Fokozódik az erõszak a német iskolákban

"a vizzel lelolcsolás, a bezárás a szobába "

Remélem ez csak (beteges) humor volt a részedröl. Ez kínzás, nem nevelés. Aztán majd 30 év múlva a pszichológus vállán fogja kisírni magát, mert kóros víziszonya és klausztrofóbiája van. De végül is te tudod. Én majd pszichológusnak taníttatom a kölkeimet, és gond nélkül meg fognak élni a hozzád hasonló degeneráltak gyerekeiböl.

Hát, nekem 1.5 éves a csöppség, és nem használ a verés (itt most kézre ráütésre meg seggreverésre tessék gondolni). Egyszerûen sir egy picit mert fáj, de aztán kezdi elölrõl. Viszont beválik a vizzel lelolcsolás, a bezárás a szobába (vagy kitoloncolás a számitógép szobából :) ) illetve a járókába való belerakás.

Nem tudom mit szívsz de csökkentsd az adagot <#hehe>

Azért tudni kéne hogy ez a dal mi célból született és mi volt a mondanivalója.
Például azt nem árt tudni, hogy amikor ez a dal született, a kommunizmust a suliban nyomatták ezerrel, már ott elkezdték behülyiteni a népet, és ez a dal volt rá a válasz. Olvass utánna egy kis történeti ismertetõnek.

Amúgy meg saját tapasztalat:
ismerõsõmnek van egy két és fél éves gyerekük. Na ilyen rossz gyereket még nem láttatok. Soha nem kapott egy pofont sem, sõt legyintést sem, ezért aztán bármit megtehet. Hol az apja fejét rugdossa, hol valaki nyakába mászkál, hiszitizik stb stb. De a gyereket bántani nem szabad... Na el tudom képzelni majd milyen lesz ha felnõ és végig igy "nevelik"...

Mondjuk a képhez hozzá tartozik, nekem nem volt veszteni valóm, sokmindent megengedtem magamnak amit talán egy tanár nem mert volna megtenni nehogy elveszitse az állását. Egyszer egy mûvházban voltunk, mire éktelen okádáshangokat hallok a mosdóból. Megyek be, egyik gyerekünk azzal szórakozik a csapnál hogy vizet iszik aztán - mintha rókázna - visszaköpi a csapba az egészet. Kétszer szólok neki hogy nem kéne, csak rámnéz meg a haverjaira, röhög egyet csinálja tovább. Harmadszorra, éppen amikor venné a következõ adag vizet, nyakánál fogva benyomom a csap alá, csutkára nyitom a csapot és ott tartom egy kicsit. Röhögés abbamard, gyerek fújtatva rámnéz, maj mint rambó sziszegi "Ezért kirúgatom...". Reakció: "Gyerünk, csináld csak, azt hiszed nekem élmény itt lenni veletek? Legalább átkerülök valami frankó kis irodába, nem kell veletek szenvednem". Azt a meglepõdést látni kellett volna a gyerek arcán.... nem is szólt senkinek az ügyrõl...

Érdekes téma ez... 2000 környékén, polgári szolgálatos idõm alatt (15 hónap) egy általános iskolába kértem magam afféle tanársegédnek, csak hogy kipróbáljam, milyen is a túloldal :) Józsefvárosba kerültem, egy viszonylag jól szituált suliba (nem gettós rész, kevés indiai magyarral).

