Elektromágnesesség anyagisága
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
#58
Szó mi szó hihetõnek tûnik Albertus leírása, és minthogy én nem igazán értek hozzá, ezért meg sem fordult a fejemben, hogy kételkedjek benne.
Viszont Te ezek szernit értesz hozzá, ezért megtennéd, hogy leírod a lentebb elhangzott kérdésekre a választ úgy, ahogy Te véled helyesnek. Ja, és ha lehet úgy, hogy egy óvodás is megértse. Elõre is köszi!
Viszont Te ezek szernit értesz hozzá, ezért megtennéd, hogy leírod a lentebb elhangzott kérdésekre a választ úgy, ahogy Te véled helyesnek. Ja, és ha lehet úgy, hogy egy óvodás is megértse. Elõre is köszi!
sose nyomd fullba a kretént
#57
http://dtp.atomki.hu/HOME-PAGE/lectures/relll.pdf
47.oldal "4.1 Az elektromos térerõsség és a mágneses indukció transzfomációja"
"Lorentz-transformáció során a térerõsség-tenzor komponensei egymás lineáris kombinációiba transzformálódnak. Ezért ha ugyanazt az elektrománeses mezõt különbözõ inerciarendzserekbõl figyeljük meg, akkor az elektromos térerõsséget és a mágneses indukciót inerciarendszerenként különbözõnek találjuk."
Na most mivan?
47.oldal "4.1 Az elektromos térerõsség és a mágneses indukció transzfomációja"
"Lorentz-transformáció során a térerõsség-tenzor komponensei egymás lineáris kombinációiba transzformálódnak. Ezért ha ugyanazt az elektrománeses mezõt különbözõ inerciarendzserekbõl figyeljük meg, akkor az elektromos térerõsséget és a mágneses indukciót inerciarendszerenként különbözõnek találjuk."
Na most mivan?
#56
Lehet igazad van. Nem az a baj. Csak lehetne emberibb módon is közölni.
Fõleg, hogy ez nem élõben megy. Más fórumokon kiforgatni más szavait sem szép dolog.
Csak egy példa a másik fórumból:
clone714: "protonok "kilátszó" töltése is okozhatná a vonzást"
--nincs semmiféle kilátszó töltés
Ez mire volt jó? Ha elolvastál volna itt mindent akkor tudhatnád hogy a kilátszó szót nem kell szószerint venni. Különbenis, ottvan a "".
-----------------------------------------------------------------
Itt végülis csak Albertus magyaráz el nekünk dolgokat. Nem tudom kire gondoltál még.
Ha valaki oldalakat ír egy fórumba, rendszeresen, biztos, hogy nem azért teszi hogy átverjen, és fõleg nem azért mert nem ért hozzá.
Fõleg, hogy ez nem élõben megy. Más fórumokon kiforgatni más szavait sem szép dolog.
Csak egy példa a másik fórumból:
clone714: "protonok "kilátszó" töltése is okozhatná a vonzást"
--nincs semmiféle kilátszó töltés
Ez mire volt jó? Ha elolvastál volna itt mindent akkor tudhatnád hogy a kilátszó szót nem kell szószerint venni. Különbenis, ottvan a "".
-----------------------------------------------------------------
Itt végülis csak Albertus magyaráz el nekünk dolgokat. Nem tudom kire gondoltál még.
Ha valaki oldalakat ír egy fórumba, rendszeresen, biztos, hogy nem azért teszi hogy átverjen, és fõleg nem azért mert nem ért hozzá.
#55
http://www.google.hu/search?hl=hu&q=magnetic+force+relativity&meta=
egy kis referencia, nehogy szó érje a ház elejét 😛
egy kis referencia, nehogy szó érje a ház elejét 😛
#54
"Azt tapasztalatból tudjuk, hogy ez a frekvenvcia sokkal kisebb 1/év -nél"
Na de ekkorát hazudni.
Na de ekkorát hazudni.
#53
Sajnos mindenütt ez van. Ha kiszúrja a szemedet az igazság, te akkor is annak hiszel, aki mosolyogva nyomatja a szépszavakat.
Hát higgy.
Hát higgy.
#52
Ja, és egy fõiskolai fizikakönyvbõl szedtem. Tanulni kell nem teleugatni a netet faszságokkal. Meg hogy kinek hidjek. Beszarás.
Tudod ki ez? Megmondta az indexen. Keresd meg.
Én egy senki vagyok, de nem fogom szó nélkül nézni amit ezek mûvelnek a neten.
Tudod ki ez? Megmondta az indexen. Keresd meg.
Én egy senki vagyok, de nem fogom szó nélkül nézni amit ezek mûvelnek a neten.
#51
Ok. Játszunk. Nézzük csak ki hülyézett le egy fizikust?
http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9107715&la=59054035
http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9107715&la=59054035
#50
Hmm... Ha választanom kellne két ember között, hogy kinek higgyek, akkor biztos nem azt választanám aki lehülyézte a másikat.
Másrészt ez nem egy tudományos értekezlet, csupán egy szakkör ahol érthetõ(értsd egyszerü) példákkal (melyek egyszerüségüknél fogva sántíthatnak) magyaráznak el dolgokat.
Harmadszor: sztem olvasd át az egészet mégegyszer, mert te sem értesz mindent. Hogy ezt honnan szedem én, mint "kezdõ"? Onnan, hogy ellentmondasz önmagadnak...
Üdvözletem
Másrészt ez nem egy tudományos értekezlet, csupán egy szakkör ahol érthetõ(értsd egyszerü) példákkal (melyek egyszerüségüknél fogva sántíthatnak) magyaráznak el dolgokat.
Harmadszor: sztem olvasd át az egészet mégegyszer, mert te sem értesz mindent. Hogy ezt honnan szedem én, mint "kezdõ"? Onnan, hogy ellentmondasz önmagadnak...
Üdvözletem
#49
Ez a szavak hatalma.
Annyit dumált, hogy a végére elfelejted az elejét, és azt mondod, á biztos én vagyok ehhez a hülye.
Hát nem.
Annyit dumált, hogy a végére elfelejted az elejét, és azt mondod, á biztos én vagyok ehhez a hülye.
Hát nem.
#48
A linken látható a Lorentz transzformáció. Mi köze ennek a mágnesességhez?
A speciális relativitás szerint a haladási irányban összemennek a távolságok. Most akkor vegyünk egy drótot amiben áram folyik és rajta kivül egy elektront. Ez lesz a próbatöltés.
Most mozogjon az próbatöltés a vezeték elektronjaival egy irányba. Ekkor ezek a próbatöltéshez képest állnak, de az atommag protonjai visszafele haladnak. Ezek az elektron mozgásirányába mozognak, tehát sûrûbben fognak látszani a próbatöltés számára, emiatt a vezeték a mozgó próbatöltés rendszerébõl nézve pozitív töltésû, tehát vonzza azt.
Ha a próbaelektronunk a vezeték elektronjaival ellentétesen mozog, akkor a protonok ugyan még mindig mozognak hozzá képest, de az elektronok sokkal gyorsabban. Emiatt az elektronok fognak sûrûbbnek látszani, vagyis taszító erõ keletkezik.
A többi helyzetet kicsit nehezebb szavakban leírni, mert pl ha közeledik a próbatest a vezetékhez akkor a mozgó elektronsor ferdének látszik a mozgásiránytól függõen, és ez okozza az oldalirányú erõt.
A mágneses tér léte a legjobb bizonyíték a relativitásra.
És még csak nem is lett két oldal.. 😉
A speciális relativitás szerint a haladási irányban összemennek a távolságok. Most akkor vegyünk egy drótot amiben áram folyik és rajta kivül egy elektront. Ez lesz a próbatöltés.
Most mozogjon az próbatöltés a vezeték elektronjaival egy irányba. Ekkor ezek a próbatöltéshez képest állnak, de az atommag protonjai visszafele haladnak. Ezek az elektron mozgásirányába mozognak, tehát sûrûbben fognak látszani a próbatöltés számára, emiatt a vezeték a mozgó próbatöltés rendszerébõl nézve pozitív töltésû, tehát vonzza azt.
Ha a próbaelektronunk a vezeték elektronjaival ellentétesen mozog, akkor a protonok ugyan még mindig mozognak hozzá képest, de az elektronok sokkal gyorsabban. Emiatt az elektronok fognak sûrûbbnek látszani, vagyis taszító erõ keletkezik.
A többi helyzetet kicsit nehezebb szavakban leírni, mert pl ha közeledik a próbatest a vezetékhez akkor a mozgó elektronsor ferdének látszik a mozgásiránytól függõen, és ez okozza az oldalirányú erõt.
A mágneses tér léte a legjobb bizonyíték a relativitásra.
És még csak nem is lett két oldal.. 😉
#47
Ez a számolgatás egyszerûen nevetséges. Ha az atom körül keringõ elektront veszem, akkor kb 4e-18J energia kell másodpercenként a pályántartásához,ez 27eV, ami 5 óra mûködési idõt jelentene.
Ha az elektron az elektromos terét a ténylegesen kisugárzott fotonokkal biztosítaná, akkor elõfordulhatna az, hogy nem talál el semmit. Ekkor elmegy a semmibe a foton és elvész az energia? Nem. Visszatér az elektronhoz. Ezt nevezik jobb helyen virtuális fotonnak.
Ha az elektron az elektromos terét a ténylegesen kisugárzott fotonokkal biztosítaná, akkor elõfordulhatna az, hogy nem talál el semmit. Ekkor elmegy a semmibe a foton és elvész az energia? Nem. Visszatér az elektronhoz. Ezt nevezik jobb helyen virtuális fotonnak.
#46
"vezetõ közeg nélkül nem lehet vezetés és ezzel hullámterjedés sem."
Minden hullámszerûen terjed, még a pontszerû elektron is.
Minden hullámszerûen terjed, még a pontszerû elektron is.
#45
" A mozgó részecskék által keltett mezõt Maxwell egyenletei írják le. "
...amit már régóta levezettek a relativitásból, és elektromágneses tenzornak hívnak
http://www.mth.uct.ac.za/omei/gr/chap4/node7.html
...amit már régóta levezettek a relativitásból, és elektromágneses tenzornak hívnak
http://www.mth.uct.ac.za/omei/gr/chap4/node7.html
#44
"A proton miért taszít, vagy miért vonz?"
Akár tetszik akár nem, erre Feynman és a kvantum-elektrodinamika adja meg a legjobb választ. A pozitív töltés ugyan úgy viselkedik mint a negatív, csak olyan 'mintha' visszafele menne az idõben.
Én személy szerint az a 'mintha'-t kihagynám. De nem teszem, mert megint kollektív idegösszeomlás lesz belõle.
Akár tetszik akár nem, erre Feynman és a kvantum-elektrodinamika adja meg a legjobb választ. A pozitív töltés ugyan úgy viselkedik mint a negatív, csak olyan 'mintha' visszafele menne az idõben.
Én személy szerint az a 'mintha'-t kihagynám. De nem teszem, mert megint kollektív idegösszeomlás lesz belõle.
#43
"ezzel minden atomot kicsiny mágnessé
alakítottunk, de az elterelt elektronok maradnak atommagjaik mellett,
és a mágnesrúd végei között nem lesz eltérés az elektronok sûrûségében.
Csak hogy ezzel a rögzített eltereléssel a sok elektron, egyenként
kicsiny taszítõ erejét egy irányba tereltük, és így az eredõjüket
komoly erõként érzékelhetjük."
Ha ez igaz lenne, akkor mérhetõ lenne elektromos tér.
De nem igy van.
alakítottunk, de az elterelt elektronok maradnak atommagjaik mellett,
és a mágnesrúd végei között nem lesz eltérés az elektronok sûrûségében.
Csak hogy ezzel a rögzített eltereléssel a sok elektron, egyenként
kicsiny taszítõ erejét egy irányba tereltük, és így az eredõjüket
komoly erõként érzékelhetjük."
Ha ez igaz lenne, akkor mérhetõ lenne elektromos tér.
De nem igy van.
#42
"A rúdmágnes egyik végén csak "lecsupaszított" atommagok maradnak, a másik végén viszont hatalmas elektron többlet?"
Biztos hogy nem, mert akkor elektromos tér lenne körülötte.
Biztos hogy nem, mert akkor elektromos tér lenne körülötte.
#41
"Háááát... Az eredõ? "
Ez egy kérdés. Tehát nem tudod a lényeget.
Ez egy kérdés. Tehát nem tudod a lényeget.
#40
"Az elektronok folyamatosan kisugározzák a taszító fotonjaikat.."
Az elektron csak akkor sugároz kifotont ha gyorsul. A statikus elektromos teret a virtuális fotonok keltik.
Az elektron csak akkor sugároz kifotont ha gyorsul. A statikus elektromos teret a virtuális fotonok keltik.
#39
"Jelenleg annyit feltételezhetünk nagy biztonsággal a kvantumokról (fotonokról),
hogy fénysebességgel haladnak, és bármi van a belsejükben, az számunkra
mind addig nem létezik amíg a kvantum halad.
"
A kvantum az energia elnyelõdésére vonatkozik.
"Ezért egyenlõre, amíg biztosabbat nem tudunk a kvantumok belsejérõl,
azt javaslom, hogy kicsiny, fénysebességgel mozgó "batyuknak" képzeld el.
"
Inkább nem. Az jobban tetszik, hogy van egy minden irányban terjedõ eletromágneses tér, ami E=hv kvantumokban adja át az energiát az anyagnak.
hogy fénysebességgel haladnak, és bármi van a belsejükben, az számunkra
mind addig nem létezik amíg a kvantum halad.
"
A kvantum az energia elnyelõdésére vonatkozik.
