Football Manager topik
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
We\'re the Arsenal, a new generation, playing whith a style that\'ll capture the nation, this new team is a sensation, let\'s give Wenger a standing ovation...
We\'re the Arsenal, a new generation, playing whith a style that\'ll capture the nation, this new team is a sensation, let\'s give Wenger a standing ovation...

-Olyan nincs hogy nincs. -Akkó\' van...
Szép volt, köszi Petya:
-Olyan nincs hogy nincs. -Akkó\' van...
0-0 lett természetesen
-Olyan nincs hogy nincs. -Akkó\' van...
Az életben az jó játékos, aki a rossz leosztást is jól játsza meg!
az mtk-val nembírni... a sopron meg a mumusom, ellenük bármikor játszok, csoda, hogy ha kicsikarok egy döntetlent
mostmár csak a debrecen, de megették tõlük kouemaha-t vagy kit, szerintem buknak jövõre
-Olyan nincs hogy nincs. -Akkó\' van...
pedig a barcikával 15 meccse veretlen vagyok 😄DD
csak hát sok a döntetlen :S
-Olyan nincs hogy nincs. -Akkó\' van...
gratz
We\'re the Arsenal, a new generation, playing whith a style that\'ll capture the nation, this new team is a sensation, let\'s give Wenger a standing ovation...
Hollandia egyenlõre hengerrel az ebn franciákat is elküldték 4:1el
eddig:
Olaszország 0:3 Hollandia
Franciaorszáh 1:4 Hollandia
ha így folytatják nem állitja meg õket senki
(Hollandia és Portugáliának szurkolok az angolok hiányában)
I will never be blue, I don't need no guns and I'd rather walk alone! MUFC
nem tud valaki egy átfogóbb packot a játékhoz, ha nincs kedvem egyesével letöltögetni mezeket logokat stb.?
elõre is köszi
Avanti Crociati!
I will never be blue, I don't need no guns and I'd rather walk alone! MUFC
csesza:
ezen a meccsen kevesen voltak, mint majdnem minden kupameccsen. egyébként majdnem mindig teltház van
-Olyan nincs hogy nincs. -Akkó\' van...
Nem akartam én soha osztagot vezetni. 8 napja látom az embereimet, a testvéreimet, ahogy ölnek és megölik őket. 8 napja kívánom bárcsak véget érne. XBOX Live: Toiast26 HUN
viszonyokat
2012...
Már 5. éve vagyok szövetségi kapitány. Minden tudás nélkül, mindössze mágnestábla ismerettel lettem kapitány, mert Kisteleki régi jó barátom. Szerencsére a közvélemény bevette a maszlagot hogy 2012-ig csapatépítéssel kell foglalkoznunk és megvárni, hogy a fiatalok beérjenek. A 2012-es EB-re már a kijutás volt a cél, az emberek vártak a csodára, nem volt nekik elég hogy néha egy-egy barátságos meccsen elérünk egy-egy jobb eredményt, valódi sikerre vágytak... Ez a siker azonban a kiscsapatok elleni nagyképûsködésen elúszott. Miután kiderült hogy, már nem juthatunk ki a 2012-es Európa Bajnokságra a már megszokott október 23.-ai tüntetõsdi újra komolyabbra fordult... Megostromolták az MLSZ székházát és csak az oda vezényelt rendõröknek köszönhetjük életünket egy páran akik ott tartózkodtunk. Ezután a szurkolói szóvivõ kijelentette ,hogy amíg én vagyok a szövetségi kapitány bojkottálják a meccseinket a nagy szurkolótáborok. Ennek ellenére Pistával lebeszéltem, hogy legalább az õszi 3 meccsen hadd maradjak én a kapitány, mert úgyis segítettem neki már párszor én is. Nagy nehezen rábólintott a dologra. Mivel szurkolókra nem számíthattunk maximum egy kis balhéra inkább nem szerveztünk barátságos meccseket csak egymás közti játékot tartottunk az összetartásokon. Majd eljött a nagy nap. Oroszországot láttuk vendégül. Mivel már nem kellett attól tartani, hogy a kõolajvezetéket elzárják ha nyernénk, ismertettem a taktikát és sok szerencsét kívántam a fiúknak. A meccsre csak orosz szurkolók és divatdrukkerek jöttek akik csak az orosz sztárokra voltak kíváncsiak, legfõképp Arshavinra. Az elsõ félidõben hiába támadtunk többet csak egy Priskin kapufára jutottunk. Majd eljött a mi idõnk, a friss felfedezettem Lengyel Attila (akit még a spanyolországi nyaralásomon szúrtam ki, fõként azért mert a menedzsere jó pénzt ajánlott ha sikerül a válogatott szereplés hatására nagyobb csapatba igazolni Murciából) hatalmas gólt lõtt Akinfeevnek, majd jött egy Papizsanszkij bomba aki azóta válogatott mióta bekerült a családba, majd egy újabb Lengyel lövés és 3-0 állt az eredményjelzõn...
A média istenként tisztelt idehaza, a szurkolók is kezdtek reménykedni.
