Utazás

montenegró

en egyszer ugy szeretnek utazni, hogy nem cipelem magam mogott a borondjeimet, es nem kell turistak hadaval egyutt nezelodnom.

<#wave>

Kérdés:
Észak-Magyarországi kirándulóhelyeket/turistaszállásokat ismeri vki?
Lillafüred, Hollókõ...

<#eljen><#worship>

Azt én fotóztam :-)

Ez de szép! 😊

Utirany.hu - Földi útikalauz
Útibeszámolók, információk, tippek, jó tanácsok utazóknak

A legújabb írások
(Az &-el jelzett linkeken tartott kurzor ajánlót hívhat elõ)

Szekeres István - Stevie: Szerbián, Bulgárián át Görögországba - 2005. május &
Konics Sándor: Kis tavaszi túra Salzburg környékén - 2005. április &
Gyõrffy Árpád: Új autópályaszakaszok, díjak Horvátországban 2005. &
Gyimesi László: Róma fapadossal 2005. április &
Osztovits Ádám: Gazdag szegények - Peru - 2004. &
Kiss-Csapó Gergely: Kasmír, Ladakh, Magas-Himalája - India - 1998.&
Szekeres István - STEVIE: Belgrád- Szófia - Szaloniki - 2005. március.
Barna Edina dr.: Madeira - Gran Canaria - 2005. február
Gyõrffy Árpád. - Ismét szabad az út Boszniába!
Urbán István: Nyaralás Ulcijnban (Montenegró Bosznián át) - 2004
Gyimesi László: Brno és környéke 2005 kora tavaszán
Vedres Ferenc: Néhány óra Albániában - 2003
Keresztes Ervin: Korfu - Szerbián, Bulgárián át - 2004. július
Vedres Ferenc: Egy majsai a Lovagok Földjén - Málta - 2003
Vedres Ferenc: Montenegró - 2004
Szántó László: Egyiptom - Kairó, Karnak, Luxor, Vörös-tenger - 2004
Strausz Attila: 2 nap a Siwa-oázisban - 2001. január
Gyimesi László: Aggtelek, Krasznahorka, Kassa - 2004. október
Lala: Bepillantás Törökországba (is) 2004. augusztus 4-28
Gyõrffy Zoltán: Európa fapadoson - árak Írországban - 2004. december
Pintér András: Londoni utazás - 2004. augusztus
Gyõrffy Árpád: Szekszárdi kirándulás - 2004 október
Gyimesi László: Prága oda és vissza - 2004. november 2-5.
Komócsin Laura: 6x6 hasznos tanács Mexikóba utazóknak - 2004
Györgyi Gábor: Bringatúra a Tour de France hágóin - 2004. július
Lukács Tibor: Adriai vitorlástúra - 2004. szeptember
Laczó Balázs: Trogir - Horvátország - 2004. augusztus
Laczó Balázs: Split - Horvátország - 2004. augusztus
Györgyi Gábor: Kerékpárral az Adrián- Horvátország-Montenegro 2003
Komocsin Laura: Kuba - rum, szivar és a karibi életérzés - 2004
Komócsin Laura: A giccsesen romantikus Xochimilco, Mexikó - 2004
Bozóki Ágnes: Brazília - 2002. április
Komáromy Krisztina Réka: Maldiv-szigetek - 2004.06.
Müller Anikó: Tunézia – Sousse - 2004.08.31-09.07.
Tornallyay Zoltán: Vidámparki kirándulások - Ravenna 2002-2003
Bakonyváriné Illés Katalin: Dalmácia - Bosznián át - 2004. augusztus
Klatsmányi Péter: Horvátország, Tribunj – Vajdasági kitérõvel – 2004.08
Bárkányi Gábor: Kirándulás Korcula szigetére - 2004 augusztus
Juhász János: Horvátország - nyaralás a Rab-szigeten - 2004. augusztus
Haiszky Ernõ-dr.Barna Edina: Szerbia, Bulgária, Görögország 2004.

Énis szeretnék átruccanni.

És nem az aranyért P

nem még, de lehet, hogy Róma helyett egy augusztus végi "lastminute" lesz, és abból már találtam törökországi utat 49.900.-ért...

Isztambulban volt már valaki?


