg rájuk nem került a sor, csak kárörvendõen dörzsölgették a kezüket a konkurrencia bukását látva... Nem hiszem, hogy bármikor is elõfordulna az az eset, hogy látom, hogy csõdbe fogok menni, tehetnék is ellene, de mégis szándékosan megvárom...

Azért azt ne felejtsük el, hogy az egy dolog, hogy az egész világot nehezebb anyagi helyzetbe hozták, de közben saját magukat meg katasztrofálisba.

Csak éppen az út ami elvezetett oda nem két nap volt. Évek. Mégsem húzta meg senki sem a féket, sem a vészféket. Mindenki szépen ölbe tett kézzel várta a véget. Király..

Építési hatóság is van, mégis dõlhetnek össze házak tervezési hibából adódóan. Azért mondjuk ez ritka... Világválság is relatíve az... :)

Nono. Van olyan, hogy pénzügyi felügyeleti szerv. Ne vegyék sértésnek, de mi a túrót csináltak mikor ilyen hitelkonstrukciókat engedetek amirõl még én is beláttam gyakorlatilag 0 tudással, hogy ez állatság? Milyen iskolát végeztek ezek? Vagy a józan ész az kizáró ok az alkalmasságin ilyen helyeken?

Bezzeg a mérnök meg 1000000 szabvány meg elõírás között kell, hogy dolgozzon. Õket mi gátolja meg az aboszúlt felelõtlen manõverek végrehajtásában? Semmi!

Tehát egyszerûen. Szabvány, elõrírás, stb. ---> A fakezû mérnököt segítik (vagy éppen akadályozzák).

Pénzügyi világban hol van ilyen biztonsági háló? Amíg ilyen nincs addig csak nevetni tudok azon, hogy felelõsségteljes meló meg pénzügy (nem mindenkire mondom ezt, de valaki csak összehozták a mai helyzetet).

A mérnök sokszor úgy tervez, hogy figyelembe veszi, hogy nem agysebészek fognak egy rendszert vagy bármit használni. Talán nem szabadna olyan hitelkonstrukciót nyújtani amit az IQnuku brika felveszi és beledõl a fél világ a saját hülyeségébe, de engem is veleránt. Kedves...

"Az esetben pont ez a lényeg, hogy bármikor jöhet egy olyan esemény, katasztrófa (mint az ázsiai börzék esetén volt pl. a Kobei földrengés), vagy akármi, ami miatt az elõzetesen megállapított modell nem fog mûködni. Ez az, amit nem tudsz kivédeni egy modellben, ez a rizikófaktor."

Na de ez nem egy elvi probléma, ami lehetetlenné teszi a dolgot, hanem egy gyakorlati kockázat, ami viszont kezelhetõ. Viszont itt is bejön az idõtényezõ, sõt, talán ebbõl a szempontból az a legfontosabb. Mert azért az nem mindegy, hogy évente csinál 5 trédet a rendszer, vagy hetente. Nyilván, ha heti 5 tréded van, akkor hamarabb észreveszed, ha bukóba fordul. Azt le lehet reagálni. Az ember ismeri a saját rendszerét, tudja, hogy milyen drawdown van még a rendszer hibahatárán belül, és mi az, ami már azt jelenti, hogy megváltoztak a piaci viszonyok. Természetesen nagy tétekkel, hosszú távon ugyanez hamarabb juttat az utcára, minthogy kiderülne, hogy bedõlt a modell... De még ez sem törvényszerû...

Ha majd lesz alkalmad, kérdezz már rá ismerõsödnél plíz! :)

egyszerûen nehezebb valakire rábizonyítani ezt konkrétan mint egy építkezésnél

egy építkezésnél hány ember felelõs az épületélt? van egy darab építészmérnök, de nagy épületnél legyen több, még akkor is megszámolod egy kezeden, és akik építik azok is relatíve kevesen vannak, kivitelezésnél egy nagyobb épületen is kétlem hogy pár száz vagy ezer embernél többen dolgoznának (ráadásul általában elég könnyen behatárolható hogy kinek a sara volta katasztrófa pl)

azok viszont akik a pénzpiacon játszadoznak sokkal többen vannak, még ha csak egy országot nézünk is és nem az egész világot, ráadásul sokkal nagyobbak az áthatások, ami miatt pillanatok alatt visszakövethetetlen lesz hogy kinek a hibája valami (ami legtöbbször nem is egy-két ember hibája ugye)

ha megépítesz egy 10 emeletes irodaházat pl amin dolgoztak 1000-en, és az összedõl akkor igen hamar visszakövethetõ ki vagy mi okozta a szerencsétlenséget, de ettõl még nem fog összedõlni egy több ezer km-re lévõ másik épület, gazdasági kérdésekben viszont ez még csak nem is különleges esemény, ergo ha összedõl az "épületed" nem tudhatod hogy az a tervezõ hibája-e vagy az hogy valami más "összedõlt" x ezer km-re egy teljesen másik "mérnök" hibájából...

