Utazás
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
#414
Nincs is szerpentin, mert éppen a hegy csúcsán vagyok. Triglav.
Még nem olvastam át, de nemsokára meglesz.
Még nem olvastam át, de nemsokára meglesz.
---GO New England Patriots!--- ...és Pittsburgh Steelers!
#413
Szép
ilyeneken mentünk át tavaly, bár ezeken nem látok szerpentint.
A naplo elejét elolvastad?
Nagyon tanulságos és még kacifántosabb dolgok jönnek.
ilyeneken mentünk át tavaly, bár ezeken nem látok szerpentint.
A naplo elejét elolvastad?
Nagyon tanulságos és még kacifántosabb dolgok jönnek.
#412
Amúgy Júliai Alpok
---GO New England Patriots!--- ...és Pittsburgh Steelers!
#411
Ti is szoktatok hegyeken "nyaralni"(=kirándulni kikapcsolódás gyanánt), vagy csak én vagyok hülye?
---GO New England Patriots!--- ...és Pittsburgh Steelers!
#410
---GO New England Patriots!--- ...és Pittsburgh Steelers!
#409
Majdnem itt reggeliztem
#408
#407
06.20; Hétfõ
Ébresztõ hétkor, mert 8.30-kor gyülekezõ, és még boltba is el kellett menni reggeliért. Már ekkor elegem volt a közös programból, pedig nem tûnt rossznak: motorcsónakkal felmegyünk a Cetinán a Radmanove malomig... majd visszajövünk.
A problémáim a három pöttyel vannak. Ugyanis nincs semmi program. Még az sem volt tiszta, hogy mennyi idõt leszünk fent, de annyit lehetett tudni, hogy max. félóra.
Eredetileg azt terveztük, hogy délután megyünk fel helyi erõvel, fent vacsorázunk és visszajövünk. Tény, hogy ez a verzió jóval drágább, nekem sokszáz kuna rémlett az emlékeimben. (Most utánakerestem: a fórumban 50 kuna/fõt írt valaki. Ez bosszantó: ha tudom, hogy csak ennyi, akkor felmentünk volna külön is. A közös út 30 kuna/fõ volt.)
Már a hídhoz vonulás sem sejtetett sok jót: a csoportból kirítt két mókamiki. Az egyik folyamatosan igyekezett valami vicceset mondani, a másik meg az állandóan röhögõ kontrás volt. Idõnként még az se kellett, hogy bárki mondjon is valamit.
Odafönt kaptunk fél órát, mely épp csak arra volt elég, hogy belessünk a konyhába, ahol bazi nagy faszén ágy várt arra, hogy belesülyesszék a finomságokat tartalmazó zárt vasedényeket meg a kenyérsütõ formákat. Láttunk erdei bocsapályát, sétáltunk roppant hangulatos erdei ösvényeken, nadrágszélig belegyalogoltunk a folyóba (rutinosak fürdõruhát is hoztak) és ettünk egy fagyit - ahelyett, hogy leültünk volna a fák alatt bedörgölni egy pár sült pisztrángot. Kényelmesen. Ennek ellenére jó volt, de ha egyszer rendben lesz a kocsi és erre járunk, ide még feljövünk.
Tartozok az igazságnak azzal, hogy van egy harmadik opció is: a kemping elõl indul egy városnézõ kisbusz (egykor traktor) is, mely felhoz a malomhoz. Minden vasárnap délelõtt. Egyszer.
Azért van még mit finomhangolni az idegenforgalmi hozzáálláson.
Egyéni problémám, hogy bár gumiragasztót egybõl tudtam szerezni, hûtõtömítõ folyadékot sehol sem találtam. De még csak azt se tudtam az általam ismert nyelveken, hogy hogyan keressem.
Visszaértünk, fürödtünk egy orbitálisat a tengerben, utána bocsáztunk a parton, nagyon jó volt. Estére grillezést terveztünk, a mindenféle kolbászokat idõben megvettük. A csajok eredetileg halat akartak sütni, de elsõre inkább csak ismerkedtünk az eszközökkel. (Mivel a kempingben tilos a nyílt tûz, elektromos grillsütõt mellékeltek a lakókocsikhoz. Életemben nem találkoztam még eddig ilyesmivel.)
Nej hosszas meditálás után rátett a rácsra egy alufólia lapot, hogy ne égjen rá a dzsuva a fûtõszálra, majd feldobta az elsõ adag kóbit. Közben szinte egyszerre vettük észre a félmeztelen gyereken, hogy egyáltalán nem üresben panaszkodott, amikor a szúnyogokra morgott: száznál több pattanás vigyorgott rajta. Egyáltalán nem volt biztató látvány. Amíg a gyereket vizslattuk, félszemmel vettem észre, hogy ég a grillsütõ. Valahogy begyulladt a rács mûanyag fogója, megolvadt és befolyt a fûtõszálhoz, ahol vidoran lángolni kezdett. Felrúgtam a faszba az egészet (ez legalább õszinte volt), majd gyorsan lekapkodtam rászáradás elõtt az olvadt mûanyagdarabokat a tiszta részekrõl. (Késõbb kiderült, hogy tilos alufóliát rátenni, mert elvezeti a hõt a nem hõálló részekhez. De akkor hogyan pucolom le a ráégett zsírt a fûtõszálról? Kalgonnal?)
