1376
Mi történik?
-
#924
Annyiben helyesbítenék, hogy a Tesco Global (a földi fizikai élet) csak egy parányi része ennek a monumentális szerkezetnek ami szinte végeláthatatlan.. -
#923
Halál utáni élet az amikor nem reinkarnálódunk, mert megfelelő tapasztalatokat szereztünk földi életeink alatt. A lélekvándorlás avagy reinkarnáció történik akkor ha még nem vagyunk birtokában megfelelő tapasztalatoknak...
De ez nem is annyira bonyolult ezt mindenki tudja aki olvasott a témáról.
Bővebben talán annyit, hogy nem csak a tapasztalatszerzésről van itt szó (legtöbb helyen mondják így) A lelkek világa (magyarul mennyország, de ebbe beletartozik a föld és az összes bolygó ahol élet van és lelkek vannak jelen) pont olyan mint mondjuk egy óriási cég tételezzük fel a Tesco Global. Van aki megteremtette ezt a céget. És egyre nagyobb és nagyobb lett, a cég dolgozói alsó ranglétráról indulva jutottak/jutnak egyre feljebb.
Na ez is olyan mint a lélek fejlődése, van egy pont amikor már nem kerülhetünk vissza a földi fizikai létbe, mintahogy egy cégigazgató sem kezd előlről mindent és nem lesz árúfeltöltő ennél a cégnél.
Az aki meg nem felel meg ennél a cégnél azt elbocsátják de ő keres egy másik céget hol dolgozhat és tanulhat is. Éppúgy ha egy életünk alatt nem felelünk meg akkor új életet kapunk..
Ezért van egyszerre lélekvándorlás és halál utáni élet... de ez az egész csak az én véleményem ezt én sehol nem olvastam. -
zoli30 #922 Érdekes téma! Miben hiszünk? A halál utáni életben, vagy a lélekvándorlásban? Mert ha a lélek vándorol akkor nem hinném, hogy bárkivel is találkoznánk. -
#921
Az állatok-növények esetéről meg a véleményem az, hogy minden amiben élet van abban lélek is van, az emberi lélek egy más formája. Mint amennyire eltérő az ember és a fa felépítése éppannyira eltérő a kettő lelke. A véleményem szerint a fák is kommunikálnak épp úgy ahogy az ember csak mondjuk ők más formában teszik azt, de tudatuk az ugyanúgy van. Az ember nem is gondolná, de ha kivág egy fát azzal fájdalmat okoz a fának. A fa levelei elszáradnak és csak az ágak meg a törzs marad ahogy az embernél csak a csontváz. De itt a földön sem kommunikálunk a fákkal akkor halálunk után miért tennénk? Ezért nincs sok értelme ezen filozofálni, hogy mi lesz a fákkal meg a növényekkel "a haláluk után", nekik is megvan a saját maguk folyamata. Az egyház nemtudom milyen elgondolásból állítja, hogy ez nem létezik.
De ugyanez vonatkozik az állatokra is, nekik is megvan a saját maguk folyamata.
-
#920
Szerintem apukád nem halt meg, illetve ha úgy is volt ahogy te írtad, előfordulhat, hogy nem emlékszik. Mert mindenkinek nem adathat meg hogy idő előtt lássa mi van a halál után. -
#919
A near-death.com-nak volt egy magyar változata, ott olvastam először, volt még pár ilyen érdekesebb történet.
6teen #918:
Kérdésem: ha valaki meghal akkor találkozik a szeretteivel. Hogy a tökbe ismeri meg őket?
Na ez is egy olyan kérdés amire nehéz választ adni, de ha sikerülne is, akkor sem biztos hogy megértenéd :)! Mindenképpen meg fogod ismerni azt akit itt a földi életed alatt is ismertél, szerettél. De nem feltétlenül fogsz találkozni mindenkivel aki neked fontos volt. Viszont ők odaát már nem a te apukád, meg anyukád, testvéred hanem "lelkek" akiket te szeretsz, viszont megismered és azonosítani tudod majd őket. Ők várhatnak rád halálod után. Hogy látod-e őket földi alakjukban azt nemtudom sajnos, volt pár történet erről, hogy igen én láttam anyukámat egy réten, csodaszép ruhában, szeretetet és fényt árasztott magából stb...
2. kérdés: Egy pocakban meghalt baba ott is az marad, aki 80 éves, ott is az marad?
Talán ez is azt bizonyítja, hogy az elhunytak úgy néznak ki haláluk után ahogy a túlvilágon, és nem a földön. Viszont mindenképpen megismered őket, függetlenül attól hogy néznek ki.
Ha hiszed ha nem egy csecsemő is egy lehet egy bölcs emberrel egyenlő!
Egy baba is ugyanolyan lélekkel rendelkezik, mint egy 80 éves ember, csak a 80 éves ember tanult élete alatt testileg fejlődött ami feloldotta a korlátokat. Tehát van a lélek és van a nyers emberi agy. Ez a kettő független egymástól. Éppen ezért van az, hogy aki meghal az képes beszélgetni egy csecsemővel (szerencsés esetben) aki a halálának közelében tartózkodik. Erről szól az egyik történet, hogy meghaltam és átnéztem a szomszédokhoz akiknek volt egy babájuk. Ennek a babának valami baja volt mert sírt, de még olyan stádiumban volt a baba, hogy az elhunyt szomszéd lelke tudott beszélgetni vele. A baba elmondta neki hogy ha jól emlékszem valamilye el ven törve, és mikor az elhunyt visszatért a testébe és úgyahogy rendbejött ezt elmesélte a szomszédainak akik elvitték a babát orvoshoz és alátámasztották, hogy eltört valamilye, talán a keze, már nem emlékszem sajnos.
Ezzel csak azt akartam mondani, hogy a szabad lélek és a földi test+ lélek két különböző dolog, így aki meghal az nem feltétlenül néz úgy ki mint a földön, de mindenképp megismered. -
6teen #918 Amíg nincs bizonyítva a túlvilág, akár közvetetten is, miért nem lehet elfogadni, hogy kampec?
A hinduk akiknél nem létezik túlvilág, kitalálták a reinkarnációt.
Nem tudjuk elfogadni az elmúlás tényét.
Arra a kérdésre, hogy az állatvilágra, s a növényekre is igaz-e a túlvilág, az egyház azt válaszolta, hogy nem.
Kérdésem: ha valaki meghal akkor találkozik a szeretteivel. Hogy a tökbe ismeri meg őket. Egy pocakban meghalt baba ott is az marad, aki 80 éves, ott is az marad?
Egy emberre nem a porhüvelye jellemző igazán, hanem a lelki világa, viselkedése. Ha valaki elveszíti hozzátartozóját nem az emberi test hiányzik igazán, hanem annak lelkülete. -
6teen #917 Figyelj!
Apukám négyszer volt ott a halál kapujában. Az orvosok minden egyes alkalommal "kérték", hogy vegyünk búcsút tőle, mert biztos, hogy vége. Az apám intenzíven volt kb egy hónapig. Ez alatt az idő alatt történt.
Azonban félig-meddig talpra állt /pár hónapig/, és megkérdeztem tőle mit látott. Válaszolt: semmit, a nagy szart /bocsi/.
Pedig ő ott volt a "kapuban".
Persze most erre lehet magyarázatokat kreálni.
Tegnap este a TV2-őn, néztem az ezoretikus adást. Hát, hogy az emberek ilyen gyermetegek legyenek?????????? -
#916
Sci-fi? Nemigazán... -
6teen #915 Hol lehet ezt a sci-fi-t kapni?
