Fable - The Lost Chapters
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
EU Bloodscalp: Malthrok - Orc Warlock
First born unicorn Hard core soft porn Dream of Californication
EU Bloodscalp: Malthrok - Orc Warlock
Egy észrevétel: (SPOILER!!!)
A végén ugye bal klikkel lehetett volna eldobni a maszkot. Én megnyomtam a bal egérgombot, és felvette... (kb 10 éve van pc-m, tudom milyen egérgombot nyomok meg) Ez bug, vagy direkt volt így? Elõtte alt-taboztam, de mikor visszaléptem nem nyomtam meg semmit csak a bal klikket.
War. War never changes.
EU Bloodscalp: Malthrok - Orc Warlock
First born unicorn Hard core soft porn Dream of Californication
Abit IC7, P4 2,8GHz Northwood HT, 2x1 GB DDR400 RAM, Gainward GF7600GT 256MB AGP Sony PSP
EU Bloodscalp: Malthrok - Orc Warlock
EU Bloodscalp: Malthrok - Orc Warlock
A végigjátszás után! Snowspire-ben meg lehet kérdezni az Oracle-t
( a három óriási kifaragott fej a falban )
hogy mondjon néhány okosat de nincsenek nálam a rûnék amiket a temetõben szedtem össze, pedig egy lány aki ott a fal elõtt áll bizonygatja, hogy nálam van...
Mi itt a megoldás???
A Piknik-es küldit még mindig nemkaptam meg pedig elkergettem a tolvajokat,a halásznak is segítettem már és titulust(Druida)is vettem!
Mi lehet a baj,hogy nemkapom meg?
Addig más küldit se kapok(a beteg fiusat nemkaptam meg)amig nem teljesítem?
A GYŐZTESEK MINDIG ÚJ CÉLOKAT KERESNEK, A VESZTESEK KIFOGÁSOKAT.
ui.:remélem ez volt a kérdésed mer különben most beégtem hogy feleslegesen ennyit irtam😊
A GYŐZTESEK MINDIG ÚJ CÉLOKAT KERESNEK, A VESZTESEK KIFOGÁSOKAT.
Az árnyékot nem tûri maxon, a többit igen... Az ember azt hinné, hogy egy ilyen kártyánál nem kell még kompromisszumot kötni, de ezek szerint nem így van... Már csak azt nem értem, miért nem közli a játék, hogy ez nem klappol, és nem engedi ezt a beállítást, ehelyett meg olyan felbontásra kapcsol, hogy még kilépni sem tudok a játékból, csak ha a Ringyóz feladatkezelõben kikapcsolom.
Milyen hosszú a játék véleményetek szerint? Tapasztalat? Mennyi idõt szánjak rá?
http://dinnyerobi.blogspot.com https://www.facebook.com/LositsRobert
- Mi a különbség a tudatlanság és az apátia között? - Nem tudom, de nem is érdekel. %%%%%%%%%%% A System Shock 2 multiban is extázisba ejt! %%%%%%%%%%%
I7-4790K, ASUS SABERTOOTH Z97 MARK2, 16GB DDR3, ASUS STRIX GTX970 4GB 2xSLI, Samsung 256GB SSD 840 Pro MLC, 10.5TB HDD, Dell U2711H (2560x1440), CM Stryker, Scythe Mugen 3
Last night, when I was alone in my room, from out of nowhere, I smelled a fart that wasn\'t mine! -Osaka http://www.spore.com/view/profile/Hmuda XBL: Hmuda Hun
És az X800PRO-ban a 640X480 lehetõségét ismerte fel?! Ez nagyon COOL!!! 😄
Mi a fenét csináljak vele?
http://dinnyerobi.blogspot.com https://www.facebook.com/LositsRobert
I7-4790K, ASUS SABERTOOTH Z97 MARK2, 16GB DDR3, ASUS STRIX GTX970 4GB 2xSLI, Samsung 256GB SSD 840 Pro MLC, 10.5TB HDD, Dell U2711H (2560x1440), CM Stryker, Scythe Mugen 3
A GYŐZTESEK MINDIG ÚJ CÉLOKAT KERESNEK, A VESZTESEK KIFOGÁSOKAT.
