A PC-s játékoknak van jövője!

Egyértelmû, hogy a "megszépült" emlékek is közrejátszanak, sõt...
De azért, igazán hosszú, "epikus" tartalom már kevés van.
belejátszik ebbe sok minden, a hardwerek fejlõdésétõl, a játékos társadalom igénytelenedésén keresztül, a gyártók pénzéhségéig minden, de azt veszem észre, hogy egyre több a rövidke, egyszeri használatra alkalmas mû, míg olyan, amire az ember évek múlva is jó szívvel emlékezne vissza, ne adj isten, le is venne a polcról, eltünedeznek szép lassan.
Egy AitD-t lehet, elõvennék, ha az irányítás olyan lenne, amilyennek kell, egy Crysis-t is, ha nem merülne ki az egész a most lát-most nem élvezetében.
Valami olyanra célzok, (amit nehezen fogalmazok meg), hogy a gondoskodás, a munka, és a játék szeretete eltûnt, illetve már nem tetten érhetõ a játékokban. Mindent nagyon erõsen ural a pénz. Eltûntek azok a programozók, akik azért csináltak játékokat, mert volt egy ötlet, és meg tudták, meg akarták csinálni. Ma ezzel szemben sokszor érzõdik az izzadságszag, hogy ötlet az ablakban, munka olyan, mintha korbáccsal álltak volna mögöttük. Egyébként, a filmek is ilyenek. Egy régebbi, 80-as évekbeli film, sokszor jobb, mint a ma készült, agyon CGI-zett akármicsodák. Egy-egy darab lóg ki a sorból. Az is egyre ritkábban.

Asszem, télleg öregszem. Bezzeg az én idõmben....<#vigyor3>

A Chaos Gate-re emuláció az egyetlen megoldás XP alatt. Én VirtualPC-t használok. (Persze natív Win98 is megoldás lehet, de újabb gépen problémák jöhetnek elõ, például az alaplapi hangkártyákat nem szereti, így pattog a zene.)

Pont errõl beszélek, annak idején mai szinten mennyiségileg is nevetséges, azon belül is erõsen újrahasznosított tartalommal is hosszúnak tûnhetett egy játék a saját tapasztalanlanságunk, a dizájn csalásai miatt. Én is keveslem a mai játékok hosszát, de az õsök nem feltétlen voltak különbek. Bár példákat írtam, nem a kiragadásuk volt a szándékom, hanem három platform ismert, klasszikus, mégis nyúlfarknyi címeit említettem. Hosszú játékokat akkor is inkább a körökre osztott mûfajokban lehetett találni. (200 órákat grindelni egy néhány lemezes RPG-ben. Kellett az is, és én a napokban is játszom például a Wizardry 8-cal, de a sok ugyanolyan harcon kívül a tartalom el nem éri mennyiségileg a Witcherét. Persze a nyolcadik rész nem is annyira régi, és a korábbi epizósok hosszabbak voltak, de ettõl még a játékmenet 99%-a harc, s nem párbeszédek.)

Elvoltunk velük hónapokig, de ugyanazokat pályákat nyüstöltük, erre ma már nem lennénk hajlandóak, az egy más világ volt, mások voltunk.

én a legtöbb mai játékot egy mekdonelc hamburgerhez hasonlítanám: gyorsan el lehet fogyasztani, finom is, amíg tart, de mindig ugyanazt az ismerõs ízt idézi, akárhányszor eszed, majd öt perccel késõbb már csak egy enyhe büfögés emlékeztet arra, hogy ettél valamit az elõbb és máris hiányérzeted támad... <#nemtudom>

Az a baj, hogy az RPG szerepjátékot jelent, ami eleinte az asztalokról indult, nem a gépekrõl. Asztalon pedig nincs real-time harc.

"Tudom, a hasonlat sántít, de ha az igénytelen, most felnövekvõ generációra alapozzák a játékipart, az (szerintem) hiba. Ugyanis felnövekedett egy generáció, ami nem ehhez szokott, és most már pénze is van, warezolni, letöltögetni, meg ideje nincs. Örül, ha marad egy kevés, évi 1-2-3 játékra. És ezekrõl, (azaz rólam) úgy tünik elfelejtkezett a játékipar."

