Az agy idézi elő a testen kívüli élményt

Csak ismételni tudom magam, az életfilozofiámról. Én általában abszurd helyzeteket álmodok, olyanok ezek az álmok, melyeket nehéz szavakkal leirni, mert olyan helyzetekbe, olyan tárgyakat látok, használok, melyek abszolut távol állnak minden létezötöl, amit ismerek. jing és jang ez a kettö összetartozik, ha nem lenne rossz, akkor nem tudnánk értékelni a jót.

oké,ez igy is van nagyjából. remélem most nem vitatkoztunk, mert én is igy gondolom valahogy.

Semmi extra? Hát ezt azért nem mondanám... Olyan anyag, ami nem lép kölcsönhatásba a "rendes" anyaggal - így akár teljesen más törtények szerint is mûködhet...

Lehet, hogy azért nem álmodsz, mert egy nyugvóponton vagy - úgy is lehetne mondani, hogy egy holtponton, ahonnan már nem tudsz továbblépni, így a tudatalattid sem erõlteti. 😊

Én nagyon ritkán álmodok, és ha igen, és rosszat, az soha nincs összefüggésben azzal, hogy elõtte néztem-e horrort, vagy történt-e valami borzalmas. Semmi összefüggést nem sikerült felfedeznem, hogy mikor álmodok, és minek a következménye lesz, hogy jó, vagy rossz álmom lesz. Teljesen véletlenszerûnek tûnik a dolog.

Többé-kevésbé jelen lehet az értelem is az álmunkban, végülis részben errõl szól a lucid dreaming, amikor korábban szó volt. Nos, végülis csak a "lehetetlen" dolgok megtörténhetõsége választja el a valóságot az álomtól (amikor az utóbbi is teljesen valóságos egyéb szempontból). No de mi van, ha éppen olyan az álom, hogy semmi amúgy lehetetlen dolog nem történik...?

Lényeg, hogy az agyunk létre tud hozni egy teljesen valóságosnak tûnõ, de valójában virtuális világot. Valójában a valóságos világ is csak az agy által létrehozott virtuális világ - ezt jól mutatják pl. az érzékcsalódások, amikor vagy az agyunk csap be minket, vagy valami az agyunkat. A tudatunk nem tudja megkülönböztetni a kettõt. Persze az utóbbi nagyjából egybe esik egy valódi fizikai történéssel is, legalábbis minden jel erre mutat. Vagy csak jól be vagyunk csapva... 😉

A sötét anyagot ne keverd ide. Csak a neve olyan titokzatos, amúgy semmi extra. Az antianyag sem egy kis manó, amely csodákat mûvel, hanem ellentétes a perdülete, töltése stb. Szóval, ki kell ábrándítsalak, ilyen banális a világ.

Fene tudja, amióta megnyugodtam, stresszmentesen élek, nem nagyon álmodom. Illetve, valamit biztos, mert a karbantartást nálam is elvégzi az agy, de nem nagyon emlékszem semmire. Kivéve, ha...
Kivéve, ha egy évben kétszer megnézek egy horrort. Olyankor tényleg összevissza álmodom mindenféle baromságot. Ugyanaz az éréés, hatás, ha alkoholt iszom, vagy nagyon zsírosat eszem este, és megfeksz a gyomrom, ilyenkor is nagyon csúnyákat tudok álmodni, vagyis tudtam, amíg meg nem VILÁGOSODTAM: este nyóc után nem kell bezabálni, horrorfilmeket nem kell nézegetni, kerülni kell a stresszt, és láss csudát: nem álmodsz rusnya manókat, patakokban ömlõ vért, levágott végtagokat stb.
Hát, a francba, hogy ez a világ mennyire egyszerû, és banális, ugye?

Nyilván azok haraptak rá jobban a témára, akiket kimondottan érdekel, és persze nem véletlenül érdekli õket. Ez az "álomkontroll" tanulható dolog, bár sokszor spontán sikerül.

