StarCraft II

Minden beszélgetésen végigmentem, a jukebox összes számát meghallgattam, elolvastam az összes egységbemutatót, tutorialt, fejlesztési leírást, végigjátszottam a 3 választási lehetõségnél a nem választott pályákat is, így nagyjából 14 óra lett leggyorsabb fokozatra téve a játékmenetet, mert ahogy írtam korábban nekem a starcraft egyenlõ a pörgõ játékmenettel. Engem nem motivált, hogy nehezebb fokozaton vagy achievementekkel is végigvigyem a játékod, de akit igen, annak jó sokáig ki fog tartani a single player játékélmény, de azért vannak ennél sokkal hosszabb RTSek, ez szerintem vitán felül áll. Persze a pályaközi részek kiemelik a többi RTS közül, ahogy azt korábban is írtam már.
Összességében jó volt a játék, minden Starcraftot kedvelõ számára kötelezõ darab, de úgy érzem, hogy sokkal jobb lehetett volna, ha mindhárom néppel van egy-egy 10 pályás hadjárat, mint az elsõ részben. A sztori ezt simán lehetõvé tette volna, protoss pályából még kaptunk is 4et, ami igazi felüdülés volt.
Az elején nagyon jó volt a terran hadjárat, de egy idõ után monoton ugyan azokkal az egységekkel mászkálni és a kezdeti "éjszaka támadnak a mutánsok", "mindig fel kell jönni a láva miatt" jellegû hatalmas ötletek idõvel alábbhagytak. A játék második felében talán csak a világégés elõl menekülõs pálya volt ilyen ötletes.
A befejezés egyáltalán nem tetszett, teljesen el volt kapkodva, mi az, hogy a záró CGIn belül 20 másodperc alatt rendezik le minden elõjel nélkül, hogy Tychus meg akarja ölni Kerrigant, aztán Jimmy mindenféle hezitálás nélkül fejbelövi országos cimboráját, aki börtönben is ült miatta??? Egy ilyen jól összerakott történet végére ez teljesen nonszensz.
A döntéseket nagyon súlytalannak éreztem a játék során. Az elsõ kettõnél a választás egyértelmû volt a harmadik esetében pedig egyszerû taktikai döntésrõl volt szó. A három döntés közül egyik se befolyásolta jelentõsen a játék folytatását. Az elsõ esetben mindenképp búcsúzunk a dokinõtõl, a második esetben Tosh ugyan velünk marad, de ez összesen annyit jelent, hogy mond 1-2 mondatot a pályák után, ha beszélek vele (a Char-ra már le se jön...) a harmadik pedig csak annyit befolyásol, hogy az utolsó pályán légi- vagy szárazföldi rohamok legyenek. Nem is lenne baj, de arról volt szó, hogy a játékban morális döntéseket kell hozni, melyekkel sokfelé ágazhat a történet és csak a végén fut össze újra egy szálba ezzel megadva az újrajátszás izgalmát.
Remélem érezhetõ, hogy ezek a panaszok nem egy átlagos játékkal szemben értendõek, hanem az hype-pal, a Blizzardtól elvárttal szemben. Az átlagos, "70-80%os" játékok közül egyértelmûen kiemelkedik a Starcraft 2. Ahogy írtam már ez egy jó játék, ez vitán felül áll, pontszámban mindenképp 9 felettit érdemel, de szerintem nem akkora a láng, mint amekkora a füst volt. Jó játék, úgyhogy a fanok továbbra is fanok maradnak, annyira nem jó, hogy az utálók emiatt megszeressék, de szerintem messze nem adja a single player hadjárat azt a forradalmat, mint az elsõ rész vagy akár a warcraftok annak idején.

Hát nehéz volt, de mara + diamondback kombóval nem lehetetlen, csak gyorsan kell kiszedni az escortot. Ezenkívül figyelni kell, mert az idióta ai mindig a diamondbacket akarja elõrerakni a grp ban. Elsõre nem lett meg ^^. Amikor meg felgyorsul a vonat akkor szimplán összes diamondback a vonaton, marak meg kiszedik az escort helionokat. Diamondbackeket jobb ha magad írányítod a vonat mellett, mert gyorsabbak.