50
az életedben? De most ne hazudj!
-
#10
Ez relatív, de szerintem elég sokat hazudok. Nem szégyellem viszont, egyszerűen arról van szó, hogy így kevésbé bántom meg az embereket, ha valaki találkozni akar velem kitalálok valamit, ha el akarom küldeni, kitalálok valamit, de biztos vagyok benne, hogy ezt minden udvarias ember így csinálja. Ha meg valaki elmondja nekem, hogy "figyu, menj már haza, unlak!", akkor azt úgyis taplónak könyvelem el.
Olyanokat persze nem hazudok, hogy megtámadt egy indián karácsony este egy gyártelepen, elvettem tőle az íjját és azzal pont a homloka közepébe találtam :)))) -
#9
Nem kell. #8 Te megtennéd? -
#8
Szerintem mindenkinek joga van hozzá, hogy maga döntse el, hogy szeretné-e hallani vagy sem. Én az igent választanám, és nem szívesen lennék annak a helyében, aki megmondja, de van mikot jobb a kegyes hazugság. Pl. mamám megtudta volna, hogy gyógyíthatatlan rákos, 2 hónapja van, abba biztos belehal... még élt másfél évig. (Én már nem ismertem, édesanyám mesélte.) Ő helyében ugyanezt tettem volna, nem tudnék tükörbe nézni, ha másképp tennék. -
#7
meg kell mondani... nem kérdés... -
gobelin #6 én asszem megmondanám
-
#5
Rosszul hazudok, úgyhogy ritkán. Érdekes téma, vannak esetek, amikor nem tudnám eldönteni, mit tegyek. Pl.: Van egy haverod, tudod, hogy csalja a barátnője. Barátnő is ugyanolyan jó haver. Megmondanátok a srácnak az igazságot, kockáztatva azt, hogy késöbb rendbejön a kapcsolat, vagy elnéznétek mellette?
Másik eset: Van egy beteg, akiről tudod, hogy halálos beteg, de ő nem tudja mennyi idő van még hátra az életéből. Megmondod neki, hogy tudja még elintézni az életben a dolgait, tudva, hogy biztos belepusztul, vagy hagyod élni addig, ameddig még boldogan megteheti? Nem szívesen lennék az az orvos...
-
#4
-
#3
ööö...[BALRA FELFELE NÉZ, MIKÖZBEN MONDJA]... én nem szoktam!
[KAMUAK] -
#2
Azért hazudok keveset, mert elég sok energiát emészt fel megjegyezni, miket mondtam.
Inkább szembenézek főnökkel, ügyféllel, rokonokkal... -
gobelin #1 Én elég keveset.
Álatalában kimondom amit gondolok, még akkor is ha ezzel hátrányba kerülök vagy megbántok valakit.
Most szép lenne azt mondani, hogy az előbbi nem érdekel, utóbbit pedig nagyon sajnálom, de az az igazság, hogy általában észre sem veszem ezeket.
Emiatt aztán elég sok konfliktusom van.
Érdekelne, ti hogyan oldjátok meg ezt a dolgot? Sikeresek vagytok-e?