Igen, ez az idõ dolog is azt mutatja, hogy ami a nagy és kemény valóságban szikla szilárdan pl. 5 percnek tûnik, az is csak azért annyi, mert mi annyinak érezzük. Persze lemérhetjük egy órával, de ezt megtehetnénk az álomban is.

A megvilágosodásnak fokozatai vannak, és az elsõ, a hétköznapi életben is hasznot hozó lépések megtétele messze nem 50 év. Az okosok tényleg nem kíváncsiak senki ember fia tanácsára, a bölcsebbek igen. Mibõl gondolod, hogy sok a szabadidõm? (Bár az utóbbi idõben tényleg van elég.)

Ja kb annyira mély, mint a mátrix c. filmben. Ha én álmodok, az 99 százalákban valós nekem. Az álomvilág, egy olyan hely, ahol nincsenk törvények. Azért van az, hogy az ember álmában is valóságként kezeli, mert nem ugrik közbe az értelmünk, hogy ez csak kamu. Bizonyos álmoknak jelentésük is van, nem csak "képernyökimélö üzemmód". Ellentétben Epikurosszal, én hiszem, hogy nem csak a matéria létezik, hanem olyan tényezök is jelen vannak világegyetemünkben, melyeket nem vagyunk képesek mérni. A barlangi hal se hinné el, hogy létezik fény a világon, mert olyan környezetbe él, ahol nincs ezért nincsenek is szemei. Mi se vagyunk képesek egy tágabb nézöpontbol érzékelni a világot, mert nincs meg az a képességünk, amely lehetövé tenné ezt. Elöbb-utóbb bukni fog a materialista nézöpont is, kb ugy ahogy más nézetek is buktak, pl: lapos-e a Föld? a Nap-e a világegyetem középpontja? A világ több, mint amennyit mérni tudunk belöle és ez még sokáig igy lesz, pl: sötét anyag? - Ez szerinted mi Epikurosz?

Biztosan az ide, az álommal kapcsolatban írogatók fantasztikus képességekkel rendelkeznek, de nekem még soha nem sikerült kontrollálnom az álmomat. Vagyis az álom nálam olyan zsákbamacska-szerû. Vagy álmodok, vagy nem, és ha igen, akkor az vagy jó, vagy rossz. A jó álmot mindig sajnálom, ha felébredek, mert általában olyan dolgokat "élek át", amit ébren sajnos soha, a rossz álom után meg örülök, hogy végre felébredtem. A rossz álmaim általában messze lekörözik a legkeményebb horrorokat és thrillereket, a jó álmaim meg talán egy kicsit a be nem teljesülõ vágyaimról szólnak.

Álmodta már valaki, hogy egy nagyon mély szakadékba zuhan? Én már igen. Nagyon hosszúnak tûnt a zuhanás. A dolog érdekessége, hogy arra ébredtem, hogy leestem az ágyról. Ez pillanatok alatt megtörténhetett (kb. 40 cm. magasból), de az álmomban hosszú perceknek tûnt.
Egyszer azt álmodtam, hogy égek. Mikor felébredtem, utána még fél órán keresztül fájt a bõröm...

A delfinek agya éppen így mûködik, ezért õk mindig ébren vannak... De ez inkább azért van, mert emlõsök lévén megfulladhatnának, ha nem járnának pár percenként levegõt venni a felszínre. (Bár ezt megtehetnék úgymond "alvajárásban" is, de mégsem így alakult.) Viszont sok szárazföldi állat nap közben alszik, a rejtett vackában...

Szerintem itt senki sem "az alvással töltött idõt" nevezte tudatalattinak.

A tudatalattinak magvan a maga dinamikus intelligenciája, tehát nem pusztán genetikailag kódolt mintákról van szó.

A majmoknak elég fejlett tudatuk és személyiségük van!

A tudatfelettit ugyanúgy nem ismerjük behatóan, mint a tudatalattit. Persze meg lehet tenni, hogy önkényesen leszûkíted a lehetõségeket, de azzal csak magadat csapod be.

