76
  • revizor
    #76
    kell is korlátozni, a pénzes vietnámi fiatalság már nem tudja mire költsön, aztán csak játszik, mert már mindenük megvan, dolgozzanak, ne csak henyéljenek, mint az USAban, aziskolájátneki!!!
  • warr
    #75
    egy ismerős mondta egyszer

    "nem vagyok mmorpg függő, bármikor tudok tartani cigi vagy kávé szünetet"

    :D:D
  • irkab1rka
    #74
    Ha jobban megnézed, az MMO pont ugyanolyan hatással bír lenni, mint a kocsma, csak nem szarsz büdősebbet az átlagnál másnap.
  • Morden23
    #73
    Pont erről van szó. Gondold meg, hogy mennyire durva lehet a helyzet, ha már nem elég a szülő, és magának az államnak kell lépnie egy ilyen ügyben.
  • Balumann
    #72
    Való helyzetbe azért sokkal másabb a helyzet mint a játékokba, ezeket szerintem teljesen felesleges összevetni. A kiképzés az csak arra jó hogy bírják a futamot, és megtanuljanak rendesen célozni, taktikázni. Szerintem ha egy profi call of duty 2-es csoport leülne egy csoport kiképzett katonával, akik nem sokat játszottak, sztem a képzett katonák szarrá vernék mert tudnak taktikázni, meg van valós tapasztalatuk :/
    Nem tudom hogy a katonáknak mennyi idejük volt például a második világháborúba játszani, de biztos hogy nem ezért nyert a nyertes fél mert sokat counter strikeozott :))
    Szemkordinációt fejleszthet (ugyan akkor a rossz monitor meg elrontja a szemet :D, jó mondjuk a mai monitorok már nem nagyon rontják), főként reflex-et (amit nem a 3. világháborúba fognak hasznosítani valószínűleg és remélhetőleg ^^).

    Az biztos, hogy a MMORPG szinte semmit nem fejleszt, vagy nem olyan mértékben amiért lenne értelme elcseszni éveket, és éjjel nappal azt tolni (mert az már többet árt mint használ). Nem tudom, hogy vietnamba miylen helyzet, a szülőknek kellene ezt, nem az államnak (illetve a gyerekeknek maguk kéne gondolkodni). De ha nem tudnak, vagy a szülők ott nem érnek rá a gyerek mellett lenni éjjel nappal hogy ne azt nyomja?! Akkor csak kel lvalamit tennie az államnak, hogy ne játsza el az életét ilyen MMORPG-vel.
  • Indigo
    #71
    Bár lehet nem fogalmaztam meg kristálytisztán a mondandómat, bocsi.
  • Indigo
    #70
    Majdnem ;) Csak a te verziód szerint az egyszeri játékos nem profitál a játékból, míg szerintem igen.

    De most az egyszer megbocsájtok, és nem veszem elő a shotgun-t :)
  • Morden23
    #69
    Tök jó. Nem ugyanezt mondtam?:)
  • Indigo
    #68
    Te érted félre a helyzetet. A katona, a rendőr, meg mindenki aki fegyveres szolgálatot teljesít, az azért ül le "játszani", mert ez a kiképzéshez hozzátartozik. Az egyszeri játékos, aki meló vagy suli után kikapcsolódásképpen leül játszani, az nem azért ül le CSÉ-zni (ha már annyira tetszik neked ez a kifejezés, holott ha jól emlékszem nem szereted az efféle nyelvújításokat), szóval nem azért ül le CSÉ-zni, hogy javítsa a reflexeit, a szem-kéz koordinációját, a taktikai gondolkodását, akármijét, mert nem ez a célja. Te mondtad: kikapcsolódni akar. Ezek az előbb említett tulajdonságok csak pozitív velejárói a játéknak (még ha ezeket Te kétségbe is vonod). Én sem azért ülök le FPS-t játszani, mert szuperrambó akarok lenni, ez elég nevetséges is lenne... És nem is fogok feltétlenül könnyebben embert ölni, ha arra kerül a sor.