Ez azért van mert ugye a nevében is szerepel az ipar szó. Tõkések, nagyhatalmasok érdekeit szolgáló üzleti ágazattal állunk szemben, ami a tömegek igényeire hajt. Azok meg... nos igen, olyanok, mint írtad. De belõlük pénz jön, míg sok más gémerbõl nem.

"Egyébként azt hiszem, elértettél. Nincs eszem ágában sem a konzolt szidni."

Ezért írtam, amit írtam, istencsászár. Mert az tipikusan fanboy viselkedés, hogy már olyasmit is látni vélsz, ami nincs...

"ÉN nem 8-10 órát tudtam játszani. Hónapokig kitartott mindkettõ. Lehet, ma bármelyiket "2 perc" alatt kitolnám, akkor nem tudtam, de nem csak én, más se...."

Mondjuk vegyük hozzá, hogy gyerek voltál, és volt is rá idõd. Manapság már azért sem vesznek meg egyes játékokat, mert tú sok idõt goglalnak.

Tehát valahogy így néz ki most a helyzet:

Van a játék, amit mi, régi gémerek szeretünk és várunk. Legyen elég hosszú, ragaszkodjon mûfaja hagyományaihoz, s e mellé még ha lehet, ne is kerüljön sokba.

S van a játék, ami a tömegeknek kell. Legyen rövid, akciódús, látványos és minél kevésbé ragaszkodjon a hagyományokhoz, ill. teremtsen újakat.

Egyetértés meg nincs. Én így látom a dolgot.

Én már a PG2vel is úgy voltam, hogy havernál láttam, és el is döntöttem gyorsan, hogy nekem az nem kell. Úgy voltam vele, hogy egy komoly stratégiában ne legyen már csillivilli tank, meg robbanás. Az sem tetszett, hogy a tankok több hexre is ellõttek. Olyan gyagyisztikus, "árkádos" fílingem volt.

A DoW-on én is meg voltam sértõdve. Egyrészt hogy WH, és RTS, másrészt, hogy WC3 koppintás(persze ez sem teljesen igaz), de csak egy néphez van kampány. Aztán a Dark Crusade belopta magát a szívembe, és asszem a kedvenc RTS-em a mai felhozatalból. Illetve hát az egyetlen RTS, amivel játszok. Bár nagyon erõltetett a Soulstorm 9 nép mindenki mindenki ellen megoldása... SM vs IG, vs SB... gáz.

Chaos Gate-hez tudsz valami megoldást, hogy menjen XP-n? Tavaly, vagy tavalyelõtt nagyon rákattantam, megszereztem, szenvedtem vele vagy két hetet, hogy ne fagyjon le az ellenség legelsõ körében, de nem jött össze... 😞

Az hogy öregszem, sajnos tény. Az, hogy a játékosok igénye változik, szintén. Erre írtam, hogy hányan, de hányan egy ajtón nem tudtak kimenni a STALKER-ban. Bár, ez inkább azt mutatja, hogy nem az igény, a képességek, az odafigyelés igénye az, ami változik.
Sacred2 megvan, de az meg szegénykém kissé félkész még.
Egyébként azt hiszem, elértettél. Nincs eszem ágában sem a konzolt szidni. Csak a manapság egyre jobban eluralkodó igénytelenségnek egyfajta szimbólumát látom benne. Mert ugyan vannak rá pepecselõs, mi több, igényes játékok is, de tízbõl, jó, ha egy az. Mindezt az alapján mondom, ami onnan érkezik PC-re. Ugyanis a konzolos kínálatot nagyon nem ismerem.
És az is TÉNY, hogy lassan az only PC játékok is ebbe az irányba haladnak.