Nej közben elment kinyomozni, hogy hol van az orvosi ügyelet. Jó messze.
Az orvos szerencsére beszélt angolul, de egy szónál kegyetlenül megállt a tudomány. Pedig készültem, mert éreztem elõre, hogy ez gond lesz. Megnéztem a szótárban: chicken pox. Csirkehimlõ... magyarosan bárányhimlõ. Mely már megvolt a gyereknek. Csakhogy az orvos nem ismerte ezt a szót. Mi meg a latint nem (varichella?), melyet állandóan emlegetett, a horvát verzióról nem is beszélve. Végül Nej hívta fel egy ismerõsét az INÁ-nál, így tisztázódott, hogy ugyanarról beszélünk. Gyorsan kipengettük a vizsgálat díját, elrohantunk gyógyszertárat keresni, de persze mire megtaláltuk, félórája be volt zárva.
Szervezhettük a keddi reggelt, mert ugye a braci hajókirándulásra már be voltunk fizetve és ez szintén korán induló program volt.
Aznap este csak ültem a székben és zakatolt az agyam: fogalmam sincs, hogyan fogunk hazajutni... itt van a gyerek valami rejtélyes betegséggel, a helyi orvos tanácstalan... és nemrég tettünk tönkre egy mittudomén milyen értékû elektromos grillsütõt. Finoman szólva az összes tököm tele volt. Tényleg nem akármilyen hetem volt a nyaralás elõtt és most pihenés helyett is csak szívunk.
De egyébként az egész családon úrrá lett a letört hangulat. Én legszivesebben összepakoltam és indultam volna haza. (Az orvos elõtt elmentünk zuhanyozni. Álltam a forró víz alatt és rázott a hideg az idegességtõl. Mint késõbb megtudtam, Nej ugyanígy volt.)
Hihetetlenül frusztráló volt látni, hogy az emberek körben boldogok, élvezik a vakációt - nekem meg még ennyi sem jutott, pedig megszenvedtem érte. Ott ültem begörcsölve, idegesen, fogcsikorgatva.
Szótlan, gyors alvás lett a vége.
Ébresztõ hétkor, mert 8.30-kor gyülekezõ, és még boltba is el kellett menni reggeliért. Már ekkor elegem volt a közös programból, pedig nem tûnt rossznak: motorcsónakkal felmegyünk a Cetinán a Radmanove malomig... majd visszajövünk.
A problémáim a három pöttyel vannak. Ugyanis nincs semmi program. Még az sem volt tiszta, hogy mennyi idõt leszünk fent, de annyit lehetett tudni, hogy max. félóra.
Eredetileg azt terveztük, hogy délután megyünk fel helyi erõvel, fent vacsorázunk és visszajövünk. Tény, hogy ez a verzió jóval drágább, nekem sokszáz kuna rémlett az emlékeimben. (Most utánakerestem: a fórumban 50 kuna/fõt írt valaki. Ez bosszantó: ha tudom, hogy csak ennyi, akkor felmentünk volna külön is. A közös út 30 kuna/fõ volt.)
Már a hídhoz vonulás sem sejtetett sok jót: a csoportból kirítt két mókamiki. Az egyik folyamatosan igyekezett valami vicceset mondani, a másik meg az állandóan röhögõ kontrás volt. Idõnként még az se kellett, hogy bárki mondjon is valamit.
Odafönt kaptunk fél órát, mely épp csak arra volt elég, hogy belessünk a konyhába, ahol bazi nagy faszén ágy várt arra, hogy belesülyesszék a finomságokat tartalmazó zárt vasedényeket meg a kenyérsütõ formákat. Láttunk erdei bocsapályát, sétáltunk roppant hangulatos erdei ösvényeken, nadrágszélig belegyalogoltunk a folyóba (rutinosak fürdõruhát is hoztak) és ettünk egy fagyit - ahelyett, hogy leültünk volna a fák alatt bedörgölni egy pár sült pisztrángot. Kényelmesen. Ennek ellenére jó volt, de ha egyszer rendben lesz a kocsi és erre járunk, ide még feljövünk.
Tartozok az igazságnak azzal, hogy van egy harmadik opció is: a kemping elõl indul egy városnézõ kisbusz (egykor traktor) is, mely felhoz a malomhoz. Minden vasárnap délelõtt. Egyszer.
Azért van még mit finomhangolni az idegenforgalmi hozzáálláson.
Egyéni problémám, hogy bár gumiragasztót egybõl tudtam szerezni, hûtõtömítõ folyadékot sehol sem találtam. De még csak azt se tudtam az általam ismert nyelveken, hogy hogyan keressem.
