968
..minden ami benned van.
  • 12alpi12
    #928
    Kicsit eltúloztam magam, lehet, de csak kicsit. Minimum 80 százalékát még mindig fenntartom.
    Lehet, hogy valahol, máshol, nagyon távol innen hasznossá is tehetnéd magad, és szerintem hasznossá is teszed, ha naponta itt lógsz. De az ilyeneket tényleg hanyagold. Ha egy kicsit is adsz egy 15 éves 'senki' szavaira.
    Amúgy egy 15 évesnek nem lehet rossz hangulata? Nem bosszanthatja valami és nem válaszolhat valamire ugyanolyan (vagy nagyon hasonló) stílusban, mint amilyen flegmán kapott egy, a világnézetével teljesen ellentétes kijelentést?
    Amúgy igen, kiakadtam, ha a koromat tudod, azt is biztosan elolvastad, hogy miért is. Bár lehet, hogy nem érted...
  • Zoli007
    #927
    Ajánlom figyelmedbe a topik alcímét.

    VIP vagyok, igen, naponta itt lógok, nem sajnálom azt a párszáz forintot. Látom, nagyon kiprovokáltalak, 15 évesen így kiakadni...
  • 12alpi12
    #926
    Itt azért jó páran másképp gondoltjuk. A te felfogásodról meg senki sem tehet, de ha így gondolod, hát hajrá. Szerinted neked van igazad, szerintem nekem.

    Ja, hogy VIP vagy. És úgy látom a környék nagy-mindent-megmondó-embere is. Én lesz@rom, hogy Te 'ződ' vagy, mi pedig csak kékek, meg hogy, milyen vagány, ha beszólsz olyan dologba, amiről még a saját állításod szerint sincs fogalmad.

    A téma nem érdekel, bajod nincs, segíteni senkinek sem segítettél. Akkor miért kellett ezt? Értem, tudom, mostanában demokráciával meg szólásszabadsággal dobálódzunk mindenhol, mi emberek. De akkor inkább állj ki a 'zőccséges' elé és ordibáld, hogy b*** és pajzán az aki uborkát vesz, mert úgyis csak önbeteljesülési célokra használja fel.

    Noh.
  • Zoli007
    #925
    Szerelemről és szeretetről... nincs, sose volt, sose lesz. Lehet zárni a topikot.
  • salsoul
    #924
    Egy másik hasonló témájú topikba érkezett egy értékes hozzászólás, nézd meg ha gondolod: itt, a 361-es számú hozzászólásról van szó. Nem tudom miért de külön le kell nyitni.
  • 12alpi12
    #923
    Elő is vettem, első 3 dobásból kettő 11. Ja,de nem kaszinóba voltam.

    Amúgy egy percig sem értettem félre semmit sem. Nem akarok egy félkarú rabló szintjére visszasüllyedni (csak hogy a játéktermekben maradjunk). :)

    A biztatásra meg, szükségem is lesz, és köszönöm. :)
  • salsoul
    #922
    Én úgy érzem értelmes talpraesett ember vagy, s nem lesz gond az életeddel ;)


    Ha gondolod szerezz két dobókockát, és tartsd mindig magadnál, s emlékeztetni fog a lényegre.

    Nálam is mindig van zsebemben, s főként ha valami kedvezőtlen dolog történt mindig eljátszadozok velük ;)

    (De a dolgot ne értsd félre, az életnek nem csak az "ezt dobta a gép" aspektus van, hanem van az is amit kormányozni lehet s kell is.)

    Sok sikert!
  • gercse
    #921
    Hajrá!
    Ennyi idősen még én is kb. így viselkedtem, ezért gondoltam, hogy segítek, bár szerintem ilyen helyzetben nem egyszerű, ott kellene lenni legalább kívülállóként, hogy lássuk, de valamelyest lehet így is :)
    Egyet mondok, ha rosszul is sül el valami, nem biztos, hogy 5 év múlva visszatekintve te is rosszként gondolsz majd vissza rá ;)
  • 12alpi12
    #920
    Milyen aláírásban milyen szöveggel vigyázzak? :)

    Amúgy, ha lehetne betűméretet állítani, akkor hetvenkettessel írnám, de remélem így is átjön a hatalmas:
    RESPECT.