-
#914
Nem olvastam végig, de azért annyit leszürtem hogy: szegény Gaia:( -
#913
Sikerült megtalálni a kedvenc és szerintem legjobb halál utáni történetet, érdemes elolvasni, sok érdekes dolog van benne. Két részben raktam fel.
David Oakford halál közeli élménye
1979 nyarának elején, David Oakford 20 éves volt, és problémái voltak az életével. Gyerekkora nem tette alkalmassá arra, hogy megfelelően kezelni tudja az élet nehézségeit. Nem volt önbecsülése, és minden próbálkozása, hogy megtalálja lelki békéjét, kudarcot vallott. Meglehetősen szerencsétlennek és elveszettnek érezte magát, és úgy vélte senki sem szereti. Így fordult a drogok és az alkohol felé. Egy partin David túladagolta magát, kilépett testéből, és páratlan mélységű tapasztalatokat szerzett.
Nos, következzenek most kivonatok az ő tanúságtételéből, amely Kevin Williams Nothing Better Than Death című könyvében is megtalálható.
Randevú a végzettel
Lefeküdtem a földre, hogy az ilymódon szerzett stabilitásérzet segítsen megtartani egyfajta kapcsolatot a valósággal. Tudtam, hogy ezt kell tennem, hogy képes legyek visszajönni.
A következő kép, amire emlékszem, hogy a barátom autóját vezetem. Azt hiszem északnak mentünk, át a Mackinaw hídon, majd visszafelé. Elhaladtunk gyerekkori otthonom mellett, ahol láttam szüleimet a verandán üldögélni.
Valami vonzalmat éreztem a fák iránt. Képes voltam látni és érezni erejüket. Láttam a gyökereiket, amint mélyen a talajba hatolnak. Úgy értem, akkor valóban láttam ahogy a gyökerek a fizikai valóságban benyúlnak a talajba. A tapasztalat után meséltem barátaimnak a kocsikázásról, és azt mondták, hogy az egyetlen hely, ahova mentem, a karosszék volt, amelyben elhelyeztek, miután elájultam a verandán.
Abban is ébredtem fel, és amikor felébredtem éreztem a szerveket a testemben, amint működnek, mindegyiket külön külön, és mindet együtt. Barátaimet nem láttam sehol. A ház összes szobáját láttam egyidejűleg. Éppen a Doors "Absolutely Live" albuma szólt, kissé túl hangosan. Minthogy senkit nem láttam arrafelé, megpróbáltam magam lehallkítani a zenét, de nem voltam rá képes. Ismertem a sztereo felszerelést, de bármit csináltam, a zene ment tovább. Nem szerettem a hangos zenét. Idegesített, és nem tudtam rájönni, miért nem tudom leszabályozni a hangerőt.
Hívtam a bírátaimat, de nem jött senki. Erre megpróbáltam kihúzni a zsinórt a konnektorból, de képtelen voltam megragadni. A zene meg csak ment tovább, akkor éppen az "LA Woman" volt műsoron, és a hangja egyre jobban idegesített.
Össze vissza rohangáltam a házban, és a barátaimat szólongattam, és üvöltöztem, hogy a zene túl hangos, habár már nem is hallottam. Esedeztem, hogy hallkítsák le. Megpróbáltam kimenni, de nem éreztem a kilincset. Láttam a napvilágot odakint, de képtelen voltam kijutni. Végül is a fűrdőszobába bújva tettem egy sikertelen kisérletet, hogy megmeneküljek a zaj elől. Belenéztem a tükörbe és nem láttam magam. Ez nagyon megrémített.
Visszamentem a nappaliba, és láttam magamat a székben ülni. Úgy néztem ki, mintha aludnék. Azon tűnődtem, miképp lehetséges, hogy kívülről látom magam. Egy kissé megijesztett, hogy bármilyen szögből, kívülről, sőt belülről is képes vagyok nézegetni magam.
Egyedül voltam, zavart és nagyon rémült. Megpróbáltam visszamenni a testembe, de az se sikerült. A padlót se tudtam megérinteni. Lebegtem. Felemelkedtem egy pontba a testem fölé, és ott lógtam valahogy. Most már mozogni se tudtam. Segítségért kiáltottam, de nem jött senki. Megpróbáltam kimenni, de akárcsak a sztereo felszerelés esetében, nem tudtam megmarkolni a kilincset. Ijedt voltam, magányos, és nem tudtam mitévő legyek. Nem értettem mi történik velem.
Istenhez kiáltottam segítségért. Hittem Istenben, de haragot is éreztem iránta tyúkszaros életem miatt. Ezt azzal indokoltam, hogy ha Isten valóban olyan mindenható és mindent tudó lény, ahogy tanították nekem, akkor, hogy hagyhatta, hogy fájdalomban éljem le egész addigi életemet. Arra gondoltam, hogy ha valamikor, hát most igazán szükségem van rá! Nos, nem csalódtam benne.
Átnéztem az ajtón, és egy gyönyörű lényt láttam állni mögötte. Lábai nem érintették a padlót, hanem egyszerűen beleolvadtak a levegőbe. Fiatalos külseje egyszerre volt nőies és férfias. Nem tudtam volna a nemét meghatározni. Fejét göndör haj díszítette és termete körülbelül akkora lehetett, mint az enyém. Fényes aura izzott körülötte, amelynek három rétegét tudtam megkülönböztetni. A testéhez legközelebbi réteg zöld, a következő kék és a legkülső pedig tiszta fehér fényt sugárzott. Így szólt: "Azért vagyok itt, hogy segítsek" de amikor beszélt, nem mozgott a szája. Ténylegesen nem is hallottam a füleimmel, inkább éreztem amit mondott.
Amikor láttam ezt a lényt, és beszélt hozzám, már nem féltem többé. Olyan békét és vígasztalást éreztem, mint még soha előtte. Éreztem a békét, amit kerestem egész életemben. Ez az érzés valahogy ismerős volt nekem, mintha már lett volna részem benne valamikor, de nem ebben az életben.
Ez a csodálatos lény egy számomra ismeretlen néven nevezett engem. Azt mondtam neki, hogy bizonyára eltévesztette a célszemélyt, mert az a név, amelyet használ, nem az enyém. Nevetett és azt mondta, hogy egy nagy "mester" voltam, csak éppen pillanatnyilag ennek nem vagyok tudatában. Nemigem hittem neki, mert egyrészt nem is igazán tudtam, hogy mi egy "mester" másrészt, ha egy nagy mester lennék, nem lennének azok a problémáim, amelyekkel küzdök. Úgy éreztem egy gonosz valaki vagyok, mert többen is ezt mondogatták nekem eddigi életemben.
Megmondta nevét is , de már nem emlékszem rá. Azt is közölte, hogy mindig is velem tartott, és tudja, hogy igen nehéz életem volt, de segíthet megérteni, miért is akartam ezt, és hogy ki vagyok. Azt mondta, hogy megérti, ha nem hiszek neki, de próbára tehetem, vajon tényleg tud-e mindent rólam.
Elmondott pár dolgot a gyerekkoromból, amelyek meggyőztek arról, hogy valóban mindig velem volt. Olyan dolgokat, amelyek nem történtek meg, csak gondoltam rájuk. Elmondta, hogy bárhová elmehetek, ahová csak tetszik, és ha akarom megmutatja, mi ennek a módja. Továbbá bármikor vissza tudok jönni, ha szükséges. A testemmel minden rendben lesz, mert valahogy még mindig összeköttetésben vagyok vele.
