Ritka rendes lányt találni

Persze, kell valami támpont, meg kell találni valahogy a közös nevezõt, de ehhez külsõ szemlélõ - legyen akár barát, vagy családtag - csak nagyon felszínesen tud hozzájárulni.

Még ha tud is valamit, lehet, hogy csak azt gondolja, tud valamit. Lehet, hogy csak az õ fejében vagy olyan, amilyennek téged lát. Lehet, hogy pont te ülteted az agyába szándékosan, vagy félig szándékosan. Biztos vagyok benne, hogy nagyon kevés olyan barátunk/rokonunk ismerõsünk van, aki tényleg olyan jellemû, mint amilyennek a mi fejünkben él.

Deh csak már hajnalban írtam, és összekevertem õket.

Ezt értem, de én konkrétan a jelenlegi helyzetre gondoltam (Groveéra), egy full idegennek fogalma sem lehet róla, hogy mi tetszhet neki egy csajban, vagy milyenek a belsõ tulajdonságai, amiket csak õ meg a közeli barátai ismerhetnek. Ezért egy ismerõs talán könnyebben adna tanácsot, hogy összeillenének-e vagy sem, szerintem. (Ezért értenék inkább chhayával egyet)

Abban persze nagy igazság van, hogy az ember saját magát sem tudja korlátok közé szorítani, nincs fekete meg fehér, minden egyes szituáció, körülmény mást és mást hozhat ki belõlünk.

Az élet sokkal sokkal bonyolultabb, mint azt ahogy néhányan gondolják 😊

Nem pont a szubjektív az elfogult, és az objektív az elfogulatlan?

Am nem tudok teljesen egyet érteni.

Az egy dolog, hogy az ismerõsödnek elfogult a véleménye rólad, de mégiscsak tud olyan héttérinfókat, amik egy idegen számára nem derülhetnek ki (vagy nem pont idegen számára, de mondjuk még felületes ismeretség esetén sem); viszont elengedhetetlen lenne ahhoz, hogy érdemben adjon tanácsot.

Szóval nehéz kérdés, hogy kinek a véleményére érdemes adni... szerintem jó meghallgatni mindenkiét, több nézõpont ugye sokat segíthet. Aztán mégiscsak neked kell eldöntened, hogy mit fogadsz meg és mit nem, ezt nem bízhatod másra.

szívembõl szóltál <#eljen>

Jah, és ez az "ismer téged valaki" dolog is olyan, hogy...hmmm...nem lehet kiismerni az embert. Azt meg lehet figyelni, hogy bizonyos helyzeteket ki hogyan, milyen módszerrel old meg, de ezek a dolgok bármikor megváltozhatnak. Akár egyik pillanatról a másikra, akár egy folyamat részeként.
Én például gyûlölöm azt, ha valaki azt képzeli el a kis fejében hogy "ismer", és mondjuk megpróbálja kiszámítani, hogy mit fogok tenni, és az alapján jár el mert azt hiszi, biztosra megy. Aztán amikor mégsem úgy cselekszem ahogy õ azt "kiszámította", akkor esik pofára.

Szerintem pont annak a véleményére nem érdemes adni aki ismer téged, pont az objektivitás miatt. Aki ismer, annak már van rólad véleménye, tehát elfogult. Persze egy ismerõs is képes egy adott helyzetben elfogulatlanul értékelni, bizonyos határokon belül. A szubjektivitásnak - pont az elfogulatlansága miatt - több köze van a helyzet valós elemzéséhez, mint az objektiv véleménynek. És ha az ember kicsit magába néz rájön, hogy sokszor õ maga sem tudja, mi a helyzet saját magával, nemhogy mások. Akkor meg miért hallgassunk másokra.

Ja igen, ezt még akartam is írni, hogy akik ismernek téged, azoknak a véleményére érdemes adni, talán objektívabban látják a helyzetet, persze kérdés, hogy ki mennyire ismer téged 😊

(én pl. talán egy embert tudnék mondani a "baráti" társaságomból, vagy talán kettõt, aki tényleg tudja, hogy "mi a helyzet velem", bár ez részben miattam van, mert lényegében nem mondok el az említetteken kívül senkinek ilyesmiket)

Köszkösz. A tanulmányaimat igen erõsen befolyásolta anno. Most is fogja szerintem, de igyekszem megfogadni a normális tanácsokat, véleményeket és a barátaim véleményét.

