Utazás
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
#464
#463
#462
#461
#460
#459
#458
#457
Nah megis van
#456
#455
Vir sziget Zadartól 26 km- re észak nyugatra fekszik
Közelben van Zadar 25km, Sibenik, 100 km Pag-sziget 10 km és több nemzeti park (Paklenica, Kornati, Krka, Plitvicka) is, amelyek kiváló kirándulási lehetõségek, megközelíthetõek hajóval és autóval egyaránt.
Mondjuk én jobb szeretem a hegyes részeket
Közelben van Zadar 25km, Sibenik, 100 km Pag-sziget 10 km és több nemzeti park (Paklenica, Kornati, Krka, Plitvicka) is, amelyek kiváló kirándulási lehetõségek, megközelíthetõek hajóval és autóval egyaránt.
Mondjuk én jobb szeretem a hegyes részeket
#454
ráhibáztál
most képzeld el mikor elindulnak a csónakok istentiszteletre reggel
volt egy ilyen képem
most képzeld el mikor elindulnak a csónakok istentiszteletre reggel
volt egy ilyen képem
#453
Vir
[/spam]™
#452
Papok számára biztos jó hely lehet. Csak meditálni, meditálni, és meditálni kell...
---GO New England Patriots!--- ...és Pittsburgh Steelers!
#451
#450
fõleg hogy az ezer sziget országa P
#449
akkor 4-en?
vagy nem értem
akkor hiába 6 személyes az apartman decsak 4-en fizetitek tehát huzósabb
A sziget neve kéne kitalálni nemtom P
vagy nem értem
akkor hiába 6 személyes az apartman decsak 4-en fizetitek tehát huzósabb
A sziget neve kéne kitalálni nemtom P
#448
hát.. 6-an 2 autó, ellenben 4-en csak egy...
egy kicsi sziget
pár méterre a strand part
5 km-re "vad" part
egy kicsi sziget
pár méterre a strand part
5 km-re "vad" part
[/spam]™
#447
Story foly:
06.21; Kedd
Képzeld hozzá, hogy ezt a részt halszagú ujjakkal pötyögtem be.
A tegnapi rossz hangulat reggel is megmaradt - nem kis mértékben az újabb korai kelésnek köszönhetõen.
Meglepõdve tapasztaltam, hogy a mellettünk lévõ, durván húsz sátorban dorbézoló százegynéhány cseh fiatal valamilyen félkatonai szervezet tagja. Reggel valami ordítozó hapi - a general major megnevezést hallottam ki a jelentésbõl - eligazítást tartott nekik.
Végre nyitva volt a gyógyszertár, sikerült megvennünk a gyógyszert és még ezres calcium sandozt is. (A gyógyszernek is örültem, mert hatóanyaga alapjan allergia ellen való volt. Kicsit tartottam tõle, hogy bárányhimlõre kezdik kezelni a gyereket.)
A hajóindulás elõtt belefért még egy fagyi is, odafent jó helyet harcoltunk ki magunknak, elég messze a mókamiki csapattól.
Kezdtünk éledezni. A hajón megkínáltak valami kerítésszaggató vegyigyümivel. Én lenyugodtam tõle, Nej viszont lekókadt. Kaptunk még valami borzasztóan rossz vörösbort is. Engem a mályinkai rettenetesre emlékeztetett. (Széleskörû haveri társasággal szoktunk régebben a Bükk-fennsík szélén erdészházat bérelni, a gõzt leeresztendõ. Egyszer elszámoltuk a bort, Egerbe meg senkinek sem volt kedve elmenni, így megnéztük, van-e valakinek bora a faluban. Bárcsak ne lett volna. Az elsõ kóstoló után én kimenekültem a pincébõl, miszerint 'én vezetek!' A többiek próbáltak ugyan meglépni, de az öreg elkapta a lábukat a meredek lépcsõn és visszahúzta a szerencsétleneket, hogy 'ugyan már, fiatalemberek, igyanak még egy pohárral ebbül a borból!'. A vége az lett, hogy a fiatalemberek némelyike összerókázta magát is és a lépcsõt is. Ettõl megnyugodott az öreg, imhol eleget tett a vendéglátás szíves hagyományainak.)
