33
  • [NST]Cifu
    #33
    Végülis...
    Ülhetünk a seggünkön, és várhatjuk, hogy a sült galamb a szánkba repüljön, azaz, hogy majd a földönkívűliek megszánják ezt az ostoba népet, aki még a bolygójáról sem tud elszakadni, és odaadják a hiperhajtóművüket...
  • DMZ
    #32
    Az űrben haladva a földönkívüliek enyhén kiröhögnék...
    Vitorlával az űrben...
    Mi az a mi hiperhajóművünkhöz, meg térgörbítőnkhöz!
  • [NST]Cifu
    #31
    A lézeres tolásnál általában a fénysebesség 10% körüli értékkel számolnak. Így (lézertolás esetén) már 40-60 év alatt el lehetne érni az Alfa Centauri-t.

    A lézer széttartásán dolgoznak, én úgy tudom, hogy a jelenlegi optikai rendszerekkel 30.000km-es távolságnál már csak 1% körüli a lézersugár átmérőnövekedése, amire oda kerül az emberiség, hogy ilyesmin gyakorlati szinten kezdjen gondolkozni, valószinüleg még jobb arány lesz.
  • Thrawn
    #30
    Egy csillagközi utazáshoz minimum a fénysebesség 10-20%-át kellene elérni, hogy akár a legközelebbi csillagig elfogadható időn belül eljusson. Napvitorlával ez megvalósíthatatlan. A lézeres tolásról annyit, hogy hogy arra is érvényesek az optikai törvények, a lézernek is van széttartása, amit az alkalmazott optikai rendszertől függ. Napjaink legnagyobb optikai rendszereivel a Hold távolságánál már 30-50 méter lenne a nyaláb átmérője, itt pedig annál több ezerszer, százezerszer nagyobb távolságokról van szó. Egy többszáz kilométer átmérőjű nyalábból mennyit hasznosítani egy napvitorlás? Töredékét csupán.
  • [NST]Cifu
    #29
    A fontosabbat már említette Cat. A másik viszont az, hogy tartok tőle, komoly tévedésben vagy. A bolygóközi űrszondák is csak papírvastagságú anyagból készültek, minimális anyagmennyiségből (a súly inkább a tudományos felszereléshez és az üzemanyaghoz kell, nem a szonda falához), és a külső felületükön általában aranyfóliába csomagolják. Tehát a bolygóközi szondák sem olyan hú, de mokány szerkezetek...
  • Cat #28
    nem annyira sok, egy 4-5 km/seccel tévelygő kavicsdarab ugyanugy átuti mindkettőt, csak mig előbbi károsodhat is, utóbbi max. átszakad (és akkor mi van...)
  • tehen_m
    #27
    Szerintem van különbség a és 5 mikron vékony alumíniummal megerősített mylar anyagból készült és a jó sok fémmel megerősített űrszondák között (vagy az űrállomások burkolata között).
  • [NST]Cifu
    #26
    A mérnökök találják ki???Persze csak kitalálják.Én is mármit kitalálok.... Politikai támogatás nélkül szart sem ér bármely elképzelés.

    És számításokat is végzel, hogy pl. milyen indulótömeggel kell számolni, hogy a napvitorlának mekkora méretűnek kell lennie a célsebesség eléréséhez, hogy milyen pálya, milyen indítási feltételek lennének ideálisak, stb.? :))

    Én a hangsúlyt a kisebbre helyezném.(az űrállomásokon is gond volt hogy a napelem megrongálódott.) a mikroszkópikus meteorokból (amit még a csillagászok se igen látnak, és amit nem tud kikerülni a cosmos1)rengetek van és azok pár év alatt szerintem! teljesen tönkreteszik a vitorlát.

