Ritka rendes fiút találni
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
#5142
Az érzelmi függetlenség nem azt jelenti, hogy nem éleheti valaki érzelmi alapon az életét.
Az érzelmi függetlenség azt jelenti, hogy nem parazitaként (vagy szimbiótaként) tapadok a másikra.
Biztos nehezen elképzelhetõ...
Az érzelmi függetlenség azt jelenti, hogy nem parazitaként (vagy szimbiótaként) tapadok a másikra.
Biztos nehezen elképzelhetõ...
#5141
Végre egyszer kimutattad, hogy milyen vagy igazából. Milyen alapon fogadjunk el tõled bármiféle véleményt?
Nem ér semmit.
Nem ér semmit.
#5140
Köszönöm a megértésedet.<#smile>
Én érzelmi alapokon élem az életem, ez éltet, így gondolkodom.
Nem hiszek abban, hogy valaki csak úgy el van magában és ez hû de jó neki.
Persze ideiglenesen elképzelhetõ, sõt igénye van rá az embernek, de a háttérben azért legyen ott a Társ!
Én érzelmi alapokon élem az életem, ez éltet, így gondolkodom.
Nem hiszek abban, hogy valaki csak úgy el van magában és ez hû de jó neki.
Persze ideiglenesen elképzelhetõ, sõt igénye van rá az embernek, de a háttérben azért legyen ott a Társ!
i9 9900K @ 5Ghz | EVGA FTW3 RTX 3080 Ti 12G| 32GB DDR4 | 32" ACER Predator | Gigabyte P850GM 80+ Gold | PS4 Pro
#5139
De az az érdekes, amit a jómúltkor általam említett teszt eredménye hozott: hogy gyakorlatilag a mai gyerekek 6 éves korukig sokkal fejlettebbek szellemileg, érzelmileg, fizikailag a 100 évvel ezelõttieknél.
Viszont az itteni és a más helyekrõl begyûjtött információk, vélemények alapján kiderült: felnõtt korukra sok szempontból nem fejlõdnek, hanem visszaesnek. Ennek minden bizonnyal felismerhetõ okai:
1. az oktatás nem fejlõdik a világgal, sõt sokszor az oktatók erõsen lemaradnak,
2. a média és a trendek, ami kifejezetten a szappanoperák szintjére degradálja az embereket, sõt mindent megtesz fejlõdésük visszaszorítása érdekében,
3. valamiért - ez még további vizsgálat alatt - a hasonulási vágy és az igen sokszor hozzá nem értõ közvélemény szintjén állnak meg sokan.
A hét végén beszélgettem egy fiúval, aki a kora alapján akár férfi is lehetne. Õ is otthon lakik még, egy ideje nem dolgozik. Néhány dologról elmondta a véleményét. Nem értette: hogyan lehet, nálunk egészen más az idõbeosztástól kezdve minden.
Egyébként rendes fiúnak tartja magát, nemigen érti: miért nem marad mellette senki.
Én megkérdeztem a következõket:
1. Ha nincs munkád és jó ideje senki nem reagál a jelentkezésedre, nem kéne utánanézned kicsit a marketingnek és a humánerõforrás gazdálkodásnak? Nagyon jó ingyenes tanfolyamok vannak a neten, tudok ötletet adni.
2. Hogyan tudod elviselni, hogy a család eltart, emellett egész nap semmit se csinálsz - otthon se?
A válaszok:
1. Nem érdekel a marketing, meg a többi ilyen. Nem akarok semmivel kereskedni. (Az eladnivaló saját maga lenne, amin egy jól fogalmazott jelentkezés lendíthetne, nem keveset)
2. Itthon semmi férfimunka nincs. (Szerintem a munka nem férfi, vagy nõ, hanem feladat, amibõl mindenki azt a részét végzi, amire képes és amire van ideje. Akkor is, ha utálja. Én se szeretek mosogatni, mégse hagyom koszosan az edényeket.)
Ez a két dolog a társkeresésben, a párok egymásra találásában is lényeges. Mert igazából ott is "eladjuk" magunkat (Itt gondoljatok bátran régi magyar fogalomra: eladósorba került).
Ha gyenge a "marketingünk" - senki nem lesz ránk kíváncsi. Míg ha a társkeresõk csak úgy egyszerûen megpróbálnának szóba elegyedni másokkal, olyan dolgokról, ami õket érdekli (nem, nem a másikat, mert udvariaskodni lehet egyszer-kétszer, hosszú távon fárasztóbb, mint bármi más), akkor kiderülne: kik a környezetünkben a hasonló érdeklõdési körûek. Mégha másképp is látják a dolgokat azzal kapcsolatban.
Valószínûleg valahogy így kezdõdnek azok a kapcsolatok, ahol hosszú ideig észre sem vesszük: a nekünk való már régen itt van. (Ugye Mini?) Azt gondolom: valahol itt a kiút az egyszerû depressziókból is. Érdekes, szórakoztató barátok, tanulás, munka, szórakozás - aztán lennék még depressziós, de ma már megint nem jutott rá idõ.
Viszont az itteni és a más helyekrõl begyûjtött információk, vélemények alapján kiderült: felnõtt korukra sok szempontból nem fejlõdnek, hanem visszaesnek. Ennek minden bizonnyal felismerhetõ okai:
1. az oktatás nem fejlõdik a világgal, sõt sokszor az oktatók erõsen lemaradnak,
2. a média és a trendek, ami kifejezetten a szappanoperák szintjére degradálja az embereket, sõt mindent megtesz fejlõdésük visszaszorítása érdekében,
3. valamiért - ez még további vizsgálat alatt - a hasonulási vágy és az igen sokszor hozzá nem értõ közvélemény szintjén állnak meg sokan.
A hét végén beszélgettem egy fiúval, aki a kora alapján akár férfi is lehetne. Õ is otthon lakik még, egy ideje nem dolgozik. Néhány dologról elmondta a véleményét. Nem értette: hogyan lehet, nálunk egészen más az idõbeosztástól kezdve minden.
Egyébként rendes fiúnak tartja magát, nemigen érti: miért nem marad mellette senki.
Én megkérdeztem a következõket:
1. Ha nincs munkád és jó ideje senki nem reagál a jelentkezésedre, nem kéne utánanézned kicsit a marketingnek és a humánerõforrás gazdálkodásnak? Nagyon jó ingyenes tanfolyamok vannak a neten, tudok ötletet adni.
