A nagy szavazó topik

Ért már komolyabb baj is, szerencsére nem maradandó sérülés.

Elütött az autó, de nagy szerencsémre nem tört csontom, és maradandó sérülésem se lett. anno a kemény kötésû táska azért életmentõnek bizonyult

Volt egy-két apróság, de nem vészes.

Egyszer kicsúszott az sing csontom, gipsz lett a vége.
Egyszer pedig elestem biciklivel és a kormány bele állt az államba, kb. 5 öltés lett a vége.

agyrázkódás max, egy kis emlékezetkieséssel, meg egy két komolyabb zúzódás

A metszõfogam kb megmentette az életemet: kiskoromban nyitott szájjal beleestem egy vascsõbe, szerencsére pont a fogamat találta el, és nem a szájpadlásomat... így csak egy darab törött le belõle 😄

Amúgy hihetetlen hogy mennyire ügyesek a fogorvosok, senki, még én sem tudnám megmondani hogy pótlás, és életem végéig tartani fog, pedig több mint 10 éve tették fel 😊

Ért már komolyabb baj is, szerencsére nem maradandó sérülés.

Motorbaleset<#szomoru1>

Elõzõ munkahelyemen végigvert a kezemen a nyomdagép egy rossz mozdulat/biztonsági rendszer miatt.
Annak maradt nyoma a kezemen,de semmi gondot nem okoz.
meg pár apróság,de semmi komoly.

Kivették a vakbelemet és a mandulámat is.Az alkaromban 2 zsírcsomót látok de nem vetettem ki,a háziorvos sem mondott rá semmit,nem csinál bajt.

Még kihagytam hogy a hátamról kellett lemûteni valami szemölcszerûséget meg az arcomról egy zsírmirigyet ami pár öltés volt.

1x eltalált 1 féltégla - 3öltés
1x fejbetalált a labda és megstukkoltam a falat - 3öltés
1x ujj törés - csak gipsz
1x keresztszalag szakadás - 19öltés

túléltem mind 😊

egy 30mm es lyukvan a fülemen😄 ami fel lesz vágva 36 osra de nem pont orvosi ellátásal XDDD

amugy meg nem sürün😄

Volt egy-két apróság, de nem vészes.

Jópár éve (talán 5 éves lehettem) Sümegen voltunk kirándulni, hugommal futottunk egy száraz patakmederbe, elnyaltam, egy kõ meg beleállt a lábamba csintig.3x8 centis heg maradt.

4 éve nyáron leestem 3 méter magasból(+ még én voltam 170 centi), és szerencsére nem volt idõm az aszfaltra merõlegesen kitámasztani magam kézzel, így párhuzamosan az aszfalttal ért földet a kezem...Hirtelen annyira felment a vérnyomásom, hogy minden kék lett xxD este még bementem a heim pál ba, ott aztmondták, hogy zúzódás....1 hétig úgy Cs ztem, hogy könyvekkel alátámasztottam a bill egyik oldalát, másikat meg leragasztottam, mert nem tudtam vízszintes billel játszani...
Azóta elég gyakran ropog a könyököm:C

2 éve jöttünk haza VÁC i versenyünkrõl, ahol miért ne alapon egy kis ökörködésre vettem egy suzuki sepia zz-t.
Hazaértünk, szedtem le a tranzit ról a motort, nézem hol a kulcs...Haver meg eldobta, és csak utánna szólt, hogy figyeljek oda XD Kulcs hegye kiverte az elsõfogamat.Ill letört egy kis részt a sarkából.<#idiota> Ez volt este 9 kor.10 re meg kész is volta a fogam , mert mutter megcsinálta XXD Azóta nemnagyon tudok körmötrágni:C

"Ért már komolyabb baj is, szerencsére nem maradandó sérülés."

