A Biblia értelmezése

A pogány szóról egy kis ismertetõ:

Elõször nézzük meg, mit is jelenthetnek az olyan kifejezések a XIV. századi (Anjou-kori) tudós klerikus szóhasználatában, mint pogány vallás, pogány szokás, vagy - Vata fia Jánosra vonatkoztatva - apja vallása, illetve a már krónikásunknál is idézetként szereplõ õsatyáik tévelygései. Hogy tisztábban lássunk, érdemes visszalapozni a Corpus Jurisban I. Endre királyunknak addig a rendeletéig, amelyben megparancsolta, hogy minden magyar avagy jövevény Magyarországon, ki a scythiai õsi pogány szokást el nem hagyja, Jézus Krisztus igaz vallására nyomban vissza nem tér és nem hallgat a szent törvényre, melyet a dicsõséges István király adott vala, feje és jószága vesztésével bûnhõdjék. (Magyar Törvénytár: Elsõ Endre parancsolatja vagy rendelései.) Tehát nevet is tudunk adni az õsatyák tévelygéseinek, s ez így szól: a szkítiai õsi pogány szokás. A nyereség azonban egyelõre csak látszólagos, valójában inkább a feladat-csomagunk gyarapodott egy újabb tétellel. Most már nem csupán a pogány kifejezést kell megmagyaráznunk, hanem azt is, mit jelenthet az adott összefüggésben a scythiai jelzõ.



Menjünk hát sorban.


Egyszer már alaposan meg kellene vizsgálnunk - írja László Gyula egy 1976-ban, az Új Írásban megjelent tanulmányában (Különvélemény õsvallásunkról) -, hogy mit is értünk »pogány« voltunkon? Mit jelent ez a szó? Úgy látom, csak negatívumot, azaz: »nem keresztényt«!... Ebbõl következõleg »pogány« voltunk egyelõre tartalom nélküli álomkép, amelyet mindenki úgy képzel el, ahogy s amilyen párhuzamok alapján jólesik neki. (László 1990. 160-161. o.) Járjunk hát utána alaposabban a kérdésnek: mi mindent is jelenthet az a szó, hogy pogány`?

A kifejezés latin eredetijének, a paganus-nak az alapszava, a pagus, Páriz Pápai Ferenc 1782-ben Nagyszebenben kinyomtatott szótára szerint egyetlen jelentésû, ez pedig: Falu. Az ókori latin nyelv szókincsét egybegyûjtõ újabb kori szakkönyv (Györkösy Alajos, 1984.) kínálata bõségesebb: 1. járás, kerület, vidék; 2. község, falu. Ebbõl fakadóan a paganus jelentései ez utóbbi szakmunkában: mint melléknév 1. falusi; 2. pogány; mint fõnév falusi ember. Páriz Pápainál: melléknévként Falusi, Falun-való, fõnévként Kûl- földi, Paraszt. Item. Pogány, Nem Keresztyén. Ugyanitt további származékszók is találhatók: paganicus = Falúbéli, Kûl- földi, illetve paganalia = Falusi Egyház napok, Ünnepek, Butsú járások.

Elsõ nekifutásra bizony eléggé meglepõ felismerésig juthatunk el. Eszerint a pogány megjelölés a falusi, a paraszti) szinonimája a klasszikus szóhasználatban. Ugy is mondhatnánk, némi aktualizálással: egyfajta antik népies-urbánus kettõsségben a pogányság a népiességnek feleltethetõ meg. Mindazonáltal egy ilyen feltételezés nem sokat érne, ha nem tudnánk megtámogatni más forrásokból származó érvekkel.

Lássuk, a szó mai, szigorúan vallástörténeti értelmében vett pogányság vajon mit jelenthetett eredetileg, azoknak a száján, akik a rá vonatkozó keresztény szóhasználatot kialakították. Forrásunk ezúttal az Újszövetség lesz, annak is az utolsó könyve, az Apokalipszis. Kiemelt példamondatunk a 2. rész 26. versében olvasható, Károli Gáspár modernizált fordításában eképpen: És a ki gyõz, és a ki mindvégig megõrzi az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a pogányokon... ! Az eredeti görög szövegben a mi pogány szavunknak megfelelõ helyen az ethnosz szó áll, ennek a jelentését pedig a Dr. Kiss Jenõ szerkesztette Újszövetségi görög-magyar szótár így adja meg: nem, nép; tá ethné= a pogányok (pogány keresztények) szemben a zsidókkal... Az 1875-ben Sárospatakon kiadott Soltész Szinyei-féle ógörög-magyar szótárban a megfelelõ tételnél még ezt találjuk: sokaság, sereg, csoport, nyáj, falka; nép, néptörzs, nem, nemzet, nemzetség; tá ethné: népek, pogányok; ugyanitt az ethnikosz származékszónál: népi, népies; külföldi; pogány. (Az Újszövetségbe ez utóbbi választékból már csakis a pogány, mint nem-zsidó jelentésárnyalat örökítõdött tovább! - vö.: Dr. Kiss Jenõ, i.h.)
Nyilvánvalóan az ethnosz megfelelõjeként ruházódott fel a latin gens=nemzetség szó már a maga többes számú alakjában is a gentes=a pogányok (Páriz Pápai) jelentéssel, hogy azután származékaiban ilyen jelentésváltozatokat produkáljon: gentilis=egy nemzetnek túlajdona, pogány (uo.) ; gentilis= egy nembõl-valók, egy nemzetûek, pogányok (uo.); gentilitas=nemzetség, pogányság (uo.) .

