Megnyílt az elsõ számítógépes játékiskola

Ne gondoljátok, hogy az éltebb korosztályban jelenleg nincsenek játékfanatikusok! Én is bõven elmúltam 40 és már az "amiga" korszaktól verem a klaviaturát. Gyerkõcöm is jól profitál a szenvedélyembõl, hisz minden új játékot megveszek magunknak.
Sõt ebben a korosztály dologban eszembejutott, hogy még harmincasként egy akkor 52 éves és eredetileg is vadászpilóta manustól tanultam meg repülni a játékok világában.

A játékokon keresztül a leendõ szülõk sokkal közelebb lesznek a gyerekükhöz, az õket körülvevõ világhoz, több belepillantást és beleszólási lehetõséget engedve. A játékok nem feltétlen rosszak, károsak, akármilyen tartalom is legyen mögötte - hiába szajkózzák annyian az ellenkezõjét. Nem abból a gyerekbõl lesz iskolában lövöldözõ szuicid jellem, aki játszik - hanem abból, aki szülõi kontroll, megfelelõ családi stimulálás nélkül csinálja, nem kap elég figyelmet.

Ez pontosan így lesz. Serious gamerként megtanultam hogy az egyedi képességek, reflex és tudás mellett a csapatmunka, lényegre törõ kommunikációs készség legalább annyira fontos a sikerhez.

Hány szülõnek jelent problémát beszélgetni a gyerekével manapság a generációs szakadék miatt? Legtöbbször fogalmuk sincs milyenek a fiatalok hétköznapjai ebben a pörgõ társadalomban.

Pár éven belül ha gyereket vállalok, nem lesznek ilyen problémáim. A kirándulás és sport mellett ott lesz a közös FPS/stratégia/MMORPG zúzás.

Amúgy ez szerintem egy felesleges válaszlépés egy pár év(tizeden) belül lezajló társadalmi változásra. A köv. generáció úgyis együtt fog játszani a gyerekével LAN-on...

Gyerekek :)

<#nevetes1>

Mellesleg sokszor van még, hogy miután megölte az egyik a másikat, akkor jön a "Szar vagy" "Ennyi vagy" meg hasonlók, és egyszer annyira fel volt b*szva az agya a mellettem ülõnek, hogy felpattant, és egy nagyot az oldalába vágott, annak aki lelõtte, aki aztán le is fordult a székrõl. Mondjuk a gyerek szerintünk idegbeteg, és iszonyat hülye, tehát nem (csak) a játékok hozzák ki belõle ezt. A lényeg az, hogy nem fognak ettõl túl sokat fejlõdni pozitív irányban a gyerekek, az biztos, de attól még jöhet!

hát nálunk informatikán a tanár engedi, hogy néha CS-zzünk, de ezek a beszélgetések annyik szoktak lenni, hogy "kib*szot büdös csíííter!", "a k*rva anyád!" "Csak hátba bírod, mi?" "Kis geci camper" "a k*rva életbe, ne lessél már" és ehhez hasonlók. Mellesleg nem vagyunk se kisebbség, se valami tahók, de amikor az embert századjára is lelövik falon át, headshottal, aztán nézi az ember azt a gyereket, és többet nézi a mi monitorunkát, mint a sajátját, vagy amikor egy ellenfél úgy becampel, hogy már sokadik kör óta kinyír mindenkit magozóval, (mert csak arra tudunk menni) olyankor ezek kitörnek belõlünk.

Most hétvégén hallottam, hogy Dél-Koreában néhol felvehetõ tárgy az e-sport, ahol többek között Starcraftot oktatnak <#eplus2>

tiszta hangulatos lehet amikor édesanyáddal együtt gyilkolászol San Andreasban. Persze a te karaktered a 40 éves hippi, az övé meg a 18 éves * khm.

Hát ezt ilyen kiforratlan újdonságnak gondolom. Mint az egyetemeken a játékfejlesztést. Nem tudni hova fog vezetni, bár nekem az utóbbi szimpatikus. Ez is, hogy közösen játszanak, fejlõdnek stb megbeszélnek ezt-azt, így a nevelés rugalmasabb.

és itt csak játszol?vagy mi?

De vizsgán Sims lesz...

Ne is emlegesd quaket már rég leadtam, viszont a final fantasy jól megy.

Mekkora jóság lehet mikor kérdezik milyen órára mész és rávágod hogy quake órára :D

aha.