A Biblia értelmezése

A kérdés irónikus volt....

Ha komolyan veszed, hogy a "keresztények" többsége boldog akkor valamit nagyon félrenéztél. Vagy burokban élsz.

mármint erre értem:

Tehát az a több milliárd (judeo-krisztián) keresztény megtalálta a "belsõjét" és közvetlen kapcsolatban van? Értem..
Tehát ezért van annyi boldog ember a világon...?

így van ahogy írod

Milyen igazságról beszélsz?

"Nyilván kellett hozzá a Biblia, mert anélkül honnan tudnál Jézusról..."

"egyébként, én is átélem a dolgokat"

Ha valóban átélnéd akkor nem tennél ilyen kijelentést, hogy honnan tudnál róla.

"több milliárdan. (a keresztények)"

Tehát az a több milliárd (judeo-krisztián) keresztény megtalálta a "belsõjét" és közvetlen kapcsolatban van? Értem..
Tehát ezért van annyi boldog ember a világon...?

Evvel egy "bibi" van, hogy ez nem igaz.

Ritka az olyan "keresztény" aki megtalálja az igazsághoz vezetõ útat a dogmák és a papok értelmezése alapján.

És itt szerintem nem egyre gondolunk igazság térrõl. Mert aki megtalálja a "belsõjét" annak ezt nem kell magyarázni.

Azért nem egészen mert pl Szûz Máriáról mint szûzrõl elõször az 553-as konstantinápolyi zsinaton beszéltek. Ugyanígy komoly vita folyt a 3-4 században arról is, hogy Jézusnak voltak e testvérei vagy nem, és még lehetne sorolni az évszámokat és egyházfilozófusokat.

na igen, és a Biblia alapján ugyanarra az igazságra jöttek rá több milliárdan. (a keresztények)
Nyilván kellett hozzá a Biblia, mert anélkül honnan tudnál Jézusról...

egyébként, én is átélem a dolgokat, Ha nem így lenne régen rossz lenne. (egyébként nem szoktam prédikálni, nem vagyok pap).

"de honnan tudod mi az igazság?"

Igazághoz vezetõ útról beszéltem, nem az igazságról.

Amirõl beszélek érzékelem és tapasztalom. Te mondjuk csak olvasol és azt prédikálod ( általánoságban mondom).

Különbség, hogy én átélem amirõl beszélek.


"Te igazságod."
Részben igaz, de akkor válik érdekesé mikor ugyanarra a végeredményre jönnek rá mások is.
Ebben az esetben nem csak saját értelmezés lesz.

na igen, ezzel egyetértek. A Biblia szerint a belsõ hang a lelkiismeret.

Azt hiszem, ez benne a lényeg, hogy semmit sem tudhatsz 100%-ra, csak érezheted melyik a jó út. Ha egyszerûen bizonyítható volna, akkor nem lehetne próbára tenni a hited! Egyébként a belsõ hang (nevezhetjük akár belsõ Buddha) sokkal fontosabb, mint bármelyik tanító. Azok esetleg csak segíthetnek, kiegészíthetik azt. :-)

de honnan tudod mi az igazság? Te úgy érzed hogy a belsõ Isten az igazság, de mi van ha nem? Ez csak a Te igazságod.
(már úgy értem hogy nem lehetsz biztos ebben sem, mert ahhoz hogy kijelentsd mi az igazság, birtokában kéne legyél az összes tudásnak ami létezik. Ezt most jól megaszondtam 😊 Remélem érthetõ mire akarok kilyukadni..

Belsõ Buddháról beszélnek benne.
Amit belsõ istennek, belsõ ének is szoktak nevezni.

Tehát a buddhisták is tudnak valamit...
Érdekes, hogy minden vallásban van valami csepegtetés az igazság felé.

ezt rosszul tudod
a mai ismert Biblia nagyja már Jézus után kb 100 évvel összeállt
végleges formába a Nicea-i zsinaton foglalták, 325-ben, azóta sem változott igazából

ManoNegra,

persze, a megtérés a kereszténységben is magával hozza a jócselekedeteket. Többek között errõl ismerhetõ fel ha megtér valaki. (gyümölcsérõl ismered meg a fát). De nem emiatt üdvözülsz.
A Buddhizmust nem ismerem annyira, csak példának írtam. Az inkább egy filozófia.