Van valakinek használható ötlete? Találkozott valaki más is ezzel a jelenséggel?
http://dinnyerobi.blogspot.com https://www.facebook.com/LositsRobert
Fable: The Lost Chapters
KIADÓ:
Microsoft
FEJLESZTÕ:
Lionhead Studios
STÍLUS:
RPG
DÁTUM:
2005.09.06.
ÍRÓ:
Zoenn
Peter Molyneux, a játékfejlesztés nagy öregje ismét tiszteletét tette nálunk, mivel az Xbox-ra tavaly megjelent fenomenális RPG-jének PC-s változatát végre befejezte.
A várakozás mindenképpen megérte, hiszen – csakúgy mint a konzolosoknál – a mi gépünkön is klasszikus kerekedhet ki belõle, sõt mi még egyfajta bõvített – „rendezõi” - változattal lehetünk gazdagabbak, ugyanis a játékidõ kibõvült, eleddig soha nem látott helyszíneken is bolyonghatunk, teljesen új küldetéseket megoldva, ami konzolos felebarátainknak nem adatott meg. Mesebeli világba való önfeledt merülés az egyik legösztönzõbb alternatíva az unalmas mindennapokból való menekülésre, nemhiába érnek el akkora sikereket azok a játékok, amelyekbe határtalanul belefeledkezhet az ember. Az irányított karakterünk nemcsak egy kortalan übermacsóra korlátozódik, hanem egy olyan, könnyen megszerethetõ virtuális alteregóra, akit a kezdetektõl – azaz már a gyermekkortól kezdve – egyengethetjük életútját. Ha úgy kívánjuk, nem törõdünk a körülöttünk lévõ világ ügyes-bajos dolgaival, hanem keresünk magunknak egy tûzrõlpattant menyecskét a környezõ falvakból, akinek csaphatjuk a szelet, majd késõbb akár az oltár elé vezethetjük, vásárolhatunk egy házat, végül gondtalanul tengethetjük vele életünk hátralévõ részét. Ez is egy alternatíva, amit a Fable kínál. Sokkalta izgalmasabb azonban utánajárni Albion felfedésre kívánkozó titkainak, végigbandukolni az egész kontinenst, kisebb-nagyobb feladatokat megoldva akár jó, akár gonosz beállítottságú hõssel, mígnem a legendákba illõ végkifejletet át nem éljük.
Néha az olyan kimondott független játékfejlesztõk is engednek a gazdag kiadók nyomásának, hogy a korábban bejelentett projektüket csak egyfajta platformra készítik el, a másmilyen géptípusok tulajdonosainak legnagyobb bánatára. Hála a Microsoft dollármillióinak a kezdetben Project Ego-ként futó Fable-t is „Only on Xbox” felirattal kezdték el reklámozni (nem beszélve a Halo-ról), hogy nem titkoltan játékosok ezreit csábítsák a zöld-fekete doboz megvásárlására. Az üzlet bejött, a stuff szépen muzsikált a szoftveráruházak pénztáránál, mígnem másfél esztendõvel a konzolos verzió kiadása után, a cégóriás úgy gondolta, ideje némi plusz zsetont kicsikarni szegény PC-sekbõl, így - talán egy szívbõljövõ gesztusként aposztrofálva – kegyeskedtek gondolni miránk is a Fable átiratával. Hála a Molyneux közbenjárásának, a Lionhead nem elégedett meg szimpla konverzióval, hanem rá is tett egy lapáttal jónéhány dologgal kibõvítve azt. Ez a megtisztelõ feladat a Big Blue Box nevû csapatra hárult, róluk azt érdemes tudni, hogy a Lionhead szatelit-csapata, tehát minden támogatást megkapnak Peter bátyó cégétõl – így már érthetõ, miért is végeztek ennyire príma munkát.