Állítólag át lehet ruccanni P

Plovdiv

Ez europa

kizöldült a Grand-Canyon? 😛

Én voltam Albenán és nagyon tetszett:

- jó volt a szállás- hotel Druzsba***, 5 percre a tengerparttól és két lépésnyire a bazáros utcától

- jó a közbiztonság, hiszen figyelik, hogy ki hajt be a területre(sorompó, rendõrõk)

- szépek a parkok, minden nap gondozzák a növényeket

- minden hotelhez tartozik egy medence

- a reggeli! ennyi féle kaját nem is láttam. minden van amit szeretnél

- az mi étteremünk vezetõje magyarul köszöntött és kiderült, hogy tud egy keveset magyarul

- 30 percenként vannak buszok Várnába

- rengeteg étterem, szórakozási lehetõség

Kell ennél több?



Jó nyaralást!


Bulgária az elmúlt években hatalmasat fejlõdött, ma már szó sincs a "régi szép idõk" állapotairól. Albenát és Napospartot különösen rendbe hozták, nem véletlen, hogy a TUI és más német irodák az ottani férõhelyek 70-80 %-t veszik meg két évre elõre.

Érdemes most oda menni, két-három év múlva a mi fizetésünk mellett megfizethetetlen lesz számunkra.

Útvonaljavaslat: Budapest >>> Szeged 160 km >>> Röszke +20 km >>> Novi sad (Újvidék) +130 km >>> Belgrád + 70 km >>> Nis + 230 km >>> Dimitrovgrad (határátkelõ) + 110 km >>> Szófia + 55 km >>> Balgoevgrad + 100 km >>> Kulata (határátkelõ) + 80 km >>> Szaloniki + 120 km.

TOTAL: ~1055 km.


Tipikus tiszta menetidõ:



Budapest-Belgrád 5-6 óra (határral)

Belgrád-Szófia 4.5-6 óra (határral)

Szófia-Kulata 3 - 3.5 óra (+ határ: szerencsétõl függõen 0.5-3 óra)

Kulata-Szaloniki: 1-1.5 óra

TOTAL: 14-19 óra



Budapestrõl indulva az M5-ös teljesen rendben van, ha van autópálya matricánk. Az egyetlen baj, hogy Szeged elõtt kb 50 kilométerrel véget ér a sztráda. Nagy a forgalom, az úton sok a kamion. Szegeden építik a körgyûrût – egyelõre a felét adták át. Jelenleg a Szegedre érkezés után kb 2 kilométerrel kell majd jobbra fordulnunk az Esso benzinkút után, majd hamarosan egy T-keresztezõdésben újra jobbra. Szerencsére jól ki van táblázva, és legalább nem kell részt vennünk Szeged belvárosának forgalmában. Természetesen Röszke az útirány, bár legtöbbször Belgrádot is jelzik.



A határátlépés a szépen felújított átkelõn nem sok idõ. Nem szokás kötözködni egyik oldalon sem. A magyar oldalon arra kell vigyázni, nehogy beálljunk az ÁFA-visszatérítéses sorba. Ezt arról lehet felismerni, hogy csak jugó rendszámú autók állnak benne, többnyire csúcsra pakolt csomagtartóval.

Régebben be kellett jelenteni a Szerbiába bevitt valutát, és a régi táblák kint maradtak, rémisztgetik az utazókat. A legfrissebb szerb jogszabályok értelmében csak a 2000 eurónál nagyobb összeget kell regisztrálni. (A vámépületbe kell befáradni, és ott elmagyarázzák a menetét – kb 5 perces mûvelet.)



A határ jugó oldalán rögtön indul a jóminõségû autóút. Három sávos, de négy autó is simán elfér rajta. Ha valakit utolérünk, az általában lehúzódik, így a szembejövõk zavarása nélkül tudjuk megelõzni. Éppen emiatt tanácsos a tükröt nézegetni, nem ért-e utol bennünket is valaki.



Újvidékig jó minõségû, nemrég felújított pályán haladunk, nincsenek lakott települések. A leágazásoknál 80 kilométeres korlátozás, és szinte mindegyiknél állhatnak sebességmérõ rendõrök. (Új trükkjük, hogy a nyílt szakaszokra is kiállnak, tehát ott sem érdemes száguldozni.)



Újvidék elõtt érünk az elsõ díjfizetõ kapuhoz, itt 400 dínárt kérnek. Euróban is lehet fizetni, de a hivatalos árfolyamból 7 százalék jutalékot vonnak le, visszaadni pedig csak dínárban tudnak. Érdemes még a határon pénzt váltani. (Lásd FAQ.)