    " A kettő között a Grand Canyon ezerszerese a különbség."
    Ez így igaz.
  • Morden23
    #67
    Félreértesz.

    Ne vegyük egy kalap alá az otthon CSÉ-zőt, és a KATONÁT, aki a kiképzése alatt TÖBBEK KÖZÖTT "játszik" egy ilyesmi programmal.

    A CSÉ (és természetesen semelyik más program) sem ad neked fizikai (és pszichikai) kiképzést/felkészítést. Arról nem is beszélve, hogy nem egész nap hallgatod a kiképzőtisztjeidtől az iformációt, hanem AMIKOR NEKED KÉNYELMES, leülsz KIKAPCSOLÓDNI pár órát. A kettő között a Grand Canyon ezerszerese a különbség.
  • Hoz_Hun
    #66
    Azért ne keverjük össze, mert a katonáknak készült program neve más? A lényege ugyan az: hogyan öljük meg a másikat. Azt, hogy ezt valaki elhivatottságból teszi, vagy szorakozásból az lényegtelen. A külömbség annyi, hogy a katonákat fizikailag is kiképzik az ölésre. Ha a katonai vezetőség úgy találná, hogy a számítógépes szimuláció, játék, akkor nem vezették volna be.
  • Morden23
    #65
    Igen, ahogy a pilótáknál a szimulátor, de őket célirányosan képzik. Azért ne keverjünk már össze egy katonai kiképzést a CSÉ-vel, csak azért, mert a kiképzés 3%-át számítógépes taktikai szimuláció teszi ki.
  • Hoz_Hun
    #64
    Biztos, hogy profitálna belőle. A katonai alakulatoknál ez már bizonyított tény, és bevett gyakorlat (pl. az amerikai kormány fps játékprogramot fejlesztett a katonai egységek számára, mint ahogy a paintball gumilövedékes változata is a kiképzés része).
  • Morden23
    #63
    CSÉ-ztem is relatíve sokat és jól (kollégista koromban), és anno jártam paint-ezni is. Én a CSÉ-n annyira nem vettem észre, hogy fejlesztené a készséget (most a precíziós egérrángatást, amit akár reflexnek is lehet nevezni, azt ne vegyük ide). A paintball meg (ha jó a társaság, meg a pálya) egy konkrét SPORT.

    A kísérletem egyik része választ adna egy kérdésemre, amit én abszolút nem állítok biztosan: a nagyon sokat CÉ-zett (CoD, Flashpoint, bármi más) koma vajon a VALÓ ÉLETBEN, valós harci szituk (konkrét feladatok) közben, nyomás alatt lesz-e annyira magánál, hogy alkalmazza a játékból megszerzett taktikáit. Én egyáltalán nem vagyok benne biztos.
  • Indigo
    #62
    Nos, saját tapasztalat alapján én is állítom, hogy az FPS-ek igen is készségfejlesztő hatásúak. Én speciel nem CS-t, nem CoD-ot, még csak nem is Quake-t meg UT-t játszom (ez utóbbiakat amúgy rühellem is).

