6682
Önbizalomhiány
-
#4761
akkor buzievagy? -
Rundstedt17 #4760 Ez a emo duma 14-16 éves taknyosok sajátja,szinted egyértelmű.ne aggódj majd kinövitek ezt a klikesedést:D.Ráadásul itt nem kell helyesen írni szerencsétlen -
#4759
emo e vagy? tanulj már meg írni -
Rundstedt17 #4758 Én sem értem a sírását:d.komolyan azon nagyon fenakadtam hogy nagy baráti kört hiányol:D.mikor csak érdekről van xó mindenesetben:d.a csajos dologban is sok az igazság.amíg volt időm energiám 75%éka csak rá ment és rengeteg gondot idegeséget okozott:/.most így egyedül szabad vagyok és ez nagyon jó érzés mikor azt csinálx amit akarx és xeretx nincsenek plux gondok:d -
Nandusz #4757 Egyrészt messze nem vagyok azon a véleményen, hogy ez lenne az ország egyik leglátogatotab fóruma (ugyanis sehol sincs ez ahhoz)..tehát már itt bukta a dolog, másrészt meg nem hinném, hogy tisztem lenne eme két emberke egysíkúságára és titokzatos és betegesnek mondható ideológiai életvezetésére való állandó rávilágítás. (mint ahogy savior tette épp) -
ba32107 #4756 Hirtelen azt hittem, hogy Nandusz csak angol billentyűzetet talált 
-
#4755
A szösz? Az olyan apró kis pihe... - Bocs, a tudakozóreklámot nem tudtam kihagyni.
Tudod, szerintem a gazdagság is ilyen. Nem az a fontos, mije van, hanem hogy másnak nincs. Alkalmas erre a fületlen gomb is. De ha te is hülye vagy, meg én is, meg mind a többiek, akkor ő nagyon okos. De lehet, hogy csak hozzám képest, még az is, csak őszerinte. -
#4754
/hóhérakasztás
ő csak idejön, leszól, beszól, kritizálja a kurva nagy IQ-nkat sat., mert csak így "bedrogozva" lesz önbizalma... vagy mi a szösz.
-
#4753
Ellened? Én spec amit olvastam tőled értelmesnek tartom. a topik meg azért van, hogy beleírjunk. Magam részéről semmi baja az önbizalmamnak. Én szép apránként rájöttem, hogyan szeretnék élni, azóta azt teszem.
Mondjuk a felesleges gazdagság nem érdekel. A normális szintű megélhetés, amikor nincsenek kenyérgondok, hasonlók, annál inkább. Csomó dolog van még, amiket megtanulnék, helyek, amiket megnéznék. Azt se adják ingyen.
Viszont RaulRealnak tényleg nem tesz jót ez a topik. Mikor ide ír szépen táplálgatja a sérelmeit.
A színészettel kapcsolatban amit te írtál jogos. A nyelvtudás, a tanulás, az ismerős, minden. De amit di199-nek mondott az anyja, az egyáltalán nem. Nemcsak szép színészek vannak. Sőt a legnagyobbak közül se mind az. Ahhoz tehetség kell, komoly marketing tudással, vagy megfelelő támogatóval.
Barátok: nagyon sok év alatt se nagyon jön össze 4-5 embernél több az igaziakból.
#4745 Igen, tök hülyén állsz a dolgokhoz. A baj ott van: ki kéne mondanod szép hangosan, érthetően, saját magadnak, hogy ilyen vagyok. Apám ilyenre csinált, anyám ilyenre szült, ők ketten ilyenné neveltek. Ha nem tetszik nekik valami, reklamálhatnak saját maguknál. Ez nem az én problémám, hanem az övék. Én a saját életemet fogom élni ezentúl, nem az ő sirámaikat táplálni.
És gondolj bele: mikor nagyon előadják magukat még mindig csúnyán is vissza lehet vágni - "Kínos tükörbe nézned?"
Gondold végig. -
#4752
-
#4751
Rágódj a problémám, aztán egyszer az asztalra csapsz, hogy akurvaéletbe, mit veszíthetek, ha megpróbálom.Ne más unszolására csináld. Aztán jön egy két kisebb-nagyobb sikerélmény, és minden jó lesz :) -
#4750
Ez a barátnő dolog elég negativan van megközelitvefelőled...Igaz,hogy vannak ezek a dolgok,ezt mondja az eszed...Hogy pfff,minek nő,hurcolászni kell ide,oda bemutat anyjának apjának,mindeféle ismerősének akik igy meg ugy lehordhatnak,aztán ugyérzed minden jól mehgy mikor bejelneti az asszony hogy hát ő talállt más szevasz.Na azért vtted ide-oda mentél ele abba,amit nem szerets,költötted rá a pénzt,hogy aztán otthagyjon?
