Football Manager topik
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
Aztán jött a Sporting és küzdöttünk, hajtottunk és magyar káromkodástól visszhangzott a stadion.
Ezzel a gyõzelemmel megerõsödött az önbizalmunk és a morálunk, szinte természetes volt, hogy folytatódik a kiváló sorozatunk.
Veretlenségünket az elsõ idegenbeli csatánkban buktuk el. Volt esélyünk, de egy meg nem adott tizenegyes meggátolta a pontszerzésünket.
A bajnokság félidejében így nézett ki a tabella. Igen szoros volt az élmezõny. A tavaszi menetrend sem adott sok lazsálásra okot. Mind a négy ellenfelemmel idegenben kellett megmérkõznöm. Szép remények. Mellettünk szólt az a mentális erõsség, ami jellemezte a csapatot. A srácok megdöglöttek egymásért a pályán és azon kívül is. Egy rossz szó el nem hangzott sohasem, nem fúrták egymást és nem voltak ellenségeskedések, klikkesedések csak az egészséges versenyszellem létezett. Ezt a harmóniát fenntartván, utazott el a csapat a téli alapozás idejére Bora-borára. Mivel zömében fiatalok alkották a csapatot, nem is volt aki kibúvót keresett volna az utazás alól. Egy jó bulinak tekintették. A családosok hozhatták a gyerekeket, és ígéretet kaptak arra, hogy az ünnepekre a nagyszülõkkel lehetnek a saját otthonukban. A szinglik viszont maradhattak bulizni szilvesztere is. Be kell vallanom, egytõl egyig mindenki jobban élvezte ezt a közös kiruccanást, mint a legutóbbit New Yorkban. Talán a páratlan szépség, az egyediség és a sokkal jobban relaxáló jellege miatt lett népszerûbb ez az út.
Én is maradtam volna a mennyasszonyommal, annyira megigézett a hely szépsége, de sokkal fontosabb jelenésünk volt Lajosmizsén. Összekötöttük az életünket és tartottunk egy hatalmas lagzit, melyen a klub részérõl csakis az elöljárók vettek részt. A nemzetközi, a portugál és a hazai szövetségbõl meghívtam a játékvezetõi bizottság elnökeit. Leitattam õket és kifejtettem véleményem a bírói tevékenységekrõl. Aljas módon, elõre eltervezve.
A pályán elért szép eredmények mellett, egy másik igen megtisztelõ esemény is érte a klubot. Egyszerre három játékost adtunk a Portugál válogatottba. Ebbõl két pályára is lépet egy barátságos meccsen, úgy hogy Barbosa elsõ alkalommal ölthette magára a címeres mezt.
Majd az elsõ VB selejtezõn Coelho is válogatott labdarúgónak mondhatta magát.
S folytatván a sort, Mutzel is letette a névjegyét elsõ válogatottbeli fellépésén. Nagyon büszke voltam erre a három srácra és teljesítményükre. Ezzel együtt a klubunk és az itt folyó szakmai munka ázsiója is rohamléptekkel nõtt.
Barbosa szerzõdéshosszabbítása igen komoly fejfájást okozott januártól. Mivel a futó kontraktusa lejárt volna nyáron, így tárgyalóasztalhoz ültünk. A fizetési keret nagy szabadságot engedett és a kulcsjátékosoknak heti £44ezret. Mivel szerzõdése szerint heti £10ezret keresett, jóval kedvezõbb kondíciókat tudtam ajánlani. Végül a maximálisan adható összegekben állapodtunk meg, ami summázva 4 év alatt £11milliót jelentett Barbosának, plusz egyszeri £2,2milliót a szignóért. Évekkel ezelõtt ez az összeg nemhogy egy játékos tekintetében, hanem az egész klubra volt költségteher. De a 2012-es évben, már megengedhettünk magunknak ilyen kiadásokat. Már csak az én fizetésemmel kellett volna matematikai mûveleteket végeznie az elnöknek. Tudtam volna ajánlani a hatványozást.