Én is szeretnék mevilágosodni, de nincs kedvem 50 éven keresztül meditálni, mint a jógik. Inkább ugy van a drogokkal, hogy te kerülsz a hatásuk alá, ezért csak nagyon kevesen képesek jól használni. ha most felvilágosult lennék, megmondanám a frankót, de megvilágosulás is olyan, hogy messziröl jött ember azt mond amit akar. A hülyéknek nem érdemes tanácsot adni, mert nem fogadják meg, az okosok meg nem jönnek, ezért jobb ha az ember nem hangoztatja hogy egy magasabb dimenzioban létezik a tudata, mer a sok kis gempa kiröhögi, nem mintha engem érdekelne mit mondanának. Az idögép c. filmben hallottam, hogy mindenkinek megvan a saját idögépe. Ami a múltba visz, az az emlék, ami a jövöbe az az álom. Van benne valami azért. Kicsit sok szabadidöd lehet dez, de amig nyomod a frankot, nincs gáz<#pias><#buck>.

"Nagyon szép kioktatást kaptam" - ??? Ezek szerint fogalmad sincs arról, hogy mi a kioktatás.

"A fájdalom mindenki számára ismerõs, és mivel a fogorvos általában nem gyomorszájon rugdos, míg bõgeti a fúrót, ezért talán el tom képzelni az érzést." - már hogyan tudnád elképzelni? Az egyes fájdalmakat nem csak az különbözteti meg egymástól, hogy azt hol érzed. Például egy fejfájás is lehet többféle, de egyik sem hasonlítható ahhoz, mintha bevágod a fejed.

"Amúgy pont azt írtam, hogy vannak emberek, (mint kiderült te is) akik nem tudják átérezni mások szenvedését vagy örömét... érzéseit." - ha itt egyáltalán bármi is kiderült, az az, hogy kicsit szõkére sikeredtél 😊

No de volt-e már olyan valóságos az álmod, hogy egy ideig nem tudtad eldönteni, hogy valóság-e vagy csak álom? Megtörténhetne, hogy el sem gondolkodsz ezen, hanem mondjuk elkezdesz fizikai kísérleteket folytatni, stb. Nos, honnan is lehetne tudni, hogy a "valóság" nem egy szuper-álom, ami ugyanúgy "átveri" tudatunkat? Ez bizony egy mély filozófiai kérdés.

Az álmok#tudatalatti.
Álmainkban az agy alapvetõen szortíroz, regenerálódik, és ez a nap-éj ciklusok miatt alakult ki a Földi élõlényeknél. Ha két napunk lenne, valszeg nem is aludnánk, mert az alvás alatt kiszolgáltatottak vagyunk, így az evolúció kinyírta volna az álomszuszékokat. Az lett vón, valszeg, hogy az agy területei specializálódtak volna, mit ahogy most is van bal-jobb, meg szakterületek, és felváltva lett volna a karbantartás.

Visszatérve a tudatalattihoz: én a tudatalattit alatt nem az alvással töltött idõt értem, hanem olyan genetikailag belénk ivódott mintákat, amelyek hatással vannak a viselkedésünkre. Épp ezért a tudatalatti befolyásolása kemény dió.

A tudatosról most nem szólok, mert az tisztább ügy. Ennek _csökevényei_ már a többi fejlettebb emlõsnél is megvannak (fõleg a majmoknál).

Az érdekesebb a tudatfeletti, amely a kultúra fejlõdésével alakult ki. Magába foglalja az erkölcsöt, a hiteket, mítoszokat, a vallást, életfilozófiát és biztos még másokat is. Alapvetõen a másik két rétegre épült, azok determinálják, de visszahat rájuk.

Én természetesen eléggé megrögzött materialista vagyok, tehát azt vallom, hogy a genetika, és ezzel együtt a tudatlalatti (az ösztönök), az egyén agyi kémiája sok mindent eldönt; a tudat, a tudatfeletti misztifikálásának nincs objektív alapja. Lényegében tehát azt is eldönti ez a kettõ, hogy melyik pártra szavazunk, vagy milyen élettársat választunk.

