Az evolúció

"Ha ez igaz, akkor mi a célja az evolúciónak?"

Mi a célja a napsütésnek(atommag-fúziónak, ha úgy tetszik), a gravitációnak, a kovalens kötésnek? Az életnek?
Ez az igazi értelmetlen kérdés.

Célt csak mi, emberek akarunk látni minden mögé, a világ "csak úgy" van, és "csak úgy" mûködik valahogy. Mi annyit tudunk tenni, hogy egyre pontosabban próbáljuk megérteni. Az evolúciós elmélet csak egy kis szelete annak, ami tudást a világról összegyûjtöttünk.

Ezt nem úgy kell felfogni, hogy "mi szükség van rá". Itt a Föld, tele szerves anyaggal, kering egy kurvanagy atommáglya körül, pumpálódik bele az energia. Na, ennek a rengeteg energiánaka hatására szervezõdik itt az anyag egyre magasabb szintû formákba. Na meg folyamatosan bombázza a DNSünket UV-vel, ionizáló sugárzással, kemény elektromágneses sugarakkal, mutációkat okozva.
Nem szükség van az evolúcióra, hanem elkerülhetetlen.

(És most nem térnék ki az élet keletkezésére, az nem az evolúció témája.)

"Jelenlegi értelmezésemben az evolúció a környezet változásaira adott reakció a túlélés érdekében. Igaz ez?"

Nem. Az evolúció a szaporodóképes egyedekbõl álló rendszerek változásainak a modellje. Egy általános alapelv, ami annyit mond, hogy ha vannak mutációk, ami az egyedek közt diverzitást okoz, és a környezeti hatásokkal szemben ezek az egyedek különbözõképpen életképesek, akkor a fitnesz szempontjából "sikeres" mutációk fognak nagyobb eséllyel szaporodni, ami hosszú távon az egész populáció megváltozását eredményezi.

Ez nem bárminek a reakciója, semmi köze ahhoz, hogy mire lenne szüksége az adott élõlénynek. Nem is céltudatos.
Vegyünk egy fiktív példát:
Vanegy halunk, ami szereti a 20-30C fokos vizet. Hidegebb vagy melegebb vízben megdöglik. Elkezd hûlni a tavuk. Mi történik? Egyrészt lehet, hogy 30 újonnan kikelt(? mit csinálnak a halak?) halból van 10 mutáns, ebbõl 8nak semmi köze a hõmérséklettûréshez, a maradék kettõbõl az egyik 1 fokkal jobban bírja a hideget, a másik 2 fokkal rosszabbul. A +2fokos halnak az elsõ télen leáll a szíve 20 fokban. A másik halunk életben marad, továbbörökíti a tulajdonságát, ami 10 év alatt valamilyen arányban elterjed(diverzitás). Jön egy kemény tél(szelekció), megdöglik a halállományunknak az a része, amelyiknek nem volt meg a -1fokos génje. Innentõl a halaink 19-30 fok közt bírják a hõmérsékletet.
És mi van, ha hirtelen nagyobbat hûl a tó? Kipusztul mind, még a -1fokosaink is. Pedig nagyon jó és hasznos lett volna, ha kicsit gyorsabban evolválnak a hidegtûrés felé... És akkor minek alakult ki más szemszínû hal, ha bõven elég lett volna, ha inkább a hidegtûrés felé evolvál?
Nem, a céloknak, a hasznosságnak ehhez semmi köze.

annyira lustává lettem, hogy a neked szóló választ is (4228), szabolcsnak cimeztem. bocsi....

ha nem ,akkor nem! Én arra biza lusta vagyok!-😊

az átfedés az agy látóterületén történik meg, ahogy akép elemzése is. Ott képzõdik ugynis a kép! Emiatt létezhetnek az optikai csalódások is, ugyanis a bevitt információt hibásan dolgozza fel az agy!
A kaméáleon biza csak azzal nézi ami pont a légyre irányul! Nem csak õ kaphatja be a legyet, hanem õt is valamelyik ellensége! Egyidõben!

Na várj, attól még, hogy a fej két oldalán vannak a szemek, átfedése van a két szem látóterének, még ha kicsi is. Tehát nem a van/nincs a kérdés, hanem a mennyire. Nem túl elõnyös elveszíteni teljesen a térlátást, a madaraknál is megvan még azért az a 8 fok.

