Egy új dimenzió nyomában

Képeket (fantáziakép) az sg-n is sokat találsz...

Ez ebben az esetben majdnem mindegy. A fény egyenes vonalban terjed. De csinálhatod lézerrel is. Lézer pointert már a "hentesnél" is kapsz, ha még nem lenne neked (de szerintem van).

(Hogy pontosabb legyek, eléggé felgyorsíthatók ehhez.)

Az elektronoknak elég nagy ahhoz az energiája, hogy pl. egy érzékeny képernyõn egyesével láthatóvá váljon a becsapódásuk.

Találtam egy ilyen képet:

Szöveg: "A kétréses kísérlet során kialakuló interferenciakép 8, 270, 2000 és 60000 egyedülálló elektron esetén, ami az elektron hullámtulajdonságát mutatja"

Mindenesetre az is tud így interferálni.

Azt már inkább, de az is necces.

Elektronokat sem tudnak egyesével küldeni?

Nem egyesével küldik. Ez mese.

Ja, a sok foton eleve optikailag interferál egymással.
Esetleg lézerrel lehetne kipróbálni, de annak sem kell feltétlenül úgy viselkednie, mint 1-1 fotonnak egyedül.

Visszatérve a kétréses kísérletre: sok fotonnál ott sincs interferencia-kép (lézernél nem tudom). Bizonyos esetben, amirõl a fizikusok úgy vélik, egyesével küldött fotonoknál viszont az alakul ki. Ezt mivel mással magyarázod?

Akkor szerinted már eleve a kétréses kísérlet is kamu? Akkor nyilván az egész kvantummechanika is az. Meg mint az elõbb írtad, a relativitás-elmélet is egy tévedés. Hmm, akkor marad a klasszikus fizika, ugye?

ps. welcome back, lola, alias wanek! 😊

Egyesével más sem tudja (bármennyire is próbálják ezt bizonygatni. De nem tökmindegy, hogy mennyit engedsz? "Itt is ugyenerre az 50-50 százalékra számítanánk a klasszikus fizika alapján. Csakhogy nem ez történik! Itt az esetek 100%-ban az A detektor jelez, egyszer sem a B" - vagyis akárhány fotonra is igaz, így simán lehet használni lámpát. Végezd csak el, nagy kamu az egész.

Nagyon el vagy tévedve. Te már mindenhol fotonokat látsz. Ott is, ahol nem kéne.

Én nem tudom egyesével engedni a fotonokat.

No, akkor itt az ideje, hogy elvégezd, és ne dõlj be mindennek. 2 tükröt meg egy lámpát tudsz keríteni, 2 félig áteresztõ szûrõt is talán. Megcsinálod az elrendezést, bekapcsolod a lámpát, nézed mindkét irányból (A és 😎, hogy látsz-e fényt, majd beraksz a fény útjába egy vastag könyvet (az biztos nem ereszti át a fényt. Aztán ismét nézed mindkét irányból. És lesz meglepetés, hogy nem igaz az állítás!!!

Csakhogy ezek nem klasszikus fizikai hullámok, hanem kvantummechnaikai, így attól tartok, nem tekinthetünk el a kvantumjellegtõl.

Itt arról van szó, hogy a fény a mi szemszögünkbõl nézve is át tudja hágni az idõ megszokott törvényszerûségeit. (De egyébként nem csak a fény.)

Én nem, de már számtalan esetben elvégzett kísérlet.
A klasszikus fizika szerint teljesen mindegynek kellene lennie, hogy elõször a sima tükör jön, és aztán a félig áteresztõ, vagy fordítva. Vannak egyébként szimmetrikus elrendezésû kísérletek is.

Amit nem értesz, az rizsa? Itt nem egyszerû interferenciáról van szó, mint írtam, és mint látszik is.

(Csak még nem tudtam, mire gondolsz.)

De, már a #175-re írtad: "Ugyanis pont a foton számára nincs idõ".

A lényeg, hogy az elõtted lévõ billentyûzetett sem "magát" látod és érzékeled.
pl megnyomod az egyik billentyût, ami visszahat az újjadra. Akkor tulajdonképpen az érzékelt tárgyat alkotó atomok elektronfelhõi és az újjad hegye atomjainak elektronfelhõi közötti kölcsönhatást érzékeled. Ezek fotonok közvetítésével végbemenõ elektromágneses kölcsönhatások.
A részecskék közvetlenül nem láthatók, nem ízlelhetõk, nem szagolhatók vagy érinthetõk.

Súlyos probléma lépett fel az egyik dimenziómmal. Amióta frissítettem a legújabb Adobe flash Playerre nem tudok jutyubos videókat nézni. Ill. kép van, de hang nincs. :-(

Nem. (dobbant)
Az elektron az más. Van tömege.
A fotonnak nincs.<#beka3>

Igazából még soha senki nem látott elektront. Valójában minden elektromágneses erõk hálózata, az egész nem más mint egymással kölcsönható fotonok rendszere.

Soha senki nem látott egy fia fotont sem. elektront még csak-csak, de fotont, azt már nem.

Viszont ez egyáltalán nem igaz. A foton nem hullám!!! Egyes esetekben hullámmodell alkalmazható rá a leghatékonyabban, más esetekben részecske modell. De a foton nem hullám és nem is részecske.

Ettõl tovább nem kívánok vitatkozni errõl, abban egyébbként igazad van, hogy ez nem igazolt kísérletileg. Logikailag következik kísérletekbõl, bár mint ahogy a világon semmit, így ezt sem lehet kész ténynek venni.

Nincs idõutazás.

Az idõt megállítani, úgy sem tudod.
"Ujjaid közt a kor
Úgy száll mint szürke por, és a perc hordja el."