Visszaértünk, fürödtünk egy orbitálisat a tengerben, utána bocsáztunk a parton, nagyon jó volt. Estére grillezést terveztünk, a mindenféle kolbászokat idõben megvettük. A csajok eredetileg halat akartak sütni, de elsõre inkább csak ismerkedtünk az eszközökkel. (Mivel a kempingben tilos a nyílt tûz, elektromos grillsütõt mellékeltek a lakókocsikhoz. Életemben nem találkoztam még eddig ilyesmivel.)
Nej hosszas meditálás után rátett a rácsra egy alufólia lapot, hogy ne égjen rá a dzsuva a fûtõszálra, majd feldobta az elsõ adag kóbit. Közben szinte egyszerre vettük észre a félmeztelen gyereken, hogy egyáltalán nem üresben panaszkodott, amikor a szúnyogokra morgott: száznál több pattanás vigyorgott rajta. Egyáltalán nem volt biztató látvány. Amíg a gyereket vizslattuk, félszemmel vettem észre, hogy ég a grillsütõ. Valahogy begyulladt a rács mûanyag fogója, megolvadt és befolyt a fûtõszálhoz, ahol vidoran lángolni kezdett. Felrúgtam a faszba az egészet (ez legalább õszinte volt), majd gyorsan lekapkodtam rászáradás elõtt az olvadt mûanyagdarabokat a tiszta részekrõl. (Késõbb kiderült, hogy tilos alufóliát rátenni, mert elvezeti a hõt a nem hõálló részekhez. De akkor hogyan pucolom le a ráégett zsírt a fûtõszálról? Kalgonnal?)
Nej közben elment kinyomozni, hogy hol van az orvosi ügyelet. Jó messze.
Az orvos szerencsére beszélt angolul, de egy szónál kegyetlenül megállt a tudomány. Pedig készültem, mert éreztem elõre, hogy ez gond lesz. Megnéztem a szótárban: chicken pox. Csirkehimlõ... magyarosan bárányhimlõ. Mely már megvolt a gyereknek. Csakhogy az orvos nem ismerte ezt a szót. Mi meg a latint nem (varichella?), melyet állandóan emlegetett, a horvát verzióról nem is beszélve. Végül Nej hívta fel egy ismerõsét az INÁ-nál, így tisztázódott, hogy ugyanarról beszélünk. Gyorsan kipengettük a vizsgálat díját, elrohantunk gyógyszertárat keresni, de persze mire megtaláltuk, félórája be volt zárva.
Szervezhettük a keddi reggelt, mert ugye a braci hajókirándulásra már be voltunk fizetve és ez szintén korán induló program volt.
Aznap este csak ültem a székben és zakatolt az agyam: fogalmam sincs, hogyan fogunk hazajutni... itt van a gyerek valami rejtélyes betegséggel, a helyi orvos tanácstalan... és nemrég tettünk tönkre egy mittudomén milyen értékû elektromos grillsütõt. Finoman szólva az összes tököm tele volt. Tényleg nem akármilyen hetem volt a nyaralás elõtt és most pihenés helyett is csak szívunk.
De egyébként az egész családon úrrá lett a letört hangulat. Én legszivesebben összepakoltam és indultam volna haza. (Az orvos elõtt elmentünk zuhanyozni. Álltam a forró víz alatt és rázott a hideg az idegességtõl. Mint késõbb megtudtam, Nej ugyanígy volt.)
Hihetetlenül frusztráló volt látni, hogy az emberek körben boldogok, élvezik a vakációt - nekem meg még ennyi sem jutott, pedig megszenvedtem érte. Ott ültem begörcsölve, idegesen, fogcsikorgatva.
Szótlan, gyors alvás lett a vége.
#406
<#schmoll2>
((Majd késõbb elolvasom))
((Majd késõbb elolvasom))
---GO New England Patriots!--- ...és Pittsburgh Steelers!
#405
Folytatása következik P
Ez nem az én beszámolóm P
Ez nem az én beszámolóm P
#404
Most következik a hogyan ne menjünk nyxralni sorozat elsõ része
Elõljáróban annyit, hogy nem a legjobb elõzményekkel vágtunk neki ennek a nyaralásnak; két ügyfél is tesztelte az idegrendszerem határait és számomra is megdöbbentõ rugalmasságot találtak. Mindehhez hozzá kell számítani azt a balszerencse sorozatot, amely elkapott lent minket... szóval ha túl sötétnek éreznéd e beszámolót, gondolj arra, hogy lehet, hogy miattam sötét, nem a hely miatt.
06.18; Szombat
Mi van teve, megfagytál?
A tavalyi hihetetlen széria után (az indulás elõtti hetekben vagy ötször volt a kocsi szervízben, ráköltöttem vagy háromszázezret - ennek ellenére a hajnali pakoláskor romlott el a csomagtartózár), idén a hûtõvíz döntött úgy, hogy túl higgadt vagyok. A kocsi kétszer is megjárta a szervízt, azt mondták, hogy teljesen oké. Tény, hogy egy csomó olyan dolgot is megcsináltak rajta, melyekrõl nem is tudtam és igazuk volt, mert nagyságrenddel jobb lett a gép, amikor visszaadták - de az esti pakolásnál vettem észre, hogy már megint jópofa tócsa vigyorog a dög alatt. Mondjuk mehettem volna egy nappal késõbb is, de úgy döntöttünk, hogy megrizikózzuk az utat: a tócsa nem volt nagy és bíztam benne, hogy csak azért volt, mert a kocsi meglehetõsen oldalra dõlve parkolt. Jól felpakoltunk hûtõvízzel, aztán hagy szóljon.