    Későn érő típus vagyok, mindössze kb egy éve játszom multiban, de az első amit észrevettem magamon, hogy sokkalta jobbak a reflexeim (persze lehet mondani hogy belemagyarázás meg minden, de aki nem játszott még FPS-t multiban, az úgysem hiszi el, úgyhogy nem is ragoznám tovább). A szem-kéz koordinációról nem nagyon tudok nyilatkozni, bár én elhiszem, hogy azt is fejleszti. Viszont! Ami a taktikai/stratégiai(!) készséget illeti, szerintem ez az, amit egy ilyen játék kidomborít az emberben, ez az, amiben egy ilyen játék oktató jellegű lehet! Hiszen nem véletlenül használják katonák és rendőrök kiképzésére ezeket a játékokat. Hogy hogyan kell csapatban dolgozni, mozogni, együttműködni stb. Mivel klánban játszom, rengeteget játszunk CTF-et és Szabotázst. Az előbbi ugye arról szól, hogy meg kell szerezni egy zászlót, amit vissza kell vinni a saját bázisra, de csak akkor teheted le a zászlót, ha a sajátod a helyén van. Ilyenkor jön a csapatmunka, egy tapasztalt játékos tudja, hogy milyen formációt kell ölteni bizonyos helyzetekben, hogyan kell védelmezni a zászlót vivő játékost, vagy hogyan tovább, ha egy ember "elhullik" stb. Vagy a szabotázs is hasonló jellegű csapatmunkát igényel, csak ott bombákat kell telepíteni. Ami a lényeg, hogy rálátást szerez az ember különböző harci szituációkra, amit szerintem a valós életben is hasznosítani tud, ha ne adj' olyan szituációba kerülne. Ha belédivódnak ezek a dolgok, márpedig akár néhány hónapnyi aktív játék után belédivódnak, akkor adott helyzetben előjönnek ezek a dolgok. És még csak azt sem lehet mondani, hogy ismerjük a pályát, és már 1000x begyakoroltuk, mert mindig csinálunk és töltünk le újabb és újabb pályákat, és lényegében tanulni sem kell őket, mert nem a pályaismereten van a hangsúly, hanem a taktikán. (Meg persze a reflexeken :)))

    A kísérletekről annyit, hogy ha 100 CS játékost és 100 nem CS játékost összeeresztenének, bizony szerintem is meglepődnél. Az előző kérdésedre is megadtam szerintem a választ :) Persze hogy az fog jobban teljesíteni, aki már gyakorolt ilyen helyzeteket, van rálátása, hogy mit hogyan kell tennie, míg aki mondjuk nem játszott még FPS-t, azok közül sokan azt sem fogják tudni, hogyan induljon el, milyen fedezékeket keressen, hogyan lepje meg az ellenfelet (mivel azelőtt még soha nem gondolkodott ilyeneken).

    Egyébként ha nagyon reális játékot akarsz kipróbálni, javaslom az Operation Flashpoint-ot. Egyrészt megteremti egy igazi összecsapásnak a hangulatát, másrészt meg nem az a játék, ahol már 3 tárat beleeresztettek a fejedbe, de még mindig életben vagy... Ott érezni fogod, hogy minden egyes rossz mozdulat akár végzetes is lehet. Mint a valós életben. Én nem állítom, hogy aki ilyenekre (akár csak virtuálisan is) felkészült, nem szarja össze magát, ha meg kell védenie a saját vagy mások életét, de bizonyosan sokkalta nagyobb esélye van.

    De ha nagyon kísérletező kedvedben vagy, időd és anyagi lehetőséged is engedi, tegyél magadon egy kísérletet. Persze nem erőszak a disznótor, csak ha tényleg érdekel, és mondjuk élvezettel le tudsz ülni egy FPS elé. Menj el paintballozni időnként, és mellette kezdj el játszani valamilyen "reális" FPS-t. Aztán próbáld megfigyelni magadon, hogy mi változott paintballnál, ügyesebb vagy-e, ha igen, mi az, amit a játék adott, reflexek, meg ilyen különféle dolgokat. Végül is saját tapsztalatot szerzel, abból már bizonyosan el tudod dönteni, hogy igazak-e az FPS-ek jótékony hatásai, vagy egyszerűen kamuzás az egész :)
  • Morden23
    #61
    Pont a "második" teszt, ami engem érdekelne (első csak puszta bemelegítés), ahol ténylegesen "harci feladatokat" kellene teljesíteni, mert az "egyik csapat itt, másik ott"-ból csak idióta rohangászás lenne, az engem nem érdekel:)
    Arra akarok választ kapni, hogy ha van egy taktikai jellegű feladat (capture the flag, példának okáért), akkor vajon ki találja fel magát jobban? A Csé-s, vagy a nem Csé-s? Illetve, jobbat mondok, a Csé-s taktika mennyire lesz átütő erejű a nem Csé-ssel szemben, illetve mennyivel lesz hatékonyabb a védelmük... mennyire képesek adoptálódni a változó helyzetekhez, az "elhulló" társak miatti csapatszám-csökkenéshez, hátrányos helyzetben a pszichikai nyomás befolyásoló hatása (akárcsak a játékban) ect.