A Brac szigeten elõször Postirán kötöttünk ki. A városnézést kis híján meghiúsította, hogy a fõcsapásnak számító úton egy traktor megakasztotta a túristaforgalmat. Azt mondta a melós, hogy kerüljük ki õket a sikátorokban. Én meg meg voltam gyõzõdve, hogy már eddig is sikátorban járunk.
A város szép volt, a templom is, de nekem megint elõjött a túristafóbiám: túl sok ember igényeit kell összehangolni egyszerre és ezen mindenki veszít. Mi pl. nem mentünk fel a templomtoronyba, pedig szerettem volna - de a sok ember beszorult, a csoport meg nem tudott várni. A hajót pár ember így is csak futva érte el.
Utána átmentünk egy öbölbe és mindenki jól érezte magát, eltekintve a hajó mindenesétõl, akinek körülbelül száztizenhét makrélát kellett kibeleznie és megsütnie. Búvárkodtunk, úsztunk, fürödtunk... remek volt - bár Barna egyre újabb területein vettünk észre kiütéseket. Meggyõztük magunkat, hogy még nem hat a gyógyszer. A gyereknek meg semmi baja nem volt,. vidám volt, élettel teli, elrágta volna a hajó vasrudait is.
Könnyen ki lehetett találni, mikor lesz ebéd, ugyanis a hajót már elõtte körbevették a jó idõérzékû halak. A halakat meg a sirályok. Tanúi lehettünk, hogyan avatkozott bele az ember egy öböl élõvilágába: mivel mindennap délben kiköt itt egy hajó, amelyrõl túristák kenyérhéjat hajigalnak a vízbe, a halak rászoktak, hogy 12.30-kor odagyûljenek. Csakhogy ezt kifigyelték a sirályok is, azok is odagyûltek - de nem ám a halért: ezeknek is a kenyér kellett. Szószerint a halak szájából kapkodtak ki a kenyeret - mely halak keserûen kiálthattak bele a puszta vízbe, hogy kizökkent a világ, óh, kárhozat.
A halhoz bõségesen szolgáltak fel innivalót - ugyanazt a bûn rossz bort, melyet idefelé már megkóstoltattak. Ugyan nyolc személyre raktak ki egy litert, de egy asztal kivételével gyakorlatilag tele üvegeket vittek vissza. A maradék alapján elmondható, hogy tényleg bõséges volt a kínálat. (Én azzal a klasszikus mondással rendeztem le a palackot, hogy túl rövid az élet és túl sok a jó bor ahhoz, hogy mindenféle lõrét megigyunk.)
Kikötés elõtt persze még felerõsítették a zenét, az idegenvezetõ hülye maszkban táncolva igyekezett feldobni a hangulatot, leszálláskor mindenkit megkértek, hogy nemi és szexuális identitásától függõen kézfogással vagy puszival búcsúzzon el a mindenes matróztól - azaz azt kell mondjam, hogy az omisi kalózok unokái haladnak a korral és megtanulták, hogy dikics helyett marketinggel kell elszedni áldozataiktól javaikat. A kikötõben ugyanis szép számú tömeg állt, akik csak azt látták, hogy tombol a zene, leszálláskor a bódult és jókedvû utasok körberajongják a matrózt; mindenki túlfûtött és heppi. Nyilván rohantak õk is befizetni.
(Félre ne értsd, nem a bántó szándék beszél belõlem. Ez csak egy apró trükk és mi nagyobbrészt tényleg jól éreztük magunkat a kiránduláson. A beírás pillanatában a kezem még mindig halszagú volt, idõnként diszkréten halszagúakat böffentem - ilyet utoljára 15 évvel ezelõtt csináltam a Tisza-parton. Itt megfogadtam, hogy egy hétig viziember leszek és a kezdet nem volt rossz: a hal tényleg finom volt.)
A kemping felé sétálva újabb bemutatót kaptunk a német nyelv szépségeiböl. (Tudom, oximoron.)