Amikor beszélgettünk egymással, azt telepatikus úton tettük. Arcán mindig boldogság ragyogott.
Azt mondtam neki, hogy szeretném látni a piramisokat és az USA délnyugati részét. Azt mondta, hogy mindössze hinnem kell neki, gondoljak arra, ahova menni akarok, és megyünk. A piramisokra gondoltam, és már ott is teremtünk egy pillanat alatt. Nem tudom miért választottam éppen a piramisokat, a gondolat csak úgy jött. Amíg ott voltunk mondott nekem pár dolgot a piramisokról és Egyiptomról, amelyekre most nem emlékszem, pedig igazán szeretném felidézni, mert fontos volt, és az emberiség jövőjével is kapcsolatban állt valamilyen módon.
Amikor végeztünk Egyiptomban az Egyesült Államok délnyugati részébe mentünk, de most lassabban, úgyhogy láthattam végig az utat. Saját szemeimmel akartam látni ezt a bolygót. Láttam a Távol-Kelet országait és a Csendes-óceánt. A Nap éppen lenyugvóban volt az USA délnyugati részén, ilymódon megbizonyosodhattam arról, amit a lény mondott nekem, hogy energiát sugároz majdnem minden amit csak láthatok, különösen a növény és állatvilág. Ez a kisugárzás erősebb volt azokon a területeken, ahol kevesebb ember élt.
Az energiaszint az ember alkotta struktúrák, városok területén volt a legalacsonyabb. Itt az energia, amit láttam, a városban élő emberekből jött. Elmagyarázták nekem, hogy a városokban az emberek az alapvető energiatermelők, és mert az ő rezgésszintjük viszonylag alacsony, ezért itt az energiaszint is alacsonyabb itt általában. Láthattam azonban magasabb energiaforrásokat is a városokban. Mutattak nekem embereket, akiknek magasabb volt az energiaszintjük, és páran közülük beszélgettek is kisérőmmel. (a magasabb rezgésszám a jobb, emelkedettebb, szellemibb - ford megj) Láttam sötét lelkeket is azidő alatt, amit a Gaia-n töltöttünk. (Gaia - a Föld neve a szellemvilágban, azaz tulajdonképpen a Föld valódi neve- ford megj) A sötét lelkek földhözragadt szellemek voltak, akik nem akartak a fénybe menni. Ők a testben élő embereken élősködtek, az ő energiájukat szívták, és megpróbálták azokat arra használni, hogy akadályozzák a szellem evolúcióját. Kísérőm megnyugtatott, hogy védve vagyok ezektől a sötét elemektől, egészen addig, amíg úgy döntök, hogy a bennem levő szeretetre összpontosítok. A sötét figurák nem is próbáltak befolyásolni minket, csináltak egy grimaszt nekünk, és már mentek is tovább. Utitársam mondta, hogy meg fogom ismerni őket, majd ha találkozom velük, és ha így lesz, mondjam meg majd nekik, hogy menjenek a fénybe. A fény egy kikötő, ahova az összes lélek megy, ha úgy dönt.
Láthattam energiát az emberek körül is, mindenféle szinten és színben. A lény elmagyarázott nekem pár dolgot az emberi energiával kapcsolatban. Azt mondta, hogy az emberekből jövő energiából megállapítható az egyes emberek szellemi kondíciója. Minél világosabb és fényesebb a szín, annál fejlettebb a szellem. Továbbá, hogy az aurát azért hasznos látni, mert megállapítható belőle, mennyit kell még egy bizonyos szellemen dolgozni. A magasabb lények tudják hova kell menni és miképp kell segíteni egy földhözragadt léleknek, így hát azok is fejlődhetnek , ha úgy döntenek. Minden lélek rendelkezik ezzel az energiával, ez az amiért minden emberen láthatom. És, hogy én ugyanabba az energia tipusba tartozom, mint ő, csak a rezgésszámom pillanatnyilag alacsonyabb, mert emberi testben vagyok. Amikor az energiám megemelkedik, hogy ileszkedjen az őáltala szolgáltatott energia intenzitásához, akkor ilymódon tudatosan fejlesztem a lelkemet.
Azt mondta, hogy sok minden van ezen a bolygón, amit a szellemek képesek látni, az emberi szem pedig nem, mert az emberek vibrációja olyan alacsony. Megmutatta a fákban levő életet, amit szellemként képes voltam látni, de emberi formában nem.
Elmagyarázta, hogy a magasabb vibrációval rendelkező lények is élnek a Földön, de ők nem emberek, hanem magának a Földnek a részei. Ők e bolygó fizikai életének gondozói, vagyis annak amit mi természetnek nevezünk, a növény-, ásvány- és vizivilágnak. Ezek az alacsonyabb fokú lények összedolgoznak, hogy a természet minden szempontból védett és egészséges maradjon. Amikor a bolygó kialakulóban volt, kizárólag ők tartották egyensúlyban a természetet.
Elmagyarázta, hogy a bolygó, amelyet mi Földnek hívunk, rendelkezik egy saját névvel. Ténylegesen "Gaia." ő. Gaianak van saját energiája, és valójában ő egy igazi élő lény. Kérdeztem, hogy vajon ez az energi látható-e, és ő azt mondta, hogy ahhoz távolabbról kell nézni a bolygót. Az emberek az egyetlenek, aki befolyásolni tudják Gaia energiáját a választásaikon keresztül. Ha az emberek úgy döntenek, hogy harmóniában élnek Gaia energiájával, az jó neki. Ha kihasználják, akkor megsértik az energiastruktúráját. Például, amikor az emberek kiirtották az erdőket, ez az energia gyorsabban csökkent, mint ahogy utána lehetett volna pótolni. Azt mondta, hogy Gaia nagyon erős volt, de jelentősen gyengült, amióta az emberek úgy döntöttek, hogy az erőforrásokat nem az Univerzum törvényeivel összhangban használják.
Azt kérdeztem, hogy megnézhetnénk -e Gaia energiáját az űrből, és azt mondta: megtehetjük. Nem korlátozza semmi a mozgásunkat, bárhová elmehetünk. Összeszedtem a gondolataimat, bíztam, és már mentünk oda, amit úgy ismerünk mint világűrt.
Eltávolodva a bolygótól, Gaia egy pillantással átfogható lett. Gyönyőrű volt. Láthattam az aurát körülötte. Az aura nagyon megérintett. Mély szeretetet éreztem e gyönyörű hely iránt. Képes voltam hallani a hangját, és azt mondták, hogy amit hallottam, az az energia ki be áramlása. Kísérőm közölte velem, hogy Gaia a legkülönlegesebb planéta, mert kimondottan az emberek számára lett tervezve azért, hogy örökké itt élhessenek. Arra lett teremtve, hogy egy szellem itt játszani, tanulni és növekedni tudjon. A természet egyensúlya lehetővé teszi a szellemnek, hogy emberi alakban létezzen, ha harmoniában él a természettel.
