5506
szerinted?!
-
utility #2131 Én látom a lábam....szerintem csak játék a szavakkal amit csinálsz... -
#2130 Jó, akkor pontosabban:
Vagy Te, és vannak a rajtad kívül fekvő dolgok, így jön létre a megfigyelő és megfigyelt hasadása. A megfigyelő soha nem láthatja saját magát, mert nem rajta kívül fekszik. De itt jön be a kérdés, hogy valójában hol kezdődik a kívül/belül? Hol a határ? A test peremén? A birtokolt segédeszközök még beletartoznak? Az én ott ér véget, ameddig a ragaszkodása, birtoklása, az azonosulás terjed.
ha "Én vagyok az agyam" akkor lehetetlen azt mondani, hogy "nekem van agyam", mert az első esetben azonosítjuk vele magunkat, a másodikban birtokoljuk azt.
Minden válasz, ami a kérdésre jön, hogy "ki vagyok én?" - hamis, mert minden válasz csak a minősítő minősítése, nem maga a minősítő. Aki gondol nem gondolhatja magát. Szóval hol is a határ? Nincs határ én és nem-én közt, így mi marad énként? -
utility #2129 Mert ha nem vagyok, akkor nem erőltetem túl magam feleslegesen... -
#2128 Én sem értem szabolcsot... -
utility #2127 Döntsétek már el, most én vagyok vagy nem... -
utility #2126 "A materializmus olyan alany filozófiája, aki elfelejtett saját magáról számot adni."
de te mondtad, hogy nincs olyan hogy ÉN... -
#2125 Most tagadod a biológiát? érzések, gondolatok csak kémiai folyamatok eredménye
Ez igaz. De ettől még nem vagyok materialista. A test tulajdonképp egy biorobot. Szövetekből, idegekből, kémiai alapon működik, a fent említett dolgok létrejöttéhez (fizikailag) kémia szükséges. Az egy másik kérdés, hogy mi az ami valójában elindítja ezeket a dolgokat, az a fizikai test "fölött" van. Jelenleg nem ez a téma. -
utility #2124 Igaz -
#2123 Ki az, aki mindezt látja, hallja, érzi, gondolja? Hol van? -
#2122 áááááááááááááááááááááááá. Akkor eddig miért mondtál mást? Áh MAGAS vagy nekem
Nincs múlt? Ehh? -
#2121 Ki mondja azt, hogy mindez, érzések, gondolatok csak kémiai folyamatok eredménye?
"A materializmus olyan alany filozófiája, aki elfelejtett saját magáról számot adni." -
#2120 ha valaki nem érti a megfigyelő/megfigyelt hasadását, hogy mindez miért nem-én, akkor megpróbálom még rávezetőbben kifejteni -
#2119 ááááá, ellőtted a "poént" :D. Először meg akarom érteni, hoyg hogy gondolja a dolgot. Erre később akartam kitérni. :)
Az első mondatod első fele azonban nem igaz. Mert nem kell egy emlékre emlékezned. BEnnvan a cselekedeteidben. Nagyon sokszor van,h oyg nem tudod mit miért csinálsz. És esetleg később ugrikbe, hogy korábban történt valami, és megérted, hogy utána miért csináltad azt amit csináltál. -
#2118 Nem, nem értünk egyet. :) Én csak a logikai bukfencre próbáltam rávilágítani. Énképzet létezik, hogy is mondhatnánk, hogy "nincs én", ha ez a hétköznapi tapasztalat? Továbbá nem mondható, hogy nem létezik én, mert létezés, és nem-létezés is csak képzetek. Az ént a halmazokkal való azonosulás képzi, mint a gondolaotk, tapasztalatok, érzetek...
Egyértelműen nem az agy hozza létre az öntudatot, mivel azt, hogy "agyam vagyok" "nekem van agyam" mind a minősítő minősítése, nem pedig maga a minősítő.