És sztem az ilyen kaméleon jellegû, külön-mozgatom-a-szemeim állatok a ritkábbak, de pl mikor megcélozza a legyet, a kaméleon is két szemmel nézi.

Akkor olvasd vissza a párbeszédet, és érteni fogod. De kérdés nem nagyon volt. 😊

bocs, ez Zsolo007-nek ment!

bocsi, ha lehetne ezt átfogalmazni, mert nem teljes mértékben értem a kérdést!

OK, csakhát a többi egysejtû meg nagyravágyóbb volt és meg sem állt az ember szintjéig!-😊
Rossz az értelmezésed! Nem az élõvilág változik a környezet elvárásai miatt (honnan is tudna róluk? megsugja neki valaki, hogy most így-meg így kellene megváltozni??? - DDD), hanem az élõvilág által felkinált változatokból szelektál a környezet!S mivel a változó kornyezet érthetõen más és más típusokat/változatokat preferál, így az élõvilág is változik, akár tetszik neki, akár nem!

Tök jó, hogy néha ilyen részletkérdéseket is megvilágítotok (mint pl. elõzõleg a látás). Tehát amég az állatvilágban megtalálhatóak az érzékszervek 2.0-s változatai, addig az embernél az agy a 2.0-s. De szerintem nem nyomós érv, hogy ha az embernél van valamilyen képesség az szükségszerûen valami más állatnál is kifejlõdött volna. Miért lenne így? Szerintem ez túlzó általánosítás.

Így már tényleg van értelme, köszi! <#worship>

Hi!
Egyike a tipikus félreértéseknek az evolúcióval kapcsolatban.
Nem csak úgy történhet változás, hogy egyhelyben élnek az élõlények, aztán megváltozik a környezet. Az élõlények mindegyike rendkívül nagy szaporodási potenciállal rendelkezik. (ennek utána lehet nézni, vannak tetszetõs számítások, pl. hogy egy baktériumból hány óra alatt lehetne a Föld tömegével megegyezõ baktériumtömeg)
Mikor az elsõ egysejtûek megjelentek, a környezet amiben meg tudtak élni óriási volt, de behatárolt. Nem élhettek túl mélyen a tengerekben, túl közel a felszínhez, a szárazföldön és így tovább. Ugyanakkor nem csak a tér volt limitált. A jelenlevõ elõforrások (kezdetben feltehetõleg minden élõlény abiotikusan keletkezõ vegyületeket használt fel) is limitálták a szaporodást. Ebben a környezetben két út vezet a fennmaradáshoz. Az egyik, hogy a többiekkel versengve minnél hatékonyabban használjuk fel a meglévõ erõforrásokat, a másik, pedig, hogy új erõforrásokat alkalmazunk. Mind a kettõ evolúció! Csak az egyik több, és komolyabb változást követel meg mint a másik.
Az egyes változások azonban nem csak hasznosak az élõlényeknek. A "fejlõdés" szó ezért is félrevezetõ, mert azt sugallja, hogy például egy kutya "jobb" mint mondjuk egy baktérium. Azok a változások, amik lehetõvé tették a "fejlettebb" élõlényeknek, hogy új életterekben is meg tudjanak élni más tekintetben viszont meggátolták õket abban, hogy a régebben betöltött pozícióikban életképesek legyenek.
A mai baktériumok azért nem "fejlõdnek" mert ahhoz a pozícióhoz (az ökológiában ez az ún. niche) amit betöltenek az élõvilágban tökéletesen alkalmazkodtak. A "magasabbrendû" élõlények nem tudják õket kiszorítani, mert õk a hatékonyabbak, hiába egyszerûbb a felépítésük. Viszont, ha lehetõség van új életterek betöltésére, új erõforrások kihasználására, akkor nagyon is meglátszik, hogy õk sem változatlanok. (Lásd az itt oly sokszor emlegetett nylonfaló baktériumot

Sziasztok!

Egy ideje van a fejemben egy(inkább kettõ) kérdés az evolúcióval kapcsolatban amire eddig nem találtam választ. (könnyen lehet, hogy csak azért mert nem akartam meglátni 😄)

A kérdés relatíve egyszerûnek tûnik számomra:

Amennyire tudom az egysejtûektõl indult el a fejlõdés. Egysejtûek ma is léteznek, vannak amik többé-kevésbé változatlanok. Ha ez igaz, akkor mi a célja az evolúciónak? Miért van rá szükség, ha egysejtûek most is vannak?