Mindenek elõtt leszögezném, hogy a Fable nem az a szokványos RPG amit a Tisztelt Játékos eddig megszokott. Kis túlzással a készítõk elrugaszkodtak a KOTOR-típusú szerepjátékok elveitõl, ahol is mindent a szabály köré építenek, a történettõl való elrugaszkodásra csekély a lehetõség. Több non-lineáris gyöngyszem, mint pl. a Morrowind ezt a lehetõséget már felismerte, határtalan szabadságot kínált az erre áncsingozóaknak. Ugyan a Fable nem annyira monumentális, mint az elõbb említett program, döntéseinket azonban itt sem határolják be láthatatlan falak. Karakterünkbõl olyan szélsõséges figurát alkothatunk meg amilyet mi szeretnénk, s ezt nem csupán a tapasztalati pontok ide-oda rakosgatásával, vagy a jellemünk játék eleji meghatározásával tehetjük, hanem cselekedeteinkkel, a világhoz és lakosokkal való viszonyulásunkkal.
A történet elején még csak álmodozhatunk arról, hogy valaha a mi nevünket fogják emlegetni félve, vagy istenítve a jövõ históriásai. Apró kisgyerekként indulunk, majd szétnézhetünk a faluban, hogy merre segíthetünk a felnõtteknek, vagy hol követhetünk el valamilyen huncut csínyt – itt már neki is kezdhetünk jellemünk fejlesztésének a jó, vagy a gonosz irányba indulva. A gondtalan semmittevésnek azonban vége szakad, mivel a falunkat rosszarcú banditák rohanják le, családunkat majdnem teljesen kiirtják, anyácskánkat és hugicánkat megerõszakítják, mi is csak a szerencsének köszönhetjük, hogy nem esik bántódásunk. Mivel korán árvaságra jutottunk, akár könnyedén megpecsételõdhetnek nagyszabású terveink támogató hiányában, de a sors ismét csak kegyes volt hozzánk, hamarosan gyámra lelünk egy hõsképzõ céhmester személyében, aki felismeri bennünk a leendõ kor bajnokát, önzetlenül megtanít bennünket a kard, az íj és a mágia használatára. Tanoncéveink leteltével egy agilis, ám káros cselekedetekre még fogékony ifjoncot alakítunk és végre a saját lábunkra állhatunk. Ha szociális igényeinket szeretnénk kielégíteni elmehetünk csapni a szelet az eladókorban lévõ lányoknak, semmittevõen lógathatjuk kukacunkat a folyóparton. A vidék sorsát szívünkön viselve visszatérhetünk a céhünkhöz, akiktõl ezirányú küldetéseinket vehetjük fel (a faluszéli gyümölcsös megvédése az azt dézsmáló apró lényektõl, egy-egy nagyobb vadállat lecsapása stb.). A felvett küldetéseket tovább cifrázhatjuk azzal, hogy a céhépület elõtti téren ún. fogadalmakat teszünk, mint pl. nem használjuk a varázserõnket a misszió során, vagy sebesülés nélkül térünk vissza etc. A kitûzött célok ezáltal hatványozottan nehezebbnek tûnnek, ám siker esetén a jutalmunk sem marad el, nem beszélve arról, hogy ezzel nagyobbak leszünk a lakosság szemében, ellenben ha pórul járunk, a hátunk mögött könnyedén kiröhögnek majd. Persze elindulhatunk fõ sztoriszálon elindulva, ez esetben a családunkat felkoncoló banditák után eredünk, sorba megkereshetjük õket, majd megbosszulhatjuk azt, amit falunkkal tettek, talán mondanom sem kell, nem ezek lesznek a legnagyobb tetteink, amit elvégzünk, mivel sokkalta nagyobb hatalmak ellen kell helytállnunk a késõbbiek folyamán. A kapott feladatok sokszínûségével nincs is baj, könnyedén olyan érzésünk lesz, mintha egy tündérmese részese lennénk, csak azzal ellentétben itt sok esetben meglehetõsen darkos szakaszokkal is találkozunk, ami nem éppen óvodai mesedélutánra való.