"Ezért egyenlõre, amíg biztosabbat nem tudunk a kvantumok belsejérõl,
azt javaslom, hogy kicsiny, fénysebességgel mozgó "batyuknak" képzeld el.
"
Inkább nem. Az jobban tetszik, hogy van egy minden irányban terjedõ eletromágneses tér, ami E=hv kvantumokban adja át az energiát az anyagnak.
#38
"Így könnyen belátható, hogy önmagában a protonok "kilátszó" töltése is
okozhatná a vonzást, hiszen az északi pólust a déli vonzza, és azt
is tapasztaltuk hogy az azonos pólusok taszítják egymást.."
Az elõbb tisztáztad, hogy nem mérhetõ feszültség, akkor most mivan?
okozhatná a vonzást, hiszen az északi pólust a déli vonzza, és azt
is tapasztaltuk hogy az azonos pólusok taszítják egymást.."
Az elõbb tisztáztad, hogy nem mérhetõ feszültség, akkor most mivan?
#37
" A fénynek, de a többi elektromágneses sugárzásnak sincs elektromos hatása"
nana! ha kilök egy elektront, ion keletkezik. Ez mi ha nem elektromos hatás?
nana! ha kilök egy elektront, ion keletkezik. Ez mi ha nem elektromos hatás?
#36
"Tehát az egy irányba áramló (keringõ) sok elektron "taszító fotonjait" rzékelük
mágneses térként. "
Igaz, de miértre a választ két oldal után se látom...akkor tovább olvasok
mágneses térként. "
Igaz, de miértre a választ két oldal után se látom...akkor tovább olvasok
#35
"ezért azt biztonsággal
kijelenthetjük, hogy a mágneses hatás alapját az elektronok képezik."
hmm, eddig jó
kijelenthetjük, hogy a mágneses hatás alapját az elektronok képezik."
hmm, eddig jó
#34
10^15 köszönet szintén 😉!
Többet tudtam meg mint amire kíváncsi voltam 😊
Többet tudtam meg mint amire kíváncsi voltam 😊
1000000000000THX Tanár úr!!!! 😊 😊 😊
A bölcsek nem tudósok - a tudósok nem bölcsek Lao-Ce
#32
Sziasztok!
Miután mindkettõtöknek azonosak a kérdései, egyszerre válaszolok.
Nem az egyik elektron által kisugárzott foton ütközik a másik elektron által
kisugárzottal, hanem mint ahogy a #8 hozzászólásban írtam, az egyik elektron
fotonja befogódik a másik elektronban. Tehát az elektronok által kisugárzott
fotonok befogódnak a többi elektronban, és ezzel taszítják õket.
Az egyszerûség kedvéért most csak a lényeg:
Ha ellökünk magunktól egy tárgyat, akkor a hatás-ellenhatás elve érvényesül. Így van ez
akkor is ha például puskával lövünk. A puska hátralök bennünket, a lövedékek pedig azt
lökik arébb amit eltalálnak. (Ezt a pif-puf filmekben látványos hártaesésekkel mutatják be.)
Vagyis amikor egy elektron fotont sugároz ki, a kisugárzott foton irányához képest
hátralökõdik, és a befogó elektron is, amelyiket "eltalál" a kibocsájtott foton,
a foton repülési irányába lökõdik. Mivel ezt teszi minden elektron, így "kívûlrõl"
azt látjuk, hogy taszítják egymást.
Jó kérdéses az lehet, hogy sugároznak-e az elektronok, vagy ez helyett valamilyen
homályosan leírható mezõ veszi õket körûl, a még homályosabb töltésük hatásaként??
Mert ha fotont sugároznak ki akkor új kérdésekre kell választ találni:
Miért sugároznak a töltöttnek nevezett részecskék?
Mekkora ez a kibocsájtott energia?
Valamint ha energiát sugároznak ki az elektronok, a fotonok kisugárzásával,
akkor a saját energia készletük elfogyna idõvel..
Elfogyhat az elektronok energia készlete?
Ha igen mennyi idõ alatt?
Ezeknek a lényeges kérdéseknek a megválaszolásához, kissé mélyebbre kell ásnunk.
Egyrészt a megértés miatt, másrészt azért mert a mai fizikában számos elmélet
kering. És nekünk magunknak kell eldöntenünk, hogy melyiket fogadjuk el.
Ilyen részleteknél, mivel döntõ bizonyíték még nincs, már csak azt mutathatom meg,
hogy a sok elmélet közül melyik-milyen. Amennyit segíthetek az az, hogy
a legjobb tudásom szerinti leghelytállóbbakat tálalom elétek.
Dönteni az elfogadhatóságukról már nektek kell.
Ha még mindig elég bátrak vagytok ahhoz, hogy belevágjuk, és saját magatok döntsetek
a megismert tények alapján, akkor nosza! Vágjunk bele!
Tehát azon részecskék amelyikeket töltéssel felruházottnak tartunk, a fizika mai
állása szerint nyugvó mezõt hoznak létre maguk körül. A mozgó részecskék által
keltett mezõt Maxwell egyenletei írják le.
De, hogy is van ez? Mezõk-töltések vannak?
Igen! Ezt állítja a ma fizikája.
Igen ám, de ezek az elméletek az éter-elméletbõl kiindulva készültek 80-120 évvel
ezelött. Az hogy ilyen korú még nem lenne baj, de sajnos az azóta eltelt idõben
elvégzett kisérletek, és mérések sora bebizonyította, hogy csupán részlegesen igazak.
Einstein a fényt és minden elektromágneses (e.m.) jelenséget okozó hatást az egyes
kisérletek (kettõs réses interferencia, elhajlás) sajátos értelmezésébõl, valamint
saját elmélete alapkitételébõl következõen hullámnak minõsítette. Szándékosan
megfeledkezve arról, hogy
vezetõ közeg nélkül nem lehet vezetés és ezzel hullámterjedés sem.
Max Planck szerint viszont a fény és a többi e.m. hatást kicsiny kvantumok hordozzák.
Ezek a kvantumok röpködnek fénysebességgel.
A pikáns az egészben az, hogy Einstein hullámai vezetõ közeg nélkül nem terjedhetnek, és
Planck kvantumjainak fénysebességgel kell haladnia ami viszont Einstein speciális
relativitás elmélete szerint anyag számára lehetetlen.
Na igen, de valóban lehetetlen?
Einstein abból indult ki, hogy a Lebegyevtõl átvett E=m*c^2 képlettel leírt energia
mennyiségre lenne szükség az m tömeg fénysebességre gyorsításához, hiszen pontosan
ennyi energiának felel meg az m tömeg,
ugyanakkor a Lorentz-tõl átvett m=m0*gamma ahol gamma=1/gyök(1-((v/c)^2)) összefüggés
szerint ha gyorsítással közelítene a kvantum sebessége a fénysebességhez, akkor viszont
a tömege (a nullához tartó nevezõ miatt,) a végtelenbe nõlne.
Ez ellentmondás!
Vagyis nem gyorsítható tömeg fénysebességre.. Ebbõl Einstein arra következtetett, hogy
a fotonak (a fény kvantumnak) nem lehet tömege.
Arról persze akkor még Einstein sem tudhatott, hogy Õ maga évekkel késõbb, az általános
relativitás elméletében a gravitációs idõdilatáció fogalmát bevezeti, ezzel téve
lehetségessé a "fénysebességre ugrás" elvének megértését.
Ez az elv pedig pofon egyszerû: a sebesség az idõegység alatt megtett út. Ezt ismeritek.
Ok. Akkor ha tudjuk, hogy a nagyon nagy tömegtõl távol is, de a kicsi tömeghez nagyon közel is,
az idõ jelentõsen lelassul.
Hogy miért? Arra késõbb térjünk vissza, most csak jegyezzük meg, ezt a tapasztalati tényt.
Szóval ha nagy a tömeg melletti térerõsség, akkor az idõ nagyon lelassul. Így ha az atomi
világban szokásos sebességgel egy ilyen idõlassított zónába belezúg valami,
vagy pontosabban (Ez a lényeg!) valamely részecske egy része beleér ilyen idõlassított
zónába, akkor a zóna beli idõegység alatt megtett út fénysebességet jelent..
Ha viszont valami fénysebességen halad, akkor rá már más szabályok érvényesülnek.
Hiszen akkortól õ már fény.. és tép mint a golyó.. Vagyis addig száguld amíg beleütközik
valamibe..
Ott tartottunk, hogy vannak a kilõtt, fénysebességgel haladó fény kvantumok a fotonok.
No de a taszításhoz milyen sûrûséggel és mekkora energiájú kvantumokat lõnek ki az eletronok??
Egy biztos, hogy ahol sok elektron van egymás közelében, ott majdnem mindegy, hiszen
amekkora energiát elveszit a kisugárzó elektron annyit vissza is kap a szomszédtól, és
az is lehet, hogy az elsõ által kisugárzott energiát éppen a szomszéd kapja meg..
A folyton mellettük lévõ protonokról nem is szólva, hiszen a protonok is
folyamatosan részvesznek az energia adok-kapok játékban.
Így fennmarad az egyensúly. De mi van azokkal a "magányos" elektronokkal amelyek
csak sugároznak, csak sugároznak, de vissza nem nagyon kapnak. Elfogy az energia készletük?
Nos, akkor szegények elbomlanak.
Igaz a wikipedia szerint stabil, vagyis végtelen az elektron élettartalma.
Az is igaz, hogy sokáig (1993-ig!!!! amikor Nóbel díjat adtak a felfedezésért) a bolygók
gravitációjáról is azt hitték, hogy nem csökkenti a bolygó energia készletét..
Az is igaz, hogy nem csak a felezési idejének nagysága, de még magának a felezési
idejének a léte is vitatott fizikusi körökben.
Viszont az tény, hogy egy elektron teljes energia készlete nyugalmi állapotban
csupán ~0,6 MeV valamint az is tény, hogy a negatív töltöttségû mezõ felépítése
- fentartása energiát igényel, hiszen az tapasztalati tény, hogy bármilyen
munkát végzünk is, a munkavégzéshez valamennyi kevés energiára mindenképpen szükség van,
vagyis biztosan csökken az elektron energia készlete, akár mezõ-töltés, akár
foton sugárzás áll a valóságban zajló folyamat hátterében.
(Egy jellegzetes példa arra, hogy nem a mozgási hanem belsõ energia készlete
csökken ilyen munkavégzéskor: az elektromos hûtõtáska.
Hiszen a hútõtáska félvezetõ hûtõiben éppen azt a jelenséget hasznosítjuk,
hogy ha olyan zónán kell átlépnie az elektronoknak, ahol a zona elöttihez képest a
zóna utáni vezetõben való haladáshoz több munkát kell végeznie, akkor
saját energia készletének rovására végzi ezt a munkát.
Magyarul: a munkát mindenképpen elvégzi, de csökkenti a saját belsõ energiakészletét.
Ott ezekkel a "lehûlt" elektronokkal végezzük a hûtést.)
Tehát ott tartottunk hogy egy elektron kb ~0,6 MeV energiával egyenértékû
Vagyis ha egy elektron tömege m=9,1e-31 kg akkor E=m*c^2 -bõl:
E= 81,9 e-15 Joule energia mennyiség van összesen egy-egy elektronban.
Ez valóban nagyon kicsiny, sõt, ha még ezt folyton csökkenti a kisugárzott
taszító foton, a fotononkénti E=h*v energiával..
Hacsak nem még sokkal kisebb ez a kisugárzott E=h*v energia mennyiség.
A h értéke ismert: h=6,63e-34Js, akkor mekkora lehet a vele szorzandó v-frekvencia ??
Azt tapasztalatból tudjuk, hogy ez a frekvenvcia sokkal kisebb 1/év -nél, hiszen
különben az érzékenyebb elektromos eszközeink ennél a periódusnál már reagálnának
a jelenlétére.
Ok próbából vegyük ezt alapnak. Egy év 365 nap*24 óra*3600 másodpercbõl áll,
így ha egyetlen éves lenne a kisugárzott fotonnak megfelelõ frekvencia,
akkor egy-egy foton energiája E=6,63e-19*3,17e-8 = 2,1e-26 J lenne.
Vagyis ha minden egyes elektron minden másodpercben 100 db ilyen egy éves
periódusidejû frekvenciának megfelelõ fotont sugározna akkor a fotonok
évente E=0,000 000 000 000 000 066 3 J vagyis E= 66,3e-18 J energiát vinnének el..
Ez azt jelentené, hogy kb ezer év alatt az E=66,3e-18 J elkoptatná az elektron
E=81,9e-15 J energia készletét..
Na igen, de mi van akkor ha ez az ismeretlen foton frekvencia ezer éves periódus
idejû és nem másodpercenként 100 hanem csak 10 ilyen fotont sugároz ki egy-egy
elektron?
Akkor? Akkor az elektron energia elkopódásának ideje 12-14 milliárd évre adódik.
Vagyis amióta a világunk létezik.. 12-14 milliárd éve még egyetlen magányos
elektron sem bomlott volna el, a lesugárzási energiaveszteség miatt..
Meg különben is! Hol is lehetett volna magányos elektron?
Hiszen tudjuk, hogy elektron a világmindenségünkben csak protonok közelében fordul elõ.
Így viszont szabadon sugározhatnak elektronjaink, hiszen valaki mindenképpen elnyeli
a kisugárzott energiájukat, és valakitõl úgy is visszakapják elöbb vagy utóbb..
Tehát minden okunk meg van ahhoz, hogy a logikus magyarázatot fogadjuk el
a taszításra és ezzel a töltés fogalmának helyesbítésére,
a vezetõ közeg nélkül vezetett mezõk és a "csak van és kész" magyarázat nélküli
töltések léte helyett.
Arról már nem is szólva, hogy a mezõk milyenség, szerkezete homályosan sem
magyarázható egyértelmûen. Hiszen a mai napig megosztaja a fizikusok társadalmát.
