164
![](\"http://www.media.sg.hu/forum/posts/2008_04/jmj2.jpeg\")
-
#4
Azért ezek a művészek megérdemlik-sőt aki igazán élvezni akarja a "hangokat", hogy eredeti lemezen hallgassuk a zenéjüket,mint pl: Vangelis-t is. -
#3
az Oxygene album eredetiben porosodik a polcon :)
hálistennek van youtube és nem kell lemezt használni :) -
#2
fater mutatta meg még kiskoromban...
nagyon tetszik a zenéje!
mai napig megvan aszem bakelit lemezen, és orsós szallagon is :D
Equinoxe part 4 ez nagyon tetszik!
az 5. rész is :) -
#1
Nem akartam elhinni, hogy eme remek művésznek még nincs topikja.
![]()
A szintetizátormágus Jean Michel Jarre majdnem önállóan helyezte a nemzetközi térképre a francia zenét, színpadra állítva az extravagáns hang- és fénytechnikát szerte a világon. Jarre, aki egyike minden idők legsikeresebb francia művészeinek, számos koncertlátogatottsági világcsúcsot állított fel. Rendkívüli megakoncertjei Londonban, Hong-Kongban és Pekingben rajongók százezreit vonzották, míg a '97-es moszkvai koncertet 3 millióan látták a helyszínen! Jarre, aki munkásságát elektro-akusztikus kísérletezgetéssel indította, a francia szintetizátorzenére az 1976-os Oxygene c. lemezével hívta fel a figyelmet. Azóta ez a "retro-futurista" (ahogyan egyszer Jarre köztudottan magát jellemezte) művész igazi nemzetközi sztárrá avanzsált.
Jarre Lyonban született 1948. augusztus 24-én. A fiatal Jean-Michel egy igen magas szintű zenei környezetben nőtt fel. Szülei, Francette Pejot és Maurice Jarre gyermekkorától bátorították fiukat a zenetanulásra és Jean-Michel sok közeli hozzátartozója is profi zenész volt. Apja, Maurice Jarre, szintén tehetséges zeneszerző volt, aki az '50-es években szerzett nevet magának minden idők leghíresebb dalbetéteinek szerzőjeként (Többek között nevéhez köthető a Doktor Zsivágó c. film zenéje is). 1953-ban Jean-Michel idillikus gyermekkora rombadőlt, apja hirtelen távoztával, aki elhagyta a családot, hogy új életet kezdjen Amerikában. Időközben Lyonban Jean-Michel készen állt arra, hogy apja nyomdokaiba lépjen a zeneszerzés terén. 5 éves kora óta zongorázott és a tehetséges fiatal önmagának is bizonyította saját virtuózitását olyannyira, hogy felvételt nyert a híres Párizsi Konzervatóriumba. Miután abszolválta a klasszikus zenei képzést a Konzervatóriumban, Jean-Michel egy teljesen új zenei irány felfedezésébe kezdett bele, épp amikor a rock 'n' roll őrület elérte Franciaországot is a '60-as évek elején. Az új hangzásvilágtól fellelkesedve, a tinédzser számos helyi rockbandával kezdett zenélni, majd elmozdult a jazz irányába is.
A fordulópont az 1968-as év volt Jarre karrierjében, amikor felfedezte az elektronikus zenét. Az új vonulattól feltüzelve, Jarre 1968-ban elhagyta a Konzervatóriumot és beiratkozott a GRM-be (Groupement de Recherche Musicale), amely egy - a kortárs és kísérletező zenészek számára kurzusokat kínáló - kutatóközpont volt. Jean-Michel hamarosan elmélyült az elektro-akusztikus zenében és nemsokára bebizonyította magának, hogy ő az új éra egyik brilliáns zeneszerzőjévé vált.
