A Francia idegenlégió

nekem van a nyakamon és az ujjamon is tetoválás és tavaly még nem volt probléma, sõt láttam olyan tiszteket akinknek a az arcán és a fejénis volt tetoválás, volt szerencsém egy magyar légióshoz a kint eltöltött idõm alatt és õ aztmondta, hogy a nyugdit 12 év után kapják, persze ez tavaly nyáron volt, lehet azóta változott..

találtam egy érdekes cikket it az sg.hu-n

Felügyelni fogják a franciák a katonai blogokat

2008. augusztus 18. 19:25, Hétfõ - Dunai Ádám
A mindennapjaikat saját blogjaikban elmesélõ francia katonáknak fel kell készülniük az állandó ellenõrzésre.

A hadsereg parancsnoka azért vette fontolóra az intézkedés bevezetését, hogy elkerüljék, hogy a katonák akár blogokban, akár internetes fórumokban nyilvánosságra hozzanak bármilyen érdemi információt, ami kapcsolatban állhat fontos katonai mûveletekkel. "Ezeknek az információknak a nyilvánosságra kerülése lehetõséget adhat a rosszindulatú felhasználásra, és veszélyt jelent a hadmûveletek kimenetelére, katonáink biztonságára és családjára - nyilatkozta a Le Monde napilapnak Jacques-Olivier Mestre ezredes, a katonaság sajtószolgálatának (SIRPA) tagja. "Ennek elkerülése sürgõs, nem elhanyagolható feladat."

Franciaországban 2005-ben lépett hatályba az "új katonai rend" ami elméletileg a vélemény­nyil­vá­ní­tás szabadságát hirdeti. Mégis kitartanak az elv mellõzése mellett, ha az életbenmaradásukról van szó. "A kommunikációs és informatikai eszközök használata felfüggeszthetõ, illetve tiltható a hadmûveletek biztonsága, a küldetések sikeressége, vagy az aktív katonák védelme céljából - olvasható a 4. bekezdésben.

Ha a katonai blogok semmit nem változnak az országban, az USA példájából kiindulva - ahol a "milblogok" egy alternatív információ forrássá fejlõdtek az iraki háború kezdete óta - a francia katonai vezetés aggódni kezdhet az online-naplók tartalma miatt. Marine Chatrenet ,a Védelmi és Társadalmi Tanulmányok Központjának készített beszámolójában csoportosította a naplókat, mind az írókat, mind az olvasókat. Az írók között aktív katonák, tartalékosok, nyugdíjasok, hozzátartozók, vagy akár lelkes, harcászat iránt érdeklõdõ fiatal civilek szerepelnek, kik mindenekelõtt a "hadinapló" mûfaját részesítik elõnyben. Írásaik célja általában a családdal való kapcsolattartás, vagy a megtörtént események, tapasztalataik, fényképeik megosztása a neten szörfözõkkel. Ellentétben amerikai társaikkal, nekik csak egy szûk közönség jut - áll a jelentésben.

Bár a legtöbb esetben magasztaló írások születnek, jó néhány katona nem rejti véka alá unalmát, s elégedetlenségét. "Arra várva hogy végre valami történjen, kezdtem besokallni! Az igaz, hogy jót tesz a sok sport, de ez az egész kezd teljesen értelmetlen lenni." - vallotta meg naplójának egy 22 éves Afganisztánban szolgáló francia katona. "Hányan hagyták abba közülünk a közelmúltban, mert tudták, hogy hidegvérrel kell majd embereket ölniük, engedelmeskedve a parancsoknak? Ez a munka a józan ész börtöne." - meséli egy másik sorstárs.

Ezek a fényképekkel és videókkal megpakolt hadszíntéri tudósítások sokszor rengeteg információt közölnek a táborokról, a manõverekrõl és a katonai beavatkozásokról. A kamerás telefonokkal készített képek pedig kicsúsznak a katonai felügyelet alól. Másrészrõl a blogok többsége anonim, szerzõjük gyakran álnevet használ, így az ellenõrzésük embert próbáló feladat.

-akkor van internet hozzáférése a katonáknak az jo.
de valami nem értek jo lehet csak én nem de valaki magyarázza ezt meg nekem:
"Hányan hagyták abba közülünk a közelmúltban, mert tudták, hogy hidegvérrel kell majd embereket ölniük, engedelmeskedve a parancsoknak? Ez a munka a józan ész börtöne."

itt a hivatalos link:
http://www.sg.hu/cikkek/62142

hát a francia "csucstechnika" azért annyira nem sci-fi mint ha ezt pl a magyarra mondanánk, tény hogy az amcsiktól õk is le vannak maradva mint mindenki de azért olyan rosszul nem állnak ám a franciák 😊

viszont ami tényleg nem stimm igy elsõ olvasatra:

-"Az extrém sportok kedvelõi szokták mondogatni, hogy a magas adrenalinszint keltette érzés miatt még az életüket is érdemes kockáztatni. Aki ezt így gondolja, annak nincs ideálisabb munkahely a francia idegenlégiónál."

aki erre készül csalódott lesz, az idegenlégio is épp olyan unalmas mint bármelyik másik hadsereg, szal ez a "kaland" azért nem teljsen olyan egyértelmû mint aminek látszik 😊

- Testükön a ruházatból kilátszó helyeken (például: tenyér, kézfej, nyak, arc) nem lehet tetoválás

szintén bs gyanú, ez az urbanlegend már többször felvetõdött, de jó eséllyel nem valódi kizáró ok... 😊

-Összehasonlítva a légiót más nemzeti hadseregekkel - bár a zsold igen kecsegtetõ -, nem árt figyelembe venni, hogy míg egy nemzeti hadseregben szolgáló katona, ha szerencséje van, éles bevetésen, háborús konfliktusban nem vesz részt munkássága alatt, ezt egy légiós nem nagyon kerülheti el.

egyrészt a légios is pont annyira kerülheti el ilyemsit mint bármelyik másik katona (esetfüggõ máshol is, itt is...), másrészt a zsold nagyon nem kecsegtetõ 😊 az ezer eurot nem forintra számolgassuk át, kint az élet jóval drágább mint itthon...

-A légióban rangtól függetlenül mindenki jogosult ingyenes étkezésre, szállásra és ruházatra.

tudtommal ez nem igaz mert altiszti rangtól felfele ezek már nem ingyenesek, és a ruházatot is van hogy saját zsebbõl kell finanszírozni extra esetekben...

Elsõ ránézésre ennyi, ja meg még az hogy már nem 15 év kell a nyugdíjhoz hanem 17 tudtommal 😊

ugyan az mitn a cikkben 😄

lesz egy jo háborusm film majd,bombaszakértõkrõl szol a film,
akit érdekel itt a trailer
The Hurt Locker - Trailer

mi volt ott a neve?

Meg egy cikk, bar ebben is van nemi sci-fi. Pl. francia csucstechnika, meg hasonlok...

Számos sikerkönyv alapjait szolgáltatta már a francia idegenlégió, de ez nem csak a múlt. A franciaországi székhelyû zsoldoshadsereg napjainkban is toborozza katonáit. Akit vonz ez az életforma, és sikerrel veszi a felvételi akadályokat, az elõtt nyitva áll egy nem mindennapi, kalandos - esetenként viszont rövid - élet lehetõsége.