A természet azért van, hogy kompenzálja a lecsökkent vibrációt, és a szellem számára lett teremtve, hogy tudjon fizikai testben létezni, amíg csak hozzáfér az energiához, amely előre segíti. Elmagyarázta, hogy Isten terve szerint az emberek hallhatatlanok voltak, a "halál" nem volt betervezve. Azt mondta, hogy a "meghalás" egy ember által teremtett földi fogalom, ami nem sokat jelent a szellemvilágban. A halál oka feltehetően az, hogy az emberek eltávolodtak a természet egyensúlyától, és megengedték maguknak, hogy annak a hatása alá kerüljenek, amit ők maguk teremtettek, ami megsérti az Univerzum természetes törvényeit. Az emberek eltávolodtak attól, hogy egyensúlyban éljenek a természettel. Újra meg kell tanulniuk a harmonikus egyensúlyt, ha mint faj fent akarnak maradni, és örökké akarnak élni itt a Földön. Az emberiség még tanulhat erről a harmóniáról, ez a következő általános cél. Az emberek végül is már most is beláthatnák, hogy helyre kell állítaniuk ezt a harmóniát, de nagy veszteség fog bekövetkezni, mielőtt még teljesen rádöbbennének mi mindent követnek el Gaia ellen.
Utazás a Birodalmakon keresztül
Naprendszerünk majdnem összes bolygóját érintettünk utunkon. Mindegyik mellett hallani lehetett az energiát, ugyanúgy ahogy Gaia esetében. Az aura is látszott mind körül. Láttam szellemeket is mindegyiken. Barátom mondta, hogy az összes bolygó hely a szellemeknek, ahol élhetnek, tanulhatnak és ilymódon fejlődhetnek. Nagy városokat láttam minden egyes planétán. Elmagyarázták nekem, hogy az Univerzum többi létformája számunkra nem látható, mert vibrációjuk magasabb, és az emberi formában lévő szellemeknek előbb el kell érniük ezt a magasabb vibrációt, hogy láthatssák őket.
A lény elmondta, hogy minden bolygóra jellemző egy egy elsajátítandó témakör és bármelyiket választhatja egy lélek a fizikai létek között. A többbi bolygón arra gyakorlunk, hogy készek legyünk a Földön élni. Azt mondta, hogy a Gaia a legvégső tapasztalat a lélek számára. Azért a legvégső, mert itt a lelkünk gyorsabban fejlődik, mint bárhol máshol. A lecke, amelyet meg kell tanulnunk, nehezen elsajátítható fizikai forma nélkül.
Elmagyarázta miképpen veszünk fel egy fizikai létet a Földön, és én választottam ki a szüleimet, akiktől megszülettem, aszerint hogy megtanulhassam mindazt ami szükséges a növekedéshez, és hogy visszajöjjek és szellemi munkát végezzek a Földön, miután elértem egy bizonyos szintet. Ezeket a dolgokat azért mondta el nekem, hogy segíteni tudjak a lelkeknek egyesülni, és visszavezetni bolygónkat a harmónia állapotába.
Mondott Istenről is pár dolgot, amire nem emlékszem. Az Univerzum méretével és struktúrájával volt kapcsolatban. Arra viszont emlékszem, hogy elmagyarázta: Isten nem látható, mert Ő mindenhol jelen van. És hogy Isten olyan mélyen szereti Gaia-t, mint ahogy egy férfi szereti a feleségét.
Beszélt Jézusról is. Az mondta, hogy Jézus egy mester volt, akit Isten küldött a Földre, hogy megtanítsa az embereket miképp viselkedjenek egymással, és megtalálni az utat az egymás közötti harmóniához és Gaia-val is.
Azt mondta, hogy Jesus az a lény, akit Isten megbízott azzal, hogy biztosítsa a lelkek fejlődését, és hogy Jézusnak magasabb a vibrációja minden más léleknél. Isten Jézust a legnagyobb méltóságban tartja, mert ő volt a legjobb példa arra, mit kell tennie az embereknek. Akkor látni akartam Jézust. Láttam a fényét. A legtisztább volt, amit valaha is láttam. Nem volt szükség szavakra. Csak a szeretet érzete volt, amelyet meg sem kisérlek leírni, mert lehetetlen.
Azt mondták, hogy az egymás iránti szeretetet kell megvalósítanunk, ahhoz hogy a béke és harmónia általános legyen a Földön.
És hogy van egy hierarchia az Univerzumban, amely arra szolgál, hogy megőrizze a harmóniáját. Az emberiség szerves része ennek az összhangnak, és a szabad akarat, amellyel rendelkezünk, pedig része a léleknek, s ez lehetővé teszi, hogy szolgáljuk az Univerzumot.
Miután elmondta ezeket a dolgokat, képes voltam belátni az egész Naprendszert egyszerre teljes színpompában. A bolygók mind egyvonalban voltak, és az összeset láttam a plútótól a Napig. Nagyon áldottnak és nagyon fontosnak éreztem magam. Megkaptam ezt a hatalmas ajándékot, és nem igazán értettem miért. Ott lebegtem, egy lény aki letért az útjáról, hogy fájdalmat okozzon más lelkeknek, mégse kérdeztek soha arról, mit tettem. Sőt abban a megtiszteltetésben van részem, hogy választ kapok azokra a kérdésekre, amelyeken a legtöbb ember egész életében tűnődik.
Megköszöntem ennek a szerető lénynek, hogy elmagyarázta és megmutatta nekem mindezt. Azt mondta, hogy még van mit megmutatnia, ha kész vagyok rá. Azt mondtam kész vagyok. Nem tudom miért döntöttem így, de ez nem is volt kérdés. Egyszerűen csak minden aprónak tűnt számomra akkor.
Gaia felé vettük az irányt. Egy helyre mentünk a Föld árnyékában. Egy nagy város volt a felhők között. Gyönyörű fehér épületek amíg a szem ellát. Láttam ott élő szellemeket, mind rendelkezett vibrációvel de igazi fizikai testtel nem. Ezek a lakók ki be járkáltak az épületekből - munkába mentek, vagy játszani. Láttam egy helyet, ahova a szellemek mentek valamiért, amit víznek gondoltam. Járművek nem voltak. A szellemek úgy mozogtak, ahogy kísérőm és én, repülve.
A városnak nem láttam, hogy lett volna határa. Ez a hely tele volt mindenféle élettel. Volt természet, sok tiszta növény, fa, és víz, éppen úgy mint a Földön, csak sokkal tisztább. A természet abszolút tökéletes volt. Mentes volt az emberi beavatkozástól. Ez a hely éppen olyan volt mint Gaia, csak éppen a problémák és a negatívumok nélkül. Úgy éreztem, ez az amit én földi mennyországnak elképzelek.
Láttam szellemeket a Földre távozni és onnan visszaérkezni. Meg tudtam mondani a fejlődésüket az általuk kibocsájtott energiából. Láttem, hogy állatok is ugyanúgy távoznak és érkeznek, akárcsak az emberek. Sokan a Földről vezetővel érkeztek, és anélkül mentek vissza. Azt mondták, hogy a távozók közül néhányan emberekkel fognak dolgozni a Földön. Meg tudtam különböztetni azt a típust, aki dolgozott és azt aki feltöltődésre jött vissza a nagy városba, és megy majd vissza további tapasztalatszerzésre és fejlődésre. Éreztem, hogy azok közül, akik feltöltődésre jöttek vissza, néhányan szomorúak, megvertek és sérültek, pont ahogy én voltam, mielőtt kisérőm meglátogatott.
Kísérőm elvitt az egyik nagy épületbe. Sok szellemet láttam belül dolgozni. Hasonló munkák voltak a földiekhez. Amikor elsétáltam a szellemek mellet, rám néztek. Úgy gondolom a velem levő lény miatt ellenőriztek le.
Felmentünk az emeletre, és ismerős szellemeket láttam. Üdvözöltek, és megkérdezték hogy megy sorom. Tanácsokat adtak, melyekre nem emlékszem. Azt hittem munkát kapok ott, de a lény, aki tudta mit gondolok, közölte velem, hogy van még valami, amit előbb meg kell tennem.