Például NWO topikban írták a gnosztikus vallást.
Amire azt mondják, hogy az igazi kereszténység.

Utánanéztem és valóban sok mindent lehet tapasztalni amit leírnak.

Tehát remarkal értek egyet ebben , hogy a "judeo-katolikus" féle értelmezés nem hiteles. Mert szerintem megtévesztik az embereket.

De nem azt mondom, hogy egy másik vallás a hiteles. Sõt én egy vallásnak sem hiszek.
Én azt mondom, hogy az ember elõször találja meg saját magát, hogy utána tiszta gondolkodásal megtalálhassa az igazi istent.

Úgy tudom, hogy a Buddhizmusban nincsen szó Istenrõl, nincs olyan tanítás, ahol bármit is várna Isten bárkitõl.

Az pedig ha valaki hisz Jézusban, valahol magában rejti azt, hogy megfogadja a tanításait, tehát ha hiszel benne, akkor azzal együtt jár, hogy jót cselekszel. Legalábbis igyekszel rosszat nem tenni.

"Kitõl"
Magadtól a belsõ énedtõl.

Magadtól nem tudod levenni a könyvet, olvasni, értelmezni? Miért kéne ahhoz mester? Az a mester mi alapján mester?

Ha igényled, hogy mások irányitsanak akkor soha nem fogod megtudni ki irányít és milyen céllal.

Persze lehet hallgatni más emberekre de miért hiszed ténynek amit mond?
Ha nekem valaki mond bármit akkor elöször megkérdezem a belsõ énemet és utána tapasztalok ha jónak látom.

Ha a tapasztalatok egyezõek a leirtakkal vagy szavakkal akkor hiteles.

De azt nem értem, hogy minek hinni olyanba amit sosem tapasztalsz de xy intézmény azt mondja még is kötelezõ hinned benne!
És ha nem hiszel benne akkor pokolra kerülsz meg hasonlók.

"Visszatérve a kérdésre, hogy a katolikus vagy a remormátus az igaz, ennek igazából nincs jelentõsége mindaddig, amíg Jézus kérdésében megegyeznek (ugyanis ez a döntõ az üdvösség szempontjából). A többi igazából lényegtelen (be kell e merítkezni, szentek tisztelete, Mária, stb)"

Ez is egy érdekes kérdés. Mármint az a hitelv, hogy Jézus isten, vagy ember volt. Mint tudjuk ezek a dogmák (akárcsak ugye szûzmária kérdése) a VI. században alakult ki. Ezek is emberek által kialakított vélemények.

a kereszténység szerint az üdvözülés nem más mint az örök élet Isten közelében, boldogan (nem lesz sírás, bánat, stb)

nyilván más vallások is ezt akarják elérni, ebben nincs semmi rendkívüli
csak míg a kereszténység azt mondja hogy ezért semmit nem kell csinálnod (jócselekedetek), csupán Jézusban mint megváltóban hinned, addig a többi vallás szinte kivétel nélkül azt ragozza hogy mit vár el tõled Isten (Buddha, Konfuciusz, stb.) hogy "üdvözülj".
Visszatérve a kérdésre, hogy a katolikus vagy a remormátus az igaz, ennek igazából nincs jelentõsége mindaddig, amíg Jézus kérdésében megegyeznek (ugyanis ez a döntõ az üdvösség szempontjából). A többi igazából lényegtelen (be kell e merítkezni, szentek tisztelete, Mária, stb)

Nah látod részben ezértsem tartom hitelesnek az egyházat. Nem egyetemies gondolkodást valakit azért kicsinálni mert mást gondol és máshogy.

"Én például nem hiszem, hogy aki egész életében buddhista volt, és ezen hitvilág szerint élt az ne ismerhetné istent vagy akár mondhatnám azt is, hogy ne üdvözülhetne."

Elolvastad rendesen amit a 4679-es hozzászólásomban írtam??

Természetesen az önön értékrendenek illik egybeesnie a közösség elvárásaival.

Szerinted aki nem hívõ, õ nem "üdvözölhet" a maga értékrendje szerint, annélkül, hogy egy elképzelt legfelsõbbrendû "lény elvárásainak" meg akarna felelni??

