Ostagrba beköszöntött a tél, hó és hideg várta a visszatérő csapatot.
Ennek talán annyi a jelentősége, hogy a felszegezett Cailan király tetemét viszonylag éppségben láthatjuk viszont.
A dlc jobb lett, mint amit előzetesen vártam, de ez nem azt jelenti, hogy rosszra számítottam.
Van benne másfél órányi játék, s a cselekményben igazából semmi extra nincs, de megtaláljuk a király levelezését, amiből sejtelmes dolgokra derül fény:
Eamon arl pl. figyelmezteti a királyt, hogy ne menjen Ostagarba, inkább az utódnemzéssel foglaltoskodjon:
Theirin és a Mac Tir vérvonalakból származó közös gyerek egyesítené Fereldent, de erre talán soha nem lesz lehetőség - vajon miért írta ezt.
Nem kevésbé érdekes az sem, ami Cailan, s Orlézia császárnője, Celene levelében olvasható:
A fereldeni látogatást bizonytalan ideig el kell halasztani.
Furán időzítettek az éjfattyak, nemde?
Először velük kell elbánni, aztán beszélhetünk Orlézia és Ferelden örök szövetségéről.

A fentiek nem egyértelműsítenek, sőt inkább ködösítenek abból a szempontból, hogy Loghain miért is hagyta cserben a királyt, de ez a ködösítés véleményem szerint jót is tesz a játéknak.
Az Orléziával kötött szövetség talán házasságot is jelent Cailan és Celene között, ilyen megszégyenítést nem tűr el az orlézok kiűzője, a királynő apja.

A csapatban Alistair és Wynne végig beszélgettek, ami odáig fajult, hogy Wyyne valami olyan kijelentést tett Alinak, hogy nem első alkalom lenne, ha fiatalabb férfi mellett ébredne.
Morrigan egyetlen egyszer sem szólat meg, tőle a végén jött a "szokásos" rosszallás,amiért a királyt eltemettük (pontosabban máglyára került, lehet a boszi ezt irigyelte)

A küldetés végere elég komoly arzenállal gazdagosik a csapat:
Cailan sisakja
Cailan kesztyűje
Cailan lábvértje
Cailan pajzsa
Maric pengéje
Duncan kardja
Duncan tőre
Csigányzúzó - egy "kakukktojás", kétkezes kalapács két rúna foglalattal, +4 ügyesség, +100 állóképesség, esély bénításra.