Ritka rendes lányt találni

azt irod hogy a topik cimet igazolja a story-d de semmi rosszat nem irtal az ex csajodrol csak azt hogy dagadt volt az pedig nem egyenlo azzal hogy nem rendes.
Masreszt meg konnyu azt mondani hogy sok rendes jo no van, de te raadasul ugy mondod ezt hogy nincs baratnod. Probalj szerezni egyet es ha megtalaltad es tenyleg tokeletes akkor ird le meg egyszer hogy sok ilyen no van😊

GRARULÁLUNK !
Tied a leghosszabb hozzászólás!!

Érdekes ez a topik cím, na meg az alcím is az:
"nincs egy normális lány, aki nem csak külsõleg hanem belsõleg is kibírható"
Azért ezt így ebben a formájában cáfolnám, bár egy személyes tapasztalatot megosztanék veletek, ami mégis ezt az alcímet igyekszik igazolni.
A legutóbbi barátnõm pl. gyakran idegesített magával a hangjával, az aurájával. Épp emiatt is szakítottam vele, mert szerintem ezt így hosszú távon nem lehet sokáig csinálni, hogy valaki spanolja a másik idegrendszerét. Különösebb dolgokat nem mondott, én sem tudok magyarázatot adni, hogy miért idegesített, csak egyszerûen ez volt a szitu.
Oké, igaz ami igaz, a testi adottságaival is csak közepesen voltam megelégedve, mert eléggé plöttyedt volt és nem foglalkozott azzal, hogy egy kicsit is adjon arra, hogy pár kilót ledobjon, holott sztem ez alapból elvárható lenne. Hozzátenném, hogy én egyszer sem utaltam arra neki, hogy lefogyhatna kicsit, leszámítva azon "finom" célozgatásaimat, hogy a harmadik teli tányér második fogás biztos, hogy kell-e neki? 😄DDDD
Persze ez nem tetszett neki, mert Õ úgy gondolta, hogy baromi jól néz ki. Ehhh, hogy egyeseknek ennyi önkritikájuk ne legyen, na mindegy.
A másik dolog, ami a testi kifogásaimat illeti, hogy nagyon zsíros volt az arcbõre (ami önmagában nekem nem jelentett volna gondot, mert a közepes arcszépségével azért kompenzálta valamelyest ezt a negatívumot). A baj ott kezdõdött, amikor elkezdte kinyomogatni a pattanásait. Na az durva volt....kb. úgy kell elképzelni ilyen akciók után az arcát, mintha lefejelt volna egy nagyteljesítményû ventilátort...pfff (no comment).
Lényegében arra jó volt ez a röpke (2,5 hónapos) kapcsolat, hogy ugródeszkát jelentsen számomra, mert õszintén megvallva már kezdtem kicsit hozzászokni az egyedüllét kényelméhez. (vigyázat az egyedülállóknak, ez valóban komoly csapda lehet).
Viszont most úgy érzem, meg a jelek is ezt támasztják alá, hogy kinyílt elõttem a lehetõségek tárháza. Azért kell olyan felfogással élni, hogy mindenbõl tanulni lehet (még egy bukott kapcsolatból is). Milyen igaz is a mondat Nietzschétõl: "Ami nem öl meg, erõsebbé tesz."
És itt térnék vissza az elsõ megjegyzésemhez, hogy cáfolnám a topic alcímét. A fenét nincs normális lány. Sztem aki ezt így gondolja (legyen az fiú, vagy lány), az valójában ezen megállapítás mögé akar bújni kisebbrendûség érzete és a kudarcai okozta fájdalmak elõl. (Elõször is tegye fel mindenki magának a kérdést: Én normális vagyok, Engem ki lehet bírni belsõleg?). Na meg azért azt is el kellene ismerni, hogy a lányok döntõ többsége igenis kedves és ragaszkodó, a párja mindenek feletti az életében, és tele van szeretettel. Igen én így gondolkodom a Nõkrõl, mert ezt látom és velük való beszélgetéseim során ez jön le. Amelyik Nõ viszont kizárólagosan saját képességének tekinti ezen Nõi vonásokat, az nagyon el van tévedve és nem lát magától 😄D.
További tényezõ, ami kicsit frusztrált a kapcsolatban, hogy úgy éreztem, hogy döntõ többségében a szex miatt kellettem neki, bár Õ ezt cáfolta, amikor néha megjegyeztem neki. Ezzel azt akarom mondani, hogy egy egészséges kapcsolatban fontos, nélkülözhetetlen kell hogy legyen az elmélyült mentális, lelki kötelék is. Ha ez megvan, akkor lesz a két ember IGAZ társ, akkor mondhatják el magukról, hogy fontosabb a másik élete önmagukénál. Ha mindez nincs meg, szintén jobb abbahagyni az egészet.
Nos én a fentieket alapul véve és átgondolva láttam be azt, hogy nem érdemes folytatni és teljesen meg vagyok gyõzõdve afelõl, hogy jól döntöttem.
Összegzésként még annyit leírnék, hogy nyilván nálam is felmerülhet a kérdés, mint korábban Ritánál is, hogy nem halljuk a másik véleményét, mert nincs itt. Nos ez így van, nem hallhatjuk, mivel a volt párom sincs itt, viszont Ritával ellentétben nem is az volt a célom, hogy elkezdjem mocskolni, meg a szüleire panaszkodni, csak említés szintjén meséltem el tapasztalataimat. Tapasztalatokat, melyek belõlem ezt váltották ki. Nyilván másnál mást fognak kiváltani és tuti, hogy lesz olyan is, akinek imponálóak lesznek azon tapasztalatok, melyek nálam kifogásként jelentkeztek. Remélem, hogy ezen személyes és egyben tartalmas hozzászólás hasonló helyzetben lévõknek fog tudni segítséget nyújtani.