A GRM-nél szerzett értékes tapasztalatokkal felvértezve Jean-Michel Jarre egyre több időt és energiát szentelt saját kompozícióinak. A '70-es évek elején már szerzett némi hírnevet magának a francia zenei színtéren az 1971-es 'La Cage' c. lemezének megjelenését követően, amely album a legelső elektro-akusztikus tételeket tartalmazza. Még ugyanebben az évben a Párizsi Operaház felkéri Jarre-t az 'AOR' c. balett zenéjének megkomponálására. Párizs leghíresebb balett-társulata táncának látványa az innovatív elektro-akusztikus zenére bizonyára páratlan volt eladdig! Közben Jean-Michel Jarre folytatta a tapasztalatszerzést a kiadatlan elektronikus tételeivel, miközben ismertségét tovább erősítette filmzenék és számos ismert előadónak írt zeneszámokkal.
1972-ban Jarre komponálta Jean Chapot klasszikus filmjének (Les Granges brulées) zenéjét, melyben a híres francia színész, Alain Delon az egyik főszereplő. Persze Jarre szakított időt második albumának stúdiófelvételére is (Deserted Palace). Zeneszerzői karrierje egyre inkább fellendült. 1973-ban már számos francia sztárnak írt számokat, melyek közül néhány a '70-es évek leghíresebb francia slágere lett. Jarre 'követte el' Christophe 1973-as slágereit (Les Mots bleus; Senorita) és Francoise Hardy legkelendőbb single-jét is (Que vas-tu faire?). 1975-ben Gérard Lenorman 'La fille que j'aime' címen adta elő az újabb Jarre szerzeményt. De segített Patrick Juvet hírnevének megalapozásában is a diszkókorszak alatt 1977-ben a 'Où sont les femmes?' c. slágerrel. Mégis, az újonnan jött zeneszerzői sikere ellenére Jarre sosem fordult el az elektronikus zenétől és minden szabadidejét kísérletező tapasztalatszerzésre fordította.
Jarre elkötelezettsége hamarosan megtérült. 1976. augusztusában stúdióba vonult, hogy rögzítse legendássá vált Oxygene c. albumát. Ez az újító elektronikus album elképseztő sikert futott be a nemzetközi zenei világban. És nemsokkal a novemberi megjelenés után a lemez világszerte a toplisták élén landolt. Az Oxygene nem csupán minden idők leginkább kelendő francia zenei exportja, hanem Jean-Michel Jarre-t is egy homályos, kísérletező zebészből nemzetközi sztárrá változtatta. Az album egyébként elnyerte a híres Charles Cros Akadémia díját is. 1976 mindenképp emlékezetes év marad Jarre magánéletében is, mivel első gyermeke, Emile, nem sokkal az album megjelenését követően született meg. Két évvel később már ismét stúdióban volt: az utolsó simításokat végezte az Equinoxe címre keresztelt albumon. Ez az új instrumentális album, melyet a víz alatti tengeri élet inspirált, megerősítette Jarre első helyét a francia zenei világban. Közben tovább folytatta a filmzene írást is, ezúttal Peter Fleischmann "La Maladie de Hambourg" c. alkotásához nyújtott segítséget. 1978. október 7-én Jarre összeházasodott az angol színésznővel, Charlotte Rampling-el és még ebben az évben megszületett fiuk, David.
