Dragon Age

Ostagrba beköszöntött a tél, hó és hideg várta a visszatérõ csapatot.
Ennek talán annyi a jelentõsége, hogy a felszegezett Cailan király tetemét viszonylag éppségben láthatjuk viszont.
A dlc jobb lett, mint amit elõzetesen vártam, de ez nem azt jelenti, hogy rosszra számítottam.
Van benne másfél órányi játék, s a cselekményben igazából semmi extra nincs, de megtaláljuk a király levelezését, amibõl sejtelmes dolgokra derül fény:
Eamon arl pl. figyelmezteti a királyt, hogy ne menjen Ostagarba, inkább az utódnemzéssel foglaltoskodjon:
Theirin és a Mac Tir vérvonalakból származó közös gyerek egyesítené Fereldent, de erre talán soha nem lesz lehetõség - vajon miért írta ezt.
Nem kevésbé érdekes az sem, ami Cailan, s Orlézia császárnõje, Celene levelében olvasható:
A fereldeni látogatást bizonytalan ideig el kell halasztani.
Furán idõzítettek az éjfattyak, nemde?
Elõször velük kell elbánni, aztán beszélhetünk Orlézia és Ferelden örök szövetségérõl.

A fentiek nem egyértelmûsítenek, sõt inkább ködösítenek abból a szempontból, hogy Loghain miért is hagyta cserben a királyt, de ez a ködösítés véleményem szerint jót is tesz a játéknak.
Az Orléziával kötött szövetség talán házasságot is jelent Cailan és Celene között, ilyen megszégyenítést nem tûr el az orlézok kiûzõje, a királynõ apja.

A csapatban Alistair és Wynne végig beszélgettek, ami odáig fajult, hogy Wyyne valami olyan kijelentést tett Alinak, hogy nem elsõ alkalom lenne, ha fiatalabb férfi mellett ébredne.
Morrigan egyetlen egyszer sem szólat meg, tõle a végén jött a "szokásos" rosszallás,amiért a királyt eltemettük (pontosabban máglyára került, lehet a boszi ezt irigyelte)

A küldetés végere elég komoly arzenállal gazdagosik a csapat:
Cailan sisakja
Cailan kesztyûje
Cailan lábvértje
Cailan pajzsa
Maric pengéje
Duncan kardja
Duncan tõre
Csigányzúzó - egy "kakukktojás", kétkezes kalapács két rúna foglalattal, +4 ügyesség, +100 állóképesség, esély bénításra.