Szerelem első látásra?!?!

Én 25,5 õ 20,5.Miért?

Gondolom ha valakivel már "megtörtént" akkor ott van a fejében a következõ kapcs-ban is hogy "na itt mikor fog ez bekövetkezni".

20,5 éves.Tudatlanságot úgy értem hogy nem tudja mit akar mert nagy a kisértés az új dolgok iránt pláne hogy látja van akinek jó úgy,de egyben ott az eddigi kapcsolata is amit nem ráérésbõl csinlta eddig.Mert azért gondolom eddig is lett volna már lehetõsége rá csak valami visszatartotta.

Figyelj, én nagy valószínûséggel fiatalabb vagyok az exednél, szóval, erre nem tudod fogni... Tudatlanság? Hát, lehet, nem tudom, nem ismerem. De a helyedben én akkor is hagynám, mert az újrakezdés már nem lesz olyan, ahogy te azt szeretnéd...

"Ennyi erõvel senkinek ne legyen párkapcsolata mert mindenkiben ott van hogy a másik bármikor..."

Csak tudod a "megtörtént" és a "talán nem fog megtörténni" között kurvanagy a difi.

Nagy cucc.
Majd lesz jobb, mással.
Semmi értelme a belõlünk egyszer már "kiszeretett" vagy összezavarodott emberrel újrakezdeni. Egyszerûen azért, mert csalódtunk benne. Megbántott, fájdalmat okozott, amit mi VISZONT sosem tennénk Vele. Itt bukik meg a dolog.
És ott a másik alapigazság, hogy: aki egyszer hazudik/megcsal/elhagy/etc. az másodszor is megteszi/megteheti. Csak az elsõ nehéz...
Köszi, én már tudom ez milyen, és nemkérek ilyen felszínes dolgokból többet soha.

csak erdeklodeskepp, te mennyi és õ mennyi idõs?

Igen de így én sem neki sem magamnak nem tudom bebizonyítani hogy azok a kicsiny okok nem olyan nagyok,sõt.A többi viselkedését meg talán lehet a fiatalságára tudatlanságára hirtelenségére írni.

Hát, ha valaki szakít velem, aztán újrakezdjük én már nem tudok megbízni benne. Na, meg a rózsaszín felhõk hiánya...
Ha pedig nem beszélte meg veled a dolgokat, inkább szakított, akkor nem is érdemes újrakezdeni, mert ha újra problémája lesz, a beszéd helyett megest elszalad. 😞

Ennyi erõvel senkinek ne legyen párkapcsolata mert mindenkiben ott van hogy a másik bármikor...Itt nem a megbízásról van szó teljesen.Inkább azon dolgokoról amiket az õ elmondása szerint már nem nézett jó szemmel.Nem a bizalmamat játszotta el.

És meg tudnál bízni benne, ha mégis újrakezdenétek? Nem lenne mindig az benned, hogy "mikor gondolja meg magát?"?
Ezen is gondolkodj el, mert fontos kérdések.

Nem is irányítani,hanem ráébreszteni arra még idejében amit ha késõbb magától tesz meg akkor már azzal magának is rosszat tesz akár a jövõjére nézve is.

Ez így van, de ezt nem neked kell megtenned, asszem, ezt is említettük már. Ha te vezeted rá, akkor késõbb csak arra tud majd következtetni, hogy irányítani próbálod, és annak megint nme lesz jó vége.

Ok de neked ez nem az elsõ szakításod volt gondolom,de neki igen.És ha ezt teszi velem így viselkedik velem szemben mert ez a jó +oldás (szerintetek is) ezt magától nem tudja hacsak valaki felvillanyozta vagyis befolyásolta.

de nem fogja, mert titkon azt várja végig, hogy hívja a lány, hogy gyere.
már mondtam, de: büszkeség, vazki!

Szerintem elõbb ki kéne hevernie, aztán úgyis jön az új lány, szerelem, ha akarja, ha nem.