Igen, errõl van szó más szavakkal kifejezve 😊

Rendes volt a haverodtól hogy nem akarta elcsábítani magának.😊
Szerintem meg most a "szerelmi" dolgokat most inkább hanyagold mert neki nem lenne jó, neked pedig hatással lehet a tanulmányi eredményedre.Tarts egy kis szünetet aztán majd kiderülhet minden (lehet hogy õ kicsit "zavart" lehet,és nem tudja pontosan hogy mit csináljon). 😊

<#eljen> Szerezd a Lájkokat😄😄,

jó szórakozást

akkor kedveltetsd meg magad 😊

így van amit nem tudsz azt vagy elhiszed, vagy elképzeled

Sokan jártunk már így. Én inkább úgy szoktam fogalmazni, hogy "teremtettem egy karaktert", aki nem létezik. Illetve létezik, de csak a fejemben.
Ha valakit úgymond "félreismersz", az lényegében ugyanez.

igen, nem egyszer történ már meg velem is, hogy mindent szépnek, jónak láttam, közben pedig szó nem volt róla, a valóságérzékelésem a béka seggét súrolta 😄

valóban nehéz az érzelmekkel bánni és félretenni õket vagy figyelmen kívül hagyni, de sokszor van az amit írsz, hogy csak beleképzeljük a lányba/fiúba ami tetszik, közben meg nem is olyan. A rózsaszín köd jótékony hatása utólag ártalmas is lehet 😊

És szerintem sem fog összejönni vele, jobb lekötnöd a figyelmed mással, ne agyalj rajta túl sokat semmiképp.
Elfelejteni neccesebb lesz, ha ennyit találkoztok, szinte lehetetlen kategória (ilyen velem csak gimi utsó évében volt, amikor mindennap láttam...de kellemes volt :S), de az idõ megold mindent, ezt jól látod 😊

Én is voltam hasonló helyzetben, persze minden helyzet más, de felfedeztem hasonlóságokat.
Magamon azt tapasztaltam ebbõl a szempontból, ill. legjobb barátom is ezen a véleményen van, hogy csak beleképzelem azokat a dolgokat a lányba, amik igazából nincsenek is benne. Tehát csak szeretném, hogy olyan legyen, amilyennek képzelem, és el is hiszem, hogy õ olyan, pedig nem. Ez így hülyén hangzik, de valahogy ezt érzem a te írásodból is. Lehet röviden is kifejezni, a szerelem vak, de ezt a frázist sokan nem szeretik 😊

Köszönöm a véleményeket. Egyelõre kivárásra játszom, az idõ majd eldönti.

Én csak azt tudom erre mondani, amit az egyik barátomnak is szoktam: ha nem
akarsz magadnak több szopást, szenvedést, akkor valahogyan próbáld megszakítani vele a kapcsolatot. Csoporttársként ez mondjuk elég "nehéz", de valahogyan csak meg lehet oldani. Ha hiszel a kavarás utáni barátságban (nem ez jött át az irományodból), akkor próbálkozz azzal. Ha pedig úgy érzed, van még remény, akkor próbálj mindent megtenni, hogy ne szalaszd el a lehetõséged. Ilyen helyzetben persze tök nehéz józannak lenni, és reálisan mérni fel az adott helyzetet, de ha ez nem megy, akkor csak olyasmit tegyél, amitõl majd jobban érzed magad. Az a jó megoldás, és ilyenkor már mindegy, hogy együtt vagytok-e, vagy nem.

szép hosszú történet, de ha elolvasod Te magad is észreveszed, hogy mi az amit a lány nyújtott Neked és mi az amit beleképzeltél csak, mert szeretted volna ha lett volna kettõtök közt valami. Persze mi nem éltük át azt amit Te Vele kapcsolatban, mégis a többieknek adok Én is igazat, ez a vonat már elment, csak a régi barátságot vagy ahhoz hasonló érzéseket keresi Õ is veled kapcsolatban, de nem úgy tûnik, hogy ez átfordulhat szerelemmé. Vannak még csodák, de ne erre alapozz. Ettõl függetlenül megdönteném a helyedben 😄 Lehet tök szar az ágyban, akkor meg fõleg ne kergesd tovább 😊

Nézz szét jobban azon a kampuszon..vagy min, szóval egyetemen, biztos, hogy 100 másik sokkal szebb lány van..olyan is aki belülrõl is szép és az sugárzik belõle, inkább az ilyenekkel foglalkozz és éld az Életed, még fiatal vagy, majd késõbb lekötöd magad 😊

egy biztos, a nõk pillanatnyi érzéseik alapján döntenek

nem mérlegelnek, nem gondolkoznak el a következményeken, nem vesznek figyelembe mást, csak azt, hogy az õ érzelmi igazságuk rendben van

hányszor mondtad pl a párodnak, hogy és arra nem gondoltál, hogy...?

vagy például fordított esetben mit tennél a helyemben?

ezek mind olyan dolgok amikre nem gondolnak, csak a saját érzelmi igazságuk a döntésük alapja

ez így természetes

Az a baj, hogy tökmindegy ki mit mond, nincs olyan megoldóképlet, ami mindenkinél mûködik. Olvastam itt olyan, általánosságként megfogalmazott dolgokat, amelyek az én életemben pl. teljesen fordítva történtek, és nem egyszer, tehát az ilyesmi már nem lehet általános érvényû. Ezért necces csajozási tanácsokat osztogatni.

A leírásod alapján sajna biztos nem akar tõled többet, csak a régi barátságot visszaállítani.