Újvidék elõtt közvetlenül lámpás keresztezõdés és rendõrségi ellenõrzõ pont. Az út nem megy be a városba. Újvidék és Belgrád között autópálya épül, ebbõl a Belgrád elõtti 30 kilométer már üzemel is. A többi elég vacak minõség, de legalább kátyukra nem kell számítani.



A következõ díjfizetõ kapu már az autópályás szakaszon vár, fizetünk 400 dínárt és hamarosan megérkezünk Belgrádba. Belgrád elõtt újabb rendõrségi ellenõrzõ pont sebességkorlátozással – kéretik komolyan venni.



A városba egy derékszögû jobbkanyar után érkezünk. Egyelõre nem térünk le az útról, csak megyünk tovább, bár nincs semmilyen kiírás. Két lámpás keresztezõdésen megyünk át, mindkettõben gyerekek mossák a szélvédõt és néha kicsit agresszívak. Ha látjuk, hogy piros a lámpa, megállhatunk a keresztezõdéstõl távolabb, de ha csapdába kerülünk, még mindig érdemesebb egy pár dínárt fizetni, mint fényezõt keresni.



A második lámpa után megjelennek a kiírások: nekünk a belgrádi körgyûrû kell, „Transit” illetve Nis van kiírva. Jobbra letérünk az eddigi utunkról a jelzésnek megfelelõen, és egy klassz négysávos, osztottpályás úton találjuk magunkat, amelyik elhalad az eddigi utunk felett. (A visszafelé úton ezt a letérést majd Subotica-Novi Sad kiírás jelzi, közvetlenül egy nagy benzinkút után.)



Innen nagyon nehéz eltévedni: letérés nélkül megyünk egyenesen elõre, idõként bíztatóan integet felénk egy-egy Nis tábla. Elhaladunk Belgrád büszkesége, a vadiúj kosárlabdacsarnok elõtt, majd a Dunán átkelve, a hídról balra nézve megpillantjuk Belgrád belvárosát a Szt. Száva székesegyházzal. Közvetlenül a híd mellett áll a Belügyminisztérium (volt) épülete, amit még NATO-ék lõttek ki 1999 tavaszán, és hat évvel késõbb sincs helyreállítva.



A várost elhagyva egy durva emelkedõ és egy lejtõ váltja egymást, és hamarosan megérkezünk az újabb autópályakapuhoz. Itt csak a bódéban ülõ jegykiadó melletti automatából kijövõ bilétát kell elvennünk, fizetni majd Nisnél fogunk.



A Belgrád-Nis autópálya európai minõségû, a kijárókat éjszaka gyönyörûen kivilágítják. Néhány szakaszon kicsit romlik az út minõsége, de erre táblákkal figyelmeztetnek. Traffipax csak a kijárók környékén várható.



Nis elõtt újra kapu, elveszik a bilétánkat és kérnek 1090 dínárt. Mind a négy eddig említett kapu után közvetlenül állhatnak rendõrök, akik le-leintik az autókat. Megyünk tovább, pár kilométer múlva két útirány közül választhatunk: Skopje-Thessaloniki illetve Sofia-Pirot van kiírva. Mi letérünk Szófia irányába, áthaladunk egy újabb díjfizetõ kapun, de ez még nem mûködik, mert ez az autópálya-szakasz körülbelül 10 km után véget is ér.



Az út innentõl már csak kétsávos. Gyönyörû helyeken, egy sziklaszoroson megyünk keresztül (Sicevo). 13 alagúton haladunk át, ezekben általában rossz az út, úgyhogy idejében lassítsunk le. Az elkövetkezõkben helyenként felújított szakaszokon, helyenként viszont gyenge minõségû, rázos úton haladunk a határ felé.



Két olyan pont van, ahol szinte biztosan radaroznak: az alagutas szakasz után kb 10-15 kilométerrel egy „gyalogosveszély” és egy 60-as tábla van együttesen kirakva. Ez a szakasz többszáz méter (a domboldalon van fenn egy iskola), és itt szinte mindig mérnek. A másik hely a bolgár határhoz közel található: egy kis falu elõtt 40-es tábla és Radarska Kontrola felirat. (Ezekbõl a kombinációkból csak egy-egy van.)



És ekkor megérkezünk a határra. A bolgár oldalon elkérik az autó papírjait is, többek között a biztosítós zöld kártyát. Meg szokták kérdezni, hová megyünk, erre a „Tranzit v Garcija” kifejezés a válasz. Fizetnivalók a határon, a vámellenõrzés után: fertõtlenítés 2 EUR (még a két ország közötti senkiföldjén át kell hajtani egy medencén, ahol alulról valamit ráspriccelnek a kocsi alvázára), útdíj személyautóra 4 EUR.