Illegális, de eddig nem büntették

Légiós veteránokkal és a légiós témában járatos emberekkel nem könnyû felvenni a kapcsolatot, ugyanis hazánkban illegális tevékenységnek minõsül más, nem szövetséges állam haderejébe katonákat toborozni és ott "munkát" vállalni.

- Egytõl öt évig büntethetõ az, aki a Magyar Köztársaság területén idegen fegyveres szervezetbe - szövetséges fegyveres erõn kívül - katonai szolgálatra toboroz, vagy ilyen szolgálatra vállalkozókat közvetít. Az a magyar állampolgár is büntethetõ, aki fegyveres összeütközésben részt vevõ idegen fegyveres szervezetbe belép, erre ajánlkozik, vagy ilyen kiképzésben vesz részt - tudtuk meg dr. Vörös Edittõl, az Igazságügyi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok Fõosztályának vezetõ fõtanácsosától.

A minisztérium vezetõ munkatársa elmondta: zsoldosnak az a személy minõsül, akit belföldön vagy külföldön kifejezetten fegyveres összeütközésben való részvétel céljából toboroztak, és az erõszakos cselekményben haszonszerzés végett vesz részt.

A toborzás külföldi katonai szolgálatra egyébként 2000 óta tiltott. Azóta mindössze egyetlen esetben indult eljárás, amikor két évvel ezelõtt Pécsett toboroztak embereket a francia idegenlégióba. A bíróság elsõ fokon felmentette a vádlottakat, mivel az idegenlégiót a bíróság szövetséges fegyveres szervezetnek minõsítette.

A honvédelmi tárca szakértõinek akkori állásfoglalása szerint azonban az idegenlégió nem tekinthetõ a Magyar Köztársasággal szövetséges haderõnek. Az ítélõtábla másodfokon sem állapított meg bûncselekményt, ám az ítélet indoklását az elsõ fokhoz képest némiképp módosította. E szerint a vádlottak tette nem volt veszélyes a társadalomra. Akkor egyébként valamivel több mint húszan jelentkeztek a légióba, közülük mindössze ketten indultak el Franciaországba, de az egészségügyi teszten egyikük sem jutott tovább.

Nem mindennapi munkahely

Az extrém sportok kedvelõi szokták mondogatni, hogy a magas adrenalinszint keltette érzés miatt még az életüket is érdemes kockáztatni. Aki ezt így gondolja, annak nincs ideálisabb munkahely a francia idegenlégiónál.

"A légió francia parancsnokság alá helyezett, külföldiekbõl álló összfegyvernemi harci alakulat" - áll a hivatalos megfogalmazásban. A légió jelentõs történelemmel bír, hiszen Lajos Fülöp királyi rendelete alapján 1831-ben hozták létre.

A légiósok egész pályafutásuk alatt mindig ott szolgálnak, ahol arra Franciaországnak szüksége van. A jelentkezõk többsége valamelyik kelet-európai országból származik, de összesen több mint 130 nemzet állampolgárai vannak jelen a Föld több pontján szolgáló alakulataikban.

Akik csatlakoznak a szervezethez, azok önként szakítanak múltjukkal: mindent maguk mögött hagyva új életet kezdenek. A légió kötelékébe sokan menekülnek manapság is megélhetési gondjaik vagy a munkanélküliség elõl.

Az idegenlégió állománya jelenleg 8 ezer fõ körüli, 5 százalékuk tiszt, 20 százalékuk altiszt, és körülbelül 5 ezer 500 légiós szolgál különféle ezredekben, akik akár a világ bármely pontján bevethetõk.

A szolgálatra Franciaországban lehet jelentkezni, ott több toborzóiroda is mûködik. Olyan 18 és 40 év közötti férfiak jelentkezhetnek szolgálatra, akik megfelelnek a szigorú egészségügyi, fizikai és pszichológiai alkalmassági vizsgálatokon, amelyek sora közel egy hónapig tart. A szállás és étkezés a felvételi idõ alatt is ingyenes.

- Fontos, hogy a jelentkezõk büntetlen elõéletûek legyenek, és folyamatban lévõ büntetõ ügyben sem lehetnek gyanúsítottak. Testükön a ruházatból kilátszó helyeken (például: tenyér, kézfej, nyak, arc) nem lehet tetoválás, és az otthon hagyott feleség vagy gyerek szintén kizáró oknak számít jelentkezéskor - tudtuk meg Károlytól, aki szívesen segít az érdeklõdõknek bejutni a légióba, ám ennek részleteirõl, anyagi vonzatáról nem beszél.

Szakértõnk hangsúlyozza: aki részt vett már ilyen felvételi procedúrán, az tudja: nem éri meg elhallgatni semmit, mert elõbb-utóbb úgyis kiderül az igazság, és aki nem õszinte, az már jöhet is haza.

- Aki megfelel az elõbb említett követelményeknek, az elsõ csapat tagja lesz, ami annyit jelent, hogy jöhetnek számára a komolyabb vizsgálatok. Az alapkiképzés négy hónapig tart. Ezalatt a jelöltek ugyanúgy zsoldot kapnak, mint majd a szolgálati idõszakban. A bõ negyedéves kiképzés után megválasztható a szolgálat helyszíne. A zsoldosokat többféle szakcsapat és fegyvernem várja, amelyekben továbbképezhetik magukat a beosztásuknak megfelelõen. A légiósokból így aknavetõs, rakétás, búvár, gépesített lövész, felderítõ mesterlövész, harckocsizó vagy ejtõernyõs válhat. A légiót alkotó önkéntesek kezdõ szerzõdésüket öt évre írják alá.

Nagy kockázat, nagy fizetés

A légióban rangtól függetlenül mindenki jogosult ingyenes étkezésre, szállásra és ruházatra. Egy kezdõ légiós fizetése 1033 euró havonta. Erre jön még a légiós szolgálati pótlék, a tengerentúli illetmény-kiegészítés és a külföldi lakóhelypótlék. Bevetéskor, annak helye és típusa szerint különbözõ prémiumok is járnak a katonáknak. - Ha hozzászámoljuk, hogy a zsoldból nem sok fogy a szolgálati idõ alatt - hiszen lakhatásra, étkezésre és ruházkodásra sem kell költenie a légiósnak -, jó kereseti lehetõségnek számít a zsold, még kisebb rang esetén is. Az alapfizetés mértéke a szolgálati idõtõl, valamint az elért rangtól függõen emelkedik, és egészen 5 ezer 300 euróig is terjedhet. Ehhez persze már több mint egy évtizedes légiós múlttal kell rendelkeznie és magas rendfokozattal ? mondta Károly, aki hozzátette: bizonyos kedvezmények már hamarabb is kaphatók.

Három év szolgálat után francia állampolgárságért folyamodhatnak a légiósok, és letelepedési igazolvány is kérhetõ, mely tízévente meghosszabbítható. A leszerelt légiósoknak a civil életbe való beilleszkedését több program is szolgálja.

Az elsõ ötéves szerzõdés lejárta után további fél évre, vagy egy-, két-, esetleg hároméves szolgálatra lehet meghosszabbítani a szerzõdéseket. 15 éves szolgálati viszony után már külföldre folyósított nyugdíjra is jogosult a veterán légiós. A munka jellegét leszámítva ez nem is hangzik rosszul, hiszen, elméletileg, ha valakit felvesznek 18 évesen a légióba, az 33 évesen már haza is jöhet az összegyûjtött pénzzel, egy stabil nyugdíjjal.

