Fizika

hát kurvajó hogy mecha 1-bõl ilyen HÁZIT kapunk 😄 csak kamilláztam énis... tényleg nagyon sok a szabadságfok a rudak (nomeg a csukló érdekes elhelyezése) miatt.

szóval fogalmam sincs, de nekünk ezt elvileg szimpla nyomatéki tétel felírással, meg vetületi egyensúlyi kijelentésekkel kellene megoldani...

Cirka 8-9 éve nem csináltam ilyet, de ez nem egy legalább egyszeresen határozatlan szerkezet? Vagy inkább kétszeresen? Emlékeim szerint két fajta módszerrel lehet határozottá tenni. Van erõmódszer és van elmozdulás módszer. (Castigliano tétel neve az egyik.)

A modell egyes pontjaira fel lehet tenni, hogy vagy nincs nyomaték (erõ?) vagy elmozdulás az adott irányban. Integrálokat lehet felírni virtuális erõkre és onnan már megy a dolog. Lényegében új egyenleteket állítasz erõ, hogy az rendszer szabadságfokainak megfelelõ számú egyenleted legyen.

Hajrá.

nekem egy statikás kérdésem lenne, ezt az erõrendszert hogyan tudom egyensúlyba hozni?

nem teljes megoldást várok, hanem mankót hogy hogy csinálhassam meg.

az I. részét a rendszernek egyensúlyba tudom hozni, de utána nemtudom hogyan tovább (igazából a C csukló kavar be engem, hogy nem 1-2.es párban van, hanem 3. résszel is rendelkezik, és bejön x komponens is késõbb ha jól feltételezem)

tehát a sebesség maximális értéke nem abban a pontban van, ahol a gyorsulás maximális értéke van, ezzel szépen megint ellent mondtál magadnak.

Így van. A pálya menti gyorsulás értékét a cos(φ😉 azaz a sin(φ😉 deriváltja adja.

A sin fgv. deriváltja pedig cos.

"Ezt írod: "sebesség: v=s/t = ds/dt = sin(dφ😉/dt"
Te is írtad hogy itt dt tart nullához,sin(dφ😉pedig azt a feltételt teljesíti amit az elõbb leírtam,így ez egy derivált."
Természetesen derivált: v=ds/dt=sin(dφ😉/dt hiszen így képezzük a pálya menti sebességet.

ezt olvas el és tanuld meg:

Harmonikus rezgõmozgás

majd ha megértetted az alap összefüggéseket, szólj. addig csak tanulgass.

sebesség

ezt magold be, vagy jegyezd meg, mit bánom én, csak ne írogass tovább ostobaságokat

Derivált

érted?
majd akkor szóljál ha érted

Attól még hogy valami nem tér vissza a kiindulási pontjára,a megtett útja és az elmozdulása nem lesz egyenlõ.
Ezt írod: "sebesség: v=s/t = ds/dt = sin(dφ😉/dt"
Te is írtad hogy itt dt tart nullához,sin(dφ😉pedig azt a feltételt teljesíti amit az elõbb leírtam,így ez egy derivált.

"A megtett út és az elmozdulás nem ugyan az."

Általános esetben egyetértünk, nem ugyanaz. Itt viszont, ahol a szinusz függvény szerinti mozgás sebességérõl beszélünk, a kettõ ugyanazt jelenti, mert az elmozdulás a mozgás során, annak haladó volta miatt nem kerül vissza a kiindulási pontra.

"Ha a sin(dφ😉/dt esetén (sin(φ(t2))-sin(φ(t1)))/t2-t1,és ahogy te is írtad, dt tart 0-hoz,akkor ez a képlet tart egy határértékhez,ami ennek a sinφ függvénynek a deriváltja,cosφ."

Így van, a sebesség változást, azaz a gyorsulást a cos(φ😉 függvény értéke adja.

Ha a sin(dφ😉/dt esetén (sin(φ(t2))-sin(φ(t1)))/t2-t1,és ahogy te is írtad, dt tart 0-hoz,akkor ez a képlet tart egy határértékhez,ami ennek a sinφ függvénynek a deriváltja,cosφ.
A megtett út és az elmozdulás nem ugyan az.

http://realika.educatio.hu/ctrl.php/unregistered/preview/preview?userid=0&store=0&pbk=%2Fctrl.php%2Funregistered%2Fcourses&c=38&node=a138&pbka=0&savebtn=1