A téli átigazolási piac megnyitásakor, már volt egy-két befejezett ügyletem. A bevételünk csak nõttön-nõtt, ellenben a csapategységben felfordulást okozott. A szezon kezdetekor elszámítottam magam és 3-mal több csatárom lett a keretben. Rizzotól sikerült megszabadulnom, de a többi felesleges támadó egyelõre a nyakamon maradt. De mindenképpen meg akartam kettõtõl szabadulni. A másik veszteség Richolm eladása volt. Lehetetlen lett volna megtartani. Fél Európa sorban állt érte, és remélem jól döntött mikor egy gigász ajánlatát fogadta el. A pénzügyi része megfelelõ volt a klubunk számára, az 50%-os jövõbeni díj, amit kaphatunk, remélem minél magasabb lesz. Csakúgy, mint Popkhadze és Eduardo esetében. Valamint volt egy 10 válogatott meccs után kapott záradékom. Caldas hamar letudta egy a pár meccset, így újabb tetemes szerzõdési díj állt a házhoz.
Ezzel végképp stabil anyagi alapokon állt a klub. Megfelelõ háttérrel vártuk az újabb fejlesztéseket. Nem lehetett gond a jövõben.
Félelmeimmel ellentétben a csapaton belüli egység mégsem sérült az eligazolások és felesleges játékosok következtében. Tartottuk jó formánkat, és igen magabiztosan húztuk be az újabb gyõzelmeket. És nem csak a stabil védelemnek köszönhetõen, hanem az igen eredményes támadóinknak is. Rengeteg gólt szereztünk és tettem egy ígéretet, hogy ha megdöntjük az egy szezonban szerzett gólok klubrekordját, akkor én az egész csapatot meghívom a 10 éves házassági évfordulómra.
Rögtön mentünk a Bragához vendégjátékra és küzdeniakarásból jelesre vizsgáztunk ismét. Hajrában szerzett góllal elhoztuk a három pontot a harmadik helyezettõl. Talán ennek a rosz tavasz kezdetnek a hatására, de a Braga sorra szenvedte el a vereségeket, hamar kiszállva a versengésbõl. Nem is tõlük kellett a leginkább tartanunk, de megnyugtató volt, hogy eggyel kevesebb vetélytárssal kellett számolni.
A sorsolás szeszélye, és egyéb elfoglaltságaim miatt, több meccsünket elhalasztották, ezért mérkõzéshátrányba kerültünk az éllovassal szemben. Ezt azért nem tartottam szerencsésnek, mert így a hajrára összetorlódhattak a meccseim és fáradt játékosokkal nehezebb lett volna gyõzelmeket produkálni. Ugyanakkor az éllovasok begyûjtötték a gyõzelmeket, így nagy nyomást gyakorolva ránk és kapaszkodásra késztetvén minket.
Ilyen nyomás alatt behúztuk a kötelezõket, és két idegenbeli rangadónkon ( Sporting és Guimares) is békés döntetlent produkáltunk. Ezekkel az eredményekkel nagyon elégedett voltam és a kiegyensúlyozott teljesítményünk eredményeképpen a második helyet foglaltuk el a hajrába közeledvén.
Ismételten kiélezet idényvég. Nem örültem neki, de mit lehet tenni. Talán reménykedni, hogy egyszer majd öt fordulóval a vége elõtt már bajnokok lehetünk. Na jó ezen már én is nevetek. A Benfica elleni idegenbeli meccs nagyon fontossá vált, ha versenyben szerettünk volna maradni, ponttal kellett volna távoznunk a fény stadionjából. A múltban ez ritkábban sikerült, és a Benfica hazai mérlege sem ezt vetítette elõ. Szóval abszolút esélytelenül érkeztünk Lisszabonba. Gondoltam, nem is rakok terhet a fiúk vállára, csak játszanak felszabadultan. Semmi bunkerfoci, semmi nyomás. Sõt merészet húzva, a létezõ legtámadóbb felállást választottam! Gyõzni vagy meghalni, ez volt a csatkiáltásunk. Victor Fernandeznek is megmondtam, miután beszól, hogy nekünk csak egy célunk van, átvenni a Benfica dominanciáját a portugál labdarúgásban.