Tudod, a sok kicsi gond vagy egy naggyá, vagy megoldhatatlanná növi magát, sõt, mi több, sérelemmé.
Mi sem üvöltözve-átkozódva váltunk el, épp ellenkezõleg: ölelkezve-sírva-bánva. Szeretjük egymást - õ is engem, ez biztos -, de jelenleg nincs értelme az együttlétünknek. Jól döntöttünk. Mielõtt eldurvult volna a helyzetünk, szakítottunk, és barátok maradtunk. Eddig nem is írtam, mert nem tartottam fontosnak, de augban együtt megyünk egy fesztiválra. Tisztában vagyok azzal, hogy bármi megtörténhet, mégsem számítok semmire. Még az is lehet, hogy csak a buli elején, s utána, 5 nap múlva, a buli végén találkozunk, volt már ilyenben részem, de ez nem ide tartozik.
Valszeg, a buliig nem is fogjuk keresni egymást... Azaz, én biztos nem fogom keresni õt. Ha õ keres, nem mondok nemet a találkozásra, de tudom, ha én keresném, az felesleges lenne.
Nem szeretném még egyszer elmondani, hogy te is tedd ezt. Hagyd pihenni, gondolkodni. És ne reménykedj túlzottan, ne éld bele magad semmibe. Így sokkal könnyebb dolgod lesz, hidd el.

Nem ismered a lelki világomat fõleg nem ebben a helyzetben és nem visz rá a szivem és a lelkem.Meg mivel nekem nem volt szükségem rá így ez is nehezn megy.

ennyi idõ alatt már hány új csajt megismerhettél volna :|

Értem csak nekem nem ismi mondta hanem õ személyesen 2szer is hogy +fogkeresni.Ha kézzel-lábbal ellenkezne,akkor tudatosan kerülne,1valamit tudatosan csinál (sztem) hogy magától nem keres semmilyen formában bár ha azt mondta fog akkor érthetõ talán.Nincs sérelem részemrõl csupán annyi hogy picit kihagyott a döntésébõl,részérõl sem igazán sérelmek vannak hanem picike kis nem tetszõ dolgok amik viszont eddig nem okoztak gondot,és sokak szerint szinte nevetségesek ilynek vannak máshol is.Szóval ha eddig át tudott rajtuk esni/suhanni akkor most valamiért nem és ha ezt belátja magának akkor...

Ahoz, hogy mindketten kiheverjétek a sérelmeiteket, évek is kellhetnek. Pont ezért nem szabad arra támaszkodni, "hogy majd egyszer talán újra". Én is rohadtul szenvedek, szabályos fizikai fájdalmam van keblencem hiányától (konkrétan görcsöl az egész testem), de akkor sem számítok feleslegesen arra, hogy tudomisén, egy hónap múlva megkeres. A lelkem legmélyén vágyom rá (nem is szeretném, ha nem vágynék rá), de azt is tudom, hogy sürgõsen ki kell vernem a fejembõl, és tovább kell lépnem.
Ugye, pénteken mondta az egyik közös barátunk, hogy számítsak arra, hogy megkeres. Nos, azóta sem keres, de már nem is számítok rá. Élek, bár nehezen, de nem számítok a hívására.
neked is így kéne kezelned a dolgokat. Tudom, nehéz, és fáj, de beláthatod, ugyanazt érzem, amit te, nem a levegõbe beszélek, és jelen helyzetben nem a múltat hozom fel érvként, hanem a kegyetlen jelent.

Kicsit visszább írtam hogy vannak olyan esetek is amikor az a helyzet áll elõ mint nekem majd x idõ múlva újra.. szép eredménnyel.Vagyis amit írtok nincs "kõbe vésve" de azért olyan is van.És ha most azokban az esetkeben szereplõk is úgy álltak volna a dolgokhoz mint most írtok ti akkor nem lett volna nekik az ami végülis lett.

De gondolom téged is a szived hajtott és mivel nincs 2 egyforma kapcsolat úgy nincs 2 egyforma csaj sem.Csak általánosságban lehet beszélni.Csak azért mert +döglött a lovam azért a szomszédnak nem biztos ugyanabban fog,pláne mert a tünetek el is térnek.