Ha mégis alakulna valami, az nem feltétlen szerembõl lenne, hanem a biztonságot és stabilitást, amit benned lát.Sokan automatikusan elkezdenek kötõdni ahhoz, aki kedves meg jófej vele, és ha épp nincs szerelem a láthatáron, akkor összejöhetnek vele. De ez könnyen borul sajnos.

Szerintem.

Érdekes egy taktika. Kérdés, esetemben végig lehet e vinni 3 éven keresztül, úgy hogy közel napi szinten találkozok vele.

Mindegy, nagyjából körvonalazódott, hogy mit fogok csinálni, bár addig, ahogy ezt az elbaltázott kapcsolatot ismerem, sok dolog fog változni.

Kösz, azt hiszem értem mit mondasz. Egyébként ez azért is nagyon érdekes, mert voltunk köztünk nagyon jó a viszony, csak azt õ talán kicsit felelõtlenül is, de leépített, vagy valami olyan esemény történt nála, ami miatt ezt választotta. Õ egyébként egy kicsit esetlen és vágyik arra, hogy valaki legyen mellette. Anno azt is nekem sírta el, hogy hogy kicseszett vele a barátja.

Itt egy részlet a levelébõl, talán ez zavart be köztünk:

"Szerintem köztünk az volt a legnagyobb baj,h volt egy "közvetítõ". Csak annyira kérlek,h neki ne mondj semmit sem amit beszéltünk(én sem mondom neki!)mert nem akarok kettõnk között még több konfliktust!köszönöm."

Én is elkövettem a hibát, hogy mindent megadtam viszonzás, és elvárás nélkül, amit adni tudok, és a nyakamon is ragadt egy ilyen lány barátostul. Most meg már bizonygathatom akárhogy, hogy én aztán nem fogadom el a fennálló helyzetet. Most ezt az egy dolgot tehetem. Nyomulok, és minden reakciójával, amivel azt erõsíti, hogy nem kellek neki az én vonzalmam építi le. A vicces, hogy minél kevesebbet adok, õ meg annál jobban haragszik rám, és annál jobban vonzódik. De õ végül nem fog kelleni... Megszerezni nem tudom, ellökni nem fogom. Építse le a vonzalmam. 😄

A kulcs, hogy nem az érzelmeire, és az érzelemkeltésére figyelsz, hanem a viselkedésének adsz hitelt.

Ma délelõtt jöttem rá, van egy jó módszer arra, hogy leépítsd a vonzalmadat (szerelmedet):
Végigzongorázod a csajon azokat a dolgokat, amiket szeretnél, vagy elvársz tõle. Pl. ha ölelést, megöleled, ha csókot, megpróbálod megcsókolni, ha szexet, akkor azt... A reakcióiból nyilvánvaló lesz, hogy mennyire szeret téged és mennyire játszik, így lesz valami konkrét kézzelfogható bizonyítékod az ábrándképek mellé, hogy a csaj mennyire szeret. Én ugyanezt tettem, garantált siker, és a csaj haragszik egyre jobban, mert nem kapja meg tõlem azt a figyelmet, és törõdést, amit eddig, pedig õ saját maga építi le a vonzalmam azzal, hogy nem felel meg a viselkedése az elvárásaimnak. 😊

Ez jó hosszú lett de becsülettel végigolvastam.
Ebbõl nagyon az jön le, hogy nincs esélyed nála és nem is lesz. Én is voltam így, felesleges reménykedni.

1. Jogra
2. Erre is gondoltam, de hiába rossz a remény én még reménykedek. Meg õ is ismeri a storyt, akkor miért pont nálam keresné?
3. Nehéz elfelejteni 😊 nagyon, arról nem is beszélve, hogy nem minden kapcsolat alakul az elsõ perctõl tökéletesen, sõt...

Köszi a tanácsokat.

a ritka rendes lány csak illúzió

egyértelmû, hogy a lánynak a legkevésbé sem jössz be

csak te akarod a kapcsolatot szándékosan teszel olyan dolgokat, ami effelé vinne

1: orvosira jársz? 😄
2: nem akar mást, csak barátságot, mert egyedül érzi magát
3: felejtsd el, keresd meg inkább a másik feled, akivel már az elsõ pillanat is tökéletes

Köszi

De nem igazán értem mit szeretnél ezzel kifejezni. Én nem szándékosan õt kerestem, csak így alakult, az elején még értelemszerûen nem ismertem annyira, hogy azt mondjam, hogy máris szeretem, akkor csak elbeszélgettünk, ami tovább alakult.- Ha erre céloztál.

Én váltig állítom, hogy akkor sem volt közömbös irántam, amikor azt mondta, hogy nem, egyszerûen úgy éreztem, hogy benne is alakul valami, ha nem is olyan szinten mint bennem.

Ha szándékosan nézel ki valakit akkor az nem fog összejönni soha.

Legfontosabb a mûködõ párkapcsolatban a véletlen megismerkedés.

Véletlen = nem véled(nem akarod), hogy megismered. Más szóval elég ha a lány kinéz téged magának utána csak rajtad múlik akarod-e.