De a szived mondhatja,hogy lehet h vannak ezek a rossz dolgok de ott vannak a jók is.Az h együtt vagytok,jól érzitek magatok,csináltok ezt-azt együtt... -
#4749
Azért te sem tudtad megállni, hogy be ne szállj a ringbe 
-
savior #4748 egy hibas eletideal alakult ki a fejedben, ezert erzed magad szerencsetlennek. ugy gondolod, hogy a nagyon jol fizeto munkahely, a szep baratnoi, a gondoskodo es mindent megado szulok, a rengeteg barat a megfelelo eletmod, es mivel ez neked nincs meg ezert egy senki van. valtoztass az eletszemleleteden.
jol fizeto munkahely: van olyan dolog amire nagyon vagysz de nem tudod megfizetni? szerintem nincs. mije van egy nagyon gazdagnak? 3 haza, 4 kocsija meg piccasso festmeny a falon. hianyzik ez valakinek, kell ez valakinek? a kutyanak sem. tok felesleges dolgok
baratno: szeretned hogy semmi szabadidod ne legyen? szeretned hogy olyan helyekre kelljen menned, olyan zeneket kelljen hallgatnod, olyan filmeket kelljen nezned, olyan emberekkel kelljen beszelned, akiket es amiket utalsz? szeretned hogy ne csak a sajat gondjaiddal kelljen megkuzdened, hanem a partnerodeval is? ugye hogy nem
baratok: igaz baratbol keves van. ne dolj be annak, hogy egyeseknek sok van. ez csak a latszat. ezek latvany vagy erdekbaratsagok. valojaban mindenkinek nagyon keves igazi jo baratja van. probalj te is csak 1-2 emberre koncentralni, azokra akik ertekelik a tarsasagod. hagyd a tomegeket. 20-30 epphogy ismerem barat seperc alatt eltunik melloled, de 2-3 jobarat nagyon sokaig megmarad -
savior #4747 1: munkahelyen, edzoteremben, suliban, discoban ne probalj baratnot talalni. minden ilyen helyen be van szerezve par mupina kulonbozo megfontolasbol. pl hogy a vendegcsalogato gyanant, vagy hogy a dolgozok kedvet feldobja, vagy hogy a suliban ne a 15 eves pinakat akarjatok megdugni, hanem az idosebb es talpraesett mupinat. probalj valami fuggetlen helyen ismerkedni.
2: ne apaddal meg anyaddal baratkozzal. amerika, szineszet. van felsofoku angol nyelvvizsgad? van vizumod amerikaba? tudsz szerezni oda letelepedesi engedelyt? van 1-2 milliod, ami megalapozza a kiutazast? elvegeztel mar egy szineszi iskolat? van mar gyakorlatod a szineszkedesben? van kint amerikaban kapcsolatod? terj mar eszhez hulyegyerek, nincs semmid. szerinted akkor lenne jo anyad, ha hagyna odamenni, hogy 1 honap mulva csovezzel az utcan?
-
kocsisgabor9999 #4746 Gyengék? hm -
di199 #4745 Hello!
Hogy kell megváltozni?
Hogy kell előrelépni ha valakinek a tőke teli van azzal hogy nincs nője nincsenek barátai egy senki?
Én iszonyatosan gátlásos vagyok.
A családomról.
Apám:Egy házban élünk de nem szólunk egymáshoz köszönni se szoktam neki.Ő sem nekem.Már kis koromtól kezdve azt halottam tőle hogy szerencsétlen vagyok semmire se vagyok jó.Más az apjától tanul mindent ő tölem azt várta el hogy saját magamtól tudjak meg mindent.Ő sok dologhoz ért de szerintem nem jó apa.
Anyám:Vele egész jó volt a kapcsolatom mindent elmondtam neki egészen addig amig 14 éves koromban mondtam neki ha nagy leszek akkor kimegyek amerikába szinésznek.Erre azt mondta hogy oda szépnek meg jóképűnek kell lenni.
Értitek baszki a saját anyátok tart visszataszitónak innéttől kezdve már sosem szóltam hozzá.
A szüleim igazából azt suggalták felém hogy egy szerencsétlen vagyok.És én elhittem.
A hugom:na róla is azt hitztem hogy legalább neki jelentek vmit aztán mikor megkérdeztem mi kell a nőknek azt mondta hogy én biztosan nem.A hugomról annyit hogy egy büdős kurva két-hetente más foszerral kúr akik fizetnek neki(szolárium bérlet,fitnes bérlet,mc donald,ékszerek,bulik,kocsikáztatja magát).Aludni se tudok állandóan csak nyögések jönnek a kibaszott szobájából.
