22708
nincs egy normális lány, aki nem csak külsőleg hanem belsőleg is kibírható
-
#22267
köszi, bízom benne :) -
#22266
a szorongást mint fogalmat sosem tudtam jól körülhatárolni, úgyhogy megnéztem a neten: aggodalmaskodás, idegesség, feszültség, nyugtalanság, ingerültség, stresszes állapot
.. ha ezekről van szó akkor igen..
SPOILER! Kattints ide a szöveg elolvasásához!
ami miatt most konkrétan érzem hogy kicsit növekszik bennem a szorongás az például az, hogy pénteken lesz sörözés az én barátaimmal, haverjaimmal.. csupa fiú.. ez lesz az első alkalom, hogy találkozik a párom velük, és hát vannak köztük nagy nőcsábászok, meg olyan típusok akik tudom hogy esetleg bejönnek neki..
az egyik félelmem gyökere, hogy majd lesz(nek) valaki(k) aki esetleg érdekesebbek, vonzóbbak és majd velük érzi jobban magát.
a másik félelmem meg hogy (mivel még nem voltunk hasonló helyzetben) olyan dolgokat látok, amit nem fogok jól kezelni.. ilyen például ha ő megérint másokat, vagy mások megérintik őt és ő ezt hagyja, vagy flörtöl, nem leplezi hogy valaki bejön neki stb
ez utóbbi például az a kategória, ahol nem tudom mi a "normális" határ ameddig nem kéne hogy zavarjon, és mi az ami már arra mutat hogy a másik "megszegi a kapcsolat íratlan szabályait"
mindez úgy hogy folyamatosan kapok tőle abszolut pozitív megerősítéseket
a gondolataimat meg hát van hogy igen, de nem úgy hallom mintha más, inkább csak mintha néha hangosak lennének -
#22265
szuper, jól haladsz, csak így tovább, sikerülni fog ;) -
clio1616v #22264 szoktál szorongani?
hallod néha a gondolataidat megszólalni úgy, mintha más mondaná őket? -
#22263
köszi az érdeklődést.. egyelőre az a fázis van, hogy figyelem magam amikor valami rosszul érint, és próbálom különválasztani a "sebzettségből" adódó reakciókat attól amit mondjuk "normálisan" érezhet az ember.. nem megzuhanni és nem magamra venni ha a párom valamiért morcos.. önmagamat adni és ne ösztönösen megfelelni akarni.. felismerni hoyg mikor kell a másikat elengedni, teret hagyni neki akkor is ha épp szükségét érezném a törődésnek.. túllépni és nem hordozni azt ha valami bánt, de azért felismerni azt ami valóban nem fér bele az én világomba és annak hangot is adni
nem mindig megy könnyen és felszabadultan, még sok az amikor nem igazán tudom mi a "normális", de próbálom a határaimat tágítani, feszegetni, és szerencsére a párom is megértő és lehet vele néha beszélni erről..
múlt héten beszéltem egy terapeutával, aki a közeljövőben indít elvileg pszichodráma csoportot.. ettől azt várom, hogy az el nem gyászolt, görgetett és rosszul kezelt sérelmeket sikerül a helyére rakni, és ezáltal is sikerül kicsit élhetőbbé tenni a defektemet..
próbálok reggelente, esténként kicsit meditálni, próbálok tudatosan arra koncentrálni, azt megélni amit épp csinálok és nem elkalandozni.. most még inkább azt érzem hogy figyelnem kell arra hogy ezek menjenek, még nem rutinszerű -
#22262
Mi a helyzet? Van változás? Jutottál valamire? -
#22261
igen, köszönöm :) -
#22260
értem, köszi -
#22259
szívesen, remélem találtál bennük valami hasznosat
Általánosságban még a filozófiával és a spiritualitással való valamilyen szintű kis foglalkozást tudnék javasolni. Én ebből nyertem a legtöbb jót és értékest az életemben. -
#22258
nem, mert ha másokkal töltöd az időd, másokra figyelsz, nem fog az hiányozni, ami nagyon bántana. sok idő, amíg csitul a dolog, de, ha vannak olyanok, akikkel jól érzed magad egyszer csak azt veszed észre, hogy rendben vannak a dolgok. már nem hiányzik, már nem fáj.így nem felszíni vakargatás, hanem maga a gyógyszer a bajra. -
#22257
köszi -
#22256
Ha nem tetszik ahol vagy: evezz új vizekre.
Tájold be az új irányt, húzd fel a horgonyt és bonts vitorlát.