Azt felejtsd el, hogy kinézed a lányt és te is bejössz neki.

Sziasztok!

Gondoltam megosztok itt egy történetet magammal kapcsolatban, mert érdekelnek a (normális) vélemények. Hosszú lesz 😊

Szóval 2 éve, egyetemi pályafutásom kezdetén megismerkedtem egy rendes aranyos lánnyal, a csoporttársam a mai napig. Nevezzük csak Enikõnek. Elsõben sokan mondták, hogy milyen jó csaj, meg milyen rendes aranyos Enikõ, de én még akkor nem éreztem iránta semmit, csak szimplán mint csoporttársak ismerkedtünk, aztán ahogy telt múlt az idõ egyre jobban kijöttünk egymással és bennem elkezdett valami kialakulni, de úgy voltam vele, hogy teljesen más az életstílusunk, õ kollegista, sokan jár diszkóba, ott az egyetemen, én meg azokat a helyeket finoman szólva sem kedvelem, inkább házibuli és kocsma párti vagyok. De ennek ellenére órákon, gyakorlatokon meg amikor úgy adódott egyetemen kívül is egyre jobban el tudtunk beszélgetni, nevetgélni. Segítettem neki amiben tudtam és - mivel többen mondták a csoporttársaink közül, hogy hát ez az Enikõ kicsit butácska (megjegyzem nem az!), meg leszólták, hogy szórakozott, meg nevetgél - megvédtem, amikor tudtam. A 3. félévben (1 éve) annyira felerõsödött bennem ez az érzés, hogy gondoltam, finoman, de elkezdek bepróbálkozni nála, ekkor jött a képbe az õ állítólagos legjobb barátnõje nevezzük csak Petrának, aki meg az én legjobb haveromat, szintén csoporttársamat Danit fûzte. Utólag Petráról kiderült, hogy finoman szólva is egy ribanc. Na õ segített nekem, annyiban, hogy kérdezgette Enikõt, meg ilyen apró infókat adott. annak ellenére, hogy utólag sok minden kiderült Petráról nem hiszem, hogy szándékosan megvezetett volna. Szóval a 3. félév vizsgaidõszakában elkezdtem udvarolni Enikõnek. Felhívtam, hogy hogy halad a tanulással, bíztattam, segítettem neki, amiben tudtam, vizsgájára is bementem, megvártam, hogy ne legyen egyedül, vizsgák után az együtt vizsgázó haverok beültünk sörözni, ott is egész jól elvoltunk, szülinapjára vittem neki egy üveg francia bort, egyszóval rendes voltam vele. Én is kaptam visszajelzéseket, hogy aranyos vagyok, meg én vagyok a leghelyesebb fiú az asztalnál stb.stb. Aztán volt egy olyan szitu, amikor az egyik sörözés után kicsit tovább öleltem a kelleténél és eltolt magától, az nagyon szarul esett, akkor egy darabig nem is kerestem, nem tudom, hogy akkor mi játszódott le benne, sõt azt sem tudom, hogy most mi játszódik le benne. Olyasmit mondott utána Petrának, hogy vegyek vissza. Közben Petra meg mondta, hogy semmi baj, van esélyem nála meg hogy idõ kell, stbstb. Aztán elkezdõdött februárban a félév, volt egy nyitóbuli, ami elõtt Petra, aki már befûzte a haveromat, Danit, felhívott Danival a kolijába, hogy iszogatunk egy kicsit, mondtam abban benne vagyok, de dizsibe nem megyek. Iszogattunk, HP-t, nem keveset, lényeg a lényeg, meggyõztek, hogy maradjak holnapig és majd innen megyek egyetemre. Aztán iszogattunk tovább, éhgyomorra páleszbõl. Be is ütött, mondták, hogy menjünk át Enikõék koliszobájába. Nem akartam, de akkora már kómás voltam, átmentünk az ágyán ültem full komásan õk meg egy másik szobában hallgatták a zenét meg iszogattak, többször is elment úgy elõttem, hogy még azt sem kérdezte meg, hogy "jól vagy?", vagy "hozzak vizet?", aztán egyszer csak ki kellett mennem a WC-be, mert éreztem, hogy visszaköszön a pálesz, csakhogy nem teljesen jutottam el a WC-ig. Hanem mellé is jött egy kis VUK. Mindegy, amennyire tudtam feltakarítottam WC papírral meg bocsánatot is kértem még ott a helyszínen ha jól emlékszem, aztán a harcostársam Dani, elvitt az õ kolijába és vége volt a napnak.

Másnap egyetemen elsõ dolgom volt odamenni hozzá és bocsánatot kérni a tegnap történtekért, erre õ flegmán annyit mondott, hogy "hát ebbõl nem lehet jól kijönni", ennyi nekem elég is volt, kimentem a folyosóra, aztán késõbb halottam vissza, hogy miután megkérdezték, hogy mit csináltam azt mondta, "milyen PARASZT" dolgot csinált. Engem parasztozott le, aki mindig kiállt mellette, mindig segített neki, vigasztalta, kiállt mellette, szerettem minden jó és rossz tulajdonságával együtt. Hibáztam, bocsánatot kértem tõle, többet nem fogok csinálni.

