5506
szerinted?!
-
#3052
Én megtudom fogalmazni az életem értelmét. mi a véleményetek?
na:
(zenész leszek) az ember felkel, és tanul, vagy dogzik, aztán hazamegy, és lefekszik. aztán felkel...
az én célom az, hogy az emberek ebben a nagy rohanásban (amikor azon gondolkodnak , mi az élet értelme, talán valami maradandót kéne alkotniuk?) megálljanak egy darabom/számom mellett és azt mondják:
- szép. Őneki sikerült.
Ennél többet azhiszem nem érhetünk el az életben. -
patiang #3051 Mindenkinek Kellemes Karácsonyt ! -
patiang #3050 "Szerintem az élet értelme a megismerési vágy"
Így igaz ! -
#3049
Végigolvastam és tetszett :)
Az életről meg: szerintem nem egy kérdés amit meg kell válaszolni, hanem egy realitás amit végig kell élni
-
zoli73 #3048 lemaradt a link. www.sumegi.eu/doc/ -
zoli73 #3047 Üdv mindenkinek!
Filozófia dolgozatom kapcsán foglalkoztam az idő megfogalmazásával, érintve kozmológia és istenérvek/ellenérvek kérdéseit is.
www.sumegi.eu/doc/
Szerintem az élet értelme a megismerési vágy.
-
#3046
:) -
#3045
Egyebet, vele. Vagyis valaki hozzá hasonlóval... 
-
patiang #3044 hááát csak gondolni rá, közben "egyebet" tenni, nem az én igazi vágyam:DDDDDD -
#3043
Nah! Minden tagnak kívánok egy nagyon kellemes karácsonyt, és egy halálfélelem mentes, nagyon boldog új évet!
Halál helyett gondoljatok valami kellemesre. Mondjuk valami ilyesmire...
![]()
Én is azt teszem majd, és még egyebet is.
-
#3042
Csakhogy azoknak maga a halál megváltás, nem valamelyik "oldala". 
-
patiang #3041 Igaz!
Az élet sokak számára elviselhetetlen / rákos stb betegek/, akiknél remény sincs, azoknak a halál lehet "jó" is. -
#3040
mittomén lehet jó oldalát is nézni ha nagyon akarod, azért mondtam. Pl egy igazi hívőnek nem is olyan nagy probléma! Most miért akadsz meg ezen? :) -
#3039
Attól függ, te mit szeretnél.
Szerinted én szeretek szenvedni?
Aki azt állította, hogy a lét minden formája szenvedés, az szeretett szenvedni? -
#3038
Csak nem befolyásolni akarod a gondolataim ezekkel a provokativ hozzászólásokkal?
Tudod, én az a tipus vagyok aki a próblémáira megoldásokat keres és nem az amelyik csendben szenved miattuk, elkönyvelve, hogy a világon minden csupa szenvedés. Veled ellentétben én nem vagyok mazohista.
A hobbijaimat (vagy nevezem inkább kisvasútnak, úgyis leragadtál mellette) viszont kikapcsolódásként űzöm, lazításként, nempedig általuk fordítok hátat a gondjaimnak.
-
#3037
Semmi gond ezzel az érzéssel, majd előveszed valamelyik hobbid, ami elmulasztja.
A "belövöm magam" dologgal csak érzékeltetni szerettem volna, hogy attól, hogy vannak módszereid arra, hogy megszűntesd a rossz kedved még nem jelenti automatikusan, hogy te irányítod a gondolataid.
A módszer simán lehet egy válasz az adott ingerre, és ilyen formában a gondolatok inkább kényszerítő erővel bírnak, mint hogy azokon a személy uralkodna.
Az másik topicból vett idézethez hozzátartozik az is, hogy miből fakad.
Abból, hogy belátta, hogy a világ minden dolga szenvedésteli, múlandó, és éntelen, ezért nem vesz menedéket a játékvasútban, a kellemetlen gondolatok elutasításában, felszámolásában, vagy megváltoztatásában. -
#3036
Rossz oldalára? Lennének neki oldalai? 