Extázisban voltam. A Mennyben vagyok, annak ellenére amit a földi életem során műveltem. Amit most megtapasztalok, arról a legtöbb ember csak álmodozik. Ugyanazt a szeretetet éreztem, mint amikor Jézust láttam. Ilyen helyet kerestem egész földi életem során, és ezt az érzést, amit most itt érzek. Egész életemet ezzel a kereséssel töltöttem. Igazán boldog voltam. Otthon voltam, és tudtam ezt. Kész votam maradni, és dolgozni, akármilyen munkát is kapok.
Kísérőm elvitt egy másik, különleges épületbe. Nagyobb volt, mint a többi, és a legzöldebb növényzet díszítette, amelyet valaha is láttam. Átmentünk néhány kettős ajtón, és egy élettel teli térbe érkeztünk. Fa panelekkel volt díszítve, amelyekről megtudtam, hogy "élő" fa, azon a csodálatos helyen növő fák része. Átvezetett néhány további dupla ajtón, és megkért, hogy várjak ott egy padon, amíg ő bent van.
Egy kicsit később kijött a szobából. Azt mondta menjek be, és ne aggódjak, mert ő várni fog rám. Figyelmeztetett, hogy legyek öszinte a szobában levő lényekkel. Azt mondta, hogy nem bírók ők, hanem inkább azok, akik felbecsülik egy lélek fejlődését a története alapján. Emlékezzek rá ki vagyok, és tartsam távol a félelmet. Tudtam, hogy előbb utóbb el kell hagynom ezt a lényt, de örültem, hogy még nem most van. Kissé meg voltam rémülve, az elválástól, de éreztem, hogy ezen a helyen biztonságban vagyok.
Az élet szemle
Bementem, és egy különböző szellemekből álló csoportot láttam ott, egy asztalnál üldögélni. Az asztal ragyogó fából készült, és minden szempontból tökéletes volt. A mellette ülő szellemek vibrációja a legmagasabb volt, amit csak addig láttam, Jézusét kivéve.
Rájuk tekintettem, és valahogy ismerősnek tűntek. Nem tudom honnan. Csak néztek rám.
Aztán hirtelen szüleimet láttam a Földön, mielőtt megszülettem volna. Láttam miképp jöttek össze, bátyám és nővérem érkezését. Láttam pozitív és negatív tulajdonságaikat, és értékeltem őket aszerint, amit tudtam, hogy tennem kell a Földön. A lények megkérdezték, miképpen és miért választottam pont ezeket a szülőket? Azt mondták, hogy én ezt tudom, és mondjam el nekik. Nem tudom miből merítettem, de elmondtam nekik, hogy miképp és miért választottam őket, és egyetértettek velem. Egyrészt azért választottam őket, hogy segítsem őket útjukon, másrészt, hogy megtanuljam amit meg kell.
Láttam lelkemet amint megy anyámhoz, és bemegy. Láttam magam megszületni egy külső megfigyelő szemszögéből. Ugyanebből a nézőpontból tovább nézve láttam az egész életemet, egyszerre azok szemével is, akiket cselekedeteim érintettek. Átéltem az érzéseiket, amelyeket a cselekedeteim keltettek bennük. Láttam a jó és rossz dolgokat egyaránt, az igazságnak megfelelően, semmi nem maradt ki.
Megtapasztaltam újra a születés durvaságát. A Menny elhagyását és az utat a Földre. Láttam magam újra tehetetlen csecsemőkét, aki mindenben anyjára szorul. Megtapasztaltam apám szeretetét és haragját. Megtapasztaltam anyám szeretetét, félelmét és haragját is. Láttam az összes jó és rossz dolgot a gyerekkoromból és újraéltem mindent amit tettem. Éreztem mindent, azt is amit okoztam, amikor megsértettem valakit, azt is, ha valami szeretetteljes dolgot tettem. Mindezekből megtanultam, hogy minden döntésünk nagyon fontos, amit a Földön hozunk.
Megtanultam, hogy milyen hatalmunk van nekünk embereknek, és miképp vagyunk egymásra jó és rossz hatással. Érdekes volt látni, hogy egy ártatlan cselekedetnek mekkora hatása van a lelkekre, amire nem is gondoltam. Ez egy olyan tapasztalat volt, amit soha nem fogok elfelejteni. Megtapasztaltam az érzelmek teljes skáláját egy viszonylag rövid idő alatt, ahogy mi emberek látjuk. Ahol én voltam, ott az idő igazán nem létezik.
Láttam miként váltam azzá, amivé lettem a Földön, és miért. Minden amit tettem, érintette a körülöttem levő lelkek fejlődését. Láttam minden cselekedetem mozgatórugóját. Megvolt a helye minden pozitív és negatív cselekedetemnek. Nem volt olyan tett, ami szükségszerűen rossz volt, de voltak olyanok, amelyek nem eredményeztek pozitív növekedést. Áldozata és haszonélvezőja is voltam tetteimnek. Nem volt mókás mindezen kersztülmenni. Láthattam, hogy milyen csodálatos lehet, ha valaki úgy dönt, hogy pozitív hatást próbál gyakorolni a többi lélekre az idő túlnyomó részében.
Utána a lények kérdéseket tettek fel arról, amit láttam, és hogy miként érzek az életemmel kapcsolatban. Tudtam, hogy őszinte választ kell adnom. Kissé hezitáltam, amikor azt kérdezték, hogy szerintem összességében másokra inkább pozitív vagy a negatív hatást gyakoroltam inkább. Megfordult a fejemben, hogy esetleg hazudok.
Ezek a lények tudták mit gondolok, meg kellett mondanom, amit érzek, azt hogy jobb munkát is végezhettem volna a Földön. Tudtam, hogy amiért a Földre mentem,
azt még nem végeztem el. Egyetértettek velem abban, hogy még sok tennivalóm van, és hogy talán vissza kellene mennem elvégezni azokat. Azt mondták, hogy megértik milyen nehéz lehet nekem, de ez szükséges az én szempontomból is és az Univerzum számára is, hogy befejezzem a küldetésemet.
Azt mondták, hogy talán bölcs lenne visszamenni és leélni az életemet úgy, ahogy azt eredetileg elterveztem.
Azt mondták, hogy egy csomó fontos célt kitűztem magam elé a Földön töltendő időre, és az életem eseményei lehetővé teszik ezek megvalósítását. -
#912
Azt mondták, hogy eredetileg azért mentem a Földre, hogy tanuljak, és megosszam másokkal azokat a képességeket, amelyeket különböző életeken keresztül felhalmoztam.
Azt mondták, hogy arra van szükségem, hogy segítsek lelkeknek és Gaia-nak visszatalálni a harmóniához.
Azt mondták, nagy hatást gyakorolhatok más lelkekre, segíthetem a növekedésüket, és erre Gaia a legjobb hely. Az eddigi események előkészítettek arra, hogy jelentősen hozzájáruljak a világmindenséghez, és ezt semmiképpen ne tekintsem személyes támadásnak. Nem akartam elfogadni a dolgot, maradni akartam, és ezt meg is mondtam nekik.
Azt mondtam nekik, hogy maradni akarok, mert az élet a Földön kemény és könyörtelen. Úgy érzem, visszamenetelem veszélyes lenne az Univerzumra nézve, mert szellemileg még nem vagyok elég fejlett. Azt mondták, hogy pont ezért akartam visszamenni a Földre.