2. Hogyan tudod elviselni, hogy a család eltart, emellett egész nap semmit se csinálsz - otthon se?
A válaszok:
1. Nem érdekel a marketing, meg a többi ilyen. Nem akarok semmivel kereskedni. (Az eladnivaló saját maga lenne, amin egy jól fogalmazott jelentkezés lendíthetne, nem keveset)
2. Itthon semmi férfimunka nincs. (Szerintem a munka nem férfi, vagy nõ, hanem feladat, amibõl mindenki azt a részét végzi, amire képes és amire van ideje. Akkor is, ha utálja. Én se szeretek mosogatni, mégse hagyom koszosan az edényeket.)
Ez a két dolog a társkeresésben, a párok egymásra találásában is lényeges. Mert igazából ott is "eladjuk" magunkat (Itt gondoljatok bátran régi magyar fogalomra: eladósorba került).
Ha gyenge a "marketingünk" - senki nem lesz ránk kíváncsi. Míg ha a társkeresõk csak úgy egyszerûen megpróbálnának szóba elegyedni másokkal, olyan dolgokról, ami õket érdekli (nem, nem a másikat, mert udvariaskodni lehet egyszer-kétszer, hosszú távon fárasztóbb, mint bármi más), akkor kiderülne: kik a környezetünkben a hasonló érdeklõdési körûek. Mégha másképp is látják a dolgokat azzal kapcsolatban.
Valószínûleg valahogy így kezdõdnek azok a kapcsolatok, ahol hosszú ideig észre sem vesszük: a nekünk való már régen itt van. (Ugye Mini?) Azt gondolom: valahol itt a kiút az egyszerû depressziókból is. Érdekes, szórakoztató barátok, tanulás, munka, szórakozás - aztán lennék még depressziós, de ma már megint nem jutott rá idõ.
http://fenyuzer.hu http://www.antistressz.co.cc http://www.netanyu.info
#5138
Igaz.
#5110-ben minigirl pontosan azt irta, hogy elóbb kiléptetni a depibõl és után esetleg kapcs. Úgyhogy az egymás melletti elbeszélés ebbõl a szempontból teljesen jogos. Vártam, hogy ki veszi észre a tévedést 😉
A depis számára a depi ugyan olyan mint az igaz muszlim számára Allah.
És minden másik jó ötlet a depis számára olyan mint a keresztény egyház számára a jóga: eretnekség.
Addig legalább is amíg meg nem nyílnak és be nem vetik az agy erejét.
Amit Ritáról írtál teljesen korrekt <#worship>
Az igaz vallás nem a kereszténység, nem az iszlám, nem a buddhizmus, nem a materializmus stb hanem józan ész bevetésével ezeknek a szintézise.
Sajnos a mai gondolkodási szint megragadt az ellentét-kizárás logikánál. Szintézisre (, a kirakó összerakására) nem (nagyon) képes.
#5110-ben minigirl pontosan azt irta, hogy elóbb kiléptetni a depibõl és után esetleg kapcs. Úgyhogy az egymás melletti elbeszélés ebbõl a szempontból teljesen jogos. Vártam, hogy ki veszi észre a tévedést 😉
A depis számára a depi ugyan olyan mint az igaz muszlim számára Allah.
És minden másik jó ötlet a depis számára olyan mint a keresztény egyház számára a jóga: eretnekség.
Addig legalább is amíg meg nem nyílnak és be nem vetik az agy erejét.
Amit Ritáról írtál teljesen korrekt <#worship>
Az igaz vallás nem a kereszténység, nem az iszlám, nem a buddhizmus, nem a materializmus stb hanem józan ész bevetésével ezeknek a szintézise.
Sajnos a mai gondolkodási szint megragadt az ellentét-kizárás logikánál. Szintézisre (, a kirakó összerakására) nem (nagyon) képes.
#5137
AMÚGY utálom a szóismétlést...<#idiota>
Amit nem tudunk az erkölcsök útján megtenni, azt nem szabad a törvények útján megtennünk. A fehér ember nagyon ért a pénzcsináláshoz, csak ahhoz nem ért, hogyan kell elosztani.
#5136
Kicsit elbeszélünk egymás mellett. Én erre:
"Nem kötelességed, de ha tetszik, megpróbálhatod kihozni a depresszióból, hogy lásd, milyen is valójában, és akkor talán egymásba is szerettek."
reagálva helyeseltem. Hogy nem kell, de ha megpróbálod, akkor sem jársz rosszul.
Aztán azt hittem, hogy ezt: "Nos egyszer volt hol nem volt volt vala egy depis lány, jött egy fiú s beleszeretett, s kihúzta a depibõl csajt, és a csaj rájött, hogy hoppá marhára elkúrta korábban a dolgokat és így hogy magához tért, nem is akarja már azt a kapcsolatot azzal az emberrel akivel ahogyan.", mint konkrét példát hoztad fel a saját tapasztalataid közül. Azért mondtam én azt, hogy légy büszke magadra, és ne keseregj rajta, ha a "depibõl kirángatott egyén" hálátlan, mert úgy érzõdött, mintha emiatt megorroltál volna rá. 😊
A fuldokló esetét is csak azzal a célzattal említettem, hogy könnyebben megbékélj a tudattal, hogy esetleg nem kapsz viszonzást. De nem a párhuzam vonása volt a cél egy depis ember, és egy épp vízbe fúlni készülõ között.
Amúgy egy muszlimot nem is akarnék meggyõzni a hitével ellentétes dolgokról, mert az megint csak az említett erõszak volna. Meg azért egy muszlim vallású embert nem hasonlítanék egy szellemileg fuldoklóhoz (seggrészeghez, vagy egy depresszióshoz). 😄DD
Amúgy pedig van egy barátom, aki kb 8 éve depis egy nõ miatt, aki sosem lesz az övé. Megpróbáltunk már mindent: kirángatni, kibeszéltetni, más társaságba vinni, mint ahol mindig az a lány jut eszébe, a sport miatt találkozott már egy csomó nõvel, de valahogy nem tud szabadulni attól az egytõl. És úgy látszik az idõs sem hoz megoldást. Van ilyen is...de a lelkiismeretem tiszta, hogy én megtettem, amit tudtam. Lehet, hogy ez kevés, és én magam vagyok kevés az ócska kis tudásommal együtt, de nem hagytam magára.
Egyébként én már kezdem érteni Ritát. Egyszerûen õ ilyen. Minden ember más. És úgy vagyok vele, hogy mindenki változik, azért egy trend mindig mutatkozik az ember életében: miket csinál, milyen ízeket szeret, milyen emberekkel barátkozik, milyen színeket/autókat/ruhákat kedvel, stb. Õ ilyen ember. Nála nagyon fontos a tûz. És lehet, hogy õ olyan, mint a muszlim ember, akit meg akarunk gyõzni arról, hogy nem a szerelem az ûbervallás, és nem a "mindent elemésztõ tûz" az egyedüli isten. Megerõszakoljuk a gondolatvilágát a fentiek ellenkezõjének állításával. Rita, szerinted van benne igazság?