kivédeni nem lehet, igen, de a matematikai modelleknek nem is ez a célja
mivel pénzfeldobással az esélyed pl legyen 50-50%, ha egy matematikai modellel csak 51%-ra nõ az esélyed már akkor megérheti hosszú távon, akik a modelleket készítik azok tudják legjobban hogy tökéletes modell-t sose fognak csinálni, ehhez egyszerûen túl sok a változó, aminek ráadásul az összefüggéseit még csak megbecsülni se tudják kb-ra se

viszont a "bajt" nem is õk okozzák, hanem azok akik a figyelmeztetéseket figyelmen kívül hagyva "csodaszernek" hiszik az ilyen gazdasági vagy egyéb modelleket, és nem mellesleg a szerencsejátékokat is lehet ugyan ilyen módszerekkel modellezni és kalkulálni velük, lásd a mostanában olyan népszerû texas hold'em és társait (kicsit gyanús hogy a "nagyágyúk" között túl sok a matematikus, nem? :P)

az meg hogy miért akarják sokan mégis a "csodaszert" a pénzügyi kalkulációikhoz? mert emberek, ez ugyan olyan mint a lotto, ott van az esély a nagy nyereségre, ilyenkor hajlamosak figyelmen kívül hagyni bizonyos kockázatokat, attól még hogy mi a szakmájuk õk is emberek, ráadásul az ilyen modellek használatáról a döntést pont nem azok szokták hozni akik értik is, hanem akik elõtt csak annyi lebeg hogy x% nõtt az esély, jó akkor az kell...

a cikk is leírta hogy David X. Li nem tévedett, nem csinált gyk semmi rosszat, csak a figyelmeztetések ellenére mások rosszul használták fel az egyenletét...

szóval a pénzügyi dolgokra is lehet készíteni egyre jobb és jobb matematikai modelleket, csak azokat ésszel kéne használni, de az hogy valaki nem ezt teszi nem jelenti hogy ettõl még ne lehetne javítani az esélyeken ilyen módszerekkel :)

Csalásért. Az bûncselekmény. Tiszta sor.

És a folgalkozás körében elkövetett hanyagság vagy (különösen) nagy értékû károkozás az milyen kategória a pénzügyre nézve?

Emellett nem mindegy, hogy milyen távra szól a trade, és az sem, hogy milyen a risk/reward arány. Pl mutathatok neked 99%-os win/loss arányú, mégis bukós stratégiát is, meg 50-50%-os exponenciálisan gyarapodót is(kár, hogy csak 2008.04-ig nyer, onnantól buktázik, csúnyán...)

Az esetben pont ez a lényeg, hogy bármikor jöhet egy olyan esemény, katasztrófa (mint az ázsiai börzék esetén volt pl. a Kobei földrengés), vagy akármi, ami miatt az elõzetesen megállapított modell nem fog mûködni. Ez az, amit nem tudsz kivédeni egy modellben, ez a rizikófaktor.

Itt válik a dolog egyfajta szerencsejátékká, mint a kockadobás.

Sajnos már nem emlékszem pontosan milyen kontextusban vizsgálta a diplomamunka a dolgot, anno részletesen elmagyarázta nekem, de szó mi szó, tényleg jó, ha a harmadát megértettem. Tehát a tévedés és félreértés jogát fenntartom. :)

Azért nem érted, mert nem pontosak az információid.

Eleve a technikai kereskedés leszarja a sok változót, meg leszarja az egyéneket, meg a szubjektivitást. Pont ez a lényege, a technikai kereskedés egy _EGYváltozós_ függvény, és ez az egy változó az árfolyam.

És az egészben pont az az érdekes, hogy a sok-sok különálló egyéni döntés összességében mégis szabályosnak tûnik.

A matematikai bûvészkedés meg csak annyi, hogy mik azok a feltételek, amiknek a teljesülése esetén nagyobb az esély a számodra pozitív kimenetelre, mint a negatívra. Viszont ez nem egyszerû.

Diplomamunkának persze, fel lehet venni olyan kiindulási feltételeket, amikor igaz lesz, amit "bebizonyított", de ez a kijelentés általánosságban egyszerûen nem igaz. Eszerint _képtelenség_ a pénzfeldobástól szignifikánsan eltérõ matematikai modell szerint mûködõ stratégiát írni. Ez egyszerûen nem igaz, percek alatt írok neked olyan stratégiát, ami nem mûködik, konstans bukik, margin call-ig. Myth busted. :)

Emellett nem mindegy, hogy milyen távra szól a trade, és az sem, hogy milyen a risk/reward arány. Pl mutathatok neked 99%-os win/loss arányú, mégis bukós stratégiát is, meg 50-50%-os exponenciálisan gyarapodót is(kár, hogy csak 2008.04-ig nyer, onnantól buktázik, csúnyán...)

Érdekelnének az egyéb bemenõ adatai a diplomának, mert ez így nokedli, meg nem is igaz.

Azért a pénzügyi csalásokért sok ember került már bíróságok elé, és nem egy került börtönbe hosszabb-rövidebb idõre. :)

Na ez benne a durva. Millók életével játszanak áttételesen és semmiféle felelõsség nem terheli ebben a szakmában dolgozókat. Ehhez képest, ha vétesz egy olyan tervezési hibát vagy karbantartási hibát amiben valaki meghal akkor jaj neked. Pedig azok akik a pénzpiacon "játszadoznak" õk is embert ölnek, csak nem olyan gyorsan és látványosan.

Ez az a helyzet, amikor egy ország gazdasága nagyon függõ lesz valamitõl. Legyen az export vagy import alapú, vagy egy adott ágazatra épülõ. Ha az adott kulcsfontosságú gazdasági rész nehézségekkel küzd, akkor az egész ország megsínyli.