A másik érdekesség a kollektív tudat lenne, de ez már egy másik történet.

(Már úgy értem, szellemileg - a fizikai és egyéb elme-beli mellékhatások mellett.)

Az a jó az álomban, hogy nem valóság. Igy akár álmodban olyan élményeket élhetsz át, amelyeket a valóságban nem. Volt úgy hogy azt álmodtam, hogy zombikat nyirbálok, és az egyik rámugrott és kibasztam az ablakon, jó magasról. Hát akkor nagyon beszartam álmomban (nem az ágyba), de mentem is tovább, mert jött vissza az a szemét zombi. Na mindegy, én gyakran szoktam repülni álmomban, és jó érzés, a valóságos is ilyen lenne. A tudatalattiról meg annyit, hogy végtelen tudás áll a rendelkezésünkre, de ezt nagyon kevesen aknázzák ki. A biblia is leirja, hogy aki kér, annak adatik. Tudnod kell a célod az életben, és a feltételek adottak lesznek rá, hogy véghezvidd, de csak ha hiszel benne. Ezért is mondják sokszor, vigyázz mit kivánsz magadnak, mert azt kapod. na mondjuk nem ugy megy, hogy akarok egy BMW-t és a garázsomban lesz, hanem idövel a hit és az akarat diadaloskodik, az elérni kívánt céltól függöen. Nem szabad lebecsülni a gondolatok erejét.

Egyébként a tudattágító drogok azért lehetnek igencsak károsak, mert úgy tágítják ki a tudatot (rövid idõre jobban, hosszabb idõre kevésbé), hogy a személyiség erre nincs felkészülve, és akár maga ellen is fordíthatja, stb. A meditáció viszont fokozatosan valósítja ezt meg.

Ja, a tudatalatti és/vagy -feletti képességei igencsak túlmutatnak egy személyiség képességein - elég arra gondolni, hogy az álmokban mimindent leszimulálnak: bonyolult gépek mûködését, egy város forgatagát, sok-sok emberrel; vagy az ember összes ismerõse, vagy épp idegenek viselkedését... Apropó, a mai emberek többsége nem, vagy csak foszlányokban emlékszik az álmaira, így nincsenek tisztában ezekkel a dolgokkal.

Az egyszerûbb személyiségek esetén nagyobb teret birtokol a tudatalatti, a tudat tágításával viszont több területet szerez a tudat. Tehát, a határvonalak megváltoztathatók.

Korábban azt hitték, hogy a depresszió maga a kémiai egyensúlyvesztés. És a gyógyszerek ezt állították vissza. Bár gyanúsnak kellett lennie, hogy akár évekig kell fenntartani ezt a mesterséges ráhatást, hogy stabilizálódjon a dolog, és sokszor így sem sikerül, vagy idõ elõtt megszakítja a paciens a kezelést, és nem is hajlandó folytatni: a pszichéje visszautasítja ezt a drasztikus behatást. (Továbbá szignifikánsan növeli maga az antidepresszáns az öngyilkossági hajlamot, és néha ezért kell megszakítani a kezelést.) Aztán kiderült, hogy nem a kémiai ráhatás itt a fontos, hanem a meggyengült idegi kapcsolatok visszaépülésének promótálása - amit el lehet érni más módon is. Azért sokszor beválik a kémiai megoldás is, bár koránt sem mindig.

Végülis azt lehet mondani, hogy az antidepresszáns tüneti kezelés, ami néha elõsegíti a lelki egyensúly visszatérését, néha nem.

Egy idõben egész jól tudtam kontrollálni az álmaimat, csak aztán valahogy elsikkadt a dolog, és kijöttem a gyakorlatból... Egyébként teljesen autodidakta módon. Semmiféle irodalmat nem olvastam errõl, és mégis ment a dolog.

Azt ugye tudod, hogy a dianetika az nem tudomány, hanem vallás?