"Nem kötelességed, de ha tetszik, megpróbálhatod kihozni a depresszióból, hogy lásd, milyen is valójában, és akkor talán egymásba is szerettek."
reagálva helyeseltem. Hogy nem kell, de ha megpróbálod, akkor sem jársz rosszul.
Aztán azt hittem, hogy ezt: "Nos egyszer volt hol nem volt volt vala egy depis lány, jött egy fiú s beleszeretett, s kihúzta a depibõl csajt, és a csaj rájött, hogy hoppá marhára elkúrta korábban a dolgokat és így hogy magához tért, nem is akarja már azt a kapcsolatot azzal az emberrel akivel ahogyan.", mint konkrét példát hoztad fel a saját tapasztalataid közül. Azért mondtam én azt, hogy légy büszke magadra, és ne keseregj rajta, ha a "depibõl kirángatott egyén" hálátlan, mert úgy érzõdött, mintha emiatt megorroltál volna rá. 😊
A fuldokló esetét is csak azzal a célzattal említettem, hogy könnyebben megbékélj a tudattal, hogy esetleg nem kapsz viszonzást. De nem a párhuzam vonása volt a cél egy depis ember, és egy épp vízbe fúlni készülõ között.
Amúgy egy muszlimot nem is akarnék meggyõzni a hitével ellentétes dolgokról, mert az megint csak az említett erõszak volna. Meg azért egy muszlim vallású embert nem hasonlítanék egy szellemileg fuldoklóhoz (seggrészeghez, vagy egy depresszióshoz). 😄DD
Amúgy pedig van egy barátom, aki kb 8 éve depis egy nõ miatt, aki sosem lesz az övé. Megpróbáltunk már mindent: kirángatni, kibeszéltetni, más társaságba vinni, mint ahol mindig az a lány jut eszébe, a sport miatt találkozott már egy csomó nõvel, de valahogy nem tud szabadulni attól az egytõl. És úgy látszik az idõs sem hoz megoldást. Van ilyen is...de a lelkiismeretem tiszta, hogy én megtettem, amit tudtam. Lehet, hogy ez kevés, és én magam vagyok kevés az ócska kis tudásommal együtt, de nem hagytam magára.
Egyébként én már kezdem érteni Ritát. Egyszerûen õ ilyen. Minden ember más. És úgy vagyok vele, hogy mindenki változik, azért egy trend mindig mutatkozik az ember életében: miket csinál, milyen ízeket szeret, milyen emberekkel barátkozik, milyen színeket/autókat/ruhákat kedvel, stb. Õ ilyen ember. Nála nagyon fontos a tûz. És lehet, hogy õ olyan, mint a muszlim ember, akit meg akarunk gyõzni arról, hogy nem a szerelem az ûbervallás, és nem a "mindent elemésztõ tûz" az egyedüli isten. Megerõszakoljuk a gondolatvilágát a fentiek ellenkezõjének állításával. Rita, szerinted van benne igazság?
Amit nem tudunk az erkölcsök útján megtenni, azt nem szabad a törvények útján megtennünk. A fehér ember nagyon ért a pénzcsináláshoz, csak ahhoz nem ért, hogyan kell elosztani.
#5135
Hogy kipróbáld az elméletet: próbálj meg meggyõzni egy igaz muszlim hívõt arról, hogy nem Allah az egyedüli isten és az Iszlám nem az ûbervallás.
És a hogy nem csak a muszlim nép jut a mennybe.
Vagy a pápának a jóga fontosságát és hasznát.
Reménytelen vállalkozás...
És a hogy nem csak a muszlim nép jut a mennybe.
Vagy a pápának a jóga fontosságát és hasznát.
Reménytelen vállalkozás...
#5134
Teljesen igazad van.
Én nem a köszönetet várom, s ha úgy érzi mennie kell részemrõl bármikor bárki mehet másik kapcsolatba.
/Egyébként egyik másik fórumon olvastam a történetet még 4 éve kb/
Viszont a kirángatással nem értek egyet.
A balatonos példád azért nem helyén való jelen esetben, mert fuldokló érzi, hogy fuldoklik és az esetek 99%-ában segítségért ordibál.
Viszont mikor valaki szellemileg fuldoklik azt saját maga nem igen látja(be) és minden segítséget elutasít.
Még ha az utolsó levegõjét vesz is.
Itt mese nincs, meg kell várni amíg õ kér teljesen nyíltan(!) segítséget...
Vagy esetleg meg lehet erõszakolni... hát...
Olyan ez mint a segg részeg ember.
Kérdezd meg tõle, hogy részeg-e!
Azt fogja válaszolni, hogy õ totál józan.
És nem fogod tudni meggyõzni arrõl, hogy be van állva.
Egyszer történt, hogy volt valaki aki úgy érzte rajta taposnak. Erre mondom neki: barátom ez mindaddíg így lesz ameddíg taposási felületet nyújtasz magadon. Erre a válasz röviden tömören az esszenciát tekintve: haggyá' engem békén. Nekem te nem magyarázz. Te is csak taposol rajtam.
Nincs mit tenni egész egyszerûen.
Ki kell várni míg az illetõ nyitottá válik a megoldásra és saját maga kezdi el keresni azt.
Itt van a másik eset mikor valaki azt képzeli, hogy a szerelem az ami a novellákban, a mesekönyvekben meg a szappanoperákban van.
Szólsz neki, hogy ácsi' lehet tévedsz. Erre mit mond, minden gondolkodást nélkülözve: "ne gyere nekem ilyen faszsággal" vagy "ne vedd el tõlem a reményt".
Arról, írsz hogy érzelmi függetlenség és erre puff nesze neked: érzéketlenséggel vádolnak. Hééé! Az érzelmi függetlenség nem érzéketlenség, nem érzelmi csõd, nem érzelmi hideg ridegség.
Az emberi természetnek van egy olyan tulajdonsága, hogy: inkább szeret ítélkezni mint gondolkodni.
És az esetek 80%-ban az ember csak a saját hibájából tanul (elõbb-utóbb). 19%-ban pedig még abból sem...
(Bár lehet meg kéne cserélni a 19-et és a 80-at).
Én nem a köszönetet várom, s ha úgy érzi mennie kell részemrõl bármikor bárki mehet másik kapcsolatba.
/Egyébként egyik másik fórumon olvastam a történetet még 4 éve kb/
Viszont a kirángatással nem értek egyet.