Aztán vissza ne nézz, mert „senki sem alkalmas az Isten királyságra, aki miután kezét az eke szarvára vetette, hátra tekint”.
Tulajdonképpen ennyi. Nekem ez segített.
Az egész gyűlölet sztori irrelevánssá vált az új kikötő szempontjából.
Másrészről igyekszem a dolgokat nem személyesre, nem rólam szólónak venni, különösképpen a rólam szóló személyes dolgokat.
Megégetem magam a tűzzel. Gyűlölöm a tüzet ezért? Ha ép eszem van: nem.
Megráz az áram. Gyűlölöm ezért az áramot? Ha ép eszem van: nem.
Ugyan így érdemes eljárni az emberekkel.
Kitapasztaljuk a tulajdonságaikat, és aztán annak megfelelően eljárunk.
Építünk belőle, felhasználjuk, alkalmazkodunk, kikerüljük, eltávolítjuk stb. -
#22255
köszi.. a beszélgetés fontos, sokat segít de a lekötés gondolom inkább csak tüneti kezelés.. bár egyelőre sokkal jobb ötletem nekem sincs :) -
#22254
igaz az a mondás, hogy az idő minden sebet begyógyít. el nem felejted, de már nem fog fájni. lassú folyamat (legalább is nálam). addig pedig elmesélem mi az ami bánt a legjobb bnőmnek, haveromnak. kapok visszajelzést női és ffi látásmódból is, összerakhatom magamnak ahogy akarom. aztán pedig, ott vannak a mindennapok, a megszokott teendők. lefoglalom magam, nem jut időm a 'semmin' agyalni. pont elég amikor lefekszem már. ha nagyon bánt valami, amit muszáj lesz túllépni, akkor lekötöm a szabad perceimet mindennel, amivel lehet. olyankor nem bírok megmaradni egyedül. közös progikra megyek. nekem ez a legjobb, ami bevált. másnak biztos más. -
#22253
köszi a válaszokat..
még valami eszembe jutott reggel.. triviálisnak tűnt elsőre, de rájöttem hogy nem annyira kézenfekvő számomra.. a megbocsájtás, elgyászolás, elengedés folyamata
kimondani egyszerű hogy ok nem haragszom, megbocsájtok.. de a sérülések nyomai ettől még nem tűnnek el, nem lesz semmis és csak görgetem magam előtt mindet.. el kell engednem a korábbi sérelmeimet és erre még nincs jó "módszerem".. van ezzel kapcsolatban saját tapasztalatotok? kinek hogy megy ez, illetve van-e valami jó módszer? -
#22252
szerintem csak így tovább, gyakorlat teszi a mestert
a kezdeti botladozások, "szerencsétlenkedések" idővel, gyakorlattal megszűnnek
a pároddal tényleg beszélhetsz a dologról, esetleg beszélhettek arról, hogy mondja el ha valamit túl soknak vagy túl kevésnek érez és aztán idővel adjusztálhatsz a dolgokon
Ahogy a dal is mondja:
Life's a dance, you learn as you go.
Sometimes you lead, sometimes you follow.
Don't worry about what you don't know,
life's a dance, you learn as you go. -
#22251
akkor beszélhetsz önértékelési zavarról, ha sokkal eltérőbben látod magad, mint azok, akik ismernek, ismerik a képességeidet és pártatlanul állnak hozzád. nagyon kétlem, hogy nálad ez lenne a gond.
szerintem, egyszerűen csak extra igényed van a visszajelzésekre, mint sok
más embernek is. ha a párod így elfogad, nem mész vele az idegeire, akkor nincs semmi gond. -
clio1616v #22250 igen, akkor is -
#22249
Akkor is önértékelési zavarról beszélünk, ha amúgy ki vagyok békülve a világgal, és ismerem a korlátaimat, értékeimet és problémás területeimet?