Jelenlegi értelmezésemben az evolúció a környezet változásaira adott reakció a túlélés érdekében. Igaz ez? Ha igen akkor (visszatérés az elõzõ paragrafushoz)

szinte

háát szinten minden állat, amelynek a szemei két irányban néznek -a fej két odalán helyezkednek el(halak, kétéltüek, hüllõk, madarak többsége, rengeteg emlõs)

forrás

forás:
http://cms.jcu.edu.au/news/JCUPRD_035878

no most olvasom az indexen, hogy a cpák "félnek" a mágnesektõl, mivel összezavarják a tájékozódásukat. Mivel érzékelik ezt az ingert, milyen pályán jut az agyba és hol elemzõdik inger/képzõdik az érzet? ki tudná megmondani?

Ah, k ,kösz a pontosítást, ezt így konkrétan nem vágtam, meg a több sárgafolt is új...

De mindemellett azért elterjedtebb a binokuláris. Konkrétan meg kell magam erõltetni, hogy mono állatot találjak, mondjuk a madarak egy része, meg a kaméleon, meg... talán a halak egy része is? De úgy kétéltû-hüllõ-emlõs vonalon azért jellemzõbb a két szemmel, térlátva egy helyre nézés...

no no, a binokuláris látás azt jelenti, hogy mindkét szem ugyanarra a képre fókuszál! mig a monokulárisnál két különbözõre! Mivel a madaraknál két vagy akár három sárgafolt is lehet szemenként, így a fókuszált képek száma is nõhet! Mivel csak a sárgafoltban keletkezik éles kép, így azok száma lényeges. capisci?

"A legtöbb állatnak binokuláris látása van, a mienk monokuláris."
Ez fordítva?
"A legtöbb állatnak monokuláris látása van, a mienk binokuláris."
Így sem lett igazabb... Az egyszemûeknek biztosan...(hehe,van egyszemû állat?)

Már csak ha a nevét vesszük, akkor "mono okuláris", "egy szemû", nem?
Oké, hogy a madaraknál épp jellemzõbb az egy szemmel periférikusan figyelgetés oldalra/hátra, de nekik is van 8-10 fok elõrefelé, ahol átfed a két látótér, és ott binokuláris és térérzékelõs, másrészt azért nem ez az általános a gerinceseknél, hogy alig-alig ér össze a két szem látótere... Nekik is binokuláris.

bocsi, siettemben pont forditva irtam!

persze, hogy nem tudják. Ami meg az oldalra nézést illeti, az az embernél korlátozott (térlátás). Akinek van pl csapatsportban az jó irányitó lehet.De nem arról van szó, hogy fejforgatással nézel körül! A legtöbb állatnak binokuláris látása van, a mienk monokuláris.

Na ezzel megint nem értek egyet... 😊
Ezt pont személyesen is meg tudjuk tapasztalni... Elõrefelé két szemmel nézel, és ha elnézel oldalra, akkor becsukod a másik oldali szemed.

Baglyok szemének most egy kicsit utánaolvastam, és tényleg kurvajó minõségû, csak nem tudják forgatni. Mindennek ára van. Mondjuk a baglyok ezt a hiányosságot megoldják nyakból, de mi meg lennénk lõve egy olyan szemmel...

arról már ne is beszéljünk, hogy a madaraknál hol található a látási központ és hol nálunk! S arról sem, hogy a keskenyalappal rendelkezõ koponyájú állatok (így a madarak is) eleve hátrányban vannak a koponyaüreg méretét/befogadóképessége tekintetében a széles alapú koponyával rendelkezõkkel szemben. Ha az emlõsök koponyája nem az utóbbihoz tartozna, akkor az ember agya sem lehetne akkora, amekkora (s ez érvényes minden emlõsre!). A látóközopontunk meg nem tolódhatott volna az elõagyba és marad volna szépen látólebenyként a középagy részeként! Az evolució tükrében kell nézni ezt is!-😊))

a térlátásuk csak azokénak rosszabb (?), amelyeknek a szemgolyója a fej két oldalán helyzekedik el. a baglyoké pl. már nem.
De magát ezt a rosszabbat sem tudom értelmezni, mivel nem láthatunk az õ szemükkel!

szerintem a madaraké jobb!