Családi háttér nagyjából ez.
Magamról:
Iskola:Total passziv vagyok órán ha a tanár kérdez vmit és nekem van vmi ötletem nem merem kimondani (függetlenül attól hogy jó vagy rossz)
Barátnő:Na ez nincs.Tetszett egy lány hosszú ideje de közben lett barátja pedig mosolygott felém.Nem mertem kezdeményezni.Na mindegy amikor megláttam a barátjával összeestem(ez kurva ciki volt a csaj előtt).Mas discoban mosolyog rám a csaj ami szerintem annyit tesz hogy tetszek neki mégsem merek nyitni felé mert tudatalatt azt gondolom hogy nekem nem lehet jó nőm de még ronda sem.És egyébként is ha odamennék ugyis csak elküldene szóval inkább meg se próbálom mert tudom az eredményt.Eddig még sohasem probálkoztam egy csajnál sem.
Munkahely:Iskola mellett hétvégén szoktam dolgozni és néha hétköznap is.A lényeg melóhelyen is volt egy nagyon jó csaj és halottam masokkal beszélni tök kedvesen beszélt pedig elég vadmacska kategoria volt.Na mindegy egyszer köszöntem neki azután már köszönni se volt kedvem inkább nem égetem őt azzal hogy ráköszönök.
Nagyjából ennyi.
A tököm teli van az egésszel meg akarok változni de nem tudom hogyan kéne nekiállni.
Én a szüleimet is hibáztatom abban hogy ekkora egy pöcs lettem.Meg persze magamat is hogy elhittemhogy egy senki vagyok.
Szerintem egy szülőnek a gyereknek egy pozitiv dolgot kéne suggalni nem azt hogy te csak azért vagy a világon mert kellenek pöcsök is.
-
savior #4744 legalabb neki van esze es nem ir ide tobbet. ti meg most is ott tartotok, hogy nap mint nap idejottok es hulyet csinaltok magatokbol a nagy nyilvanossag elott. gratulalok, kurva nagy iq kell ahhoz, hogy valaki az orszag egyik legolvasottabb foruman targyalja ki a maganelete serelmeit, meg hogy buzinak tartjak az iskolaban es hogy az anyja meg 30 evesen is pelenkazza.
de legalabb a csapatszellem megvan bennetek. egybol osszefogtok ellenem mert erzitek, hogy egyedul gyengek vagytok hozzam kepest -
#4743
Ó, ha ezt az üzenetet látná! Egy életre elmenne a kedve az önbizalomhánytól! Eddig azt hitte, nem szereti senki, nem néz fel rá senki. És íme: egy ember, aki azonnal betippeli, hogy már seggnyalója is van! Azért ez nem kis haladás. -
kocsisgabor9999 #4742 raulka írta: "Nem várok sajnálatot. Csak annyit kívánok: ROHADJATOK MEG." -
savior #4741 nem, en anyad vagyok -
kocsisgabor9999 #4740 Vagy a seggnyalója? -
kocsisgabor9999 #4739 Ja, hogy te vagy raul? -
savior #4738 eppen anyadon fekszik -
kocsisgabor9999 #4737 Raul a hullaházban van, vagy a tankönyv előtt? -
#4736
Nálunk érdekes volt. Nagyanyámmal bármi meg lehetett beszélni ha ketten voltunk. A többiekkel meg kb semmit. Aki figyelt az rögvest a saját elképzeléseit nyomta, sokszor nem is a témáról. De én már gyereknek is fura voltam állítólag. Úgyhogy nálam a nem értesz hozzá, nem beszélek róla megoldás volt. Olyan dolgokról meg bárkivel lehetett beszélni, ami őt érdekelte. (Az engem nem, már más kérdés. De alapból szeretem, ha a körülöttem élők jól érzik magukat, így meghallgattam.) -
#4735
Szerintem nem jó példa a nagyszülők, öregebbek mert nálunk pl. ha kérdez valamit, miután befejezte már rám se figyel és rohadtul nem érdekli (szerintem) aztán állandóan visszakérdez ha befejeztem hogy mit is mondtam?