Ja igen a meccs.
Egy gyors kontra és egy rögzített helyzet eldöntötte a meccset. Illetve a fenomenális magyar kapusunk, aki észveszejtõen védett. Még a könnyem is kicsordult a lefújás után. Talán eddigi legnagyobb taktikai diadalomat arattam a Nacional kispadján. Meccs elõtt és a félidõben is egyéni utasításokkal láttam el a játékosokat, ami úgy tûnik bevált. Maximálisan elégedett voltam. De még messze volt a vége. Rögtön a következõ fordulóban jött a Portó. Ugyanolyan nehéz ellenfél, de a szezonjuk igen pocsékra sikeredett. 5. helyen tanyáztak és minden esélyünk megvolt a gyõzelemre. De a legmerészebb szurkolóink sem hittek egy ekkora mészárlásban.
Az utolsó három forduló elõtt így állt a bajnokság. Látszik, hogy az utolsó fordulóban Benfica-Sporting meccset rendeztek, ami nekünk ideális volt. Ha addig mindenki hozta a meccseit, akkor is Sporting gyõzelem kellett a bajnoki címükhöz. Ha ez nem történt volna meg, akkor nekünk a Pacos idegen, Rio Ave hazai és a Boavista elleni idegenbeli meccsen keresztül érhettük volna el az álmunkat. Ez a sorsolás viszont ideálisnak tûnt.
A Sporting már a pénteki napon letudta a Naval elleni ütközetét. Papirforma. A szombati nap a miénk volt. Papírforma.
A vasárnap a Benficáé. Meglepetés! Micsoda hajrát mutatott a Guimares. Imádtam õket. Ezzel az aranytól egy picit távolodott a Benfica. Engem inkább az aggasztott, hogy nem e teljesen kipukkadtak az utolsó fordulóra. Mert én csak akkor nyerhetek, ha a Sporting botlott volna. Ez pedig inkább volt valószínû Lisszabonban, mint a Maritimo vendégeként. Bár én még úgy, mint akkor, soha nem szurkoltam a riválisunknak.
A tabella így festett. Pénteken a Benfica ment a Naval-hoz. Meglepetés! Így õk végleg elszálltak. A Sporting a mi fenségterületünkre, Madeirára érkezett, az akkor nagyon szeretett Maritimohoz. Mivel teljesen egy idõben rendezték a két meccset a szigeten megállt az élet. De szószerint ám. Még az a sok tízezer turista is focilázban égett, annyi különbséggel, hogy õk a vízparton követték az eseményeket. Mégiscsak nyaralni voltak itt. Bár a stadionba menet egy holland családot láttam a tengerben. Azok is valami tudósok lehettek, mert errõl nem tudomást venni!?
Aki a mi kis ékszerdobozunkba nem fért be, az a rivális stadionjában szurkolt a Maritimonak. Egyedülálló és megismételhetetlen este volt a sziget történelmében.
Az elsõ esemény a Sporting vezetõ gólja volt a 16. percben. Néma csend, talán csak a zöld-fehér klub szurkolóinak örömittas kiabálása hallatszott át hozzánk. A maradék fél óra mint egy pillanat úgy fogyott el. Ott 0-1, itt 0-0 a félidõben. Nem a legjobb.
Picit felemeltem a hangom a szünetben. A csatáraimnak elmondtam, hogy õk jelenthetik a különbséget a két csapat között. De nem õk hallották meg szavaimat, hanem a Maritimo játékosa, Ceará, aki egyenlített a város túlsó oldalán. Hát most picit hangosabb lett a sziget. Pöttyet feljebb toltam a védekezésünket és a támadójátékunkra helyeztem még nagyobb hangsúlyt. Ennek eredményeképpen a 78. percben, mikor már nagyon szorongtam, Barbosa fejelt egy gólt. Nem tudom szavakba foglalni mit éreztem. Kiengedtük a szellemet a palackból. Irányítottuk a meccset és cserékkel szabdaltam a folyamatos játékot. Az egyik Rio Ave játékos elvesztette a fejét, emberelõnybe kerültünk, sokkal könnyebben tartva így az eredményt. Egyik pályán sem változott az eredmény, szóval azonos pontszámmal várhattuk az utolsó fordulót!!!