A balatonos példád azért nem helyén való jelen esetben, mert fuldokló érzi, hogy fuldoklik és az esetek 99%-ában segítségért ordibál.
Viszont mikor valaki szellemileg fuldoklik azt saját maga nem igen látja(be) és minden segítséget elutasít.
Még ha az utolsó levegõjét vesz is.
Itt mese nincs, meg kell várni amíg õ kér teljesen nyíltan(!) segítséget...
Vagy esetleg meg lehet erõszakolni... hát...
Olyan ez mint a segg részeg ember.
Kérdezd meg tõle, hogy részeg-e!
Azt fogja válaszolni, hogy õ totál józan.
És nem fogod tudni meggyõzni arrõl, hogy be van állva.
Egyszer történt, hogy volt valaki aki úgy érzte rajta taposnak. Erre mondom neki: barátom ez mindaddíg így lesz ameddíg taposási felületet nyújtasz magadon. Erre a válasz röviden tömören az esszenciát tekintve: haggyá' engem békén. Nekem te nem magyarázz. Te is csak taposol rajtam.
Nincs mit tenni egész egyszerûen.
Ki kell várni míg az illetõ nyitottá válik a megoldásra és saját maga kezdi el keresni azt.
Itt van a másik eset mikor valaki azt képzeli, hogy a szerelem az ami a novellákban, a mesekönyvekben meg a szappanoperákban van.
Szólsz neki, hogy ácsi' lehet tévedsz. Erre mit mond, minden gondolkodást nélkülözve: "ne gyere nekem ilyen faszsággal" vagy "ne vedd el tõlem a reményt".
Arról, írsz hogy érzelmi függetlenség és erre puff nesze neked: érzéketlenséggel vádolnak. Hééé! Az érzelmi függetlenség nem érzéketlenség, nem érzelmi csõd, nem érzelmi hideg ridegség.
Az emberi természetnek van egy olyan tulajdonsága, hogy: inkább szeret ítélkezni mint gondolkodni.
És az esetek 80%-ban az ember csak a saját hibájából tanul (elõbb-utóbb). 19%-ban pedig még abból sem...
(Bár lehet meg kéne cserélni a 19-et és a 80-at).
#5133
Sok igazság van abban amit mondtál.
Azért ha véletlen politikus fulladozna legközelebb, tedd meg hogy elnyomsz mentés elõtt egy kávét meg egy krémest. <#nevetes1>
Azért ha véletlen politikus fulladozna legközelebb, tedd meg hogy elnyomsz mentés elõtt egy kávét meg egy krémest. <#nevetes1>
\"Heroes never die. They just reload.\"
#5132
Igaza van mininek abban a hsz-ben, amire épp válaszoltál. Meg kell adni az esélyt. Magadnak, neki, és kettõtöknek (nem mininek+neked <#idiota>).
És ha sikerült kirángatnod egy embert a depibõl, aki késõbb otthagyott, mert kinyílt a szeme? Ez mit mutat meg? Azt, hogy jót tettél vele. Õ viszont hálátlan volt. De ezen nem keseregni kell, hanem büszkének lenni rá. A mai világban, ahol annyi mindenki a más tetteire büszke, te nyugodtan elmondhatod magadról, hogy kihúztál a szarból valakit. Ez becsülendõ dolog.
Én a Balcsiból régen két fuldoklót is kimentettem, nem vártam, és nem is kaptam viszonzást érte. A köszönöm, amit mondtak, és a tudat, hogy ha nem lépek, talán belefulladnak a vízbe sok mindennél többet ér.
És ha sikerült kirángatnod egy embert a depibõl, aki késõbb otthagyott, mert kinyílt a szeme? Ez mit mutat meg? Azt, hogy jót tettél vele. Õ viszont hálátlan volt. De ezen nem keseregni kell, hanem büszkének lenni rá. A mai világban, ahol annyi mindenki a más tetteire büszke, te nyugodtan elmondhatod magadról, hogy kihúztál a szarból valakit. Ez becsülendõ dolog.
Én a Balcsiból régen két fuldoklót is kimentettem, nem vártam, és nem is kaptam viszonzást érte. A köszönöm, amit mondtak, és a tudat, hogy ha nem lépek, talán belefulladnak a vízbe sok mindennél többet ér.
Amit nem tudunk az erkölcsök útján megtenni, azt nem szabad a törvények útján megtennünk. A fehér ember nagyon ért a pénzcsináláshoz, csak ahhoz nem ért, hogyan kell elosztani.
#5131
Szuper, örülök <#kacsint>
#5130
Lehet, hogy igazad van, viszont rajtam segített. Igaz, hogy több dolgot kezdtem el csinálni egyszerre, de ezek felpezsdítettek annyira, hogy sikerüljön megoldanom azokat a problémákat, amiket gyakorlatilag magamnak kreáltam. És persze azokat a dolgokat, amiket elkezdtem csinálni azért, hogy rendbehozzam magam, nem is hagytam abba, sõt, fejlõdöm bennük, és ettõl kiegyensúlyozottnak érzem magam. 😊
Én nem teszek úgy, mintha az emberiség barátja volnék.
#5129
Az elfoglaltság - szerintem - önmagában semmit sem segít mert az ember ettõl még nem nyeri el ugymond az erõ feletti hatalmat. Csak egy dolog két szélsõsége között fog oda-vissza pattogni.
A környezetemben így látom.
A környezetemben így látom.
#5128
Szerintem senki nem keveri össze a kettõt. 😊 Szerintem a "segíts magadon" dolog nagyon is jó, már amennyiben ismeri magát az ember eléggé ahhoz, hogy meg tudja tenni. De mint mondtam: fontos egy olyan elfoglaltságot találni, ami segít. Valami stresszelevezetõ dolog. Sport, meditáció, bulizás, ismerkedés, valami. A lényeg, hogy nem szabad bezárkózni. 😊
A szülõktõl való elköltözésrõl csak annyit, hogy én 18 voltam, amikor (suli miatt) albérletbe kellett költöznöm. Azóta megtanultam, mi az a házimunka, és hogy mi az, hogy gondoskodjon az ember magáról. Nem mondom, hogy egyszerû feladat, de jobb, mint anyám nyakán. Elõfordul, hogy dolgoznom is kell suli mellett, hogy kijöjjek a pénzembõl, de ez van. És persze én is nagyon jól kijövök anyummal, amikor nyáron otthon vagyok 2 hónapig, de azért szoktam érezni, hogy nekem már nem ott a helyem, van saját életem, satöbbi.