Az biztos, hogy nem könnyû a rendtartás, már az elsõ osztályban sem - akadt egy-két nagyon elkényeztetett hülyegyerek, aki már 6 éves korára akkora önérzettel meg jogi ismeretekkel rendelkezett, hogy néha szürke eszközökhöz kellett nyúlni. Igazság szerint alapvetõen nagyon sok jó emlékem kötõdik a gyerekekhez, nagyon sokat megszerettem és õk is megkedveltek - talán egyrészt a korom miatt, azért hogy képes voltam ökörködni velük, másrészt azért mert igyekeztem partneri viszonyt kialakitani. De fontos volt az, hogy néha - igy vagy úgy - de retorziókat alkalmazzon az ember. Volt olyan akit magam vágtam nyakon amikor a többieket verte, elõfordult olyan is hogy egy pár normálisabb (tehát nem az agressziv) nyolcadikost kértem meg hogy amikor én vagyok az ügyeletes, vigyék hátra és játsszák el a józsaru-rosszzsaru játékot vele. Úgy érzem sokat segitett a szóbeli párbaj is. Két példa:

- nagyobb srác lóg kifele az ablakon ezerrel a másodikról, majd kiesik, én lenn az udvaron. Mit ordit fel ilyenkor a tanár? "menj be, blabla", ami persze süket fülekre talál. Na, én felorditottam neki, hogy ugorjon már ki azon az ablakon ha már annyira ki akar esni, legyünk túl rajta hamar. Elõször nagyon hülyén nézett, aztán - miután a fél udvar azt lesték mikor ugrik ki - dühösen fújtatva bezárta az ablakot és elment...

- csendesen ejtõzök a folyosón egy padon, menõ nyolcadikos csaj libben elõttem át és egy hirtelen mozdulattal letolja elõttem a farmerját (bugyi még maradt rajta :) ), aztán tovamegy. Szerencsére éppen ki voltam kapcsolva, semmit nem reagáltam. Bartnõi persze röhögnek ezerrel pár méterre, és elkezdenek heccelni: "Feri bá, jó lába volt mi?"... mondom: "hát lehet nektek tetszik, de tudjátok én nem vagyok oda a fiúk lábaiért". Mire õk: "de hát õ lány!"... "ja, azt hittem fiú, elég szõrös volt a lába". Na onnantól kezdve nem kezdtek velem a csajok, a hangadó meg messzire elkerült (valószinüleg utált is).

Sokszor bejött az "adjunk célt" a srácoknak módszer is. Volt pár graffiti mániákus gyerek is, mindig lóbálták azt a vastag filcet :) Mivel a számtechteremben megtiltottam a kajálást, gondoltam feldobom nekik a labdát. "Srácok, birom a jópofa rajzokat, csináljatok már pár plakátot kaja ellen nekem azt kirakjuk a folyosóra". Marha sok jött, volt pár elég ütõs is de az igazgató elnézte nekem. Viszont elég hatásosak voltak, még a kicsik is megbámulták õket, igy biztos volt hogy tudnak arról, nincs kajálás a gépteremben.

Nagyon fontosnak tartottam a következetességet is. Ha valamit az ember megmondott, az legyen úgy - mivel meglepõ módon még a nyolcadikosok is képesek voltak 10-20-30 percig is kuncsorogni valamiért, hogy aztán a tanár megunva a rinyálást inkább beadja a derekát.

Volt egy másik mániám is, ez a nem káromkodunk. A számtech terem arról volt hires, hogy délután 3-tól mindig nyitva volt, és a gépeken voltak játékok (486-osok, szóval Lotus, Prehistorik, Sim City 2000 meg ilyenek). Naná hogy mindenki benn akart lenni... naszóval, aki káromkodott, az egy figyelmeztetés után repült a gépterembõl. Talán csak 2-3 alkalommal kellett megcsinálni, hogy kiraktam valakit, az elkezdett 5 percenként jönni hogy "nemár, nemár". 10 percig hallgattam, utána közöltem: "2 nap eltiltás". Nem állt le, 1 hétig tornázta fel az eltiltást fél óra alatt, viszont a következõ héten olyan volt mint egy angyal, sõt, õ figyelmeztette a többieket ha valaki elszólta magát a nagy lövöldözés közben. Az egészbõl a legjobb élményem az volt, amikor egy újoncot szintén kivágtam a gépterembõl 1 napra, az persze próbálkozott visszasirni magát, ekkor meghallottam amikor egy elsõs csendben odaszól a mellette ülõhöz: "Feri bácsi úgyse fogja visszaengedni, õ nem olyan...".