Ezután jött a vaduzi kirándulás, szerencsére már nem sokan emlékeznek az Újpest leégésére így a szégyenteljes 1-1-es eredményt a véletlennek és a bírói hibáknak tulajdonítva sikerült kimagyarázni, így csak a fél ország utált meg 90 perc alatt, meg azok akik a meccsre elkísérték a csapatot...
Nem sokkal ezután Moldovát fogadtuk a Puskásban... A kapuhoz szegeztük õket, erre egy szabadrúgásból vezetést szereztek, a stadionban pár percen belül pokol kerekedett, a dühös szurkolókat csak könnygázzal lehetett megfékezni a szünetben. Az öltözõben fejmosást tartottam és közöltem hogyha itt most nem nyerünk akkor berohan pár ezer ember a pályára és ki tudja mi lesz, Priskint is becseréltem és megmondtam neki hogy meghozhatja az áttörést a támadójátékban. Ennek meg is lett az eredménye Priskin és Papizsanszkij góljaival megnyertük a meccset 2-1re, valamelyest a szurkolók is lecsillapodtak, de pár zárt kapus meccsre számíthatunk.
I will never be blue, I don't need no guns and I'd rather walk alone! MUFC
kétszer is fordítottunk😄
ahogy a meccs alakult:
1-0
1-1
1-2
2-2
3-2
3-3
3-4
3-5
Egyébként valami Camacha a fiókcsapatom. És annyira szoros a kapocs, hogy az õ õsi riválisuk felkerült a mi ellenségeink közé, a Maritino és az Universidad Madeira mellé.
esetleg valamelyik magyar klub a fiókcsapatod?
Nagyon el van rontva, mert duplikált olasz csapatok vannak. De mire észrevettem, már két szezon lement és nem akartam újat kezdeni.
Superpack #16878
én is azt használom, nagyon jó 😊
Gratulálok az eredményekhez is^^
Tudom, már sokan kérdezték de valahogy nem találom, milyen mez ill logó csomagot használsz? Hogy még a török Trabzonspornak is van szép és jó meze?
\"És tegyük azt is hozzá, hogy minden kelet-európai, az itteni mutyikat és lopásokat elszenved? állampolgárnak az orosz milliárdos felt?nése óta kötelessége tiszta szívb?l utálni a Chelsea-t.\"
don't give a fuck
<#worship>#worship><#worship>#worship><#worship>#worship><#worship>#worship><#worship>#worship>
•TV-s jogdíj £9.000.000
•UEFA prémium £5.500.000
•Jegyeladás £3.500.000
Ez a rengeteg pénz egy új statisztikai lappal bõvítette amúgy sem túl rövid dicsõséglistánkat.
Felkerültünk a leggazdagabb klubok 100-as listájára. Ez és, hogy a klubranglistán is araszoltunk felfelé mutatta, hogy meghatározó tényezõvé léptünk elõ az európai futball színpadán. Ezen adatok birtokában, munkám e részét befejezetnek tekintettem. Elértem azt, amit idekerülésemkor, csak én hittem és olyan magasságokba emeltem a klubot, ami elképzelhetetlen volt. Maradt a sportszakmai kihívás. Mondjuk egy BL gyõzelem. Ezért a kijelentésemért megint két hét gumiszobát kaptam az elnöktõl.
16.457 átlagnézõ új klubcsúcsot ért, ami a fejlesztések után magától értetõdött. Nem tudom, lett volna-e értelme további bõvítéseknek. Nagyra törõ álmaimba bõven belefér egy 20 ezer feletti stadion. Próbáltam nem foglalkozni ezzel, de csak piszkálta a csõröm a következõ szint kicsikarása. Anyagi fedezet is megvolt rá, ezért tettem egy kísérletet. Bekopogtattam az elnökhöz és vázoltam neki, hogy maximálisan elégedett vagyok a pályán kívül elért expanzióval, de ha minden álmunkat valóra akarjuk váltani, akkor tegyük meg ezt a lépést is. Ambiciózus ember, ismerem jól sõt még barátomnak is vallhatom, így tudtam hogyan kell beszélni vele. Minden érvem ült és a felhozott elképzeléseimmel nyitott ajtón kopogtattam.
Nagyon nagy sikernek éreztem a megbeszélés végkimenetelét, ezért betértem kedvenc kocsmámba és elvegyülve a helyiekkel vidáman elboroztam. Betévedt néhány Maritimó drukker is, a csendesebb fajtából, így módom nyílt rá, hogy velük is eldiskuráljak. Riválisként is nagy elismeréssel beszéltek a munkámról, ami igen hízelgõ volt az amúgy sem szottyat egómnak.
A magyar kapcsolatom is kitûnõen mûködött. Ismételten kineveltünk egy magyar srácot az utánpótláscentrumból. Nagyon prosperálónak tûnt a felépített együttmûködés. A játékos tõzsdén is inkább az eladások jellemeztek, de ezen már ki lepõdött meg?!