Ugye napok óta keresek hûtõtömítõ folyadékot. A nyelvi nehézségek ellenére áttúrtam eddig egy benzinkutat meg egy autósboltot, de sehol semmi.
Erre hazafelé a Közértben rámvigyorgott egy flakkon, mely igen gyanúsan nézett ki. Viszont csak horvát és német nyelvû szöveg volt rajta. Azt mondta németül, hogy Autokühler Abdichtung. Gyanús volt, de nem mertem bevállalni, mondván, hogy a Dichter az költõ - nehogymá vegyünk valami folyékony költeményt. Erre a kempingben megnéztem a szótárban; Dichtung: sûrítés, tömítés, költészet, költemény. Azannya. És még erre a nyelvre mondjuk azt, hogy nincs benne semmi költõi: amikor pontosan megfogva a lényeget, ugyanazt a szót használja a sûrítésre, mint a költészetre? Gyorsan vettem is egy flakonnal.
Tulajdonképpen meg is nyugodhattam volna, de ez nem olyan hét volt. Este vacsorát sütöttem (a tegnapi kolbászt, teflonban) és egy adagot olyan szerencsétlenül tettem be, hogy egy jó evõkanálnyi forró olaj a tenyerembe loccsant. Piszok sokat szentségeltem, ingajáratban közlekedtem a mosdó és a lakókocsi között, végül egy vizes törlõvel kötöttem be a kezem. Szomszédaink - akik nagytészt tanúi voltak eddigi szerencsétlenkedéseinknek - már nem is szóltak semmit. Végül megoldottam, kivettem egy dobozos sört és azt markolásztam. Azt terveztem, hogy a törlõvel valahogy rögzitem a kezemhez és akkor egyfajta 'sínben' lesz a tenyerem, de az esti kártyaparti alatt meggyógyultam. (Pedig Nej már készült a fényképezõgéppel.)
Ez is alátámasztja egyik elméletemet: a fájdalmak egy része pszichés alapú; ha az ember el tudja róla terelni a figyelmét, egyszer csak elmúlik. Elégedetten vettem tudomásul, hogy az ijesztõ esti gyomorfájáson is úrrá tudtam lenni egy váratlan elalvással. Majdnem azt írtam, hogy 'váratlan fájdalom', de azért az túlzás lett volna: pálinka, bor, kávé... mind-mind szigorúan tilos. Az idegeskedés is. (Sátáni kacaj.)
(Egy kis magyarázat: refluxbetegséggel kombinált gyomorfekélyem van. Ha tartom a diétát, nincs baj. De életkedv sem. Idõnként, ha régóta tünetmentes vagyok, ki szoktam rúgni a hámból. Van, amikor megúszom. Van, amikor csak apró fájásaim vannak. És van amikor kiújul a fekély és valami olyan pokoli éles és csillapíthatatlan fájdalmaim vannak éjszaka hat órán keresztül, hogy legszívesebben puszta kézzel tépném ki helyérõl a gyomromat.)
Ja, és idõközben a cseh félkatonai alakulat egységes tömbként berúgott. Gondolom, vezényszóra.
06.21; Kedd
Képzeld hozzá, hogy ezt a részt halszagú ujjakkal pötyögtem be.
A tegnapi rossz hangulat reggel is megmaradt - nem kis mértékben az újabb korai kelésnek köszönhetõen.
Meglepõdve tapasztaltam, hogy a mellettünk lévõ, durván húsz sátorban dorbézoló százegynéhány cseh fiatal valamilyen félkatonai szervezet tagja. Reggel valami ordítozó hapi - a general major megnevezést hallottam ki a jelentésbõl - eligazítást tartott nekik.
Végre nyitva volt a gyógyszertár, sikerült megvennünk a gyógyszert és még ezres calcium sandozt is. (A gyógyszernek is örültem, mert hatóanyaga alapjan allergia ellen való volt. Kicsit tartottam tõle, hogy bárányhimlõre kezdik kezelni a gyereket.)
A hajóindulás elõtt belefért még egy fagyi is, odafent jó helyet harcoltunk ki magunknak, elég messze a mókamiki csapattól.