Újból megtaláltuk tehát az imént rekonstruált népies urbánus kettõsség népi-népies, sõt nép-nemzeti elemét is a pogányság ókor óta folyamatosan vezetett káderlapján.

Ha ezek után az újabb kori indoeurópai nyelvekben is utánanézünk címszavunknak, akkor rendre visszacsatolódunk a fenti szinonima-láncolatok egyikéhez vagy másikához. A francia nyelvben például gentil, mint melléknév, egyszerre jelent pogányt és csinosat, takarost; fõnévként viszont nemes embert ( Újváry Béla, 1903.). Angolul a neki megfelelõ gentile szó jelentése viszont a modern zsebszótárban már csupán ennyi: nem zsidó ( Országh László , 1977.). Mindkét kifejezés, illetve jelentésük láthatólag az újszövetségi nemzetek=nem zsidók, nem-zsidókból lett keresztények stb. formulázásra megy vissza. (Vö.: Pál apostolnak a Rómaiakhoz írott levele, 2:24; 3:29-30.) Õsforrása pedig még ennél is korábbi idõszakban, az Ószövetség szóhasználatában lelhetõ fel. Az Ótestamentumban a gôjîm gyûjtõfogalma azoknak a népeknek, akik Isten népétõl (héberül ãm) különböznek (RGG., Heidentum címszó). A pogányság ebben a megközelítésben tehát - az RGG. jó nevû szerzõje, G. G. Diehl szerint - eredetileg a gój-ság szinonimája.

A német fejlemény ezzel szemben mintha a latin pagus-hoz igazodnék: ugyanaz a Heide szó jelenti, hímnemû névelõvel a pogányt (fõnévi értelemben), mint nõnemûvel a pusztaságot ( Halász Elõd , 1960.).

Az igazi meglepetést mégis az orosz szótár tartogatja számunkra ( Gáldi László , 1974.). A magyar-orosz részben keresgélve a pogány szó megfelelõje után, ilyen alakzatra bukkanunk: jazicseszkij. Ennek az alapszava pedig nem valamiféle falu, puszta vagy nép, nemzetség, paraszt stb. jelentéssel kínál meg bennünket, hanem azzal, hogy - nyelv (jazik)! Származékai közül érdemes szemügyre venni néhány árulkodó tételt: jazicsesztvo= pogányság ; jazicsnyik= pogány (férfi) - viszont jazicsnij= nyelv (például jazicsnije misci= nyelvizmok); jazicsók= nyelvecske... nyelvcsap stb.

A rejtélyesnek látszó jelenség megfejtéséhez a kulcsot ezúttal is alighanem az ókori görög-latin szóhasználatban kereshetjük. Az idegen, vidéki, durva, paraszti jelentés láncolaton át ugyanis nemcsak az ethnikosz, illetve gentilis szavakhoz lehet eljutni, hanem a hasonló értelmû barbár - görögül barbarosz, latinul barbarus - szóalakhoz is, és akkor a származékszavak között már a nyelvi sajátosságokra utaló jelentésárnyalatok is felbukkannak. Például: görögül barbaridzó= barbárként viseli magát... idegen nyelven beszél (az idegen nyelv itt nem-görög nyelvet jelent! - P.G.); barbariszmosz= idegen nyelven beszélés, hibás beszéd ( Soltész-Szinyei ); latinul barbaricus= idegen nyelvû, paraszt, kietlen ; barbarizo= parasztúl szólok ; barbarus= szólásban parasztos, nem nyelvünkön szóló ( Páriz Pápai ).

Ha most már össze akarjuk foglalni a szótárazás során nyert tapasztalatainkat, akkor azt kapjuk, hogy aki pogány, az deficiószerúen a következõ sajátosságokkal rendelkezik: idegen (külföldi), vidéki, falusi, pusztai, népi, paraszt(i), nemes, nemzetes (nemzetséghez, illetve nemzethez tartozó}, csinos (megnyerõ😉, nem zsidó (gój), illetve nem zsidóból (gójból) lett keresztény, és végül: valamilyen - közelebbrõl meg nem határozott, de nyilvánvalóan fontos - kapcsolatban áll a nyelvvel, mint olyannal, a szónak tovább nem szûkített, de utalásokból kikövetkeztethetõ értelmében (tudniillik hogy olyan nyelven beszél, amelyik nem az õt pogánnyá minõsítõ személy vagy embercsoport saját nyelve). Nyelvében és a pogány - mondhatnánk az utolsó tétel parafrázisaként, alig esvén túlzásba, hiszen, mint láttuk, a pogány szó egyebek közt nemzetit, nemzethez tartozót is jelent, s így a mondat torzulásmentesen fordítható át abba az ismerõsebben csengõbe, hogy nyelvében él a nemzet.

link

uhh, ez helyett, természetesen Õ !!