    REális játékot pedig úgy értettem, hogy aminek "reális" képi világa van, ahol emberek ölnek embereket emberi környezetben emberi fegyverekkel.
  • Hoz_Hun
    #60
    Hát a reális fps-ek terén nem a CS-t említeném (előkapom a kést hogy gyorsabban fussak, pisztolyt rántok ugrálva lödözök...khm). Ha magam válogatnám a csaptot akkor a veterán Rainbow Six-eseket favorizálnám, de vannak még reális fps-k. Na mindegy ez lényegtelen most.

    A paintball jó ötlet. Én paintbaloztam is és valódi fegyverekkel is lőtem (lőtéren nem harcban). A legközelebb a paintball áll a valós helyzethez. Az hogy mérni akarnád a biológiai funkciójukaz tök fölkösleges. Előszöris pszichésen nem lennének jobban leterhelve mint egy hullámvasut előtt. Azzal mindenki tiszában van hogy meghalni ugysem fog. A festékpatron ütése bár fáj, de nem pszichikai terror (különleges alakulatoknál használatos gumilövedék az más tészta, azzal valóban terhelik a komandosokat). Másodszor, én mondjuk pont nyáron painballozok, de beöltözve nyakig, ronagálni, kuszni mászni rohadt fárasztó. Negyed óra után már izzadok mint egy ló. Egyébként kb harminc-negyven perc az amit úgy kibírok, hogy még van erőm a harcra is figyelni, aztán minden bajom van. Szóval ott mérnél össze-vissza mindent az biztos.

    Nem kéne túlspirázni: egyik banda itt indul a másik a túloldalon és kész. Negyed óra mulva meglenne az eredmény.
  • Morden23
    #59
    Ebben (talán-talán-talán) van valamennyi igazság, de most azonnal szűkíteném a kört a ténylegesen reális képet mutató fps-ekre (pl. Csé).
    Ezt a kísérletet el kéne végezni. Már ki is találtam az ötletet. Az első tesztcsoportot egyszerű paintball-partyra visszük. 20-20 olyan ember, aki még lehetőleg sosem paintballozott, nem vadászott, nem volt katona (!), sőt, még a Quasar-ba sem ment el régen egy jó kis lézerharcra:). Mindkét oldalon belül megtalálható lenne a sportos cséfanatikus, meg a kövér pattanásos monitormókus is.
    A második kör egy még mindig paintball-szerű, de konkrét feladatokat tartalmazó harci szimuláció lenne, méretes terepen, sok kosszal, nedvességgel, fákkal, tehát lehetőleg egy kicsit sem mesterséges környezettel.

    A kísérlet alatt szeretnék mérni MINDENT a biológiai funkcióktól kezdve a pszichés megnyilvánulásokon keresztül egészen a reakciókig. Biomonitort, kamerát, mikrofont kötni a "kísérleti malacokra", és utána jó alaposan kiértékelni:)
  • Hoz_Hun
    #58
    Természetessen egyén függő, de itt általánosságban beszélünk a játékosokról és a nem játékosokról. Tehát ha veszünk 100 CS-t és 100 nem CS-t, fegyvert adunk a kezükbe és egy csatamezőn egymásnak ugrasszuk őket, akkor - véleményed szerint - nem lenne eltérés a két csoport között. Az én véleményem viszont az, hogy döbbenetes külömbség lenne, mégpedig azzért mert az egyik csoportnak van valamilyen harci tapasztalata a másiknak meg semmilyen sincs, és ezen nem változtat az élet-halál kérdése, mert mindkét csoport azonos teher alatt van. Sőt pont az ilyen nüansznyi külömbség az, ami eldönti a végeredményt. Akármilyen is az a harci tapasztalat, de van. Jobban megtanultak együtt mozogni a csapattársakkal és elöbb reagálnának (helyessen) egy olyan harci szituációra, aminek modeljét már többször átélték a játék keretein bellül.
  • Morden23
    #57
    Biztos vagyok benne, hogy egy grammal nem lennél vagányabb a real life csatatereken attól, hogy előtte bármennyit, bármilyen fps-sel játszottál (sőt, talán még jobban elbátortalanodsz, amikor rájössz, hogy a ravasz meghúzásának semmi köze nincsen az egér bal gombjának lenyomásához).