Pontosan. Nekem is ez volt...folyamatos kérdezgetések, meg a "biztos már nem szeretsz"-ek, aztán ebbõl lett elege és megint vége. A jó hogy nekem sem volt szar mert már nem a rózsaszín felhõs kapcsolatnak lett vége....
Semmi értelme újrakezdeni. De ezt csak az tudja aki egyszer megpróbálta, dejó lenne ha más hallgatna ránk és tanulnia a hibáinkból, mert mi hülyék csak a sajátunkból tanultunk...

Így ahogy mondod.
Ráadásul ott van az a tényezõ is, hogy ilyenkor aztán a megbántott fél sokkal érzékenyebb a különbözõ reakciókra, árgus szemekkel figyeli a párjának minden rezdülését, hogy vajon mikor érezni rajta megint azt, hogy esetleg nem jó neki újra valami, hogy valamivel baja van, hogy vajon tényleg õszintén szeret-e, hogy vajon el fog-e hagyni újra?
És ez általában pontosan ahhoz vezet, amit a szenvedõ fél ilyenkor olyan nagyon el szeretne kerülni, hiszen bizalmatlan lesz, mindenre rákérdez, holvoltál, mit csináltál, miért vagy ilyen, stb...
És ez a másik felet egyre jobban fogja zavarni, így idõvel megúnja a dolgot és újra kilép a kapcsolatból.
Ergo senkivel soha nem érdemes újrakezdeni. Soha!!!!

Az újrakezdések után nincsenek rószaszín felhõk. Az elõzõ kapcsolatomban erre rájöttem, pont ezért nem akarom most újrakezdeni a "legújabb exemmel". Már semmi sem lenne olyan, mint a szakítás elõtt. Mindig attól félnék, hogy "ugyan, mikor gondolja meg magát megint, és dob ki?". Szal, tényleg nem érdemes. :S

Gondolkodj el azon hogy mi lenne jobb, egy 5,5 éves kapcsolat olyan folytatása hogy "na jóvan akko folytassuk", de már nem az mitn az elején, vagy oedig bizonytalan ideig szenvedés, egyedüllét, aztán egy új rózsaszín felhõs hihetetlen boldog kapcsolat? Mert úgyis jönne, csak várni kell. Én is már elég régóta magányos vagyok, de tudom hogy megint jönni fog egy csaj akivel nagyon egymásba leszünk gabalyodva és boldogok leszünk. Szerintem tovább kéne lépned a megszokottól. A magányosságot meg barátokkal, ismerkedéssel, lehet enyhíteni.........

A "hagy magad sodródni az árral" nálam nem gyengeséget, hanem pont az ellenkezõjét, a bátorságot jelenti, mert ismerem a volt barátomat, és tudom, hogy állna a dolgokhoz. K*rvára lesz@rná, bármit mondanék is neki. Ilyenkor kell tovább lépni, akármilyen nehéz is.
Scheri, mivel az exed valóazínûleg maga sem tudja, mit akar, hagyni kéne rájönni, mert ha te arra vezeted rá, hogy vissza kéne mennie hozzád, akkor sem tartana sokáig a dolog. Sokszor mondtuk már neked KillAirrel és Dr. Johnsonnal, de még mindig nem akarod elhinni. Tudom, hogy nehéz, de tényleg hagynod kéne. Tovább lépni, végleg. Szépen lassan el fog múlni a hiányérzet is. A szeretet soha, de annak nem is kell. 5,5 év hosszú idõ, és valóban sokkal nehezebb feldolgozni, mint 6 hónapot, de gondolkozz el egy kérdésen:
Biztos, hogy halálosan szerelmes vagy, vagy csak a megszokásból való kiszakadás bánt ennyire?
Nagyon jól gondold át, és akkor te is rájössz, mi a helyzet, talán még könnyebben is megbarátkozol a helyzettel.