Na meg azt is nehéz kétezer év távlatából megítélni, hogy mennyire kellett Szent Istvánnak a saját vallását feladnia. Sok kritika éri a kereszténységet, hogy szívesen olvaszt be "pogány" ünnepeket, és nem véletlenül ajánlotta Szûz Mária oltalmába az országot, ez egy az egyben megfeleltethetõ Boldogasszonnyal. Aztán a csodaszarvasra utaló látomások is szerepelnek a képes krónikában, amit a XIV. században írtak.

Tudtommal az egyházszakadás 1054-ben történt meg. Egyébként ezt nem értem miért nekem mondod.

A keresztény vallásban Tízparancsolat van. A judaizmusban-zsidó vallásban Mózes viszont nem parancsolatot nyújtott át népének, hanem törvényt, s ha jól tudom nem volt tíz sem belõlük, de ez lényegtelen.

Szent István nem alázott meg senkit, pragmatikus ember volt, aki felismerte, hogy ha meg akar maradni népével együtt a térségben, akkor fel kell adniuk saját hitüket, vallásukat. Az akkori Európában nem lehetett megmaradni így, nem tûrte semmilyen nagyhatalom, sem a NRB sem Bizánc, akik egymással vetélkedtek azon, hogy melyik térítsen, és melyik kerítse hatalmába az országot. A kérdés tehát inkább az, hogy Szt.István miért a római keresztséget vállalta, s miért nem a bizánci ortodox görög-keletit?

Jézus születésének bibliai története nem tény. A Biblia teológiai vallási gyûjtemény, irodalom, nem sok köze van a reáltudományhoz.

Jézus júdeai Betlehemben való születése vitatott. Erõsen vitatott, semmilyen valós ténnyel nem lehet alátámasztani. Akkor két Betlehem nevû város létezett, egy Júdeában, egy Galileában. Ez utóbbi 6-10 km-re volt Názárettõl. Viszont a júdeai Betlehem város neve nem Betlehem volt, hanem Béth Lahmi, ami egy babiloni isten nevére utal a teremtésmitoszban.

Akkor változhatott meg Betlehemre és lett azonos nevû a galileai várossal, amikor a Messiást várták, aki Dávid leszármazottja kell legyen. Ez akkor Jézus volt, aki viszont Galileában született. Dávidtól való származása vitatott, hiszen arámi nyelvet beszélt.

Máriánál is kérdés a származás, hiszen rokona Erzsébet Lévi törzsbeli volt.

Mária szeplõtlen fogantatása meg egyiptomi történetre épül, hiszen ismert, hogy III.Amenthope anyját Mutemmát maga Ámon isten termékenyítette meg. Vagyis III.Amenthope szeplõtlen fogantatásból született.

Szóval óvatosan kellene bánni a Bibliával és annak értelmezésével.

Nem a népet, hanem Vászolyt, mert elzáratta.

Aki katolikusként nevelkedik, az nem lehet zsidó. A zsidó kritériuma a vallás, a vallás meg nem származás, csak a zsidóknál. HA valaki katolikus lett, az kitért a zsidó vallásból, ezért már nem zsidó. Aki pedig nem-zsidóként betért, például lengyel származású, annak származása nem lesz zsidó, csak a vallása. A zsidó az ókori zsidó nép volt származásra, s az a zsidó származású, aki ilyen ókori zsidó ember gyerekeként született. A mai zsidóság 90%-a más etnikum szülötte, csak a vallást vette fel. A zsidók ezért zsidó származásúnak mondják, holott nem az. Ez a hamis származás az, ami miatt a valláson keresztül zsidó nép még létezhet, de semmilyen más közük Palesztinához és az ókori zsidó néphez nincs, szemben az ókori zsidó néppel.

Valóban, a körülmetélés nem csak a zsidóknál létezik. Viszont sehol máshol, mint az iszlám és zsidó vallású népnél nem használták ezt kritériumnak ahhoz, hogy valaki az adott néphez tartozhasson.

Mennyiben, miben is alázta meg Szent István saját népét?

hát éppen, hogy nem 😄

Nem, az a személyes véleményem. De mivel ilyen jól ki tudod válogatni segítség nélkül is, így nem érzem szükségét, hogy külön jelezzem.

És a történelemtudomány konszenzusos álláspontja az, hogy a vallásokat a hülyék irányítására találták ki?

Vagy esetleg meguntam a hülyeségeidet.

Mondjuk az gyönyörûen demonstrálja a torz személyiséged, hogy aki neked nem tetszik, az rögtön tuti zsidó. Röhej, és ostoba dolog. Majd talán egyszer rájössz, hogy miért baj ez, ha egyszer olyan "zsidó módra" átkúr egy nem zsidó, csak mert megbíztál benne, mert láttad a metéletlen farkát.