1979. július 14-én (a Bastille lerombolásának ünnepnapján) Jarre lélegzetelállító koncertet szervezett a Place de la Concorde-ra, Párizsban. Gigantikus hang- és fény extravaganzája hihetetlen tömeget vonzott, több mint 1 millió ember özönlött a helyszínre, hogy lássa Jarre előadását. Később, még ugyanebben az évben neve bekerült a Guiness Rekordok Könyvébe, mint minden idők legnagyobb számú közönségét felvonultató előadójáé! Az említett helyszínen adott megakoncert csak a mind jobban kibontakozó látványos show-k sorozatának előhírnöke volt, amelyet a francia zenész szerte a világon bemutatott az ezt követő 20 év során. Ekkorra Jean-Michel Jarre zenéje világhírűvé vált és a Francia Dal- és Zeneszerzők Szövetségének tekintélyes Arany Medáljával is kitüntették, elismerve páratlan közreműködését a francia kultúra világszerte történő terjesztésében. Két évvel később a fáradhatatlan Jarre ismét a stúdióban találta magát, harmadik albumán dolgozva.A Les Chants magnétiques-et kritikus felhangok között jelentette meg
1981. júniusában. Ezt követte Jarre 1981-es kínai 'diadalmenete'. Ez év októberében Kínába repült, hogy egy 5 részből álló koncertsorozatot adjon. Jarre kínai látogatását a világ fő zenei eseményeként üdvözölték, mivel Mao elnök halála óta nyugati zenész nem játszhatott a kínai közönségnek. Jarre két évig győzködte a kínai hatóságokat, hadd játszhasson az országukban, akik végül beadták a derekukat. Senki, még maga Jarre sem képzelhetett el ilyen fenomenális sikert a pekingi és a shanghaji koncert kapcsán. A kínai rajongók teljesen beindultak a francia zenész elektronikus zenéjétől és a kínai hatóságok, amelyek egyszer már fontolgatták Jarre vízumának elutasítását, végülis a Pekingi Konzervatórium tiszteletbeli tagjává avatták. Jarre felülmúlhatatlan kínai sikerét (mely a mai napig tart), egy dupla album is megörökítette (Les concerts en Chine). Ezen az 1982-es albumon tettenérhető Jarre pekingi és shanghaji megakoncertjeinek lenyűgöző légköre. 1983-ban Jean-Michel Jarre ismét tanúbizonyságot tett újító szelleméről, rögzítvén a legújabb albumát (Music for Supermarkets). Az albumnak csak egy másolatát nyomták ki, a mesterkópiát megsemmisítették. Az egyetlen másolatot aukción adták el a legjobb ajánlattevőnek. A befolyt pénzt pedig egy fiatalokkal és a jövő zeneszerzőivel foglalkozó alapítvány számára adományozták. 1983. novemberében Jarre lemezkiadója úgy döntött, hogy elérkezett az ideje egy - a szintetizátormágus addigi munkáját összegző és legnagyobb slágereit felvonultató - retrospektív albumnak (The Essential). Időközben Jarre visszatért a stúdióba, hogy 4. albumán dolgozhasson. Pontosan egy évvel a Greatest Hits album megjelenése után, Jarre 4. albumát kedvező kritika és kereskeselmi siker fogadta. A francia sajtó áradozott a Zoolook-ról és Jarre is begyűjtött néhány ismert francia zenei elismerést, többek között az év legjobb instrumentális albumáért járó 'Victoire de la Musique' díjat. Ezenkívül másodjára is elnyerte a Charles Cros Akadémia díját is. Bár a lemezen továbbra is érződik az utánozhatatlan Jarre hangzás, a 4. album teljesen különbözött a korábbiaktól. A Zoolook főként zajok és hangok keveréke, amelyeket Jarre nemzetközi útjain rögzített, hogy aztán egyfajta vokális mixet hozzon létre, összeolvasztva a nyelvet és a dialektusokat a világ minden sarkából. 1986-ban Jarre ismét színpadra vitte legendás performanszát, ezúttal a texasi Houstonban. Valójában az amerikai tagállam két fő eseményt ünnepelt abban az évben: Texas állam megalapításának 150.