968
..minden ami benned van.
-
12alpi12 #928 Kicsit eltúloztam magam, lehet, de csak kicsit. Minimum 80 százalékát még mindig fenntartom.
Lehet, hogy valahol, máshol, nagyon távol innen hasznossá is tehetnéd magad, és szerintem hasznossá is teszed, ha naponta itt lógsz. De az ilyeneket tényleg hanyagold. Ha egy kicsit is adsz egy 15 éves 'senki' szavaira.
Amúgy egy 15 évesnek nem lehet rossz hangulata? Nem bosszanthatja valami és nem válaszolhat valamire ugyanolyan (vagy nagyon hasonló) stílusban, mint amilyen flegmán kapott egy, a világnézetével teljesen ellentétes kijelentést?
Amúgy igen, kiakadtam, ha a koromat tudod, azt is biztosan elolvastad, hogy miért is. Bár lehet, hogy nem érted... -
#927 Ajánlom figyelmedbe a topik alcímét.
VIP vagyok, igen, naponta itt lógok, nem sajnálom azt a párszáz forintot. Látom, nagyon kiprovokáltalak, 15 évesen így kiakadni... -
12alpi12 #926 Itt azért jó páran másképp gondoltjuk. A te felfogásodról meg senki sem tehet, de ha így gondolod, hát hajrá. Szerinted neked van igazad, szerintem nekem.
Ja, hogy VIP vagy. És úgy látom a környék nagy-mindent-megmondó-embere is. Én lesz@rom, hogy Te 'ződ' vagy, mi pedig csak kékek, meg hogy, milyen vagány, ha beszólsz olyan dologba, amiről még a saját állításod szerint sincs fogalmad.
A téma nem érdekel, bajod nincs, segíteni senkinek sem segítettél. Akkor miért kellett ezt? Értem, tudom, mostanában demokráciával meg szólásszabadsággal dobálódzunk mindenhol, mi emberek. De akkor inkább állj ki a 'zőccséges' elé és ordibáld, hogy b*** és pajzán az aki uborkát vesz, mert úgyis csak önbeteljesülési célokra használja fel.
Noh. -
#925 Szerelemről és szeretetről... nincs, sose volt, sose lesz. Lehet zárni a topikot. -
#924 Egy másik hasonló témájú topikba érkezett egy értékes hozzászólás, nézd meg ha gondolod: itt, a 361-es számú hozzászólásról van szó. Nem tudom miért de külön le kell nyitni. -
12alpi12 #923 Elő is vettem, első 3 dobásból kettő 11. Ja,de nem kaszinóba voltam.
Amúgy egy percig sem értettem félre semmit sem. Nem akarok egy félkarú rabló szintjére visszasüllyedni (csak hogy a játéktermekben maradjunk). :)
A biztatásra meg, szükségem is lesz, és köszönöm. :) -
#922 Én úgy érzem értelmes talpraesett ember vagy, s nem lesz gond az életeddel ;)
Ha gondolod szerezz két dobókockát, és tartsd mindig magadnál, s emlékeztetni fog a lényegre.
Nálam is mindig van zsebemben, s főként ha valami kedvezőtlen dolog történt mindig eljátszadozok velük ;)
(De a dolgot ne értsd félre, az életnek nem csak az "ezt dobta a gép" aspektus van, hanem van az is amit kormányozni lehet s kell is.)
Sok sikert! -
#921 Hajrá!
Ennyi idősen még én is kb. így viselkedtem, ezért gondoltam, hogy segítek, bár szerintem ilyen helyzetben nem egyszerű, ott kellene lenni legalább kívülállóként, hogy lássuk, de valamelyest lehet így is :)
Egyet mondok, ha rosszul is sül el valami, nem biztos, hogy 5 év múlva visszatekintve te is rosszként gondolsz majd vissza rá ;) -
12alpi12 #920 Milyen aláírásban milyen szöveggel vigyázzak? :)
Amúgy, ha lehetne betűméretet állítani, akkor hetvenkettessel írnám, de remélem így is átjön a hatalmas:
RESPECT.
Gondolkodtam rajta, de el is vetettem, mert ez nem én vagyok.