"Ezeken" már többszörösen túl vagyok, sõt ahogy nézem az utánpótlásuk is meg van oldva. Naponta jelennek meg újabb, és újabb egyéni értelmezések. Dehát lelkük rajta.

Idézõjelbe kellett volna tennem, mondhattam volna a nirvána elérését is. Az, hogy mit jelent az "üdvözülés" fogalma... nos... arról lehetne sokat beszélni, de én egy kissé másképp értelmezem és gondolom mint ahogy a keresztény hit.

Olvasgasd ezeket!

"Én például nem hiszem, hogy aki egész életében buddhista volt, és ezen hitvilág szerint élt az ne ismerhetné istent vagy akár mondhatnám azt is, hogy ne üdvözülhetne."

Mondd miért "kellene" neki üdvözölni?? Miért sajátja a keresztény hitnek, hogy mindenkinek meg kell térni az Atyához?? Persze Te nem ily erõteljes módon fogalmaztad meg, de lényeg ugyanaz.

Amit leírtál nem vitatom. De ez is egy fajta "tudás". És minden "tudáshoz" elõbb tanulás, és ismeretanyag szükséges. Egy témáról, elvrõl, hitrõl, filozófiáról nem tudsz úgy nyilatkozni, hogy legalább egy részét ne ismernéd. De ez nem zárja ki azt, -sõt alapfeltétele - hogy arra következtetésre jussak, ami azt mondja, hogy számomra az elgondolás hibás, nem teljesen elfogadható. A lényeg egyébként meg változatlan. Mármint az, hogy isten létezik. De, hogy én mi módon, milyen elgondolás mentén jutok el odáig az már "csak" filozófia. Én például nem hiszem, hogy aki egész életében buddhista volt, és ezen hitvilág szerint élt az ne ismerhetné istent vagy akár mondhatnám azt is, hogy ne üdvözülhetne. Pedig ha szigorúan veszem a keresztény hit tanításait akkor aki nem keresztény az nem jut a mennybe. Ezért mondom azt, hogy ezek a dolgok emberek által kialakított okfejtések, útkeresési módozatok.

"emberek írták Isten sugalmazására"----ez az, melynek értelmezése oly határtalan, mint maga az Univerzum.

Paff! A szerencsejátékos baki volt.

""Honnan tudhatnám, hogy mit is akar az Úr."
Kérdezd meg."
KITÕL??
Hiszen, ahhoz, hogy el tudjak olvasni egy könyvet, ahhoz kell egy mester, aki elmagyarázza nekem a tudás mibenlétét.
Betévedsz az emberi közösségbe. Kezedbe kerül a Biblia. Mivel konkrét elbeszélõ rész nem nagyon lakozik benne, hanem utalások, példabeszédek stb-stb, mit fogsz kezdeni a Könyvvel? Azt a részt ahol az apát fia feláldozására kérik, úgy olvasod mint egy síma történetet, de fogalmad sincs a mögöttes jelentésrõl.
Tehát itt is kell egy "mester", aki elmagyarázza neked a keresztény hit mibenlétét, melynek minõsége persze erõteljesen változó lehet. Esetlegesen késõbb Te is felállítasz magadnak egy értékrendet, mely vagy helye lesz, vagy sem. Egyszerû példa: a katalikus, avagy a református értékrend-e a helyes?? Nem beszélve a többi messze elrugaszkodott elvekrõl. S ki mondja meg, hogy nem-e azok a helyesek??? Vagy egy hindu, muszlim vagy természet imádó hit helyes-e?? Ki az aki választ ad???

Értelmezésed kitûnõ példája, hogy a hitet nem lehet sablonosan értelmezni. Hiszen a felfogásoddal a középkorban már frankón pirulnál a tábortûzön.

Amirõl Te írtál, annak semmi köze Istenhez, vagy a Bibliához, avagy a bûnös bûnhõdéséhez.