Hajnal kettõkor indultunk. A harmadik saroknál vettem észre, hogy gáz van: sötét a mûszerfal. Egy hangyafasznyi égõ most unta meg az életét, emiatt viszont nem világított egy mûszer sem. Na jó, tudok én fülre is vezetni, rendõr meg úgysincs éjszaka, szarnibele.
Csakhogy nem számoltam a kocsi tulajdonságaival. Ez ugyanis egy bazi nagy limuzin, 3 literes 200 lóerõs motorral. Én kellemes tempóban mentem, a kocsiban a csendet csak az együttérzõ családtagok horkolása törte meg néha - szolíd éjszakai kocogás volt. Gondoltam én addig, amíg Siófoknál kétoldali benzinkutak között éppen kamionokat elõztem és össze nem jött annyi világosság, hogy meglássam az órát. A fények miatt ugyan lassítottam, ennek ellenére a mutató 190-en állt. Ezek szerint szép szolídan lekocogtunk Siófokig 220-szal.
Hajnalban már egy horvát autóspihenõben ébredezett a család. (Eltekintve Nejtõl - neki egész úton nem sikerült egyhuzamban huszonkét percen keresztül ébren maradnia.)
Én még elrohantam vécére, mert reggelenként szigorúan be kell ülnöm egy körre. Elég nagy tömeg volt és ez a mostani akció sajnálatosan hangosra sikerült: de harsány 'zum wohl!' felkiáltással sikeresen a németekre kentem a dolgot.
Ahogy haladtunk délre, úgy kezdett a hûtõvíz hõfoka is emelkedni. Jó száz-százötven kilométerenként megálltunk, kapott 1 deci friss vizet és mentünk tovább. Sibenik környékén vége lett a sztrádának, bejött valami hegyi út, ekkor azért beaggódtam. Végül ötletem támadt: a kocsinak különálló, jócskán túlméretezett klímaventillátora van, azaz ha bekapcsolom a klímát, akkor nemcsak nekünk lesz jó, hanem a motor is extra léghûtést kap. Így is történt. Az is feltûnt, hogy ha nyomtam a gázpedált mint hülye, akkor leesett a hûtõvíz hõfoka. Hát, ezen nem múlt. Ugyan az infarktus kerülgetett, amikor pihenõkbe állva a kocsi alá néztem és láttam, milyen tócsákat hagyunk és hogy vízben fürdik az alja - de haladtunk.
Egy idõ után azért feltûnt, hogy a tócsák jóval nagyobbak, mint amennyi vizet utánatöltök. Tapintásra fagyállós hûtõvíz volt, és nem igazán értettem a dolgot addig, amíg bele nem néztem a csontszáraz ablakmosótartályba: vazze, biztos abból folyt a nagyja és télen abban is valami fagyállós cucc volt. Innentõl sokkal nyugodtabban mentünk tovább. Nem is volt semmi baj, még azt a 60 kilométeres eltévedést is mosolyogva vettem tudomásul. (Csak szólok: ha valaki az új sztrádán éri el Splitet, és Omis/Makarska felé akar továbbmenni, még véletlenül se menjen a Dubrovnik tábla után a körforgalomban: ez ugyanis elviszi a francba valami északnak tartó hegyi útra. Be kell csûrni Splitbe és onnan továbbaraszolni a tengerparti úton.)
Fél kettõre értünk le Omisba, rohadt meleg és egy kedves házaspár fogadott. Birtokba vettük a lakókocsit. Elsõ legfontosabb teendõként bevágtam egy sört a fagyasztóba, második legfontosabb teendõként pedig elmentem boltba hideg Karlovacko-ért. A fagyasztó tudta a dolgát, mire visszaértem, betonkeményre fagyott a sör. De én se ma jöttem a hathuszassal, két hideg sört hoztam. Lelkibéke helyreáll.
Kipakoltunk, berendezkedtünk, megmutattuk magunkat a tengernek. A napocska is megrázta magát, közölte, hogy az elkövetkezõ héten a zsírt is le fogja izzasztani rólunk.
Én még átnéztem a kocsit és megtaláltam a lyukat: az egyik gumi hûtõvízcsõ tetején van egy mûanyag légtelenítõ csavar: ez tört el és a tömítéssel ellátott feje a kezemben maradt, amikor megfogtam. Nem egy nagy ügy, de szerszám nem volt, a tengerparton meg megbízható szerelõt keresni, idegen nyelven... ennél azért felhõtlenebb nyaralásra számítottam.