(Volt egy másik polgáris srác, aki valahogy nyúl volt és a nyavajások megérezték rajta. Pár hónap után már simán gúnyolódtak vele a folyosón...)

Na, kicsit hosszú lett, de sok szép emlékem kötõdik oda (a legtöbb bajom a tanárokkal volt :( ). Szerintem szinte minden eszköz megengedhetõ egy tanár kezében, csak módjával kell alkalmazni. Nyilvános megszégyenités, fegyelmezés, üzletelés, ha kell egy-egy koki (nem egy szülõtöl kaptam engedélyt egy pofonra ha szükséges), és rengeteg humor. Meg az, hogy úgy érezzék, partnerek vagyunk.

ui: szakközépbe nem mennék, azok már nagyon hülyék, de általánosba még most is szivesen dolgoznék, ha nem lenne olyan a bérezés amilyen.

Életemben más ország nyelvén nem láttam a helyesirással kapcsolatos flémelést, mint a magyarországén.
Inkább amiatt égne a pofátok, hogy tudtok irkálni vagy hogy beszéltek angol nyelven - mert ha 1 a 10 bõl adekvált módon tud, akkor sokat mondtam.
Isteni nagy a szátok, de ha meg kell szólalni akkor : jüz meg nóó,
a megfelelõ magyarságról meg majd diplomát osztunk.

A szülõ dolga gyereket nevelni - ebben tökéletesen egyetértek! Csak a szülõ egész nap rohan, dolgozik, hogy valahogy ellegyen a család, közben, paradox módon, épp ezzel megy tönkre. Hosszú távról beszélek.
Meg kell találni a középutat a fogyasztóira beállított társadalomnak... Másképp pont az alapja, a család, fogja megsinyleni. És akkor elõbb-utóbb minden szarrámegy... <#bdead>

Felesleges dolog ezen lovagolni. Az anyázáson kívül más nem lesz belõle. Meg különben is, ez már offtopic...

Lehet hogy én vagyok maximalista de én mindenkitõl elvárom hogy a saját anyanyelvén helyesen tudjon írni, fõleg elvárom egy olyan embertõl akinek kiemelt szerepe van a gyerekek tanításában illetve nevelésében.

Ha unod a beszólásokat akkor tegyél ellene és elõzd meg õket, írj mindig helyesen. <#nezze>

Munkahelyem :):)

Hagyd már abba a helyesírásom elemzését!!!!!!!
Nagyon jól tudom, hogy kell jól, és helyesen írni!!!
De egy kicsit már unom az ilyen beszólásokat!

Az már nem az alsótagozatosokra vonatkozott, hanem a 16 éves kis suhancokra akik fenyegetik az anyámat. Na, azt próbálják meg! Ja és a liberális idealista elvekrõl meg le kéne szokni, ez lett a vége ahol most tartunk....

(Mármint fõleg hogy milyen erõltetett, szerepjátszós, érzelmeket elfojtós kb. az összes, néhány ifjúsági filmet kivéve, ami valamivel kevésbé ilyen.)

Egyébként a németeknél valami komoly gond lehet és szép felszín alatt - ezt mutatja az is, milyen idióta filmeket csinálnak. :)

We don't need no education
We dont need no thought control
No dark sarcasm in the classroom
Teachers leave them kids alone
Hey! Teachers! Leave them kids alone!
All in all it's just another brick in the wall.
All in all you're just another brick in the wall.

Ugye milyen undorítóan liberális? Pink Floyd - The wall - Another Brick in the Wall Part 2 - részlet, az egész

Nagyon sok szülõ, talán a legtöbb, akkor kezdene neki a "nevelésnek", amikor már késõ. Az ember egyéniségének alapjai nagyrészt kialakulnak 6 éves korára... Utána már csak igen nehezen lehet változtatni rajta, a fenyítés inkább csak képmutatóvá teszi, stb. És hogy hogy lehet egy gyereket 6 éves kora elõtt (vagy kár után) nevelni? Hát nem éppen fenyítéssel. Ha valaki felnõtt létére nem tudja, hogy mivel, annak nem is nagyon lehet már megmagyarázni. De különben sem kíváncsiak rá. Nehogy más más, esetleg egy hatóság, vagy más efféle akarja elõírni, hogy õ hogy nevelje a saját gyerekét, ááá!