Én egy szót nem szóltam a depresszió ilyen vagy olyan gyógyításáról. Csak reagáltam a kollega azon kijelentésére, hogy õ nem hiszi el, hogy a depresszió az betegség.

Hát igen megpróbálhatunk különbözõ osztályozási módokat kersni, vagy analógiákat, bár valszeg az inkább a valós, amit a folyamatos átmenetrõl írtál.

Szal nem tudom, nem vagyok pszichomókus, de úgy gondolom, hogy a tudatalattiban olyan, akár egymás ellentétét is jelentõ, töredékszerû rendszerecskék vannak, amelyek ugyan nem alkotnak egész szeméyliséget, de valahogy még is viszonylag összetett dolgokra képesek, mint valami kis egyszerû AI-k. A dianetika, talán ezeket hívja engramoknak. Kezelésük, a velük való kapcsolat azért nehéz, mert túl buták, és nem is kapcsolódnak szorosan az éber tudat rendszeréhez.

Az éber tudat egy olyan fejlettségû rendszer, amit az agy, jelenlegi fiziológiánk lehetõvé tesz. A felettes tudat pedig valami sokkal összetettebb rendszer, amivel a kommunikációt az nehezíti, hogy az agyunk meghatározta összetettségû tudat egyszerûen nem képes felfogni.

Amúgy amilyen sorrendet írtál a fizikai rendszerekkel kapcsolatban azt pont megfordítanám!😉

Na jó, de nem a depressziótól borul a kémiai egynesúly, hanem a kémiai egyensúly okozza a depressziót. Vagy még sem??? Viszont akkor vagy a depreszzió okát kéne megszüntetni, vagy nincs értelme a kémia kezelésnek ... azon kívûl, hogy jó pénz a gyártóknak, de még senkit sem sikerült "meggyógyítaniuk".

Ja.
Meg ugye van tudatfeletti is.
Azt sem ártana piszkálnod.
Persze ez Freud elképzelése a háromrétegû tudatról (alatt, -, felett), de az inkább életszerû, hogy ez nem ilyen szentháromság, hanem analóg módon folyamatos az átmenet, és dinamikus változások zajlanak a rétegeken belül, és a rétegek között is.

És hát ugye a tudatalattira a káoszelmélet passzol, a tudatra a határozatlanság (kvantumállapotok), a tudatfölöttire pedig a determinizmus (Newtoni metafizika) :-) Nos?

Oké, kössz a tanácsokat, igyekszem majd. ;-) Kicsit Rémálom az Elm utcában feeling :-)

Baxus!

Ezexerint ez az alvás/tudatzavar egy orr mûtéttel megszöntetthetõ😉))

Nos kedves wanek. Nagyon szép kioktatást kaptam, miközben én csak mint egy érdeklõdõ fordultam a forumozókhoz. Ennek ellenére, azért megvédeném egy kicsit az álláspontomat:
A fájdalom mindenki számára ismerõs, és mivel a fogorvos általában nem gyomorszájon rugdos, míg bõgeti a fúrót, ezért talán el tom képzelni az érzést.
Amúgy pont azt írtam, hogy vannak emberek, (mint kiderült te is) akik nem tudják átérezni mások szenvedését vagy örömét... érzéseit.

Odáig kell eljutni, hogy álmodban is rendszeresen felmerüljön benned a kérdés, hogy vajon álmodsz-e.
Ha napközben nem foglalkozol ilyen kérdésekkel, akkor álmodban, amikor hétköznapi dolgokat csinálsz sem fogsz ezzel foglalkozni. Ha felmerül is automatikusan azt válaszolod rá, hát persze hogy nem álmodsz.
Azt is látni kell, hogy mivel az álom fõleg a tudatalatti(esetleg felettes tudat) felségterülete, ezért mindent megtesz, hogy ne engedje át azt az éber tudatnak. Pl az elsõ idõkben esetleg hiába teszed fel a kérdést magadnak álmodban, jön majd valaki és megnyugtat, hogy persze hogy ébren vagy, bármilyen furcsa szituban is vagy.
Ki kell építeni, vonatkozási pontokat, emlékeket, amibe majd a tudatod bele tud kapaszkodni és az álmot álomként tudja azonosítani. Kersesni kell napközben is olyan azonosító pontokat, amik nyilvánvalóvá teszik az ébrenlétedet, amelyek viszont ha álmodban módosulnak egybõl nyilvánvalóvá teszik a valós állapotodat. Pl alap dolgokon kell naponta 1-2X gondolkozni és megvizsgálni, hogy hogy jönnél rá, ha álmodnál.