A legmegdöbbentõbb tapasztalatot gyerekeink okozták. Egy évvel ezelõtt még kézbentartható szolíd apróságok voltak, mostanra meg igencsak kinyílt a szájuk. Nemhiába, dolgozik az iskola, minden téren szívják magukba a tudást.
Szokás szerint megkezdtük az áttérést a mediterrán életstílusra, este bõséges vacsora, utána jó sokáig kártya, beszélgetés. A csajok bevállaltak egy kétszemélyes haltálat, volt rajta minden: egy csomó garnélarák, grillezett tintahal, polip(?), makréla. Meglepetésemre az eddig mereven elzárkózó Barna is beszállt a halzabálásba (persze miután becsapta saját grilltálját), és sorra nyomta le a scampikat meg a tintahaldarabokat. Én próbáltam megadni az alaphangot, idõnként figyelmeztettem Nejt, amikor a tintahal ágasbogas részeit kezelte, hogy 'pont most nyiszálod az agyát', de csak udvariasan vigyorogtak.
Vacsora után pánikszerû alvás.
06.19; Vasárnap
Este azt beszéltük, hogy reggel mindenki addig alszik, ameddig akar. Egy besötétített, klimás lakókocsiban ez merész elképzelés volt: Nejjel 11-kor keltünk, a kölykök délben. Vannak kétségeim, hogyan lesz ebbõl hétfõ reggel hatkor halpiacra menés.
Körbeszaglásztunk: van egy csomó közös program a magyar lakókocsis kolóniának. Errõl az a Monty Python jelenet jut eszembe, amikor két remete találkozik a hegyoldalban, beszélgetni kezdenek, majd menetközben apránként kiderül, hogy egész remetekolónia él együtt.
Ami biztos, hogy mi nem ilyen nyaralást terveztünk. Csavarogni akartunk, magunktól kirándulgatni, elmászkálni a közeli városokba - de mindezt a kocsi egy elegáns mozdulattal keresztülhúzta. Egy beletört mûanyag csavart még csak megfúrni sem merek, mert félek, hogy sorja kerül a hûtõvíz rendszerbe. Valószínûleg nyakonöntöm gumiragasztóval, rányomom a csavarfejet, körbetekerem szigszalaggal, a hûtökörbe meg borítok tömítõ folyadékot. Talán hazáig kibírja. Persze ehhez még gumiragasztót és hûtõtömítõ folyadékot kell szereznem. (Remélem, ezek minden országban egyformán néznek ki.)
A nyaralásnak szvsz az a lényege, hogy az ember elengedi magát, megszokott gondjait egzotikusakra cseréli... hát, most nem ez van. Megint a kocsi. Egy filléres alkatrész, melynek hibája elég hamar kiugorhatott volna, ha indulás elõtt el tudom vinni átnézetni. De én inkább ügyfélnél szoptam 20 órákat.
Na mindegy, megadóan feliratkoztunk az összes közös programra. Ezt is el kell kezdeni valahol.
Délután sétáltunk a városban, felmentünk az alsó erõdbe, jó volt. Ha az ember sziklákra gondol, az jut eszébe, hogy óriás, meg hogy fenséges: de ezek szépek voltak. A fák, a kaktuszok ahogy próbáltak megkapaszkodni a résekben, a tengervíz, ahogy a sziklák lábainál befogadta a folyót, a város, amely a növényekhez hasonlóan beletapadt minden résbe - szép.
Bent is vacsoráztunk. Lehet vitatkozni, hogy kinek melyik a kedvenc mondata, mellyel a pincér lereagálja a rendelést; az itteni nálam mindenesetre dobogós. Négyszemélyes asztalhoz ültünk le, a hölgy felvette a rendelést, körbenézett, majd átültetett minket egy hatszemélyes asztalhoz, mondván, hogy az elõzõ asztalra nem fog ráférni a kaja.
Este kártyáztunk jó sokáig, igaz ránktört valami viharos szél, de senkit nem zavart.
Elõljáróban annyit, hogy nem a legjobb elõzményekkel vágtunk neki ennek a nyaralásnak; két ügyfél is tesztelte az idegrendszerem határait és számomra is megdöbbentõ rugalmasságot találtak. Mindehhez hozzá kell számítani azt a balszerencse sorozatot, amely elkapott lent minket... szóval ha túl sötétnek éreznéd e beszámolót, gondolj arra, hogy lehet, hogy miattam sötét, nem a hely miatt.
06.18; Szombat
Mi van teve, megfagytál?
A tavalyi hihetetlen széria után (az indulás elõtti hetekben vagy ötször volt a kocsi szervízben, ráköltöttem vagy háromszázezret - ennek ellenére a hajnali pakoláskor romlott el a csomagtartózár), idén a hûtõvíz döntött úgy, hogy túl higgadt vagyok. A kocsi kétszer is megjárta a szervízt, azt mondták, hogy teljesen oké. Tény, hogy egy csomó olyan dolgot is megcsináltak rajta, melyekrõl nem is tudtam és igazuk volt, mert nagyságrenddel jobb lett a gép, amikor visszaadták - de az esti pakolásnál vettem észre, hogy már megint jópofa tócsa vigyorog a dög alatt. Mondjuk mehettem volna egy nappal késõbb is, de úgy döntöttünk, hogy megrizikózzuk az utat: a tócsa nem volt nagy és bíztam benne, hogy csak azért volt, mert a kocsi meglehetõsen oldalra dõlve parkolt. Jól felpakoltunk hûtõvízzel, aztán hagy szóljon.