Ugyanakkor én személy szerint nem vagyok biztos benne, hogy bölcs dolog a nemzetközi kereskedelmi gyengélkedést állami szinten kezelni. Nem az USA, mint állam kereskedett Kínával és Indiával, hanem az állampolgárai, amelyek most nem rendelnek olcsó árút és szolgáltatást (India és Kína is erõs például a kihelyezett telefonos és internetes szolgáltatások (pl. ügyfélszolgálatok) terén), mert költségcsökkentés van.

Nehezen tudom megérteni, hogy a pénzügyi befektetéseket miért akarják olyan sokan precíz matematikai alapokra fektetni. Ez nem valami mérnöki tudomány, ahol biztosan ismert minden részadat, ez egy sokváltozós téma, amely nagyban függ az egyénektõl, amelyek meg amint tudjuk, esendõek, és nem feltétlenül gondolkoznak logikusan.

Kedvenc (bár elcsépelt) példám gyerekkori jó barátom esete, aki külkeresként diplomázott, és a diplomamunkájának témája az volt, hogy a tõzsdei befektetések terén gyakorlatilag mindegy, hogy véletlenszerû (mondjuk kockadobás alapúan) vagy valamilyen modell szerint hozza a döntéseket.

Szerintetek az eladosodott USA ki tudja fektetni Kinát meg Indiát ?
Van reális alapja ennek az origó-s ciknek ?

http://www.komment.hu/tartalom/20090227-velemeny-az-amerikai-protekcionizmus-a-feltorekvo-piacokat-fenyegeti.html?cmnt_page=1

A formula, ami megölte a Wal Streetet.

Érdekes cikk, David X. Li felmenõi most sokat csuklanak ha még élnek :D

Kissé vicces, hogy a spekulációk jutattak minket ebbe a válságba, te pedig egy még nagyobbat ajánlasz kiútként.

Egyfajta ál-függetlenségnek látom a rendszeredet. A világgazdaság egy eléggé összefonódott rendszer, ilyen típusú mozgolódást megrezné. De ha nem megyek el rendszerszintre, csak az egyes lehetséges valutaháttér országokat nézem, akkor is gond van, hiszen nincs belõlük olyan sok. Mondjuk 10-15. Mi van ha ezeken végigmentél? Az eléleted alapján úgy tûnik, mintha mindenki állna a piacon (mint a szamár :) ) te meg kedvedre ugrálsz õk meg lassan bámészkodnak. Elég vicces. Arról nem is beszélve, hogy katonai intervencióval nem is számoltál, amint eljátszod ezt egy nagyobb (erõsebb) állammal úgy jönnének ránk, hogy azt szép lenne nézni...

Én ezekre csak annyit mondok,hogy léteznek sokkal nagyobb tranzakciók, mint amennyi pénze van magyarországnak.

Azért is mondta,hogy ez a rendszer csak egy ilyen kis ország számára mûködõképes mint amilyen mi is vagyunk.

Gondoljunk csak bele mondjuk a magyar gdp nél sokszorta nagyobb megtakarítási alapokra, nyugdíj alapokra, melyeket szintén a tõzsdén és a bankközi piacokon, devizákban, részvényekben, ritkán nemesfémekben helyeznek el. A megtakarításokat ilyen alapokban szokták forgatni, hiszen a pénz amelyik nem forog, veszít értékébõl.

Ha a több ezer milliárdos nyugdíj alapok sikeresen beépülnek a világgazdaságba, akkor nehogy már egy ilyen kis országnak mint amilyen miénk, ne tudna beépülni.

Egyébként meg, nem muszáj azonnal valutát cserélnie az országnak, úgy is mûködhet a dolog, ha a pénzt egy olyan iramban csorgatja, hogy az elfogadható legyen.

Akárhogyan is, de én úgy vélem,hogy mûködõ képesen meg lehet oldani egy ilyen rendszert.
Persze teljes bizonyosságot csak akkor nyernénk, ha valóban ki próbálhatnánk a gyakorlatban.

Ha jól tudom, ilyen pénzrendszer ma nem üzemel.
Persze, hogy sérti a nemzetközi bankárok érdekeit.
Mivel ezzel a rendszerrel be lehet bújni, más pénzrendszerekbe.
Ha gebasz van, annak a pénznek a központi bankja kényszerül interveniálásra, amelyben éppen vagyunk. Egy ilyen rendszerrel, mi nem vállalunk kockázatot, de viszont kedvünkre élvezhetjük egy másik pénzrendszer pénzének az árfolyam emelkedését, ami ugyan úgy kihat ránk is. Mivel szabad piac van, szabadon ugrálhatunk egyik pénzrõl, a másikra, attól függõen, melyiknek megy jobban a sora.

Persze, ez igazságtalan mások pénzrendszerével szemben, dehát igazságtalan az egész világ. Én önzõ módon, kihasználnám más országok pénzrendszerét, és azt a gyümölcsöt szüretelném le amiért a másik ország megdolgozott.

Ha meg szarba kerül a másik ország, egyszerûen áruló módon, eladjuk a romlásba forduló valutájukat, még ésszerû idõben, ezzel egy hatalmasat lökve a másik országon, beletaszítva a szarba, ahogy magára hagyjuk.
Spekuláció? Igen. Igazságtalan? Igen.
Mindig az erõsebb kutya baszik.
Mindig az a spekuláns fog nyerni aki több pénzt forgat, és aki a leginformáltabb.