Nem, valóban, funkcióban nem választható el, a látás, így egészében túl összetett.
De ennyi erõvel a formafelismerés sem választható el az agyadtöbbi részétõl, a rövid- és hosszútávú memóriától, mert ugye hogy ismersz fel formát, ha nem tudod, mi az?

Én konkrétan az érzékszervre gondoltam, és a "technikai paraméterei"-re. Tehát hogy van szem, ahol több a pálcika, van, amelyik élesebb, meg van ami gyorsabban fókuszál. A bagoly pl nagyon kemény egy dög szem szinten, ha már itt tartunk.

A szemünk. (Legalábbis ha gerincesekrõl van szó) maga is agyi képzõdmény. A szem felbontóképessége, és így maga a részletgazdag látás épp úgy a szem struktúrájától is függ (például abban, hogy az egyes érzéksejtek mennyi neuronnal lépnek kapcsolatba a szemben, milyen másodlagos szabályozómechanizmusok mûködnek stb.) mint az agy látásért felelõs részeitõl.
A fejlett látású állatok sem (csak) a szemstruktúra miatt látnak jobban, hiába lenne pl. a madarak szemében a gyorsabb (harántcsíkolt izmos) fókuszálási képesség, meg a több éleslátási pont, ha nincs olyan agyi struktúra ami feldolgozza! A kettõ nem választható el egymástól!

Na várjál, a szemrõl volt szó, nem a látásról, helló!
A színlátás mondjuk még épp határeset, a csapok számával függ össze, ugye, de a felismerés és a térlátás már agyi funkció, úgyhogy az nem ér. Az agyunk jobb, az nem kérdés.

Térlátás meg annyiból sem jó, hogy a madarak becserélték a térlátásukat periférikus látásra, de ez megint nem magától a szemtõl függ, hanem az elhelyezkedésétõl. (Na meg a számától, de az ugye nem nagyon variálódik...)

Szín és formafelismerésben, valamint látásélességben messze lekörözzük az összes többi emlõst, az elsõ kettõben a ragadozómadarakat is.
A madarak szeme élesebb ugyan a mienknél, de nekik pedig a térlátásuk rosszabb.

Már miben?
Tehát oké, hogy a hólyagszem az nagyon fasza, de a macskáé jobb sötétben, a sasé meg élesebb.

A szemünk a maga nemében valószínûleg a legtökéletesebb az élõvilágban.

Mert az agyunk méretén kívül semmiben sem vagyunk kiemelkedõk. Minden szervünknek van 2.0-ás változata valahol az állatvilágban. Illetve érzékszervek tekintetében van mindegyikre jut ráspecializálódott állat.
Ha lenne pszi érzékszerv, akkor szinte biztosan lenne olyan állat, ami a többi érzékszerve rovására inkább a pszijét használná.

"Nincs több mondanivalóm."

Eddig sem volt...

Ez nem lep meg.

Leírtam. Tanuljatok meg olvasni.

Nincs több mondanivalóm.

Ó yeah...
Még mindig egy büdös szót nem szóltál hozzá a topik témájához, csak tettél néhány homályos utalást arra, hogy te itt mindenkinél mindent jobban tudsz, és mindenki más ostoba begyöpösödött evolúcionalista.
Azt, hogy mindezt milyen alapon teszed, vagy azt, hogy mi lenne az ami miatt bárkinek is így kellene gondolkodnia mint neked szintén nem írtad le.

Vagyis jól leszólsz mindenkit, hogy semmit sem tudunk, csak hiszünk, aztán felszólítasz bennünket, hogy higgyünk inkább neked, és felejtsük el az egészet. Neked, aki eddig semmi értelmeset nem írt le ide.
Nem tûnik ez kissé paradoxnak?

primavisnak volt címezve, nem neked, bocs

A hit azt jelenti az írásomban, hogy nem tudja, csak hiszi az kolléga. Ebben a fórumban is világosan látszik. Ha kézzelfogható bizonyítékot kér az ember, rögtön lehülyézik. Vagy ami még rosszabb, elkezdik sorolni azokat a dolgokat amik nem bizonyítékok, hanem csak olyan dolgok amibõl hibás következtetéseket vonnak le. És ami még ennél is rosszabb, hogy ezekre a hibás következtetésekre aztán mint bizonyítékra hivatkozva, igazságként adják elõ a további fantasztikusnál fantasztikusabb részleteket.