Hajnal kettõkor indultunk. A harmadik saroknál vettem észre, hogy gáz van: sötét a mûszerfal. Egy hangyafasznyi égõ most unta meg az életét, emiatt viszont nem világított egy mûszer sem. Na jó, tudok én fülre is vezetni, rendõr meg úgysincs éjszaka, szarnibele.
Csakhogy nem számoltam a kocsi tulajdonságaival. Ez ugyanis egy bazi nagy limuzin, 3 literes 200 lóerõs motorral. Én kellemes tempóban mentem, a kocsiban a csendet csak az együttérzõ családtagok horkolása törte meg néha - szolíd éjszakai kocogás volt. Gondoltam én addig, amíg Siófoknál kétoldali benzinkutak között éppen kamionokat elõztem és össze nem jött annyi világosság, hogy meglássam az órát. A fények miatt ugyan lassítottam, ennek ellenére a mutató 190-en állt. Ezek szerint szép szolídan lekocogtunk Siófokig 220-szal.
Hajnalban már egy horvát autóspihenõben ébredezett a család. (Eltekintve Nejtõl - neki egész úton nem sikerült egyhuzamban huszonkét percen keresztül ébren maradnia.)
Én még elrohantam vécére, mert reggelenként szigorúan be kell ülnöm egy körre. Elég nagy tömeg volt és ez a mostani akció sajnálatosan hangosra sikerült: de harsány 'zum wohl!' felkiáltással sikeresen a németekre kentem a dolgot.
Ahogy haladtunk délre, úgy kezdett a hûtõvíz hõfoka is emelkedni. Jó száz-százötven kilométerenként megálltunk, kapott 1 deci friss vizet és mentünk tovább. Sibenik környékén vége lett a sztrádának, bejött valami hegyi út, ekkor azért beaggódtam. Végül ötletem támadt: a kocsinak különálló, jócskán túlméretezett klímaventillátora van, azaz ha bekapcsolom a klímát, akkor nemcsak nekünk lesz jó, hanem a motor is extra léghûtést kap. Így is történt. Az is feltûnt, hogy ha nyomtam a gázpedált mint hülye, akkor leesett a hûtõvíz hõfoka. Hát, ezen nem múlt. Ugyan az infarktus kerülgetett, amikor pihenõkbe állva a kocsi alá néztem és láttam, milyen tócsákat hagyunk és hogy vízben fürdik az alja - de haladtunk.
Egy idõ után azért feltûnt, hogy a tócsák jóval nagyobbak, mint amennyi vizet utánatöltök. Tapintásra fagyállós hûtõvíz volt, és nem igazán értettem a dolgot addig, amíg bele nem néztem a csontszáraz ablakmosótartályba: vazze, biztos abból folyt a nagyja és télen abban is valami fagyállós cucc volt. Innentõl sokkal nyugodtabban mentünk tovább. Nem is volt semmi baj, még azt a 60 kilométeres eltévedést is mosolyogva vettem tudomásul. (Csak szólok: ha valaki az új sztrádán éri el Splitet, és Omis/Makarska felé akar továbbmenni, még véletlenül se menjen a Dubrovnik tábla után a körforgalomban: ez ugyanis elviszi a francba valami északnak tartó hegyi útra. Be kell csûrni Splitbe és onnan továbbaraszolni a tengerparti úton.)
Fél kettõre értünk le Omisba, rohadt meleg és egy kedves házaspár fogadott. Birtokba vettük a lakókocsit. Elsõ legfontosabb teendõként bevágtam egy sört a fagyasztóba, második legfontosabb teendõként pedig elmentem boltba hideg Karlovacko-ért. A fagyasztó tudta a dolgát, mire visszaértem, betonkeményre fagyott a sör. De én se ma jöttem a hathuszassal, két hideg sört hoztam. Lelkibéke helyreáll.
Kipakoltunk, berendezkedtünk, megmutattuk magunkat a tengernek. A napocska is megrázta magát, közölte, hogy az elkövetkezõ héten a zsírt is le fogja izzasztani rólunk.
Én még átnéztem a kocsit és megtaláltam a lyukat: az egyik gumi hûtõvízcsõ tetején van egy mûanyag légtelenítõ csavar: ez tört el és a tömítéssel ellátott feje a kezemben maradt, amikor megfogtam. Nem egy nagy ügy, de szerszám nem volt, a tengerparton meg megbízható szerelõt keresni, idegen nyelven... ennél azért felhõtlenebb nyaralásra számítottam.