[Magából indult] -
#4734
Azért anyám volt a legnagyobb az önbizalomtanárok közül. Volt egy nagyon hasznos mondása:
- Úgy élj, hogy irigyeljenek! Akkor is, ha semmi nem megy, akkor is, ha majd éhen halsz. A vég akkor jön, ha sajnálnak. -
#4733
Baromi jót írtál, mint kívülálló személy, iszonyat jót röhögtem rajta annak ellenére, hogy ismerős a történet. Persze mikor az emberrel ilyen történik már tele van a töke ezekkel az értelmetlen közhelyekkel teli párbeszédnek nem is nevezhető monológokkal... de legalább így utólag vicces a dolog! -
savior #4732 mindenhol ez van. amint elkezdel jo lenni valamiben egybol elkezded szurni az emberek szemet, mert tartanak tole, hogy ok a hatterbe szorulnak. en is szembesultem mar tobbszor ezzel, hogy amint a teljesitmenyem tullepte az oveket egybol kiutaltak es ellensegkent kezeltek. ilyenekben fordult elo: sport, munkahely, mmo(penzdijjazasos versennyel). tehat ahol penz van. -
#4731
Úgy az összképhez:
Tapasztalataim azt mutatják, az emberek legtöbbször meg sem nézik, miről van szó, pl. egy beszélgetésnél. Csak a saját gondolataik visszaverődését hallják. Ezért van az, hogy a család a legelső és legerősebb visszahúzó erő a változtatás kísérlete esetében.
De erről semmitse tud, aki nem volt az én nagyszüleimnél karácsonyi vacsorán. Nem pótolható már. A stílus:
- Te miért nem jössz beszélgetni? - Volt a kérdés felém.
- Kivel?
- Hát velünk!
Na ehhez képest képzeljétek el (aki olvasta Rejtőtől a Néma revolverek városa c. könyvet érteni fogja):
X mennyiségű ember ül az asztal körül. Egyik elkezdi:
- Képzeljétek a munkahelyemen...
És kapcsiból a válasz:
- A múltkor nem sikerült a süteményem!
Valamibe belekezdtem: - Ilyen hülyeségekkel is csak te foglalkozol!
Másnak bejött ugyanez: - Miből él ez ilyen jól? (Abból Anyukám, ami miatt lehülyéztél.)
Most ettől lehet magam alá esni. Nem állt szándékomban. Úgyhogy maradt a család tudatlanul azzal kapcsolatban, mit tervezek, mit teszek.
Viszont ami érdekes, olyannyira hogy direkt indítottam a kérdés miatt egy Google csoportot, az emberek simán csatlakoznak bármihez, ahol kihasználják őket, de messzire menekülnek onnan, ahol nem. Kíváncsi leszek a hozzászólásokra.
#4723 A te ne foglalkozz ilyennel! téma: vannak, akik rosszul tűrik a konkurenciát. Megpróbálják pl. a grafikai témától eltántorítani azt, akinek kellő fantáziája és türelme van ahhoz, hogy náluk jobb legyen.
Nem minden kultúrában van így. Hallottam távol-keleti mestertől tanítványa felé: Keress nálam különbet! Én már nem tudok neked többet tanítani, de te még tudsz hova fejlődni. Büszke vagyok rád! -
#4730
Egyébként salsoul-ra érdemes hallgatni, mert ő nagyon jókat szokott írni. -
#4729
Hy,
Hát tényleg szép hosszú levelet írtál, de aki végigolvas 10 rövidet... ez sem tart több ideig! Én megértem a problémádat, de már az első bekezdésben feltünt, hogy ezt az egész világra kivetíted, pedig nem mindenhol ilyenek az emberek, legalább is a tapasztalataim alapján nem.
Ami viszont minket illet... hát igen, sajnos a meglátásod igencsak helytálló, de valójában egy olyan dologról szól, ami már világszerte ismérve a magyar embereknek, vagyis a rosszindulatúság, ami abból fakad, hogy a legtöbb ember nem elégedett saját magával, az életével vagy a világban betöltött szerepével vagy egyszerüen csak túl sötét. Ez a dolog nem mostanában alakult ki és sajnos te nem is fogsz tudni változtatni rajta, maximum védekezhetsz ellene és esetleg jó érzéssel fog eltölteni, hogy te nem olyan vagy.
Én is szomorúan látom, hogy itthon nem veszik emberszámba egymást az emberek, nem kell hozzá messze menni, elég ha felszállsz a villamosra... tuti lesz valaki, aki rádlép, meglök stb. és az is biztos, hogy egy szót nem fog hozzád szólni utána, hogy bocs vagy valami! Persze ha csak ennyi lenne a probléma, hát nem halna bele senki, de ez csak egy apró jele annak a hatalmas nemtörődömségnek, amiről szó van.