Ha mi nyitunk poziciókat erõs pénzekkel, az meghatározza az árfolyamokat, tehát nemhogy mi leszünk a leginformáltabbak, hanem egyenesen mi irányíthatjuk az árfolyamot. Akik ellenünk próbálnak spekulálni, azoknak is el tudjuk venni a pénzüket.
Mert õk soha nem tudhatják,hogy amikor poziciót nyitunk, mikor fordulunk meg, egy pillanat alatt, és amikor õk ellenünk vesznek fel poziciókat, mi azonnal kiszálhatunk, és mire észbe kaptak, már mi nyitottunk ellenük poziciót, olyan volumennel, hogy minden pénzüket ott hagyják a kezünkben.

Megoldható, ha van egy olyan kereskedési rendszered, amelyik bizonyítottan hosszú távon verhetetlen.
Ez a kulcsa az egésznek. Egy kereskedõ rendszer, hatalmas emberi szakértõi erõforrással megtámogatva.

Pontosan. +Az opciós zárások folyamatos lejtmenetbe vágták a zloty-t egyfajta lavinaként elindulva. (hisz a margin callal le is zárják a pozit tehát nem lehet továbbgörgetni).

Annyiban kiegészíteném, hogy a zloty erõsödésekor az exportõrök egy logikus lépéssel védték magukat a további erõsödés ellen, ezért opciókat és határidõs ügyleteket kötöttek. Azonban a megugró kockázatkerülés miatt gyengült a zloty, ami két módon befolyásolta az exportõrök eredményét:
1. nem tudták érvényesíteni a gyengébb zloty elõnyét, hiszen a nyári árfolyamokhoz képest elõnyösebben kaptak eurót, de a piac elment mellettük ezért a piacihoz képest rosszabb áron van eurójuk.
2. a számlákon minden nap záráskor a pozíciónak fedezve kell lennie, ha nincs akkor jön az ún margin call, tehát pénzt kell a számlára tolni. Ez ugye azért veszteség a cégnek, mert azt nem az üzletre fordítja, hanem egy számlán fedezetként tartja, ami a jelenlegi körülmények között egyre több és több.

Köszi, nem volt most idõm képbe hozni magam. Akkor gyakorlatilag ugyanúgy volt mesterségesen magasan tartva a zloty, mint a mi forintunk, csak durvább mértékben.

Módosítás

Max nem arra megyünk? És meddig parkol a komplett nemzetgadzaság? Mennyi idõ amíg találsz egy másik valutát? Mivan akkor, ha már félig beszálltunk, a piac megneszeli -hogy szavaiddal éljek- és ellenünk dolgozik? A fél nemzetgazdaság addig áll egy helyben? Nem állít elõ terméket és nem fogyaszt, mert nem ismeri a pénze értékét?

Az utolsó mondatban a lényeg. ;)

Nem az a baj, hogy gondolkozol alternatívákon, hanem az, hogy nincs ismeredet a témakörben!

"Arra gondolj, hogy ez a 10 milliós ország nem sok pénzt használ."

A magyar GDP 2008-ban a worldfactbook szerint 209 milliárd dollár! Szerinted ez nem sok egy spekulációs pozícióra? Van fogalmad arról milyen limitek vannak a piacon kereskedési volumenekben?

"Mire észre veszik a milliárdos tranzakciókat, addigra már benne vagyunk egy másik ország pénzébe.
Az az ország amelynek erõsítjük a pénzét a mi extra keresletünkkel, nem fog interveniálni, éphogy örülni fog annak,hogy mi erõsítjük a pénzüket"

A fenét nem veszik észre! A volumeneket azonnal látja MINDEN kereskedõ! Olyan ellenpozíciókat nyitnak rád, hogy öröm lesz nézni! Gyakorlatilag egy ilyen tranzakcióval megkurtítod a teljes nemzetgazdaságot! Arról nem is beszélve, hogy a külkereskedelmünk a folyamatos elszámolásbeli változások miatt képtelen lenne mûködni! Azzal, hogy erõsíted a pénzét rögtön az infláció környezetét is változtatod adott országnak!

"Amikor beszállunk egy másik ország pénzébe, az az ország, széttárt karokkal fog minket üdvözölni, mert a mi extra keresletünk hatására, az hogy felszívjuk az adott ország pénzét, tovább növeljük az adott ország pénzének az árfolyamát. A felszívott pénz helyébe az ország meg újabb pénzt bocsáthat ki."

Széttárt karok? Van fogalmad róla mi történik annak az országnak az exportõreivel? Tudod, hogy japán mesterségesen gyengíti a jent évtizedek óta, hogy versenyképes maradjon?

"Ha megpróbálnak elgáncsolni, az úgy is látszani fog az árfolyamon, és max, nem arra megyünk"

Max nem arra megyünk? És meddig parkol a komplett nemzetgadzaság? Mennyi idõ amíg találsz egy másik valutát? Mivan akkor, ha már félig beszálltunk, a piac megneszeli -hogy szavaiddal éljek- és ellenünk dolgozik? A fél nemzetgazdaság addig áll egy helyben? Nem áll és nem fogyaszt, mert nem ismeri a pénze értékét?

"Emelgethetik ahogy akarják, ha már kiszálltunk a rendszerbõl minket az már nem érint. Egy olyan piacon, ahol napi több ezer milliárd dollár a forgalom, egy olyan kis ország mint mi, percek alatt ki tudja cserélni a pénzét."