Már csak egy feladatunk maradt, hogy mennybe menjünk. Minimum ugyanazt az eredményt elérni, mint amit a Sporting, a Benfica vendégeként. Mivel az egymáselleni összehasonlításban vertük a Sportingot (1-0 otthon és 1-1 idegenben), nagyon kedvezõ helyzetben voltunk. Az se lett volna baj, ha simán nyerünk Boavistában és akkor nem számít semmi egyéb eredmény. De jó volt a tudat, hogy a Benfica lealázhatja a Sportingot és akkor ki sem kell futnunk a gyepre, bajnokok lehetünk. Akkor a tabella.
Igen lomha és eseménytelen volt az elsõ félóra. Semmi hír a másik pályáról, ami jó. Csak a Sporting ne lõjön gólt. De a Benfica megtette, és a 32. percben pontelõnnyel vezettem a tabellát. Még le sem ültek a segítõim az ugrándozásból, máris egyenlített a Sproting. Kicsit megzavarta a pályán lévõket a történés és a 45. percben gólt rúgott a Boavista. 1 másodperc múlva sípszó hallatszódott, lesállás miatt maradt a 0-0.
Félidõben maradt minden változatlan. Szokásom szerint, kiábrándultságomról tettem tanúbizonyságot a félidei megbeszéléskor. A két csatáromat viszont bíztattam, remélvén szállítják az aranyat a nyakunkba. Nem tudom mi volt a baj, talán a tét, de a középkezdés után a 19. másodpercben gólt lõtt a Boavista. Nagy a baj. Most a Sportingnál a pontelõny. Bajnokok lehetünk, ha mi rúgunk gólt, gólokat vagy ha a Benfica teszi ugyanezt. Csak teltek a percek és azon kívül, hogy idegbajt kaptam nem történt semmi. Határozottabb támadójátékot rendeltem el és sûrûn fohászkodtam. A történelem nem ismételhette önmagát. És jött az égi segítség Didot személyében, aki szabadrúgásból betalált a Sportingnak a 79. percben. Sõt a gólt megelõzõ szabálytalanság miatt, kiállították ex-játékosomat, Lekic-t. Újra a mi kezünk a bajnoki kupán. De még volt 10 perc. De micsoda tíz perc!
Próbáltuk bevinni a döntetlent és remélt bajnoki címet jelentõ gólt, ezért küzdöttünk egész évben és dolgoztunk már 7 éve együtt. Egy gól és 10 perc. Szédület. Már csak öt. Még jobban hányinger. Már csak kettõ, mikor repült a kispad oldala. 10 emberrel gólt lõtt a Sporting. Kábulat, szótlanság, oxigénhiány. Most mit lehet tenni. Minden csere ellõve, taktikai módosítást ki fog már fel, hisz roggyantak a térdek, remegtek a gyomrok. Gyors kupaktanács a segítõimmel és hadrendmódosítás a 90. perc kezdetén, pont mikor megtudtuk, volt 3 percünk csodát tenni. Már csak 30 másodperc mikor 20 méterre a kaputól felrúgták Cicerót. Utolsó esély. És az állat Guarín becsavarta a bal felsõbe!!! 20 másodperccel a vége elõtt kiegyenlítettünk. És mivel a másik pályán már vége volt, gyakorlatilag kezdõdhetett a fieszta.
Szavakat nehéz találni! Hihetetlen! Egy biztos a legjobb drámai alakításért nekünk kellett kapnunk az Oscar-díjat.