Na itt romlott meg nagyon köztünk a kapcsolat, miután számon kértem, hogy mire fel parasztoz le engem bárki elõtt is. Õ persze ezt felháborodva tagadta. Ennyi elég is volt, az eddigi jó beszélgetések eltûntek és maradt a kb. szia-szia viszony. (Megjegyzem én még ekkor is segítettem neki, ha valami problémája volt) Esélyem sem volt elmondani neki, hogy mit éreztem, érzek iránta. Megjegyzem még a történtek elõtt, amikor még jóban voltunk, nem egyszer el akartam mondani neki, hogy mi a szitu, de Petra mindig lebeszélt róla, én meg gondoltam, hogy õ csak jobban ismeri, hiszen az egyik legjobb barátnõje. Na szóval ez a szar viszony tartott köztünk egy fél éven át. Én úgy gondoltam, hogy ha rendezni szeretné, akkor odajön hozzám, de azon túl, hogy néhány gyakon mellém ült, nem tett semmit. Én meg úgy voltam vele, hogy nem vagyok egy bohóc, futottam eleget utána, most nem fogok. Ha neki ez így jó, nekem is. Szóval ilyen állóháború volt kettõnk között az elmúlt félévben. Aztán elkezdõdött a vizsgaidõszak és mivel ilyen szar aggyal nem akartam belevágni, írtam (megint csak Én) neki egy levelet, amiben leírtam mindent, hogy mit érzek iránta, hogy mennyire szeretem, kedveltem, hogy mindig ott voltam Neki, ha valami baj volt, hogy megbántott, hogy inkorrektül viselkedett, meg hogy nem néztem volna ezt ki belõle. Erre korrekt módon válaszolt és leírta, hogy beszéljük meg személyesen, mert félreismertem. Kerítettünk rá egy alkalmat egyik vizsga után, beültünk egy helyre és "megbeszéltük". Fõleg én beszéltem, õ meg bólogatott. Megmagyarázta, hogy aznap este ideges volt, azért nem jött oda hozzám, hogy úgy gondolja, hogy nem adott jeleket (szerintem meg adott), hogy én sem úgy viselkedtem, hogy abból az jöjjön le neki, hogy akarok valamit (ezzel sem értettem egyet). Aztán megkérdeztem, hogy sose gondolt arra, hogy több legyen kettõnk között, mint a barátság. Erre azt válaszolta, hogy nem. Azt is megkérdeztem, hogy a jövõben sincs nála esélyem? Azt mondta, hogy nincs, mert ha nála nem alakul ki ez elsõre, akkor az már nem fog. (Ez szarul esett, de nem is éreztem annyira õszintének - vagy nem akartam annak érezni.) Ennyire szarul még sosem voltam, amikor azt hitted, hogy minden rendben van, minden pillanatban rá gondoltál az elõzõ vizsgaidõszakban aztán pár hónap alatt ennyire semmi, ürességet érzel és csak azon kattogsz, hogy miért.

Aztán eltelt a nyár, egyikõnk sem kereste a másikat. Nyáron nagyjából ki is hevertem az egészet, persze Õ egy olyan jelenség, akire mindig gyomorideggel fogok emlékezni és teljesen azért nem tudtam elfelejteni.

És ekkor jött a "fordulat"
Most feljöttünk szeptemberbe, hát nem tudtam azért vele jópofizni, nem nagyon beszélgettünk, annak ellenére, hogy elvileg rendeztük az egészet. Én jól elvoltam a csoportba, de rajta lehetett látni, hogy nem nagyon spanol senkivel, egy barátja volt úgy összvissz, meg több "haver" kategória. Aki két évig volt szobatársa a koliban és a legjobb barátnõje is volt, elköltözött tõle, összevesztek, mert más az életstílusuk (ezt a sztorit csak ennyire ismerem)

Múlthét csütörtökön pedig lent volt bulizni az egyetemi szórakozóhelyen és találkozott Danival, a legjobb barátommal (ezt õ is tudja) és szóba elegyedtek, elsírta neki magát, hogy neki senkije sincs, mindenki lenézi a csoportból, hogy butácska, nem jól megy neki a tanulás, mindenki szinte levegõnek nézi, nincs senkije. (Isten nem ver bottal kategória). Bõgött Daninak vagy 20 percig errõl a storyról. Dani meg mondta neki,hogy volt egy fiú aki az utolsókig kiállt melletted, törõdött veled, de amit aznap este meg az elmúlt hónapokban velem csinált, azzal mindkettõnknél szerzett pár rossz pontot (erre hevesen bólogatott), de még van 3 éve arra, hogy mindenkivel jó kapcsolatot alakítson ki a csoportból és ez nem annak a függvénye, hogy ki hogy tanul. Úgy látszik megfogadta Dani tanácsát, mert a héten hétfõn és kedden is mellém ült be a gyakon és egész érdeklõdõ, beszédes volt. Egész normálisan elbeszélgettünk, persze nem úgy mint anno, de nem is a "szia-szia" formulában. Fel is ajánlotta, hogy egy könyvet lefényeltet nekem és majd utána kifizetem. Szóval rendes volt.