    Gondolkodtam rajta, de el is vetettem, mert ez nem én vagyok.
    Arra figyelj, hogy lehet épp a sikert veted így el ;)
    Mert nem te vagy az, aki sikeres ;)
    Végképp nem az akinek van csaja ;)

    Ez pedig nagyon odavág, mert, ... nehéz belátni, de piszkosul igazat beszélsz.:) Na köszi, tényleg, és neked is Gercse. Most már tudom a tutit, holnap meg elkezdem gyakorlatba ültetni.
  • salsoul
    #919
    Igazából ez antik görög világbeli felfogás ;)
    Pl megtalálható a Kr. e. 400 körül élt Platónnál az Állam c. munkájában (604D).

    "Gondolkodtam rajta, de el is vetettem, mert ez nem én vagyok."
    Arra figyelj, hogy lehet épp a sikert veted így el ;)
    Mert nem te vagy az, aki sikeres ;)
    Végképp nem az akinek van csaja ;)

    Az aláírásod szövegével pedig nagyon vigyázz!
  • 12alpi12
    #918
    Igen, ez. Ez az. Hiába vagyok érettebb kortársaimnál (vagy nem), ezt még én sem tudtam úgy igazából leírni. De pont erre gondoltam én is. A hasonlatodat már én is megtaláltam egy idézet formájában: ''Az élet egyszerű. Döntéseket hozol és nem nézel vissza''. Gondolkodtam rajta, de el is vetettem, mert ez nem én vagyok. Így utólag lehet igazad van, túlgörcsölök minden apró döntést.

    Most meg veszek egy 180 fokos kanyart és elindulok előre, akkor is ha netán a fallal találom szembe magam. Bár ez nem lesz ilyen egyszerű, mint ahogy leírtam.
    Szerintem sokkal inkább talál ide József Attila Gyöngy című verse. Bár ez a reménytelenséget képviseli, a tied meg a tipikus 80'-as évekbeli amerikai gondolkodást részesíti előnyben. Élek halok a kor járgányaiért, zenéiért. Úgy látszik ezt a felfogást is napirendre kell vegyem.

    Amúgy igen, a tanáraim is leginkább arra panaszkodnak, hogy nagy igyekezetemben minden kis semmi feladatot túlbonyolítok és azért rontom el.

    Az említett vers:

    JÓZSEF ATTILA: GYÖNGY

    Gyöngy a csillag, úgy ragyog,
    gyöngyszilánkokként potyog,
    mint a szőllő, fürtösen,
    s mint a vízcsepp, hűvösen.

    Halovány bár a göröngy,
    ő is csámpás barna gyöngy;
    a barázdák fölfüzik
    a bús földet díszitik.

    Kezed csillag énnekem
    gyenge csillag fejemen.
    Vaskos göröngy a kezem,
    ott porlad a sziveden.

    Göröngy, göröngy, elporlik,
    gyenge csillag lehullik,
    s egy gyöngy lesz az ég megint,
    összefogva sziveink.

    Most már a többi egyedül rajtam múlik.
  • salsoul
    #917
    Hogy én is mondjak valami okosat, szerintem ezen a ponton van a hiba:

    "Fontos a jó döntés, nem szeretnék besülni"

    Ez a fontos, nekem túlértékelt fontosként jön át, amivel - ha tényleg így van - az a gond, hogy akadályozó, gáncsoskodó, bénító hatást fejt ki.
    Annyira fontos a szitu, hogy annyira tutira akarnál menni, hogy a tökéletes nyertes eljárást keresed, ami nem létezik, és amit el nem érhetsz.

    Ezen felül amiben az embernek nincs gyakorlata abban bénázik, és a dolgok elején hibákat vét, s sokszor fel is sül.
    Az izgalomtól és akarástól odafigyelni sem tud, de önfeledt szabad spontán sem tud lenni.

    És most jön a neheze, vagy a lehetetlene: el kell fogadd, hogy amikor a kockát elveted, a legjobb tudásod szerint elveted, akkor az végül úgy fog esni, ahogy esik. Jól-rosszul-katasztrofálisan. S akárhogy essék is, a dobás eredményéből igyekezned kell a lehető legtöbbet s legjobbat kihozni. Az is lehet, hogy semmit sem lehet belőle kihozni.

    Benne van, hogy fel fogsz sülni. De ezt vállalni kell. Az ügyetlenséget, esetlenséget, önbizalomhiányt aktív kísérletezéssel és próbálkozással fel kell számolni.