Sajnos magam nem vagyok képes megállítani ezt a butaságáradatot. De nem is kell. Megteszi helyettem az élet maga. Csak figyeld a híreket majd õsszel. Vannak leletek amiket már muszáj "nekik" nyilvánosságra hozni. Minden változni fog. A mellébeszélõ tudóskollégákról ki fog derülni, hogy rég tudatában voltak a hazugságaiknak, mégis csinálták. Sokuk egy egész életen át. De az esõ sem eshet mindig. Ki kell sütnie egyszer már a napnak.

na pont a receptor! Hol van a madarak mágneses erõtér érzékelésének a receptora? Amirõl tudunk az a közti agyban van, de azt akár agyi központnak is tarthatjuk. S nemcsak receptor, de közvetitõ pálya sem ismert. Ha ilyen létezik - és bizonyithatóan igen -, akkor más állatokban/emberben szintén a központi idegrendszer valamelyik neuron csoportjában miért ne lehetne hasonlóan ilyesféle szereppel biró neuroncsoport? Hogy nem tudunk róla? Persze, hiszen nem is keresték még õket, azonkivül sem könnyû, hiszen anatómiailag/hisztológiailag semmi sem utal a létezésükre.

Igazából én nem ilyesféle "drámai" pszi képességekre gondoltam. Ezek valóban valószínûtlen, hogy léteznének, egyszerûen amiatt, hogy az élõlények nagyon nagy mennyiségû energiát allokálnak azokra az élettevékenységekre amiket ha ezek a képességeik léteznének sokkal könnyebb lenne megoldani. Sokkal inkább a telepátia/megérzések tarületén kellene keresni.
Pl. közismertek a történetek, hogy vannak olyan állatok amelyek felismernek a gazdájukban olyan betegséget amit az orvosok nem tudnak kimutatni. Ezek közül sokat igazoltak tudományosan, de nincs rá magyarázat. (Ugyanígy a földrengést, vulkánkitörést stb. elõrejelzõ állatok.)

látom, te többet tudsz rólam, mint én magam. (kollégád voltam? mindig is a hit világában éltem? mirõl beszélsz?)

Hát nem irigyellek.. én 2x jártam így hogy nem tudtam mozdulni de nem álmomban.
1. kb 12 éves voltam és volt egy nagy kertünk, évek óta tudtuk hogy róka garázdálkodik a kert végében, mondták is a szülõk nagyszülõk hogy vigyázni kell mert lehet veszett és ha megharap akkor lelõnek mint a szomszédkutyát ( szegényt megharapta a róka és veszett volt). Egyszer egy szép nyári napon lementem a kert végébe almáért és a kerités tövében ott volt a róka, valami tyúkot marcangolt.. na mozdulni se tudtam kb 1 percig.. szõrnyû volt, aztán nagy nehezen felmásztam az almafára és ordítottam segítségért.
2. kb 16 éves voltam és haverral láttunk egy csont részeg embert.Alig birt menni. Erre persze elkezdtünk vele szemétkedni az meg mindig hátra fordult és habogott valamit és "ment" tovább. Mivel nem láttunk veszélyt megállás nélkül kiabáltunk neki mindenféle hülyeséget. Az meg egyszer csak megfordult és nyil egyenesen elkezdett felénk futni de gyorsan ám!!!! A haver elfutott nekem meg földbe gyökerezett a lábam, nemtudtam mozdulni. Nem szeretném túl sürven ezt átélni 😄

Jó az a wikipedia. Nem tudom, néztétek-e, de az alján mindig vannak linkek értelmes oldalakra. 😄

Ja, természetesen a démon borzasztóbb volt bármelyik lénynél, mint ha tömény félelem ült volna ott. Valami nagyon õsi.

Nekem is volt ilyen alvásparám. Olyan volt, mint ha az ágy szélén ülne valami gonosz démon, ami engem figyel, én meg se szólni, se mozdulni nem bírtam, csak figyeltem ki a fejembõl. Aztán egy csavar a történetben: végre azt éreztem, hogy felébredtem, de újra nem tudtam mozdulni. Mint valami álom az álomban. De nem álom volt, mert félig magamnál voltam, csak a testem nem engedelmeskedett.

Aztán volt fél évig alvászavarom, amikor nagyon rövid idõkre újra átéltem az alvásparalízist, elalvás határáól volt, mikor 25x felriadtam, és nagyon rövid idõre (1-2 másodperc) nem tudtam parancsolni a testemnek, nem tudtam mozgatni, de az az erõs félelem nem jött elõ, mint a klasszikus alvás-paránál.

