"– Nagyot koppan egy ember?
– Alig érződik. A mozdony nagyon erős, szétvágja vagy meggyűri. Az elütötteket a gép általában levetkőzteti, a kabátjuk fennakad a mozdonyon.
– Egy ilyen gázolás után a mozdonyvezető kérheti a leváltását?
– Kérheti, de én nem idegesítem fel magam. A vasútnak az a felfogása, hogy a sínek között csak a vonatnak van helye.
– Nem is döbbentette meg soha baleset?
– Egyszer életemben. Békéscsaba felé mentem, a jobb sínszál mellett magasra nőtt a gaz, nem vettem észre, hogy egy hároméves kislány játszik benne. Nem tudtam megállni, túlhaladtam rajta, és visszafutottam, megnéztem: semmi baja sem történt, csak a babája után sírt, amit a léghuzat kivitt a kezéből.
– Miért épp ez hatotta meg?
– Nekem is akkor volt három év körül a kislányom.

---

"A többi vezért, akit megkérdeztem, jobban megviselték az öngyilkosságok és a gázolások. Vannak, akik napokig nem esznek a baleset után, másokon később jön ki az idegfeszültség. Egy szegedi mozdonyvezető B. állomáson elgázolt egy forgalmistát, aki szeretőjét kézen fogva ugrott be a sínek közé; akkor semmi sem látszott a vezéren, tovább vitte a vonatot, de két hét múlva elütött egy nyulat, akkor ideg-összeroppanást kapott, és a körmeivel tépte az arcát."

---

"– Sok állatot ütnek el a mozdonyok?
– Egyszer egy puli elém terelte a sínekre a nyájat; negyvenkét birkát vágtam el, még az ablaktörlőm is faggyús lett. Gyakran kapunk el fácánt, fennakadt a fogantyún, Pesten találtuk meg, a szél minden csontot összetört benne, meggyűrődött, mint a rongy, el kellett dobni. Varjút nehéz elkapni, mert rendkívül jó érzékkel kihajózik a vonat elől.
– Jobb is, mert ha nekünk puffan, betöri az ablakot. A mozdonyvezetők ezért ülnek egy kicsit oldalt, és nem pont szemben az ablak közepével, nem csapja meg őket annyira a szilánk."