Olvastam bizonyos elméletekrõl, amelyek a gv-t fényjelenségnek állították be, nameg olyanokról is, amik a villámhoz hasonlítják. Ezeket összevetettem a saját tapasztalataimmal és bizonyos sztem egyszerû kérdések merültek fel bennem: ( viszonylag részletes leírást találsz a Villámokkal próbáltak meg gömbvillámot létrehozni topicban)
1. Ha fényjelenség és a fénynek nincs tömege a kintiek röpályáját tekintve miért "viselkedtek" úgy, mintha tömegük lett volna. Úgy viselkedtek, mint egy kilõtt puskagolyó, ugyanolyan ívet írtak le a levegõben mialõtt "eltûntek" volna. Valahol sántít a dolog.
2. Ha a villámból indulunk ki totál érthetetlen az elsõ "viselkedése": amikor felmeltem a fejem és már nem taka az ágy épp a szekrény elõtt lebegve haladt egy irányba. Abban a pillanatban megállt a levegõben és ugyanúgy a szekrény, majd a fal mellett haladva felém lebegett (késõbb "rajtam sült ki elég hülye megfogalmazás, de mindegy). Egy derékszögû háromszöget felrajzolva ahelyett, hogy a legrövidebb úton az átfogó mentén jött volna oda hozzám, vagyís keresztül a szobán, inkább a befogók mentén haladva közelített meg a szekrények, fal mentén. Miért nem a legrövidebb úton igyekezett ahhoz a dologhoz (hozzám), ami valamiért "vonzotta"? Miért nem a legrövidebb úton próbálta meg elérni azt a dolgot, ahol kisülhet? Arra következtettem (lehet tévesen), hogy a nagyobb tárgyak (szekrény, fal) hatással vannak rá. Talán tömegüknél fogva, talán más okból.
Nem kerit végeztem, de tényleg csak középfokú végzettségem van. Úgyhogy ne várj tõlem képlethalmazokat, meg bonyolult tudományos indoklásokat. Ennek ellenére maximálisan egyetértek Turner professzorral, aki cirka 10 éven át tanulmányozta a gv jelenségeket és arra a következtetésre jutott, hogy a gv-k felbukkanásának köze lehet a poltergeist jelenségekhez, amely következtetést ha jól tudom erõsen vitattak. Sajna a munkásságáról és véleményérõl nem sok infót találtam (álltalam ismert nyelven, de angolul sem).
A talajt meg azért kérdezem, mert nálunk spec, bár már megszûntek az ilyen jelenségek azon a helyen, ahol az udvaron a gv-k voltak egy ideig kb. 1 négyzetméternyi helyen enyhén besüppedt a talaj és a nöényzetben is változás történt ott: a fa kipusztult (aminek lehet más is az oka ez kétségtelen) a fû pedig kiritkult és helyette mohás rész jelent meg kb. 30*30 cm-es körzetben. (ami szintén lehetett másnak is a következménye, de az is lehet, hogy nem)
Miért írok le ilyesmiket is? Azért, mert ha jól vettem észre nemigazán lehet tudni ma még errõ a jelenségrõl semmit biztosan, ilyen formán meg sosem lehet tudni, milyen apróságnak lehet jelentõsége a megértéséhez.
A titok sokszor a részletekben van😊😊 Az jutott eszembe, hátha azért nem sikerült még megfejteni a gv-t, mert apróságnak tûnõ dolgokat nem vettek figyelembe, de lehet, hogy van jelentõségük. Az tuti, hogy egy emberi megfigyelés mindig szubjektív, de az is, hogy jelenleg nincs más, ami mankóul szolgálhatna, hogy elõrelépegethessen a dolog a megfejtésig.😊

Drága Édes picinyem Polarka!

A hülyeség tömkelegét írogatod:
"v(t) volt a kérdés," - Egy túrót! A kérdés az állandó szögsebességû szinuszosan változó mozgás deriváltja volt.
" s-sel a megtett utat szokás jelölni és nem az elmozdulást"
Te szerencsétlen bikfic, az út hossza és az út menti elmozdulás hossza azonos.
"A sebesség: Az idõegységre esõ elmozdulás." vagy másként fogalmazva az idõegység alatt megtett út hossza.
" A kettõ nem ugyanaz. " - De bizony, a kettõ egy és ugyanaz.

"Érdekes is, h észre se veszed, de még egy hsz.-odon belül is 2 képlettel ellentmondasz magadnak." - Nos, ez is baromság. De annyira hülye vagy, hogy a sebesség fogalmát sem érted.

"Viszont Δt-vel nullához tartva" - A Δt-vel a büdös életben soha sem tartunk nullához. MERT a Δt egy valós, végesen nagy idõszakasz jele.

Ami a nullához tart azt "dt"-vel jelöljük.

"persze mivel, ez már meghaladná felfogóképességed" - Nem ez réges-régen meghaladta a felfogó képességedet.


"továbblépned az általános iskolában tanultakon." - Soha ne lépj túl annyival, hogy elfelejtsd és ekkora baromságokat írogass.

Na akkor még egyszer. FIGYELJ!

sebesség: v=s/t = ds/dt = sin(dφ😉/dt

gyorsulás: a=dv/dt= cos(φ😉

Magold be, vagy jegyezd meg, mit' bánom én, csak ne írogass tovább baromságokat!

Érted?

Most pedig képzelj el egy univerzumot, ami nem elektromos és tömegtöltés fényatom bázisú. Egy külön világot, az "Alice csodaországát", amit nem is érzékelhetsz!

Ha az sikerülne, azt hívnám "Töltésfizikának", ami már nem lenne mese.

És megérezhetnéd, hogy a tudatos világ milyen sokrétû, hogy egyetlen hárombetüs képlettel sohase lesz leírható, sem nekem, sem másnak.
És hogy pont az benne talán a jó?

Maxwellnek sikerült megrajzolni a képbe a fehér színû Jinget (elektromos töltés) ami természetesen óriási dolog. A Jang helyét azonban üresen hagyta, azt mondta rá- az a vákuum!
Azonban sokan nem hiszik még ma sem, hogy az úgy jó, ezért a vákuum helyébe az étert javasolják- ami adott esetben nagyjából a "Móriczka". Ami szintén szép név, én azonban egy szimpla "Tömegtöltés" nevet adnék neki. (A névnapja minden február 30.-ka lehetne- az~ 3200 évenként idõszerû.)