Ha még azt is hozzávesszük, hogy a elektronok töltésének tulajdonított mezõ
létezik, akkor ennek a mezõnek fénysebességgel kell szétterjednie a végtelen felé
ahhoz, hogy az ismert tapasztalati tényeknek megfeleljen.
Ha pedig bármilyen kicsiny energia érték is az ami a mezõt köbméterenként
felépíti, a kitöltendõ végtelen térfogat esetén már óriási összege lenne.
Ami pedig nyílvánvalóan értelmetlen lehetõség..
Látom ez is kissé hosszúra sikerült.. Így marad hétfõre a proton-proton taszítás
és az elektron-proton vonzás..
Addig is szép hétvégétek legyen!
Miután mindkettõtöknek azonosak a kérdései, egyszerre válaszolok.
Nem az egyik elektron által kisugárzott foton ütközik a másik elektron által
kisugárzottal, hanem mint ahogy a #8 hozzászólásban írtam, az egyik elektron
fotonja befogódik a másik elektronban. Tehát az elektronok által kisugárzott
fotonok befogódnak a többi elektronban, és ezzel taszítják õket.
Az egyszerûség kedvéért most csak a lényeg:
Ha ellökünk magunktól egy tárgyat, akkor a hatás-ellenhatás elve érvényesül. Így van ez
akkor is ha például puskával lövünk. A puska hátralök bennünket, a lövedékek pedig azt
lökik arébb amit eltalálnak. (Ezt a pif-puf filmekben látványos hártaesésekkel mutatják be.)
Vagyis amikor egy elektron fotont sugároz ki, a kisugárzott foton irányához képest
hátralökõdik, és a befogó elektron is, amelyiket "eltalál" a kibocsájtott foton,
a foton repülési irányába lökõdik. Mivel ezt teszi minden elektron, így "kívûlrõl"
azt látjuk, hogy taszítják egymást.
Jó kérdéses az lehet, hogy sugároznak-e az elektronok, vagy ez helyett valamilyen
homályosan leírható mezõ veszi õket körûl, a még homályosabb töltésük hatásaként??
Mert ha fotont sugároznak ki akkor új kérdésekre kell választ találni:
Miért sugároznak a töltöttnek nevezett részecskék?
Mekkora ez a kibocsájtott energia?
Valamint ha energiát sugároznak ki az elektronok, a fotonok kisugárzásával,
akkor a saját energia készletük elfogyna idõvel..
Elfogyhat az elektronok energia készlete?
Ha igen mennyi idõ alatt?
Ezeknek a lényeges kérdéseknek a megválaszolásához, kissé mélyebbre kell ásnunk.
Egyrészt a megértés miatt, másrészt azért mert a mai fizikában számos elmélet
kering. És nekünk magunknak kell eldöntenünk, hogy melyiket fogadjuk el.
Ilyen részleteknél, mivel döntõ bizonyíték még nincs, már csak azt mutathatom meg,
hogy a sok elmélet közül melyik-milyen. Amennyit segíthetek az az, hogy
a legjobb tudásom szerinti leghelytállóbbakat tálalom elétek.
Dönteni az elfogadhatóságukról már nektek kell.
Ha még mindig elég bátrak vagytok ahhoz, hogy belevágjuk, és saját magatok döntsetek
a megismert tények alapján, akkor nosza! Vágjunk bele!
Tehát azon részecskék amelyikeket töltéssel felruházottnak tartunk, a fizika mai
állása szerint nyugvó mezõt hoznak létre maguk körül. A mozgó részecskék által
keltett mezõt Maxwell egyenletei írják le.
De, hogy is van ez? Mezõk-töltések vannak?
Igen! Ezt állítja a ma fizikája.
Igen ám, de ezek az elméletek az éter-elméletbõl kiindulva készültek 80-120 évvel
ezelött. Az hogy ilyen korú még nem lenne baj, de sajnos az azóta eltelt idõben
elvégzett kisérletek, és mérések sora bebizonyította, hogy csupán részlegesen igazak.
Einstein a fényt és minden elektromágneses (e.m.) jelenséget okozó hatást az egyes
kisérletek (kettõs réses interferencia, elhajlás) sajátos értelmezésébõl, valamint
saját elmélete alapkitételébõl következõen hullámnak minõsítette. Szándékosan
megfeledkezve arról, hogy
vezetõ közeg nélkül nem lehet vezetés és ezzel hullámterjedés sem.
Max Planck szerint viszont a fény és a többi e.m. hatást kicsiny kvantumok hordozzák.
Ezek a kvantumok röpködnek fénysebességgel.
A pikáns az egészben az, hogy Einstein hullámai vezetõ közeg nélkül nem terjedhetnek, és
Planck kvantumjainak fénysebességgel kell haladnia ami viszont Einstein speciális
relativitás elmélete szerint anyag számára lehetetlen.
Na igen, de valóban lehetetlen?
Einstein abból indult ki, hogy a Lebegyevtõl átvett E=m*c^2 képlettel leírt energia
mennyiségre lenne szükség az m tömeg fénysebességre gyorsításához, hiszen pontosan
ennyi energiának felel meg az m tömeg,
ugyanakkor a Lorentz-tõl átvett m=m0*gamma ahol gamma=1/gyök(1-((v/c)^2)) összefüggés
szerint ha gyorsítással közelítene a kvantum sebessége a fénysebességhez, akkor viszont
a tömege (a nullához tartó nevezõ miatt,) a végtelenbe nõlne.
Ez ellentmondás!
Vagyis nem gyorsítható tömeg fénysebességre.. Ebbõl Einstein arra következtetett, hogy
a fotonak (a fény kvantumnak) nem lehet tömege.
Arról persze akkor még Einstein sem tudhatott, hogy Õ maga évekkel késõbb, az általános
relativitás elméletében a gravitációs idõdilatáció fogalmát bevezeti, ezzel téve
lehetségessé a "fénysebességre ugrás" elvének megértését.
Ez az elv pedig pofon egyszerû: a sebesség az idõegység alatt megtett út. Ezt ismeritek.
Ok. Akkor ha tudjuk, hogy a nagyon nagy tömegtõl távol is, de a kicsi tömeghez nagyon közel is,
az idõ jelentõsen lelassul.
Hogy miért? Arra késõbb térjünk vissza, most csak jegyezzük meg, ezt a tapasztalati tényt.
Szóval ha nagy a tömeg melletti térerõsség, akkor az idõ nagyon lelassul. Így ha az atomi
világban szokásos sebességgel egy ilyen idõlassított zónába belezúg valami,
vagy pontosabban (Ez a lényeg!) valamely részecske egy része beleér ilyen idõlassított
zónába, akkor a zóna beli idõegység alatt megtett út fénysebességet jelent..
Ha viszont valami fénysebességen halad, akkor rá már más szabályok érvényesülnek.
Hiszen akkortól õ már fény.. és tép mint a golyó.. Vagyis addig száguld amíg beleütközik
valamibe..
Ott tartottunk, hogy vannak a kilõtt, fénysebességgel haladó fény kvantumok a fotonok.
No de a taszításhoz milyen sûrûséggel és mekkora energiájú kvantumokat lõnek ki az eletronok??
Egy biztos, hogy ahol sok elektron van egymás közelében, ott majdnem mindegy, hiszen
amekkora energiát elveszit a kisugárzó elektron annyit vissza is kap a szomszédtól, és
az is lehet, hogy az elsõ által kisugárzott energiát éppen a szomszéd kapja meg..
A folyton mellettük lévõ protonokról nem is szólva, hiszen a protonok is
folyamatosan részvesznek az energia adok-kapok játékban.
Így fennmarad az egyensúly. De mi van azokkal a "magányos" elektronokkal amelyek
csak sugároznak, csak sugároznak, de vissza nem nagyon kapnak. Elfogy az energia készletük?
Nos, akkor szegények elbomlanak.
Igaz a wikipedia szerint stabil, vagyis végtelen az elektron élettartalma.
Az is igaz, hogy sokáig (1993-ig!!!! amikor Nóbel díjat adtak a felfedezésért) a bolygók
gravitációjáról is azt hitték, hogy nem csökkenti a bolygó energia készletét..
Az is igaz, hogy nem csak a felezési idejének nagysága, de még magának a felezési
idejének a léte is vitatott fizikusi körökben.
Viszont az tény, hogy egy elektron teljes energia készlete nyugalmi állapotban
csupán ~0,6 MeV valamint az is tény, hogy a negatív töltöttségû mezõ felépítése
- fentartása energiát igényel, hiszen az tapasztalati tény, hogy bármilyen
munkát végzünk is, a munkavégzéshez valamennyi kevés energiára mindenképpen szükség van,
vagyis biztosan csökken az elektron energia készlete, akár mezõ-töltés, akár
foton sugárzás áll a valóságban zajló folyamat hátterében.
(Egy jellegzetes példa arra, hogy nem a mozgási hanem belsõ energia készlete
csökken ilyen munkavégzéskor: az elektromos hûtõtáska.
Hiszen a hútõtáska félvezetõ hûtõiben éppen azt a jelenséget hasznosítjuk,
hogy ha olyan zónán kell átlépnie az elektronoknak, ahol a zona elöttihez képest a
zóna utáni vezetõben való haladáshoz több munkát kell végeznie, akkor
saját energia készletének rovására végzi ezt a munkát.
Magyarul: a munkát mindenképpen elvégzi, de csökkenti a saját belsõ energiakészletét.
Ott ezekkel a "lehûlt" elektronokkal végezzük a hûtést.)
Tehát ott tartottunk hogy egy elektron kb ~0,6 MeV energiával egyenértékû
Vagyis ha egy elektron tömege m=9,1e-31 kg akkor E=m*c^2 -bõl:
E= 81,9 e-15 Joule energia mennyiség van összesen egy-egy elektronban.
Ez valóban nagyon kicsiny, sõt, ha még ezt folyton csökkenti a kisugárzott
taszító foton, a fotononkénti E=h*v energiával..
Hacsak nem még sokkal kisebb ez a kisugárzott E=h*v energia mennyiség.
A h értéke ismert: h=6,63e-34Js, akkor mekkora lehet a vele szorzandó v-frekvencia ??
Azt tapasztalatból tudjuk, hogy ez a frekvenvcia sokkal kisebb 1/év -nél, hiszen
különben az érzékenyebb elektromos eszközeink ennél a periódusnál már reagálnának
a jelenlétére.
Ok próbából vegyük ezt alapnak. Egy év 365 nap*24 óra*3600 másodpercbõl áll,
így ha egyetlen éves lenne a kisugárzott fotonnak megfelelõ frekvencia,
akkor egy-egy foton energiája E=6,63e-19*3,17e-8 = 2,1e-26 J lenne.
Vagyis ha minden egyes elektron minden másodpercben 100 db ilyen egy éves
periódusidejû frekvenciának megfelelõ fotont sugározna akkor a fotonok
évente E=0,000 000 000 000 000 066 3 J vagyis E= 66,3e-18 J energiát vinnének el..
Ez azt jelentené, hogy kb ezer év alatt az E=66,3e-18 J elkoptatná az elektron
E=81,9e-15 J energia készletét..
Na igen, de mi van akkor ha ez az ismeretlen foton frekvencia ezer éves periódus
idejû és nem másodpercenként 100 hanem csak 10 ilyen fotont sugároz ki egy-egy
elektron?
Akkor? Akkor az elektron energia elkopódásának ideje 12-14 milliárd évre adódik.
Vagyis amióta a világunk létezik.. 12-14 milliárd éve még egyetlen magányos
elektron sem bomlott volna el, a lesugárzási energiaveszteség miatt..
Meg különben is! Hol is lehetett volna magányos elektron?
Hiszen tudjuk, hogy elektron a világmindenségünkben csak protonok közelében fordul elõ.
Így viszont szabadon sugározhatnak elektronjaink, hiszen valaki mindenképpen elnyeli
a kisugárzott energiájukat, és valakitõl úgy is visszakapják elöbb vagy utóbb..
Tehát minden okunk meg van ahhoz, hogy a logikus magyarázatot fogadjuk el
a taszításra és ezzel a töltés fogalmának helyesbítésére,
a vezetõ közeg nélkül vezetett mezõk és a "csak van és kész" magyarázat nélküli
töltések léte helyett.
Arról már nem is szólva, hogy a mezõk milyenség, szerkezete homályosan sem
magyarázható egyértelmûen. Hiszen a mai napig megosztaja a fizikusok társadalmát.
Ha még azt is hozzávesszük, hogy a elektronok töltésének tulajdonított mezõ
létezik, akkor ennek a mezõnek fénysebességgel kell szétterjednie a végtelen felé
ahhoz, hogy az ismert tapasztalati tényeknek megfeleljen.
Ha pedig bármilyen kicsiny energia érték is az ami a mezõt köbméterenként
felépíti, a kitöltendõ végtelen térfogat esetén már óriási összege lenne.
Ami pedig nyílvánvalóan értelmetlen lehetõség..
Látom ez is kissé hosszúra sikerült.. Így marad hétfõre a proton-proton taszítás
és az elektron-proton vonzás..
Addig is szép hétvégétek legyen!
#31
Igen, ez lett volna a következõ dolog. Addig oké hogy a fotonok egymásnak ütköznek, ezért taszítják az elektronok egymást. De ezt mi okozza? Illtve ha már itt tartunk akkor a protonnal mi a helyzet? A proton miért taszít, vagy miért vonz?
(Egy kézzel fogható mágnestõl eljutottunk atomi szintre. Nyilvánvaló, hogy nem tudunk mindent így egyszer csak elfogynak a válaszok. Remélem nem most 😊 )
(Egy kézzel fogható mágnestõl eljutottunk atomi szintre. Nyilvánvaló, hogy nem tudunk mindent így egyszer csak elfogynak a válaszok. Remélem nem most 😊 )
Akkor eddig király minden!!!!