Mint kereskedõ, tudom, hogy azzal elég szép forgalom növekedést lehet elérni, ha a pénztár mellé odateszem a cukorkás dobozt. Ugyanis anyuci megveszi a kölyöknek. Viszont, (és most ezt látom) már csak a cukorkára épít a kiadó, kenyér meg nincsen benne! Anyuci így nem megy be egy idõ után, mert csak a cukorkáért nem fog. Egy darabig még kisírja a gyerek, de anyuci meg fogja unni a dolgot.

Tudom, a hasonlat sántít, de ha az igénytelen, most felnövekvõ generációra alapozzák a játékipart, az (szerintem) hiba. Ugyanis felnövekedett egy generáció, ami nem ehhez szokott, és most már pénze is van, warezolni, letöltögetni, meg ideje nincs. Örül, ha marad egy kevés, évi 1-2-3 játékra. És ezekrõl, (azaz rólam) úgy tünik elfelejtkezett a játékipar.

Zó!

Mindig is voltak rossz játékok. Én még emléxem arra, mikor öcskössel ketten, (felváltva) toltuk a Super Mariót. Mit ne mondjak. Egy darabig elvoltunk. Pedig, így visszatekintve... Hát, nem egy hatalmas gém, az tuti. De akkor, a kor szinvonalán, az volt. Contra is eltartott egy darabig. Na azt együtt nyomtuk. Mai napig élményként tartom számon. Pedig az sem az a hú de nagy gém. Mindössze, akkor volt az...
Arról ne is beszéljünk, hogy az akkori gépekbõl, hosszúság tekintetében, szerintem ez volt a maximum. De azért, arra felhívnám a figyelmed, hogy ma már általános a rövid játékidõ. Ezekkel a címekkel ÉN nem 8-10 órát tudtam játszani. Hónapokig kitartott mindkettõ. Lehet, ma bármelyiket "2 perc" alatt kitolnám, akkor nem tudtam, de nem csak én, más se....

Persze, a HoMM-et éppen azért említettem meg, mert máig élõ és ismert turn-based nagyságok. Megy egyébként a folyamatosan a pletyka az új X-COM-ról (bár végülis abbana szériában is volt opcionális real-time rendszer, és akciójáték is), a Take Two nemrég megszerezte a jogokat, és a BioShockért felelõs csapat egyik felét szokták emlegetni ezzel kapcsolatban.

A PG2-vel hasonlóan voltam, bár tetszett, és minden kampányt legalább egyszer végigjátszottam, hozott remek újításokat, de olyan butításokat is, hogy csak jó játék lehetett számomra, nem meghatározó élmény forrása, mint az elõd. A 3D-s részekbõl az egyiket láttam 5 percre évekkel ezelõtt egy kollégiumi szobatárs gépén, és itt leragadtam.

Egyébként erõs a gyanúm, hogy ez a körökre osztós dolog ez kényszermegoldás volt.

Viszsafejtve a játékok evolúcióját, bele lehet ezt is magyarázni, van alapja. Ugyanakkor maga az egész mûfaj táblás játékokra épített, azokhoz pedig körökre osztott rendszer a kézenfekvõbb. Ha egy WH40k-t nézünk, én nagyon bírom a DoW-ot, várom a második, immár squad-based epizódot is, de az igazi számomra akkor is a Chaos Gate-féle rendezer, és jóval kevésbé is van benne kiforgatva az eredeti világ. Az RTS mûfaj éppen a világhoz való hûség elé állított korlátokat.

A TB vs RT szerintem arról szól, hogy az emberek többsége a pörgõsebb élményeket kedveli, ezért az utóbbi a populárisabb.

sry *sujt.
Amugy a leirtakhoz hozzafuzve, pont ezert nem szeretem az Oblivion,Fable tipusu jatekokat.