Napokig nem aludtunk, csak a buli és a részegség. Gyakorlatilag a bajnoki prémiumnak alávágtunk, de kit érdekelt, hisz BAJNOKSÁGOT nyertünk! Leghamarabb az év végi díjátadóra józanodtunk ki, ahol bezsebeltünk egy pár címet.
Elõször az év csapatát tömtük tele játékosokkal, majd megkaptuk az év kapusa és az év edzõje címet. Reggel pedig értesítés, hogy Nyon-ba is várnak minket, a BL szezon csapata díjátadóra.
Félelmetes szezon volt. Talán szavakat sem kellene rá pazarolni, vagy ha igen azt is csak szuperlatívuszokban. Munkába sem akartam állni, hanem csak a megérdemelt nászutamra elmenni. Még nagyobb és még fényesebb ismertségben lubickolt mindenki, csak én vonultam el a feleségemmel a krétai nászútra. Semmi felhajtás, csak pihenés és nyugalom. Reméltem, a Perzsa tengeren ezt megtalálhatom.
Asus M2N|AMD Athlon 5600+|2GB RAM Kingmax|Gigabyte nvidia 8800 GT|Chieftec 550W|Raidmax Katana táp nélküli fekete ház|Samsung 500GB Winchester
Asus M2N|AMD Athlon 5600+|2GB RAM Kingmax|Gigabyte nvidia 8800 GT|Chieftec 550W|Raidmax Katana táp nélküli fekete ház|Samsung 500GB Winchester
Asus M2N|AMD Athlon 5600+|2GB RAM Kingmax|Gigabyte nvidia 8800 GT|Chieftec 550W|Raidmax Katana táp nélküli fekete ház|Samsung 500GB Winchester
-Olyan nincs hogy nincs. -Akkó\' van...
I will never be blue, I don't need no guns and I'd rather walk alone! MUFC
namindegy, Tottenham - FTC 4-0 😄D 7-2vel kiestem uefa kupábol, azér bevétel jóljött igy 2. évre télen jön is 2 uj srác :\
We\'re the Arsenal, a new generation, playing whith a style that\'ll capture the nation, this new team is a sensation, let\'s give Wenger a standing ovation...
We\'re the Arsenal, a new generation, playing whith a style that\'ll capture the nation, this new team is a sensation, let\'s give Wenger a standing ovation...
Befejeztem az elsõ szezont Hollandiában, izgalmas és érdekes volt:
A rájátszás pedig egy agyrém, gólkülönbség nem számít. Ha meccset nyersz, akkor ugye kapsz egy wint. Ha otthon ikszelsz, akkor is XD. Szóval 6 meccs kellett az elsõ osztályhoz.
Osztályozók
"A fociban az a lényeg, hogy a labdát ahhoz passzold, akin ugyanolyan szín? mez van, mint rajtad.Ja! És futni kell! A vízilabdában ezt már rég kitalálták: aki nem úszik - megfullad." Hofi
HALA REAL MADRID!!! The BEST: SCHUMI. NEXT LEGEND: VETTEL.
És Nistelrooy gólja sem volt les. <#hehe>#hehe>
ennyi az egész történet 😊
don't give a fuck
igen de szabály szerint h ha kivonja megát a játékból ha lesen van akkor az nem számít, van pár ilyen érdekes átfedés :S
don't give a fuck
viszont azthiszem ha szigorúan vesszük a lesszabályt akkor lesnek számít, mert a gólszerzõ helyzeti elõnybe került a leshelyzet által. amennyire én megfigyeltem a legtöbb esetben nem szokták befújni.
don't give a fuck
Amikor Guzmán kapta a passzt Elmander lesen volt de mikor kapura lõtt Elmander már visszahúzódott és onnan verte be a kapusról kipattanót

\"És tegyük azt is hozzá, hogy minden kelet-európai, az itteni mutyikat és lopásokat elszenved? állampolgárnak az orosz milliárdos felt?nése óta kötelessége tiszta szívb?l utálni a Chelsea-t.\"