    A MiR napelemeinél kb. 10 év kellett, hogy olyan szinten rongálódjanak, ami már elfogadhatattlan, és a rongálódás egy részét emberi eredetű űrszemét okozta. Az alacsony föld körüli pályán ráadásul nagyobb a meteorveszély, mint a bolygóközi űrben, mivel a föld gravitációja magához húzza a 'szabadon ténfergő' meteorokat.
    Azonkívűl a napelemek eléggé érzékeny jószágok, a napvitorla viszont teljesen érzéketlen. Vagy olyan szakadásra van szükség, ami már nem kezelhető (ekkorát viszont kis méretű meteor aligha képes okozni), vagy pedig akkora mennyiségű 'meteorlyukra', ami már jelentős arányú a vitorla területéhez képest. A nagyobb meteorvonulási utak pedig már ismertek a csillagászok elött.
    A harmadik említésre méltó dolog az eddigi tapasztalat a bolygóközi szondákkal. Két Pioneer és a két Voyager szonda még mindig küldi jeleit, pedig már lassan 30 éve ostromolják őket az űr erői. Mégis működnek a főbb rendszereik, ami arra enged következtetni, hogy nem okozott bennük végzetes kárt sem a nagyobb bolygók sugárzásövei, sem a mikrometeorok, sem más. (mondjuk nagyon kiváncsi lennék, hogy nézhetnek most ki ezek a szondák, mennyire viselte meg őket valójában a hosszú út...)

    Meteorok, üstökösökről már a jupiter előtt is szakadnak le részecskék...

    Az üstökösöknél kb. a jupiter pályáától befele érvényesül igazán a nap és a napszél hatása, kifele, ahogy egyre gyengébb a nap melegítő hatása, az üstökösök már nem fortyognak, vagyis minimális az anyagveszteségük.
  • tehen_m
    #25
    h4x0r
    Szerintem a bolygóközi térben több a részecske.
    Szvsz: Meteorok, üstökösökről már a jupiter előtt is szakadnak le részecskék...
  • tehen_m
    #24
    Cifu az mind szép és jó amit mondasz, de az mind csak terv.
    A mérnökök találják ki???Persze csak kitalálják.Én is mármit kitalálok.... Politikai támogatás nélkül szart sem ér bármely elképzelés.
    Mostanában pedig nem igazán bövelkedik az űrkutatás politikai támogatásban...

    Dömsödi írt: Kilyukasztják a vitorlát a.....
    cifu: nagyobb meteorok, üstökösök elöl pedig ki lehet térni...
    Én :DD Szerintem a senkit nem érdekel a nagyobb meteorok. Én a hangsúlyt a kisebbre helyezném.(az űrállomásokon is gond volt hogy a napelem megrongálódott.) a mikroszkópikus meteorokból (amit még a csillagászok se igen látnak, és amit nem tud kikerülni a cosmos1)rengetek van és azok pár év alatt szerintem! teljesen tönkreteszik a vitorlát.

    Dömsödi:Még csak pár éve van meg a technikai feltétele az USA hadseregének, hogy lézerrel lője le a rakétákat. Pedig itt még csak max pár 10 kmes a távolság...
    Igen de ez jóval erősebb mint ami a cosmos1 meghajtásához kellene.És az is igaz hogy folyamatosan műköndie kellene a lézernek --->sok energia. (nem kell akkora energia a meghajtshoz mint a rakéta lelövéséhez mert akkor a vitorla elégne :D)
    Dömsödi:A milliméter 1000 -dének megfelelő remegés már több ezer kilométerrel arrébb pozicionálja a
    lézert a naprendszer szélén fekvő távolságban.
    Ezzel egyet értek.
    A Föld Mars távolság szerintem meg nagyon kicsi, hogy rendesen felgyorsuljon...

    Szóval szerintem! nem a napvitorla a legjobb megoldás .... De kezdetnek jó.

    Cifu amiket modasz az csak feltevés,ötlet elképzelés (sajnos).

    Ami rendelkezésre áll: a fent említett eszköz, amiről egy darabig nem derül ki hogy sikeres- vagy nem nem (bár ha elromlik akkor hamar kiderül :D )

    Ez az iromány kizárólag szvsz.