Összehasonlítva a légiót más nemzeti hadseregekkel - bár a zsold igen kecsegtetõ -, nem árt figyelembe venni, hogy míg egy nemzeti hadseregben szolgáló katona, ha szerencséje van, éles bevetésen, háborús konfliktusban nem vesz részt munkássága alatt, ezt egy légiós nem nagyon kerülheti el.

Összehasonlításképp egy magyar szerzõdéses tiszthelyettes katona bruttó illetménye nem sokkal haladja meg a bruttó százezer forintot. Ehhez jönnek hozzá a különféle pótlékok (osztályba sorolási pótlék, harckészültségi pótlék, készültségi pótlék, ejtõernyõs ugrási pótlék, tûzszerész pótlék, búvár pótlék, gyakorlati pótlék, gépkocsivezetõi pótlék, ügyeleti díj szolgálatonként) és 13. havi fizetés.

Ez az összeg messze alulmarad ugyan a légiós zsoldhoz viszonyítva, ám a Magyar Honvédség tagjai a hazát védik, míg a légió zsoldosai "erõszakos cselekményben haszonszerzés végett vesznek részt" - a hivatalos megfogalmazás szerint...

Nagy Z. Róbert

<#eljen>
mellesleg az említett légios irt bõven az index légios topicba is 😊

folytatása van még csak nem találom...

hvg.hu készitette a cikket
itt van:

Magyarok a Légióban
2005. november 18. 14:21 | Utolsó módosítás:2005. november 18. 16:26

Budapest egyik elõvárosában járunk, mostanában fölkapott környéken. Egy elegáns, de nem hivalkodó ház kapujában negyven körüli férj és mosolygós felesége fogad, a háttérben egy 12 éves nagylány és egy hétéves forma fiú. Látszatra nincs semmi különös ebben a családban – akár átlagosnak is mondhatnánk. Ám a családfõ nem akárki: a Francia Idegenlégió tisztje. XY zászlós most éppen szabadságon van, de beszélgetésünk másnapján indul vissza franciaországi állomáshelyére. De elõbb még elmeséli nekünk, milyen is ma a világhíres/hírhedt és rettegett elit hadsereg, amelyet a legtöbben „csak” Rejtõ Jenõ regényeibõl ismerünk.
Tóth József 1989. október 19-én, Nizzában lépett be a Légióba. Hogyan kezdõdött? Kalandos, regénybe illõ történet az övé.

Akkortájt itthon a rendszerváltás napjait éltük. Józsi 27 éves volt és már nõs, bár gyermekük akkor még nem született. Utólag úgy látja: ha elõre tudta volna, hogy ez a „rendszerváltás-dolog” ennyire komoly, talán el sem indult volna Nyugat felé. De elindult. Azt mondja, ha itthon marad, 98 százalék, hogy már nem élne vagy valamelyik börtönben senyvedne, és kb. 2 százalék, hogy milliomos lenne.

Józsi versenyszerûen úszott, de nem volt semmije, csak egy gimnáziumi érettségit tudott fölmutatni. Kilátás (vagy ahogyan mostanában mondjuk: jövõkép) semmi. Csak tengett-lengett, néha próbálkozott valami munkával, de zûrös gyerek volt, sehol sem maradt soká. Leszolgálta a katonaidejét, de aztán csak az éjszakát járta. Valamit tennie kellett, mert érezte: ez nem élet. Idõs, beteg szüleirõl és persze a feleségérõl is gondoskodnia kellett volna.

Egyszer csak fogta magát és elindult Nyugatra. Elõször Ausztriában, majd Olaszországban próbálkozott – nem sok sikerrel. Ezután Franciaország felé vette az útját, Nizzában szállt le a vonatról. A sors azonnal összehozta egy szolgálatkész meleggel, aki rögtön beleszeretett a magyar ifjúba, meg is hívta magához. Józsi mégis az utcát választotta. Hamar ráakadt egy fõleg arabokból álló drogos bandára, akik estére elvitték egy hajléktalan szállóra. Ott legalább tiszta ágyban aludhatott.
Újdonsült haverjai hülyének nézték

Az éjjeli menedékhely falán látta meg a Francia Idegenlégió toborzó plakátját – rögtön el is határozta, hogy belép. Újdonsült haverjai hülyének nézték, mindenáron le akarták beszélni. A Légió egyenlõ az öngyilkossággal - ijesztegették. De Józsi már döntött.

Másnap már jelentkezett a Légió nizzai toborzó irodájában. Egy altiszt videofilmet vetített neki a Légióról – persze csupa szépet és jót – õ pedig megerõsítette szándékát, hogy belép. Kapott egy vonatjegyet és irány Aubagne, a Légió központja, Marseille-tõl mintegy 30 km-re. Ezt a helyet egyébként Rejtõ Jenõ is gyakran emlegeti regényeiben.

Ez az a hely, ahol a „kinti törvény” keze már nemigen éri utol az önkéntest, aki jelentkezett a Légióba. ’89-ben, amikor Józsi beállt, együtt szolgált egy sráccal, aki itthonról menekült, gyilkosság miatt. Aubagne-ban „már nem keresték”. Azt mondja, ma már nem egészen így mennek a dolgok. 1992 óta néhányszor elõfordult már, hogy jött az Interpol és valakit bilincsbe verve vittek el. Ám azért a Légió még mindig elég „toleráns” az odakint, a civil világban elkövetett bûnök iránt.

Ha az ember végleg eldöntötte, hogy beáll és alá is írta az errõl szóló nyilatkozatot – háromhetes belépési procedúrán kell átesnie. Ezalatt választják ki, hogy kit küldenek tovább kiképzésre. A mai napig nyolc jelentkezõbõl mindössze egyet vesznek föl.

Titkolta, hogy nõs

Az elsõ hét (a „zöld hét”😉 csupa orvosi vizsgálatból áll. Ekkor derül ki, melyik jelölt lesz alkalmas arra, hogy teljesítse a rendkívül kemény fizikai követelményeket. A második („narancssárga”😉 héten egy rakás pszichológiai és intelligencia-tesztet kell kitölteni – ezekbõl állapítják meg, ki milyen pályát futhat be a légióban. A harmadik („piros”😉 héten a légió biztonsági szolgálata (gúnynevén: a Gestapo) hallgatja ki a jelölteket, akik ezt utólag általában kisebb fajta pszicho-terrornak szokták nevezni. Aki ezeket a válogatott lelki gyötrelmeket kibírja, mehet légiósnak.

Józsi egyetlen takargatni valója az volt, hogy nõs - ez ugyanis a Légióban fõbenjáró vétségnek számít -, de nem vallotta be, csak jóval késõbb, úgy három év múlva. Viszont akkorra már annyit költöttek rá, hogy nem érte meg kirúgni emiatt, így jobbnak látták „legalizálni” az ügyet.

Nos, akinek nem sikerül elvenni a kedvét attól, hogy légionárius legyen – azt átviszik a Toulouse-tól kb. 60 km-re fekvõ Castelnaudary-ba, a légió kiképzõ központjába. Itt egyszerre 4 század (egy-egy században pedig 4 szakasznyi) katonát képeznek ki – rendkívül szigorú elõírások alapján. Elõször is megtanítják õket franciául (már aki elõtte nem tudott), majd fizikai és pszichés állóképességüket fejlesztik.