A fejlõdési rendszer kissé szokatlan lehet, de egyszerûségénél és logikusságánál fogva hatékonysága vitathatatlan. Nem kell a karakterképernyõn hosszasan szöszölve agyalnunk azon, hogy éppen mit is fejlesszünk, minden jön magától. Összesen négyféle tapasztalati pontot szerezhetünk a játék során, amelyeket a legyilkolt ellenfeleink hagynak után, egy felvehetõ gömb formájában, amit késõbb céhünknél költhetünk el új skill-ekre, és varázslatokra. Minden attól függ, hogy milyen módon végzünk ellenségeinkkel: ha éppen karddal, akkor olyan XP-t kapunk, amit csak az erõvel összefüggésbe hozható képességekre költhetünk, ha támadómágiával végeztük ki a delikvenst jutalmunk egy varázslatainkat erõsítõ XP, ha viszont kedvenc íjunkkal lyuggattuk halálra az illetõt, kizárólag az ügyességünkkel kapcsolatos speckókat tápolhatjuk fel az erre hivatott tapasztalati ponttal. Ha ezen felül képesek vagyunk felmutatni egyéb elismerésre méltó harci fortélyt a csata közben, pl. minél több sebzést viszünk be, akkor kapott XP-nk mennyisége többszörözõdik. Alapvetõen háromféle karakterosztályban érvényesülhetünk, ezek a már említett harcos, mágus és az íjász. Érdemes azonban tisztában lenni más kasztok tudományával is, hiszen elõfordulhat, hogy az eleddig távolról tûzlabdákat dobáló mágusunkhoz testközelbe kerül egy behemótabb ellenfél, ilyenkor kell elõkapnunk valamilyen méretesebb közelharci fegyvert és azzal téríteni jobb belátásra a tolakodó frátereket és ez fordítva is igaz. A harcrendszerre nem szeretnék sok szót fecsérelni, elég ha annyit mondok, hogy kifogástalanul megállja a helyét, nemcsak egyszerû vagdalkozásból áll – még ha elsõ ránézésre erre következtetünk – bizony, alaposan bele kell rázódnunk, ha tökélyre akarjuk vinni a csetepatékat, ami közben több kunsztot is bevihetünk, csak néha zavarhat meg minket a kamera.
Fõhõsünk fizimiskája, testfelépítése is folyamatosan változik a játék során, ezek nagyobb részébe nincs is különösebb beleszólásunk, hiszen minden az adott jellemünktõl és harci beállítottságunktól függ. Gonosz karakterek testén elõbb-utóbb olyan testi elváltozások fognak jelentkezni, mint a bõr elszürkülése, fejünk tetején apró szarvak nõnek, szemünkbe démoni vörös csillogás ül, utunkat méretes legyek raja fogja kísérni – ha elkerüljük a mosakodást. Így érthetõ, hogy miért fognak rettegni tõlünk az egyszerû emberek, amikor betérünk falujukba, s ha meglátnak nagyívben elkerülnek minket. Ellenben a jóságos, tiszta lelkû hõst irányítva hajunk hófehérré változik, fehér aura vesz körül minket, arcvonásaink is lelki békérõl árulkodnak. Valahányszor felbukkanunk egy településen, az emberek csodánkra járnak, elismeréssel adóznak nekünk. A mágiahasználók bõrén ezen felül titokzatos rúnák fognak tekergõzni, néha mágikus kisülések fogják elhagyni habtestünket, szemünk kékes árnyalatúba megy át, ugyanakkor meglehetõsen soványak maradunk, ami nem mindig jön jól, ugyanilyen cipõben járnak az íjászok is, kívülrõl õk is satnyák. Viszont a folyamatosan csak az erõ-skillekre gyúró