  • h4x0r
    #23
    Amugy annak a valoszinusege, hogy a melyurben meteorral talalkozik, annak pirinyo valoszinusege van. Lottot ketszer nyerni egymas utan valoszinubb.

    Csak peldakent a melyurben kobkilometerenkent normal esetben cirka egy-ket atom/molekula van.

    Bolygokozi terben ez nyilvan nagyobb mertek, ott eleg csak egyszer lottot nyerned. :-)
  • [NST]Cifu
    #22
    Fárasztó vagy. Ott az az átkozott link a #17-es hozzászólásomban, rákattintasz, és elolvasod...
    És utána talán nem mondasz ilyen zöldségeket.

    Szóval nem vagy te olyan okos, hogy másokat hülyének nézhess!

    Téged probléma nélkül, ha nem vagy képes egy egyszerű linket megnézni és elolvasni. Akkor talán rájönnél, hogy nem én találom ki ezeket, hanem mérnökök és tudósok, többek között a NASA JPL kutatói!!!

    Dehát nyilván nem értenek hozzá, úgyhogy sűrgősen írj nekik, hogy feleslegesen dolgoznak, mert te tudod, hogy úgy is megvalósíthatattlan...
  • Dömsödi
    #21
    Lézertolás mi??? A Holdról??
    Energiaforrást meg a földről kapja madzagon. Azért a Holdon nem holnapután építenek fel egy atomreaktort.
    Ráadásul azért a lézerrel nem tudnak pontosan megcélozni egy naprendszer határán lévő üreszközt... Még csak pár éve van meg a technikai feltétele az USA hadseregének, hogy lézerrel lője le a rakétákat. Pedig itt még csak max pár 10 kmes a távolság...
    A milliméter 1000 -dének megfelelő remegés már több ezer kilométerrel arrébb pozicionálja a
    lézert a naprendszer szélén fekvő távolságban.

    Szóval nem vagy te olyan okos, hogy másokat hülyének nézhess!
  • Cat #20
    nézd meg az egyik animációt a cikk alján, a napvitorla darabjai tudnak csavarogni és forogni is - tehát manőverezésre is alkalmas.

    A voyagernek csak azért nem fogják a jeleit, mert most pihen, ki van kapcsolva, néha (értsd: évente) kérnek csak le tőle diagnosztikai jeleket, hogy megy e.

    A napvitorla SOKKAL nagyobb sebességre lesz képes a plutó pályájánál, mint egy hagyományos kémiai hajtómű (az ionnal nem hasonlítanám össze, de nehéz is lenne mert az is kisérleti), mivel a rovid távu erős tolással szemben ez több éven át gyorsulhat.

    A csillagok között nincsenek meteorfelhők, és hidd el, a csillagászok nagyjából tudják merre kell fellőni - és ha hiszed ha nem, a kémiai meghajtású szondák sem manővereznek, csak minimális pályakorrekciókat végeznek, a komolyabb fordulóknál mindig bolygókat alkalmaznak. Kanyarodni NEM TUDNAK!
  • [NST]Cifu
    #19
    Nem az idovel, hanem a jelerosseggel van gond. Pl. a Voyager szonda tudtommal elerte azt a hatart par eve, ahonnan mar nem tudott jeleket visszasugarozni, mert a negyz. inv. szab. miatt a jelek marhara elgyengultek, mire visszaertek.

    Hmm...
    A rádiótechnika nem az asztalom, de nem tudsz eről valami linket adni, mert én úgy tudom, hogy még jó ideig foghatóak a Voyager szondák jelei, sőt a Voyager szondák jeleit továbbra is fogják és elemzik a Voyager Interstellar Mission keretében.

    Sztem lezerekkel fognak kiserletezni, mert annak joval kissebb a szettartasa, igy az ideerkezo jel nem fog erzekelhetetlenne gyengulni.