Azért ne legyünk teljesen meglepődve az embereken, hiszen mindenkinek rengeteg problémája van, amivel el lehet foglalva és önmagában még nem lenne csoda, hogy ezért be vannak fordulva a saját világukba, ahol másnak nem igen jut hely magukon kívül. Bár nekem az a tapasztalatom, hogy egy csoport mindíg többre jut, mint 1 ember, persze ehhez össze kell dolgozni, kompromisszumokat kötni, elfogadni a másikat és nem utolsó sorban tiszteletben tartani azt is, akit esetleg nem tudsz elfogadni. Na most a tisztelettel már csak annyi a probléma, hogy itthon a halvány szikrája sincs meg az emberekben. Az előbb említett problémákra pedig mindíg az olaszokat szoktam felhozni, akik még csóróbbak, mint mi és mégis összetartanak, nem a másikon töltik ki a dühöt, ami abból ered, hogy nem tudják megoldani a problémát és persze éppen ezért meg is tudják oldani majd, mert később közös erővel már sikerül nekik.
Ami az elfordulást illeti, hát meg tudom érteni, én pl. elég halkan beszélek és a legtöbb ember nem szokott visszakérdezni, ha nem ért vmit, csak bólogat, mint egy birka. Van, amikor jól szórakozom ezen, mert elég kellemetlen helyzetbe lehet őket hozni, ha visszakérdezel... hozzáteszem, nem direkt csinálom az egészet, csak ilyen a hangom, így dobtak ide a Földre és azért igyekszem odafigyelni, hogy érthetőbben fejezzem ki magam, csak hát nem mindig sikerül.
Ami a grafikus srácot illeti, hát tipikus magyar és most szeretnék megkövetni minden magyar embert, aki nem minősül annak, mert rengetegen vannak és ebből a hsz-ből úgy tünhet, hogy én valami magyarellenes aktivisa vagyok, de ez nem így van. Csupán a tapasztlataim alapján ez a kép alakult ki bennem a saját hazámról és a külfölön is hasonló a tendencia, tehát nem tartanám véletlennek, biztosan van igazságalapja. Az viszont egy másik nagy igazság, hogy a rosszat sokkal könnyebben észrevesszük, mint a jót, így azt javaslom mindenkinek, hogy a saját tapasztalataira támaszkodjon, ne pedig az enyémre.
Tehát a sráchoz visszatérve azt ajánlanám neked, hogy olyan barátokkal vedd magad körül, akiket te becsülsz, tisztelsz és jól érzed velük magad, de ne hamarkodd el ezeket a dolgokat, egy ember megismeréséhez néha egy élet is kevés... viszont ha eljutottál idáig, akkor nézd meg azt is, hogy vajon fordítva is müködik e ez a dolog. Igazából ez egy iszonyat nehéz dolog, mivel a legtöbb ember nincs is tisztában a szó jelentésével (barát). Szerintem azért érdemes különbséget tenni a haver és a barát közt, nem véletlen van rá 2 kifejezésünk is, mivel mást takar, de ezt most nem fejteném ki, mivel valószínüleg mindenki tudja, aki meg nem, az így járt. Tehát ha körbevenni nem is tudod magad velük, de ha már 1-et találsz, aki valóban barát, az is hatalmas előrelépés és nagy dolog.
Amit a lottóról írtál abban van igazság, persze kinek kellenek olyanok, akik érdekből vagy pénzért barátkoznak vele. Én ugyan nem vagyok gazdag, sőt... de sokféle érdek van ugye, nem csak a pénz és részemről mindenkihez úgy viszonyulok, ahogy ő hozzám. Nekem az a véleményem, hogy olyannak kell lenni az emberekkel, amilyenek ők veled... akár egy tükör. Ha valaki érdekből akar veledlenni, akkor találj benne te is egy érdeket és használd ki előbb, mint ő téged vagy pedig rázd le egyből! Én inkább az utóbbit javaslom, bár az első talán jobb lecke neki, de azt azért óvatosan kell csinálni, hogy azért még a tükörbe tudj nézni utána, de ezt mindenki tudja, hogy mit engednek meg az elvei, mindössze annyi lenne a lényege a dolognak, hogy amit el tudunk viselni, azt viseljük, emelkedjünk az ilyen emberek fölé, ha más nem is de mi büszkék lehetünk magunkra, de ha valaki nagyon pofátlanul akar kihasználni, azt azért mégse türjük el!
Hogy másik ember miatt neked van lelkiismeretfurdalásod... hát felesleges, mondhatnám, de velem is előfordult már. Nyilván ha egy ember van a társaságodban és vele jelensz meg valahol, akkor az ő viselkedése alapján téged is megítélnek az emberek, ezért is fontos, hogy milyenek a barátaid, de az ilyesmi előfordulhat bármikor, bármilyen helyzetből adódóan olyannal is, aki egyébként normális. Igazából az ilyesmit gyorsan el kell felejteni és kész!
Nőkről nem tudok neked nyilatkozni, nekem ott jön ki leginkább az önbizalomhiányom, amit azért némi alkohol tartamú üdítővel orvosolni lehet, de öszintén szólva a Nőkön kigazodni lehetetlen és általánosítani teljességel felesleges! Érthetetlen kis szerkezetek Ők!