A szülõktõl való elköltözésrõl csak annyit, hogy én 18 voltam, amikor (suli miatt) albérletbe kellett költöznöm. Azóta megtanultam, mi az a házimunka, és hogy mi az, hogy gondoskodjon az ember magáról. Nem mondom, hogy egyszerû feladat, de jobb, mint anyám nyakán. Elõfordul, hogy dolgoznom is kell suli mellett, hogy kijöjjek a pénzembõl, de ez van. És persze én is nagyon jól kijövök anyummal, amikor nyáron otthon vagyok 2 hónapig, de azért szoktam érezni, hogy nekem már nem ott a helyem, van saját életem, satöbbi.
Én nem teszek úgy, mintha az emberiség barátja volnék.
#5127
Azért a depressziót ne keverjéttek össze a mezei rosszkedvvel. A depresszió elég összetett fogalom, lehetnek lelki és biológiai okai is. Elég naiv hozzáállás ez a segísen magán ahogy tud. Az emberek nagy része volt már depressziós, kisebb-nagyobb mértékben. A gond mindig ott van ha nem ismerik fel idõben, és nem kap megfelelõ segítséget.
A korábbiakkal kapcsolatban: Én elég sokáig a szülõkkel éltem, nem olyan rég jöttem el otthonról. Mindig jól kijöttem a szüleimmel, beszálltam a közösbe, szerettem otthon lakni. Az biztos hogy kényelmes, sokkal kényelmesebb mint egy albérlet. Én a pénz miatt maradtam otthon, mivel nem akartam albérletet fizetni, saját lakásra pedig még évekig nem is gondolhattam /ugyebár Magyarország.../. Még így sem tudtam annyi pénzt félretenni amennyit szerettem volna, hátmég ha albi plusz rezsi is beugrik. Viszont elõbb-utóbb mindenkinek el kell kezdeni a saját önálló életét, ez alól nem lehet kibújni.
A korábbiakkal kapcsolatban: Én elég sokáig a szülõkkel éltem, nem olyan rég jöttem el otthonról. Mindig jól kijöttem a szüleimmel, beszálltam a közösbe, szerettem otthon lakni. Az biztos hogy kényelmes, sokkal kényelmesebb mint egy albérlet. Én a pénz miatt maradtam otthon, mivel nem akartam albérletet fizetni, saját lakásra pedig még évekig nem is gondolhattam /ugyebár Magyarország.../. Még így sem tudtam annyi pénzt félretenni amennyit szerettem volna, hátmég ha albi plusz rezsi is beugrik. Viszont elõbb-utóbb mindenkinek el kell kezdeni a saját önálló életét, ez alól nem lehet kibújni.
\"Heroes never die. They just reload.\"
#5126
ja
i9 9900K @ 5Ghz | EVGA FTW3 RTX 3080 Ti 12G| 32GB DDR4 | 32" ACER Predator | Gigabyte P850GM 80+ Gold | PS4 Pro
#5125
Bizony, a gondolkodás fárasztó, megeröltetetõ és unalmas dolog.
#5124
<#unalmas>
i9 9900K @ 5Ghz | EVGA FTW3 RTX 3080 Ti 12G| 32GB DDR4 | 32" ACER Predator | Gigabyte P850GM 80+ Gold | PS4 Pro
#5123
Pontosítás a #5120 második bekezdéséhez:
"magára találhat" → egymásra találhat
"magára találhat" → egymásra találhat
#5122
Így van, nagyon jól látod <#worship>
#5121
A legtöbb embernek - kimondatlanul is - magával van problémája, ez kergeti depresszióba. Ezen semmilyen kezelés nem segít, csak az, ha saját magával rendezi a problémáit. Esetleg keres egy olyan szellemi elfoglaltságot, ami segíti abban, hogy kibéküljön önmagával. Ezt az utat pedig mindenkinek magának kell megtalálnia, végigjárva a tévutakat, útvesztõket és zsákutcákat.
Én nem teszek úgy, mintha az emberiség barátja volnék.
#5120
Azért igaza van minigirlnek, de akinek problémája van az járjon el a megfelelõ kezelésre.
Nem hiszem hogy sok jogom lenne más életébe beleavatkoznom.
Mert ha ezt teszem felmerül a kérdés, hogy mégis meddig tehetem...
Meddig alakíthatom a saját belátásomra - mert végül is arra alakítom?
Az pszichológiai világban is sok gondot okoz az orvos-páciens szerelem.
Az embernek meg kell tanulnia önálló szabad életet élnie minden szinten - érzelmi szinten is.
Parazitára senkinek sincsen szüksége.
Esetleg két instabil ember magára találhat és akkor ideig-óráig létrejöhet valamiféle szimbiózis.
De ebben is csak egymáson élõsködnek. Gazdasági kapcsolatban vannak.
"A" szolgáltatja "B"-nek és "B" szolgáltatja "A"-nak a napi anyagot.
És ha "B" egy kicsit késik az anyaggal akkor "A"-nál pillanatok alatt jelentkeznek is az elvonási tünetek. És esetleg jön is ide az sg-re panaszkodni, hogy milyen szar a világ... (ezt itt mindenki úgy veszi magára, ahogy akarja – nekem nyóc').
Persze aztán mikor késõbb megkapja az anyagot úgy adja be magának remegve mint aki már "évek óta nem evett". És ebben kivetni valót nem sokat lát.
A másik eset lehet, hogy adott egy érzelmileg függõ nõ. Találkozik egy szintén beteg pasival és összejönnek. A csaj olyan szerelmes mint még soha. Nem hogy kettõig még egyig sem lát a remegéstõl. A pasi persze sokkal inkább szeretne dugni mint szerelmesnek lenni.
Mi történik: a csajnak egy ideig kiváló morfium a pasi, és a nõ is kiváló morfium a pasinak.
A pasi szexre megy, a csaj meg boldogságra... Asszem' ezt itt nem is kell tovább folytatnom...
ps:
"A tudat szerkezetének helyreigazítását szavakban kifejezni nem nehéz. A normalizálás semmi egyéb, mint azt az életszomjúságot (pathé, káma, Gier), amely engem kormányoz, magam alá szorítani, hogy én legyek az, aki azt kormányozom. A szomjúság (trisna) parancsol nekem, vagy én parancsolok a trisnának. Ha az életéhség uralkodik fölöttem, azt kell tennem, amire a vak ösztön utasít, loholnom kell és kapkodnom, mert egyetlen pillanatban sokfélét követel, meg kell zavarodnom, mindig a vágyak és a kívánságok és a szenvedélyek, mindig sietni, nehogy valamit elmulasszak, gyûjteni, aggódni, félteni, félni, éhezni, szomjazni, célok és hatalom és vagyon és becsvágy és jólét és kényelem után, amit saját ösztönöm felfal. Ha én parancsolok neki, ugyanaz az éhség fenntart és segít, és erejével minden zárat megnyit és rejtettet feltár, és képességet ad arra, hogy a legmagasabbat megértsem és elérjem."