(A "lecsupaszított" szó már nálam is idézõjelben szerepel, mert persze nem veszti el az atommag az összes elektronját. )
Miért is taszítják egymást az elektronok? Miért sugározzák és fõleg honnan azt az állandó taszító erõt?
Albertus, várjuk válaszod! 😊
(A "lecsupaszított" szó már nálam is idézõjelben szerepel, mert persze nem veszti el az atommag az összes elektronját. )
Miért is taszítják egymást az elektronok? Miért sugározzák és fõleg honnan azt az állandó taszító erõt?
Albertus, várjuk válaszod! 😊
A bölcsek nem tudósok - a tudósok nem bölcsek Lao-Ce
#29
Szia!
Ez kedves, köszönöm!
Szóval igen, azok a fránya kilátszó protonok.. vonzák a vasdarab elektronjait.
Csak ne felejtsd el, a mágnesnek nem csak azon a végénél "látszanak ki"
a protonok, hanem az egész rúdon végig..
Hiszen az atomok nem mozdulnak el a helyükrõl. Csupán a rajtuk lévõ
elektronfelhõ rendezõdik át egy irányba.
A másik irány felé pedig az elektrontfelhõ vastagabb..
A meglátásod különben jó! A mágnes protonos oldala felé vonzódnak a vasdarab elektronfelhõi, így a vasdarab atomjainak a túloldal felé nézõ részén a vasdarab
protonjai "látszanak ki".. Így ha oda, a vasdarab mögé egy mágnest teszel,
azonnal ellenõrizheted, hogy ettõl pont olyan a vasdarab, mintha meghosszabbítottad volna a mágnest..
Ez kedves, köszönöm!
Szóval igen, azok a fránya kilátszó protonok.. vonzák a vasdarab elektronjait.
Csak ne felejtsd el, a mágnesnek nem csak azon a végénél "látszanak ki"
a protonok, hanem az egész rúdon végig..
Hiszen az atomok nem mozdulnak el a helyükrõl. Csupán a rajtuk lévõ
elektronfelhõ rendezõdik át egy irányba.
A másik irány felé pedig az elektrontfelhõ vastagabb..
A meglátásod különben jó! A mágnes protonos oldala felé vonzódnak a vasdarab elektronfelhõi, így a vasdarab atomjainak a túloldal felé nézõ részén a vasdarab
protonjai "látszanak ki".. Így ha oda, a vasdarab mögé egy mágnest teszel,
azonnal ellenõrizheted, hogy ettõl pont olyan a vasdarab, mintha meghosszabbítottad volna a mágnest..
#28
Sokkal jobbak? Nehezen tudom elképzelni😛
Mindenestre itt most szükség van rád 😊
Ha egy vasdarabot helyezek egy mágnes azon sarkához ahonnan nézve a protonok "kilátszanak", akkor a protonok vonzák a vasdarab elektronjait. A vasdarab protonjai azért nem látszanak ki ilyenkor mert nem érkezik annyi foton a mágnes ezen sarkából mint a másikból, ahol nem látszanak ki a protonok? A túloldalon pedig fordítva? (a vas protonjai látszanak ki, a mágnesé pedig nem)
Mindenestre itt most szükség van rád 😊
Ha egy vasdarabot helyezek egy mágnes azon sarkához ahonnan nézve a protonok "kilátszanak", akkor a protonok vonzák a vasdarab elektronjait. A vasdarab protonjai azért nem látszanak ki ilyenkor mert nem érkezik annyi foton a mágnes ezen sarkából mint a másikból, ahol nem látszanak ki a protonok? A túloldalon pedig fordítva? (a vas protonjai látszanak ki, a mágnesé pedig nem)
#27
Szia!
Nagyon jó a kérdésed! Látszik, hogy majdnem tökéletesen megértetted
a leírtakat.
Mi is a "majdnem" benne..?
Nos, vannak olyan anyagok amelyeknek egyes elektronpályái részlegesen
vagy teljesen rögzíthetõk egy-egy irányba.
Az elsõk pl. a ferritek, ezeket ferrimágneseknek is hívjuk. Jellemzõjük, hogy
csak addig mutatják a mágneses tulajdonságot amíg a külsõ mágneses tér
ezt rájuk kényszeríti. Így a külsõ hatás megszünésével újból "összekócolódik"
az egyes elektronpályák iránya, és ezzel az eredõik nullázódása miatt, kintrõl
nem tapasztalunk taszító hatást.
A másik eset amikor csak nagyobb taszítás képes "egy irányba fésülni"
a mágnesességért felelõs elektronpályákat, mert a pályák, a kötési elektronok
szintjeibe nyúló pályáik miatt önnállóan nem tudnak elfordulni.
Ezeknél ha a külsõ elektromos térrel minden ilyen pályát egy irányba
"fésülünk", majd megszüntetjük a külsõ teret, akkor az új reteszelt állapot
marad meg. Ezeket nevezzük a köznapi életben mágneseknek.
"Lecsupaszított" .. Na nem kell szó szerint érteni.. mert azért
egy két "alsószoknya" marad még a mágnesek atommagjai körül.
(Ugye tudod, hogy az alsóbb pályák az elektronjaikkal szabadon elfordulnak,
és a közel gömbszimmetrikus alakjuk miatt továbbra is befedik az atommagot.)
Csupán arról van szó, hogy az idõ nagyobb részében atommagok egyik oldalára
lett rögzítve a körülöttük keringõ elektronjaik közül egy-kettõ.
Akkor mi a poén?
A "poén" az, hogy a rácsban az egyes atomok nem mozdulnak el.
Így bár az egész mágnes teljes hosszában ugyanúgy "felemeltük az atomok,
elektron szoknyájának szélét", ezzel minden atomot kicsiny mágnessé
alakítottunk, de az elterelt elektronok maradnak atommagjaik mellett,
és a mágnesrúd végei között nem lesz eltérés az elektronok sûrûségében.
Csak hogy ezzel a rögzített eltereléssel a sok elektron, egyenként
kicsiny taszítõ erejét egy irányba tereltük, és így az eredõjüket
komoly erõként érzékelhetjük.
Nagyon jó a kérdésed! Látszik, hogy majdnem tökéletesen megértetted
a leírtakat.
Mi is a "majdnem" benne..?
Nos, vannak olyan anyagok amelyeknek egyes elektronpályái részlegesen
vagy teljesen rögzíthetõk egy-egy irányba.
Az elsõk pl. a ferritek, ezeket ferrimágneseknek is hívjuk. Jellemzõjük, hogy
csak addig mutatják a mágneses tulajdonságot amíg a külsõ mágneses tér
ezt rájuk kényszeríti. Így a külsõ hatás megszünésével újból "összekócolódik"
az egyes elektronpályák iránya, és ezzel az eredõik nullázódása miatt, kintrõl
nem tapasztalunk taszító hatást.
A másik eset amikor csak nagyobb taszítás képes "egy irányba fésülni"
a mágnesességért felelõs elektronpályákat, mert a pályák, a kötési elektronok
szintjeibe nyúló pályáik miatt önnállóan nem tudnak elfordulni.
Ezeknél ha a külsõ elektromos térrel minden ilyen pályát egy irányba
"fésülünk", majd megszüntetjük a külsõ teret, akkor az új reteszelt állapot
marad meg. Ezeket nevezzük a köznapi életben mágneseknek.
"Lecsupaszított" .. Na nem kell szó szerint érteni.. mert azért
egy két "alsószoknya" marad még a mágnesek atommagjai körül.
(Ugye tudod, hogy az alsóbb pályák az elektronjaikkal szabadon elfordulnak,
és a közel gömbszimmetrikus alakjuk miatt továbbra is befedik az atommagot.)
Csupán arról van szó, hogy az idõ nagyobb részében atommagok egyik oldalára
lett rögzítve a körülöttük keringõ elektronjaik közül egy-kettõ.
Akkor mi a poén?
A "poén" az, hogy a rácsban az egyes atomok nem mozdulnak el.
Így bár az egész mágnes teljes hosszában ugyanúgy "felemeltük az atomok,
elektron szoknyájának szélét", ezzel minden atomot kicsiny mágnessé
alakítottunk, de az elterelt elektronok maradnak atommagjaik mellett,
és a mágnesrúd végei között nem lesz eltérés az elektronok sûrûségében.
Csak hogy ezzel a rögzített eltereléssel a sok elektron, egyenként
kicsiny taszítõ erejét egy irányba tereltük, és így az eredõjüket
komoly erõként érzékelhetjük.
Tehát, ha egy vasdarabot mágneses térbe helyezünk, akkor ez a mágneses tér az addig összevissza ható pici mágneses tereket ( melyek minden egyes atom körül vannak) egy irányba fésüli. És amint kivesszük a mg.térbõl így is maradnak.
A rúdmágnes egyik végén csak "lecsupaszított" atommagok maradnak, a másik végén viszont hatalmas elektron többlet?
És mikor közelítjük az elektrontöbbletes véget az atommagos részhez, akkor a protonok és az elektronok vonzani kezdik egymást?
A történet szempontjából aztán már mindegy, h elektromos áram "fésüli" ideiglenes hatással egy lágyvasmagot, vagy egy nagyon erõs mágnes által elrendezett állandó tér tartja irányban az atommagok természetes mágneses terét.
Javíts ki , ha tévedek Albertus!
A rúdmágnes egyik végén csak "lecsupaszított" atommagok maradnak, a másik végén viszont hatalmas elektron többlet?
És mikor közelítjük az elektrontöbbletes véget az atommagos részhez, akkor a protonok és az elektronok vonzani kezdik egymást?
A történet szempontjából aztán már mindegy, h elektromos áram "fésüli" ideiglenes hatással egy lágyvasmagot, vagy egy nagyon erõs mágnes által elrendezett állandó tér tartja irányban az atommagok természetes mágneses terét.
Javíts ki , ha tévedek Albertus!
A bölcsek nem tudósok - a tudósok nem bölcsek Lao-Ce
#25
Ja, igen.. Majd húsz évig tanítottam.. De vannak nálam sokkal jobbak,
így rám nincs szükség.. a katedrán.
így rám nincs szükség.. a katedrán.
#24
Szia!
Örülök, hogy megértetted az eddigieket.. Sajnos a megközelítési módot
két levélke elolvasásával nem lehet elsajátítani. Ezért nem gondolhattad tovább.
Nézzük csak! Az elektronok taszítják egymást. No igen.. És a protonok ?
Ugye világos volt, hogy akár centiméterekrõl is olyan nagy hatást gyakorolnak
az elektronok egymásra, hogy akár áramot generálnak vagy éppen fékeznek.
És még kik vannak ott?
Ugye emlékszel, hogy az atomok atommagból és elektronfelhõbõl állnak ?
Nos, az elektronfelhõk ill. az elektronok egymásra hatását már érted.
Akkor ne feledkezzünk meg a protonokról sem. Azok is ott vannak,
ugyanolyan távolságra, hiszen az elektronjaik mellett vannak.
Csak az a különbség hogy a protonok pozitív töltése vonzza az elektronokat.
Ez mit jelent?
Csupán azt, hogy ha eltorzítunk egy kívülrõl gömbszimmetrikusnak látszó
elektronfelhõt, akkor az eltaszított elektronok helyén "jobban kilátszik"
az általuk korábban eltakart protonok "pozitív töltése".
Miután sem az elektronok taszító fotonjai nem tudnak válogatni, minden útjukba
kerülõnek nekimennek, úgy a protonok fotonjai is nekimennek az útjukba kerülõknek.
Hogy is van az a déli-északi pólus? Nem arról beszéltünk, hogy egy
irányba "fésültük" valamilyen módon az elektronok áramlását?
De igen. Akár az átfolyó áram, akár az állandómágnesek helyhez és irányhoz
kötött elektronpályái, egyaránt az elektronok nagy részét egy irányba
"áramoltatja".
Így könnyen belátható, hogy önmagában a protonok "kilátszó" töltése is
okozhatná a vonzást, hiszen az északi pólust a déli vonzza, és azt
is tapasztaltuk hogy az azonos pólusok taszítják egymást..
Na igen, de a proton-elektron vonzással hogyan fér össze az
azonos pólusok egymást taszítása?
Gondoljuk csak át! Ha az egyik irányból eltereltük az elektronokat
akkor ez az irány a protonok "pozitívitását sugározza", ahová tereltük
az az irány az "elektronok negativitását.."
Így nyílvánvaló, hogy az egyik a déli a másik az északi pólus..
Vagyis ha a "protonos" feleket fordítjuk egymás felé ugyanúgy taszítják
egymást, mint amikor az elektronos feleket fordítjuk egymás felé..
Ugye így már teljesebb a kép? Igaz milyen egyszerû?
"A kvantumokat mint energiacsomagokat hogyan kellene elképzelni?"
Jelenleg annyit feltételezhetünk nagy biztonsággal a kvantumokról (fotonokról),
hogy fénysebességgel haladnak, és bármi van a belsejükben, az számunkra
mind addig nem létezik amíg a kvantum halad.
Így akármi lehet a belsejükben, még akár piciny tömegecskék is..bármi..
Csak akkor alakul számunkra létezõvé a kvantum, amikor befogódik-elnyelõdik.
Ezért egyenlõre, amíg biztosabbat nem tudunk a kvantumok belsejérõl,
azt javaslom, hogy kicsiny, fénysebességgel mozgó "batyuknak" képzeld el.
"A kérdésem az lenne, hogy itt a mágneses mezõ(indukcióvonal) mért csak úgy hat az elektronokra(áramirány)(illtve fordítva) ha merõlegesek egymásra?"