Pl ugye azt álmodja az ember hogy 5 testvére/gyereke van. Miért álmodhatta ezt? Azért mert álmában nem kérdõjelezte meg, nem gondolkodott el rajta. Pont azért mert ébren sem gondolkodik az ember nyilvánvaló dolgokon.

Aztán amint egyre több tudatos álma lesz az embernek, egyre kevésbé igényel ilyen felesleges filózást a dolog, hiszen az álom maga válik a tudatos álom referencia pontjává, amihez a tudat tud csatlakozni.

Na jó, ha nem is bukott, de meggyengült.

Az íz érzése nem igazán feltételes reflex. A nyálképzõdés az.

Az nem igazán TKÉ, esetleg a telepátia érdekes esete lehetne - ha nem látnád, mint csinál a másik (és így nem indulna be a fantáziád, kivetítve a megfelelõ ízt, stb.), hanem csak gondolnál rá, és ha õ narancsot eszik, te is éreznéd annak ízét.

Egyébként nem csak nehéz, hanem nem is lehet - talán majd egyszer a jövõben.

"sokfajta elmélet van a világ törvényszerüségeiröl, csak nehéz kiválasztani a valósat"
Hát, ezzel nem igazán mondtál nekem újat. 😊

Amit meg Mikikérõl írsz, hát, sok megrögzött materialistára és szkeptikusra is igaz.

(Így az alapvetõen erõsen materialista szemléletû pszichiátria azon vélekedése is bukott, hogy úgymond az emberi viselkedés nem más, mint egyszerû kémia.)

miért=mint

Nem csak a kémiai. Sõt, miért mostanában kiderült, nem is a kémiai változás a lényeg - az antidepresszánsok korábban feltételezett hatásmechanizmusa így tévesnek bizonyult. 😊

A depressziónál megváltozik az agy kémiai mûködése, vagy mi. Szal nem ám valami kis hiszti az...

"érzed, amit szerencsétlen ürge érez a székben - pedig nekem még életemben nem fúrták a fogam" - akkor honnan tudod, hogy valóban azt érzed, amit az "ürge"? Hiszen nincs is összehasonlítási alapod.

"Az is TKÉ, ha látom, hogy valaki eszi a friss gyümölcsöt, és szinte én is érzem az ízét?" - ez sokkal inkább spontán feltételes reflex. Esetleg jó képzelõerõ kérdése. Ha ennyire erõsen hatnak nálad az ingerek, akkor sosem lesz probléma majd nálad azzal, hogy nem lesz elég nedves a szád, elég lesz csak citromra gondolnod 😊

"Szokott jelentkezni ekkor egy furcsa dübörgés szerû hang, vagy egy fajta rezgés. "

Na, ja, a horkolás rezgéssel meg dübörgéssel jár.

Az is TKÉ, ha látom, hogy valaki eszi a friss gyümölcsöt, és szinte én is érzem az ízét? És ahhoz mit szóltok - godnolom mindenkinek ismerõs az érzés - mikor beülsz a fogorvosi váróban és hallod a fúró hagját, érzed, amit szerencsétlen ürge érez a székben - pedig nekem még életemben nem fúrták a fogam. Valószínûleg nem ugyanaz, mintha az én fogsoromat látnám, hogy piszkálják, de attól az érzés megvan. És ha tudományosan tudják bizonyítani, attól még nem lesz képes rá minden ember, hogy átérezze más érzéseit, vagy éppen a saját, de igazából mégsem a saját testén végzett kísérleteket, merthogy vallomások szerint azt érezték, amit láttak... szerintem túlságosan koncentráltak a feladatra.
De ezzel is úgy vagyok, mint a depresszióval... addig nem tudom elhinni, hogy tényleg betegség, és nem habi, amíg át nem élem - remélem soha nem kerül rá sor - de nem zárom ki az esélyét, hogy egy komoly probléma az is a mai világunkban.