Ennyit tennék hozzá a leveledhez, de ezek tényleg csak ilyen okoskodások, megvalósítani sokkal nehezebb, mint leírni és igazából Te tudod a legjobban, hogy mikor mit kell tenned, egyszerüen halgass az ösztöneidre, ezt tudnám neked tanácsolni! Tök jó, hogy van egy ilyen hobbyd, ez máris célokat ad, de azért másra is kell időt szakíani! A lveledből ítélve nem vagy egy buta gyerek, egyszerüen csak nem vagy elégedett világgal, amit én személy szerint teljesen megértek, de ennek ellenére el kell fogadni, mert ha megteszed és rendet raksz a fejedben, akkor sokkal sikeresebben tudsz majd élni és alkalmazkodni hozzá. Ha pedig nem tudod elfogadni, akkor egy pont itt olvasott idézetet szúrnék be neked: "Nem mondhatod, hogy nem tudod megváltani a világot, ha meg sem próbáltad!" -
neménvoltam #4728 #4723-ra ment -
neménvoltam #4727 Az a baj, hogy a problémát ugyan rendkívűl jól körülírtad, viszont az élethelyzetedből nem sokat írtál (család, munka vagy suli, tehát a környezeted), pedig ezt jó lenne ismerni. Így látatlanban annyit tudnék mondani, hogy ha hajlandó vagy elfogadni azt, hogy te nem vagy egy mindenkin átgázoló típus és képes vagy tartani magadat az elveidhez, akkor meg fog szilárdulni a személyiséged, ha tudatosan építkezel. Ha megpróbálsz beolvadni és olyan lenni mint az általad definiált "többiek", akkor csak azt éred el, hogy mégszarabbul fogod érezni magadat a bőrödben, mert legbelül érezni fogod, hogy csak átkúrtad magad és te nem ilyen vagy. Nem az tesz téged sebezhetővé, hogy mások problémáit is a szívedre veszed olykor, hanem az, hogy hezitálsz. A környezeted nem feltétlenül azért nem fogad el mert te "jó" vagy ők meg "rosszak", hanem mert instabil a kisugárzásod és ez azért szar, mert a viszonylag szilárd emberek nem tűrik meg maguk mellett a gyengéket, mert félne, hogy magukkal rántja őket. Ami viszont fontos, hogy nem a 0-ról indulsz, mert amit az írásodból leszűrtem, az azt tükrözi, hogy már vannak elveid és néhol észérveid. Az, hogy az emberek nem tisztelik a másikat az sajnos igaz, kurvul a világ ez van... ha akarsz lehetsz különb, ha meg nem akkor beállhatsz a sorba... -
#4726
Én meg úgy gondolkodok: annyi sikeres embert látok miért ne lehetnék én is sikeres.
Ami a környzetet illeti: hasonló ember hasonló embereket vonz.
Amit mások nyíltan művelnek, azt te belül beszariságból csak némán magadban, de az eredményt meg a mentalitást tekintve ez nem számít.
Ha változtatsz magadon (gondolkodás, életfelfogás), a környezeted is változni fog, illetve annak hozzáállása hozzád, ha látják, ahogy kicseréled magad.
Minden sikertelenség és rossznak tűnő dolog csak egy indikátora annak, hogy valamit rosszul csinálsz.
A kivizsgálandó kérdés pedig nem az, hogy rossz-e az indikátor, hanem az hogy mit csinálsz rosszul.
Itt pedig bátorság kell ahhoz, hogy az ember önmagával szembenézzen, és akár alapvető életfilozófiáját változtassa meg ha arról van szó.
A legtöbben inkább csak a világot változtatnák meg, holott az sokkal nehezebb mint önmagunkat és nem is áll a hatáskörünkben.
És mért kell besértődni egy idióta embertől nem értem...
Nincs stabil önértékelésed, nincs meg önmagad.
[ebben a topikban már rengeteget jártattam a számat; egy könyvajánlót is írtam a probléma megoldásához - keresd fel, ha tényleg érdekel a megoldás]
-
Ronny #4725 a környezetedet megváltoztathatod, ha a családod visszatart, akkor elköltözhetsz. Az akarat és az elszántság majdnem mindent megold. -
Ronny #4724 600 új üzenet...nem semmi! -
#4723
Helló mindenkinek!
Nem biztos, hogy teljes egészében beleillik ebbe a topicba a kínom, de valahol csak ki kell már fakadnom, erre meg nem generálok egy önálló topicot, mert nincs elég önbizalmam hozzá - sokak örömére ;-)
Szóval az önbizalom.