- és a NASA megalapításának 25. évfordulóját. A helyi hatóságok számos látványos ünnepséget szerveztek ez alkalomból, ezért döntöttek úgy, hogy meghívják a francia zenészt, hogy adjon ízelítőt a híres hang- és fény extravaganzáinak egyikéből. Igy április 5-én Jean-Michel Jarre egy hatalmas, emelkedő színpadon tűnt fel Houston belvárosában. Lenyűgöző lézerfényben megvilágítva, színes tüzijátékkal a feje fölött, Jarre belevágott greatest hits blokkjába, mialatt mögötte egy óriáskivetitőre (120*62 méter) szürreális képek sorozatát vetítették le. A tömeg (másfél millió amerikai rajongó) őrjöngött, amint az Oxygene hangjai lebegtek keresztül az acélkék lézersugarakon. Hat hónappal később, 1986. október 5-én Jarre-t meghívták, hogy szülővárosában lépjen fel II. János Pál Pápa lyoni látogatásának alkalmából. Bár Jarre franciaországi bemutatója nem mérhető a houstoni megakoncert szervezettségéhez, azért 800 ezer francia rajongó összejött erre a koncertre is. A lyoni koncerten Jarre egy sokkal inkább klasszikus, szimfónikus hangzással kísérletezett, kevervén az elektronikus billentyűket hárfaszólókkal és gyönyörű vokáldallamokkal, melyekről egy teljes kórus gondoskodott. E mozgalmas év végén Jarre visszavonult a stúdióba, hogy egy új albumot vegyen fel (Rendez-vous). Legutolsó lyoni koncertjének élményétől inspirálva, Jarre új stílust teremtett ezen az albumon, összehozva az elektronikus gépzenét az élő, emberi kórusokkal. Jarre az albumot az amerikai asztronautának, Ron McNair-nek dedikálta, aki ebben az évben halt meg. (McNair egy speciális közreműködésre készült az új albumon, mely egy űrben felvett szaxofonszóló lett volna, azonban a tragikus Challenger űrhajó-katasztrófa során felrobbant január 28-án). A francia kritikusok ismét lelkendeztek Jean-Michel új albuma kapcsán, igazi mesterműnek minősítették, és a Rendez-vous hamarosan elnyerte a 'Victoire de la Musique' díjat, mint 1986 legjobb instrumentális albuma. 1987-ben megjelent Jarre új koncertalbuma En Concert Houston/Lyon címmel. Az anyagot az előző évi francia és amerikai koncerten rögzítették. Még ebben az évben kiadásra került a Jarre lemezkiadója által szorgalmazott, addigi albumaiból álló különleges box-set, karrierjének 10. évfordulója alkalmából. Egy Jarre biográfia is napvilágot látott picivel később. Jarre szülővárosa is megemlékezett világhírű zeneszerzőjéről, odaadván neki Lyon városának kulcsait. Nemzetközi hírneve ellenére Jarre továbbra is csendesen élt Franciaországban, eltöltve sok-sok délutánt stúdiójában elzárva, ahol új szintetizátorhangzásokkal kísérletezgetett. Jarre kielégíthetetlen kíváncsiságot mutatott az új hangzások felfedezése során, kombinálva a legősibb tradícionális zenét a jövőbemutató elektronikus hangzással. 1988-ban Jarre ismét stúdióba vonult, hogy rögzítse új albumát, a Révolution-t. A szintetizátorok innovatív keverésével és a hagyományos népies hangszereivel, valamint muszlim énekeivel, a Révolution erősen emlékeztet az 1984-es Zoolook c. albumra. Nem sokkal az album megjelenése után, Jarre-ban felvetődött egy újabb hang- és lézershow ötlete, melyet 1988. október 8 és 9-én színpadra is vitt a londoni Docklandon. Egy hatalmas kivetítő előtt állva, sziluettjét parádés lézerfényekkel megvilágítva, Jarre dacolt a szakadó esővel és az orkánszerű széllel, hogy két megakoncertet mutasson be a gigantikus közönségnek (amelynek első sorában helyet foglalt a walesi hercegnő, Diana is).