És itt tartunk most. Még 3 évig lesz a csoporttársam, de már most kikészít, hogy visszajött az az érzés, hogy a nap 24 órájából 20ban csak rajta agyalok, akaratlanul is. Mert egyrészt ott van, hogy mindennél jobban tudnám szeretni, jól érzem magam mellette és mindent megtennék érte. Másrészt ott van, hogy ha meg túl nyitottan fogadom az érdeklõdését, akkor azt fogja levenni, hogy megint akarok tõle valamit és ezért nem fog annyira nyitni. Aztán ugye ott van az is, hogy még anno megmondta, hogy nincs esélyem nála (bár amilyen érdekes személyiség - meg nõbõl van - abszolút nem tudni, hogy hogy gondolkodik most. Azóta változtak a viszonyok.). Szóval úgy akarok hozzáállni, hogy õ most vissza szeretné szerezni a BARÁTSÁGomat, de semmi több. Mindezek ellenére akaratlanul is arra gondolok, hogy mi van, hogyha mégis változott az álláspontja kettõnkkel kapcsolatban.

És ezen agyalok folyamatosan, hogy mit kellene most csinálnom, mert bizonyos szempontból jobb lett volna, ha marad köztünk a "szia-szia" viszony. Legalább nem ringatnám magam hiú reményekbe és nem agyalnék folyamatosan rajta, meg azon, hogy mit kellene csinálnom. Különösen rossz ez, ha belegondolok, hogy még 3 évig lesz a csoporttársam.

Vélemények?
Persze tudom nehéz megmondani a frankót, nem is ezt várom, csak az értelmesebb hozzászólásokat.

"Én már nagyon rég óta szinte csak drogosokkal, pornósokkal, sexchatesekkel vagyok körülvéve. Korban mondjuk stimmeltek, de másban nyilván nem. Ezt kaptam, mert ezt sugárzom a világba, pedig nem ezt keresem. Errõl regényeket írtam ide (is). "

Ha nagyon akarod, akkor igazságszerint bárkiben tudsz pozitív érzelmeket kelteni, sok függ attól milyen körökben mozogsz, említetted korábban h te a pornósok közelében dolgozol és sok mindenrõl beszámoltál itt velük kapcsolatban. Nyilván õk voltak elõtérben, az õ közelükben voltál sokat így érthetõ, ha sokukkal összejöttél, de te magad mondtad, hogy nem érte meg, mert hányszor átbaszták a fejed, ezek a nõk megbízhatatlanok. Nos, ha nem akarod ezeket a nõket, akkor ne állj le velük még beszélgetni se, hanem próbáld meg megcélozni azt a réteget, akire vágysz. Bár furán hangozhat ilyesmi az én kezembõl...

"De ha valaki ebbe a topikba jár, annak bizony csaj kell, még akkor is, ha aszexuálisnak gondolja magát. Különben nem járna ide. "

mostanában senki nem járt ide, nálam meg az a helyzet, hogy semmi extra, és jelenleg a teendõk között nem is tudnék becsajozni (nem csak a konditeremre kell gondolni) ott a suli, jövõ építése és egyéb teendõk. Persze természetesen, ha ideírna egy idegen személy akkor rögtön kapnának hideget meleget, na persze nem tõled😊

"Még randira hívni is nehezemre esik egy ilyen lányt, sõt, ilyenkor a verbális kommunikáció is megreked valahol a dadogásszerû lóf*sz és a "nem egészen az jön ki a számon, amit összeraktam fejben" -anomália között. Azt is tudom miért:
Mert olyasmit kapok tõle, amivel zsebretesz, teljesen a hatása alá von, és ez összezavar, de az érdeklõdésemet csak tüzeli, még akkor is, ha esetenként a szexuális természetét már részben - vagy egészben - elvesztette a dolog. "

Ez mondjuk emberi nyelven természetes dolog, elég keveseknek sikerül megõrizni a hidegvérét. Sablonszöveg általában az, hogy add magad és ne a nõ szavaira figyelj->HA mintha ez ilyen egyszerû lenne ebben a helyzetben. Ha velem ilyen történne el sem hinném, nálam nincsenek ilyen "érzelmi hullámok"

"Biztosan mindenki érzett már olyat, hogy egy társaságban valaki "elnyomja" õt, mert mondjuk úgy érzed hogy hasonlóan intelligens mint te, vagy kompetensebb egy adott témában, vagy csak olyan elragadó a személyisége, hogy egyszerûen maga alá gyûr, és ilyenkor kevesebbnek, kisebbnek érzed magad. "