    Logikus lépés lenne, bár én úgy tudom, hogy egyenlőre űrbéli kommunikációra nem használták a lézert.
  • h4x0r
    #18
    Elolvastad a cikket? Az egész program nemzetközi együttműködés.


    Nem azt mondtam, hogy csak a ruszkik erdeme, inkabb azt, hogy a ruszkik tamogatjak eloszor. Bocsanat a pontatlansagert.

    Egy szép erős rádióadóval, ~4.35 év alatt szépen ideérnek. Ha a 100 évet már elfogadod, akkor ennyi pluszt még el lehet viselni. :)


    Nem az idovel, hanem a jelerosseggel van gond. Pl. a Voyager szonda tudtommal elerte azt a hatart par eve, ahonnan mar nem tudott jeleket visszasugarozni, mert a negyz. inv. szab. miatt a jelek marhara elgyengultek, mire visszaertek.

    4.5 fenyev (~2 ps) tavolsagbol bizonyara egy kezi radioval nem foghatok a jelek. Sztem lezerekkel fognak kiserletezni, mert annak joval kissebb a szettartasa, igy az ideerkezo jel nem fog erzekelhetetlenne gyengulni.

    Nameg interaktiv vezerles nem is lesz (nem lesz ssh probe :-)
  • [NST]Cifu
    #17
    Az tetszik, hogy az előző hírnél ez már alaposan végig volt rágva, de még mindig itt küzdesz ezeken...

    Egy több négyzetkilométeres napvitorlán nem jelent semmit pár lyukacska, a nagyobb meteorok, üstökösök elöl pedig ki lehet térni, hiszen a napvitorlákkal lehet kormányozni is a járművet bizonyos mértékig (olvasd el a cikket itt fent, abban is említik!). Persze nyilván szükség van kémiai vagy ion segédhajtóművekre, szükség esetén.

    'mit sem ér a vitorla'...

    Jujj...
    Még a plutó pályánál túl is nyújt valamekkora gyorsulást, de értelemszerűen kevesebbet, mint mondjuk a föld pályáján. Viszont ez is valami (az elemlámpából kilép fotonok is kifejtenek egy nagyon apró mértékű erőt a kezed felé, csak ez olyan gyenge, hogy fizikailag mérni sem lehet - egy több négyzetkilométeres vitorla esetén azonban ez is erő).

    Arról nem is beszélve, hogy még mindig lehetne használni akár a lézertolást is (egy, pl. a holdról vagy a marsról kibocsátott erős lézernyalábbal). Nem árt azt is kiemelni, hogy a vitorla a fékezéshez is használatos...

    Ezért esetleg csak arra alkalmas, hogy robot szondákat jutasson el naprendszeren belüli bolygókhoz.

    Haladunk, a korábbi hozzászólásodban még csak a marsot tartottad reális célnak, talán átlátod egyszer az érvelésem, és belátod, hogy távolabbra is használható ez a technológia. :)

    Itt pedig egy jó kis cikk a csillagközi napvitorlásokról: Olvasgasd bátran. (mondjuk ez inkább a lézertolásra apellál)
  • Dömsödi
    #16
    Cifu-VIP:
    Látom az agyad is VIP :)))

    Nem kétlem, a technologia müködöképes. Azonban hosszabb távon elkerülhetetlen, hogy a meteorok szanaszét szakítsák. Igen majd Iván vagy DZSÓ kimegy délutánonként ragaszgatni a több négyzetkilométeres vitorlát...
    A manőverezéshez szintén rakéta technologia is szükséges.
    A megfelelő sebességet elérheti a naprendszeren belül, de utána a Nap távolsága miatt mit sem ér a "vitorla". Esetleges rakétás lassítás, meteorfelhó, miatti kerülés után a napvitorla már nem képes újra gyorsítani.
    Ezért esetleg csak arra alkalmas, hogy robot szondákat jutasson el naprendszeren belüli bolygókhoz.
  • [NST]Cifu
    #15
    Es persze megint a ruszkik azok, akik az ujitast eloszor kiprobaljak.