Mint ahogy azon sem, hogy tehetséges ex-játékosaim, évek múltán is dagasztják büdzsémet:
Az Európa Bajnokság után (amit Anglia nyert), rengeteg kispad megüresedett. De én az elkezdett munkát a Brazil VB címmel szerettem volna tetõfokára juttatni, így meg sem fordult a fejemben, hogy szövetségi kapitányi irodámat áttelepítsem az öreg kontinensre. A portugálok 3 döntetlennel a tarsolyukban, nem élték túl a csoportküzdelmeket. Nem sokkal a torna végeztével rendezték az Olimpiát Londonban. A csoportküzdelmek után, sorrendben megvertük a Spanyolokat és a Franciákat, mígnem a döntõben alulmúltuk önmagunkat és rettenetes produkciót bemutatva, csúfosan leégtünk.
Mivel a nagyválogatott sikereire építve, az alsóbb korcsoportok világversenyeire is kiemelt figyelmet szentel a brazil közvélemény, kínos magyarázkodás elé néztem a torna végezetével. Érthetõen a nõi röplabda válogatott aranyérmét ünnepelték a szurkolók. Nekünk maradt a lógó orr és az ezüstérem, ami a nemesfém világpiaci árának alakulását figyelembe véve, annyira nem is rossz bolt. Személy szerint sikernek könyveltem el a második helyet és a nemzeti olimpiai bizottság ill. a labdarúgó szövetség is osztotta ezt a véleményem. Talán a vehemens szurkolók is nyugodtabban fogadták, mert csak 115 halálos fenyegetést kaptam. Lehetett volna több ezer is, mint az elõdöm esetében. Ám nem gyõztem a problémákkal foglalkozni, mert BL selejtezõ várt ránk, igen nagy téttel bíróan.
A Trabzonspor nem tûnt nagy falatnak, de annyiszor láttunk már borulni a papírformát. Na most ebben az esetben ez nem következett be. Oda-vissza mi uraltuk a játékot.
A Madeira-Liszabon-Genf repülõjáratra már Business-class bérletet kaptunk. Ennek tudtunk örülni. Hazafelé pedig a sorsolás végeredményének. Vidámságunk oka egyértelmû volt. A második hely nem tûnt olyan elérhetetlen feladatnak. Ehhez hozzájárult egy hatalmas bravúr. Otthon gyõztük le a MU együttesét.
A Werder
otthon és idegenben is kemény ellenfél volt. A maradék két meccsen igazolódott a bukik jóslata, és csoportelsõként meglett a továbbjutás.
A kieséses szakasz sorsolása igen kedvezõtlenül alakult, bár a mezõnyt elnézve, nem remélhettem könnyû ellenfelet. Bíztam benne, hogy egyszer eljön azaz idõ, mikor a mi kis lesajnált csapatunk lesz a rettegett ellenfél egész Európa szemében. Mikor a sorsolást vezetõ és a csapatokat húzó ember anyukái megállíthatatlan csuklásba kezdenek, mert a CD Nacional-t sorsolták ki.
Barcelonában nagy bénázások közepette sikerült gól nélkül maradnunk. Minden lehetõségünk adott volt, helyzeteket dolgoztunk ki és még kiállítás is volt a gránátvörös-kékeknél. De semmi nem jött össze elõl. Csakúgy, mint a visszavágón. Bármivel próbálkoztam, valahogy érezhetõ volt, hogy ebbõl nem fog lõtt gól születni. Impotensek voltunk a párharc során az ellenfél kapuja elõtt és ez a kiesésünket jelentette. Pedig a Barca csak nevében volt félelmetes. A mutatott játéka alapján, teljesen partiban voltunk velük és ha nem tiszteljük õket ennyire, bõven továbbjuthattunk volna.
De ismételten bizonyítottuk, állandó helyet követelünk magunknak a BL küzdelmeiben. Mind nagyobb tapasztalatra tettek szert játékosaim és már nem volt szabad olyan nagy álmélkodással és tisztelettel pályára lépnünk, mint évekkel ezelõtt. Ezt a kisebbrendûséget kellett valahogy levetkõznünk és magabiztosságot sugároznunk. Sokat szoktunk pókerezni és engem nagyon ritkán kaptak blöffölésen. No nem azért mert nem szoktam, hanem mert nagyon magabiztosan adtam elõ magam. Ezt kellene adoptálniuk a fiúknak. Süssön róluk a magabiztosság.
A KUPÁBAN egy igen könnyû meccsel tudtuk le a kezdõ fordulót. A sérülésébõl visszatérõ Alan számára igen jó formajavító meccsé lépett elõ, 5 gólja, pedig minden csúcsot megdöntött. Mentünk elõre és szokás szerint a Benficát sodorta utunkba a negyeddöntõben a sors. És szokás szerint ki is ejtettek bennünket. Sajnos a kupaküzdelmek során, a Benfica mindig fölénk kerekedik. Valószínûsíthetõ, hogy a játékosai jobban bírják a nyomást, bár az utóbbi idõben én is harcedzett legényeket irányítok. Talán viszketõporral szórnám be meccs elõtt az öltözõjüket, akkor nagyobb esélyünk lenne. Ki kell találnom valamit…