Ez nálam pl megint egy olyan dolog, hogy utálok a társaság központja lenni, én maximum négyszemközt beszélek az emberekkel, társaságban csöndben megfigyelek és elemzek... Egyébként ilyen helyzetben három lehetõség is van. Vagy megpróbálod felvenni a kesztyût az illetõvel, összegyûjtöd a maradék önbizalmad és egyszerre humorzsákká, központi személyiséggé változol, vagy pedig más társaságot keresel, mert ott nem tudsz érvényesülni ez nem nevezhetõ gyávaságnak, csak új lehetõség, új célok megnyílásának. És az elsõ lehetõségbõl kifolyólag felveszed a kesztyût, és csúnyán beégsz mindenki elõtt ez a harmadik, na akkor aztán az illetõ csúnya pofont kap ilyenkor szokták ezt mondani...

Amúgy élõben ezeket lehet jobban kitudnánk fejteni...

nem arra születtem, hogy kölyköket neveljek😄 eszembe sincs😄 azt rátok hagyom...sok sikert hozzá 5-10 év múlva

Már vagy 100x elmondtam, ha nem tetszik, amiket írok akkor csukd be a szemed és olvasd Pretorianét...nem várom el senkitõl, hogy miattam jöjjön be. Petterson is, Szabolcs is, olykor Pretorian is leírja a maga történetét abszolút nincs ezzel gond, de, ha az én helyzetjelentésem nem tetszik át tudod ugratni a szemeddel esetleg figyelmen kívül hagyni...

Nem mondtam, hogy minddel le kell feküdni. Ismerkedni kell. De egy vadidegen ne sírja ki magát a vállamon. Én így vagyok vele. Családtag más tészta, régi ismerõsre már nem mondanám, hogy más téma. Helyzettõl függ. Nincs sablon, figyelni kell, ahogy Pretorian is írta.

Legyen kevés, de minõségi? Oké, de ha az ember el se kezdi, akkor ohgy legyen? Mert ez a topik egyelõre Gaboo "Való Világa". A nõknek férfi kell. Olvasgatnék itt tök jó dolgokat (pl Pretorian régebbi történeteit), de ehelyett egy kis szûz srác élettörténetét látja a szemem.

Amúgy haveri körben megdumáljuk a dolgokat és elég szomorú, ohgy a fele társaságot a csaja szedte fel. Ilyen világot érünk? És úgy lesznek lovagiasak, hogy agyon halmozzák mindenfélével. Evvel kompenzálják a töketlenségüket. Evvel az a baj, hogy ha passzolják a csajt és én kapom meg, elvárja hogy mindent fizessek, mert megszokta és azt hiszi ez a trend. (De ez már globális, most ne csak haver csajára gondoljatok, hanem akár egy idegen is.) Persze én hülye nem vagyok, de utána én leszek a szívtelen, a férfiatlan. Ezután szoktam dobni a f*szba az ilyeneket.

Lehet állandóan konditerembe járni, meg sörözni a haverokkal csajozás helyett, csak Gaboo ne csodálkozz, ha a maradék jut neked...majd valamikor 40 éves korodban. Egy jó elvált asszony más gyerekeivel és neveld. 😊

Lehet hogy prosztó módon fogalmaz a srác, de ha körülnézek, ugyanezt látom magam körül. Legyen minél több, az is mindegy milyen, csak legyen. Õk így "gondolkodnak". Az ilyen emberek talán sosem fognak rájönni, hogy nem éltek igazán. Tegyük hozzá, én sem éltem még igazán, mert az én életemben sem csak olyan nõk voltak, akik az általam fejben meghatározott kategóriába estek, nagyon nem. Akkor nem járnék évek óta erre a fórumra sirámkodni. Viszont sosem kezdtem kislányokkal, sosem arcoskodtam, pedig azért voltak jó csajaim is, még ha nem is sokáig, de voltak. Sajnos a legtöbben csak külsõre voltak úgymond "jók".
Én már nagyon rég óta szinte csak drogosokkal, pornósokkal, sexchatesekkel vagyok körülvéve. Korban mondjuk stimmeltek, de másban nyilván nem. Ezt kaptam, mert ezt sugárzom a világba, pedig nem ezt keresem. Errõl regényeket írtam ide (is).
Nem kell mindenkit trófeaszerzés céljából lefektetni, és utána arcoskodni. Nem attól leszel férfi. Attól csak gyökér leszel. Nem kell kényszeresen csajozni sem. De ha valaki ebbe a topikba jár, annak bizony csaj kell, még akkor is, ha aszexuálisnak gondolja magát. Különben nem járna ide.
Az én problémám ugye az (százszor leírtam 😊 ), hogy mostanában csupa olyan lánnyal hoz össze a sors, akikhez igazából "nem sok közöm van" odabent, de néha mégis megcsúszok, nagyon ritkán szerelmes is leszek, emberbõl vagyok. Még ha tudom is, hogy nincs jövõje a dolognak, akkor is lenyomnak néha az érzelmeim.
Páff. Aki igazán kéne, és látszólag megvan benne minden amit én keresek, az vagy foglalt, vagy szarik a fejemre, vagy idõvel kiderül, hogy félreismertem, és csak én raktam össze róla valamit fejben.
SOSEM kaptam még meg olyan lányt, akiben megvolt minden, ami nekem kellett. Pedig volt ilyen - bár elég kevés - akikrõl biztosan tudtam, és éreztem, hogy velük aztán tényleg lenne öröm, boldogság, és mindig csak erre vágytam, ahogy mindannyiunk.
Voltam már szerelmes olyan lányba is, akiben csak egy-egy dolog/jellemzõ volt meg abból, amit én keresek, és tudtam hogy nem sok jövõje lenne kettõnk kapcsolatának, mégis szerelmes lettem.