Te nem érted! Egy jegybank feladata a pénzügyi stabilitás! Azonnal észreveszi, ha megindulnak a devizájára! Nincs olyan, hogy késõn ébred! Látja a forgalmat, látja azt is, hogy honnan nyitják a pozíciót!
Amirõl Te beszélsz az a világ legnagyobb spekulánsának a létrehozása!

Ezzel röviden azt fogod elérni, hogy senki nem fog veled kereskedni.

Még mindig nem mondtad meg, hogy mit adsz fedezetül a devizáért amit tartalékként felhalmozol...

A napi többezer milliéárd dolláros forgalom pedig sántít... Az az off the counter piac. azok csak opciók. valós kötés nem történik. a valós valutapiac sokkal kisebb...

Az unió megpróbálta már a valutakosár alapú rendszert. ECU-nak hívták. nem mûködött. nem épült rá pénzpiac. pedig majd 20 évig próbálkoztak... azért az nem kicsi idõ.

Joebácsi kérdezte mi a gond a zloty-val. Na kicsit utánanéztem és felrémlett, hogy mit sikerült ott elkúrni nagyon.

Nos a vállalati szektor a Zloty növekvõ értékére játszva elkezdett euro opciókat felvenni. Azaz megpróbálta hedge-elni az árfolyam veszteségét ha volt. Ez azzal járt, hogy a Zloty irreálisan erõsödött (lufit fújt belõle a belsõ kereslet) ami most kidurrant.

Vajon ki a hibás a zloty lufiban?

Azaz a lufi kipukkanása után a vállalatoknak iszonyatos méretû árfolyamveszteségeket kell leírniuk. látható, hogy nem csak a bankok a hülyék..

Nekem sem tûnik reális lehetõségnek ez az ugrálás semmilyen szinten. 0 stabilitása van a dolognak.

A többi meg egy olyan portfolióban, devizákban, opciókban, összeválogatva, amelyek árfolyama folyamatosan nõ.

Ilyen meg csak a mesékben van szerintem.

Szerintem meg jó megoldás.
Amikor rászállunk egy másik ország pénzére, percek alatt át tudunk állni.
Arra gondolj, hogy ez a 10 milliós ország nem sok pénzt használ.
Mire észre veszik a milliárdos tranzakciókat, addigra már benne vagyunk egy másik ország pénzébe.
Az az ország amelynek erõsítjük a pénzét a mi extra keresletünkkel, nem fog interveniálni, éphogy örülni fog annak,hogy mi erõsítjük a pénzüket.

Morogni majd csak akkor fog, amikor lelépünk. De már kifejtettem,hogy akkor már késõn.
Hogy valaki ezt megértse, ahhoz gyakorlatilag kell érteni a kereskedéshez. Mert elméletben minden lehetséges a gazdaságban, ez nem egy természettudomány. Itt nincsenek kötött törvények.

Lehet még mindig nem érted.
Amikor beszállunk egy másik ország pénzébe, az az ország, széttárt karokkal fog minket üdvözölni, mert a mi extra keresletünk hatására, az hogy felszívjuk az adott ország pénzét, tovább növeljük az adott ország pénzének az árfolyamát. A felszívott pénz helyébe az ország meg újabb pénzt bocsáthat ki.

A szentségelés majd akkor kezdõdik, amikor a felszívott pénzt, kiengedjük a szabadba, hirtelen túl sok lesz belõle, inflációt okoz, és leértékelõdik. De minket ez már nem érint, mert addigra már régen egy másik ország pénzrendszerében fogunk ülni.

Ha az ország megneszeli, hogy épp most szállunk ki az õ pénzükbõl, mit tehet? Ellenlépésként megpróbálja emelni saját pénzének az értékét, hogy mesterséges keresletet hoz létre rá.
De nekünk, ez megint csak nem probléma, hiszen, ez tovább növeli az adott valuta értékét, és magasabb áron tudjuk eladni a piacon, amikor kiszállunk belõle. Sõt, ha meg annyira megnöveli a saját pénzét az ország, megállítjuk a tranzakciót, és nem folytatjuk a tömeges eladásokat.

Akár mit lépnek a spekulánsok, az ország, mi csak olyan lépéseket teszünk meg amelyekkel nyereségesen szállunk ki.

Ha megpróbálnak elgáncsolni, az úgy is látszani fog az árfolyamon, és max, nem arra megyünk.
Mindig a legoptimálisabb lépést tesszük meg.


"A legkevesebb, hogy az alapkamatot megfelelõen megemeli azonnal vagy csökkenti a tulajdonos jegybank, pont mint az MNB októberben! Vajon az mennyire borítaná meg az árfolyamodat Frayer?"

Emelgethetik ahogy akarják, ha már kiszálltunk a rendszerbõl minket az már nem érint. Egy olyan piacon, ahol napi több ezer milliárd dollár a forgalom, egy olyan kis ország mint mi, percek alatt ki tudja cserélni a pénzét.
Nehéz megérteni, tudom, mert még új a dolog, és ehhez is kell egy szemlélet mód. Ez a rendszer egy flegma, mindenkit kihasználó, mindenkit leszaró rendszer. Mindig oda áll ahol a legtöbbet fizetik. Tehát még lojálisnak sem mondható. Áruló pénzrendszer.
De a használójának rengeteg hasznot hoz.

Cifu!
Magyarul az arbitrazsõrök úgy megkopasztják a rendszert ahogy annak rendje és módja! Ráadásul egy komplett gazdaság devizaigényét elkezdeni kereskedni iszonyatos árfolyamlengéseket okozna! Nem véleltlen, hogy például banki termékek létrehozásánál, ha szükség van devizára azt közel titkosszolgálati titoktartás mellett csinálják!