    A tájékozódásban pedig azért kételkedem, mert:
    1. Ha valaki meg tudja jegyezni, hogy a "negyedik fánál balra kell fordulni", az nem attól függ, hogy mennyit játszik. Alapvető adottságok, figyelmesség kérdése.
    2. Az, hogy gyakorlatilag bemagolsz térképeket, útvonalakat, az max a tájékozódás javulásának illúzióját adja. Attól, hogy a kedvenc kocsmádból akár részegen, szinte öntudatlanul is haza tudsz "teleportálni", az nem valami csodás genetikai adottság, hanem a sokszor bejárt útvonal ismeretének hatása. Ezt pedig a legbutább embertől kezdve a kutyákon át egészen a retardáltakig mindenki meg tudja csinálni.
  • Balumann
    #56
    azt tudom hogy nem azért játszok fps-el, mert arra készülök, hogy olyan helyzetbe kerülök mit fogok csinálni :)
    Azt hogy miért azt nehéz lenne így megfogalmazni, de mindenkinek előbb kell elgondolkodnia azon hogy mit miért játszik, és van-e értelme, vagy lehet-e jobb dolgot csinálni akkor.
    (pl. egy 3-4 óra wowozás helyett hány fekvőtámaszt lehet csinálni, és az biztos hasznosabb :D)

    De az szinte biztos hogy egy profi CS-snek jobb a tájékozódási képessége, meg mindenféle ügyessége mint egy olyan embernek aki állandóan csak olvas meg tanul ^^
    Mondjuk egy profi sportolóénál, vagy például bicajosnál, deszkásnál szinte biztos nem.
  • Balumann
    #55
    hát ha így belegondolok hogy mi lett volna ha a VH-ba most ellenség lenne előttem, és nekem fegyverem lenne. Sztem így hogy sokat játszottam harci játékkal, bátrabban lelőném, mint ha nem játszottam volna. Mondjuk én még verekedni se verekedtem szinte sose, balhéba se nagyon voltam még, úgyhogy egyáltalán nem tudom :-)
  • Balumann
    #54
    teljesen egyet értek Hoz_Hun -al. Én is sok féle játékkal játszok. MMORPG játékkal csak a WoW-al játszottam nem sok ideig. És azért hagytam abba, mert rájöttem hogy szinte értelmetlenül fejlesztek egy embert, nem fejleszt semmit, alig van benne izgalom (nem emeli az adrenalin szintet), stb., és csomó időt elvesz mert úgy van megcsinálva hogy sok ideig tartson minden.

    Az viszont biztos hogy egy aktív fps játék, CS, Call of duty, meg ezek segítenek pár dologban. (tájékozódás, reflex, stb.).

    Én 16 éves vagyok, és csak másfél éve van netem. Nektek nyilván több tapasztalotok van ezekkel kapcsolatban.

    Sztem az fps-eket pontosan a katonáknak találták ki, aztán később terjedt át az átlagemberekre. Mint ahogy az új technológiák is előbb a katonasághoz kerülnek (vagy ott fejelsztik ki).
  • Morden23
    #53
    Szerintem a CSÉ-s katona és a nem CSÉ-s katona között nemigen van ilyen jellegű különbség. Ez szerintem teljes mértékben jellemfüggő. Ha valaki képes "simán" célpontnak, és nem embernek nézni valakit, akkor annál teljesen mindegy, hogy CSÉ-zik, vagy nem. Ellenben te akkor sem fogsz az utcán kegyetlenkedni, ha megerőszakolod magadat, és 10 évig mészárolod az Oblivion civiljeit:)