A mi univerzumunk alapvetõen az elektromos, és tömegtöltés alapú bivalens fényatomokra épül.
De lehetségesek más összetételü bi, és multivalens fényatomok is. Amelyeken a monovalens (egytöltetü) sugárzások ugyancsak a fény sebességével terjednek (lásd gravitáció). Csak az a különbség, hogy a monovalens sugárzások nem záródnak, ezért önmagukba- a végtelenig terjedhetnek! (Néha találóak a "hiedelmek"- a kinai Jing Jang félholdak pont olyanok, mint ahogy egy fényatom elképzelhetõ).
A mezõkre viszont hatással van, ha gyorsulnak, vagy irányt változtatnak. Mert ilyenkor a korábbi, és az aktuális fénysebességû mezõk átfedik egymást! A fénysebességnél pedig pontosan végtelenszer, mintha a tömegük lenne akkora. (Lorentz transzformáció).

Ismétlem: maga a töltés nem anyag, hanem tudati jellegü, egy rá jellemzõ mezõt produkál a környezetében, ami átalakulva keletkezik, megszûnik, összeadódik, kivonódik, stb.
A töltést meglátni nem lehet, csak valamely töltéshordozót, ami lehet nukleon, kvark, fényatom stb. és a töltés csak azok hatásain keresztül észlelhetõ.
A töltések által létrehozott elektromos, gravitációs stb. mezõk emiatt a fény jellemzõ sebességével terjednek.
Amibõl származtatható a tehetetlenség, és talán a specrel is.
Mindez a klasszikus fizika keretében.

Mondtam, hogy jól gondolkodol, (ahhoz képest, hogy kerit végeztél...). Pontosan úgy gondolom én is, hogy a fényben az elektromos és a tömegtöltés periódikus átalakulása történik. Így a fény bázisa, a fényatom, e kettõ periódikus átalakulásából származó, külön kis univerzum, emaga is egy bivalens (kéttöltetü) sugárzás..
Az analógia a léghang, ami az atomokon, ez meg a fényatomokon terjed.
Vagyis nem a fényatomok repülnek maguk el fotonként fénysebességgel, hanem a hatás terjed rajtuk olyan sebességgel.
És ahogyan a hangsebesség is egyfajta kompresszió modulustól függ, ami nyomás jellegü, éppen úgy a fénysebességünk is a mi univerzumunk fényatom kompressziómodulusától, ami meg a sûrûségétõl, hõmérsékletétõl függ. (univerzumuk sûrüsége ~6-7 nukleon/m3)
Más univerzumokban (amilyenek a fekete lyukak is) ezek a paraméterek szintén mások.
A kozmológia ma egy elértelmezett fényelmélettel kezdõdik, és fordult rossz irányba. Onnan kell mindent újrakezdeni. Sõt- kezdettól.

Egyébként rájöttem, hogy tréfálsz, de már csupa ideg vagyok, ami persze hülyeség.
Pont azért, amire hivatkoztál! Mert ha elképzelem, hogy mi minden történik gógyi nélkül (és hogy annak ellenére mégis milyen jól) elveszítem magam alatt a talajt.
Nem lehet, hogy világhírû tudósok a konferencia kávészünetében, legalább a kávézaccból, vagy dacból ne jöjjenek rá, hogy mirõl van szó?
Talán az UFÓ-k, vagy UFÓ-nõk csavarják el a fejüket?

A fénnyel meg az a bajom, hogy az periódusként eltûnik, és megjelenik, ami senkit sem zavar. Míg ha egy piskótaszelet kilopok a sütõbõl, abból mindig nagy balhé va, és a kezemet is megégetem.
És erre az igazságtalanságra épül az egész mai tudomány?
Azon vitatkoznak, hogy a vákuum nem éter, és fordítva?
Én meg azt mondom: egyik sem. A fény nem a vákuumba bújik el, hanem valami mássá alakul.

A fényrõl sokat faggatóztam. Az egyik kérdésem az volt, miért a fény az egyetlen(?) ami hol részecskeként, hol hullámként viselkedik. Meg a fotonokról. Fõleg az érdekelt, hogy mekkora a tömegük, bár olvastam, hogy nincs nekik. Felvetettem, hogy mi van, ha van tömegük, csak nem tudják mérni. Hülye vagyok a fizikához. Vagy annyira azért nem? De azért kérdezõsködöm, meg olvasok is. Legalább az igyekezet megvan😊😊😊

"Tudom, Diana a vadászat istennõje volt, és a név meg kötelez.
De azért nem kell mindenkire lõni, mert akkor a szelidek is megvadulnak!
És olyankor- ne tudd meg!!!"
Szeptember 18-án, Diana napon születtem, nem a nevem, szal nem kötelez.😊 És fiú ikertesóm sincs, mint neki volt. Sõt nem éltem szûzi életet (bár horoszkóp szerint az vagyok).
Ok, nem vadítom a szelindekeket, pardon szelídeket. Inkább nem akarom megtudni.😊😊

Nem vitatkozni akartam. Láttam az idézõjelet. Mondtam, hogy néha sajátos a humorom. Bocsesz. Vagy beszélgetünk majd annyit, hogy kicsit megismerj, vagy nem. Az idézõjelet természetesen láttam. Nemigazán rád céloztam, hanem találkoztam már ilyennel, hogy van egy elmélet és "bele akarnak tuszkolni" sokmindent erõltetetten. Szóval az elmélethez igazítanák legszívesebben az eseményeket, nem pedig fordítva, ahogy kellene. Nem tüzeltem, se kutya nam vagyok, se puskám nincs és momentán begyújtanom se kellett.