Azon is nagyon sokat dilemmáztam, hogy egyáltalán hozzászóljak-e ehhez a topic-hoz. Most még jó ötletnek látom, de ha nem fogja senki kommentelni a kínomat, akkor idővel rohadtul fog bántani, hogy megosztottam a problémámat egy közösséggel, de minek, ha ott is csak azt tapasztalom, mint amit a világban, hogy le sem szarnak, vagy rosszabb esetben csak az osztás kedvéért szólnak hozzám... és ekkor fordulok majd a moderátorhoz, hogy legyen szíves törölni a kommentem.
Valami ritka pesszimista gondolattól vezérelve tippelem, hogy lesznek olyanok is, akik meglátják ezt az írástömeget, megrettennek és végig sem olvassák, vagy eljutnak kb. eddig, és akkor a: "Legyen igazad haver!" gondolattal itt hagyják abba... :-)
Minthogy az önbizalom teljes hiányával rendelkezem, így nem nehéz kitalálni, hogy nehezen ismerkedem emberekkel, nehezen tudom felvenni a kommunikációt másokkal.
Ritka rosszul tud esni, ha valakit direktbe megszólítok, akár az életben, akár a neten, és válasz sem érkezik rá. Az ilyenek nem dobnak fel.
Persze ha már lehet választani, akkor a hallgatást jobb szeretem, mint azt, hogy a sárga földig alázzanak, csak mert meg lettek szólítva a mélyen tisztelt hölgyek / urak.
Az önbizalomhiányhoz / befordultsághoz szerintem nem elég csak nekem akarni a változást, ha a környezetem nem hajlik arra, hogy segítsen, akkor akarhatok én akármit.
Hiába könyvelek el valamit én sikerélménynek, ha a környezetemben máris ott terem valaki (mert ilyen mindenhol akadt eddig), aki azzal jön, hogy: "Mi??? ez neked jó? Hát ez egy fostaliga sz*rt nem ér."
Bármekkora optimista félistent le lehetne lombozni túlzott mennyiségű ilyen osztással.
Tapasztaltam már pár ilyet, sőt az első számú hobbimhoz (számítógépes grafika) kértem segítséget valakitől, akiről tudtam, hogy eléggé jártas a témában, de mint kiderült egy utolsó patkány (és itt elnézést kell kérnem az állatoktól), aki azt reagálta, hogy "Te ilyennel ne akarjál foglalkozni", mondta ezt anélkül, hogy bármit is látott volna tőlem. Ennek ellenére megmaradt első számú hobbinál, már csak azért is... rohadjon meg :-D
Az építő jellegű kritikával nincs baj, de csak akkor, ha valóban van mögötte segítő szándék, felhívja a figyelmet arra, hogy mi a hiba az adott dolognál, mi nem jó benne, hogy lehetne esetleg jobbá tenni, de sokan a szimpla alázást is annak hiszik, pedig az olyat jobb lenne, ha egyszerűen felhelyeznék maguknak.
Szóval ha az embert több, mint elegendő szarember veszi körbe, akkor nehéz kimenni az elefántcsont toronyból, ami nagyon széles szarral teli árokkal van ám körbevéve (hogy idézzek pár hasonlatot korábbi kommentekből), de híd az persze nincs át rajta, szóval úszni kell. Csak egyelőre nem látom, hogy ahová úszom az egy másik ilyen torony, vagy a part. Bár az is meglehet, hogy az egész élet egy ilyen szartenger, amiben olykor-olykor el lehet érni egy-egy szigetet, ahol csak térdig, vagy bokáig ér a manna, van aki ottmarad, mert megelégszik annyival, míg sokan tovább úsznak egy jobb reményében; amit vagy elérnek, vagy nem...
Egy korábbi gondolathoz csak halkan:
"Ha nyernél a lottón akkor is itt sírnál hogy milyen szar az élet és mindenki kiközösít?"
Ez egy szép elképzelés, csak ezzel én úgy vagyok, hogy aki ilyenkor válik baráttá, azokat húzza a Halála a f/kaszára.
Nekem érdekemberből nem kell egy sem, mert nekem pont az (is) a problémám, hogy túlzottan sok ilyen emberrel találkoztam eddig, akik csak érdekbarátok, vagy érdekbarátnők, vagy érdekemberek. Lassan kezdem azt hinni, hogy más nincs is (jó, azért egy-kettő akad, de nagyon kevés van).
Az érdekeket ne feltétlen anyagi értelembe gondolja senki.
A f*szom ki van azzal, hogy az emberek jelentős része másból sem áll ki, mint hogy ott baszik ki a másikkal, ahol tud, ott használja ki, ahol lehet, szinte mindenki egy rohadt önző szemét lett, kizárólag az "én" kérdése lebeg a szeme előtt.