A határátkelõrõl kigördülve csak egyenesen tudunk menni, és az út szépen be is visz Szófiába. Itt rossz minõségû az út, számítsunk alattomos úthibákra, kátyukra.



Szófia körül körgyûrû van, tehát egy újabb nagyvárosi navigálást úszunk meg.

Ahogy haladunk a város felé, elõbb elhagyunk egy Metro áruházat a bal oldalon, majd nemsokára, az elsõ lámpás keresztezõdésben jobbra kell fordulnunk. Tábla jelzi (Kulata, Pernik, Blagoevgrad). A keresztezõdéssel szemben van egy új Mr. Bricolage barkácsáruház, ez újabb tájékozódási pont.

Az út ezen a részen kifejezetten vacak, de legalább a táblá továbbra is megvannak: Kulata az útirány, de néha Perniket írnak, illetve fehér „Tranzit” táblák is segítenek. A bolgár országimázs-központ legnagyobb bánatára Szófia leglepukkantabb lakótelepén keresztül vezet az út (Ljulin).



Néhány kilométer után jobbra kell majd letérnünk. Elõször a bal oldalon elhagyunk egy Shell-kutat, aztan onnan kb egy kilométerre egy nagy, lámpás keresztezõdésnél kell majd jobbra kanyarodnunk. Az új utunkon villamos is jár, így ha villamossíneken megyünk keresztül, akkor túlhajtottunk. Az út kezdetben macskaköves, de hamarosan vége a rázós szakasznak.



Kifelé Szófiából áthaladunk egy rendõrségi ellenõrzõ állomáson (40 km/h), aztán egy nagy, két kilométeres, négysávosra megcsinált lejtõ alján Shell-kút. Innen kb másfél kilométerre van a letérés Blagoevgrad/Kulata felé.



A letérés csinál egy kurflit az eddigi utunk alatt, és hamarosan a célegyenesben találjuk magunkat. Az elsõ 30 km elég gyenge minõségû, de már látni, hogy épül az autópálya. Ha jövõre megyünk Görögországba, már azon fogunk jönni :-)



A határ felé az utolsó 150 kilométer már kifejezetten kulturált, bár csak kétsávos. Jó részét mostanában újították fel. Blagoevgrád elõtt egy hosszú lejtõn négysávosra bõvül az autóút – itt mindig találkozunk lézerpisztolyos rendõrökkel.



A határon nyáron gyakran kell órákat várni. Egyik oldal határszervei sem állnak a helyzet magaslatán és természetesen semmilyen határõr vagy vámos sem beszél semmilyen idegen nyelvet sem. Némileg javítja a helyzetet, hogy a görög oldalon már az EU-s sorba állhatunk.



Görögországban vezetünk laza 120 kilométert Szalonikiig, mindössze egy helyen kell letérni, de az egy T-torkolat, táblázva is van, nem lehet elrontani. A görög betûket sem kell ismerni, minden ki van táblázva latin betûkkel is. A görögöknél a jó minõségû utak a jellemzõek, sebességméréssel foglalataskodó rendõrrel sem igazán fogunk találkozni.



*******



FAQ



Mi a helyzet a dínárral, a levával és a bankkártyákkal?



Pénzt érdemes a határon váltani, mert sem forinttal, sem euróval nem sokra jutunk Szerbiában és Bulgáriában. Régebben lehetett valutával is fizetni a szerb autópályadíjat és az üzemanyagot, de ezt ma már nem, vagy csak kedvezõtlen feltételekkel tehetjük meg (7% pénzváltói jutalék az autópályakapuknál).



Mind a szerb, mind a bolgár határon éjjel-nappal mûködnek pénzváltók. Szerbiában a „Menjacnica” feliratot keressük, a bolgár határon pedig simán a „Change” felirat hivogat. A pénzváltókat mindenhol egyértelmû megtalálni. A szerb-bolgár határ bolgár oldalán kell figyelni: a pénzváltó még az útlevélvizsgáló bódé elõtt található.



A határra települt pénzváltók városi kollégáiknál 2-3 százalékkal rosszabb árfolyamon dolgoznak, de legalább nem kell idegen városokban tekeregnünk. Szerbiában egy euróért kerek 80 dínárt adnak (2005.04), Bulgáriában 1.95 levát.