karakterek végtagjain méretes izmok nõnek, de reflexeink ennek ellenére mégsem lesznek olyanok, mint a macskáké, értsd: a nyílvesszõ-specialistáké. Néhány külsõ tényezõt mi is meghatározhatunk, ilyen a frizura és tetoválás. Ezek éppúgy lehetnek megbotránkoztatóak, vagy mások szemében félelmet kelthetnek, sõt minden testre pingált motívum és hajviselet befolyásolhatja azt, hogy mennyire vagyunk vonzóak vagy visszataszítóak a gyengébb nem szemében. És ha ez még mindig nem lenne elég, képesek vagyunk olyan mulatságos megnyilvánulásokra, mint a böfögés, muszkli-mutogatás, flörtölés, kacagás stb. Viselkedésünk egyaránt kiválthat közutálatot és csodálatot, csak a megfelelõ eszközt kell alkalmazni. Barátnõinknek, feleségeinknek (igen, a bigámia ebben a játékban elfogadott, csakúgy mint a meleg kapcsolatok férfiakkal – mindenki megtalálhatja a saját ízlésének és gusztusának megfelelõ partnert, csak arra ügyeljünk egymásról ne tudjanak, mert abból kínos dolog sülhet ki) apró ajándékokkal is kedveskedhetünk. Persze magunkra is nagy figyelmet kell fordítanunk, pl. együnk rendszeresen, de csak mértékkel, mert ha sokat zabálunk, könnyen egy termetes pocak sülhet ki. Ha egy átmulatott éjszaka során az ivóban kicsit jobban felöntöttünk volna a garatra, látásunk elhomályosul, a világ furcsa táncot lejt szemünk elõtt, sõt tekintélyes rókázás lehet a vége, ami ismét csak a gonosz oldalra vezet bennünket – hmm, ezek szerint én a valóságban már régen egy romlott sith lovag lennék? Ajaj.
Most nézzük meg kicsit pontosabban, hogy miben is nyújt többet a PC-s verzió, mint a korábbi xbox-os! Elõször is a grafikát feltupírozták annyira, hogy helytálljon a többi hasonszõrû program mellett a részletesebb árnyékok, a nagyobb felbontású textúrák és kidolgozottabb modellek ismeretében, bár hátast dobni most sem fogunk a gyönyörûségtõl. Amire korábban már láttunk példát (Sudeki) itt is látvány hangulatossága és stílusa viszi a pálmát. Albion térképe is kibõvült olyan helyekkel, amelyek a másik platformon nem adattak meg, így a játéktér és vele együtt a játékidõ – az új küldetések közrejátszásával – nagyjából 30%-ban nyújt többet nálunk. A jónéhány új fegyverbe, varázslatokba és szörnytípusokba nem mennék bele, mindenre fény derül, ha benyittok a hõsképzõ céh melletti kapun, ami az xbox-os verzióban zárva volt. Alig észrevehetõen, de kétségtelenül tovább tökéletesítették a mesterséges intelligenciát, ám az még most sem a program igazi erõssége.
Hála a Microsoft roskadásig tömött bankszámláinak, sikerült a játék mellé olyan neves zeneszerzõt szerzõdtetni, aki több híres hollywood-i produkció (Pókember, Men in Black) muzsikájáért felelt, az úriember neve Danny Elfman. Ezáltal a Fable fõcímzenéje finoman szólva tökéletesen megkomponált darab, ami a feelinghez nagyban hozzájárul. A játék közben felcsendülõ nótákat bár már nem Elfman bácsi szerezte, egy rossz szavunk nem lehet rájuk. A szinkronmunkálatoktól viszont távol állt az amcsi befolyás, hiszen kivétel nélkül brit ékességgel beszélõ társaság munkája.