És tudod mi a legviccesebb #Gabeo?
Az, hogy én általában akkor éreztem magam aszexuálisnak, amikor olyan lány kellett, akiben megvolt minden, olyan lány, aki igazán érdekelt.
Még randira hívni is nehezemre esik egy ilyen lányt, sõt, ilyenkor a verbális kommunikáció is megreked valahol a dadogásszerû lóf*sz és a "nem egészen az jön ki a számon, amit összeraktam fejben" -anomália között. Azt is tudom miért:
Mert olyasmit kapok tõle, amivel zsebretesz, teljesen a hatása alá von, és ez összezavar, de az érdeklõdésemet csak tüzeli, még akkor is, ha esetenként a szexuális természetét már részben - vagy egészben - elvesztette a dolog.
Egyszerû hasonlat:
Biztosan mindenki érzett már olyat, hogy egy társaságban valaki "elnyomja" õt, mert mondjuk úgy érzed hogy hasonlóan intelligens mint te, vagy kompetensebb egy adott témában, vagy csak olyan elragadó a személyisége, hogy egyszerûen maga alá gyûr, és ilyenkor kevesebbnek, kisebbnek érzed magad. Nem mersz/akarsz megszólalni, mert úgy érzed, utána hülyének nézne, vagy lenézne, vagy nem jönne át a személyiséged, pedig tudod hogy értékes vagy, és meg is találhatnátok a közös hangot, és pont Õ az, akit egész életedben kerestél, csak egyszerûen nem tudod, hogyan vágj bele, hogy ne rontsd el a dolgot, és átmenjen minden, aminek át kell mennie. Na errõl beszélek.
Ez a tipikus master/slave helyzet, ami rohadt kellemetlen tud lenni.
Ha számszerûsítenem kéne a dolgot mondjuk 100 év múlva, akkor 1000-bõl mondjuk 980 és félszer biztosan masternek érezném magam. De amikor slave leszek...nah, akkor olyasvalakivel hoz össze a sors, aki a saját értékítéletem szerint vagy felettem, vagy velem egy szinten áll az életnek egy vagy több olyan területén, amelyek számomra igazán fontosak. Nálam ez szinte csak lányok esetében jelentkezik, nagyon ritkán, és ezen nagyon ritka alkalmak mindegyike (szám szerint 2) soha be nem teljesült szerelem volt az életemben. Ezt keresem, és ha továbbgondolom a dolgot, ilyen esetekben a szexualitás is a helyére kerül az értékítéletemben.
Elõbb beszélgessünk, a szex meg majd lesz ahogy lesz, én ezt értem aszexualitás alatt az ilyen helyzetekben. egy ilyen lányra várok, és nagyon. Tudom, hogy találkozok még ilyen lánnyal. És ha majd eljön az idõ, nem hagyom futni.

18-10 éves😄😄😄 ezt nem mossa le magáról haha😄

igen a kevesebb, néha több😊

18-10-nél elgondolkoztam: 😄
Egy 12 éves lánnyal közösült – hét évet tölthet a fegyházban

Viszont nem rég olvastam egy kommentet kolesz témában amin felbasztam magam:
"bizony sok a csaj , van köztük pár könnyen megkapható is , akiknek pár bókot kell mondani csak és ugranak az ágyba. 2 hét alatt 3 különbözõ elsõs kiscsajt basztam meg. Ebbõl kettõt a 3as épületben egy "kibérelt" szobában , egyet meg a másik épületben. Egyik közülük még szûz is volt ráadásul. Így már vissza se megyek TKra!"

*jah meg 18-20. Nem sokat aludtam lol.

1 pár láb*

A lakótársam, aki az egyik legjobb barátom is egyben, pont ilyen figura.
Õ az a forma, aki mindent és mindenkit megdugna, akin/amin legalább egy lyuk és 1 pár van, és utána arcoskodik vele, hogy már x számú csaj van a falán. Nah, az ilyesmitõl én hányok. Az ugye nem számít, hogy van köztük sok olyan, aki háromig is csak szorobánnal tud elszámolni, és a legtöbb közülük annak is örül ha ránéz valaki, és 18-10 éves. Én ezt mindig visszataszítónak találtam. Inkább legyen kevés, de jó.