-
#3035
hamis gondolat hogy a halál rossz oldalára is gondolok? mint mondtam, ha az evvel a baj hogy miért gondolok rá, akkor részben a sorssal is bajod van, vagy a körülményekkel amik miatt így alakult, és csak a másik részt van bajod velem, mivel a körülményeket, történéseket nem csak én határozom meg. Persze én is egy körülmény vagyok, vagyis tudok változtatni, de az eddigi megtapasztalt és a mostani körülményeknek is úgymond beleszólásuk van abba hogy én mit fogok gondolni.
Másrészt összesűrítve mondtam mit tapasztaltam eddig a halálról való gondolkozásaimkor.Nyugalom, nem mindennap van halálfélelmem. És akár ösztönző is tud lenni a gondolat: "Egyszer élünk csak, és bizony nem akkor kezdődik el az igazi életem, amikor nagyobb leszek, elkezdek dolgozni, veszek egy kocsit stb. most folyik le minden, ebben a pillanatban, most kell élvezni az életet"
Vagy esetleg ösztönöz hogy valami értékeset csináljak az életben, ne hagyjak ki lehetőségeket, satöbbi. -
#3034
persze a jövővel azért kicsit más a helyzet. én most csak a múlt mozdíthatatlanságára kívántam felhívni a figyelmet -
#3033
aham.. az érdekes -
#3032
nos.. talán csak úgy jött az hogy belegondoltam.. :) -
#3031
Valahogy van egy olyan érzésem, hogy te nem vitázol, hanem sokkal inkább kötekedsz velem.
Ne tedd, mert nagyon nem tudom értékelni!
Hogy jött ide a "belövöm magam" dolog? Nem igazán értem.
Körülnéztem a "Butha dharma" általad megnyitott topikban és valahol ezt olvastam:
"Mikor a felhők minden oldalról összezárulnak és a világ elsötétedett, hogyan lehetne a napfény ragyogó és tiszta? A napfény nem semmisült meg, csupán befedték és eltakarták a felhők."
"Ha nem hozol létre hamis gondolatokat, csendes tisztaságban ülsz, a nagy nirvána napja önmagától ragyogó és tiszta."
Ezen Aquir-nak el kellene gondolkodnia... -
#3030
én nem csak a sötét felhőkre gondoltam, és a "benyomom a játékvasutat, vagy belövöm magam" ingerekre adott válasz nem ér. -
#3029
Embere válogatja.
Engem nem kisértenek kósza, kellemetlen gondolatok, de ha mégis meg esik, a búfelejtő hobbiimmal kezdek foglalkozni, és egy-kettő odébbállnak a "sötét felhők".
-
#3028
"Azt nem, viszont a gondolataidat te irányítod."
-Hozzátenném, hogy még azoknak is csak nagyon kis részét. -
#3027
"...senki sem tudja az eddig leélt életét megváltoztatni."
Azt nem, viszont a gondolataidat te irányítod.
Amire figyelsz az a világod! (ezt a kijelentést a "Csillagok háborúja"-bol kölcsönöztem, de igaznak találom) Ha folyamatosan sötét gondolatokat forgatsz a fejedben, elöbb-utóbb megkeseríted a saját életed. -
#3026
WoW. Az egen. És még igaz is. Ű Ezen én is elgondolkodtam(pár hónapig) de szar ez mán hogy az emberek úgy csinálnak mintha nem tudnák hogy egyszer véget ér... De nekem is sikerült "eldugnom" ha nem is teljesen. kifejlődött egy érdekes szokásom. Néha úgy élem át a doolgokat mintha ez a 10 perc lenne az én vagy a világ uccsó 10 perce. 14 évesen...érdekes... -
#3025
Az élet egy játék. A szabályokat a természet adta. Azon kívül mindenki maga dönti el, hogy szeretne játszani. -
#3024
És olyankor, mikor valódi halálfélelmed volt, te gondoltál bele, vagy csak úgy jött?
Ennek van egy durvább változata, úgy hívják, hogy félelem a tébolytól. -
#3023
nekem eszembe jut hogy a halált senki sem kerülheti el, nem is egyszer. én és a körülmények (amik kezdettől befolyásoltak minket az élet folyamán) azok, amik meghatározták hogy így elgondolkodjak ezeken a dolgokon.