Arra figyelj, hogy lehet épp a sikert veted így el ;)
Mert nem te vagy az, aki sikeres ;)
Végképp nem az akinek van csaja ;)
Ez pedig nagyon odavág, mert, ... nehéz belátni, de piszkosul igazat beszélsz.:) Na köszi, tényleg, és neked is Gercse. Most már tudom a tutit, holnap meg elkezdem gyakorlatba ültetni. -
#919 Igazából ez antik görög világbeli felfogás ;)
Pl megtalálható a Kr. e. 400 körül élt Platónnál az Állam c. munkájában (604D).
"Gondolkodtam rajta, de el is vetettem, mert ez nem én vagyok."
Arra figyelj, hogy lehet épp a sikert veted így el ;)
Mert nem te vagy az, aki sikeres ;)
Végképp nem az akinek van csaja ;)
Az aláírásod szövegével pedig nagyon vigyázz! -
12alpi12 #918 Igen, ez. Ez az. Hiába vagyok érettebb kortársaimnál (vagy nem), ezt még én sem tudtam úgy igazából leírni. De pont erre gondoltam én is. A hasonlatodat már én is megtaláltam egy idézet formájában: ''Az élet egyszerű. Döntéseket hozol és nem nézel vissza''. Gondolkodtam rajta, de el is vetettem, mert ez nem én vagyok. Így utólag lehet igazad van, túlgörcsölök minden apró döntést.
Most meg veszek egy 180 fokos kanyart és elindulok előre, akkor is ha netán a fallal találom szembe magam. Bár ez nem lesz ilyen egyszerű, mint ahogy leírtam.
Szerintem sokkal inkább talál ide József Attila Gyöngy című verse. Bár ez a reménytelenséget képviseli, a tied meg a tipikus 80'-as évekbeli amerikai gondolkodást részesíti előnyben. Élek halok a kor járgányaiért, zenéiért. Úgy látszik ezt a felfogást is napirendre kell vegyem.
Amúgy igen, a tanáraim is leginkább arra panaszkodnak, hogy nagy igyekezetemben minden kis semmi feladatot túlbonyolítok és azért rontom el.
Az említett vers:
JÓZSEF ATTILA: GYÖNGY
Gyöngy a csillag, úgy ragyog,
gyöngyszilánkokként potyog,
mint a szőllő, fürtösen,
s mint a vízcsepp, hűvösen.
Halovány bár a göröngy,
ő is csámpás barna gyöngy;
a barázdák fölfüzik
a bús földet díszitik.
Kezed csillag énnekem
gyenge csillag fejemen.
Vaskos göröngy a kezem,
ott porlad a sziveden.
Göröngy, göröngy, elporlik,
gyenge csillag lehullik,
s egy gyöngy lesz az ég megint,
összefogva sziveink.
Most már a többi egyedül rajtam múlik. -
#917 Hogy én is mondjak valami okosat, szerintem ezen a ponton van a hiba:
"Fontos a jó döntés, nem szeretnék besülni"
Ez a fontos, nekem túlértékelt fontosként jön át, amivel - ha tényleg így van - az a gond, hogy akadályozó, gáncsoskodó, bénító hatást fejt ki.
Annyira fontos a szitu, hogy annyira tutira akarnál menni, hogy a tökéletes nyertes eljárást keresed, ami nem létezik, és amit el nem érhetsz.
Ezen felül amiben az embernek nincs gyakorlata abban bénázik, és a dolgok elején hibákat vét, s sokszor fel is sül.
Az izgalomtól és akarástól odafigyelni sem tud, de önfeledt szabad spontán sem tud lenni.
És most jön a neheze, vagy a lehetetlene: el kell fogadd, hogy amikor a kockát elveted, a legjobb tudásod szerint elveted, akkor az végül úgy fog esni, ahogy esik. Jól-rosszul-katasztrofálisan. S akárhogy essék is, a dobás eredményéből igyekezned kell a lehető legtöbbet s legjobbat kihozni. Az is lehet, hogy semmit sem lehet belőle kihozni.
Benne van, hogy fel fogsz sülni. De ezt vállalni kell. Az ügyetlenséget, esetlenséget, önbizalomhiányt aktív kísérletezéssel és próbálkozással fel kell számolni.