Ne legyen!
Legalabbis addig, ameddig nem tudjak rendesen megoldani, hogy a statisztikaid erezhetove valjanak csata kozben.
Mert manapsag abbol kifuj, hogy ja h kerem neked van lvl3 kardhasznalat skilled es ezert nem fogod eltalalni az ellenfeled es kesz.
Hiaba van erod, ha csak abbol all az ero fogalma, hogy lelassulsz egy ido utan ha teli a hatizsakod, de a harcban nem emeled lassabban fel a kardod, mert nem vagy eleg eros, vagy nem sulytasz le gyorsabban, mert a speeded erteke magasabb mint az atlage.
A mostani egeres harc gyakorlatilag a jatekos ugyessegebol fakad 90%-ban es nem a statisztikabol. Marpedig amig ez igy van, addig az allitolagos RPG-k, FPSek. Mint a Deus EX, de az legalabb valami ujdonsagot hozott a jatekvilagba, mert FPS-kent olyan elemekkel ruhaztak fel, ami tulmutatott az akkori jatekfelhozatalon. Manapsag meg az ilyen jatekokat RPG-kent akarjak eladni es ez bizony nagy baj.

Én is vetek majd rá egy pillantást, de tartok tõle. Az egyedüli ok, ami miatt nem vetem el már most, a Bethesda neve. A TES széria piszok jó még most is.

De milyen hosszú négy pálya volt az a TD2-ben! 😊

Én inkább úgy vagyok ezzel, hogy az egyszerûségért a mindent eluraló FPS/TPS mûfajok a felelõsek - voltaképpen koschwarz eggyel lejjebbi hozzászólására rímelve. (És az FPS mûfaj világhódító útját nem a konzol alapozta meg.)

Persze mindig klónozták a legnépszerûbb mûfajokat, de az eladásokban ilyen szinten kiemelt helyet nem foglaltak el. Régen a sok vérgagyi shoot'em többsége budget és shareware szinten mozgott, és alig egy-kettõ volt az adott idõszak legnagyobb címe. Ma viszont már mindenben lõni kell, de legalább "cserébe" egyre inkább erõltetik beléjük a sztorit, az átvezetõket és az RPG elemeket.

A játékok rövidülésést tekitnve számomra nem ilyen egyértelmû a kép, egyrészt a tartlaom elõállításának idõ- és költségvonzata nyilván összehasonlíthatatlanul magasabb, mint régen.

Másfelõl régen sem volt minden játék hosszú - fõleg az FPS-ek nem. Bizony elég gyorsan végig lehet rohanni egy Duke Nukem 3D-n vagy WarCraft 2-n, az ismert C64-es shoot'em up, a Commando pedig tartalmazott összesen 3 pályát, a Test Drive 2 pedig 4-et, és talán 4 egész különbözõ kocsit is. A Steel Thunder nevezetû tankszimulátor három pályát vonulatott fel, mindegyiken volt néhány küldetés. De a Super Mario Bros. sem volt egy epikus kaland, mai szemmel az amúgy is lerövidíthetõ 32 pálya nagyon is kevés, ahogy a másik NES-klasszikus, a Contra 8 szintje sem éppen rengeteg. Ja igen, akkoriban adtak minderre 3életet, és nem lehetett menteni, hát persze, hogy így sokáig tart...

Kidõlt a bili? mi rosszat írtam?

"Kötekszel, személyeskedsz, és olyasmikre reagálsz, amikhez semmi köze sincs a drága Xboxodnak"

ezt nagyon nem értem...

Civ azért élõ dolog még ma is. Heroes is. Panzert én a második rész megjelenésekor sirattam el.

Fallouttal kíváncsi vagyok, mi lesz.

Annyira talán nem rossz a helyzet.

Egyébként erõs a gyanúm, hogy ez a körökre osztós dolog ez kényszermegoldás volt. Nem bírták a gépek a real timeot. Ma meg már bírják,a fejlesztõk nincsenek rákényszerítve a körökre osztásra. Persze lehet, hogy csak így utólag akarom ezt belelátni...

Mi a baj azzal? nem lehet egy rpgnek fps harcrendszere? nem értem... attól még minden rpg elem benne lehet, ettõl nem lesz kevesebb a játék... az más kérdés hogy a Fallout 1-2höz képest ez teljesen más szemszögbõl mutatja a játékot, világot, de hát fejlõdni kell a korral, nomeg populárisabbá tenni.