Azt mondták, hogy sokkal fejlettebb vagyok, mint azt hiszem.
Azt mondták, hogy lehetséges, hogy maradjak, de előbb vagy utóbb úgyis be kell fejeznem a munkámat a Földön. Ezt a tipusú feladatot nem lehet máshol elvégezni. Maradhatok, ha úgy döntök, de ez csak elodázza azt, amit meg kell tennem ezért az Univerzumért.
Elmagyarázták, hogy a leggyorsabb módja a feladat végrehajtásának, ha amilyen hamar csak lehet, visszamegyek.
Kábult voltam ahhoz, hogy valami értelmeset is mondjak. Elkezdtem könyörögni, de hasztalan. Én igazán nem akarok a Földön élni, és igazán nem akarok visszamenni. A lények ezt megértették, de határozottak maradtak. Végül is meghoztam a döntést, amely azt hiszem a legkeményebb volt, amelyet valaha is hoztam.
Visszajöttem és élem az életet, amelyet tanácsuk szerint élnem kell. Hiszed vagy nem, sokáig halogattam ennek az élménynek a közzétételét, egészen addig, amíg fel nem fedeztem a tehetséget magamban, amelyet kaptam.
Most megosztom ezt a tapasztalatot, mert úgy érzem szárnyakat ad a gondolatoknak, és segít helyes döntések meghozatalában, s ez az egész bolygót pozitív irányba befolyásolja.
Ha valamit megtanultam ebből, akkor az az, hogy minden döntés amelyet hozok gondosan fel lesz jegyezve és később szembesülök vele, amikor elmegyek innen.
Az a célom, hogy megóvjam az embereket attól a fájdalomtól, amelyet én éreztem, amikor vissza kellett néznem az életem filmjét, és hogy felgyorsítsam az emberi fejlődést a Földön, továbbá Gaia és az Univerzum segítése.
Azt kívánom, bárcsak mindnyájan azt a szeretetet éreznétek a szívetekben, amit én érzek. és nektek adom ezt a szeretetet.
(David Oakford most a Földre való visszatéréséről beszél)
Egyike vagyok azoknak, akik halál közeli élményben részesültek, és lehetőséget kaptak arra, hogy visszatérjenek a fizikai testbe erre a bolygóra. Én választottam a visszatérést a szeretetből erre a planétára, egy olyan hatalmas szeretetből, amelyért mindent feladnék, csak "haza mehessek." Remélem segítek gyógyítani ezt a helyet azzal, hogy megosztom azt, amit nekem megmutattak, és talán a döntéseimmel is. (amelyek remélhetőleg szeretetteljesek).
Szabad akarattal döntöttem a visszatérés mellett, e döntés nélkül nem lennék itt a fizikai világban, és nem csinálnám azt, amit csinálok. A fizikai fájdalom, háború, szegénység, járványok, rettegés, erőszak, gyilkosság, cserbenhagyás, etc, etc, etc. ez az eredménye e bolygón annak, hogy az emberek idejönnek, és szabad döntéseket hoznak a tanulás és a fejlődés érdekében. Sajnálatos módon a tanulás időnként zűrzavarhoz vezet, a fizikai fájdalom és a többi dolog része ennek a zűrzavarnak. Számomra nem tűnik értzelmetlennek, hogy ugyanez a szabad akarat a zűrzavar megszűntetésének is fontos eszköze.
Ahhoz hasonlítom, amikor valaki kempingezik, és választhat, hogy tisztán tartja a környezetét vagy nem. Ha a takarítás mellett dönt, akkor hozzájárul ahhoz, hogy a bolygó olyan maradjon amilyen, nem fokozza a zűrzavart. Ha valaki nem takarít maga után, akkor növeli a rendetlenséget. Ha valaki takarít maga után, és még mások után is, akkor segít a Föld gyógyításában.
Halál közeli élményemben azt is megmutatták, hogy sok lélek van a "Mennyben" akik nagyon szeretnének idejönni, tekintet nélkül arra, milyen állapotban van. Ha nem döntöttem volna a visszajövetel mellett, akkor iskolába kellett volna járnom, ami létezik a Mennyben is. A fejlődést meg kell valósítani, függetlenül a létformától. Az vonzó lehetőség volt számomra, csak az volt a probléma, hogy meddig tart, amíg elérem azt a szintet, amelyet a lelkem kitűzött maga elé. (Égő vágy van bennem, hogy megismerjek más helyeket is az Univerzumban, és ennek eléréséhez még fejlődnöm kell.) Az előfeltétel ehhez, hogy a lelkem rendelkezzen a szükséges IQ -val.
Amennyire látom, egy lélek dönthet úgy is, hogy a Mennyben marad és azon a szinten tevékenykedik, amelyiken van a végtelenségig, de én többet keresek, mert biztos vagyok benne, hogy van több.
Mindenesetre, a lényeg az, hogy kezdjünk el úgy érezni és kinézni mint a Menny, és ilymódon létrehozzuk a szeretet érzését itt lent is. Ezt szeretném látni ezen a bolygón, és tudom, hogy ez megvalósítható. Ha szükséges újra és újra visszajövök, hogy ez megvalósuljon.
-
#911
Az orvostudomány miért nem kizárólag objektív műszeres mérések alapján működik? Minek a sok szövegelés, mikor bemegyek a rendelőbe?
Vagy az építészet. Minek szövegelni az építésszel, mielőtt nekiáll megtervezni a házam? :D -
#910
Valóban, én nem is állítottam, hogy egy másik dimenzióban lenne egy galaxis is. Viszont nincsenek olyan messze. Térben és időben csak egy emberi agy gondolkodik, ezért persze távolinak tűnnek. -
#909
Csak kérdezem, hogy a pszichológia akkor miért nem kizárólag "objektív műszeres mérések" alapján műkszik? Mi a fenének kell beszélgetni, ha minden a testből fakad és meg is tudják mérni? Ha minden csak biológián meg kémián múlik minek a szövegelés?
Na fogadjunk, lövésed sincs ezt minek kérdezem...:D -
#908
jajaja, Tessék, egy kis instazen:
http://www.ted.com/talks/lang/hun/jill_bolte_taylor_s_powerful_stroke_of_insight.html -
uwu #907 A galaxisok nem másik dimenzióban vannak, csak nagyon messze. -
uwu #906 "A vakok haláluk után látnak.Tehát..."