Nem hiszem hogy sok jogom lenne más életébe beleavatkoznom.
Mert ha ezt teszem felmerül a kérdés, hogy mégis meddig tehetem...
Meddig alakíthatom a saját belátásomra - mert végül is arra alakítom?
Az pszichológiai világban is sok gondot okoz az orvos-páciens szerelem.
Az embernek meg kell tanulnia önálló szabad életet élnie minden szinten - érzelmi szinten is.
Parazitára senkinek sincsen szüksége.
Esetleg két instabil ember magára találhat és akkor ideig-óráig létrejöhet valamiféle szimbiózis.
De ebben is csak egymáson élõsködnek. Gazdasági kapcsolatban vannak.
"A" szolgáltatja "B"-nek és "B" szolgáltatja "A"-nak a napi anyagot.
És ha "B" egy kicsit késik az anyaggal akkor "A"-nál pillanatok alatt jelentkeznek is az elvonási tünetek. És esetleg jön is ide az sg-re panaszkodni, hogy milyen szar a világ... (ezt itt mindenki úgy veszi magára, ahogy akarja – nekem nyóc').
Persze aztán mikor késõbb megkapja az anyagot úgy adja be magának remegve mint aki már "évek óta nem evett". És ebben kivetni valót nem sokat lát.
A másik eset lehet, hogy adott egy érzelmileg függõ nõ. Találkozik egy szintén beteg pasival és összejönnek. A csaj olyan szerelmes mint még soha. Nem hogy kettõig még egyig sem lát a remegéstõl. A pasi persze sokkal inkább szeretne dugni mint szerelmesnek lenni.
Mi történik: a csajnak egy ideig kiváló morfium a pasi, és a nõ is kiváló morfium a pasinak.
A pasi szexre megy, a csaj meg boldogságra... Asszem' ezt itt nem is kell tovább folytatnom...
ps:
"A tudat szerkezetének helyreigazítását szavakban kifejezni nem nehéz. A normalizálás semmi egyéb, mint azt az életszomjúságot (pathé, káma, Gier), amely engem kormányoz, magam alá szorítani, hogy én legyek az, aki azt kormányozom. A szomjúság (trisna) parancsol nekem, vagy én parancsolok a trisnának. Ha az életéhség uralkodik fölöttem, azt kell tennem, amire a vak ösztön utasít, loholnom kell és kapkodnom, mert egyetlen pillanatban sokfélét követel, meg kell zavarodnom, mindig a vágyak és a kívánságok és a szenvedélyek, mindig sietni, nehogy valamit elmulasszak, gyûjteni, aggódni, félteni, félni, éhezni, szomjazni, célok és hatalom és vagyon és becsvágy és jólét és kényelem után, amit saját ösztönöm felfal. Ha én parancsolok neki, ugyanaz az éhség fenntart és segít, és erejével minden zárat megnyit és rejtettet feltár, és képességet ad arra, hogy a legmagasabbat megértsem és elérjem."
#5119
Ne magyarázzá' nekem ocsisajt csak mert "minden szót magamra veszek" komplexusod van.
Lötojom a bant.
Lötojom a bant.
#5118
Megint a ban felé haladsz. Ne nevezz itt birkának senkit!
#5117
Mármint szerinted a rosszabbik út. Mások szerint meg nem az.
#5116
Pedig ez is elõfordulhat. Ez a lényege.
#5115
Ez azt jelenti, hogy rengeteg nagyon szép, kellemes, érzelemmel telített dolgot akartok - szándékosan - elutasítani. Amirõl beszélsz, az egy tinédzser érzelmi és személyiségfejlettségi szintje.
Amikor egy ember megismeri a szerelemnek és a szeretetnek azokat a szintjeit, amik a felnõtt, szabad akaratból és érzelmi függetlenségbõl születnek már nem kérdés az, hogy rendes fiú. Ott már csak rendes fiúk vannak érdekes egyéniséggel. Nincs jelentõsége a szépséghibáknak, született betegségeknek se. Az ember lesz a fontos, a személyisége, a lelke.
Ezt bárki megélheti, ha nem gondolja azt: kizárólag az adrenalinszint telítettség jelent érzelmeket. (Tudom, hogy sarkított fogalmazás, de pontos.) Az ilyen érzések átéléséhez csak annyi kell: elfogadni, hogy léteznek - mindannyiunk számára - olyan dolgok, amiket meg kell élnünk, tanuljunk. Mint a jó pap, vagy a professzor, aki holtig tanul.
Amikor egy ember megismeri a szerelemnek és a szeretetnek azokat a szintjeit, amik a felnõtt, szabad akaratból és érzelmi függetlenségbõl születnek már nem kérdés az, hogy rendes fiú. Ott már csak rendes fiúk vannak érdekes egyéniséggel. Nincs jelentõsége a szépséghibáknak, született betegségeknek se. Az ember lesz a fontos, a személyisége, a lelke.
Ezt bárki megélheti, ha nem gondolja azt: kizárólag az adrenalinszint telítettség jelent érzelmeket. (Tudom, hogy sarkított fogalmazás, de pontos.) Az ilyen érzések átéléséhez csak annyi kell: elfogadni, hogy léteznek - mindannyiunk számára - olyan dolgok, amiket meg kell élnünk, tanuljunk. Mint a jó pap, vagy a professzor, aki holtig tanul.
http://fenyuzer.hu http://www.antistressz.co.cc http://www.netanyu.info
#5114
Persze, aki néhány apró problémától bedepizik, az meg is érdemli, hogy ne foglalkozzanak vele. De akinek tényleg majd' a nyakába szakad az egész világ, és még mindig a talpán van, azt (szerintem) hordozza a tenyerén az ember, mert megérdemli. 😊
Én nem teszek úgy, mintha az emberiség barátja volnék.
#5113
Én is jártam már így, persze fordított felállásban, de ettõl még nem kell feladni. 😊
Nem mondom azt, hogy mindenképp egy depressziós lányt szedj fel, de azért elzárkózni sem kell a dologtól. Az a lényeg, hogy olyan legyen (legalább megközelítõleg), amilyenre vágysz. 😊
Nem mondom azt, hogy mindenképp egy depressziós lányt szedj fel, de azért elzárkózni sem kell a dologtól. Az a lényeg, hogy olyan legyen (legalább megközelítõleg), amilyenre vágysz. 😊
Én nem teszek úgy, mintha az emberiség barátja volnék.
#5112
Meg azt, hogy maguknak köszönhetik a depijüket.