A fene egye meg. Úgy jártam, mint Jedlik Ányos pap, a dinamó feltalálója.

Már évek óta meg akartam ezt valósítani:
http://dunatv.hu/cikk.html?id=80510 de nem volt rá tõkém.

"csodálkozom, hogy senki másnak nem jutott eszébe" - mondja a pasas. Nem a francot!

A volt lakótársam 6 évig intavénásan heroinozott, 2 alkalommal újra is kelett éleszteni, de már 3 éve tiszta, és most linuxos rendszerekkel foglalkozik. Ö elmesélt pár esetet a halucinációról. Néztek egy hororfilmet még régebben, közbe lötték magukat, hazafele meg rohantak éjszaka, mert azt látták, hogy végtagokat dobálnak ki az ablakokon, és ez rohadtul valóságos volt neki. Deznek üzenném hogy sokfajta elmélet van a világ törvényszerüségeiröl, csak nehéz kiválasztani a valósat. Látom sok szabadidiöd van, nekem is nemsokág kezdödik a tanulás. Mikikéröl meg annyit, hogy EKKORA TAPLÓT MÉG NEM HORDOTT A HÁTÁN A FÖLD. Olvastam a honlapját és a kommentjeit, vitatkoztam is vele, szerintem ö hivatásos kötekedö, aki közel állhat egyes szektákhoz. Nem lehet meggyözni, csak az a jó, amit ö elgondolt. Általánosságban elmondható hogy aki egyszer akadályozóként lépett fel az ujra és ujra igy fog viselkedni hogy ezáltal hivja fel magára a figyelmet. Az akadályozás igen sulyos problémát jelenthet a csoport számára, hiszen gyakorlatilag lehetetlenné tehet mindennemü elörelépést. Ez a majom nem képes a fejlödésre, az a baja, hogy rossz idöbe született, mert inkvizitorként írtaná a népet, aki nem hisz istenben. Csak az a baj, hogy azt érti meg, ami az ö kis világába belefér. Családod van, igy 30-on felül? Remélem a gyerekeidet nem erre fogod tanitani. Egyik aláirásban olvastam ezt és ez pont rád illik mikike: Az a baj a világgal, hogy a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak meg tele vannak kételyekkel. Remélem elfogadod egyszer azt, hogy nem csak neked van igazad, és a véleményedet nem mindjárt vulgárisan közlöd.

Eddig is ez volt az álláspontom.

Amúgy úgy látom, kicsit azért finomítottál az álláspontodon... 😊

Fogd már fel végre, hogy én nem élek drogokkal, azért nem vagyok drogos.

"Fenntartod a jogot, hogy csak te sértegethetsz másokat?" - ha jól vettem ki a szavaidból, akkor számodra a "drogos" titulus sértésnek számít. Ez az én fogalmi rendszerem szerint nem több és nem kevesebb, mint ha valakire azt mondják, hogy "dohányos", az meg ugye nem sértés. Az már teljesen más lapra tartozik, hogy én hogyan itélem meg a drogosokat (és az alkoholistákat is).

Már megint kevered a dolgokat. Féligazságokat a képzelgéseddel kutyulsz.
Akkor elsõ kézbõl pontosítva, bár ennek köze sincs a topichoz:
- a relativitáselmélet hibás
- a kvantumelmélet rossz magyarázat a jelenségekre
- a klasszikus fizika a mindennapok világában jól mûködik

PS: ezekrõl nem vagyok hajlandó vitázni, csak a pontosítás végett írtam le az álláspontomat.