    Ilyenkor tudni kell nem leragadni, és újra dobni. Akár feszesen, akár lazán, akár unottan, akár reményvesztetten. Dobni kell, dobni, dobni doni...




    Végezetül álljon itt Nyári László verse:

    Nyárti László: Kockadobás
    (tisztelgés a véletlen előtt)

    véletlenek pedig nincsenek
    „minden gondolat kockadobás”
    Mallarmé



    Egyes


    a biztos vesztes

    amikor még nem is sejted
    amikor még az álmaidban sincs

    már akkor is már ott is
    tudnod kell és tudod is
    a létezőt az egyetlen igazságot

    kezedben a kocka
    ha eldobod nincs visszaút
    ha megszülettél rögtön múlni kezdesz
    a folyamat csupán lassítható
    80 vagy 110 év
    a véletlennek mindegy
    és neked
    bizony neked is az
    a kocka gurul
    hat lehetőség
    a kocka gurul
    a véletlen nem felelős
    te dobtad el
    de hibás te sem lehetsz
    valaki játszik velünk
    számokat álmodva gurulunk



    Kettes

    a mérsékelt remény

    még mindig gurul
    lehet sosem áll meg
    lehet e bucskázásban
    a végtelen remény
    a talán
    akár egy hosszú vándorút
    egy múlni nem akaró pillanat
    mire megérkezel
    egy roncs vagy
    és reményed nem marad



    Hármas

    kísértsd a lehetetlent

    volt aki nyert már
    csak erre figyelj
    és hidd
    a megváltoztathatatlan
    bár meg nem változtatható
    de megváltozhat
    ha úgy dönt a végzet
    vagy ha éppen úgy alakul
    tedd amit kell
    dobd el újra
    dobd el újra a kockát
    de tartsd meg a reményt



    Négyes

    az engesztelő pillanat

    a kocka megállt
    a kísérletnek vége
    az eredmény biztató
    de messze nem elég
    vesztettél megint
    kibízna rád bármit
    kibízná rád
    a végtelent
    ha egy hatoldalú
    bucskázó semmi
    egy kocka is kifog rajtad
    öt az egyhez
    nem oly nagy dolog ez
    megszületni sokkal
    kisebb az esély
    próbáld meg újra
    a pillanat még a tied lehet
    míg gurul a kocka
    virgonc a remény



    Ötös

    az örök remény

    most már ne add fel
    tied lehet minden
    a győztes s a vesztes
    közt egy hajszál
    melyre könnyedén
    csomót köt a remény
    most már ne add fel
    a másik is hibázhat
    a kocka lapjain
    szaltózik a fény



    Hatos

    a győzelem íze

    megtörtént hát
    ne kérdezd mi végre
    miért e hosszú várakozás
    megtörtént végre
    holnaptól a fák is
    kedvedre zöldellnek
    s föld termékeny álmaiban
    te leszel a jövő harcosa
    talán jó lett volna elsőre nyerni
    ám akkor nem nő benned
    ily nagyra a vágy
    ha rögtön nyersz
    tán meg sem érdemled
    ám most nyertél
    hát kezd az aratást
  • gercse
    #916
    A helyzet adja, ha nem, akkor nem kell tapizni :)
    Véletlen lökd el, és segítsd fel :D (fogalmam sincs egyébként, vagy jön magától vagy nem)
  • 12alpi12
    #915
    Még csak annyit, hogy, hogy kell 'véletlenül' hozzáérni egy lányhoz?
  • gercse
    #914
    a második rajtad d nélkül értendő :)
  • gercse
    #913
    egyetértek kb., de ez már rajtad múlik, ill. rajtad, nem ismerlek titeket, nem tudom, kit mi hoz lázba, mitől lesz jó a hangulat.
    Én csak a körülmények megteremtésén agyaltam.
    Elhívhatnád akár moziba is vagy valamilyen programra, amit mindketten szívesen csinálnátok.
  • 12alpi12
    #912
    Egy másik helyen ezeket írták: link.
    Ezekkel mennyire értesz egyet?
  • gercse
    #911
    Akkor le kell őket sz.rni, kérdezd meg, hogy elkísérheted-e, egymás mellé ültök, és beszélgettek, külvilággal nem kell foglalkozni :D
    Aztán ha leszálltok, ahol lakik, el lehet még menni sétálni egyet.
  • 12alpi12
    #910
    Iskolabusz, és rajta kívül 12 osztálytárs. Jó mi? :(
  • gercse
    #909
    Ebből a 3 sorból egy potenciális lehetőség maradt. A hazakísérés.
    Ha valóban elpirul amikor nézed, illetve jól kijöttök egymással, akkor nem hiszem, hogy visszautasítaná. Aztán a buszon már vélhetően egyedül vagytok (mármint csak idegenek vesznek körül), ha más osztálytárs is megy, akkor már nem jó módszer.