Az elsõ héten naponta 3 kilométert kell futniuk, a második héten napi 5 km-t, a harmadikon napi 7-et, stb. A menetelés gyakorlása az egyik legfontosabb feladat, hiszen a légiósok gyakran szolgálnak sivatagban, ahol a lábuk az egyetlen „közlekedési eszköz” – elõször 5-10, késõbb 15-20 km-t is kell menetelniük naponta, persze felszereléssel a hátukon. A kiképzés része az is, hogy minden katonának naponta 1 perc zuhanyozási idõ jár – az is hideg vízben.

(folytatjuk!)

Magyarok a légióban – 2. rész

A Francia Idegenlégió egyik legrégebbi magyar tisztje, Tóth József zászlós idõközben visszatért franciaországi állomáshelyére, de elõtte még elmesélt néhány „kulisszatitkot” a világ egyik letekintélyesebb profi hadseregérõl.
A légiós kiképzés csak négy hónapig tart, de a végén lelkileg és fizikailag is megerõsödve kerülnek ki a katonák. A kiképzés kemény, de eredményes, a körülmények sokkal jobbak, mint akár néhány évtizeddel ezelõtt, fegyverzetbõl pedig a világviszonylatban is elismert francia csúcstechnológiát használják – meglehetõsen hatékonyan.

Arról persze nem lehet elfeledkezni, hogy ez a kitûnõen képzett és felszerelt professzionális hadsereg szinte kizárólag külföldiekbõl áll. A katonák általában 5 évre kötnek szerzõdést a francia állammal, amely rendszerint õket veti be olyan veszélyes területeken, amelyhez Franciaországnak politikai, gazdasági, illetve katonai (vagy mindhárom) érdeke fûzõdik. Ezért „idegen” légió az Idegenlégió, erre találták ki. Arra, hogy – bármennyire is francia érdekekrõl van szó –, ne franciák hagyják ott a fogukat, például Elefántcsontparton, az ottani zavargásokban, hanem szlovák vagy magyar idegenlégiósok- olyan háborúban, amelyhez lényegében semmi közük.Tóth József egy magyar légióst tüntet ki

Tóth József zászlós számára teljesen természetes volt, hogy Franciaország szerzõdéses katonája, s ha kell, akár az élete árán is meg kell védenie a francia érdekeket. Tudta, mit vállal, amikor jelentkezett a Légióba, amikor végigcsinálta a kiképzést – és tudja ma is, bárhol is szolgál egységével a világon. A legtöbbször Afrikában vetették be, eddig mégis sikerült ép bõrrel megúsznia. Az afrikai Dzsibutiban szolgált legtovább: 26 hónapig. Ott lett zászlós – és a rádiós szakasz vezetõje. Háromszor is került „meleg helyzetekbe”, amikor lõttek rá, õ is lõtt, keményen meg kellett küzdenie a saját és bajtársai életéért.

Nem a gyilkolás a cél

Tóth igyekszik eloszlatni egy közkeletû félreértést, amely az elit hadseregekkel, így a Francia Idegenlégió katonáival kapcsolatban is terjeng a világban: „Egy légiósnak általában nem az a célja, hogy öljön – bár ezt kevesen hiszik el rólunk. Én magam is inkább arra törekszem, hogy megsebesítsem az ellenséget. Ez nem csak humánusabb, hanem taktikusabb is! Hiszen egy sebesültet az övéi közül ’normális estben’ legalább egy, de inkább kettõ másiknak el kell vinnie a hadszíntérrõl, ezzel már három embert ’kivontam a forgalomból’.”

Tóth zászlós nem nagy örömére Afrikában is egyre érezhetõbb az amerikai jelenlét. „A franciáknak nincs annyi pénzük a hadseregre, mint az amerikaiaknak” - jegyzi meg, mintegy magyarázatként „Mi légiósok, irigyek vagyunk az amerikai katonákra, nekik mindenük megvan, a felszerelésük tökéletes – és nem kell menetelniük. Amerika akár 200 ezer katonát is be tud vetni egy háborúba, Franciaország tízezer embert sem tud kiállítani. Gondoljunk csak az elsõ öbölháborúra!”


Puhányabbak az amerikaiak?

Az amerikai hadsereg most például Dzsibutiban épít bázist, ahová a francia légiósok be sem tehetik a lábukat. Az amerikai katonáknak viszont szabad bejárásuk van az idegenlégiós támaszpontokra - akik ezt persze nem nézik jó szemmel. Az Idegenlégióban nem tartják velük egyenrangú katonáknak az amerikaiakat. Tóth zászlós így jellemzi õket: „Kicsit nagyképûek, kicsit harsányak, erõs fiúknak látszanak, de nálunk kevésbé bírják a 70 fokos meleget, rosszul tûrik, ha csak naponta egyszer kapnak enni, ha nem tudnak naponta legalább egyszer zuhanyozni, ha menni kell 3 kilométert. Akkor már nem számít, ha valakinek 50 cm átmérõjû a felkarja. Kényelmes, individualista hadsereg az amerikai. Minket a légióban arra neveltek, hogy el tudjunk viselni mindent. Embertelen körülmények között sem reklamálhatunk, nem úgy, mint õk - mondja némi irigységgel a hangjában. Még hozzáteszi: az amerikaiak laktanyáikban hatalmas edzõtermek vannak, mindenféle kiszolgálóegység áll a rendelkezésükre, csodálatos étkezõk, különféle boltok. A logisztikájuk is profi „Ha valahol megjelenik kéttucat amerikai, pillanatok alatt kinõ a földbõl egy lakósátor, egy zuhanyozó, egy konyha, egy kantin.” A légiósok „elõretolt bázisain” sátor általában nincs, ágy nincs, mosakodás pedig „üvegnyi vízben, amit valamelyik közeli vízlelõ helyrõl szerzünk, nagy nehezen.”

találtam egy szerintem reális cikket a légióról
mindjárt bemásolom

a tõbbi véleményedre nem reagálok
tul beképzelt vagy hogy normáliasn irj.....
neked politikusnak kéne menned szerintem a többi elcseszett emberrel kijönnél ott😊
ha nem adtál volna tanácsot amit nem kértem és szerintem senki, akkor most nem kéne nyavajognod.te buta.

azt irtam hogy ne magyarázd meg
ezt nem étred? te szerecsétlen
ne légy ideges mert még kikatansz😊

tulélõtábor 😊

Ha ilyesmi érdekel,nézz körül az USA-ban.....egymást érik az ilyen jellegû tanfolyamok,a két hetes "Legyen ön is zsoldoskatonától"a hosszabb szakképzésekig.
Vannak olyanok amikre cégek is küldik az embereiket(itt PMC cégekre gondolok),de ha sok pénzed van téged is szeretettel.....😊

Marmint NEM Mo.-n akarok

Tehat, akkor kozelitsuk meg mashonnan azt, amit tegnap irtam😊

En nem akarok katona lenni, engem a kikepzes erdekel csak. Ugyanugy, hogy valakit erdekel a repules, leteszi repulore a jogsit, de attol meg az eletben nem fog utasszallitot vezetni, vagy mint uzlet, soha nem lesz koze a repuleshez. Csak erdekli. En se kepzelem el katonakent a jovomet, de a kikepzes, lovoldozes, trening resze erdekel.