Tipikus konzolfanboy vagy, istencsászár. Kötekszel, személyeskedsz, és olyasmikre reagálsz, amikhez semmi köze sincs a drága Xboxodnak. Na, pont az ilyenek miatt butulnak a játékok, KandurEX!

A korokre osztott jatek nem csak emiatt jobb, hanem nemelyik jatekban manapsag mar annyi egyseg van, annyi lehetoseggel es annyi mindenre kell odafigyelni, hogy gyakorlatilag elmeny nelkulive valik a jatek, mert mindent pillanatok alatt kell csinalni.
Persze van ahol ezt jol megoldottak, mint pl a Total War series csatai, de nem jellemzo altalaban mindegyik jatekra a jo szinvonalu talalas.
A csapatorientalt RPGnel is ez a gaz, foleg mert neha olyan primitiv AI-t programoznak le a masodlagos csapattagoknak.

A Fallout 3 belassulós harcrendszere innen nézve katasztrófa. Hogy is mondta istencsászár? "Oblivion with guns." Van benne valami. Na Jakuza, a Fallout 3 tényleg FPS, amire RPG címkét ragasztottak.

Erre csak annyit hogy badarság, te öregszel, a játékosok igénye meg más... "konzollal meg betolom osz készel" el lehet intézni, csak ez nem így van. Konzolon is megvannak azok a pöcsölõs játékok melyeket egy réteg játsza, meg persze a populáris játékok amiket az emberek többsége kedvel. Abba van valami hogy manapság a grafika picit korlátozza a tartalmat hiszen ki kell mindent dolgozni ami nem kis munka... manapság nem ugy mûködik hogy ott az a 2 pixel egy kard, az a másik kettõ meg rakétavetõs lézeres ágyu... ezt számításba kell venni és el kell fogadni, de ott a Sacred 2, játsz azzal hiszen neked készült ( gondolom ) én meg megyek vissza Fable 2õzni.

Én is ezért lélegeztem fel, mikor végre megjelent a So Blonde. Na AZ játék, kérem szépen! 😊

Nem is tudom, de en irtozok az ilyen fajta jatekoktol.
A konzolokra pedig rengeteg ilyen van. Akcio/RPG, akcio/RTS hybrid.
De megemlithetnem akar a regebben PC-re megjelent Wars and Warriors: Joan of Arc nevu szornyedvenyt is.
Ez egy RPG elemekkel megspekelt,akcio,rts volt.
Hat nem tudom ki talal ki olyanokat, hogy az egerrel jobb click/bal click ketszer/fel-fel,le combokat kell orakon at csinalni.
Egyszeruen erthetetlen. Az oblivionban meg nem ereztem a statjaimbol akado kulonbseget rengetegszer harc soran, nem ereztem a fegyverek sulyat, pedig azt mar a Ultima Underworldben is jol megoldottak.
Mondjuk az a kedvencem volt annak ellenere, hogy nem a klasszikus RPG volt.

Áltlaánosságban fennálhat a nagyobb mértékû beleélés, de én például egy squad-based játékban az irányítást sokkal inkább a magaménak érzem, ha körökre osztva tervezhetem meg a mókát (Incubation, X-COM, Chaos Gate), egy átfogóbb stratégiánál pedig éppen a klasszikus Dune 2-féle RTS lehet a hiteltelenebb. (Még egy "casual" Panzer General szintjét sem lehetne így hozni. A HoI, az Airborne Assault már emgint más szint.)

Incubation, UFO, Fallout

Ennyi, ezek zseniális játékok, minden más elmehet a... (És akkor még ott egy Civilization, egy HoMM, egy Panzer General.)

Szerintem is, nem is a magam nevében beszéltem (bár én abbahagytam, miután túl késõn derült ki, hogy a kelleténél magasabb nehézségi szitnen ekzdtem - egyszer újra kezdem majd), hanem a pénzügyi sikertlenség okairól. Rendre elrontanak, egyszerûsítenek egy meglévõ jó rendszert egy egyzserûbb, populárisabbnak vélt kedvéért.