Nekem is vannak tökjó vagy rosszabb napjaim, perceim, és általában időközönként eszembe jut néha az elmúlás gondolata. De volt már olyan pillanat, rosszabb körülmények esetén, amikor nem csak gondolkodtam, hanem egyenesen belegondoltam, és olyan valódi halálfélelmem volt, hogy elég rendesen menekülési kényszer lett úrrá rajtam, hogy nem akarok majd meghalni és a legrosszabb, hogy nem volt hova menekülni... az egyik legrosszabb pánikérzés, amit természetesen mindig elfed az agyam mert szerencsére ugye sokszor nincsenek meg azok a rosszabb körülmények amik együttesen kiváltják ezt bennünk. Végülis ha más ember lennék máshol akkor mást gondolnék. Mindig amiatt vagyunk olyanok amilyenek, mert mi a magunk helyét így foglaljuk el a világban ahogy most van. Tehet erről valaki? Ha más dolgokkal találkoztam volna eddig... de ez mindig csak a "volna" esete, senki sem tudja az eddig leélt életét megváltoztatni. Végül is ezek a dolgok is hozzájárultak ahhoz hogy másként is lássam a világot, mint ha nem találkoztam volna velük. -
#3022
ennyire? Mégis mennyire? -
#3021
Ez igy igaz, de nem jellemző, hogy valakit /főleg fiatalon/, ennyire foglalkoztasson a gondolata. -
#3020
A halál mindenkihez közel van, akárhány éves. -
#3019
Jusson eszedbe, hogy a halált senki sem kerüli el. Lényegében természetes dolog, kár nyugtalankodni miatta. Élj a mának, élj kedved szerint és hagyd a sötét gondolatokat, mert fel emésztenek.
Azért kiváncsi volnék, miért foglalkoztat téged ennyire a halál gondolata ebben a korban? -
#3018
Az emberiségről: egyetértek. És bár kihalhat önmaga miatt az emberiség a pusztításai/egymással való ellenségeskedései miatt ha nincs korlátozás, az állatok nagy része akkor is túlélné (a rovarok biztos). Csak addig is "kicsit" megváltoztatná a Földet, meg kihalásra ítélne sok fajt, ami nem épp jóságos cselekedet. De azért valószínűleg máshogy lesz.
"Ha igy van, miért adatott meg a tanulásra, fejlődésre való képesség?"
Ha az állatoktól indulunk ki, az evolúcióban azért van ugye a fejlődés hogy biztosítsa a túlélést. Egy adott, rég fragmentálódott populáció esetében egyik csoport így, a másik úgy alkalmazkodhat, és az éli túl, aki jól alkalmazkodik, illetve akinek szerencséje van. Pl a ritka fajok lehetnek olyanok akik ki fognak halni, mert annyira más életkörülményeket igényelnek, de olyanok is, akik csak a megfelelő alkalomra várnak, hogy elszaporodjanak.. De akárki éli túl, annak volt sikeresebb a fejlődése, akármilyen fejlődést beleértve. A tanulásra való képesség is mindenképpen beletartozik ebbe. A fenti kérdésedet ilyen módon is meg lehet válaszolni.
Igen, nekem is voltak olyan pillanataim amikor bizony hasonlót éreztem. Csak ott van a másik oldal gondolata, ami eléggé nyugtalanító -
#3017
válaszom ez, én írtam régebben :P
A Semmi
Félek.
Még mindig.
Mert mit érzek majd
ha elragad a halál?
A semmit
Őt érzem. Közeleg.
Ha meghalok, mivel érzem őt majd?
semmivel
Ez az érzés megfogott, és nem ereszt el
Fojtogat, megrémiszt, felriaszt, eltévedsz
ha a legszörnyűbb dologra a semmiből ráébredsz
mire az élő csak rálelhet,
és utána megdermed,
és mert tagadja mi fáj, eldugja - a lelke mélyén -
a legszörnyűbb titkot - mely egyben tény - egy lyukba,
És csak bízhat benne
hogy jó mélyre tette
Mert ha egyszer erőt nyer és felülkerekedik
Ott minden életkedv örökre elveszik
legrosszabb esetben...