Jó kérdés, és erre is egyszerû a válasz megértése..
Gondoljunk csak a jobbkéz szabályra.. Mutatóujjunk mutatja az elektron
mozgási irányát, rá merõlegesen tartott középsõ ujjunk az indukció vonalakat,
amikrõl tudjuk hogy az érkezõ taszító fotonok képezik, és ekkor a mindkettõre
merõlegesen tartott hüvelykujjunk irányába hat erõ az elektronra..
Hogy is volt?
Az elektronok folyamatosan kisugározzák a taszító fotonjaikat.. Ha egy irányba
kényszerítettük az elektronok áramlását, például egy egyenes vezetéken
átfolyatott áram, akkor az áramlási irányra (vagyis a vezetékre) merõlegesen
hengerszimmetrikus a taszító fotonok eloszlása. Vagyis ha a taszító fotonok
sûrûségét mérjük, akkor a vezetéktõl azonos sugáron, körben haladva mindenütt
ugyanannyi fotont találunk..
Hogy is hívjuk az azonos taszítású vonalakat-felszíneket?
Na jó, ez egybõl nem ugrik be. Segítek. Milyen alakúak az erõvolalak
(az indukció vonalak) ? Tudod, amit a vasporral kirajzoltunk..
És milyen alakúak az azonos fotonsûrûségû vonalak?
Ugye milyen érdekes?! A két dolog azonos! Nem is érdekes, hanem megdöbbentõ!
Hogy miért?
Nos, ha az erõvonalakra merõlegesen jönnek a fotonok akkor merre taszítanak?
..akkor az erõvonalakra merõleges irányba.. akkor?
Talán nem ezt mutatná a tapasztalat ?
De igen.
Na igen, (mondhatnád,) de miért nem az "ellenkezõ" merõleges irányba
taszítódnak az elektronok?
Háááát... Az eredõ? Ugye jön egy kinti foton, és az elektron maga is
sugároz, amitõl egyébként is elmozdulna. A kettõ erõ eredõje..
Hiszen a kisugárzó elektront egy adott irányba kényszerítettük áramlásra.
Ezzel az általa kisugárzott fotonok irányát is akaratlanul, de meghatároztuk.
Ehhez jön a kintrõl jövõ taszító foton..
Látod-látod, már megint oda jutunk, hogy a taszító fotonok, amiket
az elektronok kisugároztak, megmagyaráznak egy ismert és
eleddig számodra magyarázat nélküli jelenséget..
Örülök, hogy megértetted az eddigieket.. Sajnos a megközelítési módot
két levélke elolvasásával nem lehet elsajátítani. Ezért nem gondolhattad tovább.
Nézzük csak! Az elektronok taszítják egymást. No igen.. És a protonok ?
Ugye világos volt, hogy akár centiméterekrõl is olyan nagy hatást gyakorolnak
az elektronok egymásra, hogy akár áramot generálnak vagy éppen fékeznek.
És még kik vannak ott?
Ugye emlékszel, hogy az atomok atommagból és elektronfelhõbõl állnak ?
Nos, az elektronfelhõk ill. az elektronok egymásra hatását már érted.
Akkor ne feledkezzünk meg a protonokról sem. Azok is ott vannak,
ugyanolyan távolságra, hiszen az elektronjaik mellett vannak.
Csak az a különbség hogy a protonok pozitív töltése vonzza az elektronokat.
Ez mit jelent?
Csupán azt, hogy ha eltorzítunk egy kívülrõl gömbszimmetrikusnak látszó
elektronfelhõt, akkor az eltaszított elektronok helyén "jobban kilátszik"
az általuk korábban eltakart protonok "pozitív töltése".
Miután sem az elektronok taszító fotonjai nem tudnak válogatni, minden útjukba
kerülõnek nekimennek, úgy a protonok fotonjai is nekimennek az útjukba kerülõknek.
Hogy is van az a déli-északi pólus? Nem arról beszéltünk, hogy egy
irányba "fésültük" valamilyen módon az elektronok áramlását?
De igen. Akár az átfolyó áram, akár az állandómágnesek helyhez és irányhoz
kötött elektronpályái, egyaránt az elektronok nagy részét egy irányba
"áramoltatja".
Így könnyen belátható, hogy önmagában a protonok "kilátszó" töltése is
okozhatná a vonzást, hiszen az északi pólust a déli vonzza, és azt
is tapasztaltuk hogy az azonos pólusok taszítják egymást..
Na igen, de a proton-elektron vonzással hogyan fér össze az
azonos pólusok egymást taszítása?
Gondoljuk csak át! Ha az egyik irányból eltereltük az elektronokat
akkor ez az irány a protonok "pozitívitását sugározza", ahová tereltük
az az irány az "elektronok negativitását.."
Így nyílvánvaló, hogy az egyik a déli a másik az északi pólus..
Vagyis ha a "protonos" feleket fordítjuk egymás felé ugyanúgy taszítják
egymást, mint amikor az elektronos feleket fordítjuk egymás felé..
Ugye így már teljesebb a kép? Igaz milyen egyszerû?
"A kvantumokat mint energiacsomagokat hogyan kellene elképzelni?"
Jelenleg annyit feltételezhetünk nagy biztonsággal a kvantumokról (fotonokról),
hogy fénysebességgel haladnak, és bármi van a belsejükben, az számunkra
mind addig nem létezik amíg a kvantum halad.
Így akármi lehet a belsejükben, még akár piciny tömegecskék is..bármi..
Csak akkor alakul számunkra létezõvé a kvantum, amikor befogódik-elnyelõdik.
Ezért egyenlõre, amíg biztosabbat nem tudunk a kvantumok belsejérõl,
azt javaslom, hogy kicsiny, fénysebességgel mozgó "batyuknak" képzeld el.
"A kérdésem az lenne, hogy itt a mágneses mezõ(indukcióvonal) mért csak úgy hat az elektronokra(áramirány)(illtve fordítva) ha merõlegesek egymásra?"
Jó kérdés, és erre is egyszerû a válasz megértése..
Gondoljunk csak a jobbkéz szabályra.. Mutatóujjunk mutatja az elektron
mozgási irányát, rá merõlegesen tartott középsõ ujjunk az indukció vonalakat,
amikrõl tudjuk hogy az érkezõ taszító fotonok képezik, és ekkor a mindkettõre
merõlegesen tartott hüvelykujjunk irányába hat erõ az elektronra..
Hogy is volt?
Az elektronok folyamatosan kisugározzák a taszító fotonjaikat.. Ha egy irányba
kényszerítettük az elektronok áramlását, például egy egyenes vezetéken
átfolyatott áram, akkor az áramlási irányra (vagyis a vezetékre) merõlegesen
hengerszimmetrikus a taszító fotonok eloszlása. Vagyis ha a taszító fotonok
sûrûségét mérjük, akkor a vezetéktõl azonos sugáron, körben haladva mindenütt
ugyanannyi fotont találunk..
Hogy is hívjuk az azonos taszítású vonalakat-felszíneket?
Na jó, ez egybõl nem ugrik be. Segítek. Milyen alakúak az erõvolalak
(az indukció vonalak) ? Tudod, amit a vasporral kirajzoltunk..
És milyen alakúak az azonos fotonsûrûségû vonalak?
Ugye milyen érdekes?! A két dolog azonos! Nem is érdekes, hanem megdöbbentõ!
Hogy miért?
Nos, ha az erõvonalakra merõlegesen jönnek a fotonok akkor merre taszítanak?
..akkor az erõvonalakra merõleges irányba.. akkor?
Talán nem ezt mutatná a tapasztalat ?
De igen.
Na igen, (mondhatnád,) de miért nem az "ellenkezõ" merõleges irányba
taszítódnak az elektronok?
Háááát... Az eredõ? Ugye jön egy kinti foton, és az elektron maga is
sugároz, amitõl egyébként is elmozdulna. A kettõ erõ eredõje..
Hiszen a kisugárzó elektront egy adott irányba kényszerítettük áramlásra.
Ezzel az általa kisugárzott fotonok irányát is akaratlanul, de meghatároztuk.
Ehhez jön a kintrõl jövõ taszító foton..
Látod-látod, már megint oda jutunk, hogy a taszító fotonok, amiket
az elektronok kisugároztak, megmagyaráznak egy ismert és
eleddig számodra magyarázat nélküli jelenséget..
#23
Hello!
Szerintem te tanár vagy, ha nem akkor legyél az 😉!
Amire eddig kíváncsi voltam azt tökéletesen megválaszoltad. Ám eközben újabb kérdések merültek fel bennem :
Ha az elektronok taszítják egymást a fotonjaiknak köszönhetõen, akkor a mágneses tér miért is vonza a vasat ill. egyéb fémeket (mást is vonz?!)? 😊
---------------------
A kvantumokat mint energiacsomagokat hogyan kellene elképzelni?
---------------------
A transzformátoros rész kapcsán jutot eszembe: Hobbiból már több generátost is építettem. Adott egy egyszerü generátor ami egy tekercsbõl és egy mágnesbõl áll, amely a tekercs közepében a saját tengelye körül forog. A tapasztalatom az volt hogy a generátor csak akkor mûködik ha az állandómágnes északi és déli fele által alkotott forgási sík merõleges a tekercs szálaira. (ezt különben tanultuk már fizikából csak visszafelé: "áramvezetõ mágneses mezõben") Szóval ha a generátor rézdrótjai az "x" koordinátatengely ahol az áram folyik, akkor az "y" a forgásiránya a generátornak (az észak-dél egyenesnek) és "z" a mágneses mezõ (ami elméletileg kifelé néz).
A kérdésem az lenne, hogy itt a mágneses mezõ(indukcióvonal) mért csak úgy hat az elektronokra(áramirány)(illtve fordítva) ha merõlegesek egymásra?
---------------------
Nagyon köszönöm, hogy az eddigieket leírtad!
Szerintem te tanár vagy, ha nem akkor legyél az 😉!
Amire eddig kíváncsi voltam azt tökéletesen megválaszoltad. Ám eközben újabb kérdések merültek fel bennem :
Ha az elektronok taszítják egymást a fotonjaiknak köszönhetõen, akkor a mágneses tér miért is vonza a vasat ill. egyéb fémeket (mást is vonz?!)? 😊
---------------------
A kvantumokat mint energiacsomagokat hogyan kellene elképzelni?
---------------------
A transzformátoros rész kapcsán jutot eszembe: Hobbiból már több generátost is építettem. Adott egy egyszerü generátor ami egy tekercsbõl és egy mágnesbõl áll, amely a tekercs közepében a saját tengelye körül forog. A tapasztalatom az volt hogy a generátor csak akkor mûködik ha az állandómágnes északi és déli fele által alkotott forgási sík merõleges a tekercs szálaira. (ezt különben tanultuk már fizikából csak visszafelé: "áramvezetõ mágneses mezõben") Szóval ha a generátor rézdrótjai az "x" koordinátatengely ahol az áram folyik, akkor az "y" a forgásiránya a generátornak (az észak-dél egyenesnek) és "z" a mágneses mezõ (ami elméletileg kifelé néz).
A kérdésem az lenne, hogy itt a mágneses mezõ(indukcióvonal) mért csak úgy hat az elektronokra(áramirány)(illtve fordítva) ha merõlegesek egymásra?
---------------------
Nagyon köszönöm, hogy az eddigieket leírtad!
#22
Miért kell ilyen alaptalan kinyilatkoztatásokat közzé tenned?
Javaslom olvasd végig amit Rudicseknek válaszoltam, rád fér.
Javaslom olvasd végig amit Rudicseknek válaszoltam, rád fér.
#21
Szia!
"Vagy teljesen félreértettem a dolgot?"
Örülök, hogy kicsit félreértetted. Mivel nagyon egyszerû a választ megérteni
javaslom hogy bár kicsit hosszúnak tûnik, olvasd el figyelmesen ..
Kezdem a végén:
Vannak akik tudják a fizikát, de amikor el kellene magyarázni, hogy:
Mi is történik ott?; Mit jelent a képletek tartalma?; A tárgyalt folyamat, hogyan történik ?
A válasz helyett kitérnek, vagy kihalnak mint a dínók..
A másik ami fontos!
Itt a magyarázatot olvashatod, de az iskolában az ott tanultakat kérdezik a vizsgákon.
Így bár érteni fogod a "hogyant", de ha az iskolai a megközelítést nem tanulod meg,
jogosan kapsz rossz jegyet.
Most a kérdéseid.. és a válaszok:
"Egy állandómágnesnek mágneses tere van. Természetesen mágneses hatást produkál."
Kezdjük fordítva: Vegyünk egy rézdrótot. A réz ha mágneses térbe helyezzük akkor
inkább a levegõbe menekülnek az erõvonalak.. Nincs a rézben elemi mágnes: "domén".
Tehát ha nincs külsõ mágneses tér, akkor csak a dróton folyó áram mágneses
terét érzékelhetjük.
Hogyan is érzékelünk mágneses teret?
Erõt fejt ki vagy feszültséget indukál. És???? Nincs és.. ennyi.
Vagyis ugyanazon hatásokat váltja ki mint amit a pucér elektronok.
Miután a mágneses hatás léte nem kötõdik kizárólagosan a "doménekhez",.
De(!!!) a domének léte elektronok nélkül lehetetlen, ezért azt biztonsággal
kijelenthetjük, hogy a mágneses hatás alapját az elektronok képezik.
Na igen, de akkor hogyan nincs feszültség egy állandó mágnesen?
"Na igen?.." Állandó mágnesnél tényleg nincs feszültség, elektron áram?
Vagy csak nem tudjuk érzékelni (megmérni) ?
