Szürreális ősi technológiák, melyek előtt a tudósok értetlenül állnak
A régészek és a tudósok már régóta vakarják a fejüket, hogy rájöjjenek, hogy olyan figyelemre méltó perui struktúrák, mint például Sacsayhuamán, hogyan épültek. Ez a csodálatos szerkezet gigantikus kövekből áll, melyek olyan nehezek, hogy még a modern gépek is alig boldogulnának velük, hogy a helyükre illesszék őket.
Vajon a kirakós kulcsa egy bizonyos egyedi növényben keresendő, amely segítségével a peruiak meglágyították a követ, vagy a rejtély egy fejlett ősi technológiát rejt, mellyel képesek voltak megolvasztani a sziklákat?
Jan Peter de Jong, Christopher Jordan és Jesus Gamarra kutatók szerint Cuzco gránit falainál bizonyítékokat találtak arra, hogy a köveket nagyon magas hőfokra hevítették fel, és a külső felületüket üvegesítették, amitől üvegszerűvé és simává váltak.
Brien Foerster a Cuzcoban, Peruban talált köveken mutatja be, hogy fejlett technológiával munkálták meg a köveket.
Az üvegesített perui kövekre először Erich von Däniken hívta fel a figyelmet az 1970-es években. Sacsayhuamán megüvegesedett köveiről az Istenek szekerei című könyvében tett említést.
A megfigyelések alapján Jong, Jordan és Gamarra azt a következtetést vonták le, hogy “valamiféle csúcstechnológiájú eszközt használtak arra, hogy megolvasszák a kőtömböket, amelyeket ráhelyeztek a következőre, és hagyták kihűlni a kirakószerűen sokszög alakú blokkokat, amíg meg nem keményedtek a helyükön.”
Az új kövek közel tökéletes pontossággal illeszkedtek a már meglévő kövekhez, de saját, különálló blokkokat alkottak egymáson, hogy aztán újabb blokkok kerüljenek az elkészült tömbök köré, és gyakorlatilag “beleolvadjanak” a falakban a pozíciójukba.
“Ezen elmélet szerint még mindig lehettek fűrészek és fúrók, melyekkel formára vágták és alakították a kőtömböket, ahogy a falakat összeállították,” – írta David Hatcher Childress az ‘Ősi technológia Peruban és Bolíviában’ című könyvében.
Jong és Jordan kutatók szerint néhány ősi civilizáció világszerte ismerte a kövek megolvasztásának csúcstechnológiáját. Azt is mondják, hogy “Cuzco régi utcáinak egy részén a kövek magas hőmérsékleten üvegesedtek meg, amitől jellegzetes üveges szerkezetet kaptak.”
Jordan, de Jong és Gamarra azt mondják, hogy a hőmérsékletnek el kellett érnie az 1100 Celsius fokot, és számos régészeti lelőhely Cuzco környékén, köztük Sacsayhuamanban és Qenkoban a vitrifikáció (üvegesedés) jeleit mutatja.
Vannak ugyanakkor arra utaló jelek, hogy az ősi peruiak ismertek egy növényt, melynek leve megpuhította a sziklákat úgy, hogy szorosan illeszkedő kövekből tudtak falakat emelni.
‘Fawcett kutatásai’ című könyvében Fawcett ezredes elmondta, hogy hallott róla, hogy a köveket egy folyadék segítségével illesztették össze, melyek hasonló módon képlékennyé váltak, mint az agyag.
Brian Fawcett, aki apja könyvét szerkesztette a következő történetet mondja el lábjegyzetben:
“Egy barátja, aki egy bányászati táborban dolgozott 4200 méter magasan Cerro di Pascoban Peru középső részén, felfedezett egy korsót egy inka vagy inka előtti sírban. Kinyitotta az üveget, azt gondolva, hogy az chicha, egy alkoholtartalmú ital, feltörve a még érintetlen ősi viaszpecsétet. Később az üveg véletlenül felborult egy sziklán.”
“Körülbelül tíz perc múlva a szikla fölé hajoltam, és közömbösen megvizsgáltam a kifolyt folyadék tócsát. Már nem volt folyékony; az egész folt alatt a szikla puha volt és nedves, mint a cement! Olyan volt, mintha a kő megolvadt volna, mint a viasz hő hatására,” – írta könyvében Fawcett. Fawcett láthatóan úgy gondolta, hogy a növényt a Pyrene folyónál lehet találni Peruban, és úgy jellemezte, mint aminek sötét vöröses levelei vannak, és körülbelül 30 cm magas. Egy másik történet egy biológus megfigyelését említi egy ismeretlen amazónai madárról. A kutató nézte a madarat, ahogy fészket rak egy sziklafalba, miközben egy gallyal dörzsölgette. A gally nedve feloldotta a sziklát, miközben a madár egy olyan üreget készített, amelyben kialakíthatta a fészkét.
Az ötlet, hogy egy növényi folyadék lehetővé tette az ősi peruiak számára, hogy elképesztő konstrukciókat hozzanak létre, mint például Sacsayhuamán, egyesek számára túlzónak tűnhet.
Ugyanakkor, mivel a modern tudósok nem tudtak magyarázatot adni a Peruban és a világ más részein épült megalitikus építményekre, nem szabad elutasítani semmilyen ötletet.
Jean-Pierre Protzen francia kutató kísérletet tett, hogy lemásolja Sacsayhuaman és Ollantaytambo megépítését. Protzen hosszú hónapokat töltött Cuzco környékén, miközben különböző módszerekkel kísérletezett, hogy formáljon és helyére illesszen olyan hasonló köveket, melyeket az inkák (vagy megalitikus elődeik) használtak.
Azt találta, hogy a kövek bányászata és összeillesztése kő kalapácsokkal megvalósítható, melyeket nagy számban találtak a környéken. A kövek precíziós illesztése szerinte egy viszonylag egyszerű dolog. Addig kalapálta a homorú mélyedéseket, amelybe az új kövek kerültek sok hiba és próbálkozás árán, mígnem pontosan egymásba nem illettek. Ez a kövek folytonos emelgetését és helyre illesztését, és egyszerre apró megmunkálásukat jelentette. Ez a folyamat nagyon időigényes, de egyszerű és működik.
Protzen arra a következtetésre jutott, hogy még sok rejtélyt kell megoldani. Képtelen volt rájönni, hogyan szállították és kezelték az építők a nagyobb köveket.
Protzen próbálkozásai jó irányban folytatott kutatások, és rámutat arra, hogy a modern tudomány még nem tudja megmagyarázni vagy lemásolni Sacsayhuaman és Ollantaytambo építészeti bravúrjait.
Protzen vágási jeleket is talált néhány kövön, melyek nagyon hasonlóak voltak az Egyiptomban, Aswanban található befejezetlen obeliszken látható nyomokhoz. Ez egy véletlen egybeesés, vagy mindkét hellyel kapcsoltban állt az akkori ősi civilizáció?
Több ősi megalitikus szerkezet továbbra is rejtély marad, ezért egyelőre nem zárható ki a levitáció és a kövek lágyításának elmélete sem.