Viszont a problema mindenhol a kotelezo tobb eves szolgalat, ami mint mondtam, mar nem erdekel. Kis tulzassal azt is mondhatnank, hogy en ilyen "OKJ-s katonai kepzest" keresek😄 Kapok (vagy nem, mind1) egy papirt rola, aztan kesz, max jol mutat az oneletrajzomban, semmi tovabbi tervem vele.

Mo.-n akarok katona lenni, mert itt nem a legjobbak a feltetelek. A repules manias ember se egy szakadt gepen akar tanulni vezetni, hanem valami normalison.

Es (most figyelj fuszeres, hatha most megerted) ezert nem jo a legio sem, mert eleve nem akarok haboruskodni es foleg nem egy idegen orszagert fogok meghalni. Ezert keresek olyan kulfoldi (vagy ha van otthon, az is jo), magas szinvonalu katonasagot, ahol nem vagyok kotelezve a szolgalatra. Ha Magyarorszag konkretan haboruzna, akkor meg igyis, ugyis bevonulnek, ha kell, ha nem. De ez mar mas teszta.

Neztem mar testorkepzot is, de az nem az igazi.

Tehat igy, valakinek valami otlet? Egy olyan fel eves, magas szinvonalu igazi katonai (szeru) kikepzest szeretnek, ahol nem vagyok szolgalatra kotelezve. Lehet fizetos is😊

Hallod fejezd mar be... Remesen szanalmas amit csinalsz. Ugy viselkedsz bazd meg, mint valami kis piszlicsare szaros 14 eves kislany. Komolyan mondom azt varom mikor hiv mar fel anyucid, hogy leteremtsen, amiert megmegmondtam a velemenyem a fiarol.

En szivesen elvitatkoznek veled, de masra nem vagy kepes, csak ilyen ovodas szintu "te vagy a hulye, nem te" veszekedesre, minden fele alap nelkul. Probalsz beszolni mindig valami uber kemenyet, de abbol is csak az jon le, hogy fel sem tudtad fogni amit irtam.

Szedd mar ossze magad, te szerencsetlen...

<#eljen>
nekem nem volt idegem ennyire kielemezni ezt a sci-fi-t, thx érte

sajnos a magyar médiában csak ilyet lehet elhozni mert amúgy túl sok lenne az igazságtartalma és az nekik gondolom fáj... :S

Üdv
Gladiátor
Ez az "állatokat"nevelnek belõlük még akkor is sztereotipia,ha van igazság tartalma.Mármint olyan szempontból,hogy a francia Idegenlégióról beszéltek,nem
az Üdvhadseregrõl.
Minden seregben végre kell hajtani a parancsot,enélkül nincs katonaság.......
Ami a verést illeti,nyilván elõfordul,van verekedés is,ami valahol érthetõ,a Légió
francia zászlót szolgál,de a tagjai ma is különbözõ nyelvû,kulturájú emberek......ez feszültségekhez is vezethet.
A testi fenyités nem elfogadott és semmiképpen nem ösztönzött a francia hadsereg részérõl.1982 óta,az általános emberi jogok vonatkoznak minden leszerzõdött önkéntesre.Ezzel együtt létezhet testi fenyités,ami nem feltétlenül ütlegelést jelent,meglehet szivesebben veretnéd te is magad,mint futnál vagy pumpálnál összeesésig.
Ezzel együtt elõfordul verés és verekedés is.Nyilván egy pofázós ujonc belefuthat pár fülesbe.
Ami az "állatokat"illeti:
Van szerencsém,néhanap levelet váltani három légióssal is,egyikül tényleg zászlós volt,bár õ nem cikkirással szerezte a rangot,hanem több mint 17 év kemény szolgálattal.Mindhárom igen intelligens ember,több nyelven beszélnek,egyikük hármat anyanyelvi szinten és legalább három nyelven jól kommunikál.Ketten közülük irnak is és igen jól.A lelzõ ami utoljára eszembe jutna róluk,az nem az állat.
El kellen felejteni L.Zsolt füllevagdosó veteránjat.........

Thanatos:
Hát ez a cikk odab.sz😊
Oránban valószinûleg nem tul szerencsés dicsekedni a légiós multtal sem,nemhogy alapkiképzésre menni😊)
A csávó 5 honapig szolgál,ami ha csuszott kicsit,még szinte Castelra sem elég,õ meg leosztja a tutit az ezredekrõl....
Kicsit büdös a garantát állasmpolgárság,mert kérhetõ.....nyugdijba meg érdekes mindenki 17 ével megy....
Minnél délebbre mentek annál jobban fáztak?Oranban megfagytak?
Nem vették fel a palesztint?Aki izraeli?
De legalább a gestaposnak odab..ta a tutit.....😊)Karakán.
A felvételi alatt õrségben......szelektált ébresztés hangosbemondóval...hogyan?
Dubrovszki fel!A többi meg döglik tovább?
Az argentin Gézának nevezi el......nyilván.Biztos volt egy ilyen nevû rokona,ráadásul jó franciás hangzású is.
Beszélni csak franciául lehetett.....ahhoz képest hogy nem beszél még most se,jól mehetett neki.
Megverte a tizedesét....kemény.
"96 óta nem vett részt konfliktusban a Légio....
A Katyusát jó régóta éneklik,a kényszeritett náci indukló is büdös,mivel a dalok
70 %-a német katonai induló,amit a nácik is énekelte.Jó,lehet hogy csak 50%😊)
Elvették a pénzüket....fegyverre😊
Meg milyen hadtestek masiroznak a laktanyaudvaron?Mama......
Ha nincs ürügy,akkor meg ellopják a tisztek a pénzt.....ez hülye.Amugy is minek az ürügy,ha elvehetik simán?De nem számlára utalják?AKkor....?
Szolgált velük,téglaként,francia sorkatona.Érdekes.....bár franciát fel se vesznek.
A légiónak nem csak szõlészete van,bankja is....😊
De a hülye szökni se tud.....sérült vesével szökik😊aztán a szemétdombon bujkál.....

ja van a cikkben sok dolog ami nem stimmel

egy két elenyészõ kivételtõl eltekintve gyk 100% bullshit az egész, szokásos magyar média színvonal 😊

csak példának már a leglején elcsuszik a marhasággal, hogy irány Oran..., hát nem tudom õ mit csinált ott, valszeg nyaralt, de az alapkiképzés nagyon kurvára nem ott van 😊

szóval kb ennyit errõl, az ilyen önjelölt statisztikai hivatalkodást hogy kikbõl hány van már inkább meg se említem, valszeg az illetõ életében nem járt arra fele tényleg max nyaralni 😊 (a fontoskodás amivel a "házkörüli" munkát a toborzóhelyen szolgálatnak nevezi meg külön vicces 😊 )

hát azért sajnos ami a magyar médiában van..., szoval a "jó" és igazabb cikkek is oszthatóak 2-vel alaphangon, de a legtöbb mint pl a Lecsõ Zsolt féle csodálmányok inkább teljesen ignore 😊

szerintem érdekes cikk

valakinek van valami véleménye azt szivesen várom😊

régebben olvastam egy érdekes cikket a légiorol,nem tom ismeritek, de azért bemásolom ide hátha valakit érdekel:
hetek.hu készitette ha jol tudom.