ámen<#vigyor>

Köszönöm

Daffit! Benned egy költõ veszett el... Ez nagyon szép bók volt! Köszike<#puszi>

Nekem biztos nem kell, meg szerintem még nagyon sok normális leányzónak sem.
Sajnállak, hogy ilyen rossz tapasztalataid vannak, de csak jön valaki az életedbe egyszer, aki a "jót" szereti.

Egyikõnk sem mondta, hogy rosszalkodik, éppen ellenkezõleg!
Örülök Rita, hogy te nem a rosszalkodó fiúkat szereted, de te akkor egy igazgyöngy vagy a tengerben. Viszont a tenger nagy és nem minden kagyló termel gyöngyöt...

én nem mondtam hogy rosszalkodok...csak azt hogy mi kell manapság

Akkor "rosszalkodjatok" tovább, ha szerintetek ez beválik...<#nemtudom>

már megint magadból indulhatsz ki.nem volt elég....

kb hasonló.elöször nagyon is tetszett neki hogy én milyen rendes vagyok stb de aztán megunt.mert ugye uncsi hogy minden jó stb...

Ez az igazság igen megunt.Egy biztos most már ha azzal fog jönni a jövöben is bármelyik hogy un szia annyit fogok mondani és vége.

Háát ez sem igaz. Én alapból figyelmes vagyok, de volt olyan b.nõm, akinek "túl jó" voltam. Olyan típus volt, akinek olyan pasi kell, aki leszarja és még idõnként meg is veri. Szal' van ilyen is meg olyan is. Én hiszek a szerelem dmokráciájában, ahol mindkét félnek ugyanannyi joga van. Ellenben csupa olyan nõvel találkozom, aki vagy megakarja mondani mit akarok (!), vagy azt várja én mondjam meg mit akar.

Jajj de lusta vagyok most olvasni....