Vaslogika:D -
#905
Én sem tudok több bizonyítékot az emberek tapasztalatainál.Mindenre csak halálod után kaphatsz választ,emberi ésszel nem lehet felfogni,mert korlátozva vagy.Ahogy korlátozva van,hogy hány fokban,milyen színeket láthatsz,milyen hangokat hallhatsz,tehát amíg a fizikai testedben vagy addig nem érthetsz meg mindent.Mert az agy is csak egy sejtekből álló anyag mint ahogy például a szemed.A vakok haláluk után látnak.Tehát a halál után mikor kilép a lélek a testből és felszabadul az agy által létrehozott korlátok alól,nagyon-nagyon sok tudást fogsz kapni,megérted majd az élet értelmét. -
#904
Ez jó hogy ilyen biztos vagy benne,de milyen tapasztalati(empirikus) bizonyíték szól emelett? Mert amit biztosan tudunk az annyi hogy anyagból álló biológiai organizmusok vagyunk csupán ami ugyanúgy elpusztul mint a többi emlős állat. -
#903
Sokak szerint a halál után nincs semmi,csak az agy állít elő látomásokat,amikből születik a HKÉ.De ez nem igaz.Csak a fizikai test hal meg,a lélek egy másik dimenzióba kerül.Halál után megszűnnek a fizikai testel járó korlátok,mert állítólag az emberi testben lévő lélek töredékét tudja annak amit a szellemi világban.A túlvilágon minden sokkal szebb és jobb,addig amíg nem kell visszatérned :P.Tehát a halál után is van élet,létezik a reinkarnáció.Mi ide születtünk a földre,de vannak más galaxisok ahová halálunk után eljuthatunk. -
#902
Huh, engem már jellemzett pszichológus, na nem is ezen topic miatt. mondókájának az volt a lényege, hogy ahhoz képest amiken keresztúlmentem akkora akaraterőm van és jószándékom, amekkora kevés embernek és a tűrőképességem is tiszteletre méltó...Ki tudja... -
#901
Jövöhéten dobok egy mailt mi van a halál után :D -
Christo #900 Halotti beszéd
tudom kicsit offtopik de sztem nagyon jól lett előadva -
#899
Most olvastam egy érdekes cikket arról, hogy a halálközeli élmény átélt embereknél az élmény utáni öngyilkosságok aránya 4 százalék, míg általánosan 1 százalék. Azt is taglalja a cikk, hogy pszichológusok szerint ha az ilyen élményt átélt emberek meg nem értéssel találkoznak nem találják általában a helyüket és nehezen "térnek vissza" az előző életvitelükhöz.
Hááát... -
#898
akkor jellemezd magad ugy mint egy sz4bolcsXD -
#897
Én pl. nem tudom, hogyan jellemez egy pszichológus.. -
#896
hogyan jellemeznétek magatokat pszichológusként, azért, amiért ebbe a topica írtok?Szoktátok így jellemezni magatokat?Nagyon érdekes és hasznos dolog tud lenni, -
#895
Majd ha egyszer összejön neki, akkor írhatsz olyan sms-t is, hogy már csak hülye vagy, de legalább ügyes.
Az ismerősöd beleesik abba a körbe, hogy csak a figyelmet akarja felhívni magára? -
#894
Na igen. Egyik ismerősöm a napokban kísérelt meg öngyilkosságot.
Szerintem az öngyilkosságok 90%-a csak hiszti. Fel akarják hívni magukra valakinek a figyelmét. Csak ott az átverés, hogyha annak a valkinek fel is tűnik ettől, akkor is csak időlegesen, és maximum szánalomból, ami magával vonja hogy "hamis" a figyelem. És tényleg csak igen rövid távú. Tehát csak hiszti, és nem több. Ráadásul természet ellenes... Ráadásul ez is csak érzelmi zsarolás. Kvázi, érzelmi terrorizmus.
Ami az ismerősöm illeti, gyógyszert vett be. Időben észrevették, bevitték a kórházba, túlélte. A magam részéről írtam neki sms-t, hogy nem csak hyüle, de béna is... -
#893
Necronomicon.
Amit meg lehet vásárolni külföldön és itt a könyvesboltokban mind hamisítványok.
Magyarországon 1 db eredeti másolatáról tudni, ami az Országos Széchenyi Könyvtár irattárában van és kb. VII. századi.
1882-ben került az intézetbe, Mario Zanetta trieszti kereskedő és hajótulajdonos
hagyatéki könyvtárából; távolabbi előtörténete
ismeretlen.
Forrás
Itt pár cikk a hamis necronomiconokról, meg úgy általában a necronomiconról.
-
Christo #892 Tegnap előtt tudtam csak meg hogy bekerült a metroba amit akkor írtam amikor a legjobb barátom öngyilkos lett.
link
Ezen kívül ezt küldte még az ő egyik legjobb barátja nekem ezzel kapcsolatban. Csak azért tettem be, hátha valakit érdekel.
"az öngyilkosságról!:naponta a világban kereken 1000 ember dobja el magától az életét, és több mint 2000 ember sísérelnek meg öngyilkosságot.
A nemzet közi halálozási statisztikában ötven halálok-csoport közül az öngyilkosság a kilencedik helyet foglalja el!
E józan számadoatok mögött a legkülönfélébb összetételű emberi problémák rejlenek.
Ám egyvalami közös bennük: azt hiszik, hogy az öngyilkosság révén megszabadulnak problémáiktól.
De az öngyilkosság Óriási tévedés!!!
mivel ezen úton csak a materiális testet semmisit meg, a problémák megmaradnak.
Hiszen a problémák mindig lelki természetűek - még ha testi szenvedés váltotta is ki őket, hiszen a szenvedésesk csak a megoldatlan lelki konfliktusok kifejeződései.
A sikeres öngyilkosság után pedig az illető meglepődve fogja tapasztalni, hogy összes gondjával egyetemben továbbra is létezik, azzal a külömbséggel,h ogy nincs többé teste.
Teste hiánya pedig jelentősen megnehezíti a helyzetét, hiszen nincs már a cselekvéshez szükséges"eszköze".
Legkésőbb ebben a helyzetben be kell látnia, hogy a problémáktól NEM lehet megmenekülni,henam cselekedvén meg kell oldaniőket - de a cselekvéshez már nincs teste.
Ezért mindenkinek meg kell óldania: nincs lehetőség arra, hogy"eldobja magától az életét" -
#891
Örülök, hogy csak sikerült egy normális zárást összehozni :). -
#890
Értem, köszönöm.
Most írtál rengeteg olyan dolgot, ami hit kérdése, és én egész egyszerűen más következtetéseket vonok le belőlük.
Csak egy példaként a vérzés elállítása. Hamarabb megy agykontrollal? Mihez képest? A vérzés egyszer csak eláll. Akkor is, ha agykontrollal rásegítesz, meg akkor is, ha nem. Mivel kétszer nem lesz ugyanaz a vérzés, szerintem egyszerűen nem lehet kijelenteni, hogy ez most hamarabb állt el.
Másik fele, hogy mi az, hogy agykontroll nélkül? Szerintem aki vérzik, az eléggé azzal van elfoglalva, hogy elálljon, akármilyen módszerrel is, alfában, vagy nem. Tehát a szellemi rásegítés amúgy is megvan.
Tehát valóban, teljesen másképp látjuk a dolgokat.
Ha tényleg csak ennyiről szól a dolog, akkor azt hiszem abba is hagyhatom az ezoteria vizsgálatát. Nekem ez örökre fantasy irodalom marad. -
#889
Szerintem, ha valamire nem alkalmazható, akkor az nem is létezik.
Ez egy teljesen érthető álláspont. Igazad van. Olyannyira igaz, hogy szerintem lehetetlen támadni. Ezért nem is fogom ezt tenni.