Na, hagylak is titeket itt a homokozótokban, ha megint hülyéken akarok röhögni, akkor majd jövök megint.

Verbális agressziódra nem találok más magyarázatot, minthogy vélhetõen neked sincs meg az elõbõröd, s e csecsemõkori csonkítás pszichédben mély nyomot hagyhatott, melyet ilyen módon próbálsz levezetni, mint a 4885. hsz-edben megkísérelt lejáratása egy ép testû és szellemû embernek.

Tekintve, hogy nekem nem szakterületem (mint ahogy neked sem az), viszont engem érzelmileg kibaszottul hidegen is hagy, így meggyõzni eszemben sincs. Fanatikust nem lehet.

El tudom mondani a történelemtudomány válaszát a felmerült kérdésekre, ez nekem tökéletesen meg is felel, ha vitatkozni akarsz, hajrá, publikálj cikket lektorált történelemmel foglalkozó lapban, aztán majd megkapod, ami jár.
Vagy megváltoztatod a tudomány konszenzusos álláspontját.

Én mindkét esetben csak jól járnék. De gondolom ennyire azért nem vagy biztos a hülyeségeidben.

"A sertés genetikailag olyannyira közel áll az emberhez, hogy egyes szervei beültethetõek az emberi szervezetbe a kilökõdés veszélye nélkül."

Ehehe. Ha azt kívánom, hogy egyszer próbáld ki és halj bele egy ilyen orbitális ostobaságodba, akkor embertelen rohadék geci vagyok? Pedig csak hagynám, hadd dolgozzon a természetes szelekció.

Egyébként rettentõ szórakoztató ez a vergõdésed a kognitív disszonanciáddal, hogy akarnál keresztény lenni, de valami kurvára fáj neked, hogy az egész a zsidó vallás reformja, és ezen képtelen vagy túltenni magad, inkább találod ki magadnak az egyre nagyobb faszságokat.

A helyzet, hogy a közöttünk levõ félreértés a cirkumációt illetõen ott lehet, hogy én európai lévén az európai szokásokról, valamint az itteni szokásoktól eltérõ jegyeket hordozók különbözõségét hozom általános példának, ami itt kultúra- és emberidegen, szinte a feketemágiával felérõ horrorisztikus "népszokás". Európán belül a körülmetélés korábban szinte csak a zsidókra volt jellemzõ, más egyéb különös szokásaikat már nem is említve ide. Az arab világban élõ kevesek, akik még gyakorolják a csonkításnak ezt a formáját, szintén vallási és nem tisztálkodási okokból teszik, szokásuk a zsidókéval azonos õsapa Ábrámra vezethetõ vissza, akinek elsõ gyermeke Iszmáel. Ez a tisztán apai ági vonal, ami elvileg mentes a külsõ genetikai beavatkozástól, mert anyja még korából adódóan természetes módon ovulált, ami Sárairól már nem volt elmondható. Mint jeleztem alább, a folyóköz területén, ahol az ominózus szerzõdéskötés történt Jehova és Ábrám között, nem küszködött vízhiánnyal, amikor Ábrámot kizavarták Ur városállam területérõl. Így ott és akkor nem lehetett e "beavatkozást" higiénés elõrelátásnak betudni. Egyértelmûen a megjelölés a célja.
Ha azonban az egyiptomi hasonló eljárást is ide akarod citálni, akkor fel kell homályosítsalak arról a szintén Bibliai kijelentésrõl, miszerint a zsidók istene korábban az egyiptomiak istene volt. Az egyiptomi uralkodók viszont elfordultak tõle. Ha utána akarsz nézni, ott találod az utalást, mikor Mózes kígyóvá változtatja botját, majd az egyiptomi fõpapok megteszik ugyanezt. Mintha, hangsúlyozom mintha azokon a területeken lenne jellemzõ a körülmetélés, ahol az az "isten" megfordulhatott, akit késõbb a zsidók Jhvh-nak neveztek. De ez a mezei isten (semmiképpen nem a Teremtõ) nem csak a zsidók istene volt, hanem idõnként népet váltott, ahogyan az adott nép ráébredt az átveretésére. Mint a hagyományokból, "szent könyvekbõl" kiderül, rivalizált a környékbeli többi istennel, területi vitái lehettek például Baál-lal, akinek szintén a környéken volt a hegye, ahol meg szokott jelenni. Jahve kiszorulhatott az afrikai kontinensrõl, elvesztette korábbi híveit, s ekkor kreálta a zsidó fajt sorozatos génmanipulációval. Ebben viszont hibát hibára halmozott, nem véletlen, hogy már az elsõ "lombikbébit" is el akarta égettetni "áldozatként" a saját apjával. Majd Jákobot (késõbb Izráel, vagyis az elsõ valódi zsidó) támadta meg, s akarta megölni, de csak megsebesítenie sikerült.

