Mi az élet értelme

-.-

Az, hogy az egyén számára nem létezik valami amíg nem tud róla, az elég evidens. Ezt nem kicsit túlbonyolítod.
Az meg, hogy "De valójában a pohár nem létezõ" pont az ellenkezõje a valóságnak. Mert lehet, hogy Te valamirõl nem tudsz, ezért számodra az nem létezik, és lehet soha nem is fogsz tudomást szerezni róla, de attól az a valami igenis létezik, vannak tulajdonságai, stb...
Persze ha Te sajátságosan értelmezed a létezõ fogalmát, akkor az más dolog.

Nem azt mondtam, hogy azért nem létezik mert az emberi agy nem tudja felfogni.
Sem felfogott, sem fel-nem fogott dolognak nincsen önlényege, csupán saját kozmoszunkban vett értelme van. A dolgok számunkra nem léteznek addig, amíg fel nem fogjuk, ezáltal tulajdonságokkal fel nem ruházzuk õket. És a delfinek sem teszik ezt másképp. Számodra, és a delfin számára is csak az létezik, amit magatoknak felfogtok. Azért, mert minden dolog csak az egyén számára létezik.
Gondolj bele, hogy mi határozza meg, hogy a pohár létezik-e?
Van valaki, aki még nem látott poharat, és van egy másik ember, aki már látott, és értelemmel ruházta fel. Akkor lenne lehetséges az, hogy a pohárnak van valódi értelme és funkciója, hogyha az is, aki elõször lát életében poharat, és az is, aki ivásra használja a poharat, ugyanúgy definiálná, és ugyanazt az értelmet adná neki. Valamint, ha a világon létezõ élõlények mind ugyanolyan módon fognák fel a poharat. Tehát honnan veszed, hogy a pohár a te kozmoszodban létrehozott definíciók alapján létezik, és nem egy olyan emberé alapján, aki egészen másként fogja fel? Mivel minden fogalmat az egyén ruház fel jelentéssel tapasztalati úton, így a fogalmaknak nincs valódi jelentése, csak az egyén által létrehozott jelentése.
Számodra pl. nem létezik a pohár, mert még nem találkoztál vele. Pista bácsi már találkozott vele, és tulajdonságokkal ruházta fel. Az õ kozmoszában már létezik a pohár. De valójában a pohár nemlétezõ. Mert hogyan is létezhetne az abszolút valóságban egy olyan dolog, amely nem rendelkezik önlényeggel, csupán az érzékelés által létrehozott jellemzõkkel?

atya világ ember... egyél inkább, vagy aludj vagy bármi, de ne gondolkozz ilyeneken mert kezdesz te is menthetetlenné válni.

miért nem olvasol, vagy tudakozódsz ha érdekel a téma? ilyen zagyvaságokat én is találtam ki amíg fingom nem volt a dologról, tehát ez természetes, de ha elfogadsz egy jótanácsot, higgy inkább az olyan embereknek akik komolyan foglalkoznak is a spiritualitással.
hát persze, amit az agy nem tud felfogni az nem létezik... ekkora mondást ritkán hallok! tudod te h pl a delfinek sokkal több mindent fel tudnak fogni mint mi? akkor most ami a delfinnek létezik, az valójában nem, mert mi nem tudjuk felfogni... tehát nem létezik atomsugárzás sem, mert nem érzékeled. valamibe mégis belehaltak csernobilban.
ne haragudj, de ez túl van a szûklátókörûség fogalmán. ha tudnád hogy mik léteznek a világon, amiket nem érzékelhetsz, enyhén szólva meglepõdnél.

idézet:Igen, szerintem amit az emberi agy és érzékek nem tudnak felfogni, az nem is létezik.
Én ezzel nem értek egyet. Meg is magyarázom. Vegyük a példát az állat világból. Vannak állatok, amelyek nem hallanak, vagy nem látnak. Ha jól értem a logikádat akkor ezek a dolgok nem is léteznek. MOst világos, hogy az emberi faj már hall és lát, de sztem ez nem jelenti azt, hogy ne léteznének olyan dolgok, amelyeket nem tud az ember érzékelni.

És kik hívják ezt korlátoltságnak?
Azok, akiknek igazuk van?
Hogy ki számára mit jelent a korlátoltság, az teljesen relatív. Így nem létezhet senkinek egy valós "korlátoltsági tényezõje".