Figyeld meg hányan jönnek mindjárt, hogy õk aztán csak a kürlmények miatt olyanok amilyenek. Õk a birkák. Akiket akárhogy meg lehet vezetni.
Figyeld meg hányan jönnek mindjárt, hogy õk aztán csak a kürlmények miatt olyanok amilyenek. Õk a birkák. Akiket akárhogy meg lehet vezetni.
#5111
Nos egyszer volt hol nem volt volt vala egy depis lány, jött egy fiú s beleszeretett, s kihúzta a depibõl csajt, és a csaj rájött, hogy hoppá marhára elkúrta korábban a dolgokat és így hogy magához tért, nem is akarja már azt a kapcsolatot azzal az emberrel akivel ahogyan.
Egyébként makacsak az emberek.
Inkább szeretik a depit minthogy belássák saját hibájukat.
Egyébként makacsak az emberek.
Inkább szeretik a depit minthogy belássák saját hibájukat.
#5110
Nem kötelességed, de ha tetszik, megpróbálhatod kihozni a depresszióból, hogy lásd, milyen is valójában, és akkor talán egymásba is szerettek. S lám: rögrön nem depressziós az emberünk. 😊
Én nem teszek úgy, mintha az emberiség barátja volnék.
#5109
Próbálok... már amikor sikerül hazajutnom. Mivel én Pesten élek, õk viszont Miskolcon, és így nehéz. De msnen vagy telefonon szinte minden nap beszélünk, így könnyebb neki is. 😊
A kimozdulással az a baj, hogy már õ sem akarja, hiába hívom. Vagy ha sikerül is kirángatni otthonról, az annyiból áll, hogy elmegyünk egy-egy bányatóhoz úszni, olyankor, amikor nincs kint senki. Így nehéz ismerkedni. 😞
Persze, rendes fiú, én nagyon szeretem, viszont ez valahol természetes, mert a huga vagyok. 😊 Csak a lányok többsége, ha megtudja milyen helyzetben van, rögtön "sikítva menekül". (ha én találkoznék egy olyan sráccal, mint a bátyám, és megkedvelném, tutira nem menekülnék el... bár én egy kicsit "anyáskodó" vagyok, meg szeretek gondoskodni a páromról 😊)
A kimozdulással az a baj, hogy már õ sem akarja, hiába hívom. Vagy ha sikerül is kirángatni otthonról, az annyiból áll, hogy elmegyünk egy-egy bányatóhoz úszni, olyankor, amikor nincs kint senki. Így nehéz ismerkedni. 😞
Persze, rendes fiú, én nagyon szeretem, viszont ez valahol természetes, mert a huga vagyok. 😊 Csak a lányok többsége, ha megtudja milyen helyzetben van, rögtön "sikítva menekül". (ha én találkoznék egy olyan sráccal, mint a bátyám, és megkedvelném, tutira nem menekülnék el... bár én egy kicsit "anyáskodó" vagyok, meg szeretek gondoskodni a páromról 😊)
Én nem teszek úgy, mintha az emberiség barátja volnék.
#5108
Másrészrõl miért legyek én szerelmes egy egyébként depis és/vagy pesszimista és/vagy siránkozó és/vagy nyavajgó és/vagy boldogtalan emberbe?
#5107
Okés. Naés?
Mindez nem indok arra, hogy a dolgok a rosszabbik úton haldjanak tovább...
A Földön sok az analfabéta.
Naés?
Ez nem ok arra, hogy analfabéták maradjunk.
Mindez nem indok arra, hogy a dolgok a rosszabbik úton haldjanak tovább...
A Földön sok az analfabéta.
Naés?
Ez nem ok arra, hogy analfabéták maradjunk.
#5106
"Annál jobb nincs is a világon, mint valakire szerelemmel gondolni minden nap." mondod te, de az érzelmi függetlenség ezt hol zárja ki?
Az érzelmi függetlenség nem egyenlõ az érzelmnélküliséggel!
Az érzelmi függetlenség nem egyenlõ az érzelmnélküliséggel!
#5105
Azért te biztos segítesz neki, hogy ne legyen lelkibeteg.
Meg szerintem, ha sokat beszélgetsz vele, meg csináltok közös programokat biztos, hogy neki is könnyebb lesz az élete.
És szerintem, ha rendes fiú, biztos kell õ valakinek.
Meg szerintem, ha sokat beszélgetsz vele, meg csináltok közös programokat biztos, hogy neki is könnyebb lesz az élete.
És szerintem, ha rendes fiú, biztos kell õ valakinek.
i9 9900K @ 5Ghz | EVGA FTW3 RTX 3080 Ti 12G| 32GB DDR4 | 32" ACER Predator | Gigabyte P850GM 80+ Gold | PS4 Pro
#5104
Szerintem (!!!) olyan emberre tudsz így gondolni, aki nem csak egyszerûen a szerelmed, hanem a barátod is. Akivel meg tudsz beszélni bármit, ami csak eszedbe jut, nyomja szíved-lelked. 😊
Én nem teszek úgy, mintha az emberiség barátja volnék.
#5103
Konkrét példát tudok erre az esetre: a bátyámat. 30on túl van, és még mindig anyámmal él. Ehhez hozzátartozik az is, hogy szívbeteg, munkaképtelen (mert bármikor leállhat a szíve), nincsenek barátai (csak mutatóban), ezért teljesen összetört lelkileg is.
És, sajnos igen: nem kell senkinek. 😞
És, sajnos igen: nem kell senkinek. 😞
Én nem teszek úgy, mintha az emberiség barátja volnék.
#5102
"Voltál te már <érzelmileg is> független?"
Nem gondolod, hogy nem is akarok/unk/ egy páran itt a Földön érzelmileg függetlenek lenni?
Annál jobb nincs is a világon, mint valakire szerelemmel gondolni minden nap.
Nem gondolod, hogy nem is akarok/unk/ egy páran itt a Földön érzelmileg függetlenek lenni?
Annál jobb nincs is a világon, mint valakire szerelemmel gondolni minden nap.
i9 9900K @ 5Ghz | EVGA FTW3 RTX 3080 Ti 12G| 32GB DDR4 | 32" ACER Predator | Gigabyte P850GM 80+ Gold | PS4 Pro
#5101
Voltál te már <érzelmileg is> független?
Az érzelmi függetlenség nem zárja ki a szerelmet, a boldogságot...
Csak tesz rá még pár lapáttal.
Persze a drogos is mondhatja: voltál te már egyáltalán igazi eksztázisban?
És helyes ez az érvelése?
Persze, hogy nem.
ps:
Az érzelmi függetlenség nem zárja ki a szerelmet, a boldogságot...