Miután tudjuk, hogy elektronok nélkül nincs mágneses tér, és ahol
elektronok vannak ott mindig van elektromos potenciál (feszültség) is,
akkor az is világos, hogy ha nem mérünk feszültséget akkor annak más oka van..
No de mi??
Kezdjük azzal, hogy ha két szomszédos atom kozött van feszültség különbség,
és ez felváltva ismétlõdik az egész atomrácson akkor meg tudjuk-e mérni?
Sajnos jelenleg: még NEM..
(Gondoljunk pl. a konyhasóra! Már az általános iskolában tanultuk, hogy a Klór
negatív potenciálú, a Nátrium pedig pozitív potenciálú ion.. Mégsem ráz meg a só
amikor az ételeinket sózzuk..)
Ahhoz, hogy ilyen esetekben meg tudjuk mérni a feszültséget, egy-egy atom méretû
csatlakozókkal kellene dolgoznunk.. Helyette néhány mikron sugarú hegye van a
mûszereink tapintó elektródáinak. Vagyis bármelyik elektródot érintjük a mágneshez,
egyszerre mindkét pólushoz (pólusok miliárdjaihoz) érintjük hozzá.
Így járunk a másik elektródával is. Ebbõl adódóan a két elektróda között
nem mérünk feszültséget..
Arról már nem is szólva, hogy mágneseink vezetõképessége jellemzõen nagyon rossz.
(A legjobb mágneseink jó szigetelõk.)
Na igen, de akkor a kondenzátornál, amiben nagyon sok elektront halmoztunk fel,
miért nincs mágneses tér? Kérdezhetnéd..
Miért? Tényleg nincs a kondenzátornak mágneses tere? Vagy itt is ugyanaz a
helyzet a mágneses térrel, mint az állandómágnesnél a feszültséggel??
Vagyis az egymás melletti és ellentétes irányú hatások eredõjét zérónak
érzékelnénk??
Igen, ugyanaz csak pepitában. A kondenzátorban az elektronok szabadon elmozdulva,
össze-vissza irányú "mágneses tereket" helyesebben mint ahogy az elõzõ
hozzászólásban említettem: a tér minden irányába közel egyenletesen megoszló
elektromos teret hoznak létre. (Azaz még pontosabban a kiszórt fotonjaik
a tér minden irányában egyenletesen oszlanak el.)
Így nem jönek létre a mágnesességre jellemzõnek tarott észak-dél pólusok,
hiszen egyszerre minden irány déli és északi pólusnak látszana, ha atomi méretû
iránytûvel vizsgálnánk..
No jó, de akkor hogyan van mágneses tere az állandó mágnesnek és az áramjárta
rézdrótnak egyaránt?
Mi is a közös mindkét "mágneses tér forrásnak" ??
Mindkettõben elektronok egy nagyon-nagy csoportja ugyanabba az irányba áramlik..
No, de kérem! Éppen az elöbb mondtam, hogy az állandó mágnesek inkább szigetelõk
mint sem vezetõk. Akkor hol folyna bennük azonos irányba sok elektron árama??
Az atommagok körül áramlanak..
Jó-jó, de a többi vagyis nem mágneses anyag atommagja körül is áramolnak, de
ott még'sincs "mágneses hatás"..
Ott is van, de nincsenek azonos irányba kényszerítve és mint a fenti példákból
láttuk, ha minden irányba közel egyformán sugároznak, az egymással ellentétes
irányok semlegesítik egymás hatását.
Miközben a mágnesek atomjai a speciális elektronszerkezetük miatt nem tudnak
szabadon körbeforogni, így az egy-egy "mágneses hatást okozó" elektronpályájuk
folyton ugyanabba az irányba mutató teret hoz létre..
Belátható, hogy sok elektronnak az egy irányba mutató erõ eredõje már olyan
nagy hogy ezt vesszük észre..
(A poén persze az, hogy a "mágnesek" atomjainak "s" elektronjai gömbszimmetrikus
pályán halad, a "p és d" pályáin keringõk a pályáikkal együtt, továbbra is szabadon
elfordulnak, így a kintrõl tapasztalt tér létrejöttében az egymást semlegesítõ
hatásaik miatt nem vesznek részt..)
Nos tehát leszögezhetjük, hogy a "mágneses hatást" nagyon sok egy irányba
áramló elektron okozza.
( Azt sem szabad elfelejteni, hogy ahhoz, hogy számunkra is érzékelhetõ nagyságú
legyen ez az eredõ, az elektronok miliárdszor-miliárdszorosainak kell azonosan
viselkedni.., különben a legérzékenyebb mûszereinkkel sem tudjuk érzékelni..)
Így már szinte a következõ kérdésedre is megszületett a válasz:
"Egy egyenáramra kapcsolt tekercs, azaz elektromágnes ugyan ilyen hatást vált ki.
Ugyan olyan mágneses tér veszi körül."
Tehát az egy irányba áramló (keringõ) sok elektron "taszító fotonjait" érzékelük
mágneses térként. Függetlenül attól, hogy ezek az elektronok az atommagok körül,
vagy vezetõben áramlanak azonos irányban..
Így az elektromos erõtérre azt is mondhatjuk, hogy összekócólt "mágneses erõtér"..
A mágneses tér az olyan elektromos tér amelyet az azonos irányba mozgó elektronok okoznak..
"A fénynek és a rádióhullámoknal elektromos hatásuak."
Ne keverjük! A fénynek, de a többi elektromágneses sugárzásnak sincs elektromos hatása!
Az más kérdés, hogy minden foton energiát szállít. Így ha fotonok fogódnak be olyan
elektronban, amelynek eredetileg kevés az energiája ahhoz, hogy elhagyja az addigi atomját,
atomjának környezetét, akkor ezzel a fotonok által szállított energia többlettel már
ki tud lépni, el tud távolodni.
"Egy váltakozó áramra kapcsolt tekercsnek mind elektromos mind, mágneses hatása is van. Tehát
elektromágneses tere van..."
Így van. Elektromágneses hatásnak nevezzük.. Bár már a fentiekbõl tudhatod, hogy
pusztán az elektronok taszító ereje okozza mindkét hatást, de!
Ennek ellenére, hagyománytiszteletbõl (és néha lezserségbõl, mert így egyszerûbb kezelni
a problémát,) külön beszélünk elektromos és mágneses térrõl, hatásról..
Ez pont olyan, mint a felhajtóerõ.. Pontosan tudjuk, hogy az atomok-molekulák közötti
erõkrõl van szó, mégis a kiszorított folyadék tömegét számítjuk ki, hiszen így is
ugyanazt az eredményt kapjuk, csak sokszorosan egyszerûbben..
No nézzük, hogy ezeket mennyire értetted meg?
A fentiek megértésébõl következõen az önindukció jelenségét, le tudnád írni ?
( Van egy tekercs, áramot indítunk benne, majd hirtelen megszakítjuk.
Ekkor hirtelen az eredetileg rákapcsoltnál sokkal nagyobb feszültség
jelenik meg a tekercs sarkain.. Ezt a jelenséget hasznosítjuk
többek között a gépjármûvek motorjaiban a gyújtó szikrájához..)
Csipetnyit segítek:
Szóval folyik a tekercsben az áram.. Na igen.. De az áram hogyan is indult meg?
Rákapcsoltuk a feszültséget és I=(U/R) * e(ad)-(R* (t/L)) függvény szerint elég
nagy idõbeni késleltetéssel érjük csak el a nyugalmi áramot..valamint
a kapcsokon befolyó áram megszakadásakor hasonló függvény szerint emelkedik a
feszültség..
Abból indulj ki, hogy az áramnak mit kell tennie, ahhoz, hogy folyhasson?
Ez a valami miért exponenciális függvény szerint történik?
Tehát jönnek az elektronok a kábelen a tekercs felé.. Annak ellenére,
hogy a vasmag elektronjai látszólag messze vannak, a tekercsbe befolyó elektronok
taszítják egymást és minden a közelükbe kerülõ többi elektront,
így a "vasmag" elektronjait is.
A vasmag elektronjai által kisugárzott fotonok viszonozzák a taszítást.., de nem tudnak
elmozdulni a helyükrõl mint az áram vezetõ elektronok.
Ezzel a "viszonozott" taszítással fékezik a meginduló áramot..
Na igen, de folyamatosan egyre kevésbé állnak ellent..
Akkor mit tehetnek a vasmag elektronjai, illetve a kintrõl jövõ elektronok
taszítása mit tesz velük..??
Hiszen valami olyasmit tesz ami idõvel csökkenti a vasmag elektronjainak
az áramló elektronokra gyakorolt hatását??
Szerinted?
Ha nem menne, akkor szemléltessük olyan példával amit már láthattál, sõt
akár a kezedbe is foghattál..
Láttál már rugókat, és vasgolyókat is.. Képzeljük el, hogy sok-sok vasgolyót
rugókra rögzítünk és olyan szorosan összetoljuk, hogy ne férjen be közéjük
újabb vasgolyó.. A rugók másik végét egy-egy szeggel egy táblához
rögzítjük, hogy ne mozdulhasson el..
Ha mégis bepréselünk az így rögzített golyók közé új golyókat,
akkor az új bepréseltek, a rugók ellenében, félretolják a rugókhoz kötötteket..
És ha az összes rugós vasgolyót egy irányba "fésûlték" a bepréselt
golyók, akkor a további bepréselés már egyszerûbb, hiszen a kialakított
csatornákon "folyosókon" lögdösik tovább az újak, a már ott lévõ golyókat..
Ha a példában a rugókhoz kötött golyók a vasmag elektronjait, a bepréseltek
a tekercsben folyó elektronokat szimulálja, akkor belátható, hogy ha megszakítjuk a
bepréselést akkor a rugók "visszarúgnak" és az éppen közéjük préselt
golyókat visszalökik.. Ezzel maguk közül kitaszítva a bepréselés oldalán
felhalmozzák öket..
Na igen, pontosan ez történik a tekercs elektronjaival is.
A vasmag helyhez kötött elektronjainak taszító hatása, "kilövi" a tekercsben
"úton lévõ" elektronokat,és mivel a tekercs vezetékének végébõl nem tudnak kilépni,
(leszámítva a szikrázást,) így a tekercs végen felhalmozódnak..
Ezzel sokkal nagyobb sûrûséget érnek el azon a tekercsrészen mint a
tekercs másik végén.. Ezzel pedig a tekercs két vége között
sokkal nagyobb feszültség képzõdik, mint amekkora az áram megszakadása elött volt..
(Természetesen, ez a példa is, mint minden példa, egy kicsit sántít, de
remélem a lényege így is érthetõ..)
Te is ilyesmire gondoltál? Ugye milyen pofon egyszerû??
Na akkor nézzük.. Tényleg érted-e? Hogyan magyaráznád a transzformálást?
Vegyük azt az esetet, amikor nincs vasmag, csak csupán két darab réztekercs
egymáson..
Jöhet a magyarázat.. Sõt!
Akár a többi kedves topic-társ is megpróbálkozhat a magyarázattal..
(Nem baj, ha több, akár különféle magyarázat születik.)
Szóval, azt mondod, hogy az egyik tekercsben folyó elektronok
taszító fotonjai, söprik-taszítják a másik tekercs összes vezetõ elektronját.
Így ha azonos a menetszám, azonos lesz a feszültség is a két tekercs
kapcsain.. Ha tényleg ezt gondoltad akkor már megértetted a lényeget.
Na igen, de most jön a gonoszkodás, hiszen ezek után jogosnak tûnhet a kérdés:
Mi van a mágneses erõvonalakkal?
Mert ugye az egyszerû vaspor hintéssel, vagy akár egy iránytûvel láthatóvá tehetõk..
Tehát vannak! Vagy mégsem?
Ha figyelmesen elolvastad és megértetted az elõzõkben leírtakat, akkor
minimum gyanakodni kellene, hogy itt is van, valami huncutság..
Erõvonalak? Hogyan is van a vasporral?
Van egy mágnes, vannak az erõvonalai, lefedjük egy vékony nem mágnesezhetõ
lappal és vasport szórunk a lapra..
A vaspor szépen kirajzolja az erõvonalakat. Hiszen az erõvonalak mentén
helyezkednek el a vaspor szemcséi. Mondjuk..
De valóban csak ez, és csak így van?
Mi is a vaspor? Nem egy olyan anyag, amelyben minden szemcsében miliárdnyi
helyhez kötött elektronpálya van?
De igen.
Akkor ezeket a helyhez kötött elektronokat nem taszítják az állandó mágnes
elektronjai? Miért ne taszítanák? Miért lennének a vaspor helyhez kötött
elektronpályái kivételek?
A vaspor elektronjai nem taszítják az összes többi elektront?
De igen. Azok is taszítják, de tudjuk, hogy az állandó mágnes túl nagy ahhoz
hogy a parányi vasporszemcse taszítása elmozdítsa.
Tehát: Igenis taszítják az állandó mágnes elektronjai a vaspor elektronjait,
így a vaspor elektronpályái elfordulnak (, az egész porszemmel együtt!!!),
olyan helyzetbe, hogy a lehetõ legjobban kitérjenek a taszítás elöl.
És szépen az összes vasporszemcse is ugyanígy tesz..
No persze önmaguk is kisugározzák a taszító fotonjaikat, amik a többi
vasporszemre hatnak.. Szintén egy irányba taszítva õket..
Az eredmény: szépen, kanyarodó sorokba rendezett taszítás..
Ha most egy vékony üveglappal lefedjük a kialakult erõvonalakat, és
az üvegre is szórunk vasport akkor azt látjuk, hogy az alatta lévõ,
erõvonalakba rendezett vaspor is hat a most kiszórt vasporra!
Na jó, most valaki mondhatná, hogy az üveglemez távolabb van a mágnestõl,
így abban a távolságban eleve más az erõvonalak alakja. Még félig igaza
is lenne. Így, hogy ellenõrizhessük, hogy mennyire, tegyük félre a két lemezt.