A fizika egyébként rászokott arra, hogyha bármit nem ért (mert az átlagosnál nehezebben érthetõ), akkor elnevezi valaminek, és azzal manipulál sokkal bonyolultabban, mintha megpróbálná megérteni. Ettõl azután az outsider is úgy megszédül, hogy tapogatózva megpróbál utána menni, de na- ná, nem sikerül neki! Az ilyen tévelygõkket azután beterelik a fórumokba, rájuk zárják a kaput- elvannak, mint a savanyú uborka a befõttes üvegben.
Különösen kedvenc teremtményük a "vákuum", amelyet mûlábként lehet használni rengeteg helyen, például kézként is. Igaz, hogy emiatt biceg pld. a fényelmélet is, de azért járni még tud, és kiviszi a bilit maga után,vagy alatt, ahogy idõben adódik.

Azt várja ugyanis el "valaki", hogy a galaxisok peremén a csillagok sebessége kisebb legyen, mint beljebb. Ezt az elvárást azonban a csillagok nem teljesítik, sõt fittyet is hánynak rá. (Ha tudod, mit jelent az, írd meg, mert én nem tudom, de én is fittyet hányok rá).
Ez az egyik ok, amiért a sötét tömegeket kitálalta a fizika, vagy a csillagászat, vagy lehet, hogy összedugták amijük van, és együtt. (Van több oka is).
Én meg azt állitom, hogy ez természetes következménye a galaxis forgási IM-je keringésibe való átrendezõdésének. Ezt szépen bizonyítom is a honlapomon.
Vagyis hogy szerintem nem létezik sötét tömeg, vagy anyag, de ha létezik is, akkor nem azért, és nem úgy.

Mármost ha van valami, ami tényleg röhejes, akkor az az, ha mégis igazam van a fizikával és a csillagászattal szemben. Akkor nagyot nevethetnénk együtt, utána még röfögnék is, ha éppen jól esik.

Melyik volt az elsõ üzeneted ehhez?

Különben elolvasom, figyelmesen amit irtál, mert érdekel, és majd hozzászólok.
Mondtam, hogy nekem érdekesek a gondolataid.

Hello, anaida! Idézõjelben irtam "rendellenesség" - ami gondolati asszociációra kellett, hogy késztessen. Rendellenesség, nem törvényszerû tehát, vagyis hogy létezik egy törvény, amit nem tart be. Dehát rossz az, aki másra gondol.

Tudom, Diana a vadászat istennõje volt, és a név meg kötelez.
De azért nem kell mindenkire lõni, mert akkor a szelidek is megvadulnak!
És olyankor- ne tudd meg!!!

Szívesen vettem volna, ha legalább megkérdezed, mi az a "rendellenesség?
Akkor elmondtam volna, ami senkit sem érdekel, és nekem is fárasztó.
Látom, te is inkább vitatkozni szeretsz.
Rendben, legyen úgy.

"Még egyszer: az égitestek "rendellenes" viselkedése"
😊😊😊
Hát ez mulatságosan hangzik. Egészen úgy, mintha elvárta volna bárki, hogy az Univerzum igazodjon egy elmélethez. Hát ez jó!!!
Ha sokmindent nem is, asszem a lényeget sikerült megértenem.😊😊😊

"én rengeteg embert ismerek, akik nem skizofrének, és ha hiszed, ha nem, egyiket sem nevezik skizofrénnek, viszont van egy ember, akit skizofrénnek neveznek, és láss csodát, õ valóban skizofrén. ugye érted az összefügést. de persze tudom, tudom, erre is van biztos valami jó magyarázatod."
Én rengeteg embert ismerek, akik nem homoszexuálisak és nem is nevezik õket annak, de van egy ember, akit annak neveznek és láss csodát õ az. Rólad azt hallottam te is az vagy (tutira veszem nem pletyka, mert több embertõl is hallottam). Ugye érted a logikáját és a hibádat?

Nézzétek fiúk, az azért egy kicsit durca, hogy emberkék úgy vagdalkoznak a fórumon pszichés betegséggel, hogy nem tudják történt-e bármilyen pszichére vonatkozó vizsgálat az egyénnel kapcsolatban. Nem bölcs dolog finoman és nõiesen fogalmazva. Tanulság: ha okosnak akar bárki tûnni elõbb kérdezzen.
😊😊😊😊

Szent elmo tüzérõl olvastam. Az ún. "lidércfényekrõl" is. (a gázok miatt keletkezõkrõl is, a magasabb légrétegekben kialakultakról is. Amennyire csak lehetett utánanéztem a "hasonló" jelenségeknek.