Szerintem tökmindegy, ez annyit jelent hogy nektek erõsebb volt a kapcsolatotok, bár gondolom nem 17 éves vagy szal érthetõ hogy komolyabb a dolog, de azért 5,5 év után is vége lehet egy kapcsolatnak. És ez a bizonytalanság már inkább a végét jelenti....

Néhány oldalon keresztül visszább követítem a dolgokat nem tudom olvastátok-e.

Ok de nekem 65 hónap után lett ez,5,5 év az nem 6 hónap.Vagyis ha nálad 0,5 év után kijöttek azok a dolgok amiket nem szerettettek 1másban akkor érthetõ,na de ha 5,5 évig ezzel nem volt baj nálam akkor?Olyan meg nincs hogy ilyen sokáig tûri azt ami nem tetszik neki.

Szerintem hagyd. Azért nehogymár azt csináljon veled amit akar. Hidd el a buzi szerelem miatt én beleestem abba a hibába amibe remélem te nem fogsz. Barátnõm 6 hónap uán szakított velem a nem szeretlek már szöveggel és ennyi. Aztán kiderült hogy mivel megváltoztam a jó irányba esetleg megpróbálhatnánk újra, egyszer, de még nem most, mert ki akarja élni magát. Fú de örültem vártam a pillanatot amikor újra összejövünk csak annyira elvakultam hogy nem kérdeztem emg magamtól hogy: ki ez bazz? Szétpasizza magát aztán utána visszajön hozzám mert ha már nincs ló jó a szamár is? Aztán újra összejöttünk. 2 hónapig elvoltunk de nem az a rózsaszín felhõs boldog kapcsolat volt amire én emlékeztem és én számítottam, emiatt más lettem, megint szakított velem. Mostmár lesz@rom, keresek mást.
Csak azért írtam le, hogy sajnos, aki szerelmes és elhagyják nagy reményekben él hogy hátha újra és nagyon jó lesz, de igazából, csak nem bírja kimondani, hogy vége, és fél belekezdeni az újba. Barátom szerintem felejtsd el ezt a csajt, és keress újat aki tisztel, mert ezzel már soha nem elsz az a kapcsolat amire te számítasz, higyj nekem.

bocsi.akkor sztem vedd szimplán úgy mintha szakítottatok volna,és akkor legalább kellemes meglepetésként érne ha mégis szeretné újra.elhiszem h nem könnyû,de egyszer úgyis vége van mindennek.

Másnak azt mondja hogy "ezt szeretné most csinálni szerinte ez a jó" és nekem is azt mondta hogy majd fog keresni mert még kell neki kis idõ.

sziasztok.bocs,de ez a hozzáállás h "hagyjad magad sodródni az árral" meg ilyenek,sztem a gyengeségbõl a kockázat felvállalásának hiányából adódik.amúgy meg szerintem scherinek egyszerûen fel kéne hívnia egyszer a lányt és úgy kérdõre vonnia h most már szeretné tudni h õ mit akar,mert addig nem tud továbblépni.ezt a csajnak is meg kell értenie.aztán ha nemet mond akkor sem dõl össze a világ,talál mást.amúgy meg megtaláltam a csajt ,akit kerestem iwiwen és beszélgettünk msnen,és remélem majd ki fog alakulni vmi 😊

Számba kell venni igen de amíg lehet rajta változtatni hogy ne legyen késõ,addig kellene.

Hát, igen, ezt is számba kell venni.
Én rájöttem, hogy már nem fogadnám vissza keblencemet, semmiképp sem. Túl sokat változtunk egymás miatt, és a barátaink jó részét elvesztettük egymás miatt, és én rájöttem, hogy senki nem érdemel belõlem annyit, hogy elhagyjam a barátaimat, akik tényleg ott állnak mellettem jóban-rosszban, és úgy szeretnek, ahogy vagyok, nem várják el, hogy változzak olyanná, amit álmaikban vágytak.
Errõl pedig egy haiku jutott az eszembe, az egyik kedvenc költõmtõl:
"S ha addig élek is:
Inkább engem hagyj el,
Mint önmagad, Kedves..."