A sertés genetikailag olyannyira közel áll az emberhez, hogy egyes szervei beültethetõek az emberi szervezetbe a kilökõdés veszélye nélkül. Tehát nem állítok valótlanságot, ha némi azonosságfélét teszek ember és állat közé. Homérosz többet tudott náladnál e hasonlóságról mikor azt írja, Odüsszeusz társait disznóvá változtatta Kirké.

Mondtam már, hogy a vallások arra lettek kitalálva, hogy könnyen lehessen irányítani a hülyéket?

Ezt még nem mondtad. Ennek ellenére, ha valami zavarba ejtõt kérdezek, egybõl azzal jössz, hogy a vallások képviselõinél érdeklõdjek, mert õk tudják a frankót. Ez teljesen logikus...

A második meg... Eheh. Ha az összes szomszédod blankolja a farkát, akkor ELÉGGÉ hülye ötlet, hogy ha ezzel akarod megkülönböztetni magad.

" ami annyira biztos lenne mint a körülmetélés, hogy egyértelmûen megállapítható legyen valakirõl -fõleg saját identitása tisztázására-, hogy zsidó"

Kétezer évvel a zsidók elõtt az egyiptomiak már metéltek. Kettõ EZER!

Ezek után azt állítani, hogy ez zsidó találmány, szemenszedett hazugság.

Mondjuk nem vártam tõletek mást, gyakorlatilag minden egyes mondatotok tévedés vagy hazugság.

Nagyon szórakoztató egyébként, de azért az még érdekelne, hogy õszintén vagytok ennyire ostobák, vagy szándékosan hazudtok, mint a vízfolyás?

Elsõ bekezdés hülyeség, második hazugság. -Vagy fordítva? Mindegy is.

(Sertéshús hasonló az emberhez, lol)

Na ez megint olyan dolog, ami csúsztatásra hasonlít. A sertéshús olyan, mint bármely más hús, amiben különbözik, az az emberhez való hasonlatossága.
Minden húsfélét lehet tartósítani, fõleg száraz és forró éghajlaton (más kérdés, hogy ott meg a disznó nem él meg).

A farok-blankolást, mint fajjelölõ billogot nem én erõltetem rájuk, hanem a zsidók ragaszkodnak igazából hozzá, mert másképpen nem tudják megkülönböztetni magukat, fajtársaikat a többi embertõl. Kicsit bõvebben: Már a szerzõdéskötéskor problémák voltak, ugyanis Ábrám nem csak családja fi-tagjait, hanem az összes rabszolgáját is megmetéltette. Ezekhez persze semmilyen vérségi kapcsolat nem fûzte, de akkortól õk is Jehova szerzõdésének hatálya alá tartoztak származásuktól függetlenül. Késõbb voltak tömeges és erõszakos kényszermetélések is, a terület õslakosainak kárára. Még késõbb a zsidók kiszóródtak, mint a gombaspóra, és az állítólag nekik adományozott területen alig maradtak mutatóba. ekkor történt egy robbanásszerû populációnövekedés északabbra, a kazárok felvették a zsidó vallást, majd fõként Németországba költöztek. Valójában a Kárpát -medencét körülvették, ésígytovább...
A lényeg, hogy ma sincs olyan módszer, ami annyira biztos lenne mint a körülmetélés, hogy egyértelmûen megállapítható legyen valakirõl -fõleg saját identitása tisztázására-, hogy zsidó. A genetika csak tapogatózik, itt is, ott is találnak egy gént, amirõl azt mondják, erre vándoroltak a zsidók, pedig azok nem is echte-zsidók.
Mivel a zsidó származáselméletben egyértelmûen, az apró részletekig azonosítható ki a zsidó, így a tudósok próbálkozásai eleve kudarcra ítéltek, hacsak nem maguk a zsidók a megrendelõi ezeknek a bizonyításoknak. Már olyat is hallani tudományos szinten, hogy Atilla hunjai is zsidók voltak (Atillát magát még nem merték zsidónak nevezni), mert a kazár területen, annak közelében éltek egy ideig. S bár a török hatás is erõteljes a hunokra, magyarokra, a törökök is a zsidók leszármazottjai.
Nem csodálkoznék ha kiderülne, az amerikai indiánok zsidó eredete...

Továbbra is rettentõ reveláns származás ügyében...

Egyébként meg nyilván benne van a vallási könyvben, plusz kötelezõen elõ van írva, mert az átlagparaszt nem érti, mire jó, és egyszerûbb úgy rávenni, hogy kötelezõ, mint hogy megmagyarázod. Mindezek mellett a szokás eredeti okai higiéniaiak.

Ugyanez van a disznóhússal is, nem az az alapvetõ baj vele, hogy tisztátalan, az a hülyéknek szóló magyarázat. A valódi probléma meg az, hogy a sertéshús hamar megromlik, megevése betegséget, halált okozhat.

Mondtam már, hogy a vallások arra lettek kitalálva, hogy könnyen lehessen irányítani a hülyéket?