A két különleges koncert kivonatai egy új, élő albumra kerültek a következő évben (Jarre Live). 1989, a francia forradalom 200. évfordulója ideális lehetőséget biztosított egy újabb showra. Jarre egy megakoncertet próbált megszervezni az esemény alkálmából, azonban rengeteg technikai nehézség lépett fel és képtelen volt színpadra vinni ezt a mammut-showt. A Jarre rajongóknak azonban nem kellett sokáig várniuk, mert bálványuk különleges koncertet szervezett még ugyanebben az évben az Eiffel-torony lábánál. 1990-ben zenéje teljes fordulatot vesz, a Karib szigetekre utazik, pontosan Trinidadba, hogy ott rögzítse új albumát. Az En Attendant Cousteu c. lemezt a híres francia tengerbiológus Jacques Cousteaunak ajánlja. Trinidad frenetikus karneválszezonjának hangulatától inspirálva, a lemezen gyakran hallhatóak a helyiek által kedvelt steel drum ütőshangszerek is. Párizsba visszatérve Jarre ismét egy lélegzetelállító megakoncertet szervez, az új hang- fény és szintetizátor extravaganzát 1990. július 14-én mutatta be az új és gigantikus Arche de la Défense előtt, a külvárosban. Ezzel a koncerttel minden addigi rekordot megdöntött, 2 millió nézőt odacsalva, akik egy két kilométeres körben álltak a Grande Arche körül. Jarre egész életművét vonultatta fel, keverve az arab ritmusokat a karibi steel drumokkal és a védjegyévé vált elektronikus hangzással. Az újabb válogatásalbum megjelenését követően (Images), egy új színpadi shown kezdett el dolgozni, amelyet az albertvillei téli olimpiai játékok megnyitóünnepségén mutatott be 1992-ben. Ezután életében először három koncert erejéig Afrikába repült, melyeket egy hotelkomplexum felavatására rendezett meg. 1993 májusában az UNESCO Jóakarat Nagykövetévé nevezték ki. Jarre nemzetközi sztárstátusza és a mágneses vonzerő, amivel minden koncertjére rajongók millióit vonzotta ideálissá tették őt a feladat ellátására.
Az újabb album (Chronologie) megjelenését követően Jarre egy sok helyszínt felölelő európai koncertsorozatra indult. Ez a turné, mely '93 júliusától egészen októberig tartott, 15 különböző városban zajlott. A legszokatlanabb helyszíneket választva mammut nagyságú hang- és lézershowjainak, Jarre átutazta Európát hatalmas embertömegeket mozgatva meg, bármerre is járt. Sőt, amikor elindította a turnét 1993 júliusában Mont Saint Michellben, egy hatalmas közlekedési dugó zárta el az utakat több mérföldes körzetben. A következő évben grandiózus koncertet adott Hong Kongban (1994. március 11-én), a sziget új stadionjának megnyitóünnepségén. Egy új album, melyet Franciaországban november 14-én jelentettek meg, Jarre hong kongi fantasztikumának különleges hangulatát rögzítette. A következő évben az UNESCO felkérte Jarre-t, hogy egy koncertsorozat keretében hívja fel a figyelmet a Tolerancia Évére. Jarre ezt a szériát egy Párizsban július 14-én megtartott koncerttel nyitotta meg, amely nemcsak a Tolerancia Évének adózott, hanem az UNESCO megalapítása 50. évfordulójának is. Jarre egy multikulturális bemutatót szervezett az Eiffel-torony elé, ahol az algériai sztár, Khaled is fellépett afrikai zenészekkel együtt, csakúgy, mint egy arab zenekar és egy csoport karibi óriásbáb is látható volt a színpadon. Jarre 1995-ös koncertjét több, mint másfél millióan tekintették meg. A következő évben a Francia Kultúrális Minisztériummal karöltve létrehoztak egy speciális internetsite-ot a tolerancia jegyében (A space for tolerance). Aztán ismét stúdiómunkálatok következtek (Oxygene 7-13). 