Meg aztán a végére meg is szoktam, hogy arra a pár másodpercre nem mûködik az input.

Érdekes dolgokat átélhet az ember a rövid élete alatt.

Nem tudom, mibõl veszitek, hogy ha az ember rendelkezik egy képességgel, akkor szükségszerûen kell lennie valami másik állatfajnak, akinek ugyanilyen, vagy akár csak hasonló képessége van.

Tükrözõdsz az ablakban, ahogy a seggét bámulod! ;P 😄

Vikipédia: ostoba aki lebecsüli, sõt aki ezt teszi esküdjön meg akkor hogy soha nem merít belõle információt 😊
Megérzés: egy valami tutira nagyon gyanús!! ha van elõtted háttal egy nõ és nézegeted, majd a seggét kezded nézni de alaposan 😊, ekkor ebben a pillanatban a szoknyáját lentébb huzza vagy pólót!!! Próbáljátok ki! Ez 10 esetbõl 8x így történik. De ha csak finoman méregeted tetõtõl talpig addig nem reagál 😄 csak ha egy pontot kezdel bámulni!

Én nem adnék sok esélyt arra, hogy létezik pszi állat.
Az aktív pszít nem lenne nehéz észrevenni, ha hatna az érzelmeinkre, gondolatainkra. Az élõhelye közelébe mennél, és rádtörne a halálfélelem. Vagy a túláradó szeretet. Vagy a szuicid hajlam. Vagy csak megfordulnál és elmennél, aztán nem emlékeznél, mi történt. Aktív pszí annyira hatékony, hogy nem maradhat a háttérben, nem maradhat "félkész", idõszakosan mûködõ, gyenge, vagy recesszív. Egyszerûen túl jó. Ha megjelenik egy populációban aktív pszí gén -bármilyen gyenge hatással is-, a szaporodásban mindenképp elõny, de az életben maradásban is rengeteget segít. Fennmarad, elterjed, és ha mutációk során erõsödik, akkor az terjed tovább. Nem, ha létezne aktív pszí, már uralná a Földet.

Passzív pszít már nehezebb lefülelni, de mondjuk a valódi támadó szándék nélküli hirtelen mozdulatok jó teszt. Vagy mondjuk, ha a dög fél a puskától(elõzetes tapasztalatok nélkül)... Lenne rá módszer. Persze, azt is feltételezhetjük, hogy az afrikai esõerdõkben él egy majomfaj, amit soha a büdös életben nem fogunk megtalálni, hacsak nem csatárláncban, egymás kezét fogva végig nem gyalogolunk rajta, mert kilométerekrõl megérzi az agyunkat, meg mindig oda bújik, ahová nem nézünk. De egy ilyen dologban hinni, csak hogy megmaradjon a pszi lehetõsége... hát.. ("Look! A three-headed monkey!" - Guybrush Threepwood 😄 )

És akkor még ott van az érzékszervek kérdése, minden érzetünknek megvannak a receptorai, én nehezen képzelem el, hogy a pszinek nem kell.

Mint már mondtam, a pszit csak úgy tudom elképzelni, hogy a földi élõvilágból egyedül az embernél van meg a feltétele, és még nálunk is csak éppen, és a szerve az agy. Ennyi lehetõséget hagyok neki, de úgy gondolom hogy a legtöbb ilyen beszámoló tévedés, hazugság, vagy hallucináció. Túlságosan szeretnénk, ha lenne. Túl régóta nincs eredmény. Minden más téren van, ezen a téren nincs, a legapróbb sem. Pedig ezzel aztán nem néhány száz (mint pl a kémia), vagy néhány tíz(atomfizika) éve foglalkoznak az erre hajlamosak, hanem _évezredek_ óta! Úgyhogy, leginkább nem hiszem...

Ja, nemtom említettem-e, olyan szempontból materialista vagyok, hogy úgy gondolom, hogy a világban elméletben minden jelenség megismerhetõ, és minden a világunk mûködésébõl következik. Nincs külsõ hatás, nincs rendellenes hatás, nincs csoda. Ami történik, annak oka van, amit egyébiránt vagy képesek leszünk kideríteni(mi, mint emberiség), vagy nem. Minden gondolatmenetem ebbõl az alapfeltevésbõl indul.