Lehet, hogy gyopár vagyok, de ha úgy értelmezem, ahogy én akarom, akkor oké, de ha úgy mint Te (fogalmam sincs, mert számomra kissé homályos), akkor már problémássabb a dolog.
Ha esetleg arra gondolsz, hogy a Természetet istenies titokzatosság lengi körül, akkor már más a helyzet.

de ahhoz hogy megismerd Istent mi alapján fogsz hozzá?
1. a Biblia isteni ihletettségû, alap dogmatikai tétel az egyházban. (emberek írták Isten sugalmazására. Kb 50 ember, akiik nem ismerték egymást, évszázadokon keresztül)
2. Ha Istent keresed akkor nyilván már van valamilyen elképzelésed Róla, különben nem keresnéd. Ez az elképzelés honnan van? És miért gondolja vki, hogy az az igazi istenkép amit õ gondol és a Biblia rosszul írja le?
3. a kereszténység által elfogadott álláspont az, hogy Isten a Bibliában nyilatkoztatta ki magát az embereknek, hogy azok megismerhessék õt. És cak a Biblia ad igaz képet a Teremtõrõl.

Pluskast,
én csupán arra szeretnék ezzel rávilágítani, hogy Istent a Bibliából lehet ismerni, máshonnan nem (mármint JHVH-ra gondolok). Ahhoz hogy kijelenthesd hogy ez az istenkép hamis, elõbb ebben a formában kell megismerned és utána eldönteni hogy igaz-e vagy nem. De ha a Bibliából már megismered, akkor az hatással lesz az utána következõ istenképedre is. Ha pedig elõtte nem olvasod el a Bibliát, akkor honnan tudod hogy abban a formában nem igaz?
Szerintem nem lehet "szûz" istenképed ami a Biblia képétõl mentes
Nemtom érthetõ nagyjából amit írtam?

Egyetértek! Bár a bibliát ezerféleképpen lehet értelmezni és érdekes "kódolt" szövegek vannak benne.

Az ember teremthet a cselekedeteivel, a gondolataival, érzéseivel és ha tudatosan használja a "misztikus erõket" többre is képes.
Lényegében mindent befolyásolhat.

De semmi sem véletlen és érezhetõen van "valami" ami feleted áll a történésekben.
Ott van például az univerzum , vagy a föld és annak természeti szabályai és rendszerre.
Ezek születésünk elõtt is megvoltak

"Honnan tudhatnám, hogy mit is akar az Úr."
Kérdezd meg.

"S mivel még csak Biblia elemzõ sem vagyok (milliárdnyian vagyunk), vaj' ki magyarázza el nekem azon mondatok jelentését, melyek oly sok tartalommal bírnak.Van közöttünk teológus, s mégis vitatkozunk az õ állításain. Pedig még csak nem is szemellenzõs, szvsz, pap.
Tehát ki az a személy, aki HITELESEN prezentálja nekem Isten, Jézus szavait. Te?? A pápa?? Egy teológus?? Akárki??"

Kérdezd meg saját magad.

Nem is tudom ki mondta, hogy egyházakra nincs szükség isten megtalálásához...

Szerintem a pápa, pap ugyanolyan ember mint te.

Miért tudnának jobban bármit is?

Mert egy iskola, "dogma" azt mondja? Az "iskolának" ki mondta el a frankót?


A véleményem, hogy saját magát az ember nem tudja átvágni.
Nem az egora gondolok hanem a "bensõdre".

Az biztos, hogy - ahogy Zenty is írta - isten abban a formában nem létezik, ahogy a biblia leírta. Mindazonáltal én nem értek egyet teljesen azzal amit írsz. Ugyanis ez azt tételezné fel, hogy az egész világegyetem - sõt ugye a legújabb kutatások szerint létezik a multi univerzum - szimplán a véletlen mûve. Én valahogy nem tudom elhinni, hogy ez a hatalmas az ember szám,ára teljesen fel nem fogható világ nem valami direkt, tudatos rendszer szerint épül fel. Ahogy Einstein mondta: "Isten nem szerencsejátékos".

Én nem mankónak mondanám.

Inkább nem tudatos öngyilkolásnak. Aki megérti a természeti erõket az rájön miért.

- Én szerintem létezik isten csak nem úgy ahogy egyesek félrevezetõen leírják, vagy próbálják értelmeztetni.