Persze óvatosan, hogy ne rázzuk szét az erõvonalainkat.
Majd tegyünk ugyanabból az anyagból lemezt a mágnesre, de vaspor helyett
kicsiny távtartót ami az elöbbi lemezen lévõ vaspor vastagságát helyettesíti,
majd a távtartóra az elõzõvel azonos vastagságú üveglemezt.
Így ha az üveglemezre szórunk vasport akkor ugyanolyan erõvonal mintát
kapnánk, ha igaza lenne az aggodalmaskodónak.
Nos, nem.. Egészen más mintát kapunk, mert most hiányzik alóla
a másik lemezre kiszórt vaspor elektronjainak taszító hatása.
Többszöri megismétléssel ellenõrizve, mindig ugyanez az eredmény.
Vagyis igaz! Nem csak az állandó mágnes elektronjai, hanem minden
a közelben lévõ anyag elektronja is részt vesz a taszításban.
Tehát ne feledjük! Minden a közelben lévõ elektron részt vesz a hatások
eredõjének létrehozásában. Minden elektron taszítja a többit és a többi is õt.
Ha az elektronok egy részére rendezett mozgást kényszerítünk, akkor
ezzel a többi elektronra is ez a rendezett mozgás fog hatni.
Ha pedig egy "vasmagban" a helyhez kötött elektronpályák szélsõ,
a tekercshez közeli tagjait a tekercsben folyó elektronok taszítása
eltorzítja, akkor ezek az eltorzított pályájúak a túlsó szomszédaikat
fogják torzított pályára kényszeríteni, és azok meg az õ szomszédaikét,
és így tovább egészen a "vasmag" teljes keresztmetszetében-hosszában,
mindenki a saját szomszédait..
Azt az állapotot amikor a "vasmag" összes elektronpályáját eltorzította
a tekercs árama, a "vasmag" telítõdésének nevezzük.
Ekkor már hiába növeljük a tekercsen áramló elektronok számát, a taszításuk
nem okoz változást a "vasmag" elektronpályáiban.
Mindezek után kérdezhetnéd, hogy akkor miért nem így tanítják ?
Ennek több oka van: meg kell ismerni a fejlõdés útját ahhoz, hogy
késõbb Te magad is fejlõdhess.
Más megközelítés a hagyomány tisztelete.
És ami a leggyakoribb: a hagyományos móddal egyszerûen, praktikusan
számolhatunk, még akkor is ha a mögötte lévõ elmélet sánta..
Meg különben is! A hétköznapi életben sokszor bõven elég
a hagyományos megközelítés ismerete..
"Vagy teljesen félreértettem a dolgot?"
Örülök, hogy kicsit félreértetted. Mivel nagyon egyszerû a választ megérteni
javaslom hogy bár kicsit hosszúnak tûnik, olvasd el figyelmesen ..
Kezdem a végén:
Vannak akik tudják a fizikát, de amikor el kellene magyarázni, hogy:
Mi is történik ott?; Mit jelent a képletek tartalma?; A tárgyalt folyamat, hogyan történik ?
A válasz helyett kitérnek, vagy kihalnak mint a dínók..
A másik ami fontos!
Itt a magyarázatot olvashatod, de az iskolában az ott tanultakat kérdezik a vizsgákon.
Így bár érteni fogod a "hogyant", de ha az iskolai a megközelítést nem tanulod meg,
jogosan kapsz rossz jegyet.
Most a kérdéseid.. és a válaszok:
"Egy állandómágnesnek mágneses tere van. Természetesen mágneses hatást produkál."
Kezdjük fordítva: Vegyünk egy rézdrótot. A réz ha mágneses térbe helyezzük akkor
inkább a levegõbe menekülnek az erõvonalak.. Nincs a rézben elemi mágnes: "domén".
Tehát ha nincs külsõ mágneses tér, akkor csak a dróton folyó áram mágneses
terét érzékelhetjük.
Hogyan is érzékelünk mágneses teret?
Erõt fejt ki vagy feszültséget indukál. És???? Nincs és.. ennyi.
Vagyis ugyanazon hatásokat váltja ki mint amit a pucér elektronok.
Miután a mágneses hatás léte nem kötõdik kizárólagosan a "doménekhez",.
De(!!!) a domének léte elektronok nélkül lehetetlen, ezért azt biztonsággal
kijelenthetjük, hogy a mágneses hatás alapját az elektronok képezik.
Na igen, de akkor hogyan nincs feszültség egy állandó mágnesen?
"Na igen?.." Állandó mágnesnél tényleg nincs feszültség, elektron áram?
Vagy csak nem tudjuk érzékelni (megmérni) ?
Miután tudjuk, hogy elektronok nélkül nincs mágneses tér, és ahol
elektronok vannak ott mindig van elektromos potenciál (feszültség) is,
akkor az is világos, hogy ha nem mérünk feszültséget akkor annak más oka van..
No de mi??
Kezdjük azzal, hogy ha két szomszédos atom kozött van feszültség különbség,
és ez felváltva ismétlõdik az egész atomrácson akkor meg tudjuk-e mérni?
Sajnos jelenleg: még NEM..
(Gondoljunk pl. a konyhasóra! Már az általános iskolában tanultuk, hogy a Klór
negatív potenciálú, a Nátrium pedig pozitív potenciálú ion.. Mégsem ráz meg a só
amikor az ételeinket sózzuk..)
Ahhoz, hogy ilyen esetekben meg tudjuk mérni a feszültséget, egy-egy atom méretû
csatlakozókkal kellene dolgoznunk.. Helyette néhány mikron sugarú hegye van a
mûszereink tapintó elektródáinak. Vagyis bármelyik elektródot érintjük a mágneshez,
egyszerre mindkét pólushoz (pólusok miliárdjaihoz) érintjük hozzá.
Így járunk a másik elektródával is. Ebbõl adódóan a két elektróda között
nem mérünk feszültséget..
Arról már nem is szólva, hogy mágneseink vezetõképessége jellemzõen nagyon rossz.
(A legjobb mágneseink jó szigetelõk.)
Na igen, de akkor a kondenzátornál, amiben nagyon sok elektront halmoztunk fel,
miért nincs mágneses tér? Kérdezhetnéd..
Miért? Tényleg nincs a kondenzátornak mágneses tere? Vagy itt is ugyanaz a
helyzet a mágneses térrel, mint az állandómágnesnél a feszültséggel??
Vagyis az egymás melletti és ellentétes irányú hatások eredõjét zérónak
érzékelnénk??
Igen, ugyanaz csak pepitában. A kondenzátorban az elektronok szabadon elmozdulva,
össze-vissza irányú "mágneses tereket" helyesebben mint ahogy az elõzõ
hozzászólásban említettem: a tér minden irányába közel egyenletesen megoszló
elektromos teret hoznak létre. (Azaz még pontosabban a kiszórt fotonjaik
a tér minden irányában egyenletesen oszlanak el.)
Így nem jönek létre a mágnesességre jellemzõnek tarott észak-dél pólusok,
hiszen egyszerre minden irány déli és északi pólusnak látszana, ha atomi méretû
iránytûvel vizsgálnánk..
No jó, de akkor hogyan van mágneses tere az állandó mágnesnek és az áramjárta
rézdrótnak egyaránt?
Mi is a közös mindkét "mágneses tér forrásnak" ??
Mindkettõben elektronok egy nagyon-nagy csoportja ugyanabba az irányba áramlik..
No, de kérem! Éppen az elöbb mondtam, hogy az állandó mágnesek inkább szigetelõk
mint sem vezetõk. Akkor hol folyna bennük azonos irányba sok elektron árama??
Az atommagok körül áramlanak..
Jó-jó, de a többi vagyis nem mágneses anyag atommagja körül is áramolnak, de
ott még'sincs "mágneses hatás"..
Ott is van, de nincsenek azonos irányba kényszerítve és mint a fenti példákból
láttuk, ha minden irányba közel egyformán sugároznak, az egymással ellentétes
irányok semlegesítik egymás hatását.
Miközben a mágnesek atomjai a speciális elektronszerkezetük miatt nem tudnak
szabadon körbeforogni, így az egy-egy "mágneses hatást okozó" elektronpályájuk
folyton ugyanabba az irányba mutató teret hoz létre..
Belátható, hogy sok elektronnak az egy irányba mutató erõ eredõje már olyan
nagy hogy ezt vesszük észre..
(A poén persze az, hogy a "mágnesek" atomjainak "s" elektronjai gömbszimmetrikus
pályán halad, a "p és d" pályáin keringõk a pályáikkal együtt, továbbra is szabadon
elfordulnak, így a kintrõl tapasztalt tér létrejöttében az egymást semlegesítõ
hatásaik miatt nem vesznek részt..)
Nos tehát leszögezhetjük, hogy a "mágneses hatást" nagyon sok egy irányba
áramló elektron okozza.
( Azt sem szabad elfelejteni, hogy ahhoz, hogy számunkra is érzékelhetõ nagyságú
legyen ez az eredõ, az elektronok miliárdszor-miliárdszorosainak kell azonosan
viselkedni.., különben a legérzékenyebb mûszereinkkel sem tudjuk érzékelni..)
Így már szinte a következõ kérdésedre is megszületett a válasz:
"Egy egyenáramra kapcsolt tekercs, azaz elektromágnes ugyan ilyen hatást vált ki.
Ugyan olyan mágneses tér veszi körül."
Tehát az egy irányba áramló (keringõ) sok elektron "taszító fotonjait" érzékelük
mágneses térként. Függetlenül attól, hogy ezek az elektronok az atommagok körül,
vagy vezetõben áramlanak azonos irányban..
Így az elektromos erõtérre azt is mondhatjuk, hogy összekócólt "mágneses erõtér"..
A mágneses tér az olyan elektromos tér amelyet az azonos irányba mozgó elektronok okoznak..
"A fénynek és a rádióhullámoknal elektromos hatásuak."
Ne keverjük! A fénynek, de a többi elektromágneses sugárzásnak sincs elektromos hatása!
Az más kérdés, hogy minden foton energiát szállít. Így ha fotonok fogódnak be olyan
elektronban, amelynek eredetileg kevés az energiája ahhoz, hogy elhagyja az addigi atomját,
atomjának környezetét, akkor ezzel a fotonok által szállított energia többlettel már
ki tud lépni, el tud távolodni.
"Egy váltakozó áramra kapcsolt tekercsnek mind elektromos mind, mágneses hatása is van. Tehát
elektromágneses tere van..."
Így van. Elektromágneses hatásnak nevezzük.. Bár már a fentiekbõl tudhatod, hogy
pusztán az elektronok taszító ereje okozza mindkét hatást, de!
Ennek ellenére, hagyománytiszteletbõl (és néha lezserségbõl, mert így egyszerûbb kezelni
a problémát,) külön beszélünk elektromos és mágneses térrõl, hatásról..
Ez pont olyan, mint a felhajtóerõ.. Pontosan tudjuk, hogy az atomok-molekulák közötti
erõkrõl van szó, mégis a kiszorított folyadék tömegét számítjuk ki, hiszen így is
ugyanazt az eredményt kapjuk, csak sokszorosan egyszerûbben..
No nézzük, hogy ezeket mennyire értetted meg?
A fentiek megértésébõl következõen az önindukció jelenségét, le tudnád írni ?
( Van egy tekercs, áramot indítunk benne, majd hirtelen megszakítjuk.
Ekkor hirtelen az eredetileg rákapcsoltnál sokkal nagyobb feszültség
jelenik meg a tekercs sarkain.. Ezt a jelenséget hasznosítjuk
többek között a gépjármûvek motorjaiban a gyújtó szikrájához..)
Csipetnyit segítek:
Szóval folyik a tekercsben az áram.. Na igen.. De az áram hogyan is indult meg?
Rákapcsoltuk a feszültséget és I=(U/R) * e(ad)-(R* (t/L)) függvény szerint elég
nagy idõbeni késleltetéssel érjük csak el a nyugalmi áramot..valamint
a kapcsokon befolyó áram megszakadásakor hasonló függvény szerint emelkedik a
feszültség..
Abból indulj ki, hogy az áramnak mit kell tennie, ahhoz, hogy folyhasson?
Ez a valami miért exponenciális függvény szerint történik?
Tehát jönnek az elektronok a kábelen a tekercs felé.. Annak ellenére,
hogy a vasmag elektronjai látszólag messze vannak, a tekercsbe befolyó elektronok
taszítják egymást és minden a közelükbe kerülõ többi elektront,
így a "vasmag" elektronjait is.
A vasmag elektronjai által kisugárzott fotonok viszonozzák a taszítást.., de nem tudnak
elmozdulni a helyükrõl mint az áram vezetõ elektronok.
Ezzel a "viszonozott" taszítással fékezik a meginduló áramot..
Na igen, de folyamatosan egyre kevésbé állnak ellent..
Akkor mit tehetnek a vasmag elektronjai, illetve a kintrõl jövõ elektronok
taszítása mit tesz velük..??
Hiszen valami olyasmit tesz ami idõvel csökkenti a vasmag elektronjainak
az áramló elektronokra gyakorolt hatását??
Szerinted?
Ha nem menne, akkor szemléltessük olyan példával amit már láthattál, sõt
akár a kezedbe is foghattál..
Láttál már rugókat, és vasgolyókat is.. Képzeljük el, hogy sok-sok vasgolyót
rugókra rögzítünk és olyan szorosan összetoljuk, hogy ne férjen be közéjük
újabb vasgolyó.. A rugók másik végét egy-egy szeggel egy táblához
rögzítjük, hogy ne mozdulhasson el..