Párszor agyrászkódás, körömleszakadás és szájsérülés. Orrmandula kivétel.
Talán a legsúlyosabb 6 éves koromba volt amikor egy deszkát támasztva a diófának megpróbáltam felmászni. A gond csak az volt hogy megbillent a deszka én meg szépen makkal ráestem.<#idiota> Aztán megoperáltak és kb 1-2 hétig voltam kórházban. De már csak egy heg van a hasam aljánál és minden tökéletesen mûködik.<#nyes>

#70911 Ilyen nekem is volt ált. suliban. Szaladok a folyosón és hirtelen kinyílt egy ajtó, aztán a kilincs pár centi híján kiverte a szemem. Szerencsére csak egy mokeszom lett. 😄

Ha a vakbélgyulladást annak vesszük akkor igen.

Párszor sikerült magamat csúnyán összecsukni bringázás közben. (agyrászkódás, mindkét kulcscsontom illetve mindkét bal alkarcsontom)

#70908

Ért már komolyabb baj is, szerencsére nem maradandó sérülés.
Szegycsont törés,bordatörés,hüvelykujjtörés,gyûrûsujj törés,rengeteg zúzódás,jópár kisebb-nagyobb agyrázkódás. Legutóbb kb. 2 hete vitt el a mentõ. Biciklizés közben sikerült egy jó nagyot perecelnem. 😄

Szerencsére még nem.

Lehet hogy számodra így van, magánügy, de az általad képviselt alternatíva maximum egy általános iskolában menõ.

De hogy példával is szolgáljak: "nem érdekel mit dugtak fel a kétcentis pöcsödbe :AS_ASD:FHF" <#zavart1>

Én annak idején úgy feküdtem be a kórházba hogy nem volt bennem semmi para. Ez még reggel volt 7 órakor 10-kor toltak be a mûtõbe. 10 óra elõtt hoztak valami injekciót, mint utólag kiderült nyugtató volt, ami igy visszaemlékezve nem is nagyon ártott mert a mûtét elõtti 1 órában rámjött a para, de nem voltam az ájulás határán vagy csak nem éreztem akkor 😄 pulzusom nagyon magas volt, és a vérnyomásom is.
Miután túlvoltam rajta, felébredtem nem éreztem semmit sem, mondhatnám úgy is hogy teljesen nyugodt voltam, na igen csak aztán az elsõ 2 éjjel volt iszonyatosan húzós, fõleg az operáció napján estefele.
Õszintén bevallom azon a 2 napon kissé elhagytam magam teljesen elvoltam kettyenve, talán a fáradtság vagy az izgalom, fájdalom miatt. De aztán ahogy hazaengedtek szép lassan helyrejöttem kedélyileg is, tudtam újra nevetni is, 3 héttel késõbb meg már nevettem az egészen, és nyugtáztam magamban hogy igen, túlvagyok rajta és egyben vagyok... :-)

Viszont azt a lányt kicsit sem irigylem. Nem lennék a helyébe mert nagyon jól tudom azt hogy egy mûtét is milyen fájdalommal jár nem hogy még amennyit Õ elviselt és még ki kell birnia. No meg azért a kórház nem olyan jó hely ahova az ember jókedvébõl fekszik be ugyebár...

Nem muszáj egyáltalán :Ö)

ok mester :ASD_AS_ de unalmasak ezek a sima válaszok 😄 muszáj valamit hozzáfûzni :|

Szerencsére még nem.

Kezdesz egyre inkább irritáló lenni számomra, tegyél meg egy szívességet és csak akkor szólj hozzá a topikhoz, ha a mondandód hordoz is valamilyen információértéket.

Hát én bevallom õszintén, hogy bátor sem vagyok, mûtét elõtt kb. altatót sem kellene adniuk, mert a parától beájulok magamtól is. 😄 Bár a fene sem tudja, alapjáraton tartok minden ilyen dologtól, de sokszor amikor már az elkerülhetetlen állapotban vagyok akkor úrrá lesz rajtam a nyugalom.

Viszont ami tényszerû, hogy amikor már benne-, illetve túl vagyok rajta, akkor nem igazán szoktam elhagyni magam. Maximum kicsit szemét módon "kényelmi" kérdésként kezelni. Elõtte meg minél inkább elsunnyogni, nálam is ez a tipikus "minden rendben lesz, majd helyrejövök" vélemény, aztán azonmód nem is említem meg senkinek.