Igazad van a lélektani hatásokat nem lehet kizárni.
Csak két megjegyzés hozzá:
1.Az elsõt csak én láttam (fõleg ezért is kérdõjelezték meg sokan). Az utána következõ jelenségek közül jópárat viszont nem csak én. Még ha nálam okozott is bármely lélektani hatást másokra a környezetembe nem lehetett ilyen hatása a dolognak, mivel akkor még nem beszéltem róla, mégis ugyanazt látták amit én. Ilyen dolgokról beszéltem.
2.Az említett betegségben szenvedõk érzékelése nem kapcsolódik a valósághoz. Lehet, hogy itt páran meg vannak róla gyõzõdve, hogy minden amit érzékeltem a múltban ugyanilyen volt, de nem feltétlen van igazuk. Pl. az az orvos, aki majdnem leesett a székrõl amikor megmutattam mielõtt tudhattam volna hol mért az EEG thétát nem valószínû, hogy azt a kérdést tette volna fel magának, hogy ez az ember miért képzelõdik, hanem valszeg azon lepõdött meg ilyen szinten, hogy hogy tudom pontosan megmutat a fejemen, hogy hol mért a gép ilyet. Igaz, hogy valszeg meglepetésében nem kérdezte meg, hogy honnan tudom, de ez más kérdés. Onnan tudtam, hogy pont ott bizsergett és picit fájt a fejem. Ezért neveztem az ilyen dolgokat érzékenységnek nem hallucinációnak, amelyet okozott vmi, és átmenetinek bizonyult. Amit éreztem annak volt köze a valósághoz nem is kicsit. Márha a valóságot komplexen nézzük: a szervezet belsõ és külsõ valóságát együtt. Szerintem összegezve a dolgokat átmenetileg naon érzékeny voltam bizonyos (elektromossághoz) kapcsolódó változásokra és ennek az érzékenységnek volt kiváltóoka. Mivel a gv után felemás érzésem volt, és fõleg pihenéskor éreztem a fejem jobb oldalán itt-ott hasonló bizsergéseket (a felnõttek agya hogy is mûködik? alfa, béta hullámok mérhetõek mikor is kezd úgy mûködni, hogy thétát mérhetnek?) naon is logikus, hogy ezt a mûködésbeli változást éreztem a méréskor tapasztaltak alapján. Buli volt ilyen érzékelés mellett megtanulnom hogy is pihenjem ki magam😊😞. De elmúlt.
Az fix, hogy az egyéni tapasztalatokra nem mindig lehet alapozni viszont, ha nem tudja egy ember, hogy mit éreztem méréskor, mert nem kérdez meg õ sem mondhat igazsághoz közel álló, vagy annak megfelelõ véleményt. Az orvos sem kérdezte meg, annyira meg volt lepõdve, amit mondjuk meg is értek. De nem hiszem, hogy azért lepõdött volna meg, mert éj itt egy ember, aki hallucinál. Inkább azért, hogy pontosan meg tudtam mutatni a "valóságot". Volt-e ennek pszichés hatása? Volt: nem értettem, hogy miért nemkérdezi meg senki, hogy nade honnan tudtad azok közül, akiknek errõl beszéltem, így nem is mondhattak sztem véleményt arról, hogy a valóságot, vagy nem a valóságot éreztem-e. Jó dolog a kérdezés. Az információszerzés legegyszerûbb módja és megelõzhetõ vele a téves elméletgyártás.
Ahogy azt sem kérdezte meg itt senki x ideje, hogy van-e vmilyen pszichológiai vizsgálati eredményem. Hiba volt. Mielõtt kijelentenek bármit, talán kérdeznének. Sakk, matt.😊😊

"v=s/Δt"
jelölésedrõl kifelejtettem az értelmezést
v(t) volt a kérdés, a pillanatnyi sebesség, ami vektor. Egyébként mindig is, csakhogy jól látható legyen és ne kerülj fogalomzavarba. s-sel a megtett utat szokás jelölni és nem az elmozdulást (eml.: "A sebesség: Az idõegységre esõ elmozdulás."). A kettõ nem ugyanaz. Érdekes is, h észre se veszed, de még egy hsz.-odon belül is 2 képlettel ellentmondasz magadnak.
Viszont Δt-vel nullához tartva (persze mivel, ez már meghaladná felfogóképességed, ezért vegyünk nagyon kicsi Δt-t) megegyezne a kettõ abszolút értéke. Igen, abszolút értékben, mivel az elmozdulás vektormennyiség, az út viszont s≥0 skalár. így tulajdonképpen nem is sebesség-vektort (velocity) kapsz, hanem legjobb esetben is gyorsaságot (speed), ami jelölése idehaza |v|.
Ezen képleted pedig mivel a megtett utat veszi figyelembe és nem az elmozdulást (az elõzõvel ellentétben). Más eredményre is vezet. Itt már legalább nem 0 jön ki eredményre π idõ elteltével. De ez még mindig nem adja meg a sebesség idõfüggését, csupán h átlagosan mennyire gyorsan ment a test, afféle |v| átlagot. Mivel a megtett utat nézed a sebesség irányára vonatkozó információt teljesen elveszted. Pusztán annyit tudsz, h abszolút értékben átlagosan ennyivel kellett menjen (átlag speed), h annyi utat tehessen meg, amennyit veszel az adott idõ alatt. (Megj. ez azért is problémás, mert tetszõleges idõközönként megfigyelt testrõl valójában a megtett útjának mennyiségét nem ismerheted, csupán az elmozdulását, így ez már a valóságban nem egzaktul használható képlet. Egyéb megfontolásokkal is élni kellene, amiket már elõzõ hsz.ban is kifejtettem, + még külön mi kell diszkusszióval kellene eldöntsük a gyorsaságból, h milyen irányú volna, ha sebességként szeretnénk értelmezni)
Remélem sikerül belátható idõn belül továbblépned az általános iskolában tanultakon.