A Biblia említi olyan momentumként, amit Jehova számon kér a zsidóktól, a közös szerzõdésük értelmében. itt lentebb már említésre került az egyik ominózus eset, amikor Jahve az út szélérõl elõugorva meg akarja ölni az egyik zsidót, aki per pillanat ép elõbõrrel rendelkezik. Erre Cziporra fiának fitymáját egy út széli éles kõvel metszi le, az Úr lába elé veti, s így szól Jehovához -Vérjegyesem vagy te nékem... és a zsidók istene békét hagya neki... (Mózes II.)
Itt is látható, milyen nagy jelentõséget tulajdonítanak e jelnek, s nem egészségügyi hatásait firtatják, hanem a kiválasztottság jele. Talán olyasmi jel, mint Káiné. Õt sem bánthatta senki... Vagyis e jel, mely igazából itt is láthatatlan, csak bemondás alapján kellene elfogadnunk, a nyugati világban egyet jelent a zsidóval.

Nos inkább mindkettõ szokás.

Továbbra sem értem, hogy az elõbõr levágása hogyan függ össze a származással.

Minden mai vallás a napkultuszból vagy a többistenhitû, természeti jelenségeket imádó kultuszokból ered. Ezek mint meg lettek személyesítve, nevet kaptak, testre, népre szabták õket.
A zsiráfkodás az a politeizmusból bénán átszerkesztett monoteizmus kísérlet, semmiféle isten által kiválasztott néprõl nincs szó. Sõt, a legvalószínûbb, h a zoroasztrizmus korai változatát koppintották. Az õsi iráni szent könyv az Aveszta (a perzsa kultúra legrégebbi emléke), ennek az egyik fõ részének (Vendidád) szerkezeti felosztása és tartalma kísértetiesen hasonlít Mózes öt könyvének a korai változata. Meg még lehetne sorolni a régi akkád, sumer, egyiptomi, hindu mitológiákat, ahonnan összeollózták a bibliájukat.
Kifordítva minden ember rózsaszín, a bonyolult keleti filozófiákon kívûl mind ugyanaz, közben meg ölik egymást miatta, és kikiáltják a magukét igazabbnak. <#levele>

Nos afrikában inkább a nõi körülmetélés volt szokás, más törzseknél a matriarchális társadalmi berendezkedés is inkább ott jellemzõ. A zsidók anyai-ági származtatása innen eredetezhetõ, a sivatagi higiéné szintúgy. Azonban az akkori környezeti jellemzõk mind Egyiptomban, mind a Nimród alapította városállamok (Ur, Uruk) környékén jelentõsen eltért a mostani sivatagos éghajlattól. Ezeken a helyeken volt elegendõ víz.

Viszont ennek ellenére a dolog egyik fele áll, egyiptomban már szokás volt.

i.e. 2340...

Igen, lehet, hogy azok tisztálkodtak, meg az is lehet, hogy tévedsz. Egyiptomiaknál szokás volt, araboknál szintén, afrikai népeknél is, meg a rómaiaknál is. Gyakorlatilag általánosan elterjedt volt a Földközi tenger környékén és Afrkában
Továbbá a sivatagi népek arról híresek, hogy napjában akár többször is teli kád vízben fürdenek...

Azért mégis furcsa, hogy ki találta ki, ki építette föl ezt a vallást, ami elvileg Jézus vallása, de a fõhõst e vallás/ok többnyire halva ábrázolják, illetve szeretik ábrázolni. Saul lehetett, aki esetenként római, máskor görög, néha zsidó? S hogyan keverték ide a tórákat? Mert Jézus érdekes módon nem a tórát, nem is más zsidó hitrendszereket tanított, hanem azzal gyökeresen ellentéteset. Jézus életének 80%-át nem a zsidó "kultúrkörnyezetben" élte le teljesen egyedül, mentesen a "hozott" hatásoktól, s más nációk eszmerendszereit, tapasztalatait vitte magával hazatérésekor. Újító volt inkább, a dogmatikusok ezért haragudtak rá.
De hazatérésekor még nem volt a "tudás" birtokában, akkor még hiányzott a megvilágosodás. Amíg a sivatagba ki nem ment, csak egyszerû átlagember volt. Akkor adta rá valaki a halas pólót...

Ehm, akkor most _tényleg_ elnézést, mert benéztem, hogy mire válaszoltál.

Jaj, tényleg, igazad van, elfelejtettem, hogy a bronz/vaskori (mondjuk legyen i.e 2000) hinduizmus és egyiptomi vallás, amik egyébként többistenhitûek, leszármazottai az idõszámítás elõtt ~500ban kialakult egyistenhitû zsidó vallásnak. Én kérek elnézést.

Az gondolom nem zavar, hogy a kereszténység szent könyvének elsõ része tökéletesen egybevág a zsidó vallás egyik könyvével. De ez biztosan csak valami fatális véletlen, és bátran jelenthetjük ki, hogy a két vallásnak SEMMI köze nincs egymáshoz.