Igen azért is nem keresem mert van 1 határ amit próbálok tartani mert most megint jönnek a hiányérzetek stb.Csak a rájövés nehogy akkor következzen be amikor már nem tud visszafordulni bármi okból.

Pont ezért kell hagyni, hogy magától jöjjön rá. 😊

Ha tudod, hol a határ, akkor nem.
Én már rég a híd alatt lehetnék, mert mindig sodródom az árral, és nem vagyok, sõt! Az érzelmi gondjaimat leszámítva tökéletes az életem... De hát, az érzelmi gondok maguktól oldódnak meg, tehát nem érdekelnek, innentõl kezdve joggal vallhatom boldognak magam.

Igen de ha tudok tenni azért hogy a jobbik történés következzen be vagy legalább fel lehetne mutatni a következményeket az már 1fajta belátásmódra sugall.Csak ugye a másik vakságán múlik,ami a vesztét okozhatja.

Már, bocs de ez az "Élj a mának" életérzés egyenes út a híd alá(nõknek a sarok)!

Nyugodj meg, nem vagy ezzel egyedül, nálam is ez a helyzet. Csak, én már tapasztalatból is teszek az egészre, hagyom magam sodródni az árral, majdcsak lesz valahogy. 😊 Ki vagyok bukva, nem is kicsit, és ha nem lennének a barátaim, akiknek kibeszélhetem minden kínomat-bajomat, akkor már rég felkötöttem volna magam, vagy hasonló dolgok.
Élj a mának, és semmiképp se bánkódj a múlton... Aminek meg kell történnie, úgyis meg fog, bármit is teszel ellene. 😊

A 4. ponttal én is így vagyok csak ehez idõ kell és még õ sem tudja mennyi.Egyrészt a megkereséshez másrészt ahoz hogy rájöjjön nem teljesen úgy van a világban minden ahogy õ ezt elképzeli.Gondolok itt a jelenlegi cselekedeteire és hogy ahogy most látja a világot az csak pillanatnyi (csak nem tudja meddig tart).

Igen de nagyon nehéz,újra rámtör a hiányérzet iránta és azon dolgok iránt amiket 1ütt csináltunk.És az a tudat hogy nem tudom hol van mit csinál stb.Nem igaz hogy nem érdekli õket a mi sorsunk a mi lelki világunk ha eddig nagyon is érdekelte õket.Pár 7 alatt nem lehet ekkorát válltozni még ha akar is az ember vagy ebben támogatják.Ráadásul nálam elõjelek nélkül.

Jól teszed, így kell ezt. 😊 Ha akar vmit, akkor úgyis keresni fog, addig is, éld az életed... Nélküle.

Látom, megint nem érted, mit írkálok nagy buzgalmamban.
1. Nem akartam sírni elõtte, de kibuktam.
2. Ettõl nem érzem magam különlegesnek, sõt!
3. Nem szántszándékkal részegedtem le, és továbbra sem áll szándékomban, a tegnapi nap épp így jött össze.
4. Semmi olyat nme mondtam az exemnek, ami arra utalt volna, hogy jöjjön vssza hozzám, ilyet nem is fogok tenni. Majd ha akar, rájön, hogy kellek neki vagy sem. Már nem érdekel, van jobb dolgom is a siránkozásnál.
5. Köszi, meglesz, csak végre komolyan is össze kéne állnunk próbálni... 😄

Gondolom 1ikõnknek sem azért mondták mert nem fog,legalábbis nálunk a becsület és a tisztesség alap elv.Csak kérdés mikor.

A 7en én sem kerestem nem vártam,õ mondta fog keresni.

Mindenki vesztett el már valakit, és mindenkinek vannak családi balhéi! Ez nem tesz téged különlegessé, rádásul elég gáz ezzel magyarazáni a dolgokat... Szerintem nem a legjobb megoldás a lerészegedés, meg a másik elött sírás, könyörgés, egymás ölelgetése. Bár fele tudja, vannak emberek akik akkor érzik, hogy élnek, amikor saját magukba rugnak nagyokat. A zenéléshez, és mindenhez sok sok sikert!