Így igaz. Van ennek ugye egy pozitív hatása is, lévén több más stílusért rajongó játékost vonzhat így egy RPG. Ez pedig több eladást jelent. A FF XII sem véletlenül tartalmaz valós idejû harcot.

Egyetértek. Jó dolog a real-time is (persze kevésbé 😊), számos játékban szeretem az ebbõl kiinduló harcrendszert, és manapság tényleg olybá tûnik, hogy könnyebb így eladni.

Viszont ettõl még engem bánt a turn-based hanyagolása, és hiszem, hogy lehetne még AAA játékokat gyártani belõlük is. Az FF XII pedig az elõdöknél mérsékeltebb sikert és fogadtatást tudhat maga mögött, az FF XIII némileg klasszikusabb harcrendszert fog használni.

Hát, (háttal nem kezdünk mondatot, tudom...) akinek a BoD túl bonyolult, akármilyen szempontból, az játsszon a pöcséttel...
Én a magam részérõl csodálkozom a mai játékok nagy részén. De komolyan, mit lehet elvárni egy mai Vér Istvánkától, ha egy S.T.A.L.K.E.R. fórumon, hónapokkal a megjelenés után is az a fõ kérdés, hogy hogyan lehet kijutni az ajtón?
Tudom, sokszor említem azt, hogy a konzolok miatt butulnak a játékok. Azt is tudom, hogy ez általánosítás, de mindenesetre megfigyelhetõ a trend, még ha nem is állnak közvetlen ok-okozati kapcsolatban. Mióta ezek a Nextgen konzolok kint vannak, a játékidõ rövidül, (Lehet, az optikai adathordozók korlátai miatt?) a fejtörõk kezdenek eltûnni a játékokból, a harcok egyszerûsödnek, (Vicc, hányan sírnak a BIA fedezékbevonulós, csapatirányítós harcrendszere miatt) kezd eltûnni a kihívás. Egyszóval, kezd nagyon is eluralkodni a trend, miszerint betolom a lemezt, oszt go. Aztán, ha meg kell nyomni egy gombot, hogy kijussak az ajtón, akkor kétségbe esek, mert a kurzor nem villog, hogy most melyik gombot nyomjam meg...
Tudom, hogy vannak még ma is egész jó játékok, vannak ahol gondolkodni kell, vagy egyszerûen csak figyelni. (Assassin - leesnek a vázák. Mit csináljak? Nyomd a gombot vazze! KI VAN ÍRVA! Áhhh.)
Szóval, hogy a tyúk, (gyermeteg játékok) vagy a tojás (Kiadók, akik hülyének nézik az átlag gémert) volt elõbb, nem tudni.
De a mai játékosokat elnézve nem lehet csodálkozni a trendeken. Nem lehet csodálkozni, hogy sokak szerint kontrollerrel élethûbb az FPS irányítása, hogy ki merik jelenteni egyesek, hogy 4000$-s gépen futna az a játék, ami PS2-re is kijön, és hasonlók.
Ma már semmin nem kell csodálkozni. A tömegek, egyben HÜLYÉK. Erre épít a politika is, elég régóta. Most a kiadók is. Eladják ugyanazt minden évben, (Sokan megveszik, és itt nem csak a sportjátékokra, hanem sok egyébre is lehet gondolni) összecsapják, kiadják félkészen, eszükbe nem jut azokra a RÉGI motorosokra építeni, akik nagyobb valószínûséggel lennének vevõk, (Magyarán, akik nem anyucitól koldulnak pénzt, mert már rég dolgoznak) inkább építenek a mai átlag, (mondjuk ki!) hülyegyerekre, aki amúgy is, ha csak tehet lewarezolja, és inkább sírnak, mint hogy az agyukat használnák, és megpróbálnák erre késztetni a gémereket is.