Igen, szerintem amit az emberi agy és érzékek nem tudnak felfogni, az nem is létezik.
Mert ki az, aki felfogja a dolgokat, amire aztán rámondjuk, hogy létezik? Az ember. Az ember az, aki dolgokat, fogalmakat feldolgoz, és saját tapasztalati valóságába beilleszti azt, az ember az, aki érzékelés útján dolgokat tulajdonságokkal ruház fel.
Van hát tulajdonsága annak, amit mi nem tudunk felfogni, és ezáltal nem tudjuk tulajdonságokkal felruházni?
Nem létezhet az, aminek nincsen tulajdonsága.

És aztán mi történik, amint felfogtuk...
Felruháztuk tulajdonságokkal.
Valós tulajdonságok ezek?
A tapasztalati világunkba való beillesztésbõl következõ üres jellemzõk azok, amelyek által nemlétezõ dolgokból számunkra létezõnek vélt, tulajdonságokkal rendelkezõ dolgokat hozunk létre.
De ha egy dolgot már felfogtunk, valójában létezik-e az a dolog?
Hogyan is létezhetne, ha nem rendelkezik saját önlényeggel, csupán azokkal a saját empirikus világunkon alapuló jellemzõkkel, amelyekkel mi ruháztuk föl?
Az önlényeg pedig nélkülözhetetlen a dolgok valódi értelmének megmagyarázásához.
Önlényege pedig ennek megfelelõen semminek nincsen.
Akkor tehát mi az ami nélkülözhetetlen a dolgok valódi értelmének megmagyarázásához?
Semmi. Ebbõl pedig két dolog következhet: 1. nincs kritérium ami alapján egy dolgot meg lehetne magyarázni. Így tehát mindent mindennel lehetne magyarázni, vagyis a tej fehér, mert nagymamám kiment az utcára. Ez pedig elfogadhatatlan. Így tehát marad a második lehetõség: a dolgoknak nincsen valódi értelme.

<#duma><#szomoru1>


szerinted tehát amit az emberi agy és érzékek nem tudnak felfogni, az nem is létezik. ezt meg korlátoltságnak hívják...

Teljesen szabályos egyenes nem létezik. A világon senki sem tudott még teljesen egyenes egyenest alkotni. És mivel az egyenes nemis végtelenül egyenes, így nem egyenes, mert az egyenes teljesen egyenes =) Olyan pedig nem létezik.

hanyas voltál matekból öcsém... :-)

nem létezik egyenes, így nincsen hossza =)

tehát te azt állítod, hogy nem létezik semmi a világon?

mert ha igen, akkor nincs több kérdésem...tudod ez a nihil.

hmm...nincs örökkévalóság? nézzünk csak egy egyszerû matematikai fogalmat: milyen az egyenes hossza?

“Még egyszer Mahámati, a hatrétû tudatosság rendszerének kialvásáról; a bolondok és az éretlenek a nihilizmus tanításához menekülnek, és a raktározó tudatosság meg-nem-értése miatt az Örökkévalóság tanításához . Azonban a felszabadulás csak úgy érhetõ el, ha az egyén saját gondolataiban (sva-mati), pontosan ez a megkülönböztetés szûnik meg.”

-tehát az állandó rész nem-létének belátása lenne a cél. Nincs valami állandó, amihez képest a dolgok mozognak, mert ami állandónak van véve saját maga is pillanatról pillanatra változik.

Úgy érti, hogy valamibõl nem lesz mégtöbb valami, tehát nincs létesülés.

tudom h nem nekem szól, de azért belepofázok.
ezt hogy valamibõl nem lesz valami, ezt átgondoltad rendesen?
az öröklétrõl hallottál már?

És valamibõl sem lesz valami.
Nincs keletkezés.

Nah így világos =)

ez pontosan a buddhizmus egyik buktatója, amiért nem mûködhet. a karmát a tettek határozzák meg, és olyan nincs hogy nem teszel semmit. már ha pusztán lélegzel, az is karmával jár. márpedig a karma az ami az anyagi testhez köt minket. csak is a tudat és a vágyak átformálásával lehet kikerülni a karma karmai közül :-)

sokminden de mennem kell

"és a rossznak vélt?"
Pontosan így van. Ezért írtam, hogy a karma nem valamiféle bûntetõ-jutalmazó mechanizmus, hanem az okság törvénye, ahogy a tettek következménnyel járnak.