    Mert az nem kifogás, hogy ő busszal a szomszédos faluba megy haza, na és? Egy napot be lehet áldozni, aztán ha lesz valami, akkor amúgy is rendszeresen használod majd azt a buszt :)
  • 12alpi12
    #908
    Épp ez, 15 évesen errefelé aki jövőt akar magának az otthon ül és tanul, pont. Talán egy hónap múlva jön a téli szünet, de az messze van nekem. Nagyjából csak az iskolában vagyunk együtt, viszont ott nem kettesben, hanem vagy hatszáz tanuló társaságában. Hazakísérgetős dolog nem megy, mivel ő busszal megy haza a szomszédos faluba. Bár távolról erre választ adni még nehezebb, tudom.
  • gercse
    #907
    Válaszolsz te magadnak, majdnem. Az utolsó mondatodat folytasd, de fejleszd tovább, pl. ahogy adódik rá alkalom, valamelyik délután hívd el valahova. (15 évesen nem tudom hova szokás menni, de nem is feltétlen ezen van a hangsúly, hanem hogy ketten legyetek)
    Dumálgassatok ahogy eddig, de tereld el egy kicsit abba az irányba a témát, hogy elmondhasd, hogy neked ő "tetszik", sőt...Persze óvatosan, lehet nem is az első alkalomkor kell elmondani, ez szituáció és személy függő.

    Távolról nem könnyű segíteni :)
  • 12alpi12
    #906
    Sziasztok!
    Tudom, ez egy komoly hangvételű topik, és ide tapasztalt 80 éves vén rókák írogatnak (vagy nem) és az ilyen tizenéves suhancokat megkövezik, meg török import paradicsommal kergetik el innen. De én (ettől) nem félek. Mástól viszont igen, és remélem segítségemre akartok és tudtok is lenni. Szóval:

    Nagy az én bajom.
    Szerelmes lettem egy osztálytársamba. Szép, okos, tetszik a stílusa, a hozzáállása a dolgokhoz, szóval ő az ideál, az álomnő számomra. Már több éve osztálytársak vagyunk, de az utóbbi pár hónapban éreztem, hogy részemről ez már jóval több mint barátság meg közös bohóckodás. Másik oldalt én egy kifejezetten okos (iskolaelső), 180cm körüli (ő 175) fiú volnék. Nem sorolnám magam a macsók közé, de csúnya semmikép sem vagyok. inkább olyan átlagos, kissé pattanásos tinédzser, izomzatom kinézetre közepes, erő az viszont van. Mindketten 15 évesek vagyunk. Nem tudom ebben a korban a tudomány hatalma mennyire előny, bár egy okos lánynál remélem pluszpont ez. Fontos még tudatni magamról, hogy nem vagyok az az ékesnyelvű, fontoskodó, tipikus kocka alak. Laza (közbe túl laza), minden hülyeség központját képező személy vagyok aki az igazat megvallva kicsit visszaél a "tanárok protekciós kedvenc diákja" szereppel. Ez volnék én. A lányról még annyit, hogy eddig nem nagyon volt kapcsolata, talán pont a fentiek miatt, túl jó ahhoz, hogy ebben a korosztályban valaki csak úgy vegye a bátorságot és elindítson vele valamit. Én is ezzel küszködöm. Előbb-utóbb mindenképp elmondom neki, bár nem tudom még mikor és hogyan. Szeretnék minél előbb túlesni rajta, hisz a fent említett hülye énem is nagyrészt mondvacsinált, ezzel az igazi önmagamat menekítem a depresszió és következményei elől. Ugyanis nagyon sokat töprengek, "ölöm magam" emiatt. Másrészt meg amikor rátérnék a témára mindig berezelek, és felszívódom, tehát önbizalmam sincs az egekben. Valahogy olyan távoli és elérhetetlen, annak ellenére, hogy karnyújtásnyira van tőlem. Túl szép, hogy igaz legyen.
    Vagy várhatnék vele egy évet, mindketten ugyanabba az iskolába készülünk (de más osztályba), és ott talán könnyebb lenne valamivel, hisz a nyolcéveseket idéző felfogású perverz osztálytársaim nem akadályoznák meg akarva-akaratlanul a tervem. De az sok idő, sok-sok szomorú délután és a vizsgákra sem tudnék úgy igazándiból készülni.