Ha mégis bepréselünk az így rögzített golyók közé új golyókat,
akkor az új bepréseltek, a rugók ellenében, félretolják a rugókhoz kötötteket..
És ha az összes rugós vasgolyót egy irányba "fésûlték" a bepréselt
golyók, akkor a további bepréselés már egyszerûbb, hiszen a kialakított
csatornákon "folyosókon" lögdösik tovább az újak, a már ott lévõ golyókat..
Ha a példában a rugókhoz kötött golyók a vasmag elektronjait, a bepréseltek
a tekercsben folyó elektronokat szimulálja, akkor belátható, hogy ha megszakítjuk a
bepréselést akkor a rugók "visszarúgnak" és az éppen közéjük préselt
golyókat visszalökik.. Ezzel maguk közül kitaszítva a bepréselés oldalán
felhalmozzák öket..
Na igen, pontosan ez történik a tekercs elektronjaival is.
A vasmag helyhez kötött elektronjainak taszító hatása, "kilövi" a tekercsben
"úton lévõ" elektronokat,és mivel a tekercs vezetékének végébõl nem tudnak kilépni,
(leszámítva a szikrázást,) így a tekercs végen felhalmozódnak..
Ezzel sokkal nagyobb sûrûséget érnek el azon a tekercsrészen mint a
tekercs másik végén.. Ezzel pedig a tekercs két vége között
sokkal nagyobb feszültség képzõdik, mint amekkora az áram megszakadása elött volt..
(Természetesen, ez a példa is, mint minden példa, egy kicsit sántít, de
remélem a lényege így is érthetõ..)
Te is ilyesmire gondoltál? Ugye milyen pofon egyszerû??
Na akkor nézzük.. Tényleg érted-e? Hogyan magyaráznád a transzformálást?
Vegyük azt az esetet, amikor nincs vasmag, csak csupán két darab réztekercs
egymáson..
Jöhet a magyarázat.. Sõt!
Akár a többi kedves topic-társ is megpróbálkozhat a magyarázattal..
(Nem baj, ha több, akár különféle magyarázat születik.)
Szóval, azt mondod, hogy az egyik tekercsben folyó elektronok
taszító fotonjai, söprik-taszítják a másik tekercs összes vezetõ elektronját.
Így ha azonos a menetszám, azonos lesz a feszültség is a két tekercs
kapcsain.. Ha tényleg ezt gondoltad akkor már megértetted a lényeget.
Na igen, de most jön a gonoszkodás, hiszen ezek után jogosnak tûnhet a kérdés:
Mi van a mágneses erõvonalakkal?
Mert ugye az egyszerû vaspor hintéssel, vagy akár egy iránytûvel láthatóvá tehetõk..
Tehát vannak! Vagy mégsem?
Ha figyelmesen elolvastad és megértetted az elõzõkben leírtakat, akkor
minimum gyanakodni kellene, hogy itt is van, valami huncutság..
Erõvonalak? Hogyan is van a vasporral?
Van egy mágnes, vannak az erõvonalai, lefedjük egy vékony nem mágnesezhetõ
lappal és vasport szórunk a lapra..
A vaspor szépen kirajzolja az erõvonalakat. Hiszen az erõvonalak mentén
helyezkednek el a vaspor szemcséi. Mondjuk..
De valóban csak ez, és csak így van?
Mi is a vaspor? Nem egy olyan anyag, amelyben minden szemcsében miliárdnyi
helyhez kötött elektronpálya van?
De igen.
Akkor ezeket a helyhez kötött elektronokat nem taszítják az állandó mágnes
elektronjai? Miért ne taszítanák? Miért lennének a vaspor helyhez kötött
elektronpályái kivételek?
A vaspor elektronjai nem taszítják az összes többi elektront?
De igen. Azok is taszítják, de tudjuk, hogy az állandó mágnes túl nagy ahhoz
hogy a parányi vasporszemcse taszítása elmozdítsa.
Tehát: Igenis taszítják az állandó mágnes elektronjai a vaspor elektronjait,
így a vaspor elektronpályái elfordulnak (, az egész porszemmel együtt!!!),
olyan helyzetbe, hogy a lehetõ legjobban kitérjenek a taszítás elöl.
És szépen az összes vasporszemcse is ugyanígy tesz..
No persze önmaguk is kisugározzák a taszító fotonjaikat, amik a többi
vasporszemre hatnak.. Szintén egy irányba taszítva õket..
Az eredmény: szépen, kanyarodó sorokba rendezett taszítás..
Ha most egy vékony üveglappal lefedjük a kialakult erõvonalakat, és
az üvegre is szórunk vasport akkor azt látjuk, hogy az alatta lévõ,
erõvonalakba rendezett vaspor is hat a most kiszórt vasporra!
Na jó, most valaki mondhatná, hogy az üveglemez távolabb van a mágnestõl,
így abban a távolságban eleve más az erõvonalak alakja. Még félig igaza
is lenne. Így, hogy ellenõrizhessük, hogy mennyire, tegyük félre a két lemezt.
Persze óvatosan, hogy ne rázzuk szét az erõvonalainkat.
Majd tegyünk ugyanabból az anyagból lemezt a mágnesre, de vaspor helyett
kicsiny távtartót ami az elöbbi lemezen lévõ vaspor vastagságát helyettesíti,
majd a távtartóra az elõzõvel azonos vastagságú üveglemezt.
Így ha az üveglemezre szórunk vasport akkor ugyanolyan erõvonal mintát
kapnánk, ha igaza lenne az aggodalmaskodónak.
Nos, nem.. Egészen más mintát kapunk, mert most hiányzik alóla
a másik lemezre kiszórt vaspor elektronjainak taszító hatása.
Többszöri megismétléssel ellenõrizve, mindig ugyanez az eredmény.
Vagyis igaz! Nem csak az állandó mágnes elektronjai, hanem minden
a közelben lévõ anyag elektronja is részt vesz a taszításban.
Tehát ne feledjük! Minden a közelben lévõ elektron részt vesz a hatások
eredõjének létrehozásában. Minden elektron taszítja a többit és a többi is õt.
Ha az elektronok egy részére rendezett mozgást kényszerítünk, akkor
ezzel a többi elektronra is ez a rendezett mozgás fog hatni.
Ha pedig egy "vasmagban" a helyhez kötött elektronpályák szélsõ,
a tekercshez közeli tagjait a tekercsben folyó elektronok taszítása
eltorzítja, akkor ezek az eltorzított pályájúak a túlsó szomszédaikat
fogják torzított pályára kényszeríteni, és azok meg az õ szomszédaikét,
és így tovább egészen a "vasmag" teljes keresztmetszetében-hosszában,
mindenki a saját szomszédait..
Azt az állapotot amikor a "vasmag" összes elektronpályáját eltorzította
a tekercs árama, a "vasmag" telítõdésének nevezzük.
Ekkor már hiába növeljük a tekercsen áramló elektronok számát, a taszításuk
nem okoz változást a "vasmag" elektronpályáiban.
Mindezek után kérdezhetnéd, hogy akkor miért nem így tanítják ?
Ennek több oka van: meg kell ismerni a fejlõdés útját ahhoz, hogy
késõbb Te magad is fejlõdhess.
Más megközelítés a hagyomány tisztelete.
És ami a leggyakoribb: a hagyományos móddal egyszerûen, praktikusan
számolhatunk, még akkor is ha a mögötte lévõ elmélet sánta..
Meg különben is! A hétköznapi életben sokszor bõven elég
a hagyományos megközelítés ismerete..
#20
Még jó, hogy mindenki mást mond...
Igen sok tankönyvet láttam már,de olyat nem amiben szó lett volna fotonokró, virtuális fotonokról... Én még csak gimnazista vagyok. 12. végéig szerintem nem nagyon fogok fotonokról és egymásra merõleges mágneses, elektromos erõvonalakról stb. hallani. Nem kell hülyének nézni.
Igen sok tankönyvet láttam már,de olyat nem amiben szó lett volna fotonokró, virtuális fotonokról... Én még csak gimnazista vagyok. 12. végéig szerintem nem nagyon fogok fotonokról és egymásra merõleges mágneses, elektromos erõvonalakról stb. hallani. Nem kell hülyének nézni.
#19
"A fent említett dolgokat nem igazán írják le a fizikakönyvek, "
Láttál már egyet is?
Láttál már egyet is?
There must be some kind of way out of here
#18
A mágneses mezõben nem számít a fotonok frekvenciája, csak a fotonok száma.
There must be some kind of way out of here
#17
"Eddig világos? Vagy van kérdésed? "
Nincs. A mágneses teret nem kisugárzott fotonok okozzák, hanem kinemsugárzott fotonok. Virtuális fotonok.
Nincs. A mágneses teret nem kisugárzott fotonok okozzák, hanem kinemsugárzott fotonok. Virtuális fotonok.
There must be some kind of way out of here
"Szeretnék a motoromra ledbõl hátsolámát csinálni"
A motorod ülésén meg elsõláma ül???
LOL!!!
A bölcsek nem tudósok - a tudósok nem bölcsek Lao-Ce
#15
Nem akarok udvariatlannak tünni, de valahogy ez nem vág a témába...
#14
hi
Szeretnék a motoromra ledbõl hátsolámát csinálni.
Már megvettem minden csak azt nem neagyon tudom hogy kellene összrakni
VAn 30 db ledem azt két reszre szeretném olytani egyik a féklámpa a másik a helyzetjelzõ. 12 v az elektromos rendszere a motornak van a ledhez ellenállás és aza kifurt tartó .
THX
Szeretnék a motoromra ledbõl hátsolámát csinálni.
Már megvettem minden csak azt nem neagyon tudom hogy kellene összrakni
VAn 30 db ledem azt két reszre szeretném olytani egyik a féklámpa a másik a helyzetjelzõ. 12 v az elektromos rendszere a motornak van a ledhez ellenállás és aza kifurt tartó .
THX
\"A józan ész az ifjú korunkig kialakult előítéletek összessége.\"
#13
Üdv mindenkinek!
Albertus leirása sokmindent megmagyarázott. Köszönöm is!
"Nagyon leegyszerûsítve: ami elektromos hatást vált ki - elektromos, ami mágnesest látványos elektromos hatás nélkül az mágneses..."
Csak, hogy értem e:
Egy állandómágnesnek mágneses tere van. Természetesen mágneses hatást produkál.
Egy egyenáramra kapcsolt tekercs, azaz elektromágnes ugyan ilyen hatást vált ki. Ugyan olyan mágneses tér veszi körül.
A fénynek és a rádióhullámoknal elektromos hatásuak.
Egy váltakozó áramra kapcsolt tekercsnek mind elektromos mind, mágneses hatása is van. Tehát elektromágneses tere van...
Vagy teljesen félreértettem a dolgot?
-----------------------------------------------------------------
A tankönyvekkel az a helyzet, hogy ez így nincsen leírva egyikben sem. Ugyanis ez így nem tananyag. A fizikakönyv pl. csak annyit ír le, hogy a mágnes helyettesíthetõ elektromágnessel ebben az x esetben. Egyebet nem ír, legyek boldog azzal, hogy ugyanaz a hatásuk... Bõvebbet ne is reméljek.
Persze itt nem a felsõoktatásban használt könyvekrõl beszélek. Az enciklopédiákból és egyebekbõl meg elég nehezen hámozok ki ilyen dolgokat.
---------------------------------------------------------------------------
Miért is ne menjek BME-re vagy Kandóra?
Albertus leirása sokmindent megmagyarázott. Köszönöm is!
"Nagyon leegyszerûsítve: ami elektromos hatást vált ki - elektromos, ami mágnesest látványos elektromos hatás nélkül az mágneses..."
Csak, hogy értem e:
Egy állandómágnesnek mágneses tere van. Természetesen mágneses hatást produkál.
Egy egyenáramra kapcsolt tekercs, azaz elektromágnes ugyan ilyen hatást vált ki. Ugyan olyan mágneses tér veszi körül.
A fénynek és a rádióhullámoknal elektromos hatásuak.
Egy váltakozó áramra kapcsolt tekercsnek mind elektromos mind, mágneses hatása is van. Tehát elektromágneses tere van...
Vagy teljesen félreértettem a dolgot?
-----------------------------------------------------------------
A tankönyvekkel az a helyzet, hogy ez így nincsen leírva egyikben sem. Ugyanis ez így nem tananyag. A fizikakönyv pl. csak annyit ír le, hogy a mágnes helyettesíthetõ elektromágnessel ebben az x esetben. Egyebet nem ír, legyek boldog azzal, hogy ugyanaz a hatásuk... Bõvebbet ne is reméljek.
Persze itt nem a felsõoktatásban használt könyvekrõl beszélek. Az enciklopédiákból és egyebekbõl meg elég nehezen hámozok ki ilyen dolgokat.
---------------------------------------------------------------------------
Miért is ne menjek BME-re vagy Kandóra?
#12
"This section is reserved for advanced students, with background in electricity and magnetism, and vector differential equations."<#whatever>
NASA....
NASA....
dixitque deus fiat lux
Lehet, h oda ( Kandó stb-re) készül. Elõre tanulna, h akkor legyen ideje a szeszre és a nõkre ( jobb esetben 😊 😊 )
A bölcsek nem tudósok - a tudósok nem bölcsek Lao-Ce
#10
...de ne próbáld... (jav)
Is this the real life? Is this just fantasy? -------o------- Tejet kérek! Csokisat!
#9
Ezek a kérdések, amiket itt feltettél (az alapfogalmakkal együtt) kb. fél évnyi anyagot tartalmaznak. Dicséretes az ilyen irányú érdeklõdésed, de próbáld topicokból megtanulni. Jobb ha elmész a Kandóra vagy a BME-re
Is this the real life? Is this just fantasy? -------o------- Tejet kérek! Csokisat!