Végül egy kis számolás mert úgyis szükséges gyakorolnod:
Ugye azt várnánk (intuitíve), h amikor félamplitúdóra van a test, a kezdõponttól távolodva és visszafelé ugyanazzal a gyorsasággal halad, nézzük meg a képleted mit ad rá! (legyen t1=0)
leghamarabb t2=π/6 és 5π/6-nál kapjuk a félamplitúdójú kitérést (sin(t2)=1/2). s=0,5 ill. 1,5 ; hiszen 1szer félig felmegy, másszor teljesen felmegy és félig visszajön
|v|átlag=s/(t2-t1)=(1/2)/(π/6)=3/π
|v|átlag=s/(t2-t1)=(3/2)/(5π/6)=9/(5π😉
Ez is jól mutatja, h ezen képleted semmit sem mond a pillanatnyi gyorsaságról. Remélhetõleg már kezded kapisgálni, h hogyan volna használható, amirõl beszélsz és hogy az valójában pont ahhoz vezet, amit már bemutattam neked.

...hozzánemértésüket....

Ebben lehet igazság.
Csak kezd unalmas lenni, hogy mindennemû orvosi vizsgálat, meg szakvélemény nélkül itt dobálóznak a skiziséggel. Merthogy uram bocsá vizsgálatok nem találtak semmit. A pszichológiai mittom én micsoda a jelenség után kb. 1,5-2 évvel enyhe depresszión kívül nem állapított meg semmit (na ja, ha az embernek éveken át szúr meg fáj itt-ott hajlamos rá, hogy elege legyen belõle). De végül is a saját hozzánemüket mutatják meg vele.

Szia!
Sajnálom, hogy beleolvastál a neked címzett trollkodásokba. Mint láttad, néha én is reagálok az írásaikra, de legtöbbször figyelmen kívül hagyom.
Néhány legényke ebben éli ki hajlamait(?) vagy akár így próbálja levezetni a fölhalmozódott érzelmeit? Nem tudjuk. A lényeg úgy is az, hogy át kell lépni rajtuk ha értelmes beszélgetést szeretnénk.

Még egyszer: az égitestek "rendellenes" viselkedése, távolodási sebessége a galaxisokban és az univerzum bármely szegmensében az Általános Árapálytörvénnyel, az univerzum elemei forgási impulzusmomentumának keringésibe való átrendezõdésével igazolható. A bizonyítás a bloggomon van, azt pedig már többször hivatkoztam.
Ennél kevesebbet nem tehetek az Emberiségért.

Nem Albertus korára céloztam, hanem a sajátomra. Nem vagyok fiú. Reagáltam, hogy "anaidféléztél". Rólam beszéltél, hát reagáltam.
Az meg, hogy Albertussal beszélgettünk gondolom neked nem fájt. Az meg, hogy bárki szavaból, írásaiból mennyit hiszek el az én dolgom. A tieidbõl (mivel abban a témában, amirõl mi beszélgettünk sok értelmes hsz-ed nem volt) egy kukkot sem spec. Magánügy. Ugye nem gond, hogy más nem csak kifütyülni tudja a témát, hanem hozzá is szól?

Minden normális is normálisnak tartja magát. Nem meggyõzõ az érvelés. Inkább ostoba vagdalkozás.
Egy balesetbõl meg meg lehet gyógyulni. Olvass utána, ha nem hiszed.

Szerinted folyamatosan hülyeségeketbeszéltem a gv-vel, meg ilyen jelenségekkel kapcsolatban. Hát tedd meg legalább azt, hogy a linkben szereplõ képet megnézed. Nem tûnik fel, hogy hasonló dologról gagyarászom x ideje?

A helyzet végül is az, hogy sem a fizika, sem a csillagászat nem ismerte föl még, hogy milyen mély válságban vannak. Hogy eredményeik nagy része a mérnöki tudományokból eredeztethetõ, elméletileg pedig téves alapokon alkotnak néha jót, néha rosszat.
Találkoznak egy ténnyel, hogy a galaxisok nem úgy távolodnak, ahogyan képzelték, hát kitalálnak valami merõ hülyeséget, hogy "sötét tömegek", a számítógép meg úgy ugrál, ahogy parancsolnak neki. (Kivéve az enyém, annak lelke van).
Így hát magam vagyok kénytelen felvállalni annak a kockázatát, hogy elmondjam a fizikának és a csillagászatnak, hogy kik is õk valójában.
Nektek meg úgy is hiába magyaráznék...

"Írtam, hogy akkor szólj ha megértetted azt, hogy mit jelent a sin(ß)/Δt hányados."
Mellébeszélsz még mindig. Érvekre reagálásod nulla. Teljesen homokba dugtad a fejed. Válaszolok neked, hiszen én megértettem, amit írsz (láthatóan még jobban, mint saját magad), sõt annyira értem, h azt is látom, h annyira gyakorlatlanul vezeted be az ismeretlenek betûjeleit, h azok még félreértésre is okot adhassanak. Ráadásul amikor a nem nyilvánvaló jelöléseidet erõlteted eszedbe sem jutna, h korrektül megmagyarázd õket (ez is a hozzá nem értésedet tükrözi). Persze ettõl függetlenül még mondhattál volna okosat is, csak vhogy nem jön össze neked. Én is sértegetlek (mindezek után meg is érdemled), de legalább hasznos infókat is közlök veled. Neked viszont az üres rizsa a fegyvered. Eddig 3féleképpen is bemutattam neked, h tévedsz, egyikre sem tudtál érdemben reagálni, ekkora lúzerrel sem találkozok mindennap...