    Teljesen más kérdés, amikor élet-halál kérdés az, hogy meghúzod-e a ravaszt. Ilyenkor lép be a túlélési ösztön, és remélheted, hogy még jól működik.
  • Hoz_Hun
    #52
    Egyébként ezt nagyon nehéz elmagyarázni. Én sokféle programmal játszottam, de a programok keretein bellül valahogy sosem voltam képes kegyetlenkedni. Pl ha vesszük az Obliviont ahol szabadon megölhetem az ártatlan civil, hát kiprobáltam és szarul éreztem magam közben. Persze ez nem egyenlő a valósággal, de ha kis mértékben is szimuláció. Néhány háborus proginál pl MOHA emléxem, hogy valódi dühöt éreztem egyes csatajelenetben, és nagyon jóérzés volt lelőni az elenséges katonát. Olyan is előfordult, hogy egy ellenfél, mikor már feküdt, beleüríttettem a teljes tárat mérgemben.
  • Hoz_Hun
    #51
    Nem a vér látványáról van szó. Hanem annak elfogadásáról, hogy lelősz egy emberi lényt. Normál esetben nem tudsz elvonatkoztatni és az előtted álló, ember lesz, nem célpont.
    Persze ez nem azt jelenti, hogy CS-s könnyeben agyonlö valakit HA az olyan közel van, hogy tükröződnek az érzelmei. De egy katonának bevonuló CS-s valószínüleg gond nélkül ráló egy távolabb futó vagy botorkáló személyre, mint egy nem CS-s, mert már hozzászokot a mozgó, álló emberi alak leterítéséhez. Egy CS-s sokkal kevésbé gondol rá mint emberre, hanem mint célpontra.
  • Morden23
    #50
    Igen, én is láttam azt a műsort.

    De attól függetlenül nem hiszem, hogy ha egy "átlagember" (tehát nem egy gyilkolásra kiképzett katona - ne felejtsük el, hogy az I. VH-nál sem a reguláris csapatokról volt szó) kezébe fegyvert adsz, elé egy támadót teszel, akkor lenne különbség a CSÉ-s és nem-CSÉs hezitálása között. Attól, hogy hozzászoktál a "vér" látványához akár video-n, akár fotókon, akár számítógépen (és ezutóbbinál TUDOD, hogy semmiféle halál nem történik, ezért nincsen felelősség mögötte), attól nem leszel "keményebb". Nőzni sem tanult még meg senki pornómagazinból.
  • Hoz_Hun
    #49
    Egyébként én a rendörségi és katonai alakulatoknál kötelezővé tenném azeket az FPS-eket. De minimum azt, amit az Amerikai kormány készített a katonáinak (és ami tudtommal letölthető a netről, mert ingyenessen hozzáférhető).
  • Hoz_Hun
    #48
    Volt egy műsor talán a Discovery-n, ami arról szólt, hogy a második világháborúban a katonáknak csak nagyon kis százaléka (ott a számomra döbbenetes 2% azaz két százalékot mondták) lő rá ténylegessen az elenfélre. Ezt azzal magyarázták, hogy az emberekben van egy természetes gát. Lényeg a lényeg, bebizonyították, hogy a katonák "harci kedvét" úgy tudják tréningezni, ha szimulálják az emberölést, hogy a tényleges szituációban ne lépjen fel a gát. Ezt elősször az ember alakú céltáblával érték el. Manapság a harci szimulációs PROGRAMOK illetve az élő emberes festékpatronos megoldás a leg célravezetőbb.

    Ez mondjuk nem feltétlenül pozitívum, de pl CS arra jó, hogy adott szituációban egy CS-s előbb agyonlővi a támadóját, mint egy ilyen programokkal nem játszó, aki feltehetőleg egyáltalán nem fog lőni.
  • Pash
    #47
    Én is elméleti oktatást mondtam, természetesen nem lesz izmosabb tőle. Viszont taktikai szituációk bemutatására, egy terep begyakorlására, egy akció modellezésére kiválóan alkalmas.
  • Morden23
    #46
    Ja, hozzáfűzve: a WoW nyelvezete biztosan nagyon jó, de a küldetések szövege azért nem mutat túl a fantasy szubultúrán, természetesen ehhez idomult szavak, szerkezetek használatával. magyarán, ha a nyelvtan-t még csakcsak megtanulod, a szókincsed jó lesz, de azért még nem javasolnám a Rigó utcát.
  • Morden23
    #45
    Igen, használnak, de még véletlenül sem azért, hogy megizmosodjon tőle a katona, hanem, hogy valósághű, háborús szituációkban láthassa a "húdetáp" harci felszereléseket.
    Nem tudom, mennyire valós dolog a dokis marhaság, de mondjuk elhiszem. Más kérdés, hogy ez akkor még mindig csak az FPS kategória volt. (Bár nehéz elképzelnem, ahogyan minden agysebész csengőszóra dúmozni kezd, nehogy megremegjen a keze az "éles" szituban)