- A "belsõ istent" jól mondod de szerintem téves leragadni benne.
Nem az ember az isten, csak egy társteremtõ.
A belsõ istent is megteremtette "valaki"
Létezik egy mindenek felet álló erõ, amit a belsõd megtalálása után jobban értelmezel.

Isten akaratát kizárólag te magad vagy képes hitelesen közvetíteni magad számára. Ez az állapot, amikor te erre képes vagy, ezt szokták néha a hittel rendelkezés állapotának mondani. Hiszel, vagy bõvebben ugyanez: látsz, érzékelsz, és elhiszed igaznak azt amit látsz. Amíg nem hiszed el igaznak amit látsz, addig nem hiszel Istenben. Addig nem tudod mi az a két dolog a judeo-krisztián egyházzal kapcsolatban, amit egymástól el kellene szeparálnod.

Ezért szoktak úgy is fogalmazni, hogy a hit az ajándék. Hisz a megértés se adható át erõvel. Valaki vagy ért egy bonyolult tudományos tételt, vagy nem ért. Hiába verjük egyre erõsebben a hitetlent, a nemértõt, az hinni és érteni nem fog. De tagadásra kényszeríthetõ az ember, kényszeríthetõ az elme veréssel, erõvel, kínzással, szenvedéssel, testi-lelki mérgezéssel.

A bûn, büntetés, megtérés és megbocsájtás is valójában nagyon szimpla dolog, az ember életében számtalanszor megtörténik. Vegyünk egy egyszerû példát. Tegyük fel hogy egy ki nem mutatott "rendellenességgel" élsz együtt: allergiás vagy a tejre. Isten "akarata" az lenne, hogy ne fogyassz tejet. Amíg fogyasztasz, addig "bûnben" élsz, amiért megkapod a "büntetésed". Természetesen fogalmad sincs arról, hogy mi ez a büntetés, és fogalmad sincs, hogy gyakori betegségeidnek, túlsúlyodnak stb. a "bûn" az oka, így a következményeket se büntetésként éled meg, hanem azt hiszed hogy ez a világ természetes állapota, így ez a te természetes állapotod is.

Aztán egyszer csak valamilyen okból tudomásodra jut, hogy a tejjel rosszat teszel magadnak. Ekkor vagy hiszel abban, hogy ez igaz, vagy nem hiszel, vagy így vagy úgy de csak hitrõl beszélhetünk. Helyeslésed is és tagadásod is csak hit lesz, de most a szó hiszékenység értelmében (csak hogy ne használjam a hit szót erre is, meg arra is amirõl a fentiekben írtam, azaz a látásra, megértésre, és ennek elfogadására). Aztán kipróbálod a tejmentes diétát, és hirtelen elkezded jól érezni magad. Érthetetlen és megmagyarázhatatlan dolgok történnek veled. Teherbírásod megnõ, jobban alszol, ellenállóbb leszel betegségekkel szemben. Ezek hihetetlen dolgok lesznek, csodák lesznek, mert fel nem foghatod, hogy hogyan kapcsolható az egyik dolog a másikhoz. De végül elfogadod, hogy így van, azaz "megtérsz", megjön a "hited", és elkezded "Isten akarata" szerint élni az életed.

A kérdés az, hogy a bûnös bûnhõdik-e? Nyilvánvalóan. De ugye fontos elem az, hogy a bûnös nem feltétlen tud arról, hogy õ most bûnhõdik, õ hihet abban, hogy ez a világ rendje, hogy õ tejet iszik, és gyakran beteges. Nos igen, hinni sok mindenben lehet, Istenben is, de másban is. Sokan abban hisznek, hogy az a világ rendje, amit ma a világban látunk...

Aztán kérdés volt az is, hogy mindig és feltétel nélkül megbocsájt-e Isten a megtérõ számára? Olybá tûnik, hogy igen. Olyan nincs, hogy te "megtérsz", azaz áttérsz a tejmentes diétára, és a pozitív hatás elmarad. Nem fogja azt "mondani" Isten, hogy mivel te eddig tejet ittál, így most hiába hagyod el a tejet, büntetésbõl annak mégsem lesz meg a pozitív hatása. De, meglesz.