Egy mondatban említeni egy fiktív szereplõt és a genetikát, nem sci-fi témában nem vall túl összeszedett gondolkodásra.

A kereszténység legkorábbi szimbóluma, még Jézus életében a hal, a keresztet csak párszáz évvel késõbb kezdték használni. Eleinte volt a keresztényekben annyi tartás, hogy ne a megváltójuk kínhalálának az eszközével hivatkozzanak magukra.

A kereszténység meg csak magyarul kereszténység, egyébként meg az ógörög krisztosz szónak valami variációja, ami viszont azt jelenti, hogy "felkent", vagy köznapibb szóval "áldott". Tehát az egész keresztre épített irományod is csak pöcsköszörülés.

Fogsz még ma este olyan mondatot leírni, aminek bármi köze van a valósághoz?

Az általad említett vallások a saulista vallás kései variánsai, amiket ebben az esetben akár figyelmen kívül is hagyhatunk, vagy egy kalap alá vehetjük mindet. Azok a kutatók, akik ezen vallások megbízásából kutatnak, hogyne jutnának ugyanarra az eredményre -egymást erõsítve az egy igaz istenben-. Más kérdésekben vitatkoznak ugyan, de ezek a viták inkább csak a perselyek ürítésének jogát tartja szem elõtt.
Néhány (többség) valóban sivatagi környezetben élõ nép mégsem vezette be a körülmetélés szokását. Lehet, hogy azok tisztálkodnak?

Én meg úgy gondolom, hogy egy teológus, aki ennek a kutatására tette fel az egész életét, egy csöppet jobban utánanézett a témának, mint egy hobbiantiszemita mûkedvelõ.

Az lehet, de ha véletlenül valami miatt markánsan szembehelyezkedik a Vatikán által kijelölt csapásiránnyal, hamar bélyeget kaphat a homlokára mint eretnek... Tehát jobb a békesség alapon nem nagyon hangoztatják az ilyesfajta véleményüket. Tisztelet a kivételeknek!!

A kereszténység a napkultuszok egyikébõl átalakult vallás, semmi köze a zsidósághoz. A zsidóknak bizonyítottan innen-onnan összeszedett teremtéstörténetük van, sajátjuk nincs. Nem is lehet, mivel az elsõ zsidó Noé után a kilencedik generációból való titokzatos eredetû génmutációk sorozatának eredménye. De vitán felül, erõs degeneráció, mert máig kiirthatatlan.
A kereszténység alapja a napkereszt, ami egyenlõ szárú kereszt és a szvasztika, a dinamikus napkereszt. Kereszténységnek ugyanis csak Jézus halálát követõen kezdték nevezni, mert kereszten halt meg. (vagy mégsem? 😊 Esetleg Jézus vált kereszténnyé, s e vallás már akkor is õsinek számított? Mert biztosan nem a szöcskeevõ találta ki...

Mondom, akkor ezt beszéld meg a protestáns, anglikán és római katolikus egyházak teológusaival, mert õk mind zsidónak tartják.

Én meg úgy gondolom, hogy egy teológus, aki ennek a kutatására tette fel az egész életét, egy csöppet jobban utánanézett a témának, mint egy hobbiantiszemita mûkedvelõ.

Egyébként meg a körülmetélés elsõsorban nem vallási, hanem higiéniai dolog, és a közel-keleti és észak-afrikai népeknél általánosan elterjedt szokás. A célja, hogy az embernek ne pálljon be és száradjon le a pöcse, ha már nem fürdik. Továbbá az, hogy Jézus körül volt-e metélve, egy hangyafasznyit nem változtat a származásán. Ez csak pöcsköszörülés, nem pedig egy érv ebben a vitában.
Másik fele a dolognak, hogy szerintem a Biblia azt sem tartja számon, hogy Jézus hányszor ment el szarni, úgyhogy nem tudom, pont a körülmetélésrõl miért kéne szót ejtenie, fõleg, hogy jellemzõen mindenki körül volt metélve.

"Ha elfogadták volna zsidónak, ma minden zsidó keresztelkedne, "

Ekkora baromságot rég hallottam teológiai vitában. A zsidók nem azt nem fogadják el, hogy zsidó volt, hanem azt, hogy Isten fia. Ajánlom a Blöff címû teológiai értekezést megtekintésre.
Ebbõl kifolyólag a kereszthalál sem egy hatalmas rejtély, körülbelül azt kapta a zsidóktól, amit a középkorban kapott volna a Szent Inkvizíciótól valaki egy olyan kijelentésért, hogy márpedig õ Isten fia, és most jól meg fogja mondani, hogy mostantól mi az új csapásirány a vallás számára.

Szerintem kevered Jánost Adolffal.