Egyetértek.
Szerintem emberré nevelni a gyereket a szülõ dolga. A tanároknak a példamutatás és a tudásátadás az elsõdleges feladatuk. Bosszant mikor arról beszélnek, hogy a szülõ "neveltetést ad". Az ember neveli a saját gyerekét, nem nevelteti. Ha szar ember, csirkefogó...stb. lesz belõle az a szülõ felelõsége nagyrészt. A körülmények nem elhanyagolható tényezõt jelentenek, de ha otthon minden rendben, akkor a gyerek nem korcsosul el. Legalábbis sokkal kisebb ennek a valószínûsége. Ehhez persze egy egészséges és építõ értékrendre van a szülõnek is szüksége (amit a gyakorlatban követ is), mert ha ez nincs, akkor mit ad át?!? És ha nincs (mert a szülõ csak úgy hedonistaként él bele a világba), akkor a második, harmadik generációnál csak találgatni lehet, hogy ki cseszte el a rendszert.
És elérkeztünk az átfogó társadalmi problémákhoz, amirõl megint csak tengernyi vélemény és szakirodalom van...

:)

Az eset azért maradt meg bennem, mert ilyen csak egyszer történt. Mindig szerettem kimaradni a hatalmaskodási dolgokból. Jobb szeretem az észérveket, de abban a helyzetben alkalmazhatatlannak tûnt a módszer. ;)

(Vagyis inkább: mein stand - az én területem, itt minden az enyém, stb. - mondja a nagyobb a kisebbnek az iskolaudvaron.)

Einstand! De jó is az... (L. Pál utcai fiúk.)

A korábbi, tõled látott megnyilvánulások tanúsága szerint egyéb megoldásokkal szemben az agressziót részesíted elõnyben. Talán nem csoda, hogy ebben is. Csakhogy, 1. nem vezet jóra az egész társaság megfélemlítése és terror alatt tartása csak azért, hogy ne merjenek a hangadók után sem menni, 2. nem vezet jóra a vezéregyéniségek megalázása, megtörése, kezesbáránnyá konvertálásra tett kísérlet - hanem a képességeik pozitív célra való felhasználását kell nekik megtanítani.

Ma sem otthon, sem az iskolákban nem folyik semmiféle nevelés, csak a tananyag egyszerû leadása. Ez egyrészt a szülõk, másrészt a tanítási rendszer hibája, nem lehet egyedül a gyerekeket büntentni miatta. Fõleg hogy egy hasonló terrorizáló rendszer termelte ki az ilyen szülõket is.

mondjuk legalább te nem irtál faszságokat, igaz nem olvastam végig :)

mert nem veszem a fáradtságot, hogy neked elmondjam
kényelmsebb azt mondani, nem tudom
maradjunk ennyiben :)
a vérgõzösök szemében úgyis maga leszek a sátán, szal mit erõlködjek

és ez csak nagyon pici terület az is primitiven, tehát nem állítom, hogy mindenért a bevándorlók, kissebségek, más szokások szerint élõek lennének a felelõlõsek, vagy csak az õ köreikben fordulnának elõ, inkább a szociális helyzettel függ össze

Tehát egyet sem tudsz, akkor miért állítod, hogy létezik mûködõ megoldás.