Konkrétan:
A kitérés fv-re sin(ß)-t írsz (remélem azt is felfogtad, h ß a helyvektor és az x-tengely közötti szöget jelöli). Ami azt sugallja, mintha a test helyzete nem is függene a megfigyelés óta eltelt idõtõl, ezért ezt a jelölést alapértelmezetten mindenki úgy venné, h sin(ß)=konstans. Tfh. nem vagy tök hülye (sajnos már ez is elég merész feltevés és lövésem sincsen mi az, amivel már tisztában vagy, hiszen még az általános iskolás elemi geometrián alapuló bizonyításhoz sem tudtál hozzászólni) ekkor a ß vhogyan függ t-tõl - segítek megint - ezt úgy jelölik, h ß(t). Emiatt muszáj baszogassalak, mert megint alattomosan sunnyogsz el részleteket.

Mivel egyenletes körmozgásról van szó, ezért ß(t)=φ+ωt; ahol φ a megfigyelés kezdetén, t=0-ban adja a pozíciót. ω pedig a szögsebesség, ami konstans. Csakhogy nehogy megerõltessen téged a számolás (mert láthatóan a szájkaratén kívül más már nem megy) vegyük a φ=0 és ω=1 <1/s mérték1séggel> esetet. Ekkor sin(ß(t))=sin(t).
Illetve A*sin(t) volna, ahol A az amplitudó, de azt is vegyük 1-nek .
Δt pedig 2 megfigyelési idõpont közötti különbséget jelöl (mármint a normális emberek esetében). Vagyis, amikor t2 pillanatban sin(t2)-ben van a test, sin(t1)-ben pedig t1-kor (és értelemszerûen t2>t1-nek veszünk fel). Akkor a két megfigyelt idõpont közötti különbség, Δt=t2-t1 .

"Amikor leírod, hogy például sin(ß)/Δt akkor a sin(ß) az x tengelytõl mért távolságot azaz az Y értéket jelöli, így eleve sebesség a
sin(ß)/Δt azaz v=s/Δt jelentése."
Attól még mert egy távolságot osztasz egy idõ jellegû mennyiséggel nem fogsz sebességet kapni, legfeljebb azzal megegyezõ dimenziójú mennyiséget. Fontos, h összetartozó mennyiségekkel számolj (ezért sem számítható érvnek fentebbi mondatod, hiszen semmilyen analizálást sem végeztél arról, h a hányadoson valójában mit is ír le). De majd segítek bébibogyó, mert látom, h önállóan soha nem kezdesz neki, h értelmezd is azt, amit matematikailag leírsz:
Tehát sin(t)/Δt a téma az általam elõbb kifejtett értelmezésben (mivel te még nem írtál le egyszer sem egy jóindulattal tisztességesnek nevezhetõ értelmezést a változókra, hanem kevered, kavarod õket, ahogyan neked tetszik).
sin(t)/Δt-rõl azt állítottad, h sebességet ad meg. Továbbá, h "A sebesség: Az idõegységre esõ elmozdulás."
Nézzük meg milyen is a te általad leírt sebesség és teljesíti az általad is korábban leírt követelményt! Kíváncsi lennék, h mennyi a sebesség t2=π/2 idõpontban (a mértékegységeket lehagyom, nehogy bezavarjon neked a sok betû), amire egy konkrét értéket várok, hiszen az hogy én mikortól figyelem a testet nem befolyásolja, h az éppen milyen tempóban és milyen pályán mozog (mikor hol van és mennyivel megy).
sin(t)/(t2-t1), Tfh megint, h nem vagy totál GYP-s és t-re t2-t írnál be.
sin(t2)/(t2-t1) No, de mennyi legyen az a fránya t1? Egyedül a 0s tûnik helyes megoldásnak, hiszen csak ekkor adhatná sin(t2) a (t2-t1) alatti elmozdulást és a nevezõ az alatta eltelt idõt. A többi eset értelmetlennek tûnik, hiszen akkor már nem összetartozó értékekrõl volna szó.
sin(t2)/t2=2/π-t számolunk. Nah de ennyivel megy a test t2-ben? Dehogy. Hiszen eddig csak annyit tudtunk, h sin(t2)=1 kitérést tett meg t2=π/2 idõ eltelte alatt. Tehát a hányados legfeljebb azt mondja meg, h ha egyenletesen 2/π sebességgel ment volna a test π/2 ideig, akkor szintén odáig jutott volna. De ebbõl mi tudjuk egyáltalán, h mennyivel ment a test bármely idõpontban? Nem. Hiszen akárhány sebesség-idõ grafikont fel tudnánk venni, aminek az átlagsebességére ennyi jönne ki. Sõt még olyat is felvehetnénk, h az átlagsebességgel soha ne is menjen a test (idõ feléig 1,5szeres másik feléig 1/2szeres sebességgel).
Vagyis lényegében a képleted arra jó, h bizonyos kezdeti feltételek mellett átlagsebességet számoljunk vele. Meg tudtuk ezáltal bármivel is többet a test tényleges mozgásáról? Nem. Ugyanúgy a pozícióját és az eltelt idõt ismerjük és hogy ha egyenletesen mozgott volna, akkor mennyivel kellett volna neki, h odajusson, ahol éppen van. Ha pedig megnéznénk t2=π-ben az átlagsebességet, akkor 0-t kapnánk, vagyis mintha nem mozgott volna test. Márpedig tudjuk, h mozgott és h abban a pontban is mozog. Már bõven láthattuk, h van egy semmitmondó képleted.