1; Bocsi a hosszért, de kikívánkozott!
2; Tudom, sok helyütt "csúsztatok". Ez azért van, mert egyrészt, nekem reggel van, másrészt nem akartam a hsz hosszát nyújtani, mint a rétestésztát.

igazából tényleg furcsa. feltehetõen tényleg csak a casual-divat áll e mögött, a fejlesztõk nem csinálnak ilyeneket, mert senki nem venné meg. számomra tényleg úgy tûnik, hogy a játékstílusok egyre jobban összemosódnak, ami nem feltétlenül rossz, csak sok játék ezzel egyidejûleg tényleg egyszerûsödik is. összeszednek minden látványosat és egyszerût, ami a konzoljátékosok - feltételezett - igényeit kielégíti, és csak azt teszik bele a játékokba.

ez az egyik irány, amit fõleg - leegyszerûsítve - a sztorira kihegyezett RPG-fanok szenvednek meg.

ugyanakkor pl. a legnépszerûbb mûfaj, az FPS-ek terén meg "bonyolódás" van. ma már nem a "megyek a folyosón és lövöm aki szembejön, majd felveszem a lõszer/eü-csomagot"-séma van, hanem kezd átcsapni szerepjátékba vagy legalábbis sokkal szerteágazóbb lehetõségekkel kibélelt játékokba a korábbi sima lövölde is (stalker, farcry2)

Az alatt a 10-20 év alatt felnõtt egy újabb generáció, akiket ezzel már nem lehet megfogni.

Nincs gond vele, én is szeretem az FPS -t, viszont 10 évvel ezelõtti viszonyokhoz képest 10-20X kevesebb körökreosztott játék jön. Holott az igazán nagy nevek: Incubation, UFO, Fallout, stb. stb. a körökreosztott játékok voltak.

Így igaz. Van ennek ugye egy pozitív hatása is, lévén több más stílusért rajongó játékost vonzhat így egy RPG. Ez pedig több eladást jelent. A FF XII sem véletlenül tartalmaz valós idejû harcot.

azonnal folytasd!<#ejnye1>

<#nevetes1>

mert a real time látványosabb, ahogy írta chocho, plusz gondolom az a koncepció, hogy sokkal immerzívebb is (bocs, nem káromkodok), szóval "beleélõsebb" mint a körökre osztott rendszer. hátránya persze, hogy kell hozzá némi reflex és ügyesség is.

személy szerint engem mint õs-FPS-est egyáltalán nem zavar.

Ez nem feltétlenül igaz. Ez olyan, mintha azt mondanám, hogy a casual gameinget meg a konzol találta fel. Szintúgy nem lenne komoly alapja...

Meg lehet szokni szerintem. Ha pl. páran megszokták a Resi 4 PC-s irányítását, akkor ez sem lehetetlen. 😊

Mert látványosabb és ez kell a népnek. A mai játékosok unják a körökre osztott rendszert, mert nem látják, mi benne a pláne. Ha nem mehetsz oda egybõl a zombihoz, hogy szétzúzd a fejét a bárdoddal, akkor az a játék már szar nekik.

Pl. oda, hogy már az RPG-khez is kontroller kell majd? 😛

Szerintem a PC játékok haldoklását a casual indította el.

A másik halálom a real - time harcrendszer szembe a körökreosztottal, vajh miért képzeli minden fejlesztõ cég, hogy a real - time bármilyen szempontból is több, jobb, szebb stb. lehet a körökreosztottnál?

Mondok egy örökigazságot: lejjebb mindig van...

Mellesleg minden RGP bonyolult picit.

A harcrendszerük nem feltétlen, de semmiképpen sem olyan értelemben bonyolult, mint a BoD-é. Egy vérbeli cRPG-s elmenekül ez elõl az akciójáték elõl, egy FPS-huszár szintén. Marad egy jóformán "hardcore közelharci szimulátor", mely még DMC-féle kombózást kedvelõknek sem feltétlenül jönne be (bár az késõbbi játék).