nem tudok egyet sem, maradjunk ennyiben, ha ez téged boldoggá tesz. kicsit sem érdekel, hogy te rólam mit gondolsz
önállóan szépen keress magadnek információkat, nem a sültgalambot kell várni szájtátva

a cikkre reagálva: a sok játéktól nem lesz valaki ahressziv, még a tv-tõl sem, bár szeretik erre fogni, mert addig sem magunkban kell keresni a hibát vagy a társadalomban. Ott van USA. a társadalmi problémákon a bebörtönzéssel próbálnak úrrá lenni. sikerrel? hát nem éppen.
a kulcsszó a szociálisan hátrányos helyzetûek
lepusztult negyedek, rengeteg bevándorló aki teng-leng, bûnözés, alacsony iskolázottság, peremkerület
ahogy a franciáknál az arabok, németeknél a törökök a probléma, no meg a keletnémetek (persze ez csak végtelenül primitiven leegyszerüsítve) mint ahogy nálunk a cigányság. de ne általánosítsunk, csak mondjuk azt, hogy az arab/török/cigány populáció nagyobb szegmense él hátrányos stociális helyzetben.
A probléma megoldásába pedig aktívan bele kéne vonni a szülõket, amit gondolom az ottani pedagógusok, gyermekvédelmisejk megtesznek több-kevesebb sikerrel, mert ugye ezek elég zárt közösségek.

Nem azt kértem, hogy tanúl mányt írj, hanem életképes eszközöket soroljál fel. Ha tudsz, de egyre kevésbé tûnik úgy.

vannak megoldások, tessék tájékozódni, én nem foogk neked errõl tanulmányt irni, hatalmas irodalma van a témának

eldöntöttem még a cikk megjelenésekor, hogy nem írok ide, és nem is olvasom el a kommenteket mert az ilyen cikk vonza a vérgõzös aberrált faszokat, akiket az apja ugyanúgy vert kiskorában ahogy most õk vernének másokat, ésatöbbi
a gyerek verve jó. hát persze. csakhogy nem 1800-as éveket írunk, itt a bökkenõ. de mindegy, sajnos elkövettem azt a hibár, hogy beleolvasgattam a kommentekbe, bár nagyjából tudtam, hogy mire számíthatok
a gyerekverõk forduljanak pszichológushoz (tudom azok mind faszok)

És akkor mit tegyenek? Tessék konkrét mûködõ képes megoldásokat mondani a jelenlegi világban.

Egy nem élõnyelvel kapcsolatos tanártól nem várom el a helyes írást. Azt viszont minden tanártól elvárom, hogy a saját szakterületén komolyan produkáljon. Pl.: egy számítás technika tanárt akkor csökken a szememben, ha számítás technikából sületlenségeket állít.

gratulálok
megalázni
hasznos tagja lesz majd a társadalomnak
szégyen ha egy alsótahozatos tanárnál a megalázás még mindig nevelési eszköz

nem tudom hol élsz, Magyarország melyik területén, de le vagy maradva egy brossúrával, ma már nem bántalmazzuk a gyereket, nem alázzuk meg, nem félemlítjük meg. persze ez nektek kényelmesebb mint érdemben foglalkozni a gyerekkel

Irónikus a tanári felelõsség elhárítása és az egy L-el írt intelligencia szó ugyanabban a mondatban.

Fõleg egy "tanártól".

Felnõtt létedre anyád alsós tanítványait akarod megnevelni a haverjaiddal és még én vagyok a tapló? <#hehe>

("tapló, cimborák, taknyos, fõkolompos" rádférne egy "szókincs frissítés" mert ezeket a szavak 10 éve voltak elterjedtek)

Igazából nem az inteligencia csökken, kivéve ha szét isszák az agyukat, hanem inkább a kapacitás kihasználása, illetve a megszokott és felmért tudás tolódik el más irányba.

Én meg úgy nézem hogy rád férne egy kis hivatástudat, egy tanár akkor is tanár ha éppen nem az iskolában tanít.

"Az inteligencia szint egyre jobban csökken és nem a tanárok hibájából!!"