Látjátok, ez a gond veletek. Azt hiszitek, hogy a foglalkozás abból áll, hogy szórakoztatni kell, meg "bohóckodni". <#shakehead>
Az is elég, ha odafigyelsz arra, amikor a lány beszél hozzád és még valami értelmeset is hozzá tudsz fûzni.....

Van ilyen szerintem, hogy simán megun, akármit is csinálsz. Mert nem vagy elég érdekes neki.

Végülis igaz szólt egyszer hogy õ unja már hogy sokat voltunk együtt...Lol de mi vagyok én bohóc vagy mi hogy szórakoztassam mindig valami újjal mert un....

NEM IGAZ!egyértelmû volt hogy pont a jó fiúságért unt meg.Méghogy nem foglalkoztam vele minden nap szakítottam rá idõt!Egyáltalán nem érezhette magát elhanyagolva.Magadból indultál ki.A többségre elhiheted nem igaz.

vagy csak bolhából elefánt...

Ha nekem problémám volt valamikor is valamivel kapcsolatban, mindig jeleztem=szóltam róla a páromnak.
De, ha ennek ellenére sem történik változás, akkor van a baj!

Én a "jelzés" szón, pont a beszélgetést értem!!!!!!!!!!!

A férfi is és a nõ is azt hiszi, hogy gondolatolvasó a másik, ebbõl van a gond. Nemtom' miért olyan nehéz beszélni a problémákról...

a nõk nem tudnak beszélni. csak fecsegni tudnak. 😞

Megint a nõi butaság... Nem jelezni kell, hanem kinyitni a beszédszervet.

Igazad van, számtalan más oka lehet a másik megunásának, de az akkor is abból a dologból indul ki, hogy nem figyelnek a párok a másik jelzéseire!

hat nem, tenyleg van olyan amit Jacky irt. Ilyet irni, hogy egy lany csak akkor unhat meg valakit ha nem foglalkoznak vele eleg szemellenzos butasag. Ahany ember annyi jellem, egy srac is megunhat egy lanyt es forditva is, es ennek nem csak a nemtorodes lehet az oka

Akkor nem jól törõdsz vele, csak te talán azt hiszed.....

Ha törõdsz vele, akkor is megunhat. Ha "jófiú" vagyok és izgalmasabbat akar 😞

Na ne!!!!!!
A lányok részérõl megunás? Maximum akkor, ha a párjuk egyáltalán nem foglalkozik velük, ami lássuk be a férfiaknál elõfordul, ha már nyeregben érzik magukat. Persze, hogy a lány hanyagolva érzi magát és másik pasas után néz.
De, ha egy nõvel folyamatosan törõdik a párja, minden téren, akkor soha nem fogja megunni a paliját.
Úgy hogy ez csak rajtatok múlik kedves férfitársaim!

megunás meg sajna elkerülhetetlen...fõleg a lányok részérõl...

Egyetértek.

Nem kell, hogy tökéletes legyen és igen, kell a vélemény különbség. Itt az van, hogy van akinek van egy véleménye és kész, van aki meghallgatja a másikat, van aki ugyan rendelkezik egy véleménnyel, de a tiéd fogja elfogadni. Szerintem az apró részleteken áll vagy bukik a dolog.

Senki sem tökéletes és ez szerintem jól is van így! Az már túl unalmas lenne..... kell az izgalom egy kapcsolatban és ez csak úgy lehetséges, ha nem egyeznek meg mindenben a vélemények.
A másiktól is lehet és kell tanulni, mert ez teszi érdekessé és varázslatossá az együttélést.