Kezdtünk éledezni. A hajón megkínáltak valami kerítésszaggató vegyigyümivel. Én lenyugodtam tõle, Nej viszont lekókadt. Kaptunk még valami borzasztóan rossz vörösbort is. Engem a mályinkai rettenetesre emlékeztetett. (Széleskörû haveri társasággal szoktunk régebben a Bükk-fennsík szélén erdészházat bérelni, a gõzt leeresztendõ. Egyszer elszámoltuk a bort, Egerbe meg senkinek sem volt kedve elmenni, így megnéztük, van-e valakinek bora a faluban. Bárcsak ne lett volna. Az elsõ kóstoló után én kimenekültem a pincébõl, miszerint 'én vezetek!' A többiek próbáltak ugyan meglépni, de az öreg elkapta a lábukat a meredek lépcsõn és visszahúzta a szerencsétleneket, hogy 'ugyan már, fiatalemberek, igyanak még egy pohárral ebbül a borból!'. A vége az lett, hogy a fiatalemberek némelyike összerókázta magát is és a lépcsõt is. Ettõl megnyugodott az öreg, imhol eleget tett a vendéglátás szíves hagyományainak.)
A Brac szigeten elõször Postirán kötöttünk ki. A városnézést kis híján meghiúsította, hogy a fõcsapásnak számító úton egy traktor megakasztotta a túristaforgalmat. Azt mondta a melós, hogy kerüljük ki õket a sikátorokban. Én meg meg voltam gyõzõdve, hogy már eddig is sikátorban járunk.
A város szép volt, a templom is, de nekem megint elõjött a túristafóbiám: túl sok ember igényeit kell összehangolni egyszerre és ezen mindenki veszít. Mi pl. nem mentünk fel a templomtoronyba, pedig szerettem volna - de a sok ember beszorult, a csoport meg nem tudott várni. A hajót pár ember így is csak futva érte el.
Utána átmentünk egy öbölbe és mindenki jól érezte magát, eltekintve a hajó mindenesétõl, akinek körülbelül száztizenhét makrélát kellett kibeleznie és megsütnie. Búvárkodtunk, úsztunk, fürödtunk... remek volt - bár Barna egyre újabb területein vettünk észre kiütéseket. Meggyõztük magunkat, hogy még nem hat a gyógyszer. A gyereknek meg semmi baja nem volt,. vidám volt, élettel teli, elrágta volna a hajó vasrudait is.
Könnyen ki lehetett találni, mikor lesz ebéd, ugyanis a hajót már elõtte körbevették a jó idõérzékû halak. A halakat meg a sirályok. Tanúi lehettünk, hogyan avatkozott bele az ember egy öböl élõvilágába: mivel mindennap délben kiköt itt egy hajó, amelyrõl túristák kenyérhéjat hajigalnak a vízbe, a halak rászoktak, hogy 12.30-kor odagyûljenek. Csakhogy ezt kifigyelték a sirályok is, azok is odagyûltek - de nem ám a halért: ezeknek is a kenyér kellett. Szószerint a halak szájából kapkodtak ki a kenyeret - mely halak keserûen kiálthattak bele a puszta vízbe, hogy kizökkent a világ, óh, kárhozat.
A halhoz bõségesen szolgáltak fel innivalót - ugyanazt a bûn rossz bort, melyet idefelé már megkóstoltattak. Ugyan nyolc személyre raktak ki egy litert, de egy asztal kivételével gyakorlatilag tele üvegeket vittek vissza. A maradék alapján elmondható, hogy tényleg bõséges volt a kínálat. (Én azzal a klasszikus mondással rendeztem le a palackot, hogy túl rövid az élet és túl sok a jó bor ahhoz, hogy mindenféle lõrét megigyunk.)
Kikötés elõtt persze még felerõsítették a zenét, az idegenvezetõ hülye maszkban táncolva igyekezett feldobni a hangulatot, leszálláskor mindenkit megkértek, hogy nemi és szexuális identitásától függõen kézfogással vagy puszival búcsúzzon el a mindenes matróztól - azaz azt kell mondjam, hogy az omisi kalózok unokái haladnak a korral és megtanulták, hogy dikics helyett marketinggel kell elszedni áldozataiktól javaikat. A kikötõben ugyanis szép számú tömeg állt, akik csak azt látták, hogy tombol a zene, leszálláskor a bódult és jókedvû utasok körberajongják a matrózt; mindenki túlfûtött és heppi. Nyilván rohantak õk is befizetni.