Jelen pillanatban ott tartunk, hogy csak nyomni kell a az egér gombot,... hova lehetne még lentebb menni? Miért kell elbutulni? Nem mondom, hogy halál bonyolult legyen egy játék, azt én is utálom, na de könyörgöm, miért nem lépünk tovább?

Igen, utólag kialalkult némi kultusza, de megjelenéskor a béna marketing, a nagy gépigény, a vegyes - de inkább pozitív - rivjúk megölték a játékot. Sokan nehéznek és bonyulultnak is találták, akik random akciójátékként, netán Diablo-klónként vetették rá magukat. Azóta is azt látjuk, hogy a minél inkább casual harcrendszereket erõltetik (egyeseknek még a Gothic 2-é is bonyolult volt...), tehát a BoD rendszerének mellõzésén nincs mit csodálkozni.

Én sem örülök ennek, de ez van.

Én sosem bírtam az ilyen RPG és hasonló tipusu játékokat, már eleve a fejlõdésen alapuló dolgot sem. Mindig is az ügyességre alapuló játékokat szerettem és fogom is vszínûleg, ide tartozik a platform, FPS, TPS, arcade és szimulátor játékok, és 1-2 sportjáték (bár többnyire azokat sem kedvelem, azért van 1-2 amit igen; Tony Hawk játékok, Freak Out E.F.).
Illetve a stratégiát még régebben szerettem, már nem annyira szeretem azt sem).
A Dark Messiah egy határeset, bár azt sem vittem el sokáig mert elakadtam egy kicsit, aztán lusta voltam elindítani megint (azóta is pihen).

Egyetértek. Ez a "bonyolult" duma legalább akkora baromság, mint hogy a SW:FU nem menne a PC-ken. Mellesleg minden RGP bonyolult picit. Ez a mûfaj nem az FPS-ekre kinevelt vérpistikéknek szól.

Bonyolult? Ahhoz képest 100 játékosból 90 elégedetten csettint, ha szóba került! Az ilyen típusú hozzáállás miatt alakult ki a "casual" kép.

De az még véletlenül sem RPG, hiába volt szintlépés benne. RPG-ben egy ilyen szinten a játékos ügyességére építõ harcrendszer vétek volna.

Maga a játék pedig sajnos nem volt túl sikeres, sokan éppen a harcrendszert találták bonyolultnak, ezért nem erõltetik.

Szerintem legkorrektebb real-time harc rendszer a Blade of Darkness -ben volt,...nem is nagyon értem miért nem veszik azt alapul és készítik a játékokat,...képes vagyok azt feltételezni, hogy direkt nem akarnak jó dolgokat csinálni.

Fúj, pedig a DnD mekkora szar rendszer... 😛 Nagyon érezni rajta, hogy az volt az elsõ RPG, 3.kiadás ide vagy oda...

Sokkal jobban modellezett rendszerek is vannak.

Kedvenc DnD anomáliáim közé tartozott a Baldur's Gate: Fighter karakter, Helm of Balduran, Cloak of Balduran, Mûbráner of Balduran, Drizzt Do'urden legendás kardjai, max szint, max HP, full plate. Odamentem a fõellenséghez, és két ütésbõl cafatokká csapott... Csodás.
Load game, idéztem 30 patkányt, amíg azokat egyesével csapkodta, lenyilaztam.
Háromszoros hurrá a harcrendszernek.

DnD-nél csak egy szarabb rendszert ismerek: Magus.(Bár csak kb 8-10 PnP RPG rendszert ismerek, plusz a számítógépeseket)

Na, mindegy, befolyással úgysem vagyok a dolgok menetére, csak ez a véleményem. Kár, hogy néha szar dolgok válnak népszerûvé...

Hát ha nem szereti a lövöldözést és a kevert stílusokat (lásd lentebb), akkor nem valószínû.

Érdekes amúgy, de a Deus Ex engem sem kötött le. Nem tudom, lehet most nekiállva már jobban hatna rám, de akkoriban nem ez volt a favoritom.