Mi nem világos?

Ki tudja, hogy egy jónak vélt cselekedet hány ezer embert öl meg.

és rossznak vélt?


sztem még tisztázodni kell benned egy csomó dolognak....
kiváncsian várjuk

"Mi a különbség a mohó és a mértéktartó ember között? A személyisége? A karma viszont a mohó emberre csap le mondjuk hasfájással ha tulzabálja magát , például
tehát a karma az illetõ karakterének függvényében aktivizálodik. A létezõk a felébredettség a tudatosság arányában egyre intenzivebben a harmoniára törekszenek a karma az universális büntetõeszköz ennek a harmoniának az áthágása megszegése miatt ....."
- hizi


"A karma mint "büntetõeszköz" - téves értelmezés. Mértékletesség és mohóság, egyensúly és zûrzavar - ugyanúgy a világ. Ha valaki elérte a harmóniát, az nem különb tévképzet, mint egy kiegyensúlyozatlan élet. Mindkettõnek megvannak a maga következményei.

A hasfájás jobb, mint egy nyugodt gyomor, szembeszökõbb a szenvedésteli lét. De van, aki ezt sem érti. Hát hogy érthetnék a kényelem poklát?


Személyiségek és karmák közti különbség annyi, hogy eltérõ oksági láncolatokról van szó. Személyiség és karma nem egymáson uralkodik, akár így, akár úgy. Ehhez valamelyiknek külön kéne állnia a másiktól. Mert nincs valami az okság rendszerén kívül, így azt nem uralhatja semmi és senki, mivel a rendszer része. Ha mégis van valami kívül, hogyan tudná uralni, mi volna a kapcsolat?"
-Astus

Számomra a buddhizmus tudta legjobban megvilágítani ezeket a dolgokat.
Õk azt mondják, hogy a lélek illúzióját a ragaszkodás tartja fönt. Amég azonosulsz halmazokkal, addig az énlélek is megjelenik. A dolgok folyamatosan változnak, és nincs egy biztos pont, tehát a világ állandótlan. Mi pedig nagyon nem szeretnénk, ha így lenne, ezért azonosulunk gondolatokkal, testtel, érzetekkel (halmazok). Ezek nélkül nincsen "én", de nincs is bennük. Így áll össze a lélek. Csakhogy a halmazok is változnak, ezért a lét szenvedés. Pedig nincs, ki birtokolja a halmazokat.
Ha valaki látja a lét és nem-lét nem-kielégítõ voltát, ahogy ragaszkodása tárgyát megszerezve és megtartva bolgod lesz, elvesztve azt boldogtalanná válik az már megértett valamit ebbõl, tudja, hogy a szenvedés oka a ragaszkodás. Ezen túllépve megszûntetve a ragaszkodást rájöhet minden dolog ürességére. Az üresség nem a halmazokon keresztül meglátható valami, mert a halmazok mindegyike üres, ezek nem rendelkeznek önlényeggel, függésben léteznek.
A halmazok az énképbõl fakadnak, de belátva, hogy a halmazok valótlanok, az én képe is eltûnik.
Ahogy az egyik fórumozótárs mondta: szenvedés egy boldog, kiegyensúlyozott személyiségnél nem annyira szembetûnõ, mint egy kiegyensúlyozatlannál, bár van, aki így sem ismeri föl a szenvedés okát, akkor hogyan ismerhetné a kényelem poklát?
Ezzel utalt arra, hogy bár valóban boldogságra, harmóniára, egy biztos helyre törekszünk ami fenntartható, de mivel minden dolog mulandó, ezek sem tartanak örökké, legkésõbb halálunkkor elveszítjük ezt a biztos helyet is. Legtöbben szerintem ilyenkor ismerik föl a szenvedést, és annak okát.
A karma addig látszik személyesnek, tehát jó és rosszra elkülöníthetõnek, amég énképzet van, tehát nem egy büntetõ/jutalmazó mechanizmus, sokkal inkább egy átláthatatlan folyam lásd: pillangó effektus (nem a filmre gondoltam). Ki tudja, hogy egy jónak vélt cselekedet hány ezer embert öl meg.

igen. és ennyi erõvel nyugodtan megszülethetsz akárhányszor.

jah és ugye semmibõl nem lesz valami ;)

hmm. a lélek nem halhat meg csak a test. a lélek a test halála után egy másik testbe költözik, vagy lelki formában él tovább. erre van bizonyíték. több is.
de ha belegondolsz, mi volt születés elõtt. semmi? mégis megszülettél...