20 évvel az Oxygene fenomenális sikere után, Jarre visszatért első 'szerelméhez', a szintetizátorhoz, személyes tisztelettel adózva hangszerének és zenei mentorának, Pierre Schaeffernek. Az új produkciót Jarre házistúdiójában rögzítették teljesen ugyanazokkal az eszközökkel, mint annak idején az Oxygene lemezt. Az új ópuszt a legendás Oxygene album egyfajta folytatásának szánták. A 7 és 13-as számok Jarre szerint jó szerencsét szimbolizálnak. 1997. május 9-én ismét európai koncertturnéra indult, de ezúttal teljesen más koncepcióval. Jarre már létező, zárt helyszíneken lépett, eltérve az addig szokásos kültéri, saját maga által kreált szokatlan helyszínektől. (Jelen sorok írója jelen is volt az 1997-ben Budapesten, az akkor még BS-ben megtartott Oxygene 7-13 lemezbemutató koncerten. Aki ott volt, tudja, hogy páratlan élményben lehetett részünk). De ez a stílusváltozás csak időleges volt. 1997. szeptember 6-án Jarre-t Moszkvába invitálták, hogy a védjegyévé vált megakoncertek egyikével kápráztassa el a fennállásának 850. évfordulóját ünneplő várost. A híres Bolshoi ballett táncosai és a legendás csellista, Mistlav Rostropovics társaságában Jarre ismét bemutatta életművét, a színpadot körülölelő 500 ezer rajongó legnagyobb gyönyörűségére. Azok a rajongók sem 'rettentek el', akik nem kaptak jegyet a koncertre. Több, mint 3 millió ember tolongott a környező dombokon, hogy legalább távolról láthassa Jarre különleges hang- és lézershowját. Az óriási sikert követően Jarre hazatért Franciaországba egy újabb koncertsorozat ötletével, melyet hazájában folytatott le ugyanazon év októberében. A turné egyik csúcspontja egy emlékezetes előadás volt Párizsban október 16-án (Zénith in Paris), ahol Jarre viharos sikert aratott, mivel minden hangszerén élőben játszott az előre rögzített felvételek helyett. A rajongók megőrültek, amikor Jarre feltűnt a színpadon futurisztikus lézerhárfájával illetve a különös kinézetű orosz elektronikus hengszerével, amelynek eredete az 1920-as évekbe nyúlik vissza.
1998 tavaszán ismét stúdiómunkálatok zajlottak (Odyssey through O2). Az igencsak újító album, melyet az év áprilisában jelentettek meg, bizonyítja, hogy Jarre halad a korral, mivel a lemez CD-ként és CD-ROM-ként is funkcionál. Jarre, az új multimédia elkötelezett híve, a lemez CD-ROM tartalmát francia multimédia hallgatókkal és egy belga specialista társaságában készítette el. Ami a lemez audió részét illeti, szintén tartalmazza a francia sztár legendás Oxygen slágerének remixét is. 1998 júliusában Jarre ismét az újságok címlapjára kerül, a franciaországi Világbajnokság záróünnepségén adott koncertje okán. A francia válogatott győzelme után 400 ezer zenerajongó látogatott el Jarre koncertjére. Jarre megpróbálta mindezt felülmúlni a következő évben, megalkotván egy masszív hang- és lézershowt a Millenium tiszteletére. 1999 december 31-én Kairóban, a piramisok lábánál nyújtott megaprodukciója - amelyet a Nap tizenkét álmának (Twelve dreams of the Sun) keresztelt el - igazán grandiózus mérleggel bírt, a költségigénye 9.5 millió dollárra rúgott! 50 ezer zenerajongó nézte végig élőben a produkciót, amelyen 1000 énekes, zenész és táncos is fellépett. Az egyiptomi születésű 'világzene' sztár, Natacha Atlas is megjelent a színpadon és az ország elnöke, Hosni Mubarak is egyike volt a közönség VIP vendégeinek. A produkció egyes részeit nemzetközi televíziók is sugározták. Jarre 2000-ben ismét a zenevilág híreiben szerepelt új, Metamorphoses c. albumával. Amint azt a cím is sugallja, az album 12 száma az átváltozás és mutáció témáját járja körül és vendégvokalistákkal is operál, ideértve Natacha Atlast, Sharon Corrst (az ír The Corrs bandából) és az avantgárd new yorki művészt, Laurie Andersont. 2001. január 1-én Jarre Japán felé vette az irányt, ahol a helyi sztárral, Tetsuya Komuroval karöltve egy megakoncertet adott az Okinawa Beach-en, mely a "2001 Rendez-vous in Space" titulussal futott. 