    De ok, elhiszem. Bár továbbra is probléma érzésem szerint az, hogy nem igazi reflexjavulás, ha a világnak csak egy igen kicsi részére (mondjuk úgy 17 colra, vagy ahogy tetszik) kell koncentrálnod. Kétlem, hogy a "világleképzésem" erősen javulna, hiszen a környezetemnek csak egy icipici részét kell felfognom, és cseszettül nem leszek tőle hegyesebb fülű/élesebb szemű. Ha mégis, akkor én tévedtem.

    Hoz_Hun: Természetes szelekció? Nem mondom, hogy nem értek egyet. Mellesleg nincsen ezzel baj, mert az, akiről beszélsz, úgyis csukafejest ugrik előbb-utóbb.
  • Pash
    #44
    Nem tudom sajnos belinkelni a cikket, de talán itt az sg-n volt egyszer egy hír, miszerint a sebészeket kifejezetten ösztönözték az FPS-ekkel való játékra, mert fejleszti a szem kéz koordinációt, és be is bizonyították tudományosan.
    Az angol tudás nem csak az egymással való beszélgetésből adódik, hanem a küldetések leírásából a különböző sztorikból stb... és ezek nem lol, rofl típusú rövidített nyelven íródnak.
    A brit és amerikai különleges alakulatoknál elméleti oktatásban szemléltető eszközként és szimulátorként használnak különböző fps-eket(pl. Ghost Recon).
  • Hoz_Hun
    #43
    Egyébként értem az álláspontotad. Ha jól vettem ki, te azt mondod azokon kell segíteni, aki önmaga túl gyenge, hogy felismerje a korlátait és nem képes gátatvetni az önpusztításnak. Vietnámban a kormány is úgy gondolja, hogy ha megmenti ezeket az embereket akkor esetleg egy értékes termelővel lesz több (illetve nem lesz kevesebb).
    Magam részéről dögöljenek meg a függők. Szerintem a mai világban is szükség van a szelektációra, bár játékos nagyon kevés pusztul meg, de ha a jövőben ez is szelektációs eszköz akkor hajrá. Tudom most azt mondod ha a gyerekemről lenne szó... van gyerekem és meggyőződésem, hogy szülői odafogyeléssel nem lesz torz világképe. De ez az én véleményem és én lehet, hogy nem vagyok jó ember, mindegy ilyen is kell mint én.
  • Hoz_Hun
    #42
    A szem-kéz koordonáció speciel igaz! Nem tudom te milyen reflexekkel rendelkezel így nem mondom azt hogy egy CS-ező jobban elkapja az önygyújtót mint te mert nem ismerlek és lehet villámreflexed van vagy kémnek képeztek ki...hehe .
    De hidd el hogy egy CS-s reflexei jobbak mint egy nem CS(illetve nem játékos) átlagembernél, sőt a közlekedésben jobban reagál és hamarabb a kritikus helyzetre mint az átlag nem játékos.
  • Hoz_Hun
    #41
    Én is WoW-oztam egy ideig, és 32 vagyok és angolul is tudok. De a WoW angol nyelv tanítása nagyon durva kijelentés. Képes fejleszteni, de csak egy nagyon korlátozott ideig és hogy azzal kutya füle nem megy középfokura az hétszentség. Ez nagyon durva ferdítés, mert a WoW-nak speciális a nyelvezete lévén, hogy specifikus a világ maga.
  • Morden23
    #40
    1. Senki nem is a normális munkás/családi hátteres emberekről beszélt, hanem a pattanásos, dagadt kölykökről.
    2. Szerinted az a két véglet létezik a földön, hogy TV-zek, vagy játszom? Mert ha így gondolod, akkor alapvető bajok vannak ám.