    Elolvastad a cikket? Az egész program nemzetközi együttműködés.

    Az amcsik soxor nem csinalnak semmi ujjat, "csak" a mernoki alkalmazasokon javitanak.

    Hála az ostoba politikusoknak. A Venture Star talán már repülhetne, ha W.Bush nem lövi le...
    De az oroszoknál sem jobb a helyzet: a MAKS-OS-ről évek óta semmi hír, a Kliper sorsa sincs tisztázva...

    Amugy 100ev nem sok tortenelmi szempontbol, de az mar gond lehet, hogy hogyan juttatjak vissza a radiojeleket.

    Egy szép erős rádióadóval, ~4.35 év alatt szépen ideérnek. Ha a 100 évet már elfogadod, akkor ennyi pluszt még el lehet viselni. :)
    Mivel pedig az emberiség már tud a jelek érkezéséről, tudja az irányát, nem lehet probléma a jelek fogadása (a kétirányú
    kapcsolat azonban nem járható, tehát erősen önállónak kell lennie a szondának/szondáknak).
  • h4x0r
    #14
    Es persze megint a ruszkik azok, akik az ujitast eloszor kiprobaljak.

    Az amcsik soxor nem csinalnak semmi ujjat, "csak" a mernoki alkalmazasokon javitanak.

    Amugy 100ev nem sok tortenelmi szempontbol, de az mar gond lehet, hogy hogyan juttatjak vissza a radiojeleket. (lasd: negyzetes inverz szabaly (asszem :))
  • [NST]Cifu
    #13
    Ezt a zöldséget már elsütötted egyszer, válaszoltam is rá ITT. Most erre megint ostobaságokat irkálsz...
  • valaé valaé ná
    #12
    Jó Volna...
  • Dömsödi
    #11
    Lehetővé teheti a csillagközi repülést?
    Ez úgy baromság, ahogy van.
    Kiváncsi leszek, hogy ha elég messze jutnak a naptól, akkor a sebesség már meglesz, de szükség esetén hogyan váltanak irányt? Pl ha találkoznak egy nagyobb meteorral? Hogyan fékeznek le?
    Rövidtávon -Marsig- esetleg életképes lehet a dolog, de nincs értelme a technikaba azt a rengeteg pénz beleölni, hogy esetleg 1-2 honappal hamarabb érjenek odáig.
  • Alfa Of NS
    #10
    Ize, hogy kuszobolik ki, hogy az apro kis meteordarabkak szetlyuggassak az egeszet?
  • [NST]Cifu
    #9
    Az R-29R 'Volna' (NATO: SS-N-18 'Stingray') interkontinentális ballisztikus rakéta mára már elavult, a Delta III. nukleáris rakétaindító tengeralatjáróval együtt, az oroszok, hogy pénzt csináljanak belőle, a rakétákat ellátják egy gyorsító végfokozattal, így cirka 150-200kg-ot képesek LEO-ra feljutattni, viszonylag olcsón.
  • kicsy
    #8
    Amúgy érdemes egy pillantást vetni a kacsolódó cikkekre:
    · A napvitorla ellentmond a fizika törvényeinek
    :)
  • [HUN]PAStheLoD
    #7
    napszörfölni akarook :D
  • kicsy
    #6
    Gondolom olcsóbb egy rakétakilövésre kialakított tengeralattjáróról kilőni mint felhúzni egy kilövőállomást. (A Planetary Society ha jól tudom magánpénzelésű)
  • Tetsuo
    #5
    másold le, aszt holnap majd Lolvasod..friss fejjel :)
  • Cat #4
    az egy dolog, mert sokszáz rakétát löttek már fel, viz alól is, kérdés inkább az hogy minek?
  • Ottto
    #3
    Ahogy olvastam eegyből eszembe jutott a star wars 2. epizódjában látható (nap)vitorlás úrhajó bár ez nem olyan
    Azért arra kíváncsi leszek hogy lövik fel tengeralattjáróról.