Az ember szerintem azért alakított ki ilyen halál utáni élet meséket magának, mert egyszerûen nem tudja elképzelni mi következik a halál után, és ezt a rést minden nép úgy töltötte ki hogy csak a test hal meg, valamilyen formában tovább él a személy.

A menny meg a pokol mese :D. Mindkettõ ittvan a földön. Az életedben. Ha akarod menny, ha akarod pokol...

Minden azon múlok hogy gondolkodsz az általad megélt dolgokról.

ja igen, és sztem eleve, a lélek nem létezik, meg az is érdekes, hogy az emberek kialakították h az õ lelkük eltávozik a mennybe, másoké meg nem?(ez sztem érdekes) szóval sztem nincs ilyen h lélek, és nincs olyan h tiszta és jó, javaslom Voltaire mûveit, elolvasásra, ott is van errõl szó

hm, hát az utolsó hozzászólással majdnem egyetértek, kivéve h amit az emberi gondolkodás hoz létre az nem létezik, vagyis ha a fogalmakra gondolsz akkor egyetértek, tehát sztem sincs jó vagy rossz, bûn vagy jóság, mind csak relatív, az emberek által meghatározott dolgok, de azért amit létrehoz az emberi gondolkodás, pl az emberi gondolkodás létrehoz tárgyakat is, tehát úgy értek h gondolkodással felépítünk dolgokat, azok mér ne léteznének?

Az élet értelme megint csak relatív. Az élet eredendõen szintúgy nem rendelkezik saját értelemmel. Ahogyan a világot folyamatosan tapasztalod, ezáltal formálódik a tapasztalati világképed, ami értelemmel ruházza fel az életet, mint ahogy minden más dolgot a világon, az egyén ruházza fel értelemmel. A tárgyakat is te magad ruházod fel értelemmel, dolgokban való összehasonlítás és jelzõk generálása által.

És még csak körülbelül sem lehet megmondani hogy mi a jó és mi a rossz, mert ezek a dolgok teljesen az egyén szemléletétõl függnek. De ha arra gondolsz hogy van a társadalom által konvencionálisan vett jó és rossz, az tényleg létezik, de nem vonatkoztatható az abszolút valóságbeli milyenségére, mert olyan nem létezik. Miért? Mert csak az emberi agy gondolkodik végletekben, az emberi gondolkodás hozza létre a végleteket. Amit az emberi gondolkodás hoz létre, az nem létezik.

Ha a lélek semmilyen lenne nem lenne értelme az életnek :D

Egyébként meg valóban a lélek eredendõen tiszta (ezért is emeltem ki az elõbb, mert nem (feltétlenül) a jó a lényeg)

Jó és rossz valóban relatív, de azért kb. meg tudod mondani mi jó és mi rossz, ráadásul mindezt úgy, hogy még személyedre sem vonatkoztattál...

Lásd: karmatörvények, vagy akár a Biblia...

Szerinted létezik eredendõ jó és rossz? A jó relatív, neked is és Béla bácsinak is más elképzelése van arról, hogy mi a jó. Honnan veszed, hogy a lélek a te elképzelésed szerinti jó? A lélek eredendõen semmilyen. Te ruházod fel tulajdonságokkal, ahogyan behelyezed azt a tapasztalati világodba.

Szerintem a lélek eredendõen jó, _tiszta_...

Ezt a verset lefordíthatnád nekem magyarra :D

Az hogy ki mennyire relatív jó vagy rossz, attól függ, hogy ki milyen környezetben nõ fel. Az ember jellemét a külsõ behatások alakítják.
Szóval te akkor úgy gondolod, hogyha én jólelkû vagyok alapból, bármi történjen is velem, és bármilyen körülmények között növök fel, nem válhat belõlem bûnözõ?

Jelenleg totál nem tudom...