Szerbiában a bankkártyát szinte csak az ÖMV-benzinkutak fogadják el. Jelenleg Visa Electron, EC/MC, Maestro és Visa kártyát használhatunk. Bulgáriában is tudunk bankártyával fizetni a benzinkutaknál (ÖMV, Shell), de az útmenti éttermek, egyéb szolgáltatások csak készpénzt fogadnak el.

Bulgáriában benzinkutaknál, parkolókban, útmenti éttermekben elõkerülhetnek kedves, magyarul pár szót beszélõ egyének („Szia madzsar, hodzs vadzs?”😉, akik pénzt szeretnének váltani. Udvariasan, de határozottan álljunk ellen.



Mit, hol es hogyan lehet tankolni az úton?



Jugoszláviában egy liter 95-ös 66.2 dínárba kerül (kb 205-210 Ft) (2005.04). Dízelbõl kétféle is van, mindig válasszuk a drágább, Euro Diesel vagy Extra Diesel változatot (58.9 dínár, 185 Ft). Az üzemanyagok minõsége nem rosszabb a magyarnál.



Szerbiában többnyire szerb benzintársaságok kútjait láthatjuk, de van jónéhány ÖMV-kút is: Szabadka és Újvidék között félúton, aztán Belgrádtól 100 kilométerre, Lapovónál, majd kb újabb 100 kilométerre innen (csak az útpálya Nis felé vezetõ szakaszán), végül a határátkelõ szerb oldalán.



Bulgáriában Szófiában, a határtól 60 kilométerre van az elsõ „márkás” benzinkút, a körgyûrûn aztán több ÖMV és Shell töltõállomás is útba esik. A görög határ felé 30-40 kilométerenként találkozunk vagy a kék-zöld vagy a sárga-piros emblémával. Közvetlenül a határátkelõ elõtt van az utolsó Shell benzinkút, a menetirány szerinti bal oldalon. Itt érdemes teletankolni, mert Görögországban – bár az üzemanyag ára nem, vagy csak alig magasabb – a kutak rosszabb állapotúak. Bulgáriában ólommentes benzinbõl van 92-es is, de keressük a 95-öst. Ez 1.68 levába (kb 215 Ft) kerül, míg a dízel 1.5 leva (192 Ft).



A minõség OK, a kutak pont olyanok mint otthon, még a shopban is nagyjából ugyanazt lehet kapni.



El lehet-e kerülni a fizetõs autópályákat?



Magyarországon az M5-öst nem nehéz elkerülni az 5-ös úton. Ha az ingyenes 5-ös utat választjuk, Kecskemétet érdemes elkerülni az autópályán, az ingyen van. Táblákkal jól jelzik mindkét irányban (a Kecskemét illetve Szeged irányokat jelzõ táblákon az M5 felirat mellett nincsen „Útdíj/Toll” jel).



Szerbiában Szabadkától Belgrádig lehet elkerülni az autópályát. Fontos, hogy legyen nálunk megbízható térkép: én ugyan elsõre, „hibapont” nélkül megcsináltam a kerülést, de a térképet idõnként használnom kellett.



Lefelé, Szabadkától kb 45 kilométerre található a Srborban/Feketic letérés. Srborbanon keresztülhaladva lehet eljutni Újvidékre, a fizetõkaput kicselezve. Újvidéknél visszatérhetünk a fõútra („Autoput”😉 és egészen a Duna-hídig ingyenesen autózunk. A híd után közvetlenül Beska település irányába tudunk letérni a fizetõs szakaszról és az út Zimony (Zemun) kerületben éri el Belgrádot, ahol aztán táblával jelzett útvonalon térhetünk rá a Belgrád-Nis autópályára.



Visszafelé természetesen Zemun felé kell letérnünk az autópályáról és Zimony fõutcáját kell megtalálnunk (ulica Cara Dusana). Ez az út vezet Batajnica felé. Beska után térhetünk vissza az autópályára. Újvidéknél a lámpás keresztezõdésben jobbra kell fordulni, majd innen nem messze kell balra fordulnunk a szabdkai országútra (tábla jelzi). Srborbant elhagyva vissza tudunk navigálni az autópályára.



Mindkét kerülõ komoly idõveszteséget jelent, az út kifejezetten gyenge minõségû, rázós, több lakott településen halad keresztül, ráadásul sok a rendõr és a kerülgetni való lassú jármû. A látnivalók száma minimális.