Vagyim Arisztov
Ha legközelebb jövünk, megölünk

K. Péter Oroszországban született; édesapja magyar, anyja orosz. A család tíz éve Magyarországon él, immár mindnyájan magyar állampolgárok. Péter leszolgálta a maga fél évét a magyar katonaságnál, majd immár civilben több dologba is belefogott. 2001 tavaszán Franciaországba utazott, hogy belépjen az idegenlégióba. A dolog nemcsak romantikusnak tûnt, hanem tisztesség és pénz is kecsegtetett. Legalább öt évet szándékozott ott eltölteni, azonban már öt hónap múlva visszatért Budapestre, immár egészen más képet alkotva az intézményrõl.


Jean Pierre Kelche francia vezérkari fõnök az Idegenlégió díszszázada elõtt Macedóniában. Legenda és brutalitás Fotó: Reuters

- Péter, mégis hogy jutott eszedbe elmenni légiósnak?
- Nem volt semmilyen rendes munkám. Sokan Nyugatra mennek pénzt keresni, én pedig, mivel mindig is vonzott a katonaság romantikája, úgy döntöttem, kipróbálom. Az interneten utánanéztem a feltételeknek: elõször nyolcszáz dollár havonta, tizenkét évnyi szolgálat után pedig garantált francia állampolgárság és nyugdíj, ráadásul nem feltétlenül kell katonáskodni, lehet civil szakértõként is szolgálni. Ez utóbbi lehetõség különösen vonzó volt.
- Beszélsz franciául?
- Most már egy keveset, addig csak néhány mondatot, igaz, azzal is bõven el lehetett lenni.
- Milyen nemzetiségbõl vannak ott a legtöbben?
- Oroszok - igaz, nem sok vezetõt választanak közülük. A magyarok harmadik helyen szerepelnek.
- Hogy viselkednek az oroszok a légióban?
- Szeretnek csoportosulni, ezért rájuk ragadt az „orosz maffia” elnevezés.
- Téged hogy fogadtak?
- Ugyanúgy, ahogy a többieket. Mikor odajöttem a kapuhoz, és közöltem a szándékomat, kinevettek és elküldtek. A toborzók általában „öregek”, akik már tizenkét-tizenöt éve szolgálnak. Nos, mikor megfordultam, hogy elmenjek, ezek az öregek elkaptak, és behoztak a körletre. Elõször is megnézték az ereket a kezemen, majd elvették minden személyes holmimat, papírjaimat, ezután kaptam egy gyakorlóruhát, és mehettem aludni. Persze csak miután három órát vigyázzban álltam arccal a falhoz, hátratett kezekkel…
- Ez a kezdés szokatlan volt számodra?
- Nem, már meséltek nekem ilyesmit az ismerõseim, akik már voltak a légióban. Másnap már kezdõdött a szolgálat: fél 6-kor ébresztõ, 7-kor reggeli, 12-kor ebéd, 17 órakor vacsora, este 11-kor pedig takarodó. Az étkezések között dolgoztunk, vagy ültünk valamelyik helyiségben, legalábbis az elsõ héten. Aztán egyik éjszaka vonatra tettek minket, és irány Oran. Még kora tavasz volt, és igen hideg; ennek ellenére elvették a kabátjainkat, és csak a gyakorló volt rajtunk. Egész nap esõben és szélben kellett lennünk. Este pedig elkezdték kérdezgetni, ki az, aki meggondolta magát a légióval kapcsolatosan. Természetesen jó páran voltak - és akkor még el is lehetett menni. Az oroszok azonban feltalálták magukat: összeverõdtek, mint a juhok, így melegítették egymást. Érdekes volt megfigyelni, hogy az egyre mostohább körülményekhez a kelet-európaiak tudtak a legjobban alkalmazkodni. A többiek úgy járkáltak, mint akit nyakon öntöttek citromlével. A válogatást tesztek is szolgálták. Az egész felvételi procedúra néhány naptól néhány hétig tarthat: körülbelül minden huszonötödik jelentkezõ jut be. A vizsgálatok meglehetõsen személyre szabottak: volt, akit szinte mindennap õrségbe küldtek, másokat az éjszaka közepén hangosbemondóval ébresztettek. Az egyik tizedes pedig a következõ módszert alkalmazta: az esti ellenõrzés után kiadta a „Zuhanyozni!” parancsot, majd mikor az újoncok már levetkõztek, kiküldte õket sorakozni, miközben szólt a sziréna. Az emberek csontig fagytak, hisz némelyikük már vizes volt. Az ilyen napok után különösen sok volt azoknak a száma, akik mégis inkább a civil életbe való visszatérést választották.
- A volt Szovjetunióból jött emberek már katonaviseltek voltak?
- Igen. Legtöbbjük 23-24 éves fiú, akik nemcsak leszolgálták a magukét, hanem több háborúban és fegyveres konfliktusban is részt vettek. Az egyik grúz négy kaukázusi háborúban ott volt, de akadtak csecsenek is közöttünk. Õk végül is nem maradtak velünk.
- Miért, hiszen biztos volt némi háborús tapasztalatuk?
- Van egy ilyen szabály: nem veszik be azokat, akik valamilyen radikális iszlám csoporthoz tartoznak. A mi századunkban volt egy izraeli srác. Elõször zsidónak hitték, azonban amikor megtudták, hogy palesztin, elbocsátották.
- Az idegenlégióba egyáltalán nem vesznek be arabokat?
- De igen, csak nem palesztinokat.
- Neked nem volt probléma a bejutás?
- Azt azért nem mondanám. Amikor a titkosszolgálat vizsgált ki engem, a kérdezõbiztos magyar volt, mert a papírjaim szerint magyar vagyok. Beszélgetésünk közben belépett egy orosz õrmester, és rám nézve csak ennyit mondott: „na ez a hülye is ide jött”. Nem bírtam ki, és oroszul viszszaválaszoltam neki: „Bagoly mondja verébnek.” Persze leesett az álla, és elkezdtek kérdezgetni: hogyhogy két nyelven beszélek, és különben is kicsoda, micsoda vagyok igazából. Négy és fél óráig tartó faggatás után, úgy tûnt, elhitték, hogy egy magyar-orosz családból származom, és akkor az orosz õrmester azt mondta: „Úgy látom, nem vagy buta, és tanultál is. Miért jössz ide, az ilyeneknek, mint te, semmi keresnivalójuk itt. Nem fogod jól érezni magad. Gondold meg!” Ennek ellenére beléptem.
- Miután ez megtörtént, volt-e változás a dolgok menetében?
- Igen, nemcsak nekem, hanem minden újoncnak. Elmagyarázták nekünk, hogy minden eddigi megpróbáltatásunk még csak a kezdet volt, most jön a java. Mindenki új nevet kapott. Géza Zénó lettem, ezt a nevet találta ki számomra az argentin tizedes. Az igazi nevünket tilos volt használni. Ennek ellenére az oroszok tudták egymásnak, ha nem is a család-, de a keresztnevét. Beszélni pedig csak franciául lehetett. Az anyanyelv használata szigorúan tilos volt. Természetesen mindenki továbbra is a maga nyelvén beszélt, és elkezdõdött a terror. A légiósoknál a mellkas tájékán van a rangjelzés, úgyhogy az egész vezetõség a tizedestõl a tisztekig jól tudta, hova kell ütni. Ha valaki azt mondja, hogy szolgált az idegenlégióban, és egyszer sem verték meg, ne higgye el, mert ilyen nincs: mindenkit vernek - szándékosan és rendszeresen, fõleg az elsõ hónapban. A parancsnokok úgy tesznek, mintha franciául tanulnánk, noha senki se tanít, és senki se tanul. Ellenõrzéskor kiderül, hogy a katona semmit sem tud, és akkor jöhet a büntetés: futás hegynek föl és hegyrõl le.