Tegyük fel, hogy (ha ezt sem tudtad volna: ennek a rövidítése a Tfh.) a test nem változtat hirtelen, ugrásokban sebességet, hanem szépen folyamatosan változik, legfeljebb néha (számunkra) gyorsan. Ami egyébként jól egyezik a tapasztalatokkal.
Tfh. már megértetted és rájöttél arra, h célszerû volna t1-et változtatni (h többet mondhassunk a mozgásról), hiszen csak az adott kitérésre jellemzõ átlagsebességet tudjuk számolni, így ha nagyon kicsi (infinitezimális) szakaszon levõ átlagsebességre volnánk kíváncsiak (ha majd merész leszel és megérted odáig a dolgokat, akkor egy pontra is értelmet nyer majd), akkor t1 és t2 minél közelebb kell legyen. Méghozzá célszerû annyira közel, h elmondhassuk: a sebesség gyakorlatilag (számunkra érdekelt pontosságon belül) nem változott ezen idõtartam alatt. Persze durván is számolható mindez (az én ábrámon Δt-ket 0,1-nek vettem), de minél kisebb Δt-ket veszel fel, annál pontosabb ábrát kaphatsz a sebesség idõfüggésérõl. v(t)-nek jelölik, FYI.

Ekkor még mielõtt nekiesnél darabolni a fv-t és értelmezni kis darabjaira a sebességet (h megmondhasd a kis darabok megtétele alatt mennyi lehetett a sebessége), ne felejtsd el, h az elmozdulás a t1≠0 esetekben már nem sin(t2), hiszen ezen esetekben sin(t1)-rõl t2-t1 idõ alatt csupán sin(t2)-ig tért ki a test, azaz az elmozdulása: sin(t2)-sin(t1)

Szépen elvégezheted még egy mezei excellel vagy calcal is a számításokat (én ezt próbáltam sorvadó agyadnak bemutatni a korábbi hsz-omban). Annyi jelölésbeli módosítással, h t1 helyett t-t írtam és mivel Δt=t2-t1, ezért t2 helyett t+Δt -t.

Miután ábrázolod az egyes szakaszokra értelmezhetõ sebességeket nagyon nem szinuszos, hanem koszinuszos fv-t fogsz kapni (ahogy be is mutattam). Az ábrámon számolt adatok enyhén pontosabbá, korrektebbé tehetõk, de a jellegen nem változtatna semmit, akkor meg értelmetlen fáradni vele.

Ennél szájbarágósabban már talán nem is lehet elmagyarázni. Szal, ha nem érted meg lehet jobb volna, ha a mesekönyveknél maradsz. Biztos azok is vannak az öregek otthonában...

Ja persze 😄
Bizonyítottan mellébeszélsz már megint.

Szerintem semmi érdekes nincs olyan szavakban amiket te találsz ki.

Az árapály jelenség modellezése egyáltalán nem probléma. Csak neked, mert valami mást képzelsz a helyére, mert te minden helyére mást képzelsz mint a mi van.

Egy szinttel odébb adódnak a problémák mint ahol kotorászol.
Igazából az anyagmodellek jelentik a problémát. Az ami bonyolult hogy különbözõ halmazállapotú és mechanikai jellemzõjû anizotróp anyagokra milyen hatással van az az erõ amit egyébként nagyon egyszerû kiszámolni.

De ezt is írtam már, de ha nem fogadja be az agyad az infót, arról én már nem tehetek.

No, ezt elmomdtam, most már megyek sziesztázni. (az meg mi a frász?)

A Hubble jelenséget bizonyítottan az univerzum árapálya okozza! A forgási impulzus keringési impulzusmomentummá való alakulása, ami általános érvényû, a bolygókra is. És egy kavicsra is igaz, legfeljebb az rövid idõtávon elhanyagolható.

Úgy a hogy le van írva.
Te vagy az aki mindent másképp ért mint a többiek, nem én.

Árapályerõk nem érdekelnek senkit!

Érdekes lehet az árapály surlódás, az árapály nyomaték, a deformáció, a teljesítmény, a munka, még az árapály púp is, ami szintén kétpupú, mint a teve, amelyiknek az egyik pupja a hasán van, csak az erõ alig érdekes.

Képzeld, a piramis építõk is nagy piramist építettek logarléc és számítógép nélkül, illetve azon görgették a köveket. Persze hogy lehet számolni, némely eredmények csodálatosak.
De lehet, hogy lehetnek még csodálatosabbak is?

Vagyis mondd el, hogy te hogyan értelmezed a Poyting sokféle sûrûségûnek nevezett vektort. De ne beszélj mellé, inkább hallgass.

LOL

Hát igen, írtál 200 oldal hülyeséget, én meg írtam egy képletet ami alapján az árapályerõk számíthatók.