Nem a múltad dönt, főleg ha megérted, hogy nincs múlt. Nincs, ki döntene. -
utility #2117 Akkor mégiscsak van szabad akarat... -
utility #2116 És mi van akkor, ha valami emlék épp nem ugrik be, vagy a rossz tapasztalatod ellenére máshogy cselekszel?... biztos sokszor volt már nálad is ilyen... -
#2115 Nem kell bocsánatot kérni :) -
#2114 ok
sorry :) -
#2113 Ez eddig is egyértelmű volt. :) (számomra, illetve azért nem írtam le, mert én itt most kifejezetten a szabad akarat kérdéskörét feszegetem) -
#2112 azt azért nem felejtsük el, hogy a gondolatok az érzelmek a cselekvés, mind csak kémiai folyamatok következménye -
#2111 Miért? Egy állóképben nincs idő. -
#2110 Azthiszem kezdem érteni amit mondasz. Tehát Abban egyetéertünk, hogy Én a múltam vagyok. És akkor az Én nem létezik, csak egy agy által létrehozott absztrakció?
Illetve azt mondod, hogy miután a múltam dönt, a múltbeli tapasztalatok, akkor gyakorlatilag ebből ered a szükségszerűség, és lévén nincs aki döntösön nincs is szabad akarat. Jól gondolom, hogy így gondolod? -
#2109 ha így értjük a pillanatot, akkor teljesen értelmetlen lenne az egész, mert egyáltalán nem történik semmi, de így nem lehet érteni, mert akkor nem beszélhetünk döntésről sem pedig következményről. Tehát, az "abban a pillanatban" kifejezás mégiscsak magába foglal egy bizonyos időintervallumot. -
#2108 Egy pillanat nem foglalja magában a következő pillanatot, éppen azért, mert az még nem jött el.
A testek tudják, hogy mozognak? :))
A dolgok hozzád képest mozognak, megfigyelő nélkül nincs semmiféle mozgás. -
#2107 úgy, hogy ebben az esetben, amit szabad akaratként értelmezel az csak okság terméke, az "én" egyfajta illúzió.
Nem is létezik, ki döntene. -
utility #2106 ..hogy a következő pillanatban máshol kell lenniük? -
utility #2105 Akkor honnan tudják a testek hogy mozognak? -
#2104 a múlt már elmúlt, a jövő még nem kezdődött el, a jelenben múlt és jövő nélkül egyáltalán nincs mozgás. :) -
#2103 miért is? Egyetlen pillanatban hol tapasztalsz mozgást? egy pillanatban még csak tapasztalás sem létezik, mert nincsenek összefűzve a pillanatok.. -
#2102 ott a pont :) -
#2101 Valóban, ebben a formában elfogadható :D -
#2100 ennél egyszerűbb, ha a véletlent úgy definiálod, hogy olyan következmény, aminek nem tudod az okát, és máris meg van oldva :) -
#2099 hát ha már mindenáron szőrszálhasogatás, akkor ez sem igaz, de mindegy...
vegyük úgy, hogy addig a pillanatig értendő -
#2098 OK :D -
#2097 OKés. Szükségszerűség. Hol van ez a szabad akarat ellen? -
#2096 igen, a szerencs is filozófia
hagyjuk :) -
#2095 A pillanat nem foglalja magába sem a jövőt, sem a múltat, sem a jelent, olyan mint egy kimerevített állókép. -
#2094 De bizony, ha mindennek oka van, akkor szükségszerűségről beszélünk, mert egy gondolat sem merül föl ok nélkül. Semmiből nem lesz valami, valamiből pedig semmi. -
#2092 ez nyílvánvaló, de én arra az esetre értettem, ha mindig azt a pillanatot vasszük, és nincs továbblépés -
utility #2091 Na ez nem ilyen eccerű.
Csinálsz valamit, abból valami következik. Ezt letárolod. Ha sokszor csinálod, és a következmény mindig rossz, nem fogod többet csinálni.
Ekkor már belelátsz a jövőbe.