Ilyenkor tudni kell nem leragadni, és újra dobni. Akár feszesen, akár lazán, akár unottan, akár reményvesztetten. Dobni kell, dobni, dobni doni...
Végezetül álljon itt Nyári László verse:
Nyárti László: Kockadobás
(tisztelgés a véletlen előtt)
véletlenek pedig nincsenek
„minden gondolat kockadobás”
Mallarmé
Egyes
a biztos vesztes
amikor még nem is sejted
amikor még az álmaidban sincs
már akkor is már ott is
tudnod kell és tudod is
a létezőt az egyetlen igazságot
kezedben a kocka
ha eldobod nincs visszaút
ha megszülettél rögtön múlni kezdesz
a folyamat csupán lassítható
80 vagy 110 év
a véletlennek mindegy
és neked
bizony neked is az
a kocka gurul
hat lehetőség
a kocka gurul
a véletlen nem felelős
te dobtad el
de hibás te sem lehetsz
valaki játszik velünk
számokat álmodva gurulunk
Kettes
a mérsékelt remény
még mindig gurul
lehet sosem áll meg
lehet e bucskázásban
a végtelen remény
a talán
akár egy hosszú vándorút
egy múlni nem akaró pillanat
mire megérkezel
egy roncs vagy
és reményed nem marad
Hármas
kísértsd a lehetetlent
volt aki nyert már
csak erre figyelj
és hidd
a megváltoztathatatlan
bár meg nem változtatható
de megváltozhat
ha úgy dönt a végzet
vagy ha éppen úgy alakul
tedd amit kell
dobd el újra
dobd el újra a kockát
de tartsd meg a reményt
Négyes
az engesztelő pillanat
a kocka megállt
a kísérletnek vége
az eredmény biztató
de messze nem elég
vesztettél megint
kibízna rád bármit
kibízná rád
a végtelent
ha egy hatoldalú
bucskázó semmi
egy kocka is kifog rajtad
öt az egyhez
nem oly nagy dolog ez
megszületni sokkal
kisebb az esély
próbáld meg újra
a pillanat még a tied lehet
míg gurul a kocka
virgonc a remény
Ötös
az örök remény
most már ne add fel
tied lehet minden
a győztes s a vesztes
közt egy hajszál
melyre könnyedén
csomót köt a remény
most már ne add fel
a másik is hibázhat
a kocka lapjain
szaltózik a fény
Hatos
a győzelem íze
megtörtént hát
ne kérdezd mi végre
miért e hosszú várakozás
megtörtént végre
holnaptól a fák is
kedvedre zöldellnek
s föld termékeny álmaiban
te leszel a jövő harcosa
talán jó lett volna elsőre nyerni
ám akkor nem nő benned
ily nagyra a vágy
ha rögtön nyersz
tán meg sem érdemled
ám most nyertél
hát kezd az aratást -
#916 A helyzet adja, ha nem, akkor nem kell tapizni :)
Véletlen lökd el, és segítsd fel :D (fogalmam sincs egyébként, vagy jön magától vagy nem) -
12alpi12 #915 Még csak annyit, hogy, hogy kell 'véletlenül' hozzáérni egy lányhoz? -
#914 a második rajtad d nélkül értendő :) -
#913 egyetértek kb., de ez már rajtad múlik, ill. rajtad, nem ismerlek titeket, nem tudom, kit mi hoz lázba, mitől lesz jó a hangulat.
Én csak a körülmények megteremtésén agyaltam.
Elhívhatnád akár moziba is vagy valamilyen programra, amit mindketten szívesen csinálnátok. -
12alpi12 #912 Egy másik helyen ezeket írták: link.
Ezekkel mennyire értesz egyet? -
#911 Akkor le kell őket sz.rni, kérdezd meg, hogy elkísérheted-e, egymás mellé ültök, és beszélgettek, külvilággal nem kell foglalkozni :D
Aztán ha leszálltok, ahol lakik, el lehet még menni sétálni egyet. -
12alpi12 #910 Iskolabusz, és rajta kívül 12 osztálytárs. Jó mi? :( -
#909 Ebből a 3 sorból egy potenciális lehetőség maradt. A hazakísérés.