Mert ha tetszik egy lány, tuti nem tetszem, ha meg én tetszem, tuti nem tetszik <#lookaround>
Mondjuk ebben jórészt benne van az is, hogy a "könnyû préda" nem vonzó. Nincs meg a hódítás izgalma, a nehezen kiharcolt eredmény, a megszerzett ÉRTÉK!
Egy idõ után azért alább adja az ember ezeket a marhaságokat és elkezd nyitott szemmel járni a világban, de ez mindenkinél más életkorban következik be ill. néhány csalódás is kell hozzá.
Hozzá kell tennem, hogy a fenti dolog csak egy a sok buktató közül, amiért nem találnak egymásra a fiúk és a lányok.
Van még annyi, mint égen a csillag. Lehet hogy 5 centivel alacsonyabb vagy mint az elképzelése. Lehet hogy nem tetszik a másiknak a tested. Taszít az illata. Nem azonos az érdeklõdésetek. Mások az igényeitek (szexuális téren, stb.). Egy idõ után megunjátok egymást.
Õ bulizós, te nem. Stb., stb.

Rengeteg rendes ember van, csak általában akivel nagyon jó lenne a kapcsolat, az nem jön be. Pl én nagyon szeretnék egy rendes csajt, de mindig a balhésokba szeretek bele. Ha szakítunk, akkor mindig átkozom magam, hogy miért nem egy nyugis-kedves-rendes csajt kerestem. Szóval szerintem magunkban van a hiba és nem a másikban.

Az emberek nem tudnak megfelelni saját elvárásaiknak SEM 😛

Már csak egyet nem értek: mindenki ugyanazt akarja, ugyanarra vágyik, akkor hogy-hogy ilyen nehéz rendes párt találni? <#nemtudom>

Ahogy mondod. Ugyanilyen nehéz olyan lányt találni, aki szeret, nem lép félre, meg lehet beszélni vele mindent és elfogad úgy ahogy vagy.
A színészkedésrõl: persze, randikon mindenki igyekszik szépnek látszani, kívülrõl és belülrõl is. De ha komolyra fordul a dolog - együttélésnél már nincs álca. Lakva ismerszik meg az ember. Milyen igaz.

Teccik! Nálunk ez a 7 év mondjuk 6 év volt és nem az én részemrõl lett vége <#nemtudom>

brutálisan jó 😊

ez tetszik😊

Nem teljesen vág ide, de most olvastam, és nagyon tetszik... 😊

A friss házasok elsõ hete=

Férj: Ez volt minden álmom!!

Feleség: Szeretnéd, ha elhagynálak?

Férj: Dehogy. Ezt mégegyszer meg ne halljam!

Feleség: Szeretsz engem?

Férj: Még jó hogy!

Feleség: Képes lennél engem valaha is elhagyni?

Férj: Soha. Képtelen lennék rá!

Feleség: Megcsókolnál szerelmem?

Férj: Igen. Az arcod, a tested; mindenütt...

Feleség: Képes lennél engem valaha megütni?

Férj: Soha!! Én nem olyan férfi vagyok!

Feleség: Bízhatok benned?

Férj: Igen...

Feleség: Oh, Kedvesem!

Hét évvel késõbb: (olvasd alulról felfelé) <#hehe>

Ha az életkorra akartok célozni, akkor lehet, hogy már elõbb is késõ..../a férfiaknál/! <#hamm>

akkor meg már késõ...

Milyen kár, hogy erre a nõk csak 30 fele jönnek rá.

semmiség...de normális barátnõt nagyon nehéz<#eplus2>....

Én is csak magamat adom. Minek színészkedni? Úgy is kiderül minden elõbb-utóbb! De inkább elõbb!
De velem lehet együtt élni, azt tudom, mert eddig a legutóbbi ballépésemen kívûl kettõ, évekig tartó, hosszú kapcsolattal büszkélkedhetem.
Tehát nem bennem van a hiba. Azért mondom, hogy büszkélkedhetem, mert kezdek rájönni, hogy nagyon nehéz komoly barátot találni, aki nem csal meg, törõdik velem és még imád is. <#love12>

mint minden férfi...

ÉN (!) nem mondanám magamra, hogy szép vagyok, de ez a szépség dolog is relatív: kinek mi. 😊

Nameg persze nem csak és kizárólag hisztibõl áll a személyiségem. Tudok én kedves is lenni, na persze csak akkor, ha akarok. 😊