(Félre ne értsd, nem a bántó szándék beszél belõlem. Ez csak egy apró trükk és mi nagyobbrészt tényleg jól éreztük magunkat a kiránduláson. A beírás pillanatában a kezem még mindig halszagú volt, idõnként diszkréten halszagúakat böffentem - ilyet utoljára 15 évvel ezelõtt csináltam a Tisza-parton. Itt megfogadtam, hogy egy hétig viziember leszek és a kezdet nem volt rossz: a hal tényleg finom volt.)
A kemping felé sétálva újabb bemutatót kaptunk a német nyelv szépségeiböl. (Tudom, oximoron.)
Ugye napok óta keresek hûtõtömítõ folyadékot. A nyelvi nehézségek ellenére áttúrtam eddig egy benzinkutat meg egy autósboltot, de sehol semmi.
Erre hazafelé a Közértben rámvigyorgott egy flakkon, mely igen gyanúsan nézett ki. Viszont csak horvát és német nyelvû szöveg volt rajta. Azt mondta németül, hogy Autokühler Abdichtung. Gyanús volt, de nem mertem bevállalni, mondván, hogy a Dichter az költõ - nehogymá vegyünk valami folyékony költeményt. Erre a kempingben megnéztem a szótárban; Dichtung: sûrítés, tömítés, költészet, költemény. Azannya. És még erre a nyelvre mondjuk azt, hogy nincs benne semmi költõi: amikor pontosan megfogva a lényeget, ugyanazt a szót használja a sûrítésre, mint a költészetre? Gyorsan vettem is egy flakonnal.
Tulajdonképpen meg is nyugodhattam volna, de ez nem olyan hét volt. Este vacsorát sütöttem (a tegnapi kolbászt, teflonban) és egy adagot olyan szerencsétlenül tettem be, hogy egy jó evõkanálnyi forró olaj a tenyerembe loccsant. Piszok sokat szentségeltem, ingajáratban közlekedtem a mosdó és a lakókocsi között, végül egy vizes törlõvel kötöttem be a kezem. Szomszédaink - akik nagytészt tanúi voltak eddigi szerencsétlenkedéseinknek - már nem is szóltak semmit. Végül megoldottam, kivettem egy dobozos sört és azt markolásztam. Azt terveztem, hogy a törlõvel valahogy rögzitem a kezemhez és akkor egyfajta 'sínben' lesz a tenyerem, de az esti kártyaparti alatt meggyógyultam. (Pedig Nej már készült a fényképezõgéppel.)
Ez is alátámasztja egyik elméletemet: a fájdalmak egy része pszichés alapú; ha az ember el tudja róla terelni a figyelmét, egyszer csak elmúlik. Elégedetten vettem tudomásul, hogy az ijesztõ esti gyomorfájáson is úrrá tudtam lenni egy váratlan elalvással. Majdnem azt írtam, hogy 'váratlan fájdalom', de azért az túlzás lett volna: pálinka, bor, kávé... mind-mind szigorúan tilos. Az idegeskedés is. (Sátáni kacaj.)
(Egy kis magyarázat: refluxbetegséggel kombinált gyomorfekélyem van. Ha tartom a diétát, nincs baj. De életkedv sem. Idõnként, ha régóta tünetmentes vagyok, ki szoktam rúgni a hámból. Van, amikor megúszom. Van, amikor csak apró fájásaim vannak. És van amikor kiújul a fekély és valami olyan pokoli éles és csillapíthatatlan fájdalmaim vannak éjszaka hat órán keresztül, hogy legszívesebben puszta kézzel tépném ki helyérõl a gyomromat.)
Ja, és idõközben a cseh félkatonai alakulat egységes tömbként berúgott. Gondolom, vezényszóra.