Volt olyan, hogy adott idõpontban több különbözõ banknak különbözõ munkatársak telefonáltak és adtak utasítást eladásra! Mire a piac megneszelte a több millió eurós mozgás mögötti bankot, addigra a tranzakció lement, és nem tudták kihasználta az arbitrázs lehetõségét vele szemben!

Frayer
Mit gondolsz mi történik, ha egy jegybank érzékel egy gazdaságnyi mértékû keresletet vagy kínálatot a saját devizájával szemben? Nem fog neki örülni, a pénzügyi stabilitását fenyegeti egy ilyen tranzakció! Mikor 2005-ben a forintot kilengették februárban (ott is banki termék "összeszerelést" gyanítottak), a jegybank interveniált a spekulációval szemben (akkor ráadásul még lebegtetett árfolyam volt) és milliárdos kárt okozott! Vajon mi történik mikor egy másik jegybank próbál meg annyi pénzt elszívni vagy beönteni a piacra, amennyi a gazdaságának kell? A legkevesebb, hogy az alapkamatot megfelelõen megemeli azonnal vagy csökkenti a tulajdonos jegybank, pont mint az MNB októberben! Vajon az mennyire borítaná meg az árfolyamodat Frayer?
Az ötleted ilyen formában nem kivitelezhetõ!

Azért magyaráztam egy valutára az egészet, mert így könnyen érthetõ.
Már az elején is mondtam,hogy portfolióban kell gondolkodni, nem csak egy valutában, hanem többen.
És a spekulánsok hiába hajtják fel az árat. Hiába vásárolnak be belõlle.
Legfeljebb annyi történik majd hogy nem veszünk belõle, veszünk valami mást. Azt hogy mikor mit veszünk, az meg nem nyilvános információ.

Az EURO-t egyoldalúan bevezették, de éppen ezért nincsen sok lehetõségük önálló fiskális politikára sem monetáris politikára. Nem tudnak pénzt nyomtatni és államkötvényt euróban kibocsátani. Értelme volt, de kötvényt akkor is csak a nemzeti fizetõeszközben bocsáthatnak ki amit át kell váltaniuk valahogy euro kötelezettségre.

Nem vagyok gazdasági szakértõ, de nekem ez a rendszer nagyon sérülékenynek tûnik a valutaügyletekben utazó kereskedõk részérõl. Ha megneszelik, hogy te jelentõs mennyiségû X valutát akarsz eladni, majd Y valutát vásárolni, akkor elég, ha bevásárolnak az Y valutából, majd mikor kibocsátod az X valutát a piacra, bevásárolnak belõle, és eladnak Y valutát. Neked rossz, mert felhajtja az Y valuta árát, õ meg jelentõs profitot generál belõle...

Montenegró egyoldalúan vezette be az Eurót, egy EU tagország ezt nem teheti meg, elõtte meg kell felelnie az elõírt gazdasági kritériumoknak. Mivel Montenegró jelenleg is szándékozik csatlakozni az EU-hoz, ez a kérdés ha jól rémlik már évekkel ezelõtt felmerült. A legszélsõségesebb lehetõség, hogy az EKB megtiltja az országnak az Euró használatát, de ennek nem lenne sok értelme, ha úgy is csatlakozni kívánna. Ha jól rémlik Montenegró többek között még ezért is van csak az EU tagsághoz "ígéret" távolságra, és nem kapta meg a tagjelölt státuszt, mivel a felvételekor meg kell felelnie az Euroövezetre vonatkozó elõírásoknak.

A mindenkori árfolyam szerint lenne átszámolva.

Ha a japán jen éppen a fedezete a koronának, akkor a dollárt átváltom japán jenbe, és nem annyi koronát adok érte, mint amennyi számszerûleg van japán jenben.
NEM

Hanem az arányoknak megfelelõen adnék,hogy a forgalomban lévõ korona értéke annyi legyen mint amennyi az összes japán jenünk értéke.

Amikor például fedezet váltás történik, jenrõl dollárra, akkor eladjuk a jent és dollárt veszünk rajta.
Természetesen ilyenkor abban a pillanatban, ugyan annyi értékünk van.
De számszerûleg kifejezve, 3 szor kevesebb dollárunk van. De ez ugyan annyit ér.

Ha mondjuk egy dollárra jut 5 korona, akkor úgy váltom be a valutákat, hogy ha koronát kérnek az 1/5 dollárt ér. Ha valaki behoz svájci frankot, azt elõbb átváltom dollárba, a dollárt letétben tartom a központi bankban, majd helyette kibocsátok koronát, úgy hogy egy dollárért 5 koronát adok. Amíg dollárban van a fedezet, addig mindig ez az arány fog fennálni.
De így amikor a dollár értéke növekszik, növekszik a mi énzünk értéke is.


Gyakorlatilag, ez azt jelenti,hogy egy másik ország pénzrendszerét vesszük át 100% osan.

De miért nem lehet mondjuk japán jent, vagy dollárt használni akkor közvetlenül?
Azért nem ha pénzrendszert akarunk váltani, nagyon macerás lenne kivezetni a jent, és bevezetni a dollárt. Minden egyes személynek áttérni akár havonta, egyszerûen kivitelezhetetlen.