A "tejmentes diéta" korunk metaforája, szófordulata. Szükség volt rá, hogy Istenrõl beszélni tudjak, mert ha csak a levegõbe beszélek, hogy Isten így meg Isten úgy, az nem érthetõ. De ez nem volt érthetõ 10-100-1000 éve sem. Mindig voltak és lesznek metaforák, de Isten attól még egy és ugyanaz marad. A Bibliában nem ez a metaforikus réteg a lényeg, hanem Isten maga.

Pár részletkérdés kimaradt a fejtegetésbõl, de most rohannom kell...

Szerintem - és errõl már írtam - Isten egy metafora, egy fogalom, egy szófordulat, egy kifejezésmód, egy nyelvi eszköz és kellék, ami ahhoz kell, hogy elbeszélhetõ legyen az elbeszélhetetlen, felfogható a felfoghatatlan. De amint az ember egyre többet ért abból, ami eddig felfoghatatlan volt, egyre többet ért abból, ami elmondhatatlan volt, a mankóra, a kellékre se lesz szüksége.

A világon semmi se változott. Szimplán az ember fog fel többet. És mikor megtanul önnön erejébõl járni, a mankóra sincs szükség. Amint felfedezi saját magában az Istent, már nem lesz szüksége a magán kívülre vetített Istenképre, azaz az ilyen fogalomra, mely Istent így definiálja.

Avagy, ha az ember Istentõl való elszeparálása céltudatos tevékenység volt, akkor elmondható, hogy ennek az elszeparálásnak lejárt az ideje. Már többször is. És az ilyen kísérletek egyre kevesebb sikerrel járnak, így valóban elmondható, hogy az ezen alapuló, ezt az elszeparálást megvalósító vallások felett eljárt az idõ.

A kereszténység, s vele a többi vallás mára túlhaladottá váltak.
Az Isten, istenek, teremtõk, pusztítók ideje lejár, s rájön az ember, hogy nem õ a teremtett, hanem maguk a jó-rossz istenek, akiket éppen az ember teremtett, hogy megértse saját létezését.

A teremtés nem feltétlenül tudatos cselekedet!

A Teremtõ a teremtésen kívüli, meg-nem-teremtetett a feltételezések szerint, így a mindig-létezõ-nek, megváltoztathatatlan "lény"-nek mondhatnánk. Tehát a teremtett világ és Isten a teremtés nélkül létezõ nem egyforma, vagyis kettõsség. De mégsem lehet különbséget tenni közöttük, mert a teremtmények különbözõek istentõl, de ugyanakkor semmi sem lehet különbözõ istentõl (merthogy a létezõt a létezés alapítja).

A judeo-katolikus rendszer szerint mindenkinek alá kell vetnie magát a törvénynek, az Úr törvényének, amely minden lényt az alapító számító viszony összetartó és összefüggõ formája szerint határoz meg (Heidegger). Ez a világnézet racionális, számító, kauzális módon képzeli el a világot, és ezáltal a homogenizálására törekszik. S épp ez a homogenizáció a veszte. A világ isteni eredetû, de a fenti dualizmus radikálisan megkülönbözteti Istent a világtól. Schelling e kettõsséget csak úgy tudja elképzelni, ha mindez magában az istenségben lakozik. Sõt úgy véli, hogy "a dolgok alapja abban van, ami magában Istenben nem önmaga".

Itt egy "olyan" mexikóira gondoltam, de gondolhattam volna olaszra, brazilra stb-stb is.

Nem tudom ki mondta: "az Úr nagy szerencsejátékos"

"különválasztanod Istent, a benne való hitet, Jézus tanításait az egyháztól, Bibliától, gyöngyfüzér markolászástó"
Azt hiszem olyat kérsz, amit lehetetlen betartani. Mert, ha mint egyszerû halandó nem hozok létre magam számára egy istent, addig kénytelen-kelletlen az egyház tanításait kell követnem, nem beszélve a Bibliáról. Hiszen a kereszténység útmutatója a Biblia. Hogy választhatnám külön Jézus szavait a Bibliától, amikor azok a Könyv sajátjai. Honnan tudhatnám, hogy mit is akar az Úr. S mivel még csak Biblia elemzõ sem vagyok (milliárdnyian vagyunk), vaj' ki magyarázza el nekem azon mondatok jelentését, melyek oly sok tartalommal bírnak. Van közöttünk teológus, s mégis vitatkozunk az õ állításain. Pedig még csak nem is szemellenzõs, szvsz, pap.
Tehát ki az a személy, aki HITELESEN prezentálja nekem Isten, Jézus szavait. Te?? A pápa?? Egy teológus?? Akárki??
Az pedig, hogy a gonosz majd ESETLEGESEN mennyit fog szenvedni, hagyjuk meg a jövõnek. Mert a világ 99%-át a "gonosz" uralja már évezredek óta mindenféle jel nélkül, ami mutatna az eljövendõre, addig az egész csak maszatolás. Bocs.
S mégegyszer: próbáld meg pl egy mexikói istenben vettet hitét megkérdõjelezni. Persze õ elõtte.