#446
Viszont a szezon még tulajdonképpen nemis indult be.
Nem volt valami nagy tömeg.
Nem volt valami nagy tömeg.
#445
Hát van benne valami, de én a Balatont is szeretem és a múltkor láttam, hogy a vízminõség jó idén :-)
#444
jobban megéri Horváto., mint a Balaton szvsz- minden tekintetben
---GO New England Patriots!--- ...és Pittsburgh Steelers!
#443
bár ha belegondolok, hogy van aki balatonra nem jut el
#442
még nem lehetetlen
márcsak két ember kell P
márcsak két ember kell P
#441
Hát ha már úgysem mész, amkkor mindegy
---GO New England Patriots!--- ...és Pittsburgh Steelers!
#440
mondjuk lehet nem találnám meg újra a hirdetést P
#439
ha hatan vagytok igen P
mondjuk helytõl is függ
mondjuk helytõl is függ
#438
én most megyek Horvátországba
60 Euro / nap / 6 fõs apartman
ez jó ár?
60 Euro / nap / 6 fõs apartman
ez jó ár?
[/spam]™
#437
Ennyi pénzért? Hát még én...
---GO New England Patriots!--- ...és Pittsburgh Steelers!
#436
mi mindig tele kocsival számolunk és gázossal
de két személlyel lehet
Amúgy ha lenne 4 személy és beleférne az idõmbe istenbíz bevállalnám P
de két személlyel lehet
Amúgy ha lenne 4 személy és beleférne az idõmbe istenbíz bevállalnám P
#435
De nagyjából ha egy személy menne, akkor 30e körül lenne. Nemde?
---GO New England Patriots!--- ...és Pittsburgh Steelers!
#434
ja hogy a benzinköltséget hozzáadtad?
és hány emberrel számoltál?
és hány emberrel számoltál?
#433
Leutazás. Vagy olcsóbban is meg lehet úszni?
---GO New England Patriots!--- ...és Pittsburgh Steelers!
#432
ebbõl hogy lett 30.000?
#431
30000 Ft? Nem is sok. Mehetünk... 😊
---GO New England Patriots!--- ...és Pittsburgh Steelers!
#430
ja és kaját
#429
szállást nemis rosszat
de odautat magunknak kell finanszirozni
de odautat magunknak kell finanszirozni
#428
18000 Ft? Dzsizös Krájsz, mit adnak ezért?
---GO New England Patriots!--- ...és Pittsburgh Steelers!
#427
Nemrossz
#426
#425
#424
csak nincs kivel elmenni :-)
#423
Trogir engem is érdekelne
MOst láttam egy hetes nyaralást oda 18.000-ért
MOst láttam egy hetes nyaralást oda 18.000-ért
#422
Neked teccccccene a Kotori hegy biztos gondolom láttad képen
#421
Huh! Kedves emlékek! Imádom ezeket a gyöngyszemeket! Dubrovnik, Rovinj, Plitvicei Tavak, Trogir... Meg is nézem a tavalyi Dubrovniki képeket.<#vigyor2>
#420
"lefelé gatyafék
Az biztos
2864 méter. Majd este megmondom hány métert kellett ténylegesen felkapaszkodni.
Az biztos
2864 méter. Majd este megmondom hány métert kellett ténylegesen felkapaszkodni.
---GO New England Patriots!--- ...és Pittsburgh Steelers!
#419
hány méter?
lefelé gatyafék P
lefelé gatyafék P
#418
Emlékszem kiskoromból, hogy anno a Dacia-val sok gondunk volt hazafelejöhet Horváthonból.
---GO New England Patriots!--- ...és Pittsburgh Steelers!
#417
Pár száz méteren keresztül a képen láthatón. A csúcsra már kezet is kellett használni, ha nem akart le esni az ember. Persze, annyira nem volt vészes.
---GO New England Patriots!--- ...és Pittsburgh Steelers!
#416
gyalogösvényen mentél fel?
#415
jo mert elsõre unalmas utleírásnak tûnik, deha elkezded olvasni......
eszébe jut mindenkinek az Összeomlás cim film
eszébe jut mindenkinek az Összeomlás cim film