Ha valóban elpirul amikor nézed, illetve jól kijöttök egymással, akkor nem hiszem, hogy visszautasítaná. Aztán a buszon már vélhetően egyedül vagytok (mármint csak idegenek vesznek körül), ha más osztálytárs is megy, akkor már nem jó módszer.
Mert az nem kifogás, hogy ő busszal a szomszédos faluba megy haza, na és? Egy napot be lehet áldozni, aztán ha lesz valami, akkor amúgy is rendszeresen használod majd azt a buszt :) -
12alpi12 #908 Épp ez, 15 évesen errefelé aki jövőt akar magának az otthon ül és tanul, pont. Talán egy hónap múlva jön a téli szünet, de az messze van nekem. Nagyjából csak az iskolában vagyunk együtt, viszont ott nem kettesben, hanem vagy hatszáz tanuló társaságában. Hazakísérgetős dolog nem megy, mivel ő busszal megy haza a szomszédos faluba. Bár távolról erre választ adni még nehezebb, tudom. -
#907 Válaszolsz te magadnak, majdnem. Az utolsó mondatodat folytasd, de fejleszd tovább, pl. ahogy adódik rá alkalom, valamelyik délután hívd el valahova. (15 évesen nem tudom hova szokás menni, de nem is feltétlen ezen van a hangsúly, hanem hogy ketten legyetek)
Dumálgassatok ahogy eddig, de tereld el egy kicsit abba az irányba a témát, hogy elmondhasd, hogy neked ő "tetszik", sőt...Persze óvatosan, lehet nem is az első alkalomkor kell elmondani, ez szituáció és személy függő.
Távolról nem könnyű segíteni :) -
12alpi12 #906 Sziasztok!
Tudom, ez egy komoly hangvételű topik, és ide tapasztalt 80 éves vén rókák írogatnak (vagy nem) és az ilyen tizenéves suhancokat megkövezik, meg török import paradicsommal kergetik el innen. De én (ettől) nem félek. Mástól viszont igen, és remélem segítségemre akartok és tudtok is lenni. Szóval:
Nagy az én bajom.
Szerelmes lettem egy osztálytársamba. Szép, okos, tetszik a stílusa, a hozzáállása a dolgokhoz, szóval ő az ideál, az álomnő számomra. Már több éve osztálytársak vagyunk, de az utóbbi pár hónapban éreztem, hogy részemről ez már jóval több mint barátság meg közös bohóckodás. Másik oldalt én egy kifejezetten okos (iskolaelső), 180cm körüli (ő 175) fiú volnék. Nem sorolnám magam a macsók közé, de csúnya semmikép sem vagyok. inkább olyan átlagos, kissé pattanásos tinédzser, izomzatom kinézetre közepes, erő az viszont van. Mindketten 15 évesek vagyunk. Nem tudom ebben a korban a tudomány hatalma mennyire előny, bár egy okos lánynál remélem pluszpont ez. Fontos még tudatni magamról, hogy nem vagyok az az ékesnyelvű, fontoskodó, tipikus kocka alak. Laza (közbe túl laza), minden hülyeség központját képező személy vagyok aki az igazat megvallva kicsit visszaél a "tanárok protekciós kedvenc diákja" szereppel. Ez volnék én. A lányról még annyit, hogy eddig nem nagyon volt kapcsolata, talán pont a fentiek miatt, túl jó ahhoz, hogy ebben a korosztályban valaki csak úgy vegye a bátorságot és elindítson vele valamit. Én is ezzel küszködöm. Előbb-utóbb mindenképp elmondom neki, bár nem tudom még mikor és hogyan. Szeretnék minél előbb túlesni rajta, hisz a fent említett hülye énem is nagyrészt mondvacsinált, ezzel az igazi önmagamat menekítem a depresszió és következményei elől. Ugyanis nagyon sokat töprengek, "ölöm magam" emiatt. Másrészt meg amikor rátérnék a témára mindig berezelek, és felszívódom, tehát önbizalmam sincs az egekben. Valahogy olyan távoli és elérhetetlen, annak ellenére, hogy karnyújtásnyira van tőlem. Túl szép, hogy igaz legyen.