- Ugyanígy bánnak a háborúkból jött oroszokkal is?
- Õket hamarabb békén hagyják, mint a többieket. Tudja, érdekes, hogy az elsõ verés után a szláv nemzetiségû társaink, akik addig kerülték az oroszokat, rögtön jönnek barátkozni, és az orosz csoportok helyett szláv csoportok alakulnak, ide csatlakoznak a szerbek, lengyelek, szlovének is.
- Egy ilyen csoportosulás megvédi a tagokat a fizikai bántalmazásoktól?
- Sajnos nem mindig. Én mindjárt az elején figyelmeztettem a tizedesemet, hogy bármilyen büntetésre készen állok, kivéve a verést, és ha megpróbálja alkalmazni irányomban, viszonzom. Megpróbálta, én meg viszonoztam. Ez után az következett, hogy a tizedesek csapatostól rám támadtak, és alaposan helybenhagytak. Igaz, eleinte nem mint oroszt, hanem mint magyart piszkáltak. A fent említett tizedesem ugyanis a román „Vasgárda” tagja volt.
Az idegenlégió már 1996 óta nem vesz részt ilyen fegyveres konfliktusokban. Így hát az egész harci hév az „egrecíroztatásban” kap kifejezést. De még milyet! Voltak köztünk olyan srácok, akik túl voltak már egy oroszországi fegyelmi századon. Szerintük az idegenlégióhoz képest ott emberséges légkör uralkodott. Háborús veteránokat azért sem vesznek föl a légióba, mert õk már rég átlépték azt a határt, melyen az ember még ingadozik - öljön, vagy ne öljön. A légió parancsnokai attól tartanak, hogy ezek a fiúk egy sértésre válaszképpen simán elteszik láb alól a tizedesüket.
- Miért, már volt ilyesmire példa?
- Elõttünk voltak orosz önkéntesek, akik az egyik, õket rendszeresen megalázó francia tizedest jól megverték, aztán teljesen komolyan figyelmeztették: „ha legközelebb jövünk, megölünk”. A vezetõség teljesen komolyan vette a fenyegetést. Ez a tizedes mindig velünk volt, de egyszer csak eltûnt két napra. Kiderült, megérkeztek azok az orosz fiúk. Odajöttek hozzánk, és megkérdezték, hol van a tizedes. Megtudva, hogy nincs itt, azt mondták: „adjátok át neki, hogy jövünk még, és akkor már egész biztos, hogy kinyírjuk ezt a szemetet”. Egyébként nem csodálkozom rajtuk - ez a tizedes valóban párját ritkító egy személy volt.
- Volt-e mégis valami pozitív élményed?
- Megvoltak a magunk kis örömei is azért. Hiszen az élet mindig tele van humorral. Egyszer rohan felénk a tizedes, és kérdezi: „Ki ismeri a Katyusa címû orosz dal harmadik versszakát pontosan?” Mi oroszok összeraktuk, ahogy tudtuk, és fölírtuk neki. Az elsõ kettõt, úgy tûnik, már beszerezte valahol. Ott nézelõdünk, egyszer csak halljuk ám, egy másik hadtest masírozik felénk, és teli torokból énekli a Katyusát. Akcentussal ugyan, de azért lehetett érteni. Mikor pedig kifordultak a sarok mögül, és megláttuk õket, szinte gurultunk a nevetéstõl. Az éneklõ katonák ugyanis többnyire arabok és feketék voltak… A tizedesek direkt orosz dalt adtak nekik. Viszont egy másik hadtestet, melyben sok orosz volt, arra kényszerítettek, hogy tanuljon be egy második világháborús fasiszta indulót.
- Ennek ellenére azért csak nem vártad ki az öt évet, és elmentél. Mi volt az utolsó csepp?
- Azért mentem a légióba, hogy pénzt keressek, gondoltam, majd hazaküldöm a családnak. Azonban kiderült, hogy a számláról csak háromezer frankot lehet felvenni, és ahogy felvetted, máris odajöttek hozzád a kisebb parancsnokok, és mindenféle ürüggyel elszedték tõled. Azt mondták nekünk, hogy ki kell fizetnünk az egyenruhánkat, annak ellenére, hogy az egész világon bárhol máshol ez ingyen jár. Egy másik hadtestnek pedig a maga háromezer frankját személyenként a fegyverére kellett költenie. Mikor pedig már nincs több ürügy, a pénzt egyszerûen ellopják. Eleinte azt hittük, ezt a tevékenységet újoncok folytatják. A pénzt mindenki a szekrényében tartja. De még, ha magánál hordja is az ember, bármikor megparancsolhatják, hogy vetkõzz le és hagyd ott a ruhádat, és mire visszajössz, a pénznek hûlt helye. Az egyik francia sorkatona azt állította, hogy a parancsnokaink a fõ tettesek. Õ egyébként „téglaként” mûködött közöttünk, és én mentettem meg õt a többiek haragjától, mikor ez kiderült. Hálából õ sok minden disznóságról tudósított minket, ami a hátunk mögött történt. A pénz egy részét már a bankban eltüntetik, ahol számlát nyitnak a részünkre. Kiderült egy érdekes tény is - maga a bank is az idegenlégió tulajdonát képezi. Szóval megértettem, semmi értelme továbbra is itt maradni.
- Sikerült felbontani a velük kötött szerzõdést?
- A szerzõdés alapján errõl szó sem lehet, ezért kénytelen voltam megszökni. Mivel megsérült a vesém, a központi kórházba kerültem Marseilles-be. Onnan lógtam meg. Két napig a szemétdombon bujkáltam, mivel tudtam, hogy keresnek. Aztán kiutazott hozzám a húgom, adott pénzt és ruhát. Vonattal eljutottam Párizsig, ott bementem a magyar követségre és azt mondtam, hogy turista vagyok, és elvesztettem az útlevelemet. Kiállítottak számomra egy okmányt, és azt tanácsolták, minél elõbb hagyjam el Franciaországot. Megfogadtam tanácsukat. Így végzõdött szolgálatom az idegenlégióban; remélem, sokak számára jó tanulság, bár másvalakinek a beszámolója mindig túlzásnak tûnik…

hivatalos link

inkabb ne magyarazd meg,1x eleg volt
szivesseget teszel vele mindenkinek😊

Multkor olvastam valami magyar sracrol, aki a legioban asszem talan zaszlos, vagy vmi magasabb beosztasban van, o mondta, hogy milyen korulmenyek kozott kepzik ki oket, meg amikor valahova kivezenylik oket. Meg egy masik oldalon azt olvastam, hogy a kikepzes alatt a tisztek verik az ujoncokat is, had szokjak. Megtorik oket, aztan egy ilyen minden korulmeny kozott (mind mentalisan, mint fizikalisan) kitarto szikar katonat csinalnak beloluk. Tehat igy ertettem az allatot.