Hááát elég komor, de elgondolkoztató, és igaz.
Gratula!!!!!

Gondolom az Úr végül tényleg megbocsát. De addig el kell jutni valahogy, és nem hiszem hogy az oda vezetõ út egyszerû annak, aki egész életében az ellenkezõ irányba ment. Szerintem a tetteinknek mindig megvan a következménye, ezért ne hidd azt, hogy a megbocsájtás az egy könnyû kiút annak akinek megbocsájtanak. Ez számára nem könnyû, hanem borzalmasan nehéz. Hisz úgy gondolom hogy a megbocsájtás feltétele a megtérés, a megváltozás, és ez annál nehezebb, minél több idõt idõt töltünk a "rossz pontok" gyûjtögetésével. (Remélem eléggé ki sikerült azt domborítani, hogy szerintem a "pálfordulás" az nem egy egyszerû dolog, így a végsõ megbocsájtás elérése sem az.)

Szerintem tényleg érdemes lenne különválasztanod Istent, a benne való hitet, Jézus tanításait az egyháztól, Bibliától, gyöngyfüzér markolászástól. A vitánk egymással kb. eddig tart, míg meg nem történik a különválasztás. Amint különválasztod te is, hirtelen eltûnnek azok a dolgok amikrõl most látszólag éltérõen gondolkodunk.

Ez a gondolatsor egy másik oldal másik cikkének olvasása közben fogalmazódott meg bennem, a négy sor négy perc alatt. De a címén negyven percig gondolkodtam.

Azt hiszem, ilyen röviden még nem fogalmaztam. Ha kifejteném, nem gyõzném billentyûvel. De itt most benne van esszenciaként egy fél élet vallások és hitrendszerek tanulmányozásával, összevetésével megismert és leszûrt tudásanyag -bár kissé fanyar stílusban- e sorokban.

Ezek feletébmód gondolatok (ha azok) írhatnál róla kicsit bôvebben..

Isten szeret téged!

Mi más az meber míg él, mint eledel? Egyféle manna.
Isten öntöz gonddal, szüretli gondolataid, s elfogyaszt gondtalan.
Az íz, a zamat, az érzelem. Megülök szájszegletén, s csípem most vadul.
Majd ha hal, mi más az emberi tetem, mint Isten bélsara...?!


(Huli-us 2012.03.24.)

Persze erre majd azt a választ fogom kapni, hogy õk Jézust nem vallják. De erre ajánlom megkérdezni pl egy olasz maffiózót. Ha a zsebében nyúlkál nem a golyóit markolássza, hanem fûzért morzsolgat.

Bárcsak igazad lenne, de az a bizonytalan "jövõ" titka.
Az Úr végül mindenkinek megbocsát.
Tudod azoknak, akik Krisztus nevével szájukon, sõt még talán lelkükben is gátlástalanul gyilkolásznak, embereket sanyargatnak, igazából van-e okuk a félelemre?

gazemberek mindenhol vannak, sajnos
a legrosszabb az egészben az, hogy õk a kereszténységet járatják le ezzel, hiszen megint lehet ujjal mutogatni hogy lám lám, ilyenek a keresztények..
holott ezek nem azok, ezek egyszerûen bûnözõk
Isten nevét szennyezik be ezzel, sajnos nem fogják fel, hogy egy egyházi embernek ilyen téren is jóval nagyobb a felelõssége
így a büntetésük is sokszorosa lesz egy átlagemberhez képest