Vagy várhatnék vele egy évet, mindketten ugyanabba az iskolába készülünk (de más osztályba), és ott talán könnyebb lenne valamivel, hisz a nyolcéveseket idéző felfogású perverz osztálytársaim nem akadályoznák meg akarva-akaratlanul a tervem. De az sok idő, sok-sok szomorú délután és a vizsgákra sem tudnék úgy igazándiból készülni.
Erre várnék minél részletesebb választ. Jelzem másodszor több éve osztálytársak és barátok vagyunk, tehát a menjek-oda-és-beszélgessek-vele-valamiről dolog rég lejárt. Fontos a jó döntés, nem szeretnék besülni, hiszen osztálytárs mégis, és minimum egy évig nap mint nap találkozom vele. Az ilyen kapcsolatokról nem írnak sok jót, de már nem bírom ideggel (?, inkább mondhatni életkedvvel).
Ha az még jelent valamit, hogy nagyon szemtől-szembe típus vagyok. Van, hogy valakivel szavak nélkül "szót értek". Tegnap is rajta akadt a tekintetem, és kb. 2 percig rezzenéstelenül néztük egymást, ő elpirult lassan és én visszaestem abba a dimenzióba ahol az óra zajlik, hogy ne legyen kellemetlen számára. -
#905 tudom, sokkal nagyobb gondok is vannak a világban az enyémnél, és sokkal nagyobb szakítások is. de akkor is nehéz. még ha nem is tegnap történt, hanem közel 1 éve, akkor is... mindegy, nem panaszkodni akarok, mert nem éri meg a saját szívem fájdítani. főleg úgy, hogy fáj az magától is, sajna... -
#904 #903-ra:
menni fog. én fél évig sopánkodtam az asszony miatt. közölte 10 év házasság után, hogy már nem szeret.
olyan volt, mintha arcon csaptak volna..
aztán egyszercsak jött az új, mindent elsöprő szerelem.
pedig nem is számítottam rá :)
-
#903 nem használt ki. ő az utóbbival indokolta... de, fel kell fogni, csak nem bírom... -
#902 #901-re:
nincs mit felfognod.
valószínüleg csak kihasznált.
vagy csak elmúlt a szerelem.. -
#901 de ha a fiúk általánosítanak, akkor az rájuk is ugyanúgy igaz:D
én sem éltem ki magam, nem járok fiúról fiúra, ágyról ágyra. összesen egy komoly kapcsolatom volt, de az tökéletesen megfelelt nekem és egy darabig a másik félnek is, csak sajna eszébe jutott, hogy mégsem vagyok elég jó neki, és... a mai napig nem bírom felfogni... -
IXEMGabeo #900 én pl nem éltem ki magam egyáltalán:D nem is akarok döntögetni, nekem csak egy nőstény példány kéne, akivel jól ellennék:D -
#899 ...és különben is... az egyetemista korú fiú is akkor élik ki magukat:P -
IXEMGabeo #898 ki maga? -valaki, szerintem meg egy senki csókolom:D -
#897 jó nő? mint hosszú lábak, extra mellek, kihívó stílus? -
#896 hajrá! -
#895 jól látod -
#894 még szép, hogy az egyetemista lányok válogatnak, ekkor élik virágkorukat....
ez egy küzdelem, amiben ki kell tűnni a tömegből ha az embernek extra igényei vannak... legyél valaki és lesz egy(..) jó nőd, ennyi -
#893 Minden szavad igaz és tudom, hogy senki nem menthet meg saját magamtól...csakis én. -
IXEMGabeo #892 azért csak elvártad, hogy ápoljon:D
amúgy ez jó, én se hagytam volna bár még szerencsére nem volt lábujjtörésem -
#891 ez a 10 ponos nő kifejezés kicsit abszurd, hiszen mindenkinek más lesz a "best" ;)
különbözőek vagyunk, egyéni ízlésvilággal.