Egyébként látom, hogy neked is kijutott a rosszból rendesen. Nálam a leányzó azért példaértékû, mert nem egyszer esett át ezen a dolgon, hanem már sokadjára. A probléma forrásának észrevételekor sem egyszer mûtötték, hanem 3-4 alkalommal, utána jött a lábadozás, amennyire tudom többet volt kórházban mint otthon. Illetve ami igazán példaértékû, hogy ennyivel nála nincs vége a történésnek, tisztában van vele hogy élete során még akár több tucat mûtét van elõtte, ennek ellenére teljesen felhõtlen a kedélyállapota. Arról nem beszélve, hogy a késõbbiekben nem tudni mennyire súlyosbodik az állapota. Én ezért lennék elkeseredve, mert úgymond még egy kis "szünet" sincs arra, hogy élje az életét, nincs pár év amit ki tudna élvezni és utána a problémák... Sok a baj, Téged sem irigyellek, látszólag ezután jön a neheze. :/

nah igen... fel is dagadt teniszlabda méretûre 😄

meg egyszer volt olyan szintén bokával hogy , részegen több lépcsõ fokokat átugorva akartam feljutni az emeletre aztán bevertem izomból ezt a kis kiálló részt a bokám oldalánál nem tom mi annak a csontnak a neve 😄 aztán fel sem tünt hogy fáj , aztán reggel feltagadt ugy hogy a cipõbe sem akart belemenni. mamám adott rá valami szuper krémet ami vissza húzza a dagadást , na most ezzel kentem egy napig majd az egész lábfejem is bedagadt. aztán elmentem dokihoz és mondta hogy a krémtõl kaptam vmi szövet gyulladást , és hogy annyi hogy vizes ruházzam nem kell rá semmi ilyen esetben 😄 aztán este tekertem a kocsmába újra <#idiota>

Uhh... a bokasérülés sem kellemes... :/

egy két apróság... ki ment a bokám de aztán visszajött.

Ért már komolyabb baj is, szerencsére nem maradandó sérülés.

nem nem volt,de 1szer f*szomba feldugtak vmit kórházban kiskoromban<#idiota>

egy kéztörés kiskoromban foci közben, meg egy hüvelykujj-rándulás tavaly egy szerencsétlen ütéstõl
ennyi volt

Én sem vagyok parás általában. Rám sokkal inkább az jellemzõ hogy ha valamim fáj akkor sem mutatom ki inkább magamba fojtom az érzéseket, amig tudom, de ha egyszer betellik a pohár akkor kitálalok. Ugyanigy volt anno is, 2 napig kussban voltam szüleimnek sem szóltam csak ahogy elment két nap már úgy rosszabbodott is, felduzzadt a térdem nem tudtam kihajlitani, rálépni meg végképp nem tudtam.
Azóta erre csak egy 15cm-es heg emlékeztet, nem nagyon beszélek róla, nem szokásom a panaszkodás, mert mindenki másnak is van baja és nem súlykolok mást még az enyémmel pedig hát megtehetném, vagy bárki.

Szerencsére nekem részben elmúltak a kinzó fájdalmaim, de néha reggelente úgy kelek fel hogy le van merevedve a térdem, és az elsõ 2-3-4 lépés néhány reccsenéssel, kattanással jár, persze ebben már szerepet játszik az arthosis (porc degeneráció vagyis kopás). Orvosom szerint aki operált annak idején, azt mondja hogy 30-35 éves korom körüli idõszakra elfog tûnni maga az izületi folyadék ami tulajdonképpen "kenést" ad az egymáson elmozduló porcoknak, plusz már most UH vizsgálat elmeszesedést mutatott ki még a múlt hónapban, és félõ hogy bebizonyosodik az a tény mi szerint valóban leépiti a porc saját magát ergo nincs rendes vérellátása, nem tudja magát regenerálni. Erre egy megoldás lesz a jövõben mégpedig protézis beültetése. Hogy ez mennyire jó, szvsz semennyire... persze egyértelmû parázok tõle rendesen, de ez még odébb van, és nem sok esély van rá, de remélem sose kerül erre sor...