Nekem nem tetszik ez a versengés, ahol csak úgy lehet az ember sikeres, illetve győztes, ha másokat eltapos. Persze így engem taposnak el. Ez sem tetszik.
Sajnos az az általános meglátásom, hogy az emberek minimálisan sem tudják tiszteletben tartani a másikat, sem az életben, sem a neten. Csak azt nem tudom, hogy miért?
Sosem értettem azokat az embereket sem, akik azzal vigasztalják a másikat, hogy: "Vannak akiknek sokkal rosszabb nálad."
Tényleg? Érdekes, nekem ettől soha nem ült ki mosoly az arcomra, hogy de jó, nincs amputálva mindkét lábam..., sokkal inkább az az érzés fogott el, hogy de rohadt ez a világ, hogy azt az embert megfosztotta a lábaitól.
Ami szintén eléggé zavar, hogy sokszor egy másik ember tahó viselkedése miatt, nekem van lelkiismeretfurdalásom egy harmadik ember felé. Ezzel mit lehetne kezdeni? Mert az a Napnál világosabb, hogy ez jelen formájában nagyon sebezhetővé tesz.
Csak félek, ha ezt sikerül magamban megváltoztatni, akkor pont olyan ember leszek, mint akitől most a legjobban viszolygok, csak minthogy akkor már teljesen le fogom ezt szarni, nem fog az sem zavarni, hogy pont olyan lettem, mint akiket most rühellek, de most még félek ettől.
A sikerélmények adhatnak erőt, és persze ha nem próbálkozunk, akkor nem is lesznek sikerélmények, tehát az elhatározás, hogy változni akar valaki, az nagyon fontos. Sőt a változni akarás talán a legfontosabb, hogy ezt ne azért harsogja az, aki be van fordulva/önbizalomhiányos, hogy itt mások is olvassák, hogy: "- Fú, hát tényleg elhatározta magát" -, de közben magasról tesz rá; hanem azért mert tényleg szándékában áll.
Mindenkit érdekel valami, még ha itt azt is hazudja, hogy nem, és legalább abba az irányba kezdjen el kaparni, ott kezdjen fejlődni. Első lépésként ne a külvilágnak akarjon bizonyítani, hanem magának.
Olvastam itt pár embertől, hogy ismerkedésnél nem jól állnak a dolgokhoz, mert amikor xy megszólítja a lányt, akkor eleve úgy megy oda, hogy: "- Semmi esélyem, de megpróbálom.", és ez nem helyes. Ez igaz, ez valóban nem helyes, mert ez sugárzik az emberről, de azt kicsit erős állítani, hogy egy reggel ébredjen úgy, hogy miközben belenéz a tükörbe mondja azt: szép vagyok, erős vagyok, okos és szerény, szeretem magam, a világ szép, és innentől nők garmadája fog a karjaimba hullani; miközben valójában minden más ugyanaz maradt. Ahhoz hogy ezt valaki elhiggye magáról, ahhoz legalább egy halovány sikerélmény szükséges, hogy ezt az elhatározást megerősítse, de ha csak kudarcok érik az embert, akkor ez nem megy olyan szépen, mint a mesében. Vagy aki ilyen sikeresen átállította magát (mint a téli időszámításra az óráját) az ugyan legyen már olyan rendes és árulja el, hogy mégis ezt hogy sikerült!
Régen így gondolkodtam:
Nyomi vagyok, nekem ilyen nőm sosem lesz
Ma így:
Annyi nyomit látok jó nővel szaladgálni; miért ne lehetnék én az egyik? -
#4722
Ez közös vonása Neo-val.
Egyszerűen az az érzésem, hogy amikor már majdnem elmúlik a problémájuk, akkor jönnek és jól felpumpálják.
Ha én mások véleménye, elképzelése szerint ítélném meg magam el se igazodnék rajta, hogy ki is vagyok. Mert még csak akasztott ember nem voltam.
Egyébként meg ez a buzizás. Kis gyakorlással ilyenkor elég végigmérni a kérdező lányt, aztán: Nem homokos vagyok, gyenge itt a kínálat!
Amilyen hiú a legtöbb ember ő kaparna, hogy megmutassa: dehogyis gyenge ő. És milyen egészségeseket lehet ilyenkor röhögni!
Mert ugye belemenni tilos, hiszen abból csak az lesz: majd ő megmutatja, aztán dob. Hogy hogyan kell a mérkőzést lejátszani? Csak és kizárólag a g...nyaképzőben oktatják. Tudom, még emlékszem, hogy van ott ilyen tantárgy.