A fotonnak nincs szemszöge, mer hullám. Hullámoknak nincs szemszögük, mint tudjuk.
A foton kvantum jellegét meg felejtsük el, nincs foton, mint részecske, csak hullám van, amely kitölti ezt az egész nyavalyás világegyetemet. Az energiával meg lehet birizgálni ezt a hullámtengert, vagy sírt, lényegében étert, és a kölcsönhatás tovaterjed, ideális esetben fénysebbel.

Attól nem lesz igazabb az állítás, ha sokszor leírod.

Állítod te (mások állításai alapján). De ezt soha nem mérte le senki. Az egzakt mérése az lenne, ha egy idõmérõ szerkezetet tudna hordozni a foton. Persze nem tud, így viszont ez csak egy állítás. Nem több, mint az enyém, ami szerint igenis telik számára is az idõ.

Kedves Harley-Davidson!
Nem is tudtam, hogy a fotonnak van szemszöge.<#conf>

A mi szemszögünkbõl nézve, de a foton számára nem. de ezt már leírtam lentebb is.

Pontosan az, hogy a Nap fénye 8 perc aaltt jut a Fõdre. Tehát nem azonnali a hatás.

" itt a bejárható utak lehetõségeinek szuperpozíciójából fakadó kvantum-interferenciáról van szó. Ez azt jelenti, hogy az összes lehetõség egyszerre létezik, majd egy ebbõl fakadó eset "materializálódik"."

Az odáig rendben van, hogy a fényhullám interferál, és kioltja magát. De a többi az idõben való visszamenetelrõl rizsa, szerintem.

Te ezt a kisérletet elvégezted magad is?
Egyébként nem szimmetrikus a dolog (b), ezt ugye te is észrevetted?

Pontosan milyen megfigyelés mond ennek ellen?

Nem is oda írtam 😊

"Vagyis a foton számára nem létezik az idõ, tehát bárhová azonnal eljuthat."

Ennek ellentmond a megfigyelés.

A #175-ösben nem errõl van szó.

(Itt tehát vagy az történik, hogy egy idõt nem igénylõ azonnali távolhatás eredményeképp kioltódik az egyik lehetõség a szuperpozíciókból, vagy a fotonka visszafelé haladva az idõben visszatér egy korábbi pozícióba , majd onnan folytatva a másik utat járja be.)

Van pl. olyan kísérlet is, amiben egy adott ponton egy adott irány felvételét v. fel nem vételét az befolyásolja, van-e egy adott helyen takarás v. sincs, és akkor is ugyanazt az irányt veszi fel, ha már azután teszik oda a takarást, miután a fotonnak már át kellett haladnia azon a bizonyos ponton.

(Egyébként ezen alapul a kvantumszámítógépek mûködése is.)

Ne zavarjon, hogy egy fél évszázados, kísérletileg igazolt tudományos tényt címkézel itt handabandának.

Nézzünk két egyszerûbb kísérletet.

Elõször vegyük ezt a kísérleti elrendezést:
(mirror = tükör, beamsplitter = félig áteresztõ tükör, amin vagy továbbmegy, vagy visszaverõdik)

Itt a foton 50-50 százalékban hol az egyik, hol a másik detektorban "köt ki". Amiben eddig nincs is semmi meglepõ.

De nézzük csak ezt:

Itt is ugyenerre az 50-50 százalékra számítanánk a klasszikus fizika alapján. Csakhogy nem ez történik! Itt az esetek 100%-ban az A detektor jelez, egyszer sem a B. Ha viszont egy takaró lemezt helyezünk bármely szaggatott vonallal jelzett útvonalra, visszatér az 50-50%. Tehát nyilvánvalóan mindkét utat megteszi a foton. Ezt részecskeként ugyebár nem teheti, mert hogy egyedül van. Elõjön a hullámtermészet. Igaz, azt már a kétréses kísérletnél is megismerhettük. Csakhogy itt többrõl van szó, mert nem csak egy klasszikus fizikából is ismert interferencia-kép bontakozik ki a detektorokon sok egymás utáni foton beérkezése után, hanem az A detektorra jut az összes. Nos ide illik a kérdésed: "mifasz van?". Hát tényleg, mi van itt? El lehet gondolkodni...

A kvantummechanika szerint itt a bejárható utak lehetõségeinek szuperpozíciójából fakadó kvantum-interferenciáról van szó. Ez azt jelenti, hogy az összes lehetõség egyszerre létezik, majd egy ebbõl fakadó eset "materializálódik".

De ez még nem minden. Vannak ennél összetettebb kísérletek is, amikbõl azok az értelmezések következnek, amiket leírtam.

Ne csúsztass! Én azt állítottam, hogy az nincs kisérletileg igazolva, hogy a foton számára nem telik az idõ.

De pont hogy van. Ezek a kettõs csillagrendszerek bizonyítják, hogy a fény mindig azonos sebességgel terjed (ha a fotonok sebességét befolyásolná az õket kibocsátó csillag sebessége az látványos eltéréseket eredményezne)

A Speciális relativitáselmélet nem csupán holmi õrült hipotézis, hanem olyan elmélet, amelyik eleget tesz a kísérleti ellenõrzés Newton-féle kritériumának - "megmagyarázza a dolgok tulajdonságait", és "kísérletek elvégzésére késztet", amely kísérletek (sikeresen) felhasználhatók a magyarázatok ellenõrzésére.
Szóval, hacsak nincs jobb elméleted, akkor szerintem fogadd el.

Ez egy elmélet, ami szerintem nem jó. A relelm is erre épül, és az sem jó. Kisérletileg nincs igazolva. Ezek a dolgok abból adódnak, hogy a fénysebesség határsebességnek van kikiáltva, így a nullával és a végtelennel való játszadozás, illetve az erre épülõ teóriák hibásak is lesznek.