Helyette kitalálunk egy jelet, ami mögé VALÓDI értéket teszünk.
Ennek a jelnek, elég csak a fedezetét váltogatni, a jel mindig annak az értéknek a tulajdonságát veszi fel, amely fedezetként van mögötte.

Tehát amikor használod a koronát, te igazából dollárt használsz.
De lehet egy hét múlva már fontot használsz.
A korona csak egy ruha, egy másik pénz számára.
Elég mindig csak abba a pénzbe belebújtatni a koronát, amely pénz a legjobb formában van, amely növekvõben van.
Ezzel minden pénzügyi problémát, lepasszolunk arra az országra aminek a pénzét éppen használjuk.
Ha problémába kerül, majd õ megoldja, az õ pénzrendszere.
Mi csupán annyit teszünk,hogy flegma módon egy pillanat alatt átnyergelünk, egy másik pénzre. És, ott hagyjuk a szarba az elõzõ országot, aminek a pénzét használtuk. Szó szerint ott hagyjuk, mert amikor kilépünk belõle, megindul a gyengülés.
Abba az országba ahol erõs a pénz, oda belépünk, és tovább erõsítjük a pénzüket, a mi extra keresletünkkel.

De amikor kiszállunk, ebbõl majd valamikor, már a mi általunk felerõsített árfolyamon passzoljuk majd le ezt a pénzt is.
Ha mindig a jó helyre ugrálunk, ha kell naponta, vagy hetente.

Itthon csak annyit lehet majd látni,hogy a korona árfolyama folyamatosan stabilan emelkedik, mindig olyan ütemben, arányban, mint a legerõsebb deviza, vagy nemesfém amiben éppen a korona van.


Ebben a rendszerben, korona hitelt is lehet adni, kamatmentesen.
Mert ugyan a hitel, pénztöbbletet hoz létre a rendszerben, mikor kibocsátják, de egyben egy hosszú távú keresletet is csinál.
Hiszen az adósnak koronában kell visszafizetnie a hitelét, és ezért õ keresni fogja a koronát, azaz annyi + keresletet fog csinálni, mint amennyivel megnõtt a forgalomban lévõ korona mennyisége.

Természetesen a hitel formájában kibocsátott koronának nincs fedezete, de ugyan úgy át lehet váltani, mint az összes többit.
Ennek a koronának a fedezete, az a munka, vagy érték, amivel a hitel felvevõ elõállítja a jövõbeni visszafizetendõ korona mennyiséget.
A visszafizetéskor ez a korona megsemmisül, hogy újra ki lehessen bocsátani más hitelfelvevõkenk.

de nem elfogadják hanem a hivatalos, én fogalmaztam rosszul, sztem az lesz amit Gábor mondd, kár hogy Magyarország nem csinálja ugyan ezt meg.

Eurót használnak de nem a monetáris unió tagjai, ha az emlékezetem nem csal.

Az, hogy mit fogadnak el ott az emberek annak nincs köze ahhoz, hogy mi a hivatalos fizetõezköz. Szerintem kevés olyan hely van a világon ahol nem fogadják el az USD-t. A '90-es évekban a jugó utódállamokban meg a német márka volt az isten.

érdekes majd Bucser megírja mit gondol szerintem nem megvalósítható mivel ekkora ugrálás, lehet félreértettem, de akkor 1 magyar korona lenne 1 dollár aztán meg ha menne fel pl a dinár akkor 1 korona 1 dinár lenne, de 1 dollár az 50 dinár, tehát ha eddig keresett valaki 10 magyar koronát egy nap (ergó tíz dollárt) az ezután fog 500 koronát keresni egy nap mert most a koronának épp dinár fedezete van? érdekes lenne elképzelni hogy a szuper marketbe fél óránként cserélik az árakat :D

nekem egy olyan kérdésem lenne, hogy Montenegró tagja az euró zónának vagy sem? 1 et tudok biztosan hogy euróval fizetnek mindenhol, de hogyan teljesítették a feltételeket a tagsághoz azt nem tudom, meg még az únióban sincsenek ha jól emlékszem.

Mit adsz a dollárért cserébe? Majd késõbb a váltás során esetleg az euroért cserébe?

Azt hiszem félre értettél.
Nem olyan rendszerre gondolok, mint amilyen már ma is van minden felé, sok helyen.
Mint például Magyarországon a forint árfolyamát 100%-ban az euróhoz kötik. Mégis lebegtetõs a szabad piaci árfolyama.

Jobban megfogalmazom, lehet én voltam a hibás.

A folyamat az elején úgy indul meg, hogy létrejön a pénzrendszer.
Egyetlen központ bankkal. Nincsenek kereskedelmi bankok, megszûnik a pénz multiplikátor folyamata. Tehát csak egy bank van, az országban több fiókkal.

Valaki behozza a forintját, dollárját, vagy egyébb pénzét.
Ezt a behozott forintot, vagy más valutát, a bank, elcseréli a napi árfolyamon, egy olyan valutára, amely a szakértõk szerint növekedésben van, és stabilan abban is marad. Tehát amelyik a leggyorsabb kocsi.

Tehát, nem résztartalék lesz a fedezet. Hanem 100 %-ban egy idegen ország valutája. Így tesz egyre több mindenki, ennek a folyamatnak az lesz a következménye,hogy a forint stabil gyengülésbe kezd, mely felerõsíti azt a folyamatot,hogy a forinttal rendelkezõ állampolgárok beváltsák a pénzüket, az új rendszer valutájára, mondjuk a magyar koronára. Hívjuk így.