No meg amit Te emlitesz a sport. Én is ebben leltem úgymond "végzetem". Ha akkor van egy kis józan eszem akkor nem vállalom túl magam és nincs is baj, de akkor még 16 éves kis takony voltam aztán hû de kemény is vagyok én meg stb... hamar be is nõtt a fejem lágya ezek után. Futás az nálam is kizárt tényezõ meg persze a kerékpár, sielés, snowboard. Úszás valóban jót tenne, a viznek vannak jótékony hatásai.

Ó tényleg, engem egy autó majdnem elütött, de anyum idõben visszarántott, így csak a visszapillantó kapott el (le is tört). Pár napig kórházban voltam, de semmire sem emlékszem ebbõl.

LOL!

Jaj tényleg, kiskoromban nagyanyáméknál futottam be a szobába, megcsúsztam a parkettán, és lefejeltem a kanapé szélét, ami pechemre fából volt, és volt éle is, azóta úgy nézek ki, mint Harry Potter, csak nekem nem középen van a sebhely😄

3 évesen, karácsonykor futottam be a szobámba, megbotlottam a küszöbben, és nekiestem az ágy sarkának. ha 2 centivel nagyobbat esek, akkor nem a szemem alatti rész nyílik szét, hanem a szemem bánja. Aztán megint, 10 éves lehettem kb, nekimentem egy egy szögesdrótnak, és az egyik kiálló drótdarab a szem melletti koponyacsontrészltbe állt, itt ugye két lehetõség van: vagy a szem felé, vagy kifelé megy a drót, mert a csontról lepattan. hát pont kifelé pattant, sebes lett az arcom de így szerencsére semmi para nem volt, csak lett egy seb az arcomon. Késõbb, 16 éves voltam, bicóztunk, sóderen. 57-nél néztem a kilométerórára, aztán lassítani akartam de fékezni nem tudtam, mert sóderen csúszott összevissza. Jött a kanyar, ami élesebb volt mint gondoltam, el is estem elégg, és valamiért bennem volt az a félelem, hogy nem tehetem le a kezem, mert az érzékeny, és nem tudok majd gitározni, ezért arccal lefelé estem. Tiszta seb lettem, de nem maradt meg a nyoma szerencsére.

Egyik ismerõsöm járt hasonlóan szerencsétlenül. Amikor elmesélte én azt hittem ott szédülök el, eléggé rosszul lettem. Van egy minimál hipohonder beütésem, nem vészes, nem kamuzom be magamnak a betegségeket, a látványtól sem igazán leszek rosszul; viszont amikor valaki elmeséli a saját nyomorát, bele tudom képzelni magam, akkor az ilyen lélektani dolgoktól leesik a vércukrom vagy valami hasonló, de olykor eléggé rosszul leszek.

A történet a következõ, sétál édesanyjával az utcán, hirtelen- és váratlanul összeesik, majd kórházba kerül. Valamilyen ínszalag problémáról van szó, illetve a lábszár térdkalácshoz való illeszkedésérõl. Megoperálták, implantátumot ültettek be, fél évig lábadozott, újra kellett tanulnia járni. Eddig is elég borzasztó a történet, de gyakran kell majd cserélni az implantátumot, illetve az ínszalag megnyúlást is rendbe kell tenni évente. Ilyenkor ugyan úgy fel kell nyitni az egész térdét, ugyan úgy fél évig fog lábadozni, illetve lehetséges (gondolom) hogy újra kell tanulnia járni. Újra és újra, körforgás. Eléggé lesújtott az eset, amikor pedig elkezdte magyarázni hogy a terhelés miatt a térde nem bírná megtartani, így a lábszára valahogy máshogy van rögzítve (pontosan nem emlékszem és nem is értettem) akkor pedig elfogott a rosszullét. Sajnálom szegényt nagyon, nem tudom én hogyan fogadnám a helyzetet. Így elmesélve a részérõl úgy gondolom, hogy bennem nem lenne ennyi kitartás. Õ egyébként teljesen jól kezeli a dolgot, nem panaszkodik, nem is igazán mutatja félelmeit. Egy lányról van szó, néha látok igazságot abban az állításban, hogy a férfiak jobban paráznak.