Mármint azt figyeltem meg az évek alatt, hogy amíg nem kezdek el kötődni, addig semmi ilyen jellegű problémám nincs.. amikor nincs senkim, teljesen felszabadult, kiegyensúlyozott tudok lenni és nem érzem hogy önmagamnak ne felelnék meg.. ez utóbbit igazából most sem érzem.. -
clio1616v #22248 ezt önértékelési zavarnak hívják
ha te magadnak sem tudsz megfelelni, akkor más sem tud neked - ebből következik a szeretetéhséged és a folytonos aggódásod és féltékenykedésed
megoldás: fogadd el magadat olyannak amilyen vagy, de előtte ismerd meg magad - az már egy jó lépés, hogy elkezdted megfigyelni magad -
#22247
üdv újra.. a március elején boncolgatott "nyűgömmel" némileg továbbléptem, és azért írok, hátha valakit érdekel, akár tanulság, akár további hozzáfűznivaló tekintetében a dolog :)
Szóval végeztem némi önértékelést, és "nyomozást", és arra jutottam hogy az én problémám alapvetően az, hogy nem tudok biztonságosan kötődni (folytonos szeretgetésvágy, folytonos megerősítési vágy, folyton nézem a telefonom írt-e és ha nem vajon miért stb stb).. Amire jutottam az az, hogy ennek az okai egészen gyerekkorra vezethetőek vissza, hogy ez már nem bepótolható "hiányosság", amire a rossz tapasztalataim még ráépültek, és csak erősítették a rossz hozott mintát.. viszont szeretnék ettől valahogyan megszabadulni, vagy élhető módon úrrá lenni..
Jelenleg azt próbálom megvalósítani, hogy figyelem magam, és próbálok különbséget tenni, hogy mikor érzem azt hogy valamit ennek a "működészavarnak" a késztetésére szeretnék cselekedni, és mikor van az, amikor őszinte (valós?) érzelem kimutatásról van szó, és e szerint megtenni valamit vagy sem (sms-t írni, telefont, emailt nézni stb)..
Próbálok mindig arra koncentrálni amit csinálok, és mindig elfoglalni magam valamivel, nem összekeverni a folymatokat, de sokszor úgy érzem még hogy túlkompenzálok, és nem látom még hogy hol a határa annak ami a másiknak sok vagy kevés, hol húzódik a közös és hol az egyén..
A felismerés és próbálkozás nem régi, de legalább annyiban megnyugtat, hogy kicsit tisztábban látok magammal kapcsolatban..
Fogok majd erről a párommal is beszélni, de ha van ezzel kapcsolatban valakinek még javaslata, hozzáfűzni valója azt megköszönöm ;)
-
FideszBoy2002 #22246 csicskák -
#22245
:D lóg a nyelved :P -
IXEMGabeo #22244 :P:P:P -
#22243
sajáttal biztos :D -
IXEMGabeo #22242 horgászás kukaccal xd -
#22241
az aranyásás is elég izgalmas tud lenni :P vagy az extrém sportok valamelyike :D -
#22240
most komolyan? :D nem tudom, hogy hová raktam, de biztos megvan valahol :DD -
IXEMGabeo #22239 erre van egy spéci megoldás a már lentebb elhangzott férj vs. szeretői státusz:D
semmi rossznak nem vagyok az elrontója...khm...csupán az izgalmakat keressük:DDD -
IXEMGabeo #22238 képet az okiratról vagy hazucc
xDDDD -
#22237
úristen, ebből oltári nagy pletyka lesz :D
nem érzem magam magányosnak,papíron férjnél vagyok jó régóta. -
IXEMGabeo #22236 na amúgy komolyan, ha te is magányosnak érzed magad természetesen, én is hasonlóképp akkor mire várunk vágjunk a dolgok közepébe:D találkozunk, összehozunk valamit, nem félünk levetkőzni és azután folyamatmenedzselés:DDD -
#22235
jajj :DDD -
#22234
sejtettem :DD -
IXEMGabeo #22233 már megint megkaptam a nemet:DD 
-
IXEMGabeo #22232 na látod erről beszélek:DDD -
#22231
te is mással, én is mással :D -
IXEMGabeo #22230 oké akkor próbáljuk meg együtt 
-
#22229
jó, rendi. tényleg kettőn múlik, egyedül nem lehet erőlködni. sőt, nem is érdemes. -
IXEMGabeo #22228 utolsó sor nálam nem lesz elvárás, mert azon vagyok, hogy mindet elsajátítsam, hogy ne függjek senkitől...vagy, ha egyikünk se tud mondjuk főzni akkor együtt megtanuljuk pl az is egy jó program lenne...de ilyenért semmiképpen nem kezdeném ki a párom, hogy most miért nem főztél. Legalább is, ha mindketten dolgoznánk megérteném ezt a helyzetet, de, ha otthon lenne és nem lenne mit csinálnia és nem csinálná meg a napi otthoni teendőket, amiket én pl. munkaidőben nem tudnék megcsinálni, akkor kicsit bosszantó, de sztem ezzel nem csak én vagyok így. Azt sem szabad hagyni, hogy a másik totálisan a fejedre nőjön.
főzés mondjuk nálam kényes téma valóban, de az is megtanulható, mint minden kellő akarattal...