    Erre várnék minél részletesebb választ. Jelzem másodszor több éve osztálytársak és barátok vagyunk, tehát a menjek-oda-és-beszélgessek-vele-valamiről dolog rég lejárt. Fontos a jó döntés, nem szeretnék besülni, hiszen osztálytárs mégis, és minimum egy évig nap mint nap találkozom vele. Az ilyen kapcsolatokról nem írnak sok jót, de már nem bírom ideggel (?, inkább mondhatni életkedvvel).
    Ha az még jelent valamit, hogy nagyon szemtől-szembe típus vagyok. Van, hogy valakivel szavak nélkül "szót értek". Tegnap is rajta akadt a tekintetem, és kb. 2 percig rezzenéstelenül néztük egymást, ő elpirult lassan és én visszaestem abba a dimenzióba ahol az óra zajlik, hogy ne legyen kellemetlen számára.
  • drsenorita
    #905
    tudom, sokkal nagyobb gondok is vannak a világban az enyémnél, és sokkal nagyobb szakítások is. de akkor is nehéz. még ha nem is tegnap történt, hanem közel 1 éve, akkor is... mindegy, nem panaszkodni akarok, mert nem éri meg a saját szívem fájdítani. főleg úgy, hogy fáj az magától is, sajna...
  • Zephyr Retiring
    #904
    #903-ra:
    menni fog. én fél évig sopánkodtam az asszony miatt. közölte 10 év házasság után, hogy már nem szeret.
    olyan volt, mintha arcon csaptak volna..
    aztán egyszercsak jött az új, mindent elsöprő szerelem.
    pedig nem is számítottam rá :)
  • drsenorita
    #903
    nem használt ki. ő az utóbbival indokolta... de, fel kell fogni, csak nem bírom...
  • Zephyr Retiring
    #902
    #901-re:
    nincs mit felfognod.
    valószínüleg csak kihasznált.
    vagy csak elmúlt a szerelem..
  • drsenorita
    #901
    de ha a fiúk általánosítanak, akkor az rájuk is ugyanúgy igaz:D
    én sem éltem ki magam, nem járok fiúról fiúra, ágyról ágyra. összesen egy komoly kapcsolatom volt, de az tökéletesen megfelelt nekem és egy darabig a másik félnek is, csak sajna eszébe jutott, hogy mégsem vagyok elég jó neki, és... a mai napig nem bírom felfogni...
  • IXEMGabeo
    #900
    én pl nem éltem ki magam egyáltalán:D nem is akarok döntögetni, nekem csak egy nőstény példány kéne, akivel jól ellennék:D
  • drsenorita
    #899
    ...és különben is... az egyetemista korú fiú is akkor élik ki magukat:P
  • IXEMGabeo
    #898
    ki maga? -valaki, szerintem meg egy senki csókolom:D
  • drsenorita
    #897
    jó nő? mint hosszú lábak, extra mellek, kihívó stílus?
  • GyuriX2572
    #896
    hajrá!
  • GyuriX2572
    #895
    jól látod
  • GyuriX2572
    #894
    még szép, hogy az egyetemista lányok válogatnak, ekkor élik virágkorukat....
    ez egy küzdelem, amiben ki kell tűnni a tömegből ha az embernek extra igényei vannak... legyél valaki és lesz egy(..) jó nőd, ennyi
  • gabe paul logan
    #893
    Minden szavad igaz és tudom, hogy senki nem menthet meg saját magamtól...csakis én.
  • IXEMGabeo
    #892
    azért csak elvártad, hogy ápoljon:D