Inkább (mivel ez is HSZed része így illő lesz talán) leírom, hogy engem mi vezetett oda, hogy komolyabban foglalkozzak a témával. Mindíg is különc gyerek voltam, nehezen kezelhető, néhanapján láttam, érzékeltem dolgokat amiket nem tudtam hova rakni, de semmi különös nem volt igazán. Aztán szüleim beirattak egy agykontroll tanfolyamra (akkoriban azt mondták az orvosok, hogy hiperaktív vagyok, pszichológushoz jártam, hál' istennek mondjuk gyógyszereket nem szedettek velem) hátha az majd segít. Ott tanultam egy-két dolgot nem is ez a lényeg igazán, hanem az amit tapasztaltam. Ilyen apróságok például, hogy agykontroll használatával hamarabb elállítható vérzés. Nem egy nagy dolog, viszont megmutatta, hogy nem komplett hülyeség az egész, mert valami csak működik. Aztán teltek az évek, kapcsolatba kerültem egy olyan ágazattal ahol energiával gyógyítanak (kézrátételes). Résztvettem egy tanfolyamon, iszonyatosan szkeptikusan, ott is éreztem pár dolgot, az illető aki tartotta mesélt a saját életéről, vele mi történt, hogyan került kapcsolatba vele stb. Mindeközben próbálgattam, tapasztaltam azt, hogy valami csak van itt ami működik és ez valami olyasmi amit a tudomány nem tud megmagyarázni (illetve azt mondják, hogy nincs is ilyen). Aztán könyveket olvastam (igencsak kritikus szemmel) az ezekben olvasottak alapján elmélkedtem a dolgokon, igyekeztem visszaemlékezni saját életemre hátha ott látok hasonló dolgokat. Nem akarom nagyon részletezni.
A lényeg a lényeg: Folyamatosan olyan dolgokkal találkoztam amik működnek (mert tapasztaltam, láttam), pedig a tudomány szerint nem működhetnek. Aztán ilyen aranyos dolgok is vannak, hogy pl. rádióban szokták mondani, hogy xy tudósok mikor mire jöttek rá kísérletek segítségével és sokszor olyan dolgokra jönnek rá, bizonyítanak be amit a természetgygászat már x ideje állít. Nem egy keleti gyógymódot még 20-30 is körberöhögtek a tudósok, ma pedig elfogadotabbá válnak egyre inkább. Mindezek segítettek abban, hogy megkérdőjelezzem azt, hogy a tudomány valójában mennyire is érti azt ami ezen a világon van. -
#888
Hm, oké.
Véleményem szerint a tudományos módszer egy univerzális eljárás a világ megismerésére. Szerintem, ha valamire nem alkalmazható, akkor az nem is létezik. (Most ne keverjük ide a nem reprodukálható és nagyon ritka jelenségeket, pl gömbvillám.)
Az egyetlen dolog, amit nem értek, hogy mi visz rá embereket arra, hogy elhiggyenek ilyen marhaságokat _bemondásra_, elfogadható indoklás nélkül? Ez most főleg neked szól, Másik! Te nagyon élesen kritizálod a tudományt úgy egészében, felhánytorgatod, hogy a modell pontatlan, az eredmények néha bizonytalanok, meg az egész szerinted átverés. Ellenben ezek az ezoterikus marhaságok meg _TELJSEN_ alaptalanok, magyarázat nincs, hit kérdése, és objektivitása nulla. Miért ezt választod? Kalandvágyból?
Szerintem meg ez az átverés, nagyon szépen mutatja ezt az a tény, hogy épp egy kurvanagy részecskegyorsítót, meg kísérleti fúziós erőművet építünk, nem pedig lélekcsapdát meg ezógenerátort. Az egyik használható valamire, a másik meg szórakoztatóipar, többezer éve.
De miért veszitek komolyan az ellenőrizhetetlen, és meglehetősen meredek állításokat? -
másikisvan #887 "Akkor építs rá egy generátort. Ha áramlik az energia, akkor találj rá alkalmazást! Eddig ha a világban bármilyen jelenséggel találkoztunk, előbb-utóbb kitaláltuk, hogy hogyan csináljunk belőle az esetek 95%-ában működő alkalmazást"
Ezek szerint utóbb lesz mert ha előbb lett volna akkor már létezne... de ez szerintem nagyon világos. :)
Egyébként szeretnék... világosítsa meg az agyamat a jó Isten...
DE ! Még ha kitalálnám sem biztos hogy engednék elterjedni... merthogy tudod ez a mai... ez egy... kőolaj alapú gazdasági rendszer, amelynek rendszergazdái nagyon nem örülnének ha megfosztanák őket legfőbb bevételi forrásuktól.
-
#886
Sajnálom, hogy nem sikerült előrébb jutnod. Tudományos válaszokat keresel egy nem tudományos témában. Ilyeneket nem fognak tudni neked adni. Ennek a témának a megismerése csak egy módon lehetséges: tapasztalás által. (amit sajnos te szépen ki is zártál) Ez nem azt jelenti, hogy akármit érzel akkor azt egyből körbe kell rajongani és azonnal be kell venni mindent. De ahhoz el kell kezdeni. Ezért mondtam, hogy fura az álláspontod. Ahhoz, hogy el kezd megérteni tapasztalnod kell, ahhoz hogy tapasztalj fel kell adnod egy részét az álláspontodnak (helyesebb lenne talán a félretevés szó).
Abban látom a problémát, hogy még a legkisebb mértékig sem vagy hajlandó elfogadni semmit. Minimális területet sem adsz fel. A reakcióidból nem az tükröződik, hogy te valóban meg próbálnád megérteni amiről beszélünk, olyan mintha idejöttél volna simán kötekedni.
Kb. ezt értem az alatt, hogy nagyon különbözik a nézőpontunk.
Egyébként mi sem zombik vagyunk, nem veszünk be mindent, még akkor is ha ez esetleg így látszik onnan ahol te vagy.
.
-
#885
"Hatalmas énközpontúságodban és öntömjénezésedben magadat a senkivel egyenlővé tetted."
Bármibe lefogadom, hogy ezek a csudálatos dolgokat neked is csak mondták. Akkor meg miről beszélünk?
"(Merthogy létezik ember aki látta azokat a dolgokat, de ők az alapján hogy szerinted senki nem látta, nem tartoznak bele a senkibe, tehát valakik.)"
Megint jössz ezzel az elborult elméjű zagyvasággal. (Már ne is haragudj. Ezt kb Joker is mondhatta volna a Betmenkettőben.)
Én azt állítom, hogy senki nem tud kézzelfogható bizonyítékot, vagy működő alkalmazást mutatni rá. Még az sem, aki azt állítja, hogy ért hozzá.
"Vagy mi, de lehet hogy én sem értem de azért szerintem igen, de még én is tévedhetek, bár ebben kételkedek, de hát a kétkedők vitték előrébb a világot... akik lehettek akár kérkedő kétkedők. :)"
Miért szerinted én épp mit csinálok? Kételkedek abban, hogy ezek a dolgok mások lennének, mint ügyes csalók szép meséi.
Előrébb vinné a világot, ha kétség kívül be tudnák bizonyítani (nekem vagy az emberiségnek, a világnak, a tudománynak), hogy igazuk van. De képtelenek. Akkor maradjunk a legegyszerűbb magyarázatnál: hazudnak.
Egész egyszerűen azért, mert szellemet még nem láttam, hazug embert meg már igen. (Most a "szellem" helyére majdnem bármi ezoterikusat behelyettesíthetsz)
"Ezt én úgy gondolom, illetve képzelem el, de nem be, hogy van tizenkét csatorna és ahogy telik-múlik az idő úgy mindig más más csatornákon érkezik a (valószínűleg - a változatos világegyetemből adódóan- eltérő minőségű) lé (az energia a cucc az anyag)..."
Akkor építs rá egy generátort. Ha áramlik az energia, akkor találj rá alkalmazást! Eddig ha a világban bármilyen jelenséggel találkoztunk, előbb-utóbb kitaláltuk, hogy hogyan csináljunk belőle az esetek 95%-ában működő alkalmazást (biológia és orvostudomány _sokkal_ rosszabb hatásfokú, ahhoz még kevesek vagyunk). Kivéve a soha el nem avuló, többezer éve művelt, eredményt felmutatni nem tudó spiritualizmust és ezoteriát.