-------------

Hogy magam részérõl is hozzászóljak: velem túl sok és túl vészes dolog nem történt. Egyszer elütött egy autó, sokra nem emlékszem belõle, még gyerek voltam (5-6-7 éves), nem volt vészes a történés, repültem egyet a bicóval de semmi bajom nem lett. Szintén ilyentájt egy macskaköves járdán futottam, ónos esõ volt, megcsúsztam, szép nagy lendülettel pont lefejeltem a járdát, orrom betört. Amikor megtanultam biciklizni, tesómmal versenyeztünk, ráültem az õ nagyobb kerójára, õrült sebességgel vágtattam vele (<#idiota>), majd estem egy szép nagyot. Karom eltört. Más "komolyabb" bajom nem történt, ezek is apróságok, a többi meg méginkább. Ami viszont marhára mérgel hogy huszonévesen teljesen tönkrementek az ízületeim sportolás miatt. Abba is hagytam, el is lustultam, azóta nem tudtam rávenni magam érdemben az újrakezésre. Futás és társai meg kb. ki is van zárva, nem akarom terhelni, akkor már inkább úszás. Az viszont tetszene, csak rávenni nem tudom magam. 😄

Ért már komolyabb baj is, szerencsére nem maradandó sérülés.

Volt egy-két apróság, de nem vészes.

úgyhiszem 😄 nekemisvolt.. meg nemmozgott a lábam egy hétig, kéztörés stb..

alkoholmérgezés annak számít?

Nekem se tört még semmim, pedig estem szépeket dirtjump-nál, meg trailsen, amit emiatt inkább nem is erõltettem. Mert bár nem tört el a csuklóm, de 1 hétig nem hogy biciklizni nem tudtam, de mozgatni alig bírtam😄

nekem 1x nem tört el semmim. pedig estem már 2-3 méterrõl és voltak motoros borulásaim is.

Hát akkor én nem vagyok. 😊

Még a röplabdás állatkodások közben sem tört és nem is repedt csontom pedig tényleg csináltam egy-két vad dolgot amt ma már em biztos, hogy megcsinálék. <#zavart1>

Hát pedig szokták mondani, nem is igazi gyerek, akinek nem volt eltörve min. 1x a keze vagy lába. De hát nem voltam túl eleven kölyök. 😊 Most meg már úgy vagyok vele, ha eddig nem volt, ne is legyen ha lehet, meg más sérülést sem szeretnék összeszedni. Elmondom az eddigi 2 "legkomolyabb" sérülésem: 1x általánosban betonos pályán futás közben elõre estem, a kezemet letettem így nem ütöttem meg semmim, csak a tenyeremrõl a bõr úgy 1 cm2-es darabon kompletten kiszakadt. Jó lassan (kb. 1 hónap) gyógyult be, arra emléxem.
A másik tavaly nyáron volt, másztam be a kerítésen (ugyanerre a betonos pályára, ahol volt az ált sulis dolog), elvesztettem az egyensúlyom, és szabályosan beestem, de pont ott volt egy pad, és arra estem rá, és a felkaromat megzúztam kissé, lett egy nagy lila folt rajt ami késõbb zöld-sárga és mindenféle színben pompázott.
Szóval, jah, ilyen "komoly" sérüléseim voltak. 😄

Én ált. iskola 5.-ben az egyik szünetben szaladtam neki egy kilicsnek úgy, hogy felszakadt a felkaromon a bõr, mindez az ingen keresztül. A vicces az volt hogy nem is fájt. Elsõsegély után rögtön vitt a hittanos a sebészetre, ahol 10 öltéssel varták össze. Egy laza 4 centis heget még mindig látni, de már nem is érzem, pedig eleinte rohadtul csúnya volt a helye. Mondanom sem kell, hogy otthon nem dícsértek meg, suliban is kishíján rontottak a magaviseleti jegyemen.

számat 2x varták már össze 😄 meg mind 2 kezem eltört bordám repedt még meg bokám baxodott szét párszor már nem

Na most irigyellek... 😄

Lekopogom még soha semmi.