    3. A stratégiai játékok "menedzsment" fejlesztését inkább hanyagoljuk. Aki már valaha tanult management-et, az tisztában van vele, hogy nem éppen az ork harcosok és az elf íjászok legyártásáról szól. De ha így is lenne, egy kitalált "fizika", kitalált világ managementjét tanulod meg. Magyarán, aki faszányosan Starcraft-ezik, az még nem lesz jó HR-es. Csak jól fog Starcraft-ezni.
    A szem-kéz koordinációról meg annyit, hogy szerintem egy orrbaszájba CSÉ-ző koma sem tudja jobban/ügyesebben elkapni a felé hajított öngyújtót, mint én. Az angol nyelvtudás még talán reális is lenne, de pont a sok országot képviselő játékosok hatására a nyelv irtózatosan redukálódik, ezért nem esküdnék arra a középfokra. Persze, embere válogatja, valószínűleg nem mindenki LOL-ul beszél.
    Ezek után, ha kérhetném, nemes egyszerűséggel fel kell fogni, hogy a számítógépjátékok semmi mást nem nyújtanak, mint szórakozást. Ez a feladatuk, ez a dolguk, ez a rendeltetésük. Ne próbáljunk belemagyarázni olyan dolgokat, amit sem szakértő, sem egyszerű közember nem bizonyított még.
    És a játékok nem csak rossz hatással vannak. Ez természetesen igaz. Szerintem ezt senki nem firtatta, még nyomokban sem.
  • Pash
    #39
    Nem bírtam ki hogy végül ne szóljak hozzá, lévén magam is aktív mmorpg játékos vagyok, tehát ismerem ezt a közeget. A fiatalok játékidejének korlátozása már most is működik például a wow-ban, ahol a szülő be tudja állítani, hogy mennyi játékidőt engedélyez a csemetéjének. Ez a szülők dolga és nem az államé.
    Emellett nagyon rossz, illetve torz a játékosokról kialakult kép Magyarországon. A többség úgy gondolja, hogy ezek pattanásos dagadt tizenéves hülyegyerekek, akik a focipályán fél percet sem tudnának futni. Ezzel szemben az igazi profi játékosok nagyobb része a 20-35 közötti korosztályból kerül ki, normális munkával, normális családi háttérrel. A különbség csupán annyi, hogy ők(mi) nem ülnek le a TV elé kiégetni az összes agysejtjüket azzal a sok fa*zsággal ami onnan folyik.
    Emellett az sem igaz, hogy ezek a játékok nem jók semmire. Az FPS-ek(lövöldözős játékok) fejlesztik a szem kéz koordinációt, a stratégiai játékok a menedzsment feladatok ellátásában nyújtanak segítséget, az mmorpg-k pedig nagy mértékben fejlesztik a nyelvtudást. Az a társaság akikkel én játszom, másfél éve még meglehetősen gyengén bírta az angolt, és nekem kellett szinte mindent lefordítani nekik. Mára már mindegyikük hatalmasat fejlődött, egy kis rákészüléssel az írásbeli középfokú vizsgát szerintem mindegyikük le tudná tenni.
    Ezek után ha kérhetném hagyjuk ezt a baromságot, hogy a játékok csak rossz hatással vannak.
  • Ma2ska
    #38
    A függőségnek pont az a lényege, hogy nem okoz örömet hanem az egyén egyfajta rabságként éli meg amitöl nem képes szabadulni, ekkor többnyire saját maga képes segitséget kérni, vagy segitenek neki de semmiképpen sem akarata ellenére. Ha egy tevékenység örömet okoz, az még nem függőség. Számtalan dolgot boldogtalanul, kedvetlenül végez az ember, ez az ami igazán lélekromboló és káros. Nagyon kevesen végzik azt a munkát amiben jol érzik magukat pl.
  • Balumann
    #37
    remélem viszonylag érthetően írtam :S