Még jobb a helyzet, ha akkor történik meg a váltás, amikor bevezetik az eurót. Mert az euro elég stabil, hogy ne veszítse el értékét, így ha nem értéktelenedik le, akkor az állampolgárok, annyi eurojukat váltják be amennyit csak akarnak, úgy hogy a nem beváltott eurojuk nem veszít az értékébõl. Vagy csak annyit,hogy észre se lehet venni. Még akkor sem ha mind a 10 millió ember így tesz.

Ennek a rendszernek nagyon komoly elõnyei vannak.
Mindjárt megérted,hogy miért.

Amikor valaki jön, és be akarja váltani a koronáját, mondjuk dollárra, akkor az történik,hogy a központi bank, a beváltani váltó korona mögött lévõ valutát, legyen mondjuk japán jen. A korona mögött lévõ 100% japán jent beváltja dollárra, a napi árfolyamon.

Ugyan ez fordítva. Ha valaki dollárt hoz, vagy frankot, azt az egyedüli állami központi bank beváltja japán jenre, ha éppen az erõsödik a legjobban, és a beváltás után, kibocsátja az illetõ számára a magyar koronát.

Jöhetnek a spekulánsok, akár tucatjával is, akár hogyan próbálnak meg manipulálni, mindig csak annak az ország pénzzével játszanak majd amelyik ország valutájában van a mi pénzünk fedezete.
Így nem kell semmi féle kényszer intervenciót alkalmazni.
A financiális gondokat terheket, egy húzással lepasszoljuk arra az országra, amely ország valutájában van a korona fedezete.
Amint meginog az ország, és elkezd leértékelõdni, mi pár perc alatt, lovat tudunk váltani, ilyen kis ország mint mi, könnyen megteheti, világ viszonylatban, nem sok pénze van az országnak.
Ezt a kis pénzt, percek alatt át tudjuk váltani.


Mondok egy nagyon fontos eredményt, ami ennek a rendszernek a vele járója.

Képzeljük el azt a szituációt, hogy a szakemberek jelzik,hogy stagnál, vagy csökken a japán jen, amiben éppen a magyar korona van.

Tehát fedezeti valutát kell váltanunk.
Egy jó pillanatban, elkezdünk vásárolni, mondjuk dollárt.
Mert általánosságban éppen az kezd el növekedni a legjobban, tegyük fel.

Abban az idõpillanatban, amikor az általánosan növekvõ árfolyam, egy meredek növekvõ szakasz után, korrigálódik, azaz idõlegesen csökkenésbe megy át. Mi szépen elkezdünk lassan, de folyamatosan dollárt vásárolni.
Tehát a mi keresletünk a dollárra, nem engedi, hogy korrekció végbe menjen. Ilyenkor akkumulálódik a piac. Egy szûk szinten kezd el rezegni az árfolyam, egy ideig. Ebben az kis idõben, a japán jenünket, átváltjuk dollárra, még alacsony dollár árfolyamon. A megnövekedett dollár kereslet nem fogja növelni a dollár árfolyamát, mert éppen a negatív korrekciós fázisban kezdünk el dollárt vásárolni.
Egy ilyen manõver a korrekció ellen hat, azaz, amíg a gazdaság más szereplõi, a korrekciót megpróbálja létrehozni, tömeges eladással, mi, magyarok, a japán jenünket elcseréljük dollárra, abban az ütemben, ahogy a dollár korrekcióját folytatják.
Ilyenkor kialakul az akkumuláció.
Mire már lecseréljük a jenünket dollárra, a korrekciós folyamat gátlását észre veszi a piac, és ezt látván, hogy a tömeges eladások ellenére sem csökken az árfolyam, mások is elkezdenek vásárolni, ezért a dollár elkezd felértékelõdni. Pont azután, hogy kimentettük magunkat dollárba.

Mi a helyzet a japánoknál?
Ahogy gyorsan rövid idõ alatt szabadulunk meg a japán jentõl, a jen árfolyama zuhanásba kezd. Persze nem nagyon. Ez egy természetes reakciója a piacnak, amikor többlet eladás van jelen, azaz túlkínálat.
De ezek a hatások mindig késésben vannak. Nem azonnaliak. Mert a piacnak van egy reagálási ideje.

Tehát, az történik,hogy az országból és értékeibõl, egy hatalmas nagy spekulációs gépezetet hozunk létre.

Ha beszállunk egy valutába, az extra keresletünk hatására, annak a valutának az árfolyama emelkedik, de a reakció késés miatt, csak azután,hogy már beszálltunk. Ellenben amikor kilépünk a valutából, ott nagyfokú leértékelõdés lesz. De már csak azután,hogy kiszálltunk onnan. Azaz pont attól a ponttól.

Ha kellõen nagy tõkét forgatsz a deviza piacon, irányítani tudod az árfolyamokat is.
Amikor tömegesen veszel, az árfolyam növekszik, tehát a mi koronánk fedezetének az árfolyama megnövekszik.
Amikor kiszállunk belõle, lecsökken, de az már minket nem érint, mert addigra már megint egy másik valutában vagyunk.
A folyamat különbözeteként meg jó nagy hasznot realizál az ország, az miatt,hogy változásokat hozott létre az árfolyamokban, amikor valutát cserél. Belépés - emelkedés a belépés után. Kilépésnél - csökkenés a kilépés után.