    amúgy ez jó, én se hagytam volna bár még szerencsére nem volt lábujjtörésem
  • Zephyr Retiring
    #891
    ez a 10 ponos nő kifejezés kicsit abszurd, hiszen mindenkinek más lesz a "best" ;)
    különbözőek vagyunk, egyéni ízlésvilággal.
    én pl. 1 éve, mikor megpillantottam a jelenlegi páromat, külső alapján csak egy erős 9-est kapott volna a skálámon :)
    aztán, ahogy egyre többet dumcsiztunk rájöttem:
    mégiscsak ő lesz aki rabul ejti a szívemet a mosolyával, a jókedvével, a humorával..
    közben rájöttem, hogy sokminden másban is ő a párom.
    mindíg új oldalát ismerem meg...
    tegnap este is volt egy kisebb közlekedési balesetem. semmi komoly, pár horzsolás és karcolás. meg asszem a középső lábujjam eltört :) az rejtély, hogy miért csak az :) mindegy.
    hazafelé tartván elképzeltem, hogy a párom majd tutujgat, sajnálgat, ellátja a sebeimet etc...
    erre hazaérvén végighallgatott,
    és azt mondta, ne romboljam le az általa rólam, mint igazi férfiról felépített képét :) szedjem össze magam, fertőtlenítsek és tűrjem férfiasan!
    most állapítom meg legalább ezredjére:
    már megint igaza van :)
  • IXEMGabeo
    #890
    10. pontos nője maximum az énekeseknek, színészeknek, sportolóknak és a jó egzisztenciával rendelkező szépfiúknak lehet...a többi mind tündérmese, hogy a szegény csúnya esetleg átlagos kinézetű srácnak lehet e bombázó párja...
  • IXEMGabeo
    #889
    tényleg nem jó, eleve ehhez a lányoknak nincs türelmük, másrészt nem a filmek világában élünk ez a valóság, ahol bevállalósnak és kezdeményezőnek kell lenni. Bevallom én nem vagyok az a túlzottan meghalva küzdő típus egy lányért (régen olyan voltam) de mára ebből kiábrándultam, de nem is én vagyok a lényeg...

    szóval érdekes mód a 21. században is elengedhetetlen az, hogy legyen nagydumád, vagy, ha az nincs meg akkor maximum a kigyúrtság menthet meg attól, hogy egy nő vonzódjon hozzád, mert az sajnos/nem sajnos biztosíték. Nem mindenki sportos alkat. Önbizalom továbbra is fontos tényező, a legnehezebb dolog eme megszerzése. Ezt se könnyű összeszedni mentálisan, főleg olyan embernek, akinek a környezete elnyomó hatással volt az illetőre, ill. aki soha életében nem kapott pozitív visszajelzéseket. Így nehéz építkezni, így túlságosan magára szorítkozik az ember...

    Írtam sok helyen már, a meglátásom szerint elég sok nő már fiatalon elvárja a biztonságot az egzisztenciát, még akkor is, ha egyetemista vagy, tartsd el cserébe "talán" az övé vagy, de még így sem úszható meg a küzdés, szeretik kiélvezni ők is ezt a helyzetet, hogy mi fussunk utánuk. Szerintem ez mindig így volt, ösztönösen volt a nőkbe kódolva, hogy a legtöbbjük uralkodni szeretnének (bár régen amikor még szavazati joguk se volt akkor minden parancsot teljesíteniük kellett uruknak és otthon maradtak többnyire főztek és vigyáztak a gyerekre, ennyi volt a dolguk) ez megszűnt, túl nagy teret kaptak, ráadásul amit észrevettem, hogy legtöbbjük sőt talán belül mindegyik kisebbségi komplexussal küzd, így pedig az önértékelésük csökken ezáltal kissé elkurvulnak viselkedésre, kinézetre is...Nagyon és túlságosan kalandvágyók lettek a mai lányok, huszonéves korukban keresnek egy vagány bikát, (alfa hímet), aki mellett kissé ki tudják magukat élni, ugyanakkor a legtöbb ilyen szemétláda, nagyképű pöcs, aki még megverni is képes őket, a naiv gyengébbik nem képviselői mégis velük maradnak:S:S nem tudom biztosan az izgalom miatt, mert nyilván valamiért azt hiszik a jófiúk semmit nem tudnak nekik nyújtani. Nos ezeket az úgymond gyámoltalan, szerény, romantikus, papucs típus jó gyerekeket 30 éves koruk után (talán) megkeresik, hogy alapítsunk családot meg minden "mert már kiéltem magam" tartsuk el egymást alapon...

    nagyon bő téma, de a hosszas véleményem és meglátásaim egy töredéke erre irányult:S korcsosul a világ és nem mindenki egyforma én sem vagyok vagány és határozott típus, az évek során sokat panaszkodtam a fórumokon, mert bármit próbált az ember, semmi se volt jó...de mind1 is az már más tészta