Hoz_Hun#48
Volt egy műsor talán a Discovery-n, ami arról szólt, hogy a második világháborúban a katonáknak csak nagyon kis százaléka (ott a számomra döbbenetes 2% azaz két százalékot mondták) lő rá ténylegessen az elenfélre. Ezt azzal magyarázták, hogy az emberekben van egy természetes gát. Lényeg a lényeg, bebizonyították, hogy a katonák "harci kedvét" úgy tudják tréningezni, ha szimulálják az emberölést, hogy a tényleges szituációban ne lépjen fel a gát. Ezt elősször az ember alakú céltáblával érték el. Manapság a harci szimulációs PROGRAMOK illetve az élő emberes festékpatronos megoldás a leg célravezetőbb.
Ez mondjuk nem feltétlenül pozitívum, de pl CS arra jó, hogy adott szituációban egy CS-s előbb agyonlővi a támadóját, mint egy ilyen programokkal nem játszó, aki feltehetőleg egyáltalán nem fog lőni.