én pl. 1 éve, mikor megpillantottam a jelenlegi páromat, külső alapján csak egy erős 9-est kapott volna a skálámon :)
aztán, ahogy egyre többet dumcsiztunk rájöttem:
mégiscsak ő lesz aki rabul ejti a szívemet a mosolyával, a jókedvével, a humorával..
közben rájöttem, hogy sokminden másban is ő a párom.
mindíg új oldalát ismerem meg...
tegnap este is volt egy kisebb közlekedési balesetem. semmi komoly, pár horzsolás és karcolás. meg asszem a középső lábujjam eltört :) az rejtély, hogy miért csak az :) mindegy.
hazafelé tartván elképzeltem, hogy a párom majd tutujgat, sajnálgat, ellátja a sebeimet etc...
erre hazaérvén végighallgatott,
és azt mondta, ne romboljam le az általa rólam, mint igazi férfiról felépített képét :) szedjem össze magam, fertőtlenítsek és tűrjem férfiasan!
most állapítom meg legalább ezredjére:
már megint igaza van :) -
IXEMGabeo #890 10. pontos nője maximum az énekeseknek, színészeknek, sportolóknak és a jó egzisztenciával rendelkező szépfiúknak lehet...a többi mind tündérmese, hogy a szegény csúnya esetleg átlagos kinézetű srácnak lehet e bombázó párja... -
IXEMGabeo #889 tényleg nem jó, eleve ehhez a lányoknak nincs türelmük, másrészt nem a filmek világában élünk ez a valóság, ahol bevállalósnak és kezdeményezőnek kell lenni. Bevallom én nem vagyok az a túlzottan meghalva küzdő típus egy lányért (régen olyan voltam) de mára ebből kiábrándultam, de nem is én vagyok a lényeg...
szóval érdekes mód a 21. században is elengedhetetlen az, hogy legyen nagydumád, vagy, ha az nincs meg akkor maximum a kigyúrtság menthet meg attól, hogy egy nő vonzódjon hozzád, mert az sajnos/nem sajnos biztosíték. Nem mindenki sportos alkat. Önbizalom továbbra is fontos tényező, a legnehezebb dolog eme megszerzése. Ezt se könnyű összeszedni mentálisan, főleg olyan embernek, akinek a környezete elnyomó hatással volt az illetőre, ill. aki soha életében nem kapott pozitív visszajelzéseket. Így nehéz építkezni, így túlságosan magára szorítkozik az ember...
Írtam sok helyen már, a meglátásom szerint elég sok nő már fiatalon elvárja a biztonságot az egzisztenciát, még akkor is, ha egyetemista vagy, tartsd el cserébe "talán" az övé vagy, de még így sem úszható meg a küzdés, szeretik kiélvezni ők is ezt a helyzetet, hogy mi fussunk utánuk. Szerintem ez mindig így volt, ösztönösen volt a nőkbe kódolva, hogy a legtöbbjük uralkodni szeretnének (bár régen amikor még szavazati joguk se volt akkor minden parancsot teljesíteniük kellett uruknak és otthon maradtak többnyire főztek és vigyáztak a gyerekre, ennyi volt a dolguk) ez megszűnt, túl nagy teret kaptak, ráadásul amit észrevettem, hogy legtöbbjük sőt talán belül mindegyik kisebbségi komplexussal küzd, így pedig az önértékelésük csökken ezáltal kissé elkurvulnak viselkedésre, kinézetre is...Nagyon és túlságosan kalandvágyók lettek a mai lányok, huszonéves korukban keresnek egy vagány bikát, (alfa hímet), aki mellett kissé ki tudják magukat élni, ugyanakkor a legtöbb ilyen szemétláda, nagyképű pöcs, aki még megverni is képes őket, a naiv gyengébbik nem képviselői mégis velük maradnak:S:S nem tudom biztosan az izgalom miatt, mert nyilván valamiért azt hiszik a jófiúk semmit nem tudnak nekik nyújtani. Nos ezeket az úgymond gyámoltalan, szerény, romantikus, papucs típus jó gyerekeket 30 éves koruk után (talán) megkeresik, hogy alapítsunk családot meg minden "mert már kiéltem magam" tartsuk el egymást alapon...
nagyon bő téma, de a hosszas véleményem és meglátásaim egy töredéke erre irányult:S korcsosul a világ és nem mindenki egyforma én sem vagyok vagány és határozott típus, az évek során sokat panaszkodtam a fórumokon, mert bármit próbált az ember, semmi se volt jó...de mind1 is az már más tészta