A Belgrád-Nis szakasz a Pancevo-Kovin-Smederevo útvonalon olcsóbbítható meg: Smederevo után azonban mindenképp fel kell mennünk az autópályára. Néhány száz dínár spórolható meg – inkább válasszuk a gyorsabb és biztonságosabb autópályát. A sztráda többi része a térkép alapján nem, vagy csak igen körülményesen kerülhetõ ki.



Tényleg olyan rettenetesek a szerb rendõrök?



Az esetek döntõ többségében a legcsekélyebb kifogás sem érheti õket, tisztességesen végzik a dolgukat. Más kérdés, hogy a Magyarországon megszokottnál több helyen lehet rendõrt látni.



A rendõrök sötétkék egyenruhát, fehér tányérsapkát és széles, fényvisszaverõs fehér mandzsettát viselnek. A rendõrautók fehérek, Policija felirattal. A magyar határ felé egy Volvo V40 (kombi), egy VW kisbusz és több új Peugeot 307 dolgozik; az orszag belseje felé a Peugeot-k mellett új Fiat Puntók is feltûnnek. Elõfordulnak még õsi, kék-fehér Zastavák, de vannak régi Mitsubishi Lancerek és újabb, „Florida” névre hallgató Yugók is. A rendõrök általában lézeres radarpisztollyal dolgoznak az út mentén, néha a felüljárókról mérve. A gyorshajtókat azonnal kiintik, és a helyszínen kell bírságot fizetni.



Ha már itt tartunk, a sebességet elég sok helyen ellenõrzik, de csak gyorshajtás esetén állítanak meg. A szembejövõk szoktak elõre villogni.



Ha a rendõrök megállítanak minket, az még nem ok az aggodalomra. Ne nyissuk rájuk az ajtót, mert azt Szerbiában és Bulgáriában is fenyegetésnek veszik. Tekerjük le az ablakot és bájmosoly. Többnyire megnézik az útlevelet és udvariasan elköszönnek. Néha elkérik a mentõdobozt, az izzókészletet, a háromszöget, a poroltót és a vontatókötelet. Bár e két utóbbi tétel Szerbiában sem kötelezõ tartozék, ha megvan és meg tudjuk mutatni, az még mindig egyszerûbb, mint egy szerb rendõrrel mindenféle idegen nyelveken vitázni.



Szokták kérni a zöldkátyát is, ami egyébként Bulgáriában is kötelezõ és Görögországban is hasznos. A biztosítónk ingyenesen köteles kiadni.



A büntetések összege fix, a legdrágább tarifa is 5-6 ezer forintnyi dínár „csak”. Ezekrõl elõre nyomtatott, a helyszínen kitöltött bizonylatot kapunk. Az utóbbi idõben elég nagy a fegyelem, a megvesztegetési kísérletekre negatívan reagálnak.



Hát a bolgár rendõrökrõl mit kell tudni?



Nagyjából ugyanazt, amit a szerb kollégákról. Rengeteg van belõlük az utak mellett, elsõsorban a gyorshajtókra vadásznak, ok nélkül nemigen állítanak meg. A szembejövõk itt is elõre villantanak „rendõrveszély” esetén.



A bolgár rendõrök külföldieket nem büntethetnek meg a helyszínen, csak az útlevélbe pecsételik a büntetés összegét, de a bolgár rendõr tipikusan megvesztegethetõ, és jobban járunk, ha megpróbáljuk „helyben” rendezni a dolgot. Általában 5-10, rossz esetben 20 leva mûködik, és az országból kilépve nem kell a határállomáson ácsorognunk, hogy befizessük az egyébként hasonló összegû büntetést.



Ezt valószínûleg mindenki így csinálja: egyszer nem tudtam zöld ágra vergõdni egy rendõrrel, és a határon óriási fejetlenség támadt a pecsétem láttán, senki sem tudta, pontosan mi is a teendõ.



A bolgár rendõrautók újabban G-Astrák, de vannak mindenféle régebbi autók is: a mi útvonalunkon járõrözik egy piros Audi 80-as, egy ezüst színû Nissan Sunny, egy fehér Chrysler, van néhány seszínû Lada (még Niva is), sõt, még egy lepusztult fekete Volgát is hadrafogtak Szimitli közelében. A rendõrök messzirõl foszforeszkáló neonzöld mellényt viselnek.



Milyen a közbiztonság a szerb és a bolgár utakon?