Mária nem volt zsidó.
Akik zsidónak mondják, általánosítanak, mert általában a zsidók beltenyészetben szaporodtak/nak. Akik utánanéztek a kevés adatnak, azok úgy tudják, nem zsidó.
De semmiképp nem zsidóként, nem zsidónak nevelhették. Már vallása is eltér a zsidókétól. A Biblia nagyon lényeges kritériumnak tartja Jehova és a zsidók szerzõdéskötésének fizikai bélyegét, Jézus esetében viszont a cirkumáció kérdését nem érintik, sõt mintha szándékosan hallgatnának róla. Még a születésétõl számított nyolcadik nap elõtt távoztak Egyiptomba, mielõtt a mûveletre sort kerítettek volna. Így tehát elmondhatjuk, csakis a modernkori zsidók tartják zsidónak Jézust. Ha zsidónak tartották volna régen, már csak a szokások miatt sem küldik a keresztre. Ha elfogadták volna zsidónak, ma minden zsidó keresztelkedne, mint Jehova "fia", a minta, akihez a zsidóknak az isten szerint hasonlóvá kellett volna válniuk. De kutyákból nem lesz szalonna..., a genetikai kísérlet nem sikerült, az új emberfaj (zsidó) nem váltotta be a reményeket. De ígéretet kaptunk János által, hogy eltávolíttatnak közülünk. Már csak egy helyre kellene gyûjteni õket.

Ha forgatnád a Bibliát, és nem csak azt szajkóznád amit mondtak róla, nem ezt mondanád.

Jó, és számít ez származását tekintve? Vagy abból a szempontból, hogy a zsidók Istenének a fia? Nem Jupiter vagy Rá, meg nem is Odin vagy Marduk, esetleg Shiva hanem Jahve, a zsidók istenének fia.

Gyakorlatilag meg a kereszténység egy reformja a zsidó vallásnak, effektíve zsidóság 2.

Nyilván nem a te értelmezésed szerint, hanem a Bibliában leírtak alapján.

Ööö, azt említettem, hogy pont leszarom? Te kérdezted, hogy zsidó-e, adtam egy választ. Innentõl kurvára nem érdekel a téma.

Az ilyen "mindannyiunknak" kijelentésekkel meg nem árt csínján bánni, mert pl nekem, meg velem együtt a világ bõ kétharmadának nem istenünk Jézus apja.

Nekem nem számít annyira a származása, mint amennyire úgy tûnik, vagy szeretik hangoztatni. Eleve az a lényege a tanításának, hogy nem kizárólag a zsidókhoz jött, nem csak az õ messiásuk. A ténykedésének ez az alapja. Egyébként egyetlen helyen szerepel a Bibliában, amibõl lehet következtetni Mária származására, az ahol írják hogy Erzsébet rokona. Ennyi, semmi több. Hogy miért nem hangsúlyozzák, arra az lehet a magyarázat, hogy Õ Istenfiú. De nem a zsidó istené, hanem mindannyiunké!

De maga a tanítása olyan, hogy számtalan helyen szembe megy a zsidó vallással, ezért nem számít, sokadlagos a származása.

Eh, csak elbasztam. Kimaradt, hogy szõke.

Az rendben, hogy József nem az apja, de egy zsidó férfi zsidó feleségének és a zsidók istenének a gyereke, akkor mégis mi a tököm más lehetne, mint svéd? Magas volt, kék szemû, és rajongott a hokiért. Egyértelmû.

re

Viszont rögtön a legelején is úgy köszönnek be a Háromkirályok, hogy:
"Hol van a zsidók királya, aki megszületett? Mert láttuk az õ csillagát napkeleten, és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk néki." Máté 2.2

Most arra ne térjünk ki, hogy Jézus születésére vonatkozó írások mennyire hûek az igazsághoz, de azt egy szóval sem mondtam, hogy nem tartották zsidónak. Azért hangsúlyozzák annyira József nemzetségét, mert tõle származhat(na) olyan utód, aki valóban lehetett volna a zsidók királya, egy szabadságharcos, Dávid leszármazottja. Azt viszont tudjuk, hogy ezt a szerepet semmilyen szinten nem töltötte be!

re

És Galileában kik laktak, te zseni?

Galileát úgy is nevezték, hogy pogányok körzete. Egyébként lakhattak ott kánaániták, filiszteusok stb.

Továbbá ha Józsefrõl tudjuk, és elfogadjuk, hogy zsidó, akkor szerinted a felesége micsoda? Figyelembe véve a zsidók legendás toleranciáját, idegenszeretetét és hajlandóságát a vegyes házasságokra?

Ha azt nézzük, akkor József nem hogy nem neveli fel Jézust, hanem Máriát megkövezik házasságtörésért oszt jóvan... Tehát ez nem egy "szokványos" kapcsolat semmi esetre sem.

De ha ez nem gyõzne meg, akkor javaslom, hogy vitatkozz a komplett katolikus, protestáns és anglikán egyházzal, ne velem

Már miért kellene velük vitatkoznom? Te hoztad fel, veled beszélgetek. Arról nem tehetek, hogy önálló gondolkodásra képtelen magoló vagy...

Az ateizmus mélyebb filozófiai értelme

kataklizma.info