Az utolsó kenetben
minden benne van
Ami az életed veheti
Minden benne van
Minden ami Semmi. -
#3016
Amint mondtam, nem tartom az életet rendkivülinek. Az emberi tudatot viszont annál inkább, de azt nem tudom eldönteni, hogy ez "áldás" ránk és a környezetünkre nézve, vagy inkább "átok". Valaki irta korábban, hogy milyen "rossz" lehet az állatoknak. Nos, azt nem tudom, hogy jó vagy rossz-e nekik, tény, hogy mióta öntudatra ébredt az ember, egyre rosszabb nekik. Minden élőlény képes harmoniában élni a természettel, kivétel az ember, amely az "értelméböl" kifolyólag szinte csak rombolásra képes. Az, hogy mi mindent tett az ember, milyen fejlődésen ment keresztül ne tévesszen meg senkit. A kérdés az, minek a rovására tettük ezt? A választ könnyen megtaláljuk ha körülnézünk. Légkörünk szennyezett, vizeink szennyezettek, állatvilágunk pusztul, fajok tünnek el végérvényesen és folytathatnám még. Nemsokára egymást faljuk fel élelem hiányában, már igy is műanyagot eszünk. Nos, "értelmünk" áldás, vagy átok?
Viszont az értelem szülhet szép dolgkat is, de valahogy nehezebb ezen az úton haladni. Én úgy gondolom, hogy életünk, tudatunk arra adatott, hogy lemérettessék miként használjuk fel eszközeinket, és képesek vagyunk-e tanulni hibáinkbol? Sokan azt mondják: mindent ki kell próbálni, hisz csak egyszer élünk! A kijelentés első felével egyetértek abban az esetben, ha a tettünk, tevékenységünk nem más, mások róvására történik, viszont a második felét nem tartom valószinünek. Ha igy van, miért adatott meg a tanulásra, fejlődésre való képesség? Hogy aztán elmúlásunk pillanatában a semmibe vesszen? Nem hinném.
Na de kissé elkalandoztam a kérdésedtöl.
Mig kölyök voltam én sem hittem, és most sem vagyok kifelyezetten hivő. Viszont idővel történtek velem olyan dolgok melyeket nem lehetett figyelmen kivül hagyni. Volt már balesetem mely következtében simán ott hagyhattam volna a fogam, ehelyett felálltam és elsétáltam, miközben olyan boldog voltam, mint még soha. Talán az adrenalintol, mondanák mások, és talán igazuk is volna, de volt valami más is. Nem volt halálfélelmem, valahogy nem féltettem a testi épségem és nem pörgött le elöttem életem mozija sem, pedig a balesetböl kifolyólag /repültem kb. 7-8 métert egy autón keresztül/ lett volna időm megnézni. Ehelyett csupa jelentéktelen, sőt humoros dolog jutott eszembe repülés közben.
És volna még miröl irjak, de más alkalomra hagyom, mert már igy is jó hosszúra sikeredett ez a hsz.
-
#3015
Én csak kíváncsíságból néztem ide, és itt filozofálnok olyanokat, hogy csak na. ok, most elolvastam egyet kettőt, hátha megértem hogy hopgy lehet erről filozofálni, de nem igazán. Csak egy apró kérdés, hátha segít eben. "félitek e a halált?"(bocs ezt most válaszként írtam de nem az.) -
#3014
És már kezdettől úgy hitted hogy a lélek nem hal meg? Mikortól bizonyosodott meg igazán számodra amit leírtál? Én nem tudom eldönteni sajnos hogy van e Isten vagy nincs, ez hit kérdése. Nem vagyok ateista, de néha azt gondolom hogy lehet hogy csak úgy vagyunk a Földön mióta az élet kialakult, és akkor lehet hogy csak az ember hisz sokféle vallásban különböző istenekben, és a világ csak anyagi. Néha úgy érzem sokkal jobb lenne biztosan hinni az egyikben. csak sajnos én nem tudok. És ezt nem én döntöttem el egyszercsak, hanem ez így van... -
#3013
Csakhogy az életet én nem tekintem anomáliának, és rendkívülinek sem, hanem a természet részének. Ugyanúgy mint a szervetlen anyag képződést.
"Az általunk ismert élet, vélhetőleg nem teljes kőr"
Nem, itt egy emberi életröl beszéltem.
Én hiszem azt, sőt, biztos vagyok benne, hogy a lélek nem hal meg, nem tünik el, és lehetségesnek tartom, hogy valamikor talán még visszatér a "földi létbe". Viszont, ha igy van, szerintem ez nem történik meg a "halál" után azonnal, hanem, mielött "feltámadna", egyéb, általunk ismeretlen állapoton, esetleg állapotokon megy keresztül, melyek szintén a ciklus részei.