Még mindig nem magyaráztad meg, hogy hogy lehet jó vagy rossz valami, ami nem bír tulajdonságokkal. Vagy netán mégis bír?

Tehát az agy és lélek nem keverednek?

"A halmazok nem az én, s nincsenek is benne.
Az én nincs benne azokban, de nélkülük sincs.
A halmazok és az én nem keverednek, mint tûz és tüzelõ,
Így hát az én hogyan is létezhet?"

Akkor megpróbálom leegyszerûsíteni, ha jó lelkû vagy akkor az leszel ha meg nem akkor nem.

Az agresszivitásnak, mint minden egyéb tulajdonságnak az agy a forrása. A léleknek pedig sztem nincsen agya =)

Tudtam, hogy ebbe bele fognak kötni (ezért is használtam idézõjelet), de sajnos nem tudtam jobban megfogalmazni. Inkább arra akartam vele célozni, hogy ha itt mondjuk egy nagyon agresszív ember vagy akkor a következõ körben is az leszel. Kivéve ha itt attól lettél agresszív, hogy valami ért kiskorodban, de ha csak úgy alapból az vagy akkor az leszel megint. (Egyes szám második személyben fogalmaztam meg a mondatot, de nehogy valaki magára vegye.)

A lélek milyensége?
Lehetnek tulajdonságai egy olyan dolognak amit nem észlelünk, ezért nem tudunk megkülönböztetésen alapuló jelzõkkel és kategorizálásból adódó tulajdonságokkal felruházni?

Nem úgy értettem hogy újra éled ezt az életet. Hanem, hogy máshol, más testben csak a léleknek a "milyensége" marad ugyanaz. De ha más szemszögbõl nézzük akkor akár ugyanezt az életet is újraélheted ha ismétlõdés van a halál után. Ez sporolós módszer lenne a természettõl, nem kell sok sok lelket "alkotni" hanem van X darab akik folyton ismétlõdnek és kész. :)

Szóval ógy gondolod, hogy halál után ugyanazt az életet fogod újraélni, szóval az egész olyan mint a matrix és egy számítógépes program? Hát nem mondom, érdekes elgondolás. Azért nem sok realitásalapja van, ha jobban belegondolsz. Evolúció, technikai fejlödés, ürkutatás stb...kicsit túl lenne ez ha egy matrix szerü valamiben lennénk.
Szerintem....a világegyetem végtelen, már ha tényleg nem valami matrixban vagyunk...szóval a véleményem szerint akármelyik bolygón ujjászülethetünk majd, nem csak a Földön.

Mindegy. Úgysem emlékszel rá. Milyen volt az arcod születésed elõtt?

"De ha már itt tartunk, ki szerint mi van a halál után?" Format és restart.

Van is egy ilyen topic: Halál után
Bizony ám, gyorsan elszáll az élet.
Ezt érdemes meghallgatni, illetve megnézni a klippjét: Good Charlotte The Cronicles Of Life And Death
-minden benne van.
50 évesen azt veszed észre, hogy mindegy

Hem, az élet értelme...passz. Gondolom a szokásos. Iskola, munka, gyerek, nyugdíj jobb esetben, de sajnos már egyre többen a nyugdíjat sem érik meg. -> game over.
Persze vannak kiváltságosok. PL. gazdagok, híres sportolók, tudósok, de azok is ugyanúgy végzik mint a többi ember.

Az élet marha rövid sajnos. Faterommal beszéltünk éppen erröl a múltkor, azt mondja hihetetlen hogy már 50 éves . Azt mondja úgy elrepült ez az 50 év hogy hihetetlen. Ezt én is alátámasztom, most vagyok 20, de ez a 20 év igencsak elszállt.

Szóval a kérdés inkább az, hogy mit csinálsz abban a 60-80 évben amit életnek hívunk, mert bizony nagyon rövid. Arról nem is beszélve hogy az a 60-80 év leszükül. hiszen mondjuk olyan 12 éves korunkig illetve 60 felett már nem igazán lehet igazi életröl beszélni.
De ha már itt tartunk, ki szerint mi van a halál után? Vagy ez talán megérne egy külön topicot? <#heureka>

4x töltöttem le hogy majd elolvasom, aztán soha nem nyitotta meg géprõl.. ez valami letölthetetlen oldal?

már annyi helyen reklámoztad...