Na most megyek dolgozni, majd este meg egyszer elmagyarazom amit akartam😊

Majd ha sikerult ertelmezned az uzenetem, ujra beszelhetunk rola😉

az erre volt válasz: "Na meg a másik probléma, hogyha akárhova bevonulok, akkor utána kötelezõen háborúsdozni kell pár évig, amit annyira nem szeretnék egy másik országért." Gladiator üzijére, de amúgy igazad van, bele lehetne mennyi hogy az mh-ban menyire védi valaki Magyarország és mennyire védi más országok érdekeit de ez már politika is, meg off is itt nagyon 😊

tudom hogy nem a haborurol szol ,csak arra irtam hogy minden kulfoldi hadseregben mas orszag erdekeit veded.

Dél-Amerika (Francia-Guyana), Afrika mint említetted is, Franciaország (Korzika included 😊 ), kb ennyi, mámrint ha a cte-kre gondoltál kiképzés alatt, az alapkiképzés Franciaországban van Castelnaudary-ban

nem "állatokat képeznek" , hanem profi katonákat, a sorkatonaság mo-n meg max brahinak jo, meg kifejleszteni az alkoholizmust fiatal lelkedben 😊
honvédségben véleményem szerint max a szánalom érzése lehet jelenleg hogy milyen szinten is van kis hazánk bábhadserege... :/

és a légio se a "háborúsdirol" szol, ha így fogod fel tényleg nem neked való

ha háborúsdi kell akkor tudom ajánlani az airsoftot, vagy hasonló dugospuskás sportokat 😊

ha meg a hazaszeretet vezérel akkor megértem hogy légio nem felel meg viszont akkor honvédséget is kerüld mert ott max sírni fogsz ha látod mi a szitu és nem a hazádat szolgálni büszkeséggel, legalábbis szerintem 😊

ez csak egy tanacs.

a legio nem jo mert mas orszagert nem akarsz haboruzni?
akkor minek kerded hogy hova lehet menni mas hadseregbe te! szerinted ott nem mas orszagert harcolnal???????
gondolkodjar mar te ostoba
tanacs volt😉

mien igenyeid vannak
csak disz katona akarsz lenni?,mert igy az leszel......

a legiosoknak AFRIKA kivul hol van meg kikepzesuk?

Ott inkább ilyen állatokat képeznek😄

Ezt mire alapozod?Mármint hogy állatokat képeznek.....

Francba...😄

Kicsit amúgy dühös vagyok, hogy eltörölték a sorkatonaságot. Nagyapám, meg apum is mindig mesélte a sztorikat, és mindig úgy voltam vele, hogy az elmondottak alapján egy szenvedés lehet (az ovihoz képest mindenképp😄) és reméltem, hogy nekem majd soha nem kell bevonulnom. Viszont azért az is mindig ott volt, hogy egy fiú csak a katonaság után lesz férfi, és egy idõ után aztán már el kezdtem egyre jobban várni, csak közben meg eltörölték...

Az elmúlt egy-két évben viszont egyre inkább szeretnék már valami katonásat csinálni, fõleg miután egy csomó gimis haverom a Zrínyibe ment továbbtanulni és már õk is mondják a sztorikat. Így gondoltam keresek ilyen sulikat, kiképzéseket.

Mivel általában külföldön élek ezért néztem ezeket a nemzetközieket, meg úgy voltam vele, hogy ha már egyszer magamtól bevonulok, akkor már valamit érjen is, és lehetõleg ne ugyanazokkal a fegyverekkel kelljen gyakorlatoznom, mint amit még anno nagyapám használt a II. Világháborúban.

Néztem British Armyt, de oda csak gyarmatbirodalmakról származó, meg pár egyéb kivételes országból lehet jelentkezni, Amerikába zöldkártya kell, ebben az idegen légióban, meg nem hiszem hogy olyan sok hasonló élmény fog érni, mint mondjuk a honvédségben. Ott inkább ilyen állatokat képeznek😄

Na meg a másik probléma, hogyha akárhova bevonulok, akkor utána kötelezõen háborúsdozni kell pár évig, amit annyira nem szeretnék egy másik országért.

Nem tudsz esetleg egy olyan suli/kiképzõ táborról, ami nekem megfelelne?😄 Tudom, nehéz eset vagyok, de unom már ezt a közgázt😄

Ezt így jól levontad látatlanban, még -1 pont😊

Amúgy mi a beképzeltség abban, hogy megmondom a véleményem? Van önkritikám is ne aggódj, majd ha fekvenyomásról lesz szó, leírom, hogy rohadt gyenge vagyok benne, de te azt kérdezted, hogy az okosabb... Nem tom mit kell emiatt ekkora hûhót csapni.

Egyébként élõben is megmondom. Persze egy nálam 2 fejjel magasabb, agyonvart embernek nem mondom el a véleményem, mert gondolom õ úgyis egyszerûbbnek vélne lecsapni, mint "megbeszélni" a problémát. Fölöslegesen nem veretem azért meg magam😊

Na de hagyjuk az egészet, amúgy is OFF, meg unom is. Vedd úgy hogy nem szóltam.

igazából, franciául muszáj megtanulni, tény, senki se mondta hogy nem az, és igen a francia nyelvet beszélõk elõnybe vannak picit, de mondjuk úgy ált a légiosok nem igazán kedvelik a franciákat ahogy olvastad már máshol is 😊

pontosan, szal ensz-be ugy juthatsz hogy mh, légio, us army...

ENSZ békefenntartók? Vagy az minden egyes ENSZ tag hadseregébõl toborzott emberekbõl áll?

SZarba nézik a franciául nem tudókat... ha viszont igyekszel megtanulni a nyelvüket, azt értékelik... olvastam már olyat hogy a franciák nyávogós köcsögök a légióban, nem is bírják õket, na meg nem hiába idegenlégió a neve... franciáknak ott van a saját hadseregük.

igazából, nem, vagyis csak mértékkel
ha valaki tud franciául az nagy elõny, de nem követelmény, más tészta hogyha nem beszéled akkor beléd verik, ezt lehet szarbavevésnek is venni de szvsz nem az 😊

Gyakorlatilag semmi, us army van még, de zöldkártya oda is kell, meg mh persze, azt meg inkább nem kommentálnám :

hát a bekerülsz xy ezredbe már homályosabb igen, gyk az van hogy ott beosztanak egy századba, szakaszba, etc, ha van még valami képzés ami kell, pl ejtõernyõs képzés 2.REP-nél azt végigcsinálod
utána meg megkezdõdik az állandó gyakorlatozás, cte-k, tournantok, mindig épp hova küldik a századod/ezreded, tehát "szokásos katonaélet"az hogy hol milyen cte- vannak helyfüggõ
pl Francia Guyana -ban vannak a dzsungellel kapcsolatos kiképzések(elvégre ott van dzsungel 😛), cte-k, stb...

Hát én úgy hallottam eléggé szarba nézik aki nem beszéli a franciát

neked ilyenek a tanacsaid? eloben is?vagy eloben megse mersz szolalni, csak itt forumon nagy a szad,ennyi vagy

es nincs mas katonai szervezet