A Fable teljesen magával ragadó, meseszerû élményt kínál mindenki számára a sajna korán véget érõ játékidõben. Ha valaki kizárólag a fõküldetésekre koncentrál, 10-12 óra alatt eljuthat a végére, aki viszont minden lehetõséget és mellékküldetést ki akar próbálni – õszintén remélem, hogy õk a többség – ehhez a számhoz hozzáadhat úgy 5-6 órát pluszban. Szerencsére negatívumok között csak a hangyányit nem kézreálló irányítást és a hébe-hóba megröccenõ engine-t említhetném és talán azt, hogy néhány szerepjátékos kevés kihívást találhat a játékban, mivel egy-két résztõl eltekintve megizzasztani nem fog. Az idei év RPG dömpingje szerencsére nem látszik csitulni, ennek mi örülhetünk a legjobban, egy hónapon belül több érdemleges cím is befutott. Mind közül talán a Fable volt az, ami miatt kialvatlanul mentem reggel a munkahelyemre, vigyázzatok, mert a gamma nem ereszt egykönnyen. Na, elnézek egy pár órácskára Albion-ba, Ti is feltétlen tegyetek így!
A GYŐZTESEK MINDIG ÚJ CÉLOKAT KERESNEK, A VESZTESEK KIFOGÁSOKAT.
A piknik-es küldetéshez mit kell csinálni(már megkaptam,de nincs ott ellenfél),hogy aktív legyen?
A GYŐZTESEK MINDIG ÚJ CÉLOKAT KERESNEK, A VESZTESEK KIFOGÁSOKAT.
😊 nem olyan nehéz!
EU Bloodscalp: Malthrok - Orc Warlock
és a történet során tucc majd felmenni(arena után)a ház meg arra yó hogyha meg akarsz hazasodni akkor ugyis kell hozzá egy ház😛
De azért volna pár kérdésem ha nem zavarok:
A Witchwood Stone-s küldin vagyok a démonfej felküldött hogy Avo-ban valaki tudja a nevét. Felmentem de ott csak adományt gyûjtött két hívõ, adtam nekik 12.000 aranyat de még akkor se történt semmi.
Azt hittem hogy a kardhoz van köze, de mint a FAQ-ból kiderül nem.
De akkor hogyan ?
A másik hogy vettem Bowerstoneban egy házat, felújítottam párszor, és azt remélve ettõl hogy ezáltal mint falubeli felengednek a felsõ részre, de nem.
A történet adja késõbb ? és akkor mit érek a házzal ??? azonkívül hogy nem a gyékényenszõnyegeken kell aludnom?
nekem vmi programhiba lehet és nem tom nem lehet kinyírni
lécci ide küldje el vki:
[email protected]
I7-4790K, ASUS SABERTOOTH Z97 MARK2, 16GB DDR3, ASUS STRIX GTX970 4GB 2xSLI, Samsung 256GB SSD 840 Pro MLC, 10.5TB HDD, Dell U2711H (2560x1440), CM Stryker, Scythe Mugen 3
- Mi a különbség a tudatlanság és az apátia között? - Nem tudom, de nem is érdekel. %%%%%%%%%%% A System Shock 2 multiban is extázisba ejt! %%%%%%%%%%%
Mind ugyanabban a sz@rban fekszünk, csak van aki arccal felfelé... \"Cuius testiculos habes, habeas cardia et cerebellum\"
A GYŐZTESEK MINDIG ÚJ CÉLOKAT KERESNEK, A VESZTESEK KIFOGÁSOKAT.
A Piknikes küldihez mit kell tenni,hogy megkapjam(egyszer már megcsináltam,de újrakezdetem a játékot és most nemkapom meg)?
A GYŐZTESEK MINDIG ÚJ CÉLOKAT KERESNEK, A VESZTESEK KIFOGÁSOKAT.