Ez a mondat magában hordozza a saját cáfolatát <#hehe>

Emléxem, annó Ált.isk. alsó tagozatában, de már elsõben és másodikban is eléggé paráztunk a nagyobbaktól, mert qasi "rendet" tartottak az iskolában. Valaki taknyos létére nagyszájúskodott/játszotta a vagányt, akkor kiosztották, és a gyerek visszavett az arcából. A tanároknak elég volt a nagyokat rendszabályozni különbözõ retorziókkal. De a tanárok is naívak voltak, hogy a nagyoknak mindig a kicsikkel példállóztak. Nem tudták, hogy a kicsiket a nagyok rendszabályozzák. <#hehe>

Késõbb a gimis idõkben történt, hogy egyszer minden különösebb ok nélkül elkezdett szidni engem valami Ált.iskolás alsós pisis. A meglepettségtõl azt sem tudtam, hogy mi van. Meg azon merengtem, hogy honnan ismeri ezeket válogatott káromkodásokat. A következõ pillanatban felrúgtam a gyereket, mint Józsibá a hugyos vödröt. Egy héttel késõbb, mikor a gyerekkel összefutottam, megint szitkozódni kezdett, de kb 5 méteres ívben került el, és azért igyekezett eliszkolni. Valszeg az osztály legvagányabbja lehetett, aki nem fél semmitõl és senkitõl... <#hehe>

Most felnõtt fejjel azt kell konstatálnom, hogy akkor sem volt valami könnyû helyzete a tanárnak, de most igazán fel van adva a lecke. A szülõ nem neveli a gyereket, és az iskolától várja el a nevelést, miközben az "eszközöket" az iskola nem kapja meg. A tanárnak csak egy esélye van, hogy korrekt hozzáállással, következetességgel, büntetéssel-jutalmazással tekintélyt építsen ki magának. Ebben az egy esetben van esélye egy normális osztály-tanár viszony kialakítására. Ez kb minden 10. tanárnak sikerül. A diákok elsõsorban a személyiséget nézik, és csak legutolsó sorban azt, hogy mennyire jól tanít az illetõ. Persze az egyre magasabb sulikban ez útóbbi egyre fontosabbá válik. Egyetemen szívesen hallgattuk az olyan tanárok elõadását is, akik jól adtak elõ, de lehetett tudni, hogy volt pár emberileg "elfogadhatatlan ügye".

dez, az a legnagyobb bajod, h fingod sincs a csoportdinamikáról és a szociális relációról, meg úgy a közelében sem jártál egy átlagos általános vagy középiskolában mostanság. tény, h erõs túlzások hangzottak el, de az egy rohadt nagy leegyszerûsítés, h az agresszió csak további erõszakot szül (kb. mint a szerencsétlen szexuális vagy egyéb szociopata bûnözõ, akit vertek vagy erõszakoltak gyerekkorában. egy csomó más emberrel is megtörténik mindez, mégsem járja be nagy részük ugyanazt az utat az erõszak felé).
igenis helyre kell tenni a vezérbikát. sajnos ez az egész ellustult liberális szemlélet erre már nagyon kevés lehetõséget ad, és azok a szülõk, akikre egy cserepes virágot sem bíznék, igenis folyamatosan kitermelik a félrenevelt kölyköket. van pár, akinek nemhogy a makarenkói pofon, de még a fejberúgás is kevés lenne.

Bizony, de ha azt nem teszed, akkor lefasisztáz az ombucman meg az összes liberális.

Az ezért látszik, hogy a probléma kicsit komplexebb, mint azt a poloitikusok és a média szereti lefesteni.

nem kellett volna a sok szaros bevándolrót beengedni...

Ez olyan jól hangzik, biztos tökéletesen igaz is.

Ha valaki beteg nem lesz betegebb a játéktól vagy a filmtõl, legfeljebb csak ötleteket kap a beteges terveinek a kivitelezésében. Aki meg normális, az nem lessz hülye tölle.

Poénnak, poénnak, de úgy tûnik, lassan már nem is lesz poén.

Basszús miért nincs javítás ingyen poént akartam írni, csak néha beszorúl az "o" betüm.