A közbiztonság mindkét országban a magyarhoz hasonló színvonalú. A rendõrség a tranzit útvonalakat a szokásosnál is jobban biztosítja. Ezzel együtt elõfordulhatnak a külföldiekre utazó bûnözõk, így bizonyos helyzeteket célszerû elkerülni – nyilván nem jó ötlet egy kivilágítatlan parkoló közepén pénzt számolni.



Érdemes-e éjszaka vezetni?



Ha nem ez lesz az elsõ éjszakai autós túránk, akkor igen. A forgalom kisebb, a hõség nem olyan zsibbasztó, a határokon gyorsabban át lehet jutni. A benzinkutak, shopok, éttermek nyitva vannak, a biztoság éjjel is jó. Arra azért ne számítsunk, hogy éjszaka kevesebb a traffipax :-) Az éjaszakai vezetés, pláne ismeretlen tájakon azért elég stresszes tud lenni. A legtöbb idõt a Kiskunfélegyháza-Szabadka és a Szófia-Kulata szakaszokon spórolhatjuk meg az éjszakai etappal.



Mit és hol lehet az úton enni-inni?



Magyarországon nyilván mindenki meg tudja oldani magának. Szerbiában üdítõt a benzinkutaknál mindenhol lehet venni. A Coca-Cola termékek simán kaphatóak mindenfelé, de én ajánlom a szerb Next gyümölcsleveket és a Knjaz Milos ásványvizet: mind a kettõ különösen finom.



Újvidékig két nagyobb vendéglátóipari komplexum esik útba, az egyiket a Mandics testvérek (Braca Mandic) a másikat Rodicsék (Braca Rodic) üzemeltetik. Mindkét helyen benzinkút, kulturált wc és étterem/kávézó mûködik.



Belgrád után az autópályakaputól kb 20 kilométerre van egy kellemes pihenõhely: ezt éppen most újítják fel, de még a régi állapotában is színvonalas volt: EKO – görög – benzinkút, shop, tiszta, bár pottyantós wc, rendezett parkoló és Toyota szerviz is egyben.



Ha bírjuk még negyven kilométert, Lozovicka Cesma néven igazi étterem vár minket. Elõre jelzik. Az árak tûrhetõek, egy szendvics kb 1 euró, egy rendes fõétel 4-5 euró. A fõidényben gyakran parkolóõr is van, aki szintén 1 eurókat gyûjt be autónként.



Bulgáriában útmenti étteremhez képest kiváló konyhája miatt ajánlott a szerb-bolgár határtól kb 5 kilométerre lévõ Atlantik éterem. Ez egy étteremlánc tagja, közvetlenül Szófia elõtt is lesz egy éttermük. Különlegességük, hogy kérésre magyar nyelvû (!) étlapot is prezentálnak (emlegessük az „ungarszki menyju”-t ).



Szófiától délre az út mellett jó pár falatozó található, egymástól néhány tíz kilométerre: általában kiteszik a menüt a kirakatba (nem az étlapot, magukat a kajákat!), tudunk mutogatni. Ez már mélyen a Balkán: jóféle húsokat sütnek az út melletti grilleken. Egy kebapcse (bolgár húspogácsa) szendvics („pitka sz kebapcse”😉 1.5-2 leva, egy kóla 0.5-2 leva, egy kávé („eszpreszo” vagy a dupla: „dvojno kafe”😉 (többnyire nagyon finom) 0.4-1 leva. Különösen ajánlott a Kreszna völgyében, egy festõi szorosban található komplexum: Blagoevgradtól 25-30 kilométerre, a kanyargós szakasz közepén 4-5 komoly étterem, 5-6 büfé, shop, stb egy helyen. A bolgár-görög határ bolgár oldalán is egész komoly vendéglátóipari komplexum épült ki. Érdemes itt kajálni, vásárolni, mert utána örögországban az elsõ száz kilométeren még csak benzinkút sem igazán lesz.



Nem említettem külön, de a nagyobb benzinkutaknál is van lehetõség a kulturált étkezésre. Különösen patyolattisták és gusztusosak az összes ÖMV-kúton megtalálható Viva éttermek.



A fentebb említett összes hely éjjel-nappali nyitvatartású.



Hol lehet az úton megszállni?



Magyarországon a határátkelõtõl néhány kilométerre lévõ Forró fogadó kipróbáltan kellemes hely (http://www.autoinfo.hu/ettermek/forro/frame.htm)



Szerbiában elég kevés a színvonalas szállás, az út mentén található egy-két motel mindegyike legalábbis gyanús kinézetû. Belrádban borzasztóan lepattant, ám olcsó és központi fekvésû a Balkan szálló (http://www.hotels.co.yu/hotels_yugoslavia.cfm?Hot_ID=75&tip=1&lng=1), ami effektíve a híres Terazijén fekszik és közvetlenül elõtte is lehet többé-kevésbé biztonságosan parkolni.



Drágábban, a belvárosban a Park (http://park.stari-grad.co.yu/english/default.asp) és a Rex (http://www.hotelrex-belgrade.com/) hotelek felújított szobái ajánlhatóak. A Park esetén célszerû a közeli Szlavija tér õrzöt parkolójában hagyni a guruló vagyont. A Rex egy kicsit kevésbé központi fekvésû, de van saját parkolója is. Mindkét szálló szobái légkondisak, csak a Parkban nem minden szobában egyformán hatékony a rendszer. Az árak 60-80 euro körül vannak (2 ágyas szobában).



A Belgrád-Nis autópályán a Belgrádtól kb 40 kilométerre lévõ Jerina panzió nyújt megfelelõ szállást (MOTEL JERINA, Malo Ora¹je, +381 26 722-254), illetve Nis mellett a Nais komplexum ajánlható. Itt érdemes szobát foglalni, mert a nyári hónapokban megszállják a hazafelé tartó vendégmunkások (MOTEL NAIS +381 18 601-030).



Bulgáriában Szófiában viszonylag sok jó hely van, ezek meglepõen magas színvonalúak, ám nem árt itt sem elõre lefoglalni a szobákat.



A Szimona motel a város szélén van. Elõnye, hogy olcsó és hogy éppen útbaesik, hátránya, hogy kint van a fenében és a környéken semmi látnivaló nincs. Pedig Szófia megér egy estet. A fejenként 10 euróba kerülõ szobák tiszták. Van saját étterem, õrzött ingyenes parkoló. Egy belvárosi taxiút oda-vissza megvan 6-8 euróból. http://hotels-bg.com/simona/en/za_nas.htm



Egyenesen a központban vannak Aszen barátom lakásai. Igazi, ízlésesen berendezett, jól felszerelt lakások, rendes lakóházakban, 30-50 euróért lakásonként (tehát nem fejenkét). Hátrány, hogy be kell navigálni a városba, illetve hogy az autót nem célszerû a ház elõtt hagyni, õrzött, fizetõs parkolót kell keresni, ami egyáltalán nem olyan olcsó a belvárosban. www.moriahflats.com



Blagoevgrád után néhány kilométerrel egyenesen a mi utunk mellett található a Monza („Monca”😉 hotel. Egy éles balkanyarban, az út jobb oldalán, közvetlenül mellette egy nagy Nissan szerviz. Jó a kaja az étteremben, kellemesen csörgedezik a Sztruma patak a háttérben, de ezen kívül nem sok mindent lehet csinálni. Az ár utoljára 10 euró volt fejenként.

<#mf1><#nyes>

"Halászlevet fõztünk az egyik nyáron a Lesz Campingben (ma már csak a lesz maradt meg Primorszkó és Kiten közzött )amikor az illatokra a kiváncsi szomszéd bolgárok odajöttek megnézni, hogy mi fõ a bográcsban.Hoztak magukkal egy kis házi rakijját
és hogy, megmutassák micsoda erõs italt isznak a tûzre löttyintettek belõle ami
rögtön be is lobbant.Fapofával néztük az eseményeket és miután elégedetten
nyugtázták az italuk erejének bemutatóját leszedtünk egy kanál zsírt a halászlé tetejérõl és rácsaptuk a tûzre.Kétszer nagyobbat lobbant a lángja mint a házi rettenetesüknek.Aztán egy ideig csendbe maradtak."

Az 1995. évi május 2-i görög állampolgársági törvény értelmében ez nem valószínû P

valószínû

énmár csak ilyen maradi vagyok, hogy szeretek mindig új helyeket látni P

Ami persze nem azt jelenti hogy nem vágyom vissza helyekre és emberekhez, de az élet arra való, hogy fölfedezd az új dolgokat, tájakat embereket, annyi szép hely van a világon amit érdemes megnézni és örök élmény marad.

Persze könyebb mást kioktatni :-)

lassan átnevezhetik Macskonos-ra😊
mikor kapod meg a görög állampolgárságot?😛

Inkább nem mondom, valószínû meg sem értenéd!


Nyár Mykonos egyéb idõszak tejfelezés!

a második a legjobb 😊