2001. júniusában Jarre egy új zenei kihívással nézett szembe: három megakoncertet adott Athénban az Akropolisznál a görögök 'kultúrális Olimpiájának' részekent. Az így befolyt pénzt egy gyermekrákkal foglalkozó intézménynek adományozták. Folytatván a mozgalmas felvételek és az élő fellépések váltakozó ritmusát, Jarre visszatért a stúdióba 2002 januárjában, hogy Francis Rimbert segítségével egy új albumon kezdjen el dolgozni. Időközben Jarre-t egy újabb hang- és lézershow előkészületei is foglalkoztatták, amelynek Észak-Európai célpontjait 2002 őszén érte el. Kivételes alkalom volt a művész számára a 2002 áprilisában a franciaországi 'Printemps de Bourges' fesztiválon adott mini-koncertje, különösen, ha figyelembe vesszük Jarre múltját. Valójában a műsor - amelyet nem több, mint 100 szerencsés előtt játszott le - Jarre karrierjének legszerényebb showjának mondható! Bourges peremvidékén az elektroshow alkalmával Jarre két új szerzeményét és egy sor kísérletező darabot adott elő, visszatekintve korai munkáira. Ezen a nyáron a nagyközönség szembesülthetett Jarre Isabelle Adjanival kapcsolatos viszonyáról, egy ismert napilap címoldaláról. Közben Jarre már a közelgő (szeptember 7.) dániai, allborgi koncertjén dolgozott. A színpadot egy szélmalmokkal körülvett tájkép közepén állították fel, a show megpróbálta ötvözni a malmok energiájával keltett hangot az Allborgi Szimfónikus Zenekar ütőseinek muzsikájával, melyet a dán Safri zenészek adtak elő. Kb. 40 ezer ember volt a helyszínen. Október végére a Dreyfus kiadó 'Sessions 2000' c. jelentetett meg egy új albumot, amelyen számos, korábban kiadatlan felvétel szerepel, amelyeket Jarre naplószerűen rögzített a 2002-es turnéja alatt. Az albumon szereplő 6 tétel hűen tükrözi Jarre elektro-jazz stílusát. Mégis, mivel Jarre és a kiadó között vita folyt az engedélyezésről, az album promóciójára nem maradt idő. Ennek eredményeként a felvétel nem vonzott túlzott érdeklődést. Jarre 2003 szeptemberében csendesen visszatért a Geometry of love c. lemezzel, amelynek elektro zenéjét kiváltképp egy gazdag közönség által látogatott párizsi klub (VIP Room) számára írta. 2004. januárjában egy újrakiadást élt meg Jean Chapot francia filmje (Les granges Brulées) betétdala, amelyet Jarre még 1973-ban komponált. Ez tulajdonképpen az elektromos zene iránti lépéseinek első tanúbizonysága. Isabelle Adjanival való szakítása a francia és a külföldi lapok címoldalára került 2004 nyarán. Az új album szeptemberben történő megjelenése aztán ismét Jarre zenéjére irányította a figyelmet. 'AERO', mely az 'Anthology of Electronic Revisited Originals' (vagyis az elektronikusan felülvizsgált eredeti számok gyűjteménye) valójában egy DVD audió, amelyen kb. 15 szám szerepel és négy új szerzeményt is tartalmaz. A lemez eredetisége tulajdonképp technológiájában keresendő: a felvétel teljes egészében 5.1-es surround hangzású, Francis Rimbert, Patrick Pelamourgues and Joachim Garraud közreműködésével. Végül de nem utolsósorban: 2004 október 10-én Pekingben adott újabb koncertet, a világon elsőként kihasználva az 5.1-es hangzás előnyeit! Az erről készült dvd kiadvány igencsak kitett magáért, referenciaanyagként is besorolható a THX minősítésű felvétel. 2005. augusztusában pedig a lengyelországi Gdanskban adott újabb koncertet (Solidarnosc), amelyet kb. 170 ezer néző figyelt a helyszínen és amelyről szintén dvd kiadás is készült. Jarre immár húsz évet is felölelő sikeres karrierje során több, mint 55 millió albumot adott el világszerte. Minden idők egyik fő francia zeneexportőre, aki sajátos hangzás- és színpadi világot teremtett, melyek az egyik legkifejezőbb koncerthangulatot árasztják szerte a világon.