Csak tesz rá még pár lapáttal.
Persze a drogos is mondhatja: voltál te már egyáltalán igazi eksztázisban?
És helyes ez az érvelése?
Persze, hogy nem.
ps:
A gondolatfüggés azt jelenti, hogy csak egy bizonyos gondolatot tudunk elfogadni, az illetõ gondolat gondolása kellemes érzéssel tölt el, míg egy alternatív gondolat, vagy annak a lehetõségnek a felmerülése, hogy délgetett gondolatunk esetleg nem helytálló, erõteljes diszkomfort érzést vált ki, hasonlóan az alkoholistáknál fellépõ megvonási tünetekhez.
#5100
"A lelki egészség magas szintjén álló párok elkötelezett kapcsolatát ezzel szemben a felek érzelmi függetlensége jellemzi"
Szép, szép, csak az esetek töredékében van ilyen. Hol látsz te manapság lelkileg egészséges embert? Mutatóba. Talán.
Ott dédelgetik magukban a sebeket, nem is hinnéd, milyen sérültek, amíg meg nem ismered/el nem kezd panaszkodni.
Szép, szép, csak az esetek töredékében van ilyen. Hol látsz te manapság lelkileg egészséges embert? Mutatóba. Talán.
Ott dédelgetik magukban a sebeket, nem is hinnéd, milyen sérültek, amíg meg nem ismered/el nem kezd panaszkodni.
#5099
"Szívesen vesznek részt a kapcsolatban, de nem ettõl boldogok és a kapcsolat hiányától nem szenvednek."
Voltál te már egyáltalán szerelmes?
Voltál te már egyáltalán szerelmes?
i9 9900K @ 5Ghz | EVGA FTW3 RTX 3080 Ti 12G| 32GB DDR4 | 32" ACER Predator | Gigabyte P850GM 80+ Gold | PS4 Pro
#5098
Kis adalék a #5097-hez:
"A szabadság képessége az intimitás képességével is összefügg. Az igazi intimitás egyik fontos összetevõje az érzelmi függetlenség. A felek képesek egymáshoz lelki és/vagy testi szinten közel kerülni, de ez a kapcsolat nem korlátozza õket személyes szabadságukban. Szívesen vesznek részt a kapcsolatban, de nem ettõl boldogok és a kapcsolat hiányától nem szenvednek.
Az ilyen értelemben vett szabadság ellentéte a függés minden formája. A függés közismert huszadik és huszonegyedik századi példái a drog, a szerencsejáték, a számítógép és az internet-függés. Az intimitáshoz hasonlóan azonban a függés is széles körû jelenség. Függés alakulhat egy magatartással szemben, amikor adott helyzetben csak az illetõ viselkedésformával tudunk válaszolni. A gondolatfüggés azt jelenti, hogy csak egy bizonyos gondolatot tudunk elfogadni, az illetõ gondolat gondolása kellemes érzéssel tölt el, míg egy alternatív gondolat, vagy annak a lehetõségnek a felmerülése, hogy délgetett gondolatunk esetleg nem helytálló, erõteljes diszkomfort érzést vált ki, hasonlóan az alkoholistáknál fellépõ megvonási tünetekhez (1). Függés alakulhat ki egy másik személlyel szemben is, melynek alapja rendszerint az a gondolat, hogy „nem élhetek, illetve nem lehetek boldog a másik nélkül”. A világirodalom és a filmek
által bemutatott párkapcsolatok jelentõs részét jellemzi ez a fajta függés. A lelki egészség magas szintjén álló párok elkötelezett kapcsolatát ezzel szemben a felek érzelmi függetlensége jellemzi. Nem társuk teszi õket boldoggá, önmagukban is boldogok, és a kapcsolatból származó boldogság csupán ráadás." /forrás/
"A szabadság képessége az intimitás képességével is összefügg. Az igazi intimitás egyik fontos összetevõje az érzelmi függetlenség. A felek képesek egymáshoz lelki és/vagy testi szinten közel kerülni, de ez a kapcsolat nem korlátozza õket személyes szabadságukban. Szívesen vesznek részt a kapcsolatban, de nem ettõl boldogok és a kapcsolat hiányától nem szenvednek.
Az ilyen értelemben vett szabadság ellentéte a függés minden formája. A függés közismert huszadik és huszonegyedik századi példái a drog, a szerencsejáték, a számítógép és az internet-függés. Az intimitáshoz hasonlóan azonban a függés is széles körû jelenség. Függés alakulhat egy magatartással szemben, amikor adott helyzetben csak az illetõ viselkedésformával tudunk válaszolni. A gondolatfüggés azt jelenti, hogy csak egy bizonyos gondolatot tudunk elfogadni, az illetõ gondolat gondolása kellemes érzéssel tölt el, míg egy alternatív gondolat, vagy annak a lehetõségnek a felmerülése, hogy délgetett gondolatunk esetleg nem helytálló, erõteljes diszkomfort érzést vált ki, hasonlóan az alkoholistáknál fellépõ megvonási tünetekhez (1). Függés alakulhat ki egy másik személlyel szemben is, melynek alapja rendszerint az a gondolat, hogy „nem élhetek, illetve nem lehetek boldog a másik nélkül”. A világirodalom és a filmek
által bemutatott párkapcsolatok jelentõs részét jellemzi ez a fajta függés. A lelki egészség magas szintjén álló párok elkötelezett kapcsolatát ezzel szemben a felek érzelmi függetlensége jellemzi. Nem társuk teszi õket boldoggá, önmagukban is boldogok, és a kapcsolatból származó boldogság csupán ráadás." /forrás/
#5097
Nicsak ki beszél az önálló életról...
Mennyi idõt bírnál ki egyedül?
Mennyi idõt bírnál ki egyedül?
#5096
30 körül már illik a férfinek külön laknia, mert különben tényleg esélytelen egy komoly kapcsolat kialakítása.
i9 9900K @ 5Ghz | EVGA FTW3 RTX 3080 Ti 12G| 32GB DDR4 | 32" ACER Predator | Gigabyte P850GM 80+ Gold | PS4 Pro
#5095
Hát elég szánalmas az olyan pali, aki képtelen az önálló életre, képtelen a saját sorsát a kezébe venni és elszakadni anyuci szoknyája mellöl.
LOL
LOL
i9 9900K @ 5Ghz | EVGA FTW3 RTX 3080 Ti 12G| 32GB DDR4 | 32" ACER Predator | Gigabyte P850GM 80+ Gold | PS4 Pro
#5094
Kényelmes is, kimossák ingét-gatyáját, kap jófajta házikaját. Kötelezettség nyista, alig kell csinálni valamit.
#5093
lol