A legmegdöbbentõbb tapasztalatot gyerekeink okozták. Egy évvel ezelõtt még kézbentartható szolíd apróságok voltak, mostanra meg igencsak kinyílt a szájuk. Nemhiába, dolgozik az iskola, minden téren szívják magukba a tudást.
Szokás szerint megkezdtük az áttérést a mediterrán életstílusra, este bõséges vacsora, utána jó sokáig kártya, beszélgetés. A csajok bevállaltak egy kétszemélyes haltálat, volt rajta minden: egy csomó garnélarák, grillezett tintahal, polip(?), makréla. Meglepetésemre az eddig mereven elzárkózó Barna is beszállt a halzabálásba (persze miután becsapta saját grilltálját), és sorra nyomta le a scampikat meg a tintahaldarabokat. Én próbáltam megadni az alaphangot, idõnként figyelmeztettem Nejt, amikor a tintahal ágasbogas részeit kezelte, hogy 'pont most nyiszálod az agyát', de csak udvariasan vigyorogtak.
Vacsora után pánikszerû alvás.
06.19; Vasárnap
Este azt beszéltük, hogy reggel mindenki addig alszik, ameddig akar. Egy besötétített, klimás lakókocsiban ez merész elképzelés volt: Nejjel 11-kor keltünk, a kölykök délben. Vannak kétségeim, hogyan lesz ebbõl hétfõ reggel hatkor halpiacra menés.
Körbeszaglásztunk: van egy csomó közös program a magyar lakókocsis kolóniának. Errõl az a Monty Python jelenet jut eszembe, amikor két remete találkozik a hegyoldalban, beszélgetni kezdenek, majd menetközben apránként kiderül, hogy egész remetekolónia él együtt.
Ami biztos, hogy mi nem ilyen nyaralást terveztünk. Csavarogni akartunk, magunktól kirándulgatni, elmászkálni a közeli városokba - de mindezt a kocsi egy elegáns mozdulattal keresztülhúzta. Egy beletört mûanyag csavart még csak megfúrni sem merek, mert félek, hogy sorja kerül a hûtõvíz rendszerbe. Valószínûleg nyakonöntöm gumiragasztóval, rányomom a csavarfejet, körbetekerem szigszalaggal, a hûtökörbe meg borítok tömítõ folyadékot. Talán hazáig kibírja. Persze ehhez még gumiragasztót és hûtõtömítõ folyadékot kell szereznem. (Remélem, ezek minden országban egyformán néznek ki.)
A nyaralásnak szvsz az a lényege, hogy az ember elengedi magát, megszokott gondjait egzotikusakra cseréli... hát, most nem ez van. Megint a kocsi. Egy filléres alkatrész, melynek hibája elég hamar kiugorhatott volna, ha indulás elõtt el tudom vinni átnézetni. De én inkább ügyfélnél szoptam 20 órákat.
Na mindegy, megadóan feliratkoztunk az összes közös programra. Ezt is el kell kezdeni valahol.
Délután sétáltunk a városban, felmentünk az alsó erõdbe, jó volt. Ha az ember sziklákra gondol, az jut eszébe, hogy óriás, meg hogy fenséges: de ezek szépek voltak. A fák, a kaktuszok ahogy próbáltak megkapaszkodni a résekben, a tengervíz, ahogy a sziklák lábainál befogadta a folyót, a város, amely a növényekhez hasonlóan beletapadt minden résbe - szép.
Bent is vacsoráztunk. Lehet vitatkozni, hogy kinek melyik a kedvenc mondata, mellyel a pincér lereagálja a rendelést; az itteni nálam mindenesetre dobogós. Négyszemélyes asztalhoz ültünk le, a hölgy felvette a rendelést, körbenézett, majd átültetett minket egy hatszemélyes asztalhoz, mondván, hogy az elõzõ asztalra nem fog ráférni a kaja.
Este kártyáztunk jó sokáig, igaz ránktört valami viharos szél, de senkit nem zavart.
#403
#402
Itt egy ajánlott utazás Pula-ból amiben minden szinte benne van.
#401
Neked semmi sem jó P
#400
Félek, hogy lelõnek...
---GO New England Patriots!--- ...és Pittsburgh Steelers!
#399
Amúgy europában elég sok helyen voltam, bár északi részek és Spanyol, Portugál még hátravan, de dél amerikában még sosem.
#398
El kell téríteni egy repülõgépet.
Azt hogy hogyan nem mondom meg :-)
Azt hogy hogyan nem mondom meg :-)
#397
Állítólag ilyen helyeken a szállás iszonyat olcsó, csak a kiutazás iszonyít drága.
---GO New England Patriots!--- ...és Pittsburgh Steelers!
#396
Megelõztél
Ide is elutaznék. Kár, hogy nagyon drága.
Ide is elutaznék. Kár, hogy nagyon drága.
---GO New England Patriots!--- ...és Pittsburgh Steelers!
#395
Nem.
Megnéztem a forrást. Mostmár ok.
Megnéztem a forrást. Mostmár ok.
---GO New England Patriots!--- ...és Pittsburgh Steelers!
#394
Itt van magyar lelkész is
#393
#392
#391
#390
#389
#388
#387
Volt brazil levelezõtársam küldött egy képet, amin hasonló vízesés van, de eléghülye szögbõl fényképezve.
Cataratas?
Cataratas?
---GO New England Patriots!--- ...és Pittsburgh Steelers!
#386
#385
meleg P
#384
#383
Ha dél-amerika, van néhány tippem
---GO New England Patriots!--- ...és Pittsburgh Steelers!
#382
Vagyha ilyen tetszik
#381
Érdemes megnézned a tavalyi montenegros képim is.
Ha bejön hogy szinte rögtön ott a hegy a tengerparton. :-)
Ha bejön hogy szinte rögtön ott a hegy a tengerparton. :-)
#380
A nagy képekre senkinek sincs tippje?
#379
Majd elolvasom
---GO New England Patriots!--- ...és Pittsburgh Steelers!
#378
Ne viccelj
Nem olvastad amit belinkeltem részletes utleírást?
A 4. legkedveltebb uticél, a TUI és más német utazási irodák vásárolják fel a a férõhelyek 70-80%-át.
Szerencsére az árak még jók, viszont a színvonal hatalmasat emelkedett.
Én voltam kiskoromban......Azóta hatalmas változás.
Nem olvastad amit belinkeltem részletes utleírást?
A 4. legkedveltebb uticél, a TUI és más német utazási irodák vásárolják fel a a férõhelyek 70-80%-át.
Szerencsére az árak még jók, viszont a színvonal hatalmasat emelkedett.
Én voltam kiskoromban......Azóta hatalmas változás.
#377
ez csak az állomás volt és még a Zimmer Feri idõszakban.
Felszált és visszaszólt
"Köszönöm fiukák" (vagy hasonlót)
Felszált és visszaszólt
"Köszönöm fiukák" (vagy hasonlót)
#376
Amúgy montenegro elõtt mindig azt mondtam, hogy a legszebb lányok magyarországon vannak
Ott kicsit meginogtam P
Ott kicsit meginogtam P
#375
Isztambul sem lehet semmi
A bolgár határon szarakodnak még, vagy felnõttek Európához?
A bolgár határon szarakodnak még, vagy felnõttek Európához?
---GO New England Patriots!--- ...és Pittsburgh Steelers!
#374
"... és a szép lányokról kiderül, hogy mind magyar 😊))"
yo is lenne
arrafele a csajok miatt (mint látnivaló) jár az ember? 😊)
Akár. Mi férfiak vagyunk, vagy mi a fene... 😊))))
yo is lenne
arrafele a csajok miatt (mint látnivaló) jár az ember? 😊)
Akár. Mi férfiak vagyunk, vagy mi a fene... 😊))))
---GO New England Patriots!--- ...és Pittsburgh Steelers!
#373
😊)
Mennyi látnivaló egy picike faluban...
Mennyi látnivaló egy picike faluban...
[/spam]™
#372
volt már olyan
SZántódon kidumáltunk egy csajt mert azt hittük külföldi.
DE frappánsan visszavágott P
A látnivaló miatt a csajok csak úgy jönnek hozzá
SZántódon kidumáltunk egy csajt mert azt hittük külföldi.
DE frappánsan visszavágott P
A látnivaló miatt a csajok csak úgy jönnek hozzá
#371
Deha rajtam múlna újra montenegróba mennék :-)
#370
Nem sajna P
Idén BUlgária valószinûleg odafelé SZerbián át visszafelé ROmánia ha minden igaz.
Ja és lehet Isztanbuuuuulllllllll
Idén BUlgária valószinûleg odafelé SZerbián át visszafelé ROmánia ha minden igaz.
Ja és lehet Isztanbuuuuulllllllll
#369
... és a szép lányokról kiderül, hogy mind magyar 😊))
más:
arrafele a csajok miatt (mint látnivaló) jár az ember? 😊)
más:
arrafele a csajok miatt (mint látnivaló) jár az ember? 😊)
[/spam]™
#368
"Hányan"
Talán 6, de lehet, hogy több.
Elég jól jártunk, mert eredetileg négy személyeset foglaltunk le, aztán mondták, hogy nincs, és erre katunk egy hatszemélyeset ugyanazért a pénzért.
És te merre mész nyaralni? Dubrovnikba?
Talán 6, de lehet, hogy több.
Elég jól jártunk, mert eredetileg négy személyeset foglaltunk le, aztán mondták, hogy nincs, és erre katunk egy hatszemélyeset ugyanazért a pénzért.
És te merre mész nyaralni? Dubrovnikba?
---GO New England Patriots!--- ...és Pittsburgh Steelers!
#367
Hányan?
Mutasd meg nekik a képeket.
Mutasd meg nekik a képeket.
#366
Kocsival. Család, barátok.
Sajnos nem rajtam múlik...
Sajnos nem rajtam múlik...
---GO New England Patriots!--- ...és Pittsburgh Steelers!
